Tolna Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-03 / 156. szám

I960, július 3. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 7 A külföldi és belföldi utazások idei programjából Az IBUSZ Tolna megyei Uta­zási Irodája szervezésében az idén 162 fő utazott külföldre. Kü_ Ionosén sokan utaztak külön-vo- naton, vagy repülőgépen a Szov­jetunióba. Mások a lengyel és román tengerpartra, a Német De. mokratikus Köztársaságba, s né- hányan Olaszországba utaztak. Érdekes statisztikai adatokat szolgáltatott még az IBUSZ útle­vél kirendeltsége is, melyek azt igazolják, hogy ebben az évben sok Tolna megyei megfordult már külföldön. Az év első felében, ahogy Szloboda Béláné, a kiren­deltség vezetője elmondotta, kü­lönösen nagy forgalmat bonyolí­tottak le. Tolna megyéből 186 fő utazott rokonlátogatásra a nyu­gati országokba, de ennél is jóval több volt azoknak a száma, akik a népi demokratikus országokba kértek útlevelet, s 2—6 hetet töl­töttek rokonaiknál. Az IBUSZ útlevél kirendeltségére a félévben 500 000 forint folyt be útlevél díj­ként. Az IBUSZ Tolna megyei Iro­dájának belföldi utazási prog­ramja is igen gazdag. Hetenként vasárnap csaknem rendszeresen indít autóbuszt Harkány fürdőre, amelyet különösen szívesen vesz­nek igénybe az idősebb korosz­tálybeliek. A közeljövőben két­napos túrát rendez a Tihany, Veszprém és cseszneki útvonalon az IBUSZ. Az elmúlt évhez ha­sonlóan Aggtelekre és Sopronba is indít túrát, amely három, vagy négynapos lesz. Ezenkívül négy esetben indít autóbuszt Szegedre, hogy az érdeklődők számára le­hetővé tegyék a szabadtéri játé­kok megtekintését. Zenetanulók tanévzáró hangversenye Pakson cAs s ző n if ft üa éif Nőtanácsaink szerte a megyében nagy gondot fordítanak a gyerme­kek iskolán kívüli nevelésére. En­nek egyik szép példája a Dombó- várott tapasztalt közös erőfeszítés egy meseház létrehozására. A dombóvári községi és járási nőtanács kezdeményezésére ugyan | is társadalmi munkával épült fel I a gyermekek számára a meseház. Újabb régészeti teletek kerültek napvilágra megyénkben Kora-vaskori és római telepnyo­mok Nak határában Nak község mellett halastavat létesítenek. A töltés építéséhez szükséges földanyag gödreiből, kö­zel 3000 éves települési nyomok, edénymaradványok, azonkívül ró­mai épülettéglák, cserép, zsindely töredékek, kemencemaradványok kerültek elő. A kemence helyén talált finom­művű, díszes agyagtálból és egyéb kerámiatöredékből a régészek ar­ra következtetnek, hogy a közeli alacsony domb alatt esetleg ró­mai villa romjai rejtőznek. A vízügyi igazgatóság intézkedett a veszélyeztetett terület megkímélő- sére. Kelta- és rómaikori sírleletek Pálfán A pálfai római katolikus plébá­nia kelta- és rómaikori agyag­edényeket adott át a szekszárdi múzeumnak. A leletek földmunka során kerültek elő egy kelta (ké­ső vaskori) csontvázas és egy ró­maikori hamvasztásos sírból. Kora rézkori telep és kelta temető Kölesd-Lensepusztán A Középhídvégi Kísérleti Gaz­daság lencse-pusztai üzemegysé­gében, komok kitermelés közben csontvázakra, agyagedényekre, bronz ékszerekre bukkantak. A szekszárdi múzeum megelőző le­letmentő ásatása során 4500 éves hulladékverem és két kelta csont­vázas sír került még elő. A csont­vázak mellett szintén agyagedény- maradványokat, bronzékszereket találtak. 4000 éves sírlelet Medinán Medina község mellett, építke­zéshez szükséges földanyag kiter­melése közben, emberi csontvá­zakra, a csontváz mellett teljesen ép agyag csészékre akadtak a munkások. A leletanyagot a me­dinai községi tanácsnál helyezték biztonságba, s így került a szek­szárdi múzeumba. A sír a rézkor­ból származik. Meseházat avatnak Dombóvároft Tolna megye munkásosztályának helyzetét vizsgálta a megyei tanács szakigazgatási osztályvezetőinek tanácskozása A közelmúltban a megyei ta­nács vb szakigazgatási osz­tályainak vezetői osztályvezetői értekezleten beszélték meg Tolna megye munkásosztályának hely­zetét, az 1955—1959-es években történt változásokat. Az MSZMP Központi Bizottsága 1958-ban ho­zott határozatot arról, hogy a munkásosztály helyzetét illetékes államhatalmi szervek vizsgálják meg és' a tapasztalatok után te­gyék meg az intézkedést a mun­kásosztály helyzetének további javítására. A vizsgálat négy évre terjedt ki és ebből több olyan hasznos következtetést vontak le az államhatalmi szervek osztály- vezetői, melyek figyelembe vó!e- tele a további tervező munká­ban hasznos lesz az egész nép, a munkásosztály számára. Az ipari termelés — egyik fon­tos tényezője a munkásosztály anyagi jólétének emelésében — a vizsgált időszakban jól alakult, jelentősen nőtt a termelés mind a helyi ipar, mind pedig a mi­nisztériumokhoz tartozó ipari üze­mekben. A termelés 35,6 száza­lékkal nőtt, különösen a helyiipa­ri üzemek termelési emelkedése számottevő. A termelékenység is 1,5 százalékkal javult az 1955. évi adatokhoz viszonyítva. Ez a szám különösen akkor mond sokat, ha figyelembe vesszük, hogy az ipar­ra az a jellemző, hogy sokkal több munkaigényes cikket termel. Az ipari termeléssel egyidőben nőtt a munkásosztály létszáma is mintegy harmincöt százalékkal. Érdekes viszont, hogy a mezőgaz­daságban a munkáslétszám 16 százalékkal csökkent, de 27 szá­zalékkal nőtt a traktorok száma, ezen belül 80 százalék az univer- zál traktorok aránya. Ennek kö­vetkezménye az is, hogy jelentő­sen emelkedett a mezőgazdaság­ban az átlagtermelés is, búzából mintegy 45, kukoricából 25 száza­A munkában a község dolgozói­nak minden rétege részt vett, fia­talok, idősek, nők férfiak egya­ránt. A meseház átadására ma kerül sor ünnepélyes keretek között. Ek­kor veszik birtokukba a mesehá­zat azok, akiknek közös munká­juk eredményét szánták a felnőt­tek: a legifjabbak nagy serege. Kedves művészi élményben volt része a napokban a zeneked­velő és a fiatalságot szerető paksi közönségnek. Június 26-án nagy sikerrel tartották hangversenyü. két a paksi zenetanulók. A műsorban 6—18 éves fiatalok mutatkoztak be, akik a legna­gyobb odaadással igyekeztek mű­vészi élményt nyújtani a hálás közönségnek. A műsorban a klasz- szikusok szerzeményei szerepel­tek, de bemutatták dr. Rézbányái Bonyhádi kulturális hírek A járási művelődési ház cigány színjátszó csoportja az elmúlt na. pókban nagy sikerrel szerepelt Iregszemcsén. Júliusban Cikón és Mecseknádasdon mutatják be műsorukat. A zeneiskolai növendékek közül 80 tanuló tett sikeres vizsgát. A zeneoktatásban nemcsak bony­hádiak, hanem a környező falu­beliek is részt vesznek. Június 28-án a Pécsi Nemzeti Színház mutatta be, a járási mű­velődési házban Beaumarchais: Figaro házassága című művét. Július 10-én a művelődési ház énekkara közös kirándulást ren­dez Siófokra. Július 10-én a bonyhádi báb­színház Tamásiban vendégszere, pel. — Asszonyom, legyen erős ... Talán, talán jobb lenne, ha be­mennénk a szobába. A kis szőke asszony először gya­núsan nézett az idegenre. Ki tud­ja, mit akarhat ez a szálas férfi és miért céloz a szobára. Mind­egy, a szobaajtó és ablak úgyis nyitva áll és szükség esetén ki- hallatszik a segélykérés. Udva­riasan betessékelte az idegent. Elöl ment és ahogy visszapil­lantott, látta a férfi komor tekin­tetét. Azt is észrevette mindjárt, hogy valami különös dolog miatt lehet ilyen hangulatban. Most is­mét visszacsengett a fülébe az a néhány szó is, amit az imént hal­lott: „Asszonyom, legyen erős.” Tulajdonképpen most értette meg, hogy az neki szól, mert ed­dig a női gyanú élt benne a férfi­vel szemben. „Legyek erős! De miért?” A szíve erősebben kezdett do­bogni. Elfehéredett. Az amúgy is világos arc olyan lett, mint egy halotté. A mindig kecses mozgá­sa most egy pillanatra megingott és a küszöböt úgy lépte át, mint­ha nem is a saját megszokott kis szobájába menne, hanem valami ismeretlen helyre, ahol ezernyi kellemetlenség érheti. — Asszonyom, azt hiszem, nem tévedtem ... ön Mészáros Kál­mánná? Ezt nem is annyira kérdezte, mint inkább csak egyszerűen ki­jelentette azért, hogy megtörje a csendet és teljen az idő. Dezső, paksi zenetanár néhány, gyermekek számára írt, kis szer­zeményét is. A kezdő zongoristák és hegedűsök. A haladókhoz ha­sonló sikerrel interpretálták az előadott műveket. A kezdők közül Szabó László, Szabó István, örvös Mária, Prandtner Katalin, Demetrovits Katalin és Pető Imre, a haladók közül Lehoczky Éva, Ezer Attila, ifj. Pongrácz Sándor, Szolga László és Sárközi László külön említést érdemel. A hegedűsök Duffek Anna, a zongoristák dr. Rézbányái Dezső tanítványai A mostani tanévzáró hangver­seny is az élénk paksi zenei éle­tet dicséri, s a zenetanárok, külö­nösen dr. Rézbányái Dezső jó munkáját mutatja. özv. Kántor Antalné leveléből ELKÉSZÜLT A SZÉNAUTOMATA PROTO­TÍPUSA J. S. Williams, az angol szén­tanács kereskedelmi osztályának vezetője beszámolt arról, hogy körülbelül két-három év múlva üzembehelyezik a szénautomatá­kat. Az automatákba, amelyeket a házak alagsorában, vagy az utcákon állítanak fel, érmet kell bedobni és gombnyomásra kihull belőlük a szénnel teli zsák. Az automata prototípusát Pá­rizsban már kipróbálták. Az asszony pihegni kezdett és bólintott. Az „igen” a torkán akadt. A sejtelmes, komor tekin­tet beléfagyasztotta. Mint mindig, most is csinos ru­hában volt és jól festett benne. A haja gondozott, arca ápolt. Az „asszony” meghatározás inkább csak két gyermeke után illett rá. Olyan fiatalos, üde, mintha teg­napelőtt érettségizett volna és zsenge, 18 éves lány lenne. Szólni akart, hogy mondja már jövetele célját, de helyette csak ideges mozdulatokat tett. Amikor egy pillanatra az idegen szeme közé nézett, átfutott rajta a bor­zongás és elkapta a fejét. Az ab­lakban lévő zöld dísznövényeket nézte és hirtelen ez villant át ben­ne: — Milyen feledékeny vagyok ... Ma még meg sem öntöztem őket. A vendég nem ült le, noha az asszony belépéseikor mindjárt hellyel kínálta. Ott -állt előtte, az­az topogott, hol jóbbra fordult, hol balra, a kezének , a helyét sem találta. Összekulcsolta; a háta mö­gött, majd a zsebében!kotorászott, mintha keresne valarrfet, de végül is semmit sem vett élői Az asszony most már1, jobb sze­rette volna, ha még vár Vegy kicsit az idegen, mert azt tudüa, hogy csak rossz hírt hozhatott és azzal jobb várni. Figyelmét szándéko­san a virágokra összpontosította, mintha tőlük várna megnyugta­tást, noha voltaképpen nem is tudta, hogy miért ilyen ideges, amikor az idegen még nem közölt semmit. Lecsillapodott, visszanyerte ere­deti színét és a vendég felé for­dult: — Tessék kérem, foglaljon he­lyet. A szálas férfi esetlenül állt előtte, tekintetében most szánal­mat fedezett fel. — Nem, nem ülhetek le, asszo­nyom ... Elakadt benne a szó. Az asz- szonyt kissé ingerelte, hogy már percek teltek el és nem mondja, hogy mit akar. Kissé hátrább lé­pett az ajtó felé. Hátha mégis szükség lesz az ajtó közelségére, habár nem ilyen szándék látszik a tekintetéből. Határozottságot erőltetett magára. — Mondja kérem, mit akar? — Asszonyom ... Az idegen elfordította, lehajtot­ta a fejét és mély lélegzetet vett. — Asszonyom, a férje... A férje... A kis törékeny szőkeség felsi- koltott. — Szent ég, csak nincs valami baj? Beszéljen! Mi van a férjem­mel? Szent ég... 2. Másnap érkezett meg a kórház­ba. A férj, Mészáros Kálmán ak­kor kezdett eszmélni. Szájaszéle megcserepesedett a láztól. Látszott rajta, hogy égő kínok gyötrik. A járókelő bete­gek óvatosan mozogtak, tettek- vettek, nehogy zajt csapjanak. Egymáshoz is halkan beszéltek és amikor az asszony belépett, min­den szem reá szegeződött. Min­denki tudta, hogy ő a felesége. A sötét ruha, kisírt szemek, meg­gyötört arc, a reszketve vibráló szemek ijesztővé tették a tegnap még vonzóan fiatal, csinos, töré­keny szőkeséget. Amint megpillantotta az ágyat, ahol férje feküdt, kővé dermedt. Széttárta a karját. A kis táska, amit magával hozott, kiesett a hóna alól. Nem is az arcot nézte, a félig nyitott, ismerős és máskor oly sokat csodált szemeket a hosz- szú szempillákkal, hanem a vas­tag kötésbe bugyolált kezeket. A „köteg” ott pihent mozdulatlanul a hanyatt fekvő emberen. Terje­delmes foltokban átütött rajta a vér. A feleség nem tudta levenni róla a szemét. Az asszony karjai erőtlenül visszahullottak, egy sikoly és ösz- szeesett. Az ápolónők vették kezelés alá és térítették magához egy másik helyiségben. — Talán még nem is kellett volna neki megmondani — sóhaj­tott a férj. Ha már én ide is jutot­tam, legalább neki ne okoznék gyötrelmeket. (Folytatjuk.) Boda Ferenc lékkai termeltek többet 1959-beh; mint öt évvel annak előtte. Az iparban az önköltség ala­kulása állandó javuló tendenciát mutat. 1959-ben a megye ipara például 26 millió forintos önkölt­ségcsökkentést ért el, Az említett öt évben jelentő­sen nőtt a munkásosztály akti­vizálódása, eredményesebbé vált a munkaverseny, különösen az utóbbi három-négy évben. A kongresszusi verseny során pél­dául a termelés növekedése négy százalékos volt, a termelékeny­ség 0,3 százalékkal javult és több mint húsz millió forintos megtakarítást értek el. A munka­verseny eredménye, a kormány- határozatok hatása is hozzájárult ahhoz, hogy öt év alatt a munká­sok átlagkeresete 32,8 százalék­kal nőtt és a foglalkoztatottság is 35 százalékkal növekedett. A helyi ipari üzemek például, több ‘mint száz fiatalkorút foglalkozta­tott. A nyereségrészesedések fize­téséről szóló rendelet megjelené­se óta több mint ötmillió forin­tot fizettek ki a dolgozóknak. 1958-ban 2,6, 1959-ben pedig 3,5 millió forint nyereségrészesedést fizettek ki a megye dolgozóinak tizenharmadik havi fizetésként. A közvetett juttatások is emel­kedtek az elmúlt években. 1956- ban kereken tíz millió forintot fizetett az állam családipótlék cí­mén, 1959-ben már 15,8 millió forintot fizettek a Tolna megyei dolgozóknak. Közvetett juttatás­számba megy az is, hogy a megye üzemeinek konyháján, szinte fil­lérekért, tizenhatezer dolgozó ét­kezik. elentősen javultak az üze­mekben a munkakörül­mények. A műszaki fejlesztés minden üzemben a legsürgősebb feladatok megvalósítására irá­nyul, hogy könnyebbé tegyék a dolgozók munkáját, meggyorsít­sák korszerű gépek üzembeállí­tásával a termelést. 1955-ben ki­lenc millió forintot költöttek a Tolna megyei üzemek géppark­jának bővítésére, korszerűsítésé­re, 1959-ben már negyvenegy millió forintot. A munkavédelmi, egészségügyi helyzet kielégítő, bár még sokat kell tenni, hogy a balesetek szá­mát, a balesetekből kieső munka­napok számát csökkentsék. Fela­data e téren különösen a rendese­tek betartása, betartatása, a dol­gozók balesetvédelmi oktatásának kiszélesítése, új alapokra helyezé­se. A z elmúlt években jelentő­^sen csökkent a megyében a lakásgond, de ennek tényleges fel­számolása sok év tervszerű mun­kájától várható. 1955-ben például még csak 356 lakás épült, de 1959- ben már 884-re emelkedett ez a szám, tehát a magánerőből törté­nő építkezések segítik elsősorban — állami támogatással természete­sen — a lakáshiány csökkentését. Tizennyolc állandó bölcsőde. 21 napköziotthon teszi gondtalanab­bá a gyermeknevelést a megyé­ben. Jelentősen nőtt a tanulni vá­gyó munkások száma is 1955 és 1959 között. 1959-ben például 870 felnőtt hallgatója volt a levelező és esti iskoláknak és mintegy 1600 fő vett részt szakmai továbbkép­ző tanfolyamon. 151 mozi, 112 mű­velődési otthon, 163 könyvtár se­gíti a dolgozók tudásszomját ki­elégíteni. Tolna megye munkásai az el­múlt években sokat kaptak az államtól. Jelentősen nőttek igé­nyeik és ezek kielégítése éppen a tervek állandó, rendszeres teljesí­tése révén minden esetben kielé­gítést is nyertek. A munkásosz­tály helyzetének további javulása várható, a tervek teljesítésétől. Különösen az 1960 és az 1961-es év feladatainak teljesítése visz előbbre bennünket az életszínvo­nal javításának útján — állam'Ua meg az osztályvezetők tanácsko­zásának határozata.

Next

/
Oldalképek
Tartalom