Tolna Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-23 / 147. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1960. június 23. Az amerikai szenátus még nem — Tokió már ratifikálta a „biztonsági szerződést“ Átütő erejű sztrájk kezdődött szerdán Japánban Hruscsov elvtárs üzenete a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség titkárságához Washington: (MTI) Az ameri­kai szenátusban kedden délután hétórás vita folyt az amerikai— japán úgynevezett új »biztonsági szerződésről". A késő esti órák­ban Johnson szenátor javaslatá­ra a szenátorok úgy döntöttek, hogy a szerdán délben kezdődő ülésen fél órára korlátozzák a vi­tát, majd megkezdik a szavazást. Mint a Reuter jelenti, a felszó­lalók üres padsorok előtt beszél­tek: átlagosan mintegy fél tucat szenátor tartózkodott az üléste­remben. Volt olyan beszéd, ame­lyet csupán egy szenátor hallga­tott végig. A vitában felszólaló Wayne Morse demokrata párti szenátor kifejtette, véleménye szerint a szerződés egy »korszerűtlen poli­tikának", a Szovjetunió és Kína »visszaszorítása politikájának megerősítése". A szenátor másik kifogása, hogy a szerződést az Egyesült Államok és Japán köti meg és a szerződő felek nem vet­ték figyelembe, hogy Angliának is érdeke »Japán védelme«. Hi­szen ebben a térségben fekszik Hongkong, Anglia koronagyar­mata. A szenátor szerint az Egye­sült Államok szövetségeseinek, Ausztráliának, Kanadának, Uj- Zélandnak, Franciaországnak, Olaszországnak és másoknak a hátterében maradása annak a je­le, hogy az Egyesült Államokra hárítják a terhet. A bíráló megjegyzések ellenére a szerződést a szenátus bizonyára elfogadja, — jegyzi meg az AP tudósítása. A szenátus döntése után a szer­ződés hatálybalépéséhez szüksé­ges még: 1. Az elnök aláírása; 2. A ratifikációs okmányok kicse­rélése. Mint az UPI jelenti, a japán közvéleménynek nagy meglepe­tést okozott, hogy a Kisi-kormány — korábbi álláspontjával ellentét­ben — nem várta meg a »bizton­sági szerződés« elfogadását az amerikai szenátusban, hanem azt kedden este sebbel-lobbal jóvá­hagyta. Szintén az UPI jelenti, hogy Kisi még minisztertanácsot eem hívott össze, hanem küldön­cök vitték el aláírásra a szerző­dés példányát a kormány tagjai­nak lakására, majd a császári pa­lotába, ahol Hirohito császár is ellátta kézjegyével az okmányt. A szerződés hatálybalépéséhez még ki kell cserélni Tokió és Washington között a ratifikációs okmányokat, — ennek az eljárás­nak időpontját azonban még nem jelentették be hivatalosan. . A japán nép ugyanakkor meg­kezdte újabb általános tiltakozó sztrájkját a ráerőszakolt »bizton­sági szerződés« ellen, a Kisi-kor­mány lemondásáért, a parlament feloszlatásáért. Hajnali négy óra körül a sztráj­koló vasutasok — diákok segítsé­gével — megszállták Tokió nagy pályaudvarait, lezárták a bejára­tokat és elfoglalták a pályaudva­ri forgalom irányító központjait. Mint az AP jelenti: »A lobogó vörös zászlók erdeje alatt, az in- ternacionálét énekelve felvo­nuló« sztrájkolok és diákok ezrei több pályaudvaron összetűztek a kivezényelt rendőrséggel és az úgynevezett »vasúti őrszemek­kel«. Többen megsebesültek. A sztrájk három órán ót tel­jesen megbénította a kora reg­geli távolsági és helyiérdekű for­galmat, a jelentések szerint több mint ötmillió tokiói dolgozó csak késve érkezett munkahelyére. A forgalom megindulása után is még órákig óriási utastorlódás ne­hezítette meg a közlekedést. Raizo Macuno japán munka­ügyi miniszter felhívásában han­goztatta, hogy a politikai jellegű sztrájk az alkotmány megsértése. Ennek ellenére a becslések sze­rint szerdán hatmillió japán dol­gozó szüntette be a munkát. A szénbányák dolgozói, a műanyag­ipar, a fém- és gépipar munkásai 24 órás sztrájkot tartanak. Részt vesznek a sztrájkban a pedagógu­sok, a gépkocsivezetők, a kereske­dők. Mint az AP jelenti, a közalkal­mazottak is sztrájkba léptek: szerdán reggel munkakezdéskor ülősztrájkot tartottak munka­helyeik előtt. Mintegy nyolcezer kereskedő döntött úgy, hogy szer­dán zárva tartja üzletét. Az UPI jelentése szerint Kisi miniszterelnök kedden a késő esti órákban megbeszélést tartott bi­zalmas tanácsadóival. Jólértesült körök szerint számítani lehet rá, hogy a ratifikációs okmányok ki­cserélése után, — egy-két nap múlva — Kisi benyújtja lemon­dását és Hajato Ikedát, a jelenle­Tokió (MTI). Tokióban szerdán a kora délutáni órákban szakadó esőben és heves szélviharban több mint 170 000 ember tüntetett a ja­pán parlament előtt. A tüntetők­nél lévő táblákon a „le Kisivel!” — „Oszlassák fel a parlamentet!” — „Vigyék az amerikaiak támasz­pontjaikat!” — „El az amerikai U—2 repülőgépekkel!” — felira­tok voltak olvashatók. A parla­ment elé elsőnek a színész szak- szervezet tüntető tagjai érkeztek. Később egyes csoportok a japán külügyminisztérium, Kisi hivata­los lakhelye és az amerikai nagy- követség épülete előtt tüntettek. Ezeket az épületeket és a parla­mentet nyolcezer acélsisakos rendőr védte a tömeggel szem­ben. gi külkereskedelmi minisztert ajánlja utódának. Fenti körök sze­rint a liberális demokrata párt­nak Kisivel szembeforduló cso­portjai valószínűleg heve­sen ellenzik majd Ikeda mi­niszterelnökségét, mert »határo­zott barátja az Egyesült Államok­nak«. A ratifikációs okmányok kü­szöbönálló kicserélésével össze­függésben Norio Jamanoi, a vasutassztrájkban részt vevő diá­kok egyik szóvivője kijelentette, »ha Kisi arra vetemedne, hogy megpróbálja kicserélni a ratifi­kációs okmányokat, a japán diák­ság megakadályozza az amerikai nagykövetet abban, hogy belép­jen a külügyminisztérium épü­letébe«. Nyugati hírügynökségek jelen­tése szerint a tüntetés lendülete fokozódott, amikor a tömeg érte­sült róla, hogy a Kisi-kormány csellel, „a feltűnés kerülésével” aláírta a japán-amerikai úgyne­vezett „biztonsági szerződést”. A tokiói utcákon tüntetőkön kí­vül részt vett a japán népnek a „biztonsági szerződés” ellen tilta­kozó tömegmegmozdulásában ti­zenötezer postaalkalmazott is, egyórás sztrájkkal. Ugyanakkor a sztrájkoló munkások nagy töme­gei munkahelyeiken tartottak til­takozó gyűléseket, A vidékről érkezett jelentések szerint szerdán 24 prefekturában több mint hatvanezer üzlet ma- radt tüntetőleg zárva. _____________ M oszkva (TASZSZ). A Demokratikus Ifjúsági Világ- szövetség titkárságának, Buda­pest, Magyarország. Kedves Barátaim! Megkaptam a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség végrehajtó bizottsága ülésszakának felhívá­sát, valamint az önök Conakry- ban elfogadott leszerelési emlék­iratát. Nemzedékünknek két világhá­borút kellett elszenvednie, meg­értem hát a különböző országok ifjúságának azt a törekvését, hogy békében és barátságban akar él­ni, megértem szenvedélyes tilta­kozását az új háború előkészítése ellen. Hiszen elsősorban az ifjú­ságra hárul a háborús szerencsét­lenségek és megrázkódtatások sú­lya, s a háborús előkészületek, a fegyverkezési verseny megfosztja a fiatal nemzedéket a boldog ifjú­korhoz és a jövőbe vetett derűs reményekhez való jogától. Amikor hozzám fordultak, mint a négyhatalmi találkozó egyik résztvevőjéhez — ennek a találko­zónak ez év május 16-án Párizs­ban kellett volna megnyílnia — sikereket kívántak a tanácskozás résztvevőinek a fontos nemzet­közi kérdések megoldásához. Meg kell mondanom, hogy mi tiszta szívvel és őszinte szándékkel men tünk erre az értekezletre. A szovjet kormány attól a kö­vetkezetes törekvéstől vezérelve, hogy megszabadítsa az emberisé­get és annak fiatal nemzedékét a rakéta- és atomháború rémétől, a csúcsértekezlet előtt fontos ja­vaslatokat dolgozott ki azokról a kérdésekről, amelyeknek elsőren­dű jelentőségük van a világbékc megerősítése, és elsősorban a le­szerelés és a német békeszerződés megkötése szempontjából. Szakadó esőben is nagy lendülettel tüntettek szerdán délután a japánok Nyikifa Hruscsov és Kádár János elvtárs felszólalása a Román Munkáspárt 111. kongresszusán (Folytatás az 1. oldalról.) dése jelentősen hozzájárult a szo­cialista világrendszer erejének általános növekedéséhez — mon­dotta. Úgy örülünk a testvéri Ro­mán Népköztársaság sikereinek, mint saját eredményeinknek. Elmondhatjuk önöknek, hogy a magyar proletárdiktatúra is teljesen legyőzte az utóbbi évek nehézségeit és ma a lendületes szocialista építés útján jár. (Taps.) Munkásosztályunk, dol­gozó népünk rendre túlteljesíti a gazdasági terveket, s az 1961. ja­nuár elsejével induló új ötéves tervünkkel nagy lépéssel indu­lunk tovább, előre. örömmel szólhatunk arról, hogy hazánkban immár a mező- gazdaságban is döntő túl­súlyra jutott a szocialista rész; a szántóföld több mint het­ven százaléka az állami gaz­daságok és termelőszövetke­zetek birtokában van. A proletár internacionalizmus ereje, a marxizmus—leninizmus eszméihez való rendíthetetlen hű­ség segített bennünket ahhoz, hogy ma már a Magyar Népköz- társaság is a szocialista társada­lom alapjainak befejezésén dol­gozik, s a szocialista országok egységes táborának megbecsült és megbízható tagja. (Taps.) Nagy figyelemmel és érdeklő­déssel hallgatta küldöttségünk itt a kongresszuson a Román Mun­káspárt Központi Bizottságának beszámolóját. Teljesen egyetér­tünk a Központi Bizottságuk be­számolója minden részében fé­nyesen kifejezésre jutó marxista- leninista irányvonallal, igaz kom­munista politikával. Gheorghiu-Dej elvtárs nagy­szerű beszámolója részletesen szó­lott új. hatéves tervük lelkesítő céljairól. Az ipari termelés több mint kétszeres, a mezőgazdasági termelés hetven-nyolcvan száza­lékos növelése, s a többi, ezzel összhangban álló célkitűzés fé­nyes bizonyítéka annak, hogy a Román Népköztársaság dolgozói mily nagy és gyors léptekkel ha­ladnak a szocializmus győzelmes útján. Tiszta szívvel kívánjuk a test­véri Román Népköztársaság dol­gozóinak, hogy váltsák valóra e nagyszerű tervet, gazdagítsák, építsék tovább új, szocialista éle­tüket. (Taps.) Népeink öntudatosan dolgozva előrehaladnak, ugyanakkor nem feledkeznek meg arról, hogy a bé­kés építőmunkát még fenyeget­hetik azok az amerikai és más országbeli imperialisták, akik aka­dályozzák a vitás kérdések tár­gyalások útján való megoldását, akik nemzetközi szokásjoggá sze­retnék tenni más országok szuve- rénitásának lábbaltiprását. Teljes egyetértés van közöttünk abban is, hogy a béke védelme megkívánja az éberség fokozását, az imperialisták provokációjával szembeni határozottságot, orszá­gaink szuverénitásának biztosítá­sát úgy, ahogy azt a közelmúlt­ban, Párizsban a szovjet küldött­ség Hruscsov elvtárssal az élén, oly példásan megtette. (Taps.) Ugyanakkor meg vagyunk győ­ződve arról, hogy a béke erői ma már olyan hatalmasak, hogy meg tudják fékezni az agresszió erőit. Népeink jól felfogott érdeké­ben, s az egész emberiség ér­dekében cselekszünk akkor, amikor fenntartás nélkül tá­mogatjuk a Szovjetunió kor­mányának sorozatos béke- kezdeményezcseit, s mindent megteszünk azok sikere érde­kében. A Magyar Szocialista Munkás­párt egyik legfontosabb feladat­nak tartja, hogy szüntelenül to­vább erősítsük a szocialista or­szágok népeinek barátságát, nem utolsó sorban a magyar és a ro­mán nép barátságát. (Taps.) A Magyar Szocialista Munkáspárt azon dolgozik, hogy a maga ré­széről is hozzájáruljon a kom­munista és munkáspártok, a nem­zetközi forradalmi munkásmoz­galom egységének további meg­erősítéséhez. Feladatunknak te­kintjük, hogy a szocializmus és a béke érdekeit jól kifejező, s nagy­szerű eredményeket hozó 1957-es moszkvai tanácskozás határoza­taihoz híven, a testvéri szocialis­ta országokkal, a testvérpártok­kal egy sorban haladva küzdjünk céljainkért. Pártunk harcának legutóbbi ta­pasztalatai is megerősítik, hogy csak a marxizmus-leninizmus eszméitől vezéreltetve, az osz­tályáruló revizionizmust és a „baloldali” kalaridorságot egy­aránt elvetve tudunk a tö­megekkel még jobban ösz- szeforrni, a szocializmus épí­tésében új sikereket elérni, a szocializmus és a béke ügyét erősíteni saját ha­zánkban és az egész világon. Elvtársak! Még egyszer szívből eredmé­nyes, jó munkát kívánok a Ro­mán Munkáspárt III. kongresszu­sának, a kongresszus minden egyes küldöttjének, valamennyi résztvevőjének. Éljen a romániai munkásosz­tály, a dolgozó nép, s kipróbált élcsapata: a Román Munkáspárt! (Taps.) Éljen a párt Központi Bi­zottsága, élén a mindnyájunk ál­tal nagyrabecsült Gheorghiu-Dej elvtársunkkal és barátunkkal! (Taps.) Éljen és erősödjék párt­jaink és népeink széttéphetetlen barátsága, testvéri szolidaritása; a megbonthatatlan magyar—román barátság! (Nagy taps.) Éljen a marxizmus—leninizmus, a prole­tár internacionalizmus, a szocia­lizmus és a béke! (Taps.) Kádár elvtárs felszólalása után az elnöklő Gheorghe Maurer üd­vözölte a kongresszusra érkezett új küldötteket: a brazil, a kana­dai, az izraeli és a tunéziai test­vérpártok küldötteit. De nem ilyenek voltak fő part­nerünknek, az Egyesült Államok kormányának és kormányfőjének, Eisenhower elnöknek a szándékai. Ismeretes, hogy az értekezlet előkészítése idején az Egyesült Államok kormánya sok olyan cse­lekményt hajtott végre, amely a nemzetközi feszültség kiélezésére, a hidegháború fokozására és vég­ső fokon a csúcsértekezlet meg­hiúsítására irányult. Ezzel kap­csolatban elegendő megemlíteni az olyan tényeket, mint amerikai államférfiaknak a csúcsértekezlet küszöbén elhangzott hidegháborús felszólalásai, ^ provokációs kato­nai riadók, Eisenhower elnöknek az a nyilatkozata, hogy fel akarják újítani az atomfegyver-kísérlete­ket; végül az amerikai felderítő ka­tonai repülőgépek betörése a Szov­jetunió területére, amit az elnök nemcsak, hogy nem volt hajlandó elítélni, de az Egyesült Államok hivatalos politikájának nyilvání­tott. Mint önök tudják, Eisenhower elnök Párizsban semmiféle kísér­letet nem tett országaink kapcso­latának megjavítására. Még csak érdeklődést sem tanúsított az iránt, hogy találkozzék velem, jóllehet tudta, hogy én kész va­gyok találkozni vele. Természetes, hogy ilyen hely­zetben a tanácskozás nagy ha­zánkra nézve nem egyenjogú, sőt lealacsonyító körülmények között történt volna és nem hozhatott volna olyan pozitív eredménye­ket, amelyeket a világ népei vár­tak tőle. Az értekezlet elmaradt, s mint ma általánosan ismeretes, meghiúsulásáért az Egyesült Ál­lamok kormányát terheli minden felelősség. A párizsi értekezlet meghiúsu­lása után a kormányunk kijelen­tette, hogy a Szovjetunió tovább­ra is szilárd híve a békés együtt­élésnek, a tárgyalásoknak,' ’ az ésszerű, kölcsönösen elfogadható megegyezéseknek. Biztosítani aka­rom önöket, hogy nem kíméljük erőnket, hogy elháruljon a nem­zetközi feszültség, hogy sikert arasson bármiféle tárgyalás, ha partnereink becsületesen és ko­molyan tekintenek ezekre a tár­gyalásokra. A legutóbbi idők eseményei ugyanakkor meggyőző erővel bi­zonyítják, hogy a béke megőrzése nem csupán a békeszerető kor­mányok erőfeszítéseitől függ, ha­nem attól is, képes-e minden nép egyesülni a békéért vívott harc­ban, képes-e éberséget tanúsítani és megállítani az új háború elő­készítésére törekvő erőket. Azt hiszem, fiatal barátaim, hogy önök töltik be a legtevékenyebb és legbátrabb békeharcosok ne­mes szerepét. Szövetségük tagjai­nak, az ifjak és lányok tízmilliói­nak a béke, a békés együttélés és leszerelés mellett elhangzó fel­szólalásai a legforróbb helyes­lésre találtak és találnak mindig a _szovjet emberek körében. Önök azt mondják üzenetükben, hogy támogatják a szovjet kor­mány múlt év őszén előterjesztett általános és teljes leszerelési in­dítványát. Az általános és teljes leszerelésről nemrégiben mi újabb javaslattal fordultunk a kormá­nyokhoz. Ezeket a javaslatokat éppen a párizsi értekezleten kel­lett volna megvitatni. Ezek a ja­vaslatok megfelelnek a béke és a biztonság érdekeinek és úgy gon­dolom, hogy a világ népei meg­értik és támogatják ezeket. Remélem, hogy a leszerelés új szovjet terve az önök helyeslésé­vel is találkozik, mert az általá­nos és teljes leszerelés megvalósí­tása minden nép békéjének biz­tosításához és a mai fiatal nem­zedék jobb jövőjéhez vezet. Szívből köszönöm a jókívánsá­gokat. Nagy sikereket kívánok a De­mokratikus Ifjúsági Világszövet­ségnek a béke és a népek barát­sága javára végzett tevékenységé, hez. 1960. június 16. N. Hruscsov

Next

/
Oldalképek
Tartalom