Tolna Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-28 / 177. szám

6 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1960. július 28. irÄMÄCSKOfÄS... Szedres, 1960 július Egy évvel ezelőtt, amikor még Szedres községben is inkább csak beszéltek a szövetkezésről, nem gondoltak arra az emberek, hogy milyen tettek végrehajtására ké­pes a közösségbe tömörült erő. Ma, egy évvel később, az első ne­hézségeken túl, már bizakodób­bak, ami tetteikben, eredmé­nyeikben hűen visszatükröződik. £s ebben, mondhatjuk, nem kis szerepe van a Petőfi Termelőszö­vetkezet elnökének, Tóth József elvtársnak, aki már egy évtizede jártas a nagyüzemi gazdálkodás­ban, bár a termelőszövetkezettel közelebbről most ismerkedik elő­ször. « Ismét külön autóbusszal utaznak Szegedre a Dunaföldvári Kendergyár dolgozói Tavaly kétnapos kirándulással kötötték egybe a Dunaföldvári Kendergyár dolgozói a Szegedi Szabadtéri Játékok előadásának megtekintését. Az idén, már kora tavasszal, a dolgozók kérésére a gyár vezetői kapcsolatba léptek a Szabadtéri Játékok szervező iro­dájával és ötven jegyet szerez­tek Madách Az ember tragédiája című drámájának előadására. A gyár dolgozói saját költségü­kön, külön autóbusszal az idén is kétnapos kirándulásra utaznak a Tisza-parti városba. Megtekintik az előadást, majd látogatást tesz­nek a testvérvállalat egyik sze­gedi gyárában is. A kirándulás költsége személyenként mintegy kétszáz forint. Állami gazdaságban dolgoztam, vezető beosztásban, közel 10 éven keresztül — idézzük szavait — és a párt felhívására határoztam úgy, hogy termelőszövetkezetben hasznosítom tudásomat, s a 10 év nagyüzemi gazdálkodásának gya­korlati tapasztalatát. S ez így igaz, mert erről hal­lottunk, erről győződtünk meg, mikor portájukon jártunk. Az öreg Apáti-féle kastélyt bi­zony már kikezdte az idő vasfo­ga, de ilyen heves szócsatát nem­igen hallott. Látogatásunkkor ugyanis vezetőségi ülést tartot­tak a szövetkezetiek. Hogy mi­ről?... — A mi üzemegységünkben 57 szarvasmarhának kellene zöldta­karmányt biztosítani — mondot­ta a kapott szó jogán Szőcs An­tal, az Apáti-üzemegység brigád­vezetője. — Igen, — vette tudomásul az agronómus, a másik pedig folytatta tovább, ott a kombájn- szalma, a pelyvát szedjék ki alóla, azt térítés nélkül is elvihetik a tagok, fogatot biztosítunk, azt pe dig nem kívánhatják, hogy a ház­táji szarvasmarha-állományt a tsz lássa el zöldtakarmánnyal, fi­zetség nélkül, elvégre 120 szarvas marháról van szó. A Petőfi Termelőszövetkezet­ben ezen a vezetőségi ülésen ugyanis arra kerestek megol­dást, hogy mivel a háztáji állat- állomány zöldtakarmány ellátása gondot okoz a tagságnak, ezt ho­gyan oldják meg. Természetesen úgy, hogy a tagság is elégedett le­gyen, de szövetkezetüket se érje károsodás. — Értsünk szót emberek — kezdte Tóth elvtárs, az elnök. A szövetkezetben annyi silókukori ca van. amelyből a háztáji állat- állomány részére is tudunk biz­tosítani takarmányt. Nézzék, alig egy éve kovácsolódtunk össze, nagy szükségünk van a 120 ház­táji szarvasmarha tejére, utódjá ra, amely könnyen lehet, hogy a szövetkezeti törzsállomány kiala­kítását fogja segíteni. Azt azon­ban nem kívánhatjuk, hogy a ta­karmányt csak úgy, Isten nevé­ben osztogassuk. Azt hiszem nem kell hangsúlyoznom, hogy ez eset ben valamennyien károsodnánk. — Úgy van, közösen védjük szövetkezetünk vagyonát — szólt Rafajsz József, a hidjai üzemegy­ség vezetője, s ha valaki meglát­ja, hogy a földről csak úgy hord ják a takarmányt, jelentse a ve­zetőségnek. Szó szót követett, s végül meg­egyeztek abban, hogy minden mázsa zöld silótakarmányért má­zsánként 6 forintot kell fizetni, amelyet hónán végén a munka­egység-előlegből levonnak. — Aztán ne ám úgy legyen — szólt az egyik vezetőségi tag, — hogy valaki sokallja az össze­get, aztán azt mondja . neki bi­zony ne hozzák” — közben meg a földről viszi. — Erre valamennyiünknek vi­gyázni kell — válaszolt az elnök. Az összeget nem hiszem, hogy so­kallják, amikor még házhoz is szállítjuk. — Na. elvtársak, van még va­lakinek mondanivalója. Ki vele? — Nincs? — Akkor menjünk dolgozni! B. R. Rántott csirke uborkasalátával Már régótátul fogva elvisel­hetetlen bosszankodással kez­dődött Sepreghy Sándor nyara­lása. Felesége — aki halála után bizonyosan legalább kapi­tányi sarzsit kap az angyalok­nál, ha ugyan addig ott is vég­re nem hajtják a leszerelést — az indulás előtti egész napot százféle tevékenységgel töltöt­te ki, amely a molyozással kez­dődött, s valamikor az indulás hajnalán a frissen készített rántott csirke becsomagolásával végződött —, amely egyúttal azt is jelentette, hogy indulhatnak az állomásra. Persze, álmosak voltak és idegesek, hullafárad­tak az egésznapi hajszától és türelmetlenek, így aztán min­den kis hiábavalóság kalami- tássá nőtt köztük, és mire az előre kinézett nyaralóhelyre megérkeztek, már csak muto­gattak egymásnak, mert harag- szomrád-fogadalmukban még szót sem vesztegettek a má­sikra. Azért a nyaralás félide­jére csak összebékültek vala­hogy (nagy kerítő az az ártat­lan kék Balaton!), de az árnyék még szótlan hallgatott közöt­tük, hiszen tudták, jövőre ez biz megintcsak így lesz. Fele ha­rag, fele nyaralás... Sándor barátom már ezidén is elkészült erre a fele jó-fele- rosszra, s ha eszébe jutott az egyre közelgő indulás, nem tud­ta, hogy örüljön-e inkább, vagy szomorkodjék, hiszen a molyo­zástól a rántott csirkéig bizony hosszú az út, s az is csupa buk­tató... Megszántam szegényt. Nem olyan nagy baj ez, amelyből ne lehetne kikecmeregni még ide­jekorán, csakhát nem megy egy kis fifika nélkül... — Bánom is én — könnyel- műsködött a férjek mustrája — szövetségre lépek én az öreg ördöggel is, csak egyszer bé­kességben utazhassunk el... — Nohát ide hallgass — lép­tem be én az öreg ördög stá­tusába — csináld azt, hogy... — és lefogtam a szavam, mert az asszonyi fül messzire ér, hátha még a fal is véle van szövet­ségben. Nagyot rikkantott Sándor, amikor én elhallgattam, keblé­re ölelt, s mindjárt visszatért a már-már felejtett füttyös kedve. * Eltelt két vagy három nap, s vele eljött Sándorék indulási ideje is. — Na csak okosan... — bocsá­tottam útjára az izgalomban élő embert, s még egyszer meg­nyugtattam, hogy minden jó lesz, ha szót fogad. Mire hazaérkezett, már állt a bál. Szőnyegek felszedve, ak­kurátusán össze göngyölve, a kárpitozott bútorok letakarva; hátra volt még a vikszelés, az ablakok, ajtók lemosása, a meggybefőtt eltevése, a csoma­golás a vele járó vasalással, no meg a rántott csirke elkészítése. A munka ugyan kettejük keze nyomán ugyan egyre fogyott, hanem az óramutató is igen gyorsan szaladt körbe-körbe. — Gyorsan vizet, de siess, hogy kopasztom meg ezt a két csirkét? Mert csak tátod a szá­dat, én meg szakíthatom ma­gam ezerfelé, s a vonat is mind járt indul, hát nem borzasztó, de ne nézzél fiacskám, hanem mozogj, mozogj már!... — ha­darta a leendő angyal-kapi­tány. Sándorunk csodálatos béke­tűréssel és tőle szokatlan nyu­galommal eleget tett a parancs­nak, aztán némi erőfeszítések árán lezárta a bőröndök fede­lét, zsebre tette a kulcsokat. — Nem siettette asszonykáját, csak valami csendes derűvel nézte ügyes sürgés-forgását, s ha mert volna dúdolni, megtet­te volna azt is, pedig tavaly ilyenkor már régivilágbeli őr­mester módjára mondta ő is a magáét. — Kész a csirke, gyorsan csomagold, én meg rohanok öl­tözni, jesszusom, félóra múlva indul a vonat, de kenyeret is tegyél be, mert azt elfelejtet­tem, de mozogj már az istenért, úgy bámulsz, mint egy báva- medve (ne tessék keresni a nagy Brehm-ben, ilyen állat nincs is), mi pedig lemara­dunk... — pörgette a menyecs­ke. Sándor nem mozdul. Áll csak, mint akit lecövekeltek. Erre még nem volt példa. Ez nyílt lázadás, hátbadöfés a csa­ládi békés egymás mellett élés­nek, az egész nyaralás nyílt szabotálása. Mi lesz itt? — Kisszívem, angyalom — fuvolázza Sándor — egy pilla­nat... Valamit mondanom kell. Izé... Az asszony megdermed. — Szóval, hm, ma délelőtt behivatott a főnököm... — És...? — riadt meg a har­ciasság az asszonykában, s va­lami kis gyámoltalan ijedtség felhőzte el az arcát. — És? — tette Sándor az ár­tatlant — semmi, igazán sem­mi különös... Csak... csak ma még be kell mennem. Tudod a központból jönnek. Csak hol­naptól kezdhetem a szabadsá­gom, és — most már hadart Sándor — éppen ezért most nem is utazhatunk, csak a hol­nap hajnali gyorssal... Az asszonyka megtámaszko­dott a zongora oldalában, egy pillanatra magára zuhanni érez­te a mindenséget, de aztán a jó feleségek gyakorlatiasságával rögtön a helyzet magaslatára emelkedett: — Mi lesz most a rántott csir­kével? — Uborkasaláta... — faragott félre Sándor, de aztán átkapta a menyecske derekát: — Megesszük ma arttjyalom, délután pedig szép nyugodtan kirántod a másik párat, hogy holnap éhen ne vesszünk vala­hogy... S így is lön. * Most szerelmespárként nya­ralnak, ha ugyan meg nem fagytak ebben az enyhe télben, semmi veszekedés, de teljes boldogság, — önöknek pedig itt a tanulság kárpótlásul, az ti., hogy ha öreg ördög nincs is, azért egy íróféle is hajthat oly­kor néminemű hasznot, ha nem is az írásával, de egy jótanács­csal. És ami a legfőbb: még csak pénzbe sem kerül. JÁNQSY ZOLTÁN A körhinták most a szekszárdi gyerekek leg­kedveltebb szórakozási lehetősé­gei a sétakerti gyermekjátszóté­ren. Kedden délután még csak ideiglenesen szerelte fel a két hintát a Gépjavító Vállalat — a tervezést, a hinták elkészítését az üzem dolgozói társadalmi mun­kában végezték —, a gyerekek máris megrohanták. Kisebbek, nagyobbak egyformán fel akar­tak ülni a gyorsan forgó alkal­matosságra, de nem mindegyik­nek jutott egyszerre hely, mert egyiken-egyiken nyolc-nyolc ülő­hely van. Hajbakaptak talán, mint aho­gyan a gyerekek között szokás, ha nem tudnak megosztozni a játékon? Nem. Az idősebbekből — azok is nyolc-tíz évesek le­hettek talán — mindjárt »rende­zőségr-< alakult, köztük is egy bar­naruhás kisfiú intézkedett meg­lepő ügyesen. — „Invázió” a szekszárdi Béke tsz ellen. A szekszárdi Béke Ter­melőszövetkezet gimnázium mel­letti elárusítóhelyét tegnap való­sággal megrohanták a vásárlók a paprikáért. A kertészetből három kocsirakomány paprikát szállítot­tak be, a vásárlók mégis úgy el­hordták — bár hat forint volt kilója —, mintha csak ingyen osz­togatták volna. — A szovjet televízió előfizetői­nek száma 1960. január 1-én 3 500 000 volt. Hogy az Uraiban is vehessék Moszkva és más városok televíziós adásait, megkezdték egy új rádió-irányjelzéses vonal épí­tését, amelynek útja Moszkva— Gorkij—Kazán—Nizsnij Tagil— Szverdlovszk. A Moszkva—Kiev televíziós vonalat egy kievi hang­verseny közvetlen adásával nyi­tották meg. — Végre! Esténkint egyre több szekszárdi üzlet portája felett világít már neon — viszont az OTP reklámja már hónapok óta „foghíjas” volt. Az elmúlt na­pokban megkezdték a javítást, s így rövidesen nem betürejtvényt, hanem a teljes neon-reklámot lát­hatják a járókelők a város köz­pontjában. — Brecht, Koldusoperájának sikere Chilében. A chilei egyetem színművészeti fakultásának együt­tese előadta Bertolt Brecht, Kol­dusoperáját. A művet 83-szor ad­ták elő 35 000 főnyi közönség előtt. Ez volt az együttes eddigi legsike­rültebb előadása. «.oT 0 L Q öngól. ■ 29—31, 0 ■ 0 MOZI ___MŰSOR___ R omán film. Bonyhád 1—3. — Te most már szállj le — mondta időnként egyiknek-egyik- nek —, mert elszédülsz, felkeve­redik a gyomrod. — Na, itt még van egy üres hely, ideüljön valaki, hogy állan­dóan egyensúlyban legyen a hin­ta. — Te nagyobb vagy, te is, ott a két kisebbel cseréljetek helyet! Muszáj, hogy egyensúlyban le­gyen, mert látjátok; a csavarok még nincsenek teljesen megszo­rítva, nehogy kiszakadjanak a súlytól. Úgy intézkedett, rendelkezett, mint valami felnőtt, olyan biz­tonsággal és előrelátással. A töb­biek pedig úgy szótfogadtak ne­ki, akár az óvó néninek, akár a tanító bácsinak. Ez a hintázás jó példát adott arra, mennyi önállóság van a mai gyerekekben. — Nyolc cséplőgép csépel De* csen, a megye egyik legnagyobb határú községében. Az aratást már lényegében befejezték a de- csiek, csak néhány helyen arat­nak zabot. — Könyv a „Bismarck” elsüly- Iyesztéséről. C. S. Forester, a hí­res „Homblower” sorozat szer­zője könyvet írt a náci „Bismarck'* hadihajó elsüllyesztésének körül­ményeiről. A könyv, amelyből már filmet is forgattak, ragaszko­dik a történelmi tényékhez és csupán a párbeszédeknél érvénye­síti az írói képzeletet. — A közelmúltban új. a réginél nagyobb teljesítményű hámozó­gépet' helyeztek üzembe a duna­földvári malomban, és már mun­kába állították az új búza őrlésé­nél. "Egy új szitát is kapott a malom, de ezt csak akkor szerelik be a régi helyére, ha csökken a csúcsforgalom, ha kevesebb lesz az őrölnivaló, — A televízió műsora: 19.45: TV. híradó. 20.00: Aszafjev: Bah- csiszeráji szökőkút. Balett három felvonásban. Közvetítés a Margit­szigeti Szabadtéri Színpadról. A szünetben: A jövő hét műsorából Műsorismertetés. Szíjgyártó és bőröndös ipari 'Á\ If tanulónak felveszünk VIII ’’ y ált. iskolát végzett, 16 éven f aluli fiúkat. Jelentkezni: íft h Rákospalotai Bőr- és Mű- ,{' )■ anyagfeldolgozó Vállalat i Szekszárdi Telepén, 'j rok tere 8. sz. Szaipan utolsó asszonya. Japán filmdráma. Bonyhád 29—31, Bá n _ taszék 1—3. H 0 A spessárti fogadó. Színes nyu- 0 gatnémet film. Szekszárd 28—3. ? '■■Sj ___ jif Szekszárdi Telepén, Márti­ó •1C3 ■ jók tere 8 sz /• .j o*. _____________________mJ B átaszék Q ■ 0 Kocsubej. 1—3. Szovjet film. Tolna Sikoly az utcáról. Angol film. Dombóvár 29—31, Tamási 1—3 Számíthatsz rám. Színes jet film. Tamási 29—31, Dom bóvár 1—3. 0 S a- 0 ■ 0 Ezúton hívjuk fel t. Vevőink figyelmét arra, hogy a szö­vetkezetünknél megrendelt munkákat augusztus 15-ig vegyék át, illetve váltsák ki. mert az | eddig ki nem váltojt ruha- i darabokat a 47 52. VI. 7. MT. ? sz. rendelet értelmében a i Bizományi Áruháznak fog- f juk felajánlani, értékesítés ? végett. Szekszárdi Szabó KTSZ > (91) í TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG Q Montparnasse 19. Francia— Q ■ olasz film. Dunaföldvár 29—31, ■ 0 Paks 1—3. ■ ■ Q Szent Johanna. Magyarul be- q M szélő amerikai film. Paks 29— B 0 ■ 0 Dunaföldvár 1—3. 0 31­g Megfelelő ember. Uj magyar A Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága ^ ék a Megyei Tanács laDja 0 Felelős szerkesztő: Petrits Ferenc Kiadja: a Népújság Lapkiadó Vállalata ■ Felelős kiadó: Orbán Imre Szerkesztőség és kiadó: Szekszárd, Mártírok tere 15—17. Telefon: 20—10, 20—11 filmszatíra. Uj Tolna 29—31. 0 (26) 0 QJ ■ O IOJ.OJ1 Készül a Szekszárdi Nyomdában Széchenyi utca 46. Telefon: 21—21, 25—72 Felelős vezető: Széli István Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a helyi posta’ iratainknál és kézbesítőknél Előfizetési díj egy hónapra 11 Ff íz *0 * \ '>$> Oj V y ; A) i

Next

/
Oldalképek
Tartalom