Tolna Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-08 / 160. szám

6 TOLVA MEGYEI VEPÜJSÄG 1960. július 8. Biztosítsuk a közös állatok szakszerű elhelyezését ^(mpion aínuztik wgm. a leüf bktt ? A mezőgazdasági termelés fej­lesztése szükségessé teszi, hogy minden nagyüzemben kialakítsák a közös állattenyésztést. Olyan helyeken, ahol a felszabadulás előtt is volt nagy épület, ott kü­lönös problémát ez nem okoz, mert tatarozással, felújítással az épületek alkalmassá tehetők az állatok elhelyezésére. Nagyobb gond főleg ott van, ahol ilyen nagyobb épület nincs, a közsé­gekben sincs olyan nagyobb is­tálló, amelyikben 25—30 szarvas- marhát el lehetne helyezni. Megyénkben — mivel Tolna első sorban szarvasmarha-tenyésztő megye — legnagyobb feladat a szarvasmarha-állomány szaksze­rű elhelyezése. Ezért az idei év­ben nagy súlyt helyeztünk a sza- badtartásos növendékmarha-is- tállók építésére és az eddigi ta­pasztalatok alapján ezt általánosí­tani is kívánjuk. A növendék­marhák — amiről a télen személy szerint is meggyőződtem — hu­zatmentes helyen, bőséges almo- zás és megfelelő takarmányozás mellett jól bírták a telet és ebből származó megbetegedéssel úgy­szólván nem is találkoztunk: A lényeg az, hogy az állatok alatt a fedett részben állandó száraz fekhely legyen. Házilag is egész egyszerű formában, szalma fel- használásával is készíthető ilyen. A követelmény ugyanaz: száraz és huzatmentes legyen. Általában termelőszövetkezeteink kedvelik ezt az elhelyezési módot és gon­dozót is könnyebb beállítani, mint a sok esetben egészségtelen zárt istállókba. Az ilyen istálló jobban megoldja azt az állandóan jelentkező problémát, hogy a t szarvasmarha-tenyésztésben a fia­talok nem szívesen dolgoznak. Népgazdásági szinten a húsel­látás, a tej, az ipar nyersanyag ellátása, mindig nagyobb köve­telményt állít az állattenyésztés elé. Ennek megoldása embereken múlik, elsősorban az ott dolgozó­kon. Ezért az ilyen istállóknál jobban biztosítható a szabad nap, nincs az az erős és erőltető fizi­kai munka, mert kevesebb a te­her (trágya, stb.) emelés és ez igen lényeges könnyebbséget je­lent az ott dolgozóknak. Hasonló a helyzet a tehénistál­lóknál, erről azonban a napjaink­ban megjelenő bőséges tanulmá­nyok, cikkek miatt nem kívánok részletesebben foglalkozni. Terme­lőszövetkezeteinkben feltétlen sür gősen változtatni kell a borjúne­velés módszerén. Elsősorban arra gondolok, hogy fel kell számolni a helytelen régi kisüzemileg ki­alakult gyakorlatot, hogy a bor­júkat még mindig sok helyen le­kötve tartják. Nálunk is több tsz-ben vásároltak borjakat és utána lekötötték. Sok rábeszélés után lehetett csak meggyőzni né­hány maradi gondolkozású em­bert ennek helytelenségéről. Az asztalon könyv, a fali pol­con rádió, hozzávéve egy öreg jó hegedűt, ezek így együtt azok a kedves tárgyak, amelyek összekötnek egy embert a vi­lággal. De ni csak, lapozgatok a könyvben, s nem látok benne semmit. Nem olyan közönséges könyv ez, nincsenek benne ké­pek, a megszokott betűk adta szín. Tiszta fehér lapok, s csak ha ujjaimat végighúzom raj­tuk, veszem észre, hogy apró pontok alakjában kidudorodá- sok vannak rajta. Ezt a könyvet éppen nem a látó, hanem a vak emberek számára készítették. Ezt olvas­sa itt Öcsényben Nagy Zoltán, a vak hegedűs. — A rádiót szere­tem hallgatni — mondja, ami­kor életéről, munkájáról be­szélgetünk — ez a fő hírforrá­som, meg ez a könyv. — És a hegedű. Igen, ez is összekötő ka­pocs, még hozzá igen erős, a vi­lággal, az emberekkel. Huszonhat éve muzsikál. Ha valaki az őcsényi tánccsoport A szabadtartáshoz való edzés és szoktatás a születés után azon­nal megkezdődik, mert később a hirtelen átmenetre az állati szer­vezet kedvezőtlenül reagál. Ha a jövedelmezőséget párhuzamosan nézzük ezzel, akkor ez is azt kö­veteli meg, hogy mesterségesen neveljük fel a borjakat és főleg ne az istállóban. Vannak még, akik vitatják az olcsó és szabad- tartásos istállók építésének szük­ségességét. De az élet, a gyakorlat, és a már említett gondozói problémák mind-mind egyre sürgetőbbé te­szik ennek az általánosítását. — Hasonlóan jelentkezik ez más ál­latfajoknál is, ott azonban elő­nye elsősorban abban mutatko­zik, hogy lényegesen olcsóbb, mint a téglából történő építke­zés, házilag elkészíthető, s egész­séges helyet lehet biztosítani az állatoknak és a gondozóknak. Megyénk termelőszövetkezetei­nek állatállománya megnőtt. Az elhelyezés megoldása sürgős. Ter­melőszövetkezeteink a tavasz fo­Minden hiába, nem bírom to­vább. Már három nap és három éj­szaka kínoz, gyötör, valósággal életúnttá tesz egy lyukas záp- fogam. Ma azonban pontot teszek az i-re, határozom el magam férfi­módra, s már indulok is a fogor­voshoz. S mivel őszinte embernek születtem, nem is tagadom, hogy félek, hogy útközben remegnek térdeim és gyöngyözik a homlo­kom. Jaj, csak az a Kikiricsné ne mondta volna tegnap! — Szinte (post is hallom szavait: »Inkább két szülés, mint egy foghúzás!« Forduljak vissza? Már meg is tettem. De a tengernyi szenvedés is­mét a helyes irányba térít, s rö­videsen célhoz is érek. Miért lakik ilyen közel? — bosszankodom, majd »keményítsd meg magad Tóbiás«, parancsolom önmagámnak és lenyomom a vá­rószoba kilincsét. Ám a követke­ző pillanatban öröm ül eltorzult arcomra — ugyanis a kilincs nem enged. Hála az égnek, nincs itthon! — s már indulok is visszafelé, ami­kor belülről hangokat hallok. Kik lehetnek? — kerít hatal­mába a kíváncsiság, mert azt sem tagadom, hogy roppant kí­váncsi természetű vagyok. Ismét a kilincs után nyúlok. Erősebben megmarkolom, az enged, s már belül is vagyok. Ketten tartózkodnak a váróban, két ötvenöt-hatvan körüli, riadt- tekintetű nő. Az egyiknek fel van kötve az álla egy szürke sállal, míg a másiknak bal arcán ököl- nyi daganat éktelenkedik. Meg­hajlással köszöntőm őket, majd műsorát nézi, észreveheti mel­lettük a zenekarban Nagy Zol­tánt is. A kultúra névtelen munkása ő, kérés nélkül segít, ahol tud. — Nem vártam én so­ha, hogy hívjanak. Az ifjúság megmozdulásainál mindig sze­rettem jelen lenni — mondja. Réges-rég történt a szeren­csétlenség, de a vakság nem törte le. Az emberben fellelhe­tő örök tettvágy benne nem aludt el, sőt ha lehet még na­gyobb. Most éppen azon gon­dolkodik, hogy a hegedülés mel lé megtanul gitározni is. Amint mondja, valahogy már úgy megszokta az örök éjsza­kát, hogy nem is nagyon kí­vánja vissza azt az időt, ami­kor még látott. Erre vall szava: »Ha azt mondanák cseréljek, látásom lesz, de a hallásomat elvesztem, nfim cserélnék«. Ezt a véleményt kissé ért­hetőbbé teszi az a tény, hogy a látását nem egyszerre vesztette el. Sok-sok évvel ezelőtt, még gyerekkorában kezdődött az alattomos baj és évről évre, las­lyamán hozzáláttak az ilyen épü­letek építéséhez és az állomány közösbe hozatalát így sikerült megoldani. Ezt jónak, követésre érdemesnek tartom. Az állattenyésztési és állati ter­mék hozamok terve termelőszö­vetkezetekben adva van és ennek a teljesítése két szempontból nézve is feltétlen szükséges, egy­részt a lakosság állati termékkel való ellátása, másrészt a tsz-tag- ság jövedelmének biztosítása cél­jából. A nagyüzemek gazdálko­dása is csak úgy lesz eredményes, ha a megtermelt takarmányokat az ott tartott és tenyésztett álla­tokon keresztül értékesítjük, ez pedig úgy érhető el a leggyorsab­ban, ha a rendelkezésre álló anya­gok és anyagi erők felhasználásá­val a legkisebb költség befekte­téssel a legolcsóbban biztosítani tudjuk termelőszövetkezeteink­ben az állatok télire való szak­szerű elhelyezését. rögtön a »tárgyra« térve — ugye maguknak is nagyon fáj? — kér­dem tőlük tekintetemmel. Pokolian! — felelik külön-kü- lön a mélabús szempárok. Szem­beszédünk azonban itt megszakad, mert nyílik az ajtó és megjelenik az orvos. — Tessék! — mondja udvaria­san. Mi egymásra nézünk. Egymás­ra várunk. — Tessék, tessék! — szól is­mét. Én... én nem fogat húzatni jöt­tem — töri meg a csendet reme­gő hangon a dagadt arcú. Én meg csak a fe... feleségemet kísértem el a do... doktor úrhoz, dadogtam, s a felkötött állú nőre mutattam. Életemben még nem láttam ak­kora szemeket, amekkorára nőt­tek dadogásom közben az orvos szemei, aki zavartan hol az én harminc évemet, hol az említett hölgy hatvan évét vizsgálgatta. S eztán jött az igazi csattanó, amitől nekem is ökörszemeim lettek: Igenis a felesége vagyok dok­tor úr! — vágta fel büszkén a fe­jét a sohasem látott »édesanyám«, majd belémkarolva ezt mondta: Gyere menjünk innen! Ahol en­gem sértegetnek, ott én nem há­zatok fogat — és kivezetett a váróból. * Az ajtón kívül aztán — fogfá­jás ide, fogfájás oda — elmoso­lyogtuk magunkat, kölcsönösen bocsánatot kértünk egymástól és bemutatkoztunk. Öt, ha jól értet­tem özv. Kovács Gézánénak hív­ják, engem pedig úgy, hogy san úgy szállt szemére a sötét­ség, mint ahogy a nappalt a mi egünk alatt fokozatosan az éj­szaka váltja fel. Csak az ő éj­szakájából nincs virradat... Nincs elkeseredve, inkább arra törekszik, hol tudja magát hasznossá tenni. Megtanulta a telefonkezelést is, ha elkerül a faluból, legyen mihez fognia. — Legszívesebben azonban itt ma­radok — mondja. — Itt min­denkit ismerek, engem is ismer­nek és hasznomat is tudják venni. — Nem nehéz dolog a pró­bákra járni és éjszaka egyedül hazabaktatni? — kérdem. — Nekem mindegy — mond­ja mosolyogva — nappal van vagy éjszaka, sőt éjszaka még könnyebb is, mert nincs forga­lom. Úgy ismerem a falut, az utcákat, mint az itthoni kör­nyezetet. S valóban a folyosón, a szo­bában, az udvaron oly bizton­ságosan jön-megy, mintha min­dent látna. Az akarat sok-sok emberi fogyatékosságot legyőz. (Sz) Régen még a nagyvárosokban sem voltak utcaneveket jelző táb­lák, a házakat sem számozták, ezért a postásnak sokszor a leg­nagyobb nehézségek árán sikerült a leveleket a címzetthez eljuttat­ni. Becsben létezik egy régi levél­gyűjtemény, amelyben a legfur­csább címzéseket olvashatjuk. Például: „Cecília mosónőnek, aki csak a legelőkelőbb köröknek dol­gozik ”, „Eduard Bommens kölni szabósegédnek, de nem a vörös­hajúnak, mert az a fivére, Got- lieb és nyergesmester.”, „Átadan­dó a levél az elhúnyt Baumann lányának, feltéve, hogy az nem tartózkodnék otthon.”, „Christoph Binder hanaui születésű volt ci­pészinasnak, aki jelenleg ausztrál — néger a bécsi Práterben.” Most képzeljük el, mi lenne, ha nálunk is így címeznék még a le­veleket. Teszem fel: „Mozsár Do­— A kisdorogi Március 15 Ter­melőszövetkezet 50 férőhelyes, szabadtartásos istállójának építé­sét a Tolna megyei Építőipari Vállalat egy hónappal a határidő előtt fejezi be és átadja a szö­vetkezetnek. Párizs első kávéházát Claude Béchet (1702—1770) létesítette a Rue Dauphine és a Rue Christine sarkán, a régi Quartier Latinban Ebben a kávéházban működött a „République des Lettres” elneve­zésű irodalmi klub, amelyet Vol­taire és néhány angol filozófus alapított. — Rövidesen megkezdődik a vásárcsarnok építése Szekszárdon. Az épületet, amelynek helyére a vásárcsarnok épül, a Vasipari Vál­lalat fiataljai bontották le társa­dalmi munkában. — Montevideóban a városi ta­nács külön parkot létesített a sze­relmespárok részére. A parkot szögesdrót-kerítés védi az illeték­telenek „behatolása” ellen. A két bejáratnál őrök vigyáznak, akik csak párokat engednek be, s a magányos sétálókat a közeli nagy városi parkba irányítják. — A szőlőhegyi művelődési há­zat a községfejlesztési alapból 4000 forinttal támogatja az idén Szek- szárd város tanácsa. Eladó jókarban lévő 250-es Triumph motorkerékpár. Baki, Szekszárd, Mátyás király u. 37. _____________________________(38) 19 60. július 1-ével megalakult a Szekszárdi Festő és Mázoló Ktsz, amely a lakosság és a közületek igényeit kívánja teljes mértékben kielégíteni. A lakosság festési megrendelé­seit soron kívül elvégezzük. Cím: Rákóczi u. 15. '22) Gyakorlott gyors- és gépírónőt azonnali belépésre felvesz a Tol­na megyei Terményforgalmi Vál­lalat szekszárdi központja. Jelent­kezés a munkaügyi csoportnál. (27) 4 A Déldunántúli Áramszolgál- l1 i* tató Vállalat (| 1. Üzletigazgatósága, Szekszárd . felvesz I» ipari tanulókat ,i üzemvezetőségi székhellyel. | Jelentkezés: |i a DÉDÁSZ üzemvezetőségén: I1 Szekszárd, Dombóvár, 1 Hőgyész, Paks, Máza. \ (39) J mokos tyúkszemvágó kisiparos­nak, aki előadó volt a Smirgli­koptató Vállalatnál, de az az un­dok Zatylapatty Tódor megfúrta, s így kénytelen volt átképezni magát maszekká.”, „Brabancsák Vincének, aki mint pincér kezdte, és háromemeletes házat épített, meg víkendházat a Balatonnál. Természetesen a borravalókból.”, „Ágfi Vidor volt főintézőnek, akit legutóbb azért tettek ki a Cirokseprőszállítmányozó Válla­lattól, lóhajtói állásából, mert hiányzott kocsijáról néhány sep­rő. Néhány fröccs ellenében áru­ba bocsátotta.”, „Sejdenej Lipót- nak, akit a rendőrség már három­szor írt fel gyorshajtásért.” Törhetnék is a fejüket a postá­sok, kit, hogyan és hol találnak meg. Sejdenej Lipótot könnyen megtalálnák, legelőbb a kórház­ban, — Párizsban a benzinkutaknál „Éjszakai utazás” néven kávé— szőlőcukor—csokoládéból készült koktélt árusítanak, amely állító­lag ébren tartja a gépkocsivezető­ket. — A kukoricatermelésben is tért hódít a vegyszeres gyomirtás. Ha­zánk állami gazdaságai az idén 30 000 hold kukoricán alkalmaztak vegyszeres gyomirtást. — Hármas rekord. Az olasz Luigi Talamoni most ünnepelte 103. születésnapját. Talamoni hár­mas rekordot tart: még soha nem hagyta el szülőfaluját, nem vett be orvosságot és sohase volt mo­ziban. — A megyében a kereskedelem 1956-ban 521 mosógépet, 723 mo­torkerékpárt, 1862 garnitúra bú­tort adott el, 1959-ben már 2133 mosógépet, 1043 motorkerékpárt és 3773 garnitúra bútort. A há­rom év alatt megkétszereződött a bútor-, és megnégyszereződött a mosógép-vásárlások száma. — Befejeződött a zsámbéki ter­melőszövetkezeti elnökképző tan­folyam 1959-60-as tanéve. — A gyönki járási művelődési ház fúvószenekara minden vasár­nap efte fél héttől fél kilencig a falu központjában térzenével szó­rakoztatja a lakosságot. A térze­nének igen nagy sikere van. Eladó ház kerttel Hőgyészen, 900 négyszögöl területen, részbe­ni beköltözhetőséggel, bővebbet: Fuchs Fülöpnél, Hőgyész. (43) Eladó vagy személygépkocsira cserélhető 250-es fekete, oldalko­csis Pannónia új állapotban. Si­mon István, Dunaszentgyörgy. (40) Gyakorlott középkorú házveze­tőnő ajánlkozik kisebb háztartás vezetésére. Paska Rozália. Dom­bóvár, Bajcsy Zsilinszky ut. 7. (44) Értesítés. A Garay térről autó­busz indul minden vasárnap 10 órától a Csörge-tóra, 2 óránként. Megáll: Mátyás király utcai sa­roknál, vasúti sorompónál és a Béke-telepen. Viteldíj 2 forint _________ . ' (37) TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja Felelős szerkesztő: Petrits Ferenc Kiadja: a Népújság Lapkiadó Vállalata Felelős kiadó: Orbán Imre Szerkesztőség és kiadó: Szekszárd, Mártírok tere 15—17. Telefon: 20—10, 20—11 Készül a Szekszárdi Nyomdában Széchenyi utca 46. Telefon: 21—21, 25—72 Felelős vezető: Széli István Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft Mohar László megyei főállattenyésztő JAJ, A FOGAM... RESETERITS ISTVÁN A vak zenész, a kultúra névtelen munkása Apróhirdetések

Next

/
Oldalképek
Tartalom