Tolna Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-06 / 158. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 1960. július (k A tamási járás községeiben fokozódik a társadalmi összefogás A csábító televízió Régi, falusi pártmunkás barátommal rójuk a poros utcát. Kia falunk. A szövetkezet alig né- hány hónapos fennállása után A községfejlesztési munka során igen sokat fejlődtek a tamási járás községei. A lakosság nemcsak forintjaival — a községfejlesztési hozzájárulással — segítette a különféle közérdekű feladatok megoldását, hanem társadalmi munkával is. Szakályban vízmű épült és szinte minden község ben megtalálhatók a jelei a lakosság összefogásának. • Fürgéd lakossága már tavaly is szövetkezeti alapokon gazdálkodott. Ebben az időben került sor a község villamosítására: A lakosság — 1200 lélekszámú község Fürgéd — mintegy 50 000 forint értékű társadalmi munkát végzett. Az idei évben tovább fejlesztik a községet. Fürgédén mindeddig nem volt egyetlen méter járda sem, a község is fiatal, a fel- szabadulás óta épült, fejlődött. Az idei évben 1800 négyzetméter járdát építenek. A betonlapokat a vasútállomásról már a helyszínre szállították, homokot is hordtak az építkezéshez, s mindezt természetesen társadalmi mun kával végezték. Az idén már mint egy 30 000 forint értékű társadalmi munkát végeztek. Vásároltak egy televíziós készüléket is, amely nek igen nagy a látogatottsága. Ebben a községben 1958-ban még nem fizettek községfejlesztési hozzájárulást. Azóta igen sokat változott a helyzet. A tanács veil nyár folyamán sem szüneteltetik a munkát a paksi járás színjátszó-csoportjai Özv. Kántor Antalné levele alapján írjuk.: Sokszor elhangzott régebben, s elhangzik manapság is, a népművelési dolgozók körében, hogy nyáron nehezebben megy a mun. ka a kultúra területén, leállnak a műkedvelő együttesek, uborka- szezon van. A tél a kulturális tevékenység időszaka. Ez így igaz is, de a cél .az, hogy a nyarat is használjuk lei, s ha nem is olyan mértékben mint a téli hónapokban, folyjék a munka, nyújtsunk művelődési, szórakozási lehetőséget a közönségnek. A munka dandárja valóban a a téli hónapokra esik, de a paksi járás területén az idei nyáron serény munka folyik, úgyszólván valamennyi színjátszó csoportnál. A járás székhelyén, Pakson, egyszerre három színjátszó csoport is készül a ttemutatóra. Estéről estére egymásnak adják a kilincset a járási művelődési házban. Estefelé élénk itt az élet, nincs pihenő, nincs megállós egy 'fél órára sem. A KIOSZ helyiségből a televízió hangjai szűrődnek ki. Fent az emeleten, a színpadon a járási rendőrkapitányság színjátszó együttese próbál. Csizmarek: Érdekházasság c. kedves, hangulatos vígjátékával készülnek a julius 10-i bemutatóra. Dunakömlődön már szerzett a csoport egy kellemes estét a közönségnek ezzel a darabbal, most a paksi közönség előtt mutatkoznak majd'be: fi tanácsköztársaság szépirodalmi termése József Farkas szerkesztésében néhány hónappal ezelőtt jelent meg, s szinte napok alatt elfogyott a.»Mindenki újakra készül...« c. gyűjteményes mű első kötete, mely az őszirózsás forradalom idején folyóiratokban és napilapokban megjelent szépirodalmi jellegű írásokat foglalta magában. A mű most megjelent újabb kötetében az Akadémia Irodalom, történeti Intézete és az Akadémiai Kiadó a tanácsköztársaság szépirodalmi termését nyújtják át az olvasóknak. A kötetben megtaláljuk a kor szinte valamennyi számottevő írója és költője, így többek között Babits Mihály, Balázs Béla, Barta Lajos, Bródy Sándor, Gábor Andor, Keltái Jenő, Juhász Gyula, Karinthy Frigyes, Kárpáti Aurél, Kassák Lajos, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Kuncz Aladár, Molnár Ferenc, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond, Nagy Endre, Nagy Lajos, Révész Béla, Somlyó Zoltán, Szép Ernő, Színi Gyula, Szomory Dezső, Tóth Árpád, Várnai Zseni írásait. A gyűjtemény hátralévő két kötete az őszirózsás forradalom és a tanácsköztársaság publicisztikai irodalmát fogja kozölnij A rendőrkapitányság színjátszói mellett ott találjuk a járási mű. velődési ház műkedvelőit is. Felkai: Princesszin című egyfelvoná- sos vígjátékát tanulják. A darab már a múlt hónapban bemutatásra készen állt, sajnos a főszereplőt súlyos baleset érte, így a kiesést újra pótolni kell. A szerep, lök örömmel és lelkesen készülnek a bemutatóra, amelyre július közepén a gyapapusztai állami gazdaságban kerül sor. A KIOSZ színjátszói Barta: Két szerelem című operettjét tanulják. De a paksiak mellett készülnek a járás községeinek színjátszó csoportjai is. Bölcskén a napokban a sportkör és a művelődési otthon közös rendezésében a »Majd a papa« című mai tárgyú kedves operett került bemutatásra. Minden községben folynak az előkészületek augusztus 20-a méltó megünneplésére. Egyfelvoná- sosokkal, aktuális jelenetekkel készülnek a színjátszók, a tánccsoportok pedig újabb népi táncokat tűznek műsorukra. A járás népművelési vezetői annakidején elhatározták, hogy az idei nyáron a tavalyinál sokkal színesebb, gazdagabb programot állítanak össze. Ez a szándék találkozott a színjátszó és tánccsoportok célkitűzéseivel, s most a lelkes felkészülés szép nyári műsorokat ígér. III. A beteg egyedül maradt. Néha érkeztek hozzá látogatók, de azért a napok nagy részét magányosan töltötte. Ilyenkor az ápolók próbálták lekötni a figyelmét. Hol az egyik, hol a másik ült oda melléje és kérdezősködött, vagy ép pen mesélt valamit. Hiszen — ők ezt nagyon jól tudták — a gyógyulásnak előfeltétele, hogy a beteg figyelmét eltereljék a szomorú valóságtól. Néha sikerült is, de többnyire nem. A fájdalmak erősebbek voltak minden próbálkozásnál. Volt ereje a feleségét vigasztalni, de ha tovább ott marad mellette a kórházban, bizony együtt könnyeztek volna kétségbeesetten. Agyában állandóan az motoszkált: „Mi lesz velünk?” Saját magát már nem vigasztalhatta egy-egy erőltetett és reményt sejtető gondolattal, hiszen csak a tehetetlenséget, a kínzó fájdalmat érezte. Lelki szemei élőit pedig egy rokkant embert látott, aki még az alamizsnát sem tudja elfogadni. Az orvosok is néha odaültek ágya mellé és mesélték az „eseteket”, a náluk kezelt rokkant emberek történeteit. Dehát milyen a beteg? Még ha erős akarata van, akkor is a lehető legborúsabban látja a jövőjét. Megannyi gondolat járt benne. Érdemes ezek után élni? Talán jobb lett volna, ha nem is maradok életben, legalább nem szenvednék ennyit. zetői, tagjai és *a falu lakossága belátta hogy a falu építéséhez, szépítéséhez mindenekelőtt összefogás szükséges. A fürgediek azóta a legmagasabb százalékú hozzájárulást fizetik, s a termelőszövetkezeti tagok ugyancsak a legmagasabb összeggel, 300 forinttal járulnak hozzá községük fejlesztéséhez. A kis község lakossága már távlati fejlesztési tervekkel is foglalkozik. Felvetődött egy vízmű építésének gondolata is. Ujireg községben ugyancsak péJldás a lakosság összefogása a szövetkezés óta. Az idei évben itt is járdát építenek s ezenkívül könyvtárhelyiséget vásárolnak. Már mintegy 10 000 forint értékű társadalmi munkát végeztek a község lakói, akik valamennyien a termelőszövetkezet tagjai. A szükséges fogatot például a termelőszövetkezet biztosította. Tamási község is ott található a szövetkezeti községek sorában. Az utóbbi években szinte teljesen átváltozott a község külső képe. Az útépítés, parkosítás következtében megszépült és sokat korszerűsödött a község arculata. Az egész község összefogott a parkosítás érdekében. Ehhez az idei évre 2000 forint társadalmi munkát terveztek, de mintegy 15 000 forint értékűt végeztek. A paraszti lakosság mellett a hivatalok dolgozói, a gimnáziumi és általános iskolai tanulók is parkosítottak. Többek között 2000 facsemetét ültettek el az utcákon. De ezenkívül egyéb téren is sok társadalmi munkát végzett a lakosság. fáradtunk a sok beszédtől. Szótlanul megyünk egymás mellett. Barátom váratlanul felpillant és átköszön a túlsó oldalon botorkáló öreg néninek. — Jó estét. Kató néni! — Jó estét fiaim! — válaszolja kissé reszkető hangon a néni, a botjára támaszkodva tovább ballag. Barátom arca hirtelen felelevenedik. A fáradság látszata, amit a nap ezernyi gondja okozott, eloszlik róla, s arcán különös mosoly játszadozik ahogy megszólal. — Ha érdekel elmesélem neked Kató néni történetét. — Minden érdekel, ami az ég alatt történik! — Biztatom, s hogy könnyebb legyen a beszéd, az egyik kerítés tövében üresen árválkodó pádhoz invitálom, mielőtt a történetbe kezdene. — A mi falunkban sok a na- zarénus. Kató néni férje a papjuk. Náluk szokták tartani az összejövetelüket. Kató néniéknél mindig nagy volt a családi béke. Negyven évet éltek együtl férjével anélkül, hogy komolyabb csetepatéra került volna sor közöttük. — Tavaly tavasszal átalakult Július 10-én nyílik a középiskolás leánytábor Dalmandon A megye középiskoláinak fiútanulói már a második évben vesznek részt önkéntes építőmunkában a megye területén. Második éve végzik a Sió gátjának erősítését. Két héten keresztül táborban laknak és a napi munka után közös szórakozással töltik. idejüket. Az idén először önkéntes munkára, ugyancsak kétheti időtartamra táborba mennek a lányok is. A megye középiskoláiból 327 lány jelentkezett önkéntes munkára a Dalmandi Állami Gazdaságba. A tábort a gazdaság kiskondái üzemegységében rendezték be. A munka kukorica-címerezés lesz. A gazdaság jelentős mennyiségben termel hibrid- kukoricát, a kukoricaföldeken dolgoznak majd a lányok. A munkaidő hat óra, a naj> többi része szórakozás, pihenés. Bő sportolási, szórakozási, kulturális lehetőségekről gondoskodott a tábor vezetősége és a gazdaság. A tábor vasárnap népesül be. A megye különböző részeiből érkező csoportokat a dombóvári vasútállomáson várják, onnan tehergépkocsikon szállítják a gazdaság kiskondái üzemegységébe, a sátortáborba. c/h j ző ti tf h íu éq Maga is megrettent ettől a gondolattól. Idegesen megrándult, s a szobatársai is, oda-odatekintet- tek. A fájdalmak még jobban kínozták. Neki, Mészáros Kálmánnak jutott ilyen az eszébe, akinek olyan boldogan teltek a fiatal évei, akihez mindig ol^an kegyes volt a sors, akármihez fogott, neki minden sikerült. És most egész komolyan foglalkozott azzal a gondolattal, mérlegelte, hogy miért is lett volna jobb. Most olyasmi is eszébe jutott, amire még a házassága alatt soha nem gondolt. — Mi lesz velem, ha nem kellek még a feleségemnek sem? Nem, semmi jel nem mutatott arra. Felesége hűségében soha nem kételkedett. Olyan bizalommal volt iránta, amilyen bizalommal csak lehet egy férj. De most a sok töprengés során az is megfordult benne, hogy vajon a feleségében nem okozott-e olyan változást ez a baleset, amilyenre ő soha nem gondolt. Elvégre is ő most már nem egész férfi, és ha felesége ebbe nem tud beletörődni, akkor mi lesz? Mi lesz, ha nem fogadja be a megszokott családi fészekbe, mondván, neki elég a baja a két gyermekkel is? — Akkor... akkor kár lesz élni... Akkor jobb lett volna... Később az a tudat tört előre benne, hogy ezekért a gondolatokért tulajdonképpen szégyenkeznie kellene saját maga előtt is. Aztán ismét magány, ismét fájdalom, láz és ismét a marcangoló gondolatok következtek. De mi lesz, ha mégis így történik? Hiszen volt már hasonló az életben. Már jegyeztek fel ilyen történeteket hűtlen asszonyokról, akikről soha sem hitte volna senki. Az egyik járó beteggel — korábbi ismerősök voltak — megbarátkozott. Sokat bejárt Mészároshoz, és természetesen ő is próbálta szórakoztatni és vigász- talni. Meghitt barátságba kerültek. A beteg úgy beszélt vele, mint egy kis tehetetlen gyermek a felnőttel, aki segítséget, tanácsot vár és kér. Kiderült, hogy ez a kórházban szerzett barát régóta ismeri a feleségét. Elmondotta neki a hűséggel kapcsolatos aggályait, noha később megbánta, hiszen ilyen családi dolgokról másnak nem illik és ő soha nem is szokott beszélni. De most egészen zavart, kesze-kusza volt a gondolkodása, idegileg teljesen kimerült. televíziót vásárolt és egy széles, nagy teremben, ahol délelőtt te is jártál, felállította a készülé két. — Először csak a fiatalok jöttek televíziót nézni. Aztán amikor az öregebbek megtudták, hogy ingyenes látványosságot nyújt, ők is ellátogattak. — Kató nénit az unokája csábította legelőször. Soha nem járt moziba. rádiót is csak a szomszédban hallgatott nagy ritkán, s mégis a televízió már az első alkalommal rabul ejtette. — Valóságos megszállottja lett a televíziónak. Egyetlen adást sem szalasztott el. Ott ült mindig az első sorokban és gyönyörködött. A közönség általános derültsége közepette némelykor még szellemes megjegyzéseket is tett. — Egyszer aztán váratlanul nehéz helyzetbe került Kató néni. A nazarénus ájtatosság időpontjára esett éppen, a „Rákóczi hadnagyának” közvetítése. Óriási lelki válság rohanta meg. Kérlelte férjét, hogy változtasson az ájtatosság időpontján, de az kérlelhetetlen maradt. Ragaszkodott az évtizedek óta fenn álló szokáshoz. Kató néni nagyon kíváncsi volt a filmre, s cselhez folyamodott. Magvárta amíg összejöttek a házuknál a nazarénus hívők és amikor a férje éppen Pál apostolról kezdett magyarázni, egy óvatlan pillanatban kiosont a szobából. — Végignézte a Rákóczi hadnagya című filmet, nagyon tetszett neki és semminemű lelki- ismeretfurdalást nem érzett— A baj mégis megtörtént. Férje tudomást szerzett arról, hogy hűtlen lett az ájtatosság- hoz. s elszökött televíziót nézni. Rettenetes családi perpatvar kerekedett az ügyből. — Azóta különváltan élnek* Kató néni a lányához költözött. Próbáltam őket kibékíteni, de Kató néni mindig csak azt hajtogatja: Addig nem vagyok hajlandó kibékülni. amíg az öregem be nem látja, hogy a televízió többet ér az ő prédikációinál. HAYPÄL TIBOR Alapjában véve á régi maradt. Ha órákon keresztül foglalkoztatták is a lelkét marcangoló kételyek, végül így szakította félbe gondolatait: — Majd meglátjuk. Egyelőre még nem tudok semmit. Amikor pedig egy kicsit meg* nyugodott, állandóan ezt mondogatta magában: — Azzal semmi esetre sem jobb, ha állandóan gyötröm magam. Feleségével nem , beszélgetett, hiszen ő kérte, hogy ne jöjjön látogatni azzal a titkos gondolattal, hogy ha nem látja felesége össze- törtségét, talán könnyebb lesz elviselni a fájdalmakat, nem mar- dossa annyira a vágyakozás utána és gyorsabban gyógyul. Ahogyan kezdtek begyógyulni a sebek, úgy kezdett visszaállni a normális lelkiállapota is. Egyre józanabbul gondolkodott és elérkezett arra a pontra, amikor már csak derült azon, hogy kezdetben milyen kétségbeesett volt. . — Hogy érdemes-e élni? Százszor inkább élni még csonka kezekkel is, mint meghalni. Csak nem szabad elkeseredni. Sajnos, bai'átja időközben hazautazott — gyógyultan. Vele már nem társaloghatott és nem magyarázhatta meg neki, hogy már közel sem látja olyan borúsan a világot, mint kezdetben. (Folytatjuk.) Boda Ferenc
