Tolna Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-05 / 157. szám
4 TtfiüWT WíiíTSf TOFWWB tS6ö. július S, Szívesen dolgoznak a paksi Vörös Sugár Tsz-ben a szövetkezeti gazdák családtagjai Minden munkát időben, rendben elvégzett idén a paksi Vörös Sugár Tsz. Azt mondják a paksi egyéni gazdák, hogy valahogy így képzelik el a szövetkezet működését ahogy az idén a Vörös Sugár működik. A kilencvenkilenc tag és a harminc bedolgozó családtag lelkiismeretes, jó minőségű munkát végez, jól érzi magát és megtalálja anyagi számítását js a szövetkezetben. Azt kutattuk, miért változott meg Pakson a családtagok viszonya a közösben végzett munkához? Azért érdekes ez a kérdés Pakson, mert még tavaly is sokan napszámba mentek inkább, mint e termelőszövetkezetbe és a szövetkezet vezetőinek komoly gondot okozott a családtagok bevonása a közösség munkájába. Tehát nem lehet érdektelen, miért vál- fozott meg idén gyökeresen ez a helyzet, ÍÜZTÖNÖZ AZ ELÖLEGOSZTÄS Ruff Ferenené, azelőtt csak Végszükségben ment el a szövetkezetbe dolgozni. Inkább a háztáji földön tevékenykedett, vagy máshol vállalt munkát Az idén rendszeresen dolgozik, minden közös munkában részt vesz, éppen úgy számítanak rá, mint a ■„könyves tagokra”. Azt mondja Ruffné, hogy az előleg miatt jár dolgozni. Nem sokat, 12 forintot . oszt a tsz egy-egy munkaegységre minden hónapban, de ezt rendszeresen osztja. Ez az előleg fix jövedelem, erre biztosan lehet számítani. Egy ember, akár asszony, akár férfi, harminc-negyven munkaegységet tud teljesíteni a nyári hónapokban. Ez pedig 360—480 forint pénzt jelent egy hónapban, amit csak előlegként kap. Parasztembereknél a havi bolti kiadásra ez elég. Ha a családból három-négyen dolgoznak a tszben, akkor az előleg szép összegre rúg. TERMÉSZETBENI ELŐLEGET IS OSZTANAK A pénzelőlegeket a szerződéses termelés után járó rövidlejáratú hitelből, az állati termékek értékesítéséből és a kertészet bevételeiből fedezik. A paksiak 2465 forint árut értékesítenek egy hold szántóföldről. Az első félév értékesítési tervének teljesítése és a terméskilátások biztosítják az árutermelési terv teljesítését. Nemcsak pénzt, hanem természetbeni előleget is osztanak a paksi Vörös Sugárban. A gabonaelőlegek mennyiségét, a tervezettnél jobb termés alapján felemelik. A tagok háztáji állatainak takarmányozását nagyrészt a természetbeni előleggel biztosítják. így aztán a pénz és a természetbeni előlegből egész évben folyamatos a jövedelemrészesedés, a tag és a családtag évközben is látja munkája eredményét; TÖKÖDNEK AZ IFJÜSÄGGAL A termelőszövetkezet igyekszik megteremteni a fiatalok szórakozási lehetőségét, a sportolás és kultúrálódás feltételeit. Televíziót vásárolt a tsz a kultúrterembe, ahol a fiatalok esténként összejönnek televíziót nézni. Most lemezjátszót vásárolnak, hogy táncolhassanak is a fiatalok a jól végzett munka után. A lányok röplabda-csapatot alakítottak, rendszeresen tréningeznek és a szövetkezet színeiben indulnak majd a versenyen. A tsz felszerelést ad a lányoknak. A fiatalok tehát nemcsak az anyagi jövedelmet találják meg a szövetkezetben, hanem a mai élet elengedhetetlen tartozékát, a szórakozását, a kultúrát és sportot is. Ezért hangos a mező a paksi Vörös Sugár Tsz fiatalságénak vidámságától, * Ruff Ferenené, Ruff Mária, Pu- mercheim Jánosné, Peger Ádám- né, meg a többi családtag, asz- szonyok, fiatalok szívesen dolgoznak a tsz-ben. Közülük sokan belépnek rendes tagnak a szövetkezetbe, a tagok között már most is sok a családtag. A paksi termelőszövetkezetről sok tsz példát vehet megyénkben. — Gy — 150 000 forint jövedelem eddig a kertészetből A tolnanémedi Kossuth Termelőszövetkezet harminc holdas kertészetet létesített a tavasszal. A tagság egy részének nem nagyon tetszett a kertészet, mondván, hogy nem érdemes azzal foglalkozni. Az eredmények mégis azokat igazolják, akik a kertészkedés mellett voltak. Tizenöt mázsa korai káposztával kezdte a kertészet az áruszállítást. A MÉK-kel 200 mázsá. Hatvan simontornyai úttörő a BALATONON A simonitornyai úttörők az idén is a Balatonra mentek táborozni. A hatvan kispajtás tíz napot tölt Balatonszárszón sátortáborban; Az úttörővezetők gazdag sport-, kulturális és játékprogramot állítottak össze, hogy hasznossá, tartalmassá tegyék a táborozást. A Balatonra induló úttörőket pénteken délután búcsúztatták a szülők és a pedagógusok a simontornyai vasútállomáson. ra kötöttek szerződést, de június elejére már leszállítottak háromszáz mázsa korai káposztát. Ezenkívül 100 mázsa zöldhagymát is eladtak — csomózva. Június 20-án pedig az első paradicsomszállítmányt adta a kertészet, harminchárom forintos kilónkénti áron. A hónap végéig már csaknem huszonegy mázsa paradicsomot szállítottak el, a legutóbbi tételt is 16.50 forintos áron. A paradicsommal egyidejűleg megkezdték a zöldpaprika szállítását is, de azt még csak kisebb mennyiségben. A kertészet bevétele július elsejéig elérte a százötvenezer forintot, de a főszezon még ezután kezdődik. Jól bevált tehát a kertészkedés már az első évben, komoly jövedelmet hoz a szövetkezet tagságának. n. A halálsápadt asszonyt két ápolónő bevezette a kórterembe. Tulajdonképpen most találkozott csak az ágyban fekvő beteg és a megrémült, reszkető feleség tekintete. A férj alig akarta hinni, hogy ennyire megváltozott az ő imádott felesége. Az arca bájos volt, amikor utoljára látta, most meg összetört, mintha már megöregedett volna és tekintete fájdalmas, .mint akit megkínoztak. Mi történt vele? Leesett a tekintete a véres kötésre. Igen, ez gyötri őt is. A kínzó fájdalmakba egy hajszálnyi jó érzés vegyült, mert látta, érezte, hogy felesége most is az a ragaszkodó hitves, aki volt, amikor néhány hete elköszöntek és szokás szerint utána szólt: — Vigyázz ám magadra! önkéntelenül is magához akarta ölelni a könnyező asszonyt, hogy forró csókkal, suttogó szavakkal vigasztalja, eltüntesse arcáról azokat a ráncokat, amelyek a búcsúzáskor még nem voltak ott. Egyik karja sem mozdult. Az erőltetésre még élesebb fájdalmak hasítottak karjaiba és az egész testébe. Az asszonyt még mindig karolta a két ápolónő. Megeredtek a könnyei, zokogott: — A-a-apu-kám ... A beteg szívét mardosták e reszkető szótagok Fájdalmai erősödtek. Most már nemcsak a mozdulatlan kezek kínozták, hanem a síró feleség jelenléte is, akit hiába szeretett volna magához ölelni, mint annyiszor házasságuk alatt. összeszorította fogait és próbálta visszafojtani fájdalmait. Kissé behunyta szemét és mosolyt erőltetett arcára, hogy nyugtassa feleségét. — Ne sírjál, szivecském! Hiszen nem is történt olyan nagy baj. Erre maga is majdnem elsírta magát. Az erőltetett, hamis mosoly eltűnt és érezte a kegyetlen valóságot: a magatehetetlenséget, az égő fájdalmat és látta a véres kötést. „Hogy lehetett erőm kimondani, hogy nem is történt olyan nagy baj, amikor a robbanás széttépte mindkét kezem fejét?” Ezt kérdezte önmagától, aztán feleségére tekintett, akit szeretett volna vigasztalni — hasztalanul. Az talán nem Is hallotta a zokogástól, hogy mit mondott. Kezdte hát elölről, ismét erőt vett magán és ezt mondta: — Tudod anyukám, csak a két kezemfeje maradt oda ... Még mosolygott is hozzá, hogy nagyobb legyen a hatás. — De én megmaradtam . . . Azt mondják az orvosok, hogy talán még az egyik ujjamat is sikerül megmenteni. Meglátod, tudok én még tanítani. .. Ez az önbizalom annyira valószínűtlennek tűnt saját magának is, hogy derülnie kellett. De hiszen éppen ezt is akarta. Felesége valahányszor haragos, vagy bánatos volt valamiért, mindig jókedvvel, vidám tréfálkozással tudta visszaadni neki derűs hangulatát. — Szent ég, te ilyen könnyen veszed? Úgy beszélsz, mintha csak egy tüske horzsolta volna fel a kezed. Átölelte férje fejét és hosszasan csókolni kezdte kicserepesedett száját. Könnyei ismét eleredtek és végiggyöngyöztek mindkettőjük arcán. Gyermekes naivsággal végül is ezt mondta: — Még csak nem is sírsz? ... Az asszony ismét zokogni kezdett és egyre csak azt hajtogatta, hogy „mi lesz velünk?”, „mi lesz velünk?” Ezt ugyanúgy kérdezte a feleség, mint ahogyan azelőtt szokott kérdezni tőle, ha sorsdöntő dolgokkal álltak szemben. És láthatóan most is tőle kérdezte, a családfőtől, a férfitól, a mindig határozott embertől, nem pedig az ágyban fekvő, bénává lett betegtől, aki örülhet, hogy ilyen csonkán is, de életben maradt. Ez jólesett neki, ez ismét erőt adott. — Két dolog biztos. Az egyik: odalett mindkét kezemfeje. A másik: bánkódással ezen nem segíthetünk. A feleség számára ez kicsit sem volt megnyugtató és vigasztaló válasz. Kérdően nézett tovább férjére, aki csak ennyit mondott: — Majd talán, lesz erőnk. így mondta, többes számban: talán lesz erőnk. A feleség nem értette, de nem is próbálta faggatni a beteget, mert látta, hogy minden szó nehezére esik és érezte, hogy most ő is azzal segíthet legtöbbet, ha nyugton hagyja. (Folytatjuk.) Boda Ferenc NAPJAINK ANEKDOTÁI Élénken pezsgő, szüntelenül változó, fejlődő életünk tele van apró, sokak által észre nem vett tanulságos, néha vidám, máskor bosszúságot okozó történetkékkel. A megyét járva akaratlanul is felszed az ember közülük néhányat. A legérdekesebbekről ad ez a. néhány kis tollrajz ízelítőt. A nagy Ilyenkor nyáron a Gyönki Járási Pártbizottságon is rengeteg a munka. A munkatársaknak még alvásra is kevés idejük jut. Ezernyi gond fészkeli be magát az épület falai közé. Minden perc drága. Az elvtársak többsége a falvakat járja. Néhányan, akik bent tartózkodnak a pártbizottságon, a szakadatlanul érkező, fontos ügyekben járó látogatókat fogadják. Az egyik ilyen lázas munkával töltött délutánon beállított egy parasztbácsi. — Honnan jött az elvtárs? — kérdik tőle, — Udvariból! — Termelőszövetkezeti tag? A bácsi bólint. — Aztán mi a probléma? — folytatódik a kérdezősködés, de ő nem válaszol azonnal. „Zaftosat Különféle szokások vannak, ahány falu, annyi szokás. Egy szónak is lehet kétféle értelme, ha két különböző községben használják. Jó példa erre a két gyönki ember esete, akikről az egyik simontornyai cukrászdái alkalmazott beszélt nekem. A gyönkiek beléptek a cukrászdába, s miután nagy zajjal helyet foglaltak, az egyik odakiáltott a pult mögül álló kiszolgálónak. — Két duplát kérek szafttal!« Amikor a hirtelen felszolgált feketét megkóstolta a megrendeprobléma — A Dávid elvtárssal akarok beszélni, a titkárral! — jelenti be végül is nyomatékkal. — Sajnos nincs bent. Vidéken van! De tessék csak nyugodtan nekünk elmondani jövetelének célját, — biztatják barátságosan. — Gólyaügyben jöttem — böki ki a bácsi. — Gólyaügyben? — Igen. Van a környékünkön egy gólya. Úgy látszik nem talál elég békát, mert rászokott a kiscsirkékre. Nekünk is elvitt már hét csirkénket. De nem merjük elpusztítani a fészkét, mert azt mondják: »Védett« állat. Azért jöttem a titkár elvtárshoz, hogy kikérjem a tanácsát. Mit csináljunk azzal a sehonnai gólyával? ' kérünk lő„ elfintorított arccal tolta el maga elől és a felszolgálóra támadt. — Az isten szerelmére mit csinált maga nekünk? — Mit csináltam volna — méltatlankodott a kérdezett. — Azt tettem, amit parancsoltak! »Zaf- tot« tettem a feketéjükbe. A gyönki ember a homlokára csapott. — Kedvesem! Hát maga nem tudja azt sem, hogy a »zaft« mit jelent? Ha Gyönkön »zaftot« kérünk a feketébe, akkor a felszolgáló gondolkodás nélkül fél deci rumot önt hozzá! Határjárás A járási tanács mezőgazdasági osztályának munkatársa érkezett a faluba. A termelőszövetkezeti elnök szívélyesen fogadta. — Gyere nézd meg a határunkat! — állt elő a javaslattal, s kocsit rendelt a határjáráshoz. A kiküldött elragadtatva szemlélte a szépen megkapált kukoricatáblákat. — Látod — magyarázott széles gesztusokkal az elnök — már másodszor is megkapáltuk az ösz- szes kukoricát. Vasárnap volt. Sehol egyetlen embert sem lehetett látni. Végül is az egyik cukorrépa-tábla végénél előbukkant egy viharköpenybe burkolódzó ember. — Álljunk meg egy percre, szót váltok a bácsival — javasolta a mezőgazdasági osztály kiküldöttje. Az elnök le akarta beszélni a társalgásról, de próbálkozása csődöt mondott. Megállt a cséza. — Mennyi munkaegységet keresett már bátyám? — érdeklődött a kétkerekű járműről lelépő vendég. — Én bizony egyet sem — adta meg a választ a kérdezett. — Hogy lehet ez? — Úgy kérem, hogy én az állami gazdaság csősze vagyok! — Akkor mit keres itt? — Mit keresek? Ez a határrész kérem mind az állami gazdaságé. — A kukorica is? — Az is! — A szövetkezet elnöke nagyon. de nagyon elszégyellte magát és zavartan mondta: — Tulajdonképpen azért mi sem vagyunk ám megkésve a kapálással... Csakhát mi még csak egyszer kapáltunk, s mivel versenyben vagyunk a szomszéd szövetkezettel s jónéhány liter sör forog kockán, úgy gondoltam nem árt egy kis trükkhöz folyamodni... Ne haragudjon elvtárs, megígérem, hogy többet ilyet soha nem teszünk. Úgy hírlik, az emlékezetes eset. óta a szövetkezet: elnöke hirhedt az igazmondásáról, s a kukorica második kapálását is megcsinálták már és a legtöbb esélyük nekik van a verseny megnyerésére. A »trükkre«, mint a későbbiek során kiderült, semmi szűk5- ség nem volt. Többet ártott, mint használt, mert a dolog bárhogy is titkolták kiszűrődött, s foltot ejtett az elnök jó hírnevén. Haypál Tibor VJ** r r • V r ^ Hl ifjúsági has epul Dunaföldváron Ifjúsági ház építését tervezik a községben s ezzel a fiatalok régi problémáját igyekeznek megoldani. A pártszervezet egy régi raktárépületet átadott a fiataloknak, amelyből megfelelő átalakítás után egy ifjúsági házat — KISZ kulturhelyiséget — tudnak létesíteni. Itt lehetővé válik egy körülbelül húszszor-tíz méter ol. dalszélességű nagyterem létesítése. Az átalakítás mintegy 20 000 forintba kerül, amelyből 5000 forint értéket társadalmi ipunkával biztosítanak a fiatalok, 5000 forint értékű anyagot helyileg teremtenek elő és 10 000 forintot kapnak központi támogatásként. A szükséges költségve. tést az egyik ktsz dolgozó, a fiatal Szászvári Lajos készítette el társadalmi munkával. A KISZ- helyiség felszerelésének biztosításához nagymértékben hozzájárul a tanács a községfejlesztési alapból. A múlt évben mintegy 6000 forint értékű felszerelést vásárolt, s az idei évben mintegy 7500 forint van erre a célra. A munkála. tokát a közeljövőben megkezdik.
