Tolna Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-12 / 111. szám
I960, május 12. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 3 parasztság kialakításáért Erről is besxélni kell Búcsúzó diákok Az egységes Gyönyörű a tengelici határ. Amerre a szem ellát, haragoszöld vetéseket, szépen megmunkált földeket látunk. Az idei tavaszon már végleg eltűntek az egyéni gazdaságra emlékeztető határmezs gyek, melyek — amíg megvoltak — gazdasági és politikai ellentéteknek voltak okozói, előidézői. Azzal, hogy Tengelic község parasztsága a közős gazdálkodás útját választotta, belépett a Petőfi Tsz-be, megtette az első lépést a közös tulajdon, az egységes parasztság kialakítására. Az első év a megnövekedett közösség számára eredményesen zárult. 1959- ben 5 600 000 forint értékű árut termeltek. Az újonnan belépők sem csalódtak, s azok, akik rendszeresen dolgoztak, meg :s találták számításukat. A közös munka, a gazdasági eredmények közelebb hozták egymáshoz az embereket. Az egymáshoz való közeledés elősegítette az is, hogy az újonnan belépett tagokból és a középparasztokból jó néhányat beválasztottak a vezetőségbe. Ezután egy igen érdekes folyamat kezdődött, amelyet úgy lehetne összegezni: egyesült a régi tagság közösség iránti szeretete, ragaszkodása, politikai szilárdsága, a középparasztok termelési tapasztalataival. Erősödött az együvé- tartozás érzése, amely kifejezésre jutott abban is, hogy a rendbontókat el tudták szigetelni (bár még mindig vannak elégedetlenkedők), bizakodó hangulatot tudtak kialakítani. A tsz-tagok többsége ma már nemcsak bízik a szövetkezetben, hanem szorgalmas munkájával elő is segíti erősödését, fejlődését. A tervem, hogy az élüzemmé lett nagydorogi dohánybeváltó legjobb munkásai közül írjak valakiről, aki jó munkájával jelentősen hozzájárult az üzem sikeréhez. A pártiitlcirral és az üzemi bizottság elnökével járjuk a hatalmas, dohányszagú termeket. A munkaidő befejezése előtt néhány perccel a párttitkár egy pettyes fejkén- dőt viselő fiatal lányra mutat. — A Kocsis Ilonkáról írjon! Nemrégiben kapott Kiváló dolgozó oklevelet. A beszélgetés, amelyet folytattunk, rövid. — Mióta dolgozik a gyárban? — öt év óta. Tizenötéves voltam, amikor felvettek. — Szülei mivel foglalkoznak? — Termelőszövetkezeti tagok. — Milyen munkaterületen dolgozik? — Szekrényrakó vagyok! — Óránként száztizennyolc kiló dohányt kell szekrénybe rakni. — Mennyire szokta teljesíteni a normát? — Száztíz-száztizenöt százalékra. — Mivel tölti a szabadidejét? — Legtöbbször olvasok. Legutóbb a Kőszívű ember fiait olvastam! — Kapnak cigarettát is? — Minden ledolgozott hónap Után ötszázhúsz Kossuth jár. — Dohányzik? — Nem — mosolyog — a beváltának kilencven női dolgozója van és abból csak egy dohányzik! — JVfi lehet ennek az oka? — Talán az, hogy mi »jóllakunk« dohányporral. Semmi szüksége nincs szervezetünknek dohányra. — Milyen tervei vannak? Zavarában elpirul, s a párttitkár válaszol helyette. — Ilonkának is a férjhezme- nés a legfőbb terve, mint minA volt középparasztok közül nem egy, köztük Geiger Illés is felelős beosztást kapott. Az elmúlt évben a sertéstenyésztésben dolgozott, mint brigádvezető. örömmel beszélt arról, hogy a sertéstenyészet — amely a tsz fő jövedelmi forrása, — az elmúlt évben 1450 sertést értékesített, 320-al többet, mint ami a tervben szerepelt. — Ezt elsősorban annak köszönhetjük, hogy olyan emberek dolgoznak a sertéstenyésztésben, akik nem ismernek lehetetlent — mondotta. Az idei évben 327 sertéssel több van, mint az elmúlt évben volt, az anyakocák szánta 114. Az állattenyésztésben hiba az, hogy a szarvasmarhatenyészet elmaradt az általános fejlődés mögött. Az idei évben a szarvaS- marhatenyésztést kell fellendíteni. Bár itt is van növekedés az elmúlt évhez viszonyítva: 31 szarvasmarhával szaporodott a jószágállomány, ennek ellenére nem vagyunk megelégedve a tejhozammal — mondotta. Geiger Illés érti a dolgát, de ugyanakkor érzi a felelősséget is, amely reá hárul. — Amikor egyéni gazda voltam és valami hiba csúszott számításomba, elintéztük családon belül. Itt más a helyzet. Nagyobb a gazdaság, de összehasonh'tha- tatlanul nagyobb a felelősség is. Nem kis dolog ám a szövetkezeti közösség előtt számot adni a végzett munkáról. A pártszervezet munkája A Petőfi Termelőszövetkezetben a bekövetkezett rohamos gazdasági fejlődéssel nem tartott, nem is tarthatott lépést a politikai fejlődés. A több mint 500 taden húszéves lánynak! Azt is megírhatja, mint érdekességet, hogy a »mi lányaink« közül az elmúlt évben tizenketten mentek férjhez, s az új asszonyok nagy része ittmarad a beváltában. MÜZSÖN IS, csakúgy, mint másutt az elmúlt héten kihalt volt a határ. A hűvös, esős időjárás kényszerpihenőre kárhoztatta a traktorosokat, a növénytermelőket. De tegnapelőtt kisütött a nap, egy kicsit a szél is fújt, felszáradt a talaj. Tegnap pedig igazi tavaszi reggelre virradt Mözs termelőszövetkezeti község lakossága... Amikor az öregtemplom toronyórája fél nyolcat ütött, a termelőszövetkezet központjában a növénytermelők kö2ül már csak a főagronómust lehetett megtalálni — mindenki a határban volt. ö is oda készült. Előbb azonban eszmecserét folytatott Gáncs Mihály- lyal, a gépállomás traktoros brigádvezetőjével. — Megmondtam tegnap, hogy a traktorosoknak öt órakor csinálj ébresztőt. Most már fél nyolc és a három körmös közül még csak egy szánt. Értsétek meg, hogy sürgős a munka, nem alhatunk most addig, míg hasunkra nem süt a nap — így Csike László, a mözsi Uj Élet Tsz főagronómusa. A traktoros brigádvezető erre dühbe gurult, ő ugyanis úgy tjud- ta, hogy réges régen barázdát hasítanak a körmös traktorosok, összeszólalkodtak. Az igazság megállapítása végett is együtt indultunk a több ezer holdas gazdaságba ., * got számláló termelőszövetkezeti községnek 29 párttagja és nyolc tagjelöltje van. Tengelic szövetkezeti községben a pártszervezet kis létszámát figyelembe véve is betölti feladatát. A párttagokon keresztül, akiknek többsége közvetlenül a termelő munkában dolgozik, ismeri a tsz-tagok problémáit, ennek következtében kez- deményezően irányítani is tudja a politikai hangulatot. A koratavasszal a Petőfi Tsz- ben is igen sok vita folyt a premizálás rendszeréről. Sokan a részes művelést javasolták. Ezzel kapcsolatban először a párttagokkal alakították ki az egységes álláspontot, majd brigádgyűléseken a tagokkal ismertették, mely szerint a kapások területét felosztják és a terven felül termelt mennyiség 50 százalékát kapják meg a tagok prémiumként. Hasonló megállapodást kötöttek a szerződéses növények termesztőivel is, azzal a különbséggel, hogy a terven felüli túltermelés értékének 50 százalékát kapják meg prémiumként. A tsz-tagokat érdeklő rendesetek ismertetésére hyilvános pártnapot tartottak. A szociális juttatásokról, öregségi járulékról, nyugdíjról, stb.-ről falugyűlésen tájékoztatták a tagságot. Kezdeményező a pártszervezet és sokat tesz az egységes parasztság kialakításáért, de e folyamat tudatos irányítása érdekében vannak még tennivalók. Vannak még szektáns vonások, akadnak még bizalmntlankodók a középparasztokkal szemben. — Ugyanakkor megtalájuk a másik végletet is, amikor a kisparaszlok szakmai tudását nem hasznosítják. Elvitathatatlan és tagadhatatlan az, hogy hasznosak a pártnapok, a falugyűlések, mert elősegítik a tsz-íagság tájékozottságát, politikai fejlődését. De nem pótolhatják az emberekkel való személyes foglalkozás hiányát. A pártszervezet akkor dolgozik jól, ha a kommunisták szava mindenkihez eljut és közvetlen személyes kapcsolatban vannak környezetükkel. Csakis a céltudatos, politikai munka eredményeképpen jöhet létre az a teljes egység, amikor, az emberek jóban, rosszban egvütt varinak, s erejük legjavát adják a szövetkezet felvirágoztatásáért. AZ ESŐ UTÁNI 17 fokos melegben szinte szemlátomást fejlődik minden. A répa, a napraforgó, és a burgonya táblában a kultúrnövények mellett azonban gyomok is cseperedtek. Percről percre szívnák el a tápértékét a növényektől, ha hagynák... De nem hagyják! Tegnap reggel már akcióba léptek a kapálok. Pintér Ferenc, Mekl Ádám és Vigh Ist- vány növénytermesztő brigádjai kézi- és ekekapával, közel százan irtották a gyomokat, porhanyítot- ták a talajt. A 61 és fél holdas répatáblában 50 asszony szorgoskodott. — Iparkodni kell, mert nagyon sürgős a munka. Ma szeretnénk befejezni a répakapálást, hogy holnap mehessünk a napraforgóba, meg a krumpliba, mert ott is várja a kapát a föld, — mondja Hányicz Ferencné, az asszonyok közül. A közvetlen mellette kapáló Bicsnyeinétől pedig megtudtuk, hogy a szövetkezeti asszonyok tegnap minden különösebb agitáció nélkül hozzáláttak a növényápoláshoz. — Zavartalanul dolgozhatunk, dolgozunk is. Még azok is jöhetnek kapálni, akiknek kisgyermekük van, mert bölcsőde és napközi otthon működik a faluban — adta meg a felvilágosítást. Jólesik látni az Uj Élet Ter- melőszövetkeze' 'rában a líifl hold egybefüggő burgonyatáblát. Régi és kedves hagyománya a diákéletnek a végzős növendékek ballagása, búcsúzása az iskolától. Ezekben a napokban rendezik ballagási ünnepségüket megyénk középiskoláiban a negyedikesek, s kedves szokássá vált már az is, hogy hasonló ünnepséget rendeznek az általános iskolák utolsó éves tanulói is. Régi szokás, de tartalma, jelentősége, történelme alatt jelentősen megváltozott. Nem célom kimerítő értékelést adni e változásról, csupán néhány gondolatot vetnék papírra, amit belőlem a most ballagó diákok derűlátó, bizakodásának látta váltott ki. Érdemes néhány évet, évtizedet visszapillantani és az érzések világában kikutatni, hogy húsz évvel ezelőtt például milyen érzést váltott ki az életbe kilépő diákokból az a tudat, hogy elvégezték a középiskolát, felnőttekké váltak . . . Ha nem is a szónak szoros értelemben váltak felnőttek ké, szavazati joggal rendelkező állampolgárokká, mégis ott álltak az élet küzdőterén, hogy megélhetésüket biztosítsák. Csak ekkor tudták meg az élet igazi voltát, ekkor látták meg, hogy mit jelent élni, munka után loholni, várni és érettségi bizonyítványnyal a zsebben munka nélkül tengődni. Az összehasonlítás a két kor érettségizett diákjai előtt álló lehetőségek között egyúttal megmutatja a törődést is, amely ma fiataljainkat körülveszi. Míg a múltban — ha el is végezte valami nehezen a középiskolát, valamelyik szegényebb ember gyereke — az egyetemre már csak a legritkább esetben mehetett. —■ Most nyitva állnak az egyetemek kapui is a fiatalok előtt. S ezen a kapun ma többségükben munA Dunántúli Rostkikészítő Vállalat kezdeményezésére május végén kendertermelő gazdaságok _vezetői, látogatnak a .Tolna megyei kendergyárakba. Találkoznak a Tolna megyei állami gazdasagok és termelőszövetkezetek vezetői a munkásokkal, a gyárak vezetőivel, hogy megvitassák a kendertermesztés időszerű kérdéseit. Ta38 és fél holdon előcsíráztatott magot raktak el, itt maholnap virágzik a növény. A három növény termelő brigád férfi tagjai közül 15-en itt ekekapáznak. Még Horváth Ferenc az egyik sertésgondozó is itt szorgoskodik, mert az egyik legsürgősebb munka most a korai növényápolás. — Holnap már idejönnek a ké- zikapálók közül is 38-an. Fontos, mert ebben az évben a növénytermelésnek az újkrumpli hozza az első legnagyobb bevételt, — magyarázza Csuka István, a szövetkezet ellenőrző bizottságának elnöke. — A nem előcsíráztatással ültetett burgonya fejlődésével nem nagyon vagyunk megelégedve. Ezért a fej trágyázást itt már megkezdtük. Jelenleg az elnökhelyettes, Kovács Gyula vezeti a gépet, aki különben most végzi levelező úton a mezőgazdasági tech. nikumot — jegyzi meg Csike László főagronómus, miközben a hegyre kapaszkodó Zetor traktorra mutat. A burgonyatáblával határos parcellában feltűnik egy másik traktor is. Itt Lizák József gépál lomási dolgozó és Barna István szövetkezeti paraszt veti a kukoricát. Amott egy másik csoport asszony mákot egyel. Egyszóval: népes a mözsi határ, serényen dolgoznak a szövetkezeti parasztok, kás-paraszt szülők gyermekei lépnek be. De a múltban az érettségi után a munkalehetőség is többszörié kisebb volt, mint most... A múltban —érettségi bizonyítvánnyal a zsebben, hónapokig, évekig sorba kellett állni, hogy némi protekcióval az érettségizett diák kapjon egy íróasztalt, ami mellett annyit kereshetett, hogy éppencsak megélt belőle. Ha ehhez nem volt anyagi kitartása, hát elment segédmunkásnak vágy csomaghordónak. — Nemcsak érettségi bizonyítványa nyal, hanem egyetemi diplomával is. Ma pedig, aki nem akar egyetemre menni, válogathat a szakmák között... Nem, nem segédmunkás lesz belőle, nem csomag- hordó az állomáson, hanem megbecsült szakmunkás, olyan szakmában, amelyhez ma már szükség van a gimnáziumi érettségire. S azok a diákok, akik tegnap, ma, vagy holnap búcsúznak az iskolától, végigjárva a tantermeket, melyekben négy évig tanultak, bár némelyiküknek könny csillan a szemében — nem tudják, hogy mennyivel más most ballagni, búcsúzkodni, mint húsz-harminc évvel ezelőtt, amikor apáik ballagtak, ök valóban felnőtt emberként lépnek ki az életbe, felnőttnek számítanak nemcsak azért, mert szavazati jogot kapnak már tizennyolc éves korukban, azért is, mert felnőtt emberként dönthetnek életük további sorsáról: Tovább akarnak-e tanulni, vagy dolgozni szeretnének... S fiataljaink élnek is mindezzel a joggal. Sokan közülük a munkát választják, talán azért, mert mihamarabb be akarnák kapcsolódni boldog elütünk építésébe... Jól választanak... pasztalatcsere jellegű lesz a gyárak megtekintése is: a .termelők végigkísérik a gyártási folyamatot, meggyőződnek arról, hogy a különböző módon kezelt kenderből milyen rostot lehet készíteni, összehasonlítják az egyes vidékeken termesztett és különböző módon kezelt kender feldolgozását. VISSZATÉRVE a főagronómus és a gépállomási birgádvezető vitájára — elmondhatjuk: a főagro- nómusnak igaza volt. Meggyőződtünk arról, hogy 9 órakor még mindig csak egy körmös traktor szántott, amelyet Kleizer Ferenc vezetett. A másik traktoros Csöng rádi János fél tíz órakor húza- tott ki a gépállomás udvarából. A harmadik ide irányított traktor- vezető, Horváth János pedig még ekkor sem tudta beindítani a gépet. Ami azt illeti, ez nem válik a traktorosok becsületére. Különösen, ha figyelembevesszük, hogy volt egy hetes eső, ami alatt kijavíthatták volna a gépeket, megtehettek volna minden szervezeti intézkedést ahhoz, hogy most kora reggeltől késő estig a határban dolgozhassanak. Meg lehet ugyan, is érteni a termelőszövetkezetet, amely sürgeti a munkát. Arról van szó. hogy a mözsi Uj Életben még 300 holdat kell bevetni kukoricával. A vetés előtt pedig kul- tivátorozni, tárcsázni kell a talajt. Ez pedig a vetéssel együtt a traktorosokra vár. — Elvégezzük! Ha kell megszervezzük az éjjeli műszakot is. Ezt a néhány órai kiesést pedig behozzuk, — jelentette ki a gépállomási brigádvezető, aki önkritikusan beismerte, hogy most az egyszer nem neki, hanem a főag- ronómusnak volt igaza. Dorogi Erzsébet Rövid beszélgetés egy kiváló doh inybeváUói munkáslánnyal Kilencven asszony és leány közül csak egy dohányzik —h— P-né Ismét benépesedett tegnap a mözsi határ 'buni) Kendertermelők tapasztalatcsere-látogatása a megye kendergyáraiban
