Tolna Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-20 / 170. szám

I860, július 20. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAO 3 Megalakult a pártszervezet Szekszárd legfiatalabb Szemében „Gyorsabbá kell tenni az ipa­rilag elmaradott vidékek fej­lesztését, iparosítását”. (Idézet a VII. pártkongresszus beszámo­lójából.) A pártkongresszus határozatá­nak szellemében, Szekszárd vá­rosban április 11-én üzem léte­sült. Az új szekszárdi üzem a Rá­kospalotai Bőr- és Műanyagfel­dolgozó Vállalat II. számú tele­pe, amely hetvenkét, többségé­ben olyan nődolgozót foglalkoz­tat, akik eddig nem ismerték az üzem légkörét, szervezettségét. Nem volt könnyű dolguk azoknak az elvtársaknak, akik a kongresszus határozatai­nak megfelelően hozzáfogtak az üzem szervezéséhez, a munka be­indításához. — A nehezén nagyjából már túljutottunk — mondja Hajdú Sándor elvtárs, a telep vezetője. Bár még jelenleg is a betanítás időszaka folyik, termelésűnk napról napra — ahogy a dolgozók nagyobb kézügyességre tesznek szert — emelkedik. Az új szekszárdi üzemben kü­lönböző típusú aktatáskák készül­nek bőrből és műanyagból. Az aktatáskák iránt máris nagy a kereslet, készítményeik szépek és emellett olcsók. Készítenek mun­kásvédelmi felszereléseket, mar­tinász kötényeket, védőkesztyű­ket, lábszárvédőket, stb. Az üzem­ben szalagszerű termelés folyik, egy-egy munkás, vagy munkásriő részfeladatot végez a munkadara­bon. Az üzem bővítése, átalakítá­sa folyamatban van, s rövidesen megkezdik az építkezéseket, bár egyelőre még munkáslátszám fel­vételére nem kerül sor. Áz új szekszárdi üzemnek mindössze hat párttagja van, és a terrrielőmunkának a beindításával együtt, a néhány kommunista hozzáfogott a politikai munka szervezéséhez. Elsőnek a szak- szervezet alakult meg. Az üzem­ben annyi tagja van a bőripari szakszervezetnek, ahány dolgozó­ja van, s ezért sokat tettek az üzemben dolgozó párttagok. A következő lépés az üzemi KISZ- szervezet megalakítása volt. Két héttel ezelőtt pedig a dolgozók kívánságára megalakult az üze­mi pártszervezet is, amelynek tit­kára I.Tag Pálné, a kesztyűgyártó sza' egyik jó dolgozója. A pártszervezet terveiből — Pártszervezetünk jelenleg még kis!.’ ” 'mú. Éppen ezért feladatunknak a párt erősítését, a dolgozók politikai nevelését te­kintjük — mondotta Mag elv­társnő. Ez nem kis feladat, ha figye­lembe vesszük, hogy az üzem nem kész munkásokat kapott. Dolgo­zóink többsége nem volt hozzá­szokva az üzemi fegyelemhez. — Első dolgunk az volt, hogy meg- kedveltessük velük a szakmát. Tudatossá kell tenni bennük munkájuk jelentőségét. Meg kell velük ismertetni a termelést és a tervek teljesítésének nagyszerű távlatait. Meg kell szerettetnünk az üzemi életet. Az a célunk, hogy fokozatosan vonjuk be őket a társadalmi munkába, a politi­kai életbe, — mondotta. Az üzemi szakszervezet meg­alakítása volt a szervezettség első állomása. KISZ-szervezetünknek, amely a párttagok segítségé'vel alakult meg, huszonegy tagja van. Fiataljaink szépen hozzáfog­tak a munkához. Kollektiven parkírozták az üzem udvarát. — Úgy tervezik, hogy az üzem kör­nyékét is rendbehozzák. A tö­megszervezetek segítésén kívül a J termelőmunka növekedését és a minőség javítását is elő kívánjuk mozdítani. A pártszervezet ter­vét ezeknek a szempontoknak fi­gyelembevételével készítettük el. A pártszervezet terve azokat a legfontosabb tennivalókat rögzíti le, amelyek a fiatal üzem gazda­sági és politikai életét vannak hivatva elősegíteni. Munkájuk­ban — bár a kezdet kezdetén vannak, máris megmutatkoznak az eredmények. Jó volt például hallani azt, amit az egyik nődol­gozó mondott, amikor az iránt érdeklődtünk, hogyan érzi magát az üzemben. A következőket mondta: — Két hónap óta dol­gozom az üzemben, amelyet na­gyon megszerettem. Eddig ház­tartási és mezei munkát végez­tem, s kezdetben féltem is egy ki­csit, hogy nem tudom ellátni fel­adatomat. Jól esett az, hogy a szaktársak türelmesen és szíve­sen tanítottak bennünket. És na­gyon jól esik arra gondolni, hogy már én is szervezett üzemi mun­kás vagyok. P-né Erről is beszélni kell Útravalo A dunántúli írók balatonfüredi tanácskozásán, a tanácskozás első napjának délutáni óráiban, a há- tulsó sorok egyikében, székéről felállt egy asszony és szót kért. ötven év körüli asszony volt, egyszerű ruhában, s a szavai is ezt az őt külsőleg is körül lengő egyszerűséget tükrözték, amikor beszélni kezdett. Gondolatmene­tét a segíteniakarás, az őszinte­ség, a szókimondás jellemezte... Munkásasszony volt — mint első mondataiból kiderült, aki Bala- toníüreden üdült — s akit az iro­dalomszeretet, az iránta való ér­deklődés hozott el erre a tanács­kozásra, s hallva a felszólaláso­kat, a bevezető, vitaindító beszé­det, úgy érezte, hogy neki, mint olvasónak is van mondanivalója nem is annyira az irodalom szá­mára, mint inkább az itt megje­lent írók részére... — Én egyszerű munkásasszony vagyok — kezdte a néni zavarral felszólalását. — Ne haragudja­nak, ha nem tudom úgy, olyan szépen kifejezni magamat, ahogy maguk elvárnák azt tőlem, vagy ahogy azt maguk megszokták. Én nem abba a vitába akarok bele­szólni, amiről maguk beszélnek. A vasutasnap előtt A napokban tettem látogatást a bonyhádi állomáson. Belépve az állomásíőnökség irodájába, Ta­kács Gyula elvtárs az állomás ve­zetője mosolyogva kínált hellyel. — Hogy őszintén megvalljam — kezdte minden kérdezgetés nélkül -— nagyon örülök e látogatásnak. Akár hiszi, akár nem, mi egy ki­csit árvának érezzük magunkat. Rólunk nem ír senki, hozzánk nem jön senki, nem érdeklődnek eredményeink, munkánk után. S nehogy azt higgye, hogy én mon­dom a magam nevében. Maguk a munkások, a vasút dolgozói hiá­nyolták nem egy esetben. — Hogy állnak a tervteljesítés­sel, miként készülnek a vasutas­napra Takács elvtárs? — Az élüzem színt 108 százalék. Mi a féléves összesítés szerint 109,6 százalékot értünk el. Dolgo­zóink szinte kifogástalanul vég­zik munkájukat. A munkafegye­lem jó. Két kiváló dolgozónk is van: Vadkerti Sándor és Koller Kunrád. Mindketten az intéző szállítmányozási szolgálati posz­tot töltik be. Feladatkörükbe tar­tozik a kocsimozgatási százalék helyes növelése, a kocsikihaszná­lás tervszerű növelése. — Tettek felajánlást a 10. vasu­tasnap tiszteletére? — Igen. Célul tűztük ki magunk elé a maradéktalan árufuvarozás megvalósítását, a törésmentes szállítást. S igyekszünk minden megrendelőnknek 100 százalékig eleget tenni. Dolgozóink felkészül­tek az új termények, magfélesé­gek fogadására, s azok minél előbbi továbbítására. Jelenleg előnyt biztosítunk a termelőszö­vetkezetek számára érkező mező- gazdasági gépeknek és a Termény forgalmi Vállalatnak. A termé­nyek minél előbbi elfuvarozása érdekében a legnehezebb helyze­tekben is megoldást keresünk ar­ra, hogy az általuk leszállított árut és termelvényt, minél előbb továbbítani tudjuk. A 21 éve moz­donyt vezető Tolnai Péter és a mozdony személyzete külön fel­ajánlást tett a vasutasok napjá­nak tiszteletére. Szén és olaj meg­takarítási százalékukat növelni akarják. Eddig 14 százalékos szén és 8 százalékos olaj megtakarítást tudnak felmutatni. S végezetül — fejezte be Takács elvtárs — el kell mondanom, hogy az emberek, a bonyhádi vasút dolgozói, bármennyire kicsi is az állomásuk, komoly munkát vege-- nek — várják a 10. vasutasn — ^ . (balás) Talán nem értek hozzá. Én azt szeretném elmondani, hogy mi munkások, olvasók mit várunk önöktől. Mit írjanak?... Olyan könyvet, ami nekünk, rólunk szól, arról a munkáról, amit a munkás végez akár a gyárban, akár a földeken... Ebből, ezekből a könyvekből szeretnénk meg­tudni, hogy életünk hogyan szé­pül, munkánk eredménye hogyan gazdagítja mindjobban életünket. Körülbelül ezeket a gondolato­kat mondta el az az asszony, aki szabadságát töltve Balatonfüre- den, ahelyett, hogy a Balaton hűs vízében fürdött volna, idejének egy jelentős részét fordította ar­ra, hogy a dunántúli írók tanács­kozásán részt vegyen... Felemelő érzés volt hallgatni a szavait. És megnyugvás volt öt ott látni is... Egy, az utcáról bejött embert, akit az irodalom iránti érdeklő­dés, aggódás hozott ide... Könyve­ket sorolt fel, amelyek helyett mást szeretne inkább látni a könyvesboltok kirakatában. — Könyveket, melyek olvasatlanok maradnak és könyveket, amelyek a sok forgatásban elrongyolódtak. Azt kérte, hogy olyan könyveket írjanak az írók és olyan könyvek jelenjenek meg a kiadónál, amit .szívesen olvasnak az emberek... Az ő felszólalása után még egy napig tartott a tanácskozás, de úgy érzem, hogy a zárszó, az írók előtt álló feladatok körvonalazá­sa elhangzott akkor, amikor az első nap, ez a munkásasszony el­mondta gondolatait... (buni) Vetéstől aratásig TÍZ HÓNAPRA VAN SZÜK­SÉG ahhoz, hogy az elvetett bú­zaszemből kalász legyen. Ez nem nagy idő, s mégis a vetéstől az aratásig mennyi minden történik manapság olyan kis faluban is, mint Zomba. Évszázados gazdál­kodási forma korlátáit döntötték le, miközben építik az újat, a többet ígérőt, a Parasztbecsület nevet viselő szövetkezet paraszt­jai. „Parasztbecsület”. Jelképes e név. A zombaiak minden bizony­nyal azért választották ezt a ne­vet, mert az emberi tulajdonságok között leglényegesebbnek a be­csületet tartják. Ma végzett mun­kájukkal minden kétséget kizáró­an bizonyítják, hogy szeretik fog­lalkozásukat, a földműves mester­séget, rendíthetetlen hívei az elő­rehaladásnak, a nagyüzemi gazdái kodásnak. ENNEK IGAZOLÁSÁT el le­hetne kezdeni azzal, ami az idén tavasszal történt a nagytáblákon. A tavaly késő ősszel néptelen ha­tárban a tavaszi szántás-vetések idején már nyüzsögtek az embe­rek. Pétisót szórtak a búzára, hogy magasabb legyen a termés. Jó magágyat készítettek a kukoricá­nak, hogy legyen elég takarmány, amivel több száz sertést meghiz­lalnak. Kialakították a közös szarvasmarha-tenyésztést, ahol ma is 11 literes a fejési átlag. Mind­ez nagy munka volt. De kicsinek számít ahhoz viszonyítva, amit ezekben a napokban az első közös aratás idején müveinek a szövet­kezeti parasztok. A PARASZTBECSÜLETNEK 277 tagja van. Ezek között közel 50 a nyugdíjas és a munkaképte­len öreg De a határban mégis 300 szorgos munkáskéz dolgozik most az aratás idején.. Van ezek között kaszát forgató fiatalember, élete delén túllévő bácsi és van­nak gyerekek is. A kombájn arat­ta búzát tisztító cséplőgépnél pél­dául az idős Pesti Pali bácsival és Domonkos András bácsival beszél- ;ettem. A gép faránál szorgoskod­tak. Vállra ők már nem emelik a 60 kilós zsákot, ezt nem engedik a fiatalok. Tanúja voltam, amikor az egyik idős tag, a 66 esztendős Laborcz Imre bácsi zsák alá állt és a párttitkár, Patócs Gyula lein­tette. — Imre bátyám, magának ez már nehéz, majd mi — mondta és fiatal társával, Mocsai István­nal együtt a rendeltetési helyére vitte az acélos búzával megtöl­tött zsákokat. Hogy gyorsabban menjen a munka, — amit tudnak — segí­tenek a szövetkezeti parasztok gyerekei is. Bíró Ferkó, Szabó Mis kával és névrokonával, Bíró And­rissal együtt a magtárpadláson szorgoskodik, mivel most iskola-í szünet van. Derekas munkát vé­geznek az asszonyok is. Jakab Já- nosné például egyedül közel há­rom és fél hold cukorrépát egyelt ki, kapált meg. De megagitálta bányász férjét arra is, hogy sza- badságának egy részét a szövet­kezetben töltse el. így Jakab Já­nos is részt vett a Parasztbecsün i let Tsz első közös aratásában. Fe­leségével együtt mintegy három holdról takarította be a termést* A MUNKA VIDÁMAN FO­LYIK, jókedvűek, bizakodóak az emberek, megelégedést remélnek ettől az első közös esztendőtől. S ha a kintlevő terményeket nem dézsmálja meg valamilyen elemi kár, nem is csalatkoznak. A ga­bona ugyanis jól fizet. Az őszi árpa egy-egy holdja 17 mr',-> 50 kilót adott. A búzatermésről még nincs tiszta kép. De mivel a ke­nyérnek való több mint fele már a magtárban van, az elnök. Pál fi István, a tapasztalt gazda megál­lapította, hogy az évjárás jó, 14 mázsa lesz a búza holdanként! át­lagtermése is. Hogy jobb kedvvel dolgozzanak az emberek, a veze­tőség a cséplőgéptől kiméri, ki- nek-klnek munkaegységei szerint az árpa- és búzaelőleget. Gondos­kodtak arról is, hogy a nagy me­legben hűsítő italt kapjanak a me­zőn dolgozók. A tsz vásárolt a földművesszövetkezettől sört, bam bit és cukorkát, amivel az idős Újvári Pista bácsi kikocsikázik a határba, a 15 esztendős könyvelő­jelölt Keszeli Klárika pedig ki­méri. Sertést is vágtak már két alkalommal is, amit kiosztottak a tagok között. Ha vége lesz az aratásnak, akkor meg két autó­buszt bérel a vezetőség és irány a Balaton, kirándulnak a szövetke­zeti parasztok. AZ ELMONDOTTAKON KÍ­VÜL még sok érdekes és .'. i sá­li os történetet lehetne pay.Vr vet­ni, arról ami a Paras:. üst­ben történt az első köz! ' tői az első közös aratásig. r gok például fűkaszákat adtak a '/.ős­be, ezeket átalakították mr.rc.tra- kó aratógépekké, hogy előbb vé­gezhessenek a gabona betakarítá­sával. Versenyeznek egymással a három üzemegységben dolgozó tagok, hogy többet teremjenek a földek. Készülnek a pécsi mező- gazdasági kiállításra is, hegy az érdeklődőknek bemutathassák mi­lyen állatokat nevelnek a Faraszt- becsület Tsz-ben. De ez r. i. :’ kü- lön-külön újabb riporttéma lehet­ne. Pedig csak tíz hónap telt el a vetéstől napjainkig. Molnár Lászlóné nM|| V«í. ál Csépelik a búzát a tolna) közös szérűn. Illés János cséplő­brigádja a szedre- si gépállomás gépé vei dolgozik, Tol­nán elsőként — "T héttel ezelőtt ’ ezdte meg a cséplést. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom