Tolna Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-28 / 151. szám

6 TOLNA MEGYEI NÉPIT JS AC 1960. június 38, (!l ]^£tée£: 1 Ősi tengerészeti törvények Anglia 600 évvel ezelőtt, 1360- ban kodifikálta úgynevezett »ten­gerészeti törvényeit«, amelyeket a biscaiai part mentén fekvő Olé- ron sziget lakosságától vettek át. Oléron szigetén már 1160-ban Aquitaniai Eleanor királynő fog­lalta törvénybe a tengerészettel kapcsolatos szabályokat. Az olé- roni halász- és tengerésznép amazon királynőjét II. Henrik angol király 1152-ben feleségül vette és úgy mondják, ezen a ré­vén kerültek át az oléroni tenge­részeti törvények Angliába. A szóbanforgó szabályok, ame­lyek a hajózás és a tengeri élet minden viszonylatáról intézked­nek, igen érdekesek. Így például a törvények értelmében bármilyen nemzetiségű kalózt felakasztat­hat az a hajóskapitány, aki el­fogta. Az angol admiralitás azon­ban a más országokkal való fel­ségjogi viták elkerülése végett azt * — Benke Valéria elvtársnő művelődésügyi miniszter július 1- én, délután 6 órai kezdettel Szek­szárdim a volt megyeháza nagy­termében pártnapot tart, az idő­szerű kül- és belpolitikai kérdé­sekről. A pártnapot az MSZMP Városi Bizottsága rendezi. — Az MSZMP Tolna megyei Bizottsága Marxizmus—Leniniz- mus Esti Egyetemének hallgatói ma délután tartják évzáró ünne­pélyüket a Szekszárdi Garay Já­nos Gimnázium nagytermében, — Lakóházak szeszélyes éghaj­latú vidékek számára, Uzbég épí­tészek olyan lakóházak terveit dolgozták ki, amelyeknek belvilá­gát percek alatt behelyezhető, vagy eltávolítható műanyag vá­laszfalak segítségével nyolcféle­képpen lehet variálni. A házak­hoz légkondicionáló berendezés is tartozik, s így a válaszfalak variá­lásával enyhíteni lehet a rekkenő nyári hőséget, vagy a kemény té­li hideget, amely Közép-Ázsia szélsőséges időjárását jellemzi. — Keletnémet—jugoszláv mű­vészcsere. Egy Belgrádban létre­jött megállapodás értelmében az NDK és Jugoszlávia rendszeres művészcserét bonyolít le egymás sál. A jövőben gyakrabban ven­dégszerepeinek az NDK-ban ju­goszláv művészek és Jugoszláviá­ban NDK-beli művészek. — A burgonyabogár ellen jól szervezett küzdelem folyt az idei évben a szekszárdi járás területén. Az idei évben mintegy 650 hol­don végeztek mechanikai úton és több mint ezer holdon vegyszere­sen burgonyabogár-irtSst. Az összes burgonya-területen elvé­gezték a szükséges védekezést. — Vigyázat, nem vetkőzünk! Rio de Janeiróban a táncosnők és görlcsoportok tagjai „ultimá­tumot” intéztek a varieté-tulaj- donosokhoz: felemelik a gázsiju­kat, vagy pedig — ezentúl kizá­rólag — nyakig felöltözve jelen­nek meg a színpadon! A varieté- tulajdonosok hanyatt-homlok telje sítették a követelést. — Műsoros divatbemutatót ren­dez a Posta Központi Hírlap Iro­da július 3-án Tolnán, a textiles Apróhirdetések Az Aparhant és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet nagy gya­korlattal rendelkező boltvezetőt keres, kb 400 000 Ft-os készlettel rendelkező vegyesboltjába. Erköl­csi és működési bizonyítvány szükséges. Jelentkezés személye­sen, vagy írásban. (105) Regölyben, vasútállomáshoz kö­zel, beköltözhető családi ház el­adó. Érdeklődni: Bánfalviné, Ka­posvár, Május 1) Ui 79, Í104) a gyakorlatot követte, hogy a bi­tót, amelyen a kalózt kivégezték, mindenkor a magas, illetve az alacsony vízállás közötti árterü­leten állította fel, vagyis többé- kevésbé »senki földjén«. Az angol tengerészeti törvények kimond­ják, hogy a hajón elkövetett tol- vajlásért csuklóból levágandó a tolvaj jobbkeze; gyilkosság eseté­ben a gyilkost áldozatához kötve dobják be a tengerbe. Kegyetlen büntetést írnak elő a törvények az olyan tengerész számára, aki őrségen ismételten elalszik. Az illetőt ketrecbe zárva kiakasztják a vitorláshajó orrárbocára. A két recben a bűnöst ellátják egy ke­nyérrel, egy kupa sörrel és egy késsel. Miután a kenyeret meget­te és a sört megitta, belátására bízzák, hogy az éhenhalást vá- lasztje-e, vagy késével elmetszi az orrárbochoz erősített kötelet. Utóbbi esetben ketrecével együtt a tengerbe zuhan és megfullad. kultúrházban. A műsor keretében fellép: Hajdú Júlia, Kishegyi Ár­pád és Bodrogi Gyula. Konferál: Pajor István, — Amerikai konkurrencia. Egy New York-i férfifodrász erősen reklámozta 60 centes hajvágásait. Pár méterrel odébb egyik ver­senytársa a következő szövegű feliratot helyezte el a kirakatá­ban: „Fodrász-szalonomban 75 centért rendbehozom a frizuráját, amit 60 centes hajvágással eltol­tak.” — A dombóvári földművesszö­vetkezetnél az idén 71 alkalom­mal készítettek leltárt. Ebből mindössze egy alkalommal tapasz­taltak 3000 forintnál nagyobb lel­tárhiányt. — Moszkva. Az új szovjet tran­zisztoros telefon elfér egy zseb­lámpa dobozában; az új tranzisz­toros rádió pedig egy gyufaskatu­lyában. — Páli Jánosné sióagárdi lakost, a bonyhádi járásbíróság dr. Far­kas Károly tanácsa, közellátás érdekét veszélyeztető bűntett miatt 500 forint pénzbüntetésre ítélte. Páli Jánosné törött papri­kát hozott forgalomba. — Hamis kagyló-pénz Uj-Gui- neában. Uj-Guinea egyes terüle­tén még mindig fizetési eszköz a ritka kauri-kagyló. így például a fiatalemberek nősüléskor tíz disz­nót, tíz kauri-kagylót és két ku­tyafogsort fizetnek jövendő apó­suknak. Az utóbbi időben renge­teg kauri-kagyló került forgalom­ba és csak a szorgos vizsgálat de­rítette ki, hogy a kagylók hami­sak. A megtévesztően hasonló utánzatok porcelánból készültek. A rendőrség megállapította, hogy egy nyugatnémet porcelángyár készítette a kauri-utánzatokat és óriási üzletet csinált velük, — A televízió műsora: 18.30: Varázsszem. 19.30: TV-híradó. 19.45: Arass rózsám, arass... Gra- bócz Miklós és Hegyi Füstös Ist­ván népdal játéka. 20.05: Számít­hatsz rám. Szovjet film, i1 Értesítjük kedves ]j <• vásárlóinkat, hogy a j, 134. sz. nyomtatvány ' toltunk új teiefonszáma: | 23—87 !! (93> Vallomás és hitvallás a falusi gyerekekről Ü lünk egy korsó sör mel­lett a Sörkertben, hall­gatjuk a zenét, szürcsöljük a sört és falusi barátom beszél. Jó lenne minden szavát felírni, de ez nem sikerül, minden­esetre leírom azt, amire visz- sza tudok emlékezni tanul-, Ságképpen, vallomásképpen és hitvallásképpen. Leírom azért, mert elbeszé­lése nyomán bennem is emlé­kek ébredtek és bizony nagyon sok mindenben azonosak vele az emlékeim. * A harmincas évek második és a negyvenes évek első felé­ben zajlott le a gyermekkorom. Nem volt szép a gyerekkor ab­ban az időben a falun. Hiány­zott életünkből a romantika, a jókedv, hamar megismertük a gondokat és az élet csúnya, vas­kos realitását. Könnyen és örömmel felejtettem el gyer­mekkoromat, de most nemrég az emlékek felbukkantak ben­nem újra. A napokban falunkban egy szőke, kékszemű, copfos kis­lánnyal beszélgettem. Az utcán találkoztunk, a bizonyítványát nézegette. Kíváncsi voltam én is a bizonyítványára és megkér­tem, mutassa meg. Eredménye nagyszerű: színjeles. — Mi leszel, ha megnősz? — Orvos . .. Mi nem gondoltunk soha arra ilyen korunkban, hogy orvosok, mérnökök, vagy katonatisztek lehetünk. Én először postás, ké­sőbb fuvaros, majd harangozó, sekrestyés, kovács akartam len­ni. Orvos nem is volt a falunk­ban, a járási székhelyről csak végszükségben utazott oda. In­kább félholtan is, kocsin vittek hozzá egy embert, hogy ne kell­jen az autó költségét megfizet­ni. Nem, mi nem gondoltunk arra, hogy orvosok leszünk. Mi már hét-nyolc éves korunkban reálisan gondolkodtunk és be­láttuk, hogy nem járhatunk ma­gasabb iskolába. Nem voltunk mi „úri” gyerekek, csak „koszos parasztok” fiai. Ezt megtanul­tuk az iskolában is, mert a jegyző, a segédiegyző. a taníló, meg a malmos fiai külön pad- ban ültek. Kár ma már idézni a múltat? Nem kár. Kellemetlen nekünk a visszaemlékezés, mert nem szépek ezek az emlékek. Nem szép emlék az, hogy tizenkét éves koromban, 1944-ben szán­tani kellettemért aoámat a frontra vitték és anyám beteg volt. Nem szép emlék az, hogy mi, a kenyér és a tej termelői­nek gyerekei sorba álltunk 1943-ban egy szelet vajaskenyé­rért a községháza előtt, amit csak a különösen sápadt és rosszul táplált gyerekek kap­hattak. Még középparasztok gyerekei is álltak ott a sorban. Kellemetlen arra emlékezni, hogy egyetlen pár cipőm volt csak, az is lyukas, így sárban fa­cipőben jártam. Romantika? Igen, volt az is. Az, hogy cseresznyét loptunk másnak a fájáról, vagy tojást a szomszéd óljából, amiért cukrot kaptunk a boltban. S ha ezt megtudták otthon, nem vertek meg, csak anyánk volt szomorú. De ha megtudta a károsult, ak­kor elvertek bennünket otthon és szüléink kegyetlenül össze­vesztek a károsulttal. Ma azt mondja a falusi gye­rek, orvos leszek, agronómus leszek, katonatiszt leszek. Mély meggyőződésből mondja, mert a faluból már került ki orvos is, agronómus is. meg katona­tiszt is. Háromezer lelket szá­mol a mi falunk. 1945. előtt em­beremlékezet óta két paraszt­gyerek járt csak városi iskolá­ba, a kettő közül is egyik sze­génységi alapon szerzeteseknél. Pap lett belőle. A faluban négy bicikli volt. Ma nem tudom megmond&ni, hogy hányán érettségiztek a parasztok gye­rekei közül, de kilencen végez­tek egyetemet. A biciklik szá­mát sem tudom megmondani, de a múltkor összeszámoltam a motorkerékpárokat, számszeriní ötvenkettőt. Ma nem szívesen eszik a cuk­rot a gyerekek, inkább csokolá­dét kérnek, s ha nincs három­négy pár cipője egy falusi gye­reknek, akkor szülei szégyen­keznek emiatt. Nem jelent a ci­pő már problémát, a cukor sem, a városi iskolába járás sem. Az emberek ma tizennégy-tizenöt éves gyerekeiket is sajnálják dolgoztatni a falun, engem és sokunkat kilenc éves korunkban már munkára fogtak. A gyerekek úttörő-táborba mennek a Balaton mellé. Kö­zülünk abban az időben egyet­len parasztgyerek sem volt a Balatonon. A gyerek örült ak­kor, ha elvitték a szomszéd fa­luba vásárra. Játékok? A kislá­nyoknak rongybabát csinált a mama. a fiúk meg rongylabdát rúgtak és fűzfa-paripát kerget­tek. Nálunk a faluban 1945 előtt csak az „úri” és a nagyon gazdag parasztgyerekeknek volt vásárolt játékuk. Tizenöt év nem nagy idő. Ká­dár elvtárs azt mondta a kong­resszuson, ha mást se tettünk volna eddig, mint mosolyt va­rázsoltunk a gyerekek arcára, ez is megérte volna. De hát sok mindent tettünk és tetteink nyo­mán sok minden történt. Éppen ezért mosolyognak, éppen ezért terveznek bátran a falusi gye­rekek is, mert megváltozott kö­rülöttük az élet, a szüleik élete is. * Ezeket mondta el barátom és kiittuk a sört. Kimentünk utá­na az utcára, szép volt a nyári délután és vidám, jól öltözött gyerekek hancuroztak a korzón.-is -OS TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja Felelős szerkesztő1 Pstrits Ferenc Kiadja; a Népújság Lapkiadó Vállalata Felelős kiadó: Orbán Imre Szerkesztőség és kiadó: Szekszárd, Mártírok tere 15—17. Telefon: 20—10, 20—11 Készül a Szekszárdi Nyomdában Széchenyi utca 46. Telefon: 21—21, 25—72 Felelős vezető: Széli István Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a helyi posta' ivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési díj egy hónapra \\ £| Különös házasság Nem Mikszáth Kálmán remek­művéről kívánok írni, hiszen azt szinte valamennyien olvastuk, vagy láttuk filmen. Napjaink egy különös házassági históriáját akarom megörökíteni s nyilvá­nosságra hozni, hogy okuljanak belőle a hiszékeny emberek. Előrebocsáton}, a cím egy ki­csit túlzás. Ugyanis a különös há­zasság voltaképpen létre sem jött. Az ügy végére pedig a dombóvári járásbíróság dr. Ras- koványi tanácsa tett pontot. így szólt a vádlotthoz: — Megértette a vádat? Ifjú Magyari László pedig le- horgasztott fővel rebegte: — Igen. — Bűnösnek érzi magát? — Igen. No, de pergessük vissza az eseményeket és kezdjük az ele­jén. Először is bemutatjuk a »fő­hőst«, ifjú Magyari Lászlót. Ig- riczi lakos, 1929-ben született, s feleségétől különváltan él. Eddig öt ízben volt büntetve különféle bűncselekmények miatt: szökés, vagyon elleni bűntett. A leg­utóbbi időkben is az ország kü­lönböző vidékeit járta — kóbor- gott. Magyari az idei év januárjában Komlón tartózkodott, állítólag ál­lást akart szerezni. Itt megismerke dett egy K. 1. nevű értényi 18 éves leánnyal. A leány teljes ne­vét nem írom meg, mert a ké­sőbb elmondottak reá nézve nem valami dicséretre méltóak. A megismerkedésen azt kell érteni, hogy Magyari az utcán »leszóli- tóttá« a leányt, aki hajlandó is volt az ismerkedésre. K. I. a va­sútállomásra igyekezett, haza akart utazni. A férfi elkísérte, miközben meghitten, bizalmasan társalogtak. Mire kiértek a va­sútállomásra (!), Magyari házas­sági ajánlatot tett a leánynak. A leány először kissé szabadkozott, de aztán úgy vélte, hogy valóban komoly« a férfi szándéka — el­fogadta az ajánlatot. Sőt, bele­egyezett abba is, hogy Magyari jegyet váltson és vele együtt utazzon Erténybe. Értényben beállítottak a csa­ládi házhoz, ahol a leány, mint vőlegényét mutatta be a férfit, s elclicsekedte a kilátásban lévő Kerékpártolvait ítélt el a bíróság Pincze István mágocsi lakost a közelmúltban vonta felelősségre a dombóvári járásbíróság — kerék­párlopásért. Március 15-én az uj. dombóvári halászcsárdában járt A csárda előtt meglátott egy ke­rékpárt. amelyet a gazdája őri­zetlenül hagyott, felült rá és hazahajtott rajta. Egy hónappal később bevásárlás; végett üzletben járt. Az üzlet előtt meglátott eav magárahagyott kerékpárt, amely jobb volt a »sajátjáénál«, amelyel ugyancsak lopott. Áttette a jó kerékpárra a szatyrát és haza­ment vele. Mivel Pincze István büntetett előéletű, a bíróság két rendbeb magánosok sérelmére 600 forinl értéken felül elkövetett lopás bűntette miatt 10 hónapi börtön- kön totésre és 3 évi jogvesztésre ítélte. Az ítélet jogerős. házasságot. Így aztán semmi aka­dálya nem volt anna.:, hogy Ma­gyari egy hónapon keresztül a leányék házában lakjon. Ennek az egy hónapnak a részleteiről a leányra való tekintettel nem írok, de nem is tartozik feltétlenül a lényeghez. Az esküvőre nem ke­rült sor, hanem egy hónap után Dombóvárra utazott a leány és a férfi azzal a szándékkal, hogy ott mindketten mukaalkalmat keresnek, s oda költöznek. Dombóváron a leány rokonai­nál szálltak meg, Lengyel Jáno- séknál, akik a Tinódi utcában laknak. Náluk tartózkodtak öt napon keresztül és ez idő alatt állást kerestek. Itt már kezdtek megmutatkozni annak a jelei, hogy Magyari az egész ismeret­séget nem tekintette másnak, mint kalandnak. A leánnyal dur- váskodni kezdett, majd kérte Lengyeléket, hogy küldjék el, mert neki már nem kell a leány, s esze ágában sincs feleségül ven­ni. A leány el is ment Lengye- léktöl, de a férfi még visszatért hozzájuk. Este a fiatalok nem tartózkodtak otthon, az öreg há­zaspár pedig már lefeküdt. Ezt az időt Magyari — a volt férj­jelölt, a szeretett vendég — al­kalmasnak. találta a lopásra. Ki­szedett a szekrényből egy öltöny sötétkék férfiruhát és becsoma­golta a bőröndbe. Ezenkívül ma­gához vett egy börtárcát is 500 forinttal. A ruha már a bőröndben volt, amikor a fiatalok hazajöt­tek, s észrevették a ruha ellopá­sát. Nem sokkal később pedig a megye másik végén a rendőrség elfogta ifjú Magyari Lászlót, s annak rendje és módja szerint eljárást indítottak ellene. A közelmúltban ítélkezett fe­lette a bíróság: 1 évi és 3 hónapi börtönbüntetésre, 3 évi jogvesz­tésre és az ellopott 500 forint visszatérítésére ítélte. A Különös házasság helyett, adhattam volna azt a címet is, hogy Történet az emberi hiszé­kenységről. Ez a »házassági« his­tória ugyanis mindenekelőtt azt mutatja, hogy hova vezet az em­beri hiszékenység, milyen káros következmények származnak be­lőle. BODA

Next

/
Oldalképek
Tartalom