Tolna Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-10 / 109. szám
2 TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG I960, május 10. Az Egyesült Államok beismeri, hogy az amerikai repülőgép hírszerzés céljából repült be a Szovjetunió fölé (Folytatás az 1. oldalról.) gégek jelentik, hogy az elnök ösz- szehívta a nemzetbiztonsági tanács rendkívüli ülését. A Fehér Ház közleménye azt állítja, hogy a tanács összehívása „nincs ösz- szefüggésben a repülőgépincidens miatt elhangzott kormányellenes bírálatokkal.” Mint az UPI és az AP jelentette, kongresszusi körökben nagy megütközést keltett a külügyminisztérium szombat beismerő nyilatkozata. 'J'öb1 efolyásos szenátor haladéktal .s alapos vizsgálatot követel az incidens ügyében. Különösén az háborítja fel az amerikai törvényhozókat, hogy — mint a külügyminisztérium nyilatkozata állítja — a kém- megbizatást Eisenhower tudta nélkül és éppen közvetlenül a csúcsértekezlet előtt adták az ame rikai repülőgép pilótájának. Mint az AP rámutat, számos törvényhozó úgy véli, hogy a kongresz- szus „a legjobban teszi, ha nyugton marad ebben a nehéz helyzetben.” Az" UPI tudósítójának adott interjújában a köztársasági párt egyik vezető kongresszusi képviselője — aki kérte, hogy ne nevezzék meg — nagy felháborodással nyilatkozott a külügyminisztérium magatartásáról és a legenyhébb jelző, amit használt az „ostoba” volt. Magasrangú kormánytisztviselők közölték az UPI tudósítójával. hogy a repülőgépincidens „Kellemetlen helyzetbe hozta ugyan az Egyesült Államokat, nem tartja azonban vissza Eisenhower elnököt attól, hogy a csúcs értekezletre utazzék”. Lehetségesnek tartják, hogy az elnök Párizsba utazása előtt rádió- és televíziós beszédet mond és ebben az esetben aligha hallgathat az in. cidensről. Éles szavakkal bírálta a kormányt Humphrey demokratapárti szenátor és hangoztatta, a „bajok legfőbb gyökerét abban látja, hogy nem mondják meg az igazat az amerikai népnek.” Hagerty, a Fehér Ház sajtófőnöke hétfőn kérdésekre válaszolva kijelentette, „nincs tudomása róla, hogy Eisenhower különleges utasításokat adott volna, eltekintve az ügy teljes kivizsgálásának elrendelésétől.” A New York Times hétfőn a repülőgépincidenst kommentálva hangoztatja, hogy „az oroszok költséges diplomáciai vereséget mértek az Egyesült Államokra.” „Ami még ennél is kellemetlenebb azonban — folytatja a lap — az annak bizonyítéka, hogy jobb kezünk Washingtonban nem tudja, mit cselekszik balkezünk Törökországban vagy Pakisztánban.” A lap „politikai ostobaságnak” minősíti az amerikai gép pilótájának adott kémmegbizatást és hangoztatja: „Világosan látni kellett volna a repülőgép útbaindítása előtt, hogy az időpont megválasztása — két héttel a csúcsértekezlet előtt — a vállalkozás sikertelensége esetén feltétlenül nagyobb veszteséget jelenthet, mint ameny nyíre siker esetén a hírszerzés előnyös lehet.” A New York Times végül hangot ad annak a véleményének, hogy „az amerikai népnek joga van elvárni olyan változásokat, amelyek lehetetlenné teszik az ilyen súlyos hibák megismétlődését”. A New York Herald Tribune rámutat, hogy „súlyos csapás érte az Egyesült Államok tekintélyét”. A Nyugat erkölcsi tekintélye — folytatja a lap — válságos időpontban sokak szemében megcsappant. Fel kell tennünk a kérdést, miért volt szükség erre a megbízatásra éppen az adott időpontban.” POUND. A Reuter jelenti, a Virginia állambeli Poundból, hogy Oliver Powers, a lelőtt amerikai gép pilótájának apja Hruscsov szovjet miniszterelnökhöz fordult kérte őt, bocsássa szabadon fiit. Az idősebb Powers arra hivatkozik Hruscsovhoz inté5 zett üzenetében, hogy tizenöt éven át maga is bányász volt. LONDON Mint a Reuter jelenti. az amerikai repülőgépincidenssel kapcsolatban a hétfői angol lapok arról írnak, hogy az angol légierő gépei is végeztek „felderítő repüléseket” a Szovjetunió és a Kelet-európai országok fölött. A lapok ilyen vonatkozású híreit a légierőminisztérium nem volt hajlandó kommentálni. A konzervatív Daily Mail beszámol róla, hogy különleges fényképezőberendezéssel felszerelt Canberra lökhajtásos bombázók nagy magasságokban „rendszeres járőrtevékenységet fejtenek ki a Szovjetunió és a Kelet-európai országok határa mentén. A munkáspárti Daily Herald hangoztatja, „tudott dolog, hogy angol repülőgépek a német határ mentén kétszáz kilométer mélységben fényképfelvételeket készítenek kommunista területről.” Nyugat-európai fővárosokban a hétfő reggeli lapok hasábos címekkel közlik az incidensről szóló legújabb jelentéseket. Nyugati diplomaták magánbeszélgetéseken hangoztatják, az incidens jelentősen megerősítette Hruscsov helyzetét a csúcsértekezleten. Eisenhower elnök ezzel szemben aligha ülhetne kellemetlenebb körülmények között a tárgyalóasztalhoz. ANKARA. A török külügyminisztérium vasárnap este kiadott nyilatkozatában azt állítja, „nem adott felszállási engedélyt egyetlen amerikai gépnek sem felderítő tevékenység végzésére, vagy bármely más feladatra szovjet terület fölött.” A nyilatkozat szerint „Törökország sohasem keveredett bele a Szovjetunió ellen irányuló provokációs cselekedetekbe.” KARACSI. Az UPI a Dawn című angolnyelvű pakisztáni lapra hivatkozva kijelentette, a pakisztáni hadügyminisztérium köreiben azt állítják, hogy a Szovjetunió fölött lelőtt gép leírásának megfelelő amerikai gépet nem láttak Peshawarban vagy a város környékén.” TEHERÁN. A vasárnap esti te- heráni lapok — mint az AFP jelenti — nagybetűs címekkel közli a Stockholmban tartózkodó iráni sah olyértelmű nyilatkozatát, hogy a lelőtt amerikai gép nem iráni területről szállt fel. KAIRO. A vasárnapi kairói lapok a repülőgépincidenssel kapcsolatban annak jelentőségét eme lik ki, hogy aí amerikai repülőgépet szovjet rakéta semmisítette meg. Hangoztatják, hogy ez fordulópont a hadviselés történetében. A diplomácia történetében példátlanul álló beismerés Washington: (MTI) Reston szerint az amerikai külügyminisztérium szombat esti közleményét, amely szerint »Washington nem adott felhatalmazást a Szovjetunió fölött lelőtt repülőgépnek kémmegbizatás végrehajtására«, washingtoni politikai körökben két szempontból is bírálják. A külügyminisztérium nyilatkozata elsősorban azt a meglehetős kétkedéssel fogadott benyomást kelti, hogy az amerikai kormány vezetőinek nem volt tudomásuk az ilyen repülésekről. Másodsorban azért bírálják a nyilatkozatot, mert az megerősíteni látszik, hogy egyes személyiségeknek hatalmukban áll a »polgári ellenőrzéstől függetlenül, sőt az elnök politikájával ellentétben cselekedni«. Az UPI tudósítója szerint washingtoni körökben arra számítanak, hogy Eisenhower elnök még néhány napig hallgat a repülőgépincidensről és megvárja, milyen magatartást tanúsít az ügyben Hruscsov. Az AP szerint washingtoni politikai körökben nagy jelentőséget tulajdonítanak a csúcsértekezlet esélyei szempontjából annak, hogy Hruscsov hogyan »kezeli« a továbbiakban a repülőgépincidenst. Eisenhower és az amerikai kormány — folytatja az AP tudósítója — nyilvánvalóan »rossz néven venné«, ha például Hruscsov nagyszabású sajtóértekezleten »mutatná be« Powers főhadnagyot, vagy ha még a csúcsértekezlet előtt bíróság elé állítaná őt. Az amerikai külügyminisztérium »beismerő nyilatkozatát ugyanis nyilván abban a reményben tették közzé, hogy a szovjet kormány a továbbiakban »enyhébben kezeli« majd az incidenst. Egy washingtoni UPI-tudósítás arra mutat rá, hogy az amerikai külügyminisztérium kémkedést beismerő nyilatkozata példátlanul áll az Egyesült Államok diplomáciai történetében. Az AP ugyanazt a kérdést fejtegeti és hivatalos körökre hivatkozva rámutat, a »kémkedés játékszabályai megkövetelik a tagadást még abban az esetben is, ha a másik fél bizonyítékokkal rendelkezik«. Az AP azt igyekszik kimutatni, mi bírhatta rá Eisenhowert és Hertert a beismerő nyilatkozatra. Tájékozott körökre hivatkozva, hangoztatja, hogy ennek két oka lehetett: 1. Az akció kudarca és Ppwers főhadnagy szovjet fogságba esése, valamint Hruscsovnak ezzel kapcsolatos kijelentései olyan mértékben feszültté tették a helyzetet Washington és Moszkva között, hogy az a csúcsértekezlet meghiúsításával fenyegetett. — Ilyen körülmények között elhatározták, »beismerik Hruscsov nyilatkozatának a lényeget illető pontosságát, anélkül azonban, hogy a részleteket is megerősítenék«. 2. Az amerikai kormány »ország-világ előtt ki akarta domborítani a Szovjetunió begombolko- zási politikájának veszélyeit«. Az UPI washingtoni tudósítója a repülőgépincidenssel kapcsolatban foglalkozik a központi hírszerző ügynökség (CIA) eine-, vezésű hírhedt amerikai kémszervezetet körülvevő titokzatossággal. Rámutat, hogy a CIA költségvetésének részleteit még a kongresszus tagjai sem ismerik. Egy külön öttagú albizottság — amely a »legmegbízhatóbb« törvényhozókból áll — szigorúan zárt ülésen dönt a CIA költség- vetéséről. Az UPI ezt az eljárást ahhoz a titoktartáshoz hasonlítja, amellyel az amerikai kormány a második világháború alatt az atombomba előállítását körülvette. Annak idején ugyanis a kormány kétmilliárd dollárt szavaztatott meg a kongresszussal az atombomba előállítására anélkül, hogy a törvényhozók tudták volna, mi a tulajdonképpeni rendeltetése ennek az összegnek. Részletek a lelőtt amerikai gép pilótájának elfogásáról Moszkva: (MTI) A moszkvai lapok vasárnapi számukban fényképfelvételeket közölnek Powers amerikai pilóta kémfelszereléséről. A szovjet terület fölé berepült és lelőtt amerikai repülőgép pilótájának elfogásáról a Pravda és a Komszomolszkaja Pravda részleteket is közöl. A két újság leírja, hogyan fogták el a pilótát a szverdlovszki terület egyik falujának lakosai. A Komszomolszkaja Pravda közli többek között, hogy a szóbanforgó falu lakosai egy táskát is találtak, amit a határsértő pilóta föld- reszállása alkalmával vagy szándékosan eldobott, vagy elvesztett. A táskában különböző felszerelési és ruházati tárgyak voltak. A győzelem évfordulója Tizenöt esztendővel ezelőtt a világ minden táján egyszerre ünnepelték a győzelmet és a békét. A berlini Reichstag ormán a sarló-kalapácsos vörös zászló lengett, hirdetve, hogy az agresszort saját földjén semmisítették meg, s az emberiség megszabadult a legnagyobb veszedelemtől, amely létét fenyegette, a fasizmustól. A hitleri Németország mindennél szörnyűbb pusztítást zúdított a világra: emberek milliói vesztették életüket, a kultúra, az emberi alkotások évszázados emlékei semmisültek meg s szinte felmérhetetlen volt az a kár, amit a háború az anyagi javakban okozott. Reménykedve, a békébe vetett hittel ünnepelte az emberiség tizenöt éve a győzelmet, a fasizmus megsemmisítését, s foghatott hozzá a szebb, az emberibb élet építéséhez. Az elmúlt tizenöt év alatt azonban ezek a remények csak részben valósulhattak meg. Az új ha„orú szítói, a Hitler nyomdokait járó új agresszorok nem tanultak eléggé a példából s még be sem gyógyultak a háborús sebek, amikor új vérontásra, új pusztításra készültek. A nemzetközi helyzet azonban megváltozott a második világháború után. A szocializmus eszméi mind nagyobb tért hódítottak s a néni demokratikus országok, élükön a felszabadító Szovjetunióval, következetes békepolitikát folytattak. Az emberiség nem felejtette el a háború porzalmait, s a békemozgalom ma már olyan erő a világon, amely meghátrálásra készteti a háborús uszítókal. Ebben a következetes harcban, a béke fenntartásáért vívott szívós küzdelemben történelmi érdemeket szerzett a Szovjetunió s a szovjet külpolitika érdeme, hogy most, a győzelem tizenötödik évfordulóján az emberiség sokkal nyugod- tabban nézhet a jövőbe, mint az elmúlt esztendőkben bármikor. A néhány nap múlva kezdődő csúcstalálkozó, amelyet feltehetően a legmagasabb szintű tárgyalások sorozata fog követni, reményt ad arra, hogy a véleménykülönbségek tisztázódjanak, továbbá enyhüljön a nemzetközi feszültség. A hidegháború fenntartásának hívei azon ban nem nyugszanak, amit mi sem bizonyít jobban, mint a Szovjetunió területe fölé behatolt amerikai repülőgép, amelyet kémkedési céllal küldtek útjára. De ugyanakkor a hírszerző repülőgép sorsa intő példa is azoknak, akik meg akarják akadályozni a nemzetközi feszültség enyhülését: a Szovjetunió olyan katonai hatalom, amely bármilyen agresszort meg tud semmisíteni. A szovjet külpolitika mégis a békére, a két világrendszer közötti békés versenyre irányul. S most, amikor Párizsban összeül a legmagasabb szintű értekezlet, egy lépéssel ismét közelebb jutunk ahhoz, amiért a Szovjetunió a háború befejezésétől kezdve mindvégig harcolt, a teremtő békéhez. Malinovszkij marsall napiparancsa a győzelem napja alkalmából Moszkva: (TASZSZ) Malinovszkij marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere a fasiszta Németország felett aratott győzelem 15. évfordulója alkalmából napi parancsot intézett a szovjet hadsereg katonáihoz. A napiparancs hangsúlyozza, hogy a hitlerista hordák szétzúzásában döntő szerepet játszott a szovjet nép és hadserege. A Szovjetunióval szoros egységben harcolt a közös ellenség ellen az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és a Hitler-ellenes koalíció több más résztvevője. Jelentősen hozzájárultak a fasizmus leveréséhez Csehszlovákia, Lengyelország, Románia, Magyarország, Bulgária, Albánia és Jugoszlávia népei is. A szovjet nép mélységesen gyűlöli a háborút és szüntelenül harcol a tartós és szilárd békéért. A földön azonban még nem vesztek ki a katonai kalandok kedvelői, folytatják a fegyverkezési versenyt, új támaszpontokat létesítenek más országok területén, újjáélesztik a militarizmust Nyugat-Németországban és Ja» pánban. Ilyen körülmények között a szovjet fegyveres erőknek éberen kell őrködniük szocialista hazájuk érdekeinek tiszteletben tartásán. Malinovszkij marsall megparancsolta, hogy május 9-én Moszkvában, a szövetséges köztársaságok fővárosaiban és a hős városokban: Leningrádban, Sztálingrádban, Szevasztopolban és Ggyesszában harminc tüzérségi össztűzzel emlékezzenek meg a győzelem 15. évfordulójáról. Nehru és de Gaulle tanácskozásai Párizs (Reuter—AP): Vasárnap került sor Nehru indiai miniszterelnök és de Gaulle francia elnök tanácskozásaira A két állam férfi délelőtt az Elysée-palotában egyórás megbeszélést folytatott, majd de Gaulle ebéden látta vendégül az indiai vezetőt. Délután újabb egyórás eszmecserét folytattak. A francia hivatalos körök szerint Nehru és de Gaulle a Kelet és a Nyugat kapcsolatairól a leszerelésről, a német kérdésről és a gazdaságilag elmaradott országok megsegítéséről tárgyalt. Sző volt még az ázsiai és az afrikai helyzetről. Vasárnap este Nehru egynapos franciaországi látogatásáról visa» szatért Londonba. Ünnepségek az NDK-ban a felszabadulás évfordulóján Berlin: (ADN) A Német Demokratikus Köztársaság dolgozói országszerte megünnepelték a fasiszta elnyomás alól történt fel- szabadulás 15. évfordulóját. A köztársaság valamennyi városában és falvában megkoszorúzták az elesett szovjet hősök sírjait és emlékműveit. A berlini Treptow-parkban Wilhelm Pieck köztársasági elnök, az NSZEP Központi Bizottsága, a minisztertanács, a Népi Kamara, a Nemzeti Front országos tanácsa, a Német Kommunista Párt Központi Bizottsága és sok-sok vállalat, üzem, iskola, intézmény nevében helyeztek el koszorút. Walter Ulbricht, Otto Grotewohl, Johannes Dieckmann és az NDK több más vezetője felkereste Pervuhin szovjet nagykövetet. Johannes Dieckmann rövid beszédben hálás köszönetét mondott a szovjet embereknek a hitleri fasizmus leveréséért és az NDK dolgozóinak nyújtott sokoldalú segítségért. Nyikita Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, miniszterelnök és Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke táviratban üdvözölte Wilhelm Piecket, Walter Ulbrichtot, Johannes Dieckmannt, Otto Grote- wohlt és Erich Correnst a felszabadulás napján. A szovjet vezetők további sikereket kívántak az NDK dolgozóinak a szocializmus építésében, a népek békéjének és barátságának megszilárdításában.
