Tolna Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-23 / 173. szám

2 TOLVA MEGYEI NEPÜJSÄG I960, július 23, A Kongói Köztársaság pozitív semlegességi politikát folytat Lumumba programnyilatkozata Leopoldville: (MTI) Csütörtökön Lumumba miniszterelnök a sze­nátus előtt ismertette kormánya programját. A programnyilatkozat hangsú­lyozza, hogy a Kongói Köztársa­ság pozitív semlegességi politikát folytat és erőfeszítéseit a béke megszilárdítására összpontosítja. A semlegességi politika meg­sértése nélkül a kormány haj­landó más országoktól gazdasági segélyt elfogadni. A Kongói Köztársaság Bel­giumhoz fűződő kapcsolatait az egyenlőség alapján óhajtja ren­dezni. Lumumba közölte, hogy az or­szág fejlődésének meggyorsításá­ra új politikai és közigazgatási intézményeket létesítenek. Csök­kentik a törzsfőnökök hatáskörét és felülvizsgálják bizonyos tarto­mányok és törzsi területek hatá­rait. Az országban biztosítják a val­lásszabadságot, s az egyházat és az államot különválasztják. A kongóiak országuk területén sza­badon mozoghatnak és természe­tesen eltörlik a kényszermunkát. LEOPOLDVILLE Nyugati diplomaták élénken találgatják, hogy a Biztonsági Tanács döntése mennyiben befo­lyásolja Lumumba utazási ter­vét. Mint a Reuter közli, jól ér­tesült guineai források szerint Lumumba New York-i utazásá­nak célja nem csupán a Bizton­sági Tanács ülésén való részvétel. A miniszterelnök Hammarskjöld főtitkárral Kongó gazdasági és technikai megsegítéséről óhajt tárgyalni. A köztársaság egész­ségügyi helyzete ugyanis rendkí­vül kedvezőtlen, s az országban súlyos élelem-, illetve ivóvízhiány van. TUNISZ Tunisz újabb csapategységeket bocsátott az ENSZ-haderők ren­delkezésére. A ghanai kormány kérésére küldött szovjet repülőgépek meg­kezdték a ghanai ENSZ-csapatok szállítását Kongóba. A Reuter szerint Leopoldvillebe újabb svéd és más nem afrikai ENSZ-egysé- gek érkeztek. Egyre több guineai jelentkezik, hogy önkéntesként siessen a kon­gói nép megsegítésére — közli az ADN. Guinea fővárosából hama­rosan újabb egységeket indíta­nak Kongó felé. VARSÓ A PAP lengyel hírügynökség közli: A belga és a nyugati sajtó a na­pokban olyan híreszteléseket ter­jesztett, melyek szerint egy len­gyel teherhajó fegyvereket szál­lít Kongóba. A lengyel külügy­minisztérium hivatalosan cáfolta e híreket, s kijelentette, hogy az alaptalan vád terjesztését a len­gyel kormány úgy értékeli, mint Lengyelország ellen és a nemzet­közi helyzet kiélezésére irányuló kísérletet. Lumumba elutaxott New Yorkba Pénteken délelőtt miniszterta­nácsot tartott a Kongói Köztársa­ság kormánya. A minisztertanács után Lumumba miniszterelnök sajtóértekezletet hívott össze. Lumumba örömmel üdvözölte a Biztonsági Tanács csütörtök esti ülésén hozott határozatot és reményét fejezte ki, hogy a belga csapatok rövidesen elhagyják Kongót. Ismét követelte, hogy a belga csapatok térjenek vissza hazájukba és ürítsék ki kongói támaszpontjaikat. Követelte to­vábbá, hogy haladéktalanul hív­ják vissza van den Bosch belga nagykövetet és rámutatott, a nagykövet súlyosan felelős azért, hogy a belga kormány csapato­kat küldött a Kongói Köztársaság területére. Ugyanakkor hangoz­tatta, »szívesen venné, ha a Kongó szempontjából fontos bel­ga szakemberek a helyükön ma­radnának« és kijelentette: »Nem táplálunk gyűlöletét Belgium iránt, barátainknak tekintjük a belgákat«. A miniszterelnök közölte, hogy 15 főnyi kíséret — miniszterek, képviselők és tanácsadók — uta­zik vele New Yorkba. Távollété­ben — körülbelül 10 napon át — Gizenga miniszterelnökhelyettes látja el a kormányfői teendőket. Bejelentette, hogy Hammarsk­jöld ENSZ főtitkár hétfőn Leo­poldvillebe érkezik és »ellenőrzi a belga csapatok kivonását«. Bejelentette Lumumba, hogy kormánya pénteken megállapo­dást írt alá a Congo Internatio­nal Management Corporation el­nevezésű amerikai irányítás alatt álló vállalattal. A megállapodás értelmében a vállalat elsősorban ásványi lelőhelyek és energiafor­rások után kutat a Kongói Köz­társaság területén. A CIMCO több ország — így az Egyesült Álla­mok, Nagy-Britannia, Kanada, Franciaország, Nyugat-Németor- szág, Japán, Hollandia, stb. — bankáraiból, gyárosaiból, mérnö­keiből, jogászaiból és más szak­embereiből álló nemzetközi kon- corcium, igazgatója az amerikai Edgar Detwiler. Szuszlov és Svernyik beszéde Vilniusban Vilnius (TASZSZ): Csütörtökön a Litván SZSZK Legfelső Taná­csának jubileumi ülésén felszó­lalt Mihail Szuszlov, az SZKP Központi Bizottságának titkára, a pártelnökség tagja. Szuszlov ü<S- vözölte a jelenlevőket a litvániai szovjet hatalom 20. évfordulóján és méltatta a köztársaság kimagas ló eredményeit. — Kudarcra vannak ítélve az amerikai imperialisták és kiszol­gálóiknak kísérletei, amelyekkel éket akarnak verni a Szovjetunió népei közé, fel akarják elevení­teni a burzsoá nacionalizmus ma­radványait a balti köztársaságok­ban. Az Egyesült Államokban megtartott „rab nemzetek hete” al kalmából Litvániát, Lettországot és Észtországot is rab nemzetnek nevezték. Ennek a kutyakomédiá­nak a rendezői el akarták hitetni, hogy e népek szabadságát féltik. Valóban teljesen elvesztette az eszét az, aki az imperialista rab­ság láncait kínálja fel a szovjet Baltikum szabad népeinek — mon dotta Szuszlov. A nemzetközi helyzetről szólva megállapította, hogy az agresszív imperialista körök figyelmen kí­vül hagyják a népek akaratát, és Rigában képmutató, veszedelmes politiká­jukkal fenyegetik a békét. A kom­munista és munkáspártok buka­resti értekezlete rámutatott, hogy a háborúk elkerülhetők, a külön­böző társadalmi rendszerű orszá­gok békésen élhetnek egymás mellett. Ha a szocialista országok nem len nének ilyen erősek, ha nem foly­tatnának ilyen helyes, kitartó és rugalmas békepolitikát, az impe­rialisták már kirobbantották vol­na a világháborút. Szuszlov befejezésül hangoztat­ta, hogy a szovjet nép bizakodva tekint a jövőbe és tudja, hogy a szocializmus győzelmet arat a tő­kés világgal folytatott békés gaz­dasági versenyben. A Lett SZSZK Legfelső Taná­csa és Lettország Kommunista Pártjának Központi Bizottsága csütörtökön díszülésen ünnepelte a köztársaság 20 éves jubileumát. Nyikolaj Svernyik, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tagja tolmácsolta a köztársaság dolgozóinak az SZKP KB, vala­mint a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa elnökségének és a Szovjet­unió Minisztertanácsának üdvöz­letét. Rendőrsortüz afrikaiakra — Újabb tüntetések Rhodéziában Salisbury (MTI): Dél-Rhodéziá- ban csütörtökön az éjszakai órá­kig tartottak a tüntetések — köz­ük a nyugati hírüygnökségek. Kü­lönösen heves összetűzésekre ke­rült sor Salisbury külvárosaiban, ahol az afrikaiak többhelyütt vá­ratlan támadásokat intéztek a rendőrök ellen, kőzáport zúdítot­tak rájuk, majd a mellékutcákon eltűntek. A rendőrök gumibotok­kal és gázbombákkal támadtak a tüntetőkre. Legújabb jelentések szerint a rendőrség sortüzet adott a tüntetőkre: több afrikait súlyos sebesüléssel kórházba szállítottak. A sérültei: között van egy afrikai asszony kétéves gyermekével, aki két hátulról ért a rendőrgolyó. A rendőrségi jelentés szerint 130 négert tartóztattak le. Salisbury- ban már korábban betiltották az afrikai politikai pártok működé­sét. Pénteken a tilalmat az egész gyarmatra kiterjesztették. Herter saj tóértekezlete Washington (AFP—Reuter— DPA): Herter amerikai külügymi­niszter csütörtökön sajtóértekez­letet tartott. A kongói helyzetről szólva kétségét fejezte ki aziránt, hogy a Szovjetunió katonai segít­séget készül nyújtani a Kongói Köztársaságnak. Herter ezzel ösz- szefüggésben azt -állította, hogy „a kongói rend és nyugalom hely­reállítására irányuló kísérletek jó úton haladnak.” Válaszul a július 19-i szovjet jegyzékre, amely a Kongóban ál­lomásozó amerikai katonák kivo­nását követelte, Herter felolvasott egy nyilatkozatot, amelyet csütör­tökön adtak át a Szovjetunió washingtoni nagykövetségén. A nyilatkozat úgy igyekszik beállí­tani a Kongóban tartózkodó ame­rikai katonai személyek szerepét, mintha azok csupán a légihíd megszervezéséhez nyújtanának „technikai” segítséget. Herter a berlini helyzettel kap­csolatban érintette Hruscsov leg­utóbbi bécsi bejelentését, amely szerint a nyugatnémet szövetségi gyűlés ülésszakának Berlinben va ló megrendezése okot adhat arra, hogy a Szovjetunió és más orszá­gok aláírják a békeszerződést az NDK-val. Herter megjegyezte, hogy ez a bejelentés „megnehezí­tette a nyugatnémet szövetségi gyűlésnek annak eldöntését, hogy az idén ősszel ülést tartson-e Nyugat-Berlinben.” Az amerikai külügyminiszter egyébként hang­súlyozta, hogy az Egyesült Álla­mok magatartása Berlint illető­en nem változott. Újságírók kérdésére válaszolva Herter kijelentette, megfigyelései szerint a Szovjetuniónak a kubai kérdésben elfoglalt álláspontja „nagy hatással volt általában La- tin-Amerikára.’’ Cáfolni igyeke­zett, hogy bármikor is szóbakerült volna közte és Eisenhower elnök között az a lehetőség, hogy az Egyesült Áliamok katonailag be­avatkozzék Kubában. A külügyminiszter végül azt ál­lította, hogy RB—47 típusú ame­rikai repülőgépek sohasem állo­másoztak Japánban és az ameri­kai légierő nem szándékszik újabb U—2 gépeket küldeni Ja­pánba. »▼▼VTVTVTTVVTTTTTTTTTTTTTVTTTTTT • A lottó 30. heti nyerőszámai: 6, 9, 31, 35, 70 AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA A Biztonsági Tanács vitája. amelyet a kongói helyzetről folytatott, leleplezte Belgium kongói agresszióját s a belga intervenció lényegét. A Bizton­sági Tanács már korábban ha­tározatot hozott s ennek értel­mében a belga katonaságnak el kellett volna hagynia Kongó területét, a határozat végre­hajtása helyett azonban újabb és újabb belga csapategységek érkeztek a fiatal köztársaság­ba. Ugyanakkor mindent elkö­vettek annak érdekében, hogy Kongó területéről leszakítsák Katanga tartományt, a köztár-* saság legértékesebb, leggazda­gabb területét. A Time című amerikai lap maga is beisme­ri, hogy Csőmbe, Katanga tar­tománynak a belgák kedvében járó miniszterelnöke a nyugati és elsősorban az amerikai mo­nopóliumok embere, akit a be­folyásos Union Miniére támo­gat. Ez a monopólium Bel­gium, Anglia és az Egyesült Államok közös tulajdonában van s a nyugati világ kobalt­termelésének 60, urántermelé­sének 10, réztermelésének pe­dig 8 százaléka felett rendel­kezik. Az Union Miniere pén­zelte Csőmbe választási hadjá­ratát, s ez a társaság adott kür lön tanácsadót is Csőmbe mel­lé. Csőmbe a nyugati monopo­listáknak akarta átmenteni Ka­tanga tartományt s ezzel egy­ben veszélyeztette volna a fia­tal Kongói Köztársaság létét is, amelyet súlyos megpróbáltatás­ba döntene, ha elveszítené te­rületének nemcsak nagyobbik, hanem értékesebbik felét is. A Pravda vezércikke már az elmúlt napokban figyelmezte­tett arra, hogy az intervenció mögött meghúzódó monopó­liumok Belgium nemzetközi te­kintélyére mérnek súlyos csa­pást s Belgium jelenlegi veze­tői akár akarják, akár nem, országukat a világ ítélőszéke előtt a vádlottak padjára ül­tették. Belgium durván figyelmen kívül hagyta a Biztonsági Ta­nács korábbi határozatát, amint erre Kuznyecov, a Szovjetunió képviselője a tanács ülésén rá­mutatott. Ez az agresszió a nemzetközi békét veszélyeztet­te, mert azok, akik a fegyve­res agressziót elkövették Kon­gó ellen és azok, akik a belgá­kat erre az agresszióra rávet­ték, valamennyi afrikai népre szeretnének csapást mérni s változatlanul fenn akarják tar­tani az afrikai kontinens nagy részén a középkori rabszolga­rendszert. A Biztonsági Tanács most hozott határozata — bár meg- bélyegzi a belga agressziót —,• mégis bizonyos csalódást oko­zott. Bár kimondja, hogy a bel­gáknak el kell hagyniok Kongó területét, nem szabja meg a ha­táridőt, s ezzel lehetőséget ad az időhúzásra. A világ közvéle­ménye, amely eddig is teljes rokonszenvével a függetlensé­géért küzdő Kongó mellett állt, elvárja, hogy a Biztonsági Ta­nács haladéktalanul érvényt is szerezzen döntésének. Dr. Djuanda látogatása az Ikarus-gyárban Dr. H. Djuanda, az Indonéz Köztársaság első minisztere és kí­séretének tagjai pénteken dél­előtt ellátogattak az Ikarus ka­rosszéria- és járműgyárba. Az üzemlátogatásra elkísérte őket Csergő János kohó- és gépipari miniszter. A bejáratnál Hirt Fe­renc igazgató és Baranyai Aladár, az üzemi pártbizottság titkára fo­gadta a vendégeket, a gyári dol­gozók gyermekei virágcsokrokkal köszöntötték az indonéz első mi­nisztert, s a küldöttség tagjait. Az igazgató ismertette a ven­dégekkel a gyár történetét, nagy­arányú fejlődését, terveit, széles­körű exporttevékenységét. Dr. H. Djuanda és kísérete ezután meg­tekintette az épülő új sajtoló­üzemet, majd az üzemegységek­ben az autóbuszgyártás menetét. A látogatás emlékére egy Ikarus autóbusz kicsinyített másával és a gyár díszalbumával ajándékoz­ták meg dr. H. Djuandát. „Az Egyesült államok szemérmetlen és ostoba provokációja” A Pravda cikke az úgynevezett „rab nemzetek hetéről" Ez az újabb akció nem más, mint szemérmetlen és ostoba nemzetközi provokáció arcátlan hazugsággal vegyítve — írja Alekszandrov. — Ennek a bohó­zatnak rágalmazó jellege annyira nyilvánvaló, hogy még néhány reakciós amerikai lap sem jelöl­te meg a propagandahét kezde­tét. A szégyenlős hallgatásnak természetesen oka van. Jól tud­ják ugyanis, hogy a leigázott or­szágokról való szófecsérlés elke­rülhetetlenül visszaüt az Egyesült Államok vezető köreire. Hiszen, amikor a leigázott népekről van szó, mindenki, aki nem vak, az Egyesült Államokra és az ameri­kai imperialistáknak alárendelt országokra tekint. Ha az Egyesült Államok elnö­ke személyesen érdeklődne a le­igázott népek iránt, nem kellene messzire mennie a tényékért. — Elegendő lenne ebben az esetben, ha egy kicsit megnézné, mi törté­nik az orra előtt és egy kis ér­deklődést tanúsítana aziránt, va­jon sokan vannak-e Amerikában olyanok, akik szabadoknak mond­hatják magukat. Találóan jegyezte meg Adlai Stevenson, az amerikai demokra­ta párt egyik vezetője: »Veze­tőink a szabadságról beszélnek és ugyanakkor diktátorokkal ölel­keznek«. Az amerikai »felszabadítók« szekerükön mindig véreskezű diktátorokat hordoznak maguk­kal. Manapság még a dollárokkal alaposan megfizetett sajtó is Ki­zárólag hóhérnak titulálta Li Szin Mant. Senki sem felejtette el azonban, hogy éppen az óceánon- túli »felszabadítók« ültették a dél-koreaii trónra ezt a véreskezű diktátort. A Pravda a továbbiakban hi­vatkozik Mendereszre, Trujillora, Csang Kaj-sekre, akik valameny- nyien az amerikai uralkodó kö­rök bábjai. Bármennyire igyekeznek is a reakciós propagandisták, soha­sem sikerül megmásítaniok azt a kérlelhetetlen igazságot, hogy mindenütt, ahol az amerikai im­perialisták és helytartóik ural­kodnak, a népek igában sínylőd­nek — hangsúlyozza Alekszand­rov. A népek csak az amerikai »felszabadítók« ellen vívott elke­seredett harcban szabadulhatnak meg láncaiktól. Talán Washington jóvoltából nyerte el függetlensé­gét Kuba hősi népe? A kubaiak is azóta irányítják önállóan sor­sukat, amióta elűzték az ameri­kaiak bábját, Battistát. Rendkívül jellemző, hogy Ku­ba, Kongó és más országok népei szabadságukért és függetlensé­gükért harcolva a szabad szo­cialista államok és mindenek­előtt a Szovjetunió segítségét ké­rik — írja befejezésül a Pravda,

Next

/
Oldalképek
Tartalom