Tolna Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-01 / 154. szám

TOT,NA 1VTFGYET NfPŰJSAG 1960. július Ts Asszonyoknak — Régi idők lakomái Kényesek vagyunk az étkezés­re, szeretjük a szép étkészletet, a finom evőeszközt. Ha valaki kézzel nyúlna a tálba, ugyan­csak megszólnák érte, de az sem tartozik az illendő cselekedetek közé, hogy ne villára szúrjuk a húst. hanem kézbe kapva mar­cangoljuk szét. Ez a finom mo­dor, az étkezés illeme azonban nem. régi, mindössze néhány év­százados hagyománya van. Maga az ebédlő, a külön étkező helyi­ség is csak a 18. században kez­dett meghonosodni, addig vagy a konyhában 'étkeztek még a főrangúak is, vagy hálótermük­ben. XIV. Lajos, a napkirály is hálószobájába vitette az ebéd­jét:, amit. egy kis asztalkán fo­gyasztott el. Az asztalterítő is csak ekkor kezdett elterjedni, s elsősorban a franciák kedvelték, akikről Arthur Yeung, angol utazó cso­dálkozva írja 1790-ben, hogy mindenki terített asztalról eszik, szalvétát és villát használ. A főrangúak azonban már ko­rábban is használtak asz­talterítőt. sőt a 16. század má­sodik felétől az amiensi szövők híres damasztokat készítettek. Fel van jegyezve, hogy Fland­riában és Hollandiában 1662 ben pontosan 11 000 rőf damasztot készítettek. A széles, nagyméretű asztal­terítők a királyok kiváltságai voltak. V. Károly 70 asztalterí­tővel dicsekedhetett, mindegyik 15—20 rőf hosszú és 2 rőf szé­les volt. » Igazi fényűzési cikk az ezüst­nemű volt. A szegények persze beérték fa-, vagy agyagedénvei;- kel. A mi II. Lajosunk minden kincsét kénytelen volt elzálogo­sítani, de a királyok között is akadtak jómódúak, akik való­ban királyi kincsekkel dicseked­hettek. V. Károlynak 2268 arany tála, 1944 arany tányérja. 10 692 ezüst tála, 22 680 azüst tányér­ja jelentette étkészletét. Az evőeszközök hiánya való­színűleg nagy gondot okozott eleinknek. A középkorban álta­lános szokás volt, hogy egy csé­szében két adag levest szolgál­tak fel, amit felváltva merítget- tek meg az asztal közepére he­lyezett dézsában. A kanál hasz­nálata csak a 14. században ter­jedt el, a kések készítésére pe­dig 156"-ben adott engedélyt IX. Lajos. Az illem a középkor­ban úgy diktálta, hogy minden­ki a jobb keze három ujjával emelje ki a tálból a húst. Aj' bal kéz a zsebkendőt helyettesí­tette. Azt sem nézték jó szem­mel, ha valaki ujjával kitöröl­te a tálat, s az is a jómodorhoz tartozott, hogy ne a ruhájukba töröljék evés után zsíros kezü­ket, hanem az asztalkendőbe. S miközben falatoztak középkori eleink, a ház macskái és kutyái ott ólálkodtak az asztal körül. Mert a lerúgott csontokat min­denki az asztal alá hajigálta. Mindez meglehetősen szokat­lan nekünk. Aminthogy azt is furcsának találnánk, ha azt és annyit kellene ennünk, ameny- nyit 3—4 évszázaddal ezelőtt ettek. Mi bizony jóval igényte­lenebbek vagyunk. Vasárnap is legfeljebb három fogás kerül az asztalra, nem is beszélve az üzemi konyhák által különösen kedvelt bableves—pogácsa me­nükről. A nemesi udvarházak­ban hétkönap sem érték be tíz- tizenkét fogásnál kisebb ebéd­del. Igaz, hogy a jobbágy a szarvasgombától a császármadá­rig mindent köteles volt a hiL bérúr udvarába szállítani, az úrnak pedig egyéb dolga sem volt, csak az, hogy megtöltse feneketlen gyomrát. (cs) Zárja szívébe úgy városunkat, mint ahogy Szek&zárá szívébe zárta Ot Várnai Zseni írói estje Szeksxárdon Egyedül az ár ellen... Régi ismerősöm. Egyesek ál­lítása ellenére is köztük, fiú és lány barátság volt. önzetlen, tiszta és csak barátság Minden­nemű problémáját feltárta előt­tem. Annuska az utóbbi időben szomorúan, lehajtott fővel rója az utat hivatalától hazáig. Va­lami mérhetetlen keserű érzés emészti, amit úgy érzi, hogy egyedül nem tud leteperni. Be kell vallanom, hogy igazán na­gyon nehéz helyzetben van, s úgy érzem, hogy engem is cser­benhagyott segíteni akarásom... De ime a rövid történet... Anna es Lajos régi ismerősük. Azonban csak annyit tudtak egymásról, hogy léteznek s együtt szívják a szabad ég ^sz­ia levegőjét. Ha reggelente, vagy este hivatalból hazafelé jövet találkoztak, mit sem gondolva köszöntötték egymást. És aztán Lajosnak roegtet­Nem könnyű dolog a strandolás A Daily Herald a következő ta­nácsokat adja a strandra készülő nőknek: Ha csinos akar lenni és igazán jól akarja érezni magát fürdőru­hában, alaposan fel kell készülnie a strandolásra. Nem szabad, hogy testének bármely részét vala­milyen folt éktelenítse. Ne csak arcával, hátával is törődjék. Al­kalmazzon bőrtisztító maszkot, s egy-két napon belül eltűnnek a foltok. Testét kenje be speciális -vízálló« készítménnyel, amelyet este szappannal lemoshat. A strandra mindig vigyen magával izzadás elleni szert. Kenje be magát napégés ellen védőkrém­mel. Ha így felkészült, mehet a strandra és kipihenheti a készülő, dés fáradalmait. Bardot már nemcsak szép Henry-Georges Clouznot, Bri­gitte Bardot »Az igazság« című új filmjének rendezője elmondot­ta, hogy a közönség ebben a film­ben új Bardot-t ismer meg: a fümszínésznő ugyanis ebben a szerepében első ízben művészi alakítást nyújt. A Daily Herald tudósítója meg­kérdezte a filmrendezőt, hogy Bardot az ■ egész filmben végig felöltözve látható-e vajon? Clouzot kijelentete, hogy -Nem minden jelenetben, de Brigitte ezúttal levetkőzve is igazán mű­vészien nyilvánul meg«, szett. A két család kitörő öröm- mel fogadta az eseményeket. De- senki sem számolt Annuska ér-: zésével. A lány kezdetben szíve-; sen fogadta a szórakoztató La-j jóst. Hanem azután mindig ne-: hezebbé váll számára a kapcso ­lat. L. az igazi szerelem erejé ­vel vonzódott a lányhoz. S An-; na hiába mondta meg nem is; egyszer, hogy szórakoztatónak- szívesen látja, de annál többre: ne is számítson. Hiszen lehetet-; len lenne számára az, hogy fe-j leségül menjen hozzá, hiszen: nem szereti. Es L. nem tudott uralkodni; magán. Mindenütt A. nyomában: járt. Féltékenykedett, ha vala ­kivel beszélt, szemrehányások-- kai illette, s ha elment nélküle: valahová szórakozni, jelenete-; két rendezett. És ekkor megin-I dúlt a két család rábeszélő pus-: mogása. Mindenért Annát okol-; ták. ; Vajon mi kifogása lehet a mii Lajosunk ellen — így a V. csa-i iád. S ugyan mit válogat ez a- lány. Lajosnak igazán nagysze-: rű állása van, rendes, becsülő; tes, nem iszákos fiú — ekként- vélekedtek a lány szülei. És Anna nap mint nap szo-S morúbb lesz, őrlődik a malom- hármas kereke között. Küszkö-5 dik az árral... Nem tudja, hogy; mitévő legyen. De tudja és tel-; jes valójában érzi. hogy nemi szabad engednie a kényszernek.; Nem szabad engedni, hiszen a- jövőjéről, boldogságáról, életé-S ről — amely néha kicsit nehéz.; de mégis oly gyönyörű — van- szó. Igen, nagyon nehéz most cse ­lekedni. Megtalálni a helyes, jár­ható utat. Egyet sose tévesszen: szem elől Annuska és sose fe-; lejtse el, hogy a világszabadság; után legszebb és legnagyszerűbb! a szív szabadsága és békéje.. • Ennek jegyében cselekedjék. ! (b) VITA Jó éjszakát gyerekek“ Nem értünk egyet Lászlóné, szelcszárdi lakosnak, a ■•Jó éjszakát gyerekek« című cikkel kapcsola­tos hozzászólásával, mert úgy érezzük, hogy a vitaindító cikk­írónak volt igaza. Szerintünk, helytelen kiskorú gyerekeket nyíl vános szórakozóhelyre vinni ak­kor, amikor társadalmunk har­cot folytat az alkoholizmus ellen. Amikor a fiatalság erkölcsi züllését akarjuk, megakadályozni, ne szoktassuk gyerekeinket már óvodás korban a felnőtteket meg­illető szórakozásokhoz. Ma, ami­kor társadalmunk minden lehe­tőséget megad a gyermekeknek (bölcsőde, napközi, gyermekját­szótér, matiné) a gondtalan élet­hez, nem létfontosságú dolog szá­mukra, hogy a késő esti órákban zenés-táncos szórakozóhelyen tar­tózkodjanak. Ne értse félre Lász­lóné, nem vagyunk a gyerekek­nek esküdt ellenségei, hisz ne­künk is van gyerekünk, lehet, hogy a vitaindító cikk írójának is, éppen ezért emeljük fel sza­vunkat mi is az ellen, hogy ezek a fiatal gyerekek nyilvános he­lyen a késő esti órákban tartóz­kodjanak, mert esetleg koruk­nak meg nem felelő viselkedést, beszédet látnak, vagy hallanak, ami a gyermek erkölcsi fejlődé­sében többet árt, mint amennyit az a kis esti játék használ. Úgy érezzük, hogy a Sörkertet nem gyermek-játszótérnek, ha­nem a felnőttek egész heti mun­ka utáni kikapcsolódására létesí­tették. Ne küldje Lászlóné a szó­rakozni alcaró vendéget egyéb szórakozóhelyekre, tekintve, hogy nincs kiírva a Sörkert bejáratára >'Sörkert gyermekek részére«, ha­nem a gyereke szórakoztatását próbálja más módon biztosítani. Nekünk ez a véleményünk. Cs. S-né és R. Gy-né Az elmúlt hetekben volt het­ven éves. Majd háromnegyed év­század, de több mint egy évszá­zadra való munka, tett, harcos kiállás van mögötte. S most, szer­dán, Szekszárdra is ellátogatott a munkásmozgalom nagy költőasz- szonya, dalosa, aki közel félév­százada hirdeti a munkásosztály igazát. Eljött, hogy felejthetetlen estét szerezzen öregeknek és fia­taloknak, a munlcásmozgalom ré­gi harcosainak és a fiataloknak, akik folytatóivá váltak az ügy­nek, akik Várnai Zsenitől és a várnaizseniktől tanultak hitet, lelkesedést, rendíthetetlen bizal­mat az ügy igazságában. A békéért folytatott költői mun­kásságáért a Béke-Világtanács elismerő oklevéllel jutalmazta; kormányunk a Szabadság rendjel I. fokozatával tüntette ki, majd megkapta a Munka Érdemrendet. Kitüntették a József Attila-díj 1. fokozatával és a Partizán-érem­mel is. De minden kitüntetésé­nél többet mond az a szeretet, amellyel az ország dolgozó népe szívébe zárta a munkásosztály fáradhatatlan énekesét. Az esten, amelyet az MSZMP Megyei Bizottsága és a Közalkal­mazottak Szakszervezete Tolna megyei Bizottsága rendezett, Pe­rcest Ferencné, a megyei párt- bizottság munkatársa köszöntöt­te költőnőt és méltatta munkás­ságát. — Szekszárdon csak most is­merhettük meg személyesen Vár­nai Zseni elvtársnőt, de versei eljutottak hozzánk, s utat talál­tak valamennyiünk szívébe... S ezután szólásra emelkedett járosunlc kedves vendége. Nem lenne teljes és nem lenne eljesen hűséges a kép, ha csak i szavakat adnám vissza, ame- yek elhagyták a nagyszerű kö’tű zjkát. A beszéd több volt ennél. Sokkal több. Hitvallás újra és megint.- Tanítás. buzdítás. S nincs szó, amely visszaadja azt a meleg, azt a baráti, azt az igazán ?lytársi kapcsolatot, amely az -Isö mondatok után létrejött költő és közönség között. Úgy érzem, amikor beszélni kezdek felelnem kell arra, miért ’Item, miért dolgoztam? — így kezdte beszédét, s a beszéd fele­let volt a szigorú, a nagy kér­désre. Kibontakozott, előttünk egy küzdelmekben gazdag, egy har­cos életút, amelynek utolsó sza­kaszát már bearanyozta a siker, a >►nem volt hiába", a harcbahívó eszmék beteljesedése. Beszél és megelevenedik előt­tünk a kor, a harcos idő, amikor rendőrkordonnal, csendőrsortűzzel kellett szembeszállni. S megszü­letett a nagy vers, a »Katona- fiamhoz", 1912-ben, a »véres csü­törtökön«. A Népszavát, amely­ben napvilágot látott, elkobozták, szerzőjét vád alá helyezték, de a verset már nem lehetett meg­állítani diadalútján. Lázított, lel­kesített, segített megingatni a korhadt úri Magyarországot, S amikor plakátokon jelenik meg a pesti utcán... — Nem az én érdemem, hanem a népé, hogy szájára vette ver­semet. Mintha nem is én Írtam volna, hanem a nép ajkán szüle­tett és a nép ajkán szárnyalt magasra... Beszéde nyomán megelevened­nek a Tanácsköztársaság dicsősé­ges napjai, majd a Horthy-kor- szak sötét évei. Az elnyomatás, a küzdelmek. A versek, amelyek az illegalitás nehéz körülményei kö­zött születtek és kéziratban ter­jedtek a munkások között. A harc a fasizmus, a háború ellen, amely megannyi újabb tiltakozó költeményre ihlette a nagy mű­vészt . És alkot ma is. Nagyobb hit­tel, nagyobb lelkesedéssel. mint barmikor. — Uj korszak következett be. A szocializmus korszaka. Akik megértük ezt, boldogok lehetünk, hogy megértük. És még'boldo­gabbak, ha részesei lehetünk az új világ építésének. Boldog va­gyok, hogy harcolhatok ezért az új világért. Ezért élek és ezért dolgozom. Itt adott választ a beszéde ele­jén feltett nagy kérdésre Várnai Zseni. S választ adott új versei­vel, amelyek már új életünk dí­cséretét zengik, s amelyek segíte­nek óvni egy újabb háború ször­nyűségeitől. Hogy a válasz kedves volt mindannyiunk szívének, bizonyít­ják a virágcsokrok, amelyeket a szekszárdi úttörők, a KlSZ-szer- vezetek, a különböző párt- és társadalmi szervezetek adtak át Várnai elvtársnőnek. Az ünnepség végén Perecsi . Ferencné mondott köszönetét a nagyszerű élményért. — Azt kér­jük Várnai Zsenitől, zárja szívé­be úgy városunkat, mint ahogy Szekszárd költeményein és most. a személyes ismeretségen keresz­tül szívébe zárta őt. Első költeményében, az -Anya- ság«-ban így énekelt Várnai Zseni: Belétek csókolnám kiolthatatlan az én szilaj, lángoló Telkemet, hogy ne legyetek ma jd rabszolgatábor, de keményöklű, harcos emberek! Az első nagyszerű költeményt követték az újak, amelyek egy- ?gy fegyvert jelentettek a mun­kásosztály kezében, s ma már azt i kort énekli Várnai Zseni is, ahol nincsenek rabszolgák, ha­nem »keményöklű. harcos embe­rek", igazi gazdái hazájuknak. Letenyei György Rádió a lakásban A ma emberének háztartásában egyre nagyobb helyet^ foglal el a mosógép, a porszívó, a hűtőszek. rény, a telefon, a gramofon, a te­levízió, a rádió. Nem kétséges, hogy az első hely a rádiót illeti. Lassanként minden lakásban lesz rádió és mégis, a lakás berende­zésénél nem foglalkoznak eleget a rádió megfelelő elhelyezésével. Sokszor a lakásban olyan a rádió, mint a számkitjptett. Ide-oda ván­dorol a lakásban, hol egy hozzá nem illő asztalkán, hol a széken, hol az éjjeliszekrényen áll, sőt nem egyszer rejtve marad a kí­vülállók számára, mint sehová sem illő bútordarab. Azoknak, akiknek nem közöm­bös. hogy a hang tisztán érkezik-e a fülükhöz, nem közömbös az sem, hogy rádiójuk hol áll. A hangnak is megvannak a maga szabályai. Vannak hangelnyelő anyagok, rossz vezető anyagok, kellemetlen visszhangot adó anyagok. A rádió elhelyezésénél megkérdezzük a szakértőket: hová állítsuk a rádiót, ezt a hasznos és tetszetős bútordarabot, hogy díszítse is lakásunkat és a hang­ját is eredeti tisztaságban élvez­hessük. Július 4-én nyilili a pécsi nyári szabadegyetem A TIT pécsi nyári szabadegye­teme július 4-én, hétfőn délelőtt tartja megnyitó ünnepségét a Pedagógiai Főiskola dísztermében Az ünnepségen megnyitó beszédet dr. Bihari Ottó, a Pécsi Tudo­mányegyetem Állam- és Jogtudo­mányi Karának dékánja, a nyári szabadegyetem tanácsának elnöke mond. • A délelőtt folyamán »A Mecsek- vidék földtörténeti kialakulása« címmel dr. Szabó Pál Zoltán, a Dunántúli Tudományos Intézet igazgatója, majd »'Baranya őstör. ténete« címmel dr. Dombay Já­nos, a régészeti múzeum igazga­tója tart előadást. Déli 12 órakor a hallgatók megtekintik a Peda­gógiai Főiskola botanikus kertjét, A szakcsi tűzoltók felkészültek a nyári tűzvédelemre A szakcsi önkéntes tűzoltó szervezet, melyet a közelmúltban szerveztek újjá, felkészült a nyári betakarítási munkák és a cséplés ideje alatt szükséges és fontos tűzvédelemre. Legutóbbi taggyűlésükön beszéltek a terme­lőszövetkezet szocialista tulajdona megvédésének fontosságáról. Ki. jelölték azokat a bővizű kutakat, amelyeket tűz esetén a tűz mi­előbbi oltása érdekében igénybe­vehetnek. A nyári tűzvédelemre való felkészülésben részt vesznek az úttörők és a KISZ-szervezet tagjai is. A szakcsi tűzoltók jó felkészült­ségét bizonyítja az is, bogy az egyesület a tűzoltó versenyen második helyezést ért el.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom