Tolna Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-24 / 148. szám
I 4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1960. június 24s Lengyelországi utijegyzetek (11) Asszonyoknak — lányoknak Az újjászületett főváros „ Jóéj szakát gyerekek44 — VITA — A „Starówka”, Varsó óvárosának utcáin sétálunk. Két-három- négyemeletes házak az utca két oldalán. Csaknem azonos stílusban épült mind, mégsem egyformák. Egyik magasabb, másik alacsonyabb fél méterrel, a házak közé beékelődve egy templom emelkedik ki. Van a házak közt olyan, amelynek — emeletenként — homlokzatán két-három ablak van. Mintha összetoldott épületek lennének — ahogy a tulajdonosnak, vagy unokájának összegyűlt a pénze, hozzáépített a házhoz egy darabot. Pedig ez a városrész nem évszázadokig épült, hanem az elmúlt tizenöt esztendő alatt. Részlet az újjáépített óvárosból, a Zsigmond-emlékművel. Tizenöt esztendővel ezelőtt rom volt itt minden. Sokkal egyszerűbb — és olcsóbb — lett volpa a lerombolt óváros helyébe modern épületeket emelni, de a lengyel nép úgy döntött, hogy eredeti formájában kell újjáépíteni a „Sta- rówkát”. Rengeteg munkába került rekonstruálni a régi házakat, hisz a nagy pusztulásban itt jóformán minden megsemmisült, a tervrajzok is. A házak jó részét emlékezetből kellett újratervezni, így született ez, a világon egyedülálló alkotás, a középkori város a XX. században. Lengyel kollégám azt mondja, hogy „megszólalásig” olyan, mint a régi. Jelképe — mint annyi sok minden — a felszabadult lengyel nép erejének és hagyománytiszteletének. Azonban mégsem teljesen olyan, mint a háború előtt „Starka”. Nincsenek máladozó vakolatú házak és alig látni fát az utcákon. Azaz mégis, de csaknem mind fiatel, pár éves Ami idősebb fa itt-ott van, annak a kérge fekete. Ezek a fák átvészelték a kéthónapos rombolást, átélték a tűzvészt. | Karthago tragédiája ismétlődött meg, XX. századbeli méretekben. Robbantó különítmények járták a várost két hónapon keresztül. Házról házra, utcáról utcára haladva, nagy pontossággal kidolgozott terv alapján, „szakszerűen” aknázták alá és röpítették levegőbe Varsó házait. A második világháborúban sok város dőlt romba. Bombázás, tüzérségi tűz következtében. De a bomba, a gránát, vagy az úttestre, a térre, az épület egyik oldalára esik, előfordul a telitalálat is. Itt mérnökök „dolgoztak”., Van egy-két ház a városban, amelyiknek egyik fele épségben maradt, a másikat mintha levágták volna, ügy látszik, nem mindegyik töltet robbant. A Tudomány és Kultúra Palotája. Az 1945. január 17-én a felszabadító Vörös Hadsereggel együtt bevounló I. Lengyel Hadsereg már csak romokat, pusztaságot, hatszázezer varsói lengyel temetőjét találta. A hajdani egymillió- háromszázezres városnak nem volt egyetlen lakosa sem. A lakóházak öt százaléka maradt meg többé-kevésbé lakható állapotban. A Slasko-Dabrowska hídon átmegyünk Prága városrészbe. Adamczewsky kolléga a híddal szemben egy Jagelló utcai házra mutat. A Visztula jobb partján ez az egyetlen ház maradt épségben. Uj épületek a Krucza utca bal Oldalán, a Grand Hotellel, Amikor 1944 augusztusában a németek leverték a varsói felkelést, Hitler kiadta a parancsot: Varsóban kő kövön nem maradhat. A világtörténelem eddig csak egy hasonló esetet jegyzett fel, az ókori Karthago elpusztítását. Itt Itt szállásolt be 1945-ben az újjáépítés „vezérkara". Járjuk a széles varsói utcákat, a Marszalkowskát, a Nowy Swiat-ot, az Alle Jerozolimskie-t, tíz, tizenöt percbe is telik, míg egy régi házra akadunk. Modern, hat- nyolc-tízemeletes ház valameny- nyi. Uj épület a Grand Hotel, ahol főként külföldiek szállnak meg. Igazi összkomfort várja a vendégeket. Az alagsorban fürdőmedence, a földszinten bárhelyiségek, irodák, telex-állomás, posta- hivatal, a szálló tetején — a tizenkettedik emelet fölött — pedig helikopterállomás. A hatalmas épületek közül kiemelkedik a Tudomány és Kultúra Palotája, a Szovjetunió ajándékozta a lengyel népnek. Tornyán — 230 méter magasban — televízió-adóállomás. Az épületben állandó az idegenforgalom. Gyorslift visz fel bennünket pillanatok alatt a harmincadik emeletre, onnét lehet gyönyörködni a szép panorámában. Bizony sok még az építenivaló Varsóban. Még néhány évbe beletelik, míg teljesen eltűnnek a háborús romok. De gyors ütemben épül újjá a lengyel főváros. Nékem feltűnik, hogy nem látok füstölő kéményt sehol. Pedig hideg van. — Három villamoserőmű van a városban — világosít fel a lengyel kolléga —, ezek fáradt gőzével, forróvizével fűtik a város házait. A Krucza utca jobb oldalán most épülnek a tízemeletes paloták. Gyors ütemben épül újjá a város. A háború előtt egymillióháromszázezer lakosa volt. A fel- szabaduláskor egy sem. 1950-ben már hatszázezer, tavaly pedig több mint egymillió-egyszázezer. Ma már több a lakás — és valamennyi modern lakás — a lengyel fővárosban, mint 1939-ben. Az ipar fejlődése talán még gyorsabb. Tizenöt év alatt harmincöt hatalmas ipari kombinátot építettek Varsóban, köztük a zerani autógyárat. — A Warszawa autó is itt készül — rádió-televízió és elektrotechnikai gyárat, finomacélgyárat, kohót. A fasizmus pusztításairól itt csak felsőfokú jelzőkkel lehet beszélni. Lengyelország megtámadásával indították el a második világháborút, itt követték el a legnagyobb tömeggyilkosságokat, a legnagyobb rombolásokat. De a felsőfokú jelző még inkább megilleti azt, amit a lengyel nép a háborút követő tizenöt esztendő alatt létrehozott. Jantner János Nem tudom, hogy az újság június 10-i számában megjelent »Jóéjszakát gyerekek« című cikk olyan céllal íródott-e, hogy az vitaindító cikk legyen, de a június 17-i szám olvasása közben olyan vélemény alakult ki bennem, hogy az említett cikk elég széleskörű vitára adott alapot. A június 17-i számban László Gézáné vitatkozik a cikk írójával, próbálja bizonyítani a maga igazát és nem valami hizelgő jelzőkkel illeti a cikk íróját. Ebben a kis hozzászólásban én László Gé- zánéval szeretnék vitatkozni, egy-két dologra a figyelmét felhívni. Első érve az, hogy ők is elviszik kislányukat a Sörkertbe, mert szerencsére nincs olyan szabály, amely előírná, mikor kell a gyereknek lefeküdni. Igaza van. Ilyen szabály nincs. De van erkölcsi morál, amely viszont előírja, hogy a gyerekek, 3—15 éves korig, szombat és vasárnap estéiket ne egy nyilvános szórakozóhelyen töltsék el. Ami azonban még ennél is lényegesebb. Nem hiszem el még egy édesanyának sern, hogy a gyermek egészségi állapotának, fejlődő értelmének és gondolkodásának hasznára válik mindaz, amit este egy ilyen nyilvános szórakozóhelyen lát és hall. És ez már nem valamiféle jövőbelátó okoskodás, hanem tény. Nézzen körül a Sörkertben, vagy más nyilvános szórakozóhelyen. 14—16 éves fiúk, lányok, akiknek még ilyen szórakozóhelyen semmi keresnivalójuk nincs, kísérővel vagy kísérő nélkül, záróráig állandó ! látogatói az esti szórakozóhelyek- I nek. Sokuknak a viselkedése is ' ugyancsak sok kívánnivalót hagy j maga után. Azt talán nem kell j bizonyítanom, hogy ezek zöme olyan gyerekek közül kerül ki, akiket kicsi korukban rászoktattak a vendéglői szórakozásra. Azt írja Asszonyom, hogy a cikk írója gyermekgyűlölő, mert fel« | veti, hogy a felnőtt szórakozni- . vágyókat zavarják a gyermekek. — Egy családba tartoznak anya és leánya. És mégis sokszor előfordul, hogy nem értik meg egymást, mert a lány csak élete adójaként, eltartójaként tiszteli édesanyját. A mama viszont benne csak a szófogadó kislányt szeretné látni. Nem vette észre azt, hogy lánya nem gyerek többé már. — Ennyit a levélről röviden. Ilyen környezetben, ilyen viszonyok között soha nem fejlőd, hét ki az igazi, a szülő és gyermek közötti egészséges kapcsolat. A mamának ugyanis együtt kell éreznie gyermekével, ami azt jelenti, hogy másként kell megítélni a gyermek, a csitri és nővé- válás idején. Sokan talán el sem hiszik, hogy a színek milyen hatással vannak az emberre. Van szín, amely izgat, van, amely lehangol, olyan is akad, amely talán fizikai rosszul- létet idéz elő. Erő van a színekben. Használjuk ki a színek nyújtotta erőt, energiát. A tudomány azt mondja, hogy a zöld szín az egészség színe, nyugtat. A piros színt figyelmeztetésre használják, a kék az óva- I tosság színe, a kórházi szobákat fehérre festik, a szállodák olyan színűre festik helyiségeiket, amelyekkel a kényelem, a felfrissülés légkörét tudják vendégeik elé varázsolni, Igen, zavarják. De nem a jelenlétükkel, hanem a viselkedésükkel. Vagy ön talán helyénvalónak tartja, hogy amikor a zene megszólal, óvodás és iskoláskorú gyermekek a tánchelyen lejtik a tangót a felnőttek lába alatt? A felnőttek pedig nem tudják, hogyan táncoljanak, hogy a kicsiket agyon ne tiporják. Zavarják a vendégeket, mert bizony a gyerekek nem maradnak meg a szülők mellett, hanem az asztalok között szaladgálnak. Ne értsen félre Asszonyom. Én nem azt mondom, hogy a gyerekek ne játsszanak, ne szórakozzanak. De ne a vendéglőben, hanem a játszótéren, az úttörő-szövetség és a KISZ rendezvényein, meg a bábszínházban. Higgye el, ott jobb szórakozást találnak. Véleményem szerint nem ott van a hiba, hogy vacsora után sétálni viszik a szülők gyermekeiket. Vigyék el. De ne a vendéglőbe. Engedje meg, hogy megjegyezzem. Éz a kis séta nem a gyerek, hanem a szülő kedvéért történik. Ök akarnak egy kicsit szórakozni és nem veszik észre, hogy a szülők szórakozásának most is és a jövőben is a gyerek látja kárát. Ezért emelnek szót sokan a vendégek közül a Sörkertnek, mint gyermekszórakoztató intézménynek a legalizálása ellen. Ezért és nem azért, mert »ideges a ■ vendég«, hogy az ön szavaival éljek. Azért, mert elsősorban ezeknek a gyerekeknek a féltése vezet bennünket. Végezetül annyit. Nehogy en-s gém is gyermekgyűlölettel vádoljon. Két gyermekem van és szeretem őket. Mindent megteszek, hogy jól érezzék magukat, szórakozzanak, gondtalanul éljenek. Én is beviszem őket egy fagylaltra, vagy málnára a Sörkertbe. De csak délután. Este a Sörkert a felnőtteké és nem a gyerekeké. Rábóczki György százados Azt a szülőt, aki nem tudja kialakítani a megfelelő viszonyt önmaga és gyermeke között* gyakran érik meglepetések, s nem egyszer keserű csalódások. Az útmutatás, az anyai tanács hiánya gyakran nem megfelelő társaságba vezeti a gyereket, s problémáival, amelyek időközben jelentkeznek, nem mer anyjához fordulni. A megnemértés és az esetleges zsarnokoskodás — mert ilyen is előfordul — a gyereket, a későbbi fiatalt örök zárkózottságra kárhoztatja. Egyénisége nem tud kibontakozni, mert benne él a meghunyászkodás, amelyet beíe- ne veitek. (b.) Ebből a néhány soros útmutatásból egyet mindenki leszűrhetett: a fénynek és a színeknek erejük van. Száműzzük tehát otthonunkból a gyengítő sötétséget, a bántó, erős fényt, az izgató, rikító színeket, és hozzuk be helyette az egyenletes, tiszta fényt, a megnyugtató színek harmóniáját. Sötét bútorokhoz világos falak illenek, a kézimunkák is legyenek világosak, élénk színűek, nehogy a sötét tónus hatalmasodjék el a szobában. A bútorok színéhez alkalmazkodjék a bútorhuzatok színe is, a bútorok fájához pedig a huzat anyaga. Levélre válaszolunk Az édesanya és a lánya kapcsolatáról OTTHONUNK Színek harmóniája a lakásban
