Tolna Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-08 / 108. szám

1960. május 8. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 7 Törzsgárda — kiszesekből — Szeleczki Sándor a KISZ titkár. Jöjjön velem megkeres­sük. Valószínű az új üzemben ta­láljuk meg, ahol a gépeket sze­relik fel... A Dunaföldvári Kendergyár portása vezet végig az üzemen. A rostüzemben zúgnak a gépek, kint az udvaron a szemerkélő esőben munkások gépeket tolnak nagy hórukkolások közben gör­gőkön az új pozdorjalemez üzem felé... Nagy, világos terem. Uj rend­szerű megoldással építették, vas- szerkezetű tetőépítés ilyen fesz- távolsággal az országban még nincs, a mennyezetet a gyár ter­mékével, természetesen a seleit- tel, pozdorjalemezzel burkoltás: be. Itt az új üzemben találjuk meg a KISZ titkárt, az üzem fia­tal mérnökét. A szerelési munkát irányítja. — Egy és fél hete vagyok csak a KISZ titkára. Sokat a múltról nem tudok mondani, egy éve va­gyok csak az üzemben. A jelenről, no meg a jövőről szívesen be­szélek... — Negyvenhárom tagunk van és harmincötén az új üzemben, itt a gépek felállításán dolgoznak. Amolyan kiszes munka ez. Mi dolgoztunk a régi üzemben és a gépeket is mi állítjuk feli itt a2 újban. így a munkások »köze­lebb kerülnek« maja gépükhöz, melyeken dolgozni fognak. Köny- nyebben felismerik majd a hibát és még a javításnál is segíteni tudnak... Uj gépeket állítunk fel, az új üzemben. Német és cseh­szlovák gyártmányúak, de van magyar gép is itt. Három hete állítottuk le a régi üzemet és jú­lius elején már lemezt készí­tünk. Könnyebben, gyorsabban és természetesen többet is mint ed­dig a kísérleti jellegű üzemben. Évenként négyezer köbméter bú­torlapot gyártunk majd. — Látja itt mindenki KISZ- tag. Néhány idős dolgozó csak se­gít bennünket. És jól dolgoznak a fiúk, lányok. A kiszesek többsége már né­hány év óta itt dolgozik, egyesek a kísérleti üzem felszerelésében is részt vettek. Ez a fiatal kiszes-törzsgárda, már nagy tapasztalattal rendel­kezik. S a tapasztalatot nemcsak gyakorlattal, a termelő munka so­rán, hanem tanulással az új szakma elméletének elsajátításá­val gyarapították. A törzsgárda egységes. Azt nem is kell külön bizonyítani, hogy nincs veszekedés. Szeczei József, Dort Lajos, Nagy Ferenc, Puri László és ter­mészetesen Szeleczki Sándor a KISZ titkár a magja a törzsgár­dának. Köréjük csoportosul az új üzem fiatal kollektívája és velük együtt erősödik, fejlődik a nagy feladatok sikeres megvalósí­tójává. A kendergyárak arról voltak nevezetesek, hogy a törzsgárda több évtized alatt kovácsolódott össze, idős dolgozókból, most a Dunaföldvári Kendergyárra már az a jellemző, hogy fiatalokból néhány év alatt alakult ki a törzsgárda. S ezt természetesnek tartják a gyárban. (— V —) Több mint húsz cipész tanulót vesznek fel a ktsz-ek Néhány évvel ezelőtt nagy gond volt az ipari tanulók szerződtetése. A fiatalok csak olyan szakmát tanultak szívesen, ahol valami forgott, pörgött, dübörgött, vagy zörgött. így a kihalás sorsára volt ítélve többek között a cipész szak­ma is. Tolna megyében, miután a ktsz-ek megalakultak az idős mesterek tagjai lettek a szövetke­zetnek, de fiatal, különösen ta­nuló, kevés volt közöttük. Az elmúlt évben változás tör­tént. Mind több fiatal fordul a háromlábú szék, a cipészszerszám, a cipészmesterség felé. Az idén a megye szövetkezeteibe több mint húsz cipész tanulót vesznek fel. A szekszárdi szövetkezetbe öt cipész tanulót vesznek fel. Bony- hádon négy fiatalt, Dunaföldvá- ron ötöt, Dombóvárott kettőt, Faddon, Nagydorogon, Tolnán egy-egy fiatalt vesznek fel a szö­vetkezetbe, s szakmunkássá, ci­pésszé képezik ki. Az ipari tanulók, tanuló éveik alatt is havonta, tanulmányi ered­ményeiktől függően fizetést kap­nak. D unassen tgyörgy as új Tolna megye határának túl­nyomó többségén már ez év ta­vaszától szocialista nagyüzemi gazdálkodás folyik. Rövid idő áll még csak rendelkezésre, de any- nyi máris megállapítható, hogy a szövetkezetbe tömörült paraszt­ság lelkes munkája meghozza a kívánt eredményeket, s a terme­lőszövetkezeti elnökök — szem­ben az április 17-én lapunkban megjelent »Adalékok a beszámo­lóhoz« című cikkben közölttel — akár párt- vagy állami appará­tusból kerültek a szövetkezetek élére, akár egyénileg gazdálkodók voltak — jól megállják a helyü­ket. Ez az általános tapasztalat Dunaszentgyörgyön, ahol a ve­zetők sokat tettek a sxövetkexet felvirág oxtatásáért Sok intézkedést hozott a szö­vetkezet vezetősége, hogy még jobb módúvá tegye az azelőtt is gazdag falunak ismert Duna- szentgyörgy lakosságát. Számos helyes útját-módját találták meg ennek. Első helyen kell megem­líteni a nagyarányú saját erőből történt beruházásokat. »Egy juh- hodályt, amely néhány oszlopon álló nád és zsupptető volt csu­pán, háromrészes, 500 férőhelyes hizlaldává alakítottuk át« — mondja Faludi Imre elvtárs, a termelőszövetkezet elnöke, aki­vel együtt jártuk be a szövetke­zet gazdaságát. Ugyancsak saját erőlx' építették meg a 122 meleg­ágyat is, amelynek értéke közel 50 000 forint. A melegágy fa­anyagát is a szövetkezetiek ter­melték ki és dolgozták fel. A szövetkezet minden tagja egyetért azzal is, hogy a lehető legrövidebb idő alatt rendbe kell tenni az istállókat, mert a ta­vasz elején az volt a gond, hova rakják el az állatállományt. Ma már megszűntek ezek a gondok, sőt annyi istállót hoztak rendbe, hogy pillanatnyilag az okoz ne­hézséget, mivel népesítsék be azokat. Ez azonban csak ideigle­nes probléma, mert a szövetke­zet terve szeint igen gyorsan fog növekedni az állatállomány, amely a szövetkezeti bevétel fő forrása lesz. Erre utal egyébként az is, hogy a tervezett 120 anya­koca helyett már eddig 170-et ál­lítottak be. Dicsérendő az is, hogy az egykor baromfitenyésztéséről híres községben megkezdték a baromfi törzsállomány kialakítá­sát. Soha nem volt ilyen sxép a határ Mindenki egyetért abban, hogy soha nem volt olyan szép a község határa, mint az idén, soha nem végeztek olyan korán a talajmunkákkal, a vetésekkel és a szőlő tavaszi munkáival, mint most, a szövetkezés első hó­napjaiban. Sokan az első napok­tól kezdve felvették a munkát, s a nagy munkakedvet az sem csökkentette, hogy a tapasztalat­lanság miatt a kezdet kezdetén nem volt minden rendjén a munkaegység-számítással. Azóta áttértek a munkaegység-utalvá­nyozásra, sőt munkaegység-előleg osztására is sor kerül. Nem könnyű a szövetkezet irányítása Ahhoz, hogy a szövetkezetben jól menjen a munka, a tagok lel­kesedése, a vezetők odaadó mun­kája szükséges. Mindkettőt meg­találtam a községben. Ennek el­lenére nem lesz könnyen teljesít­hető, bár elérhető, az a célkitűzés, hogy már a szövetkezés első esz­tendejében mintegy 10 százalék­kal adjanak több árut a népgaz­daságnak, mint amikor még zöm­mel egyénileg gazdálkodtak a község parasztjai. Ehhez meg kel­lett teremteni a kedvező feltéte­leket is. így például sok gondot okozott a vetőmagvak összegyűj­tése, amely végül is — a Szabad­ság Termelőszövetkezet tartalé­kaival kiegészítve — sikerrel járt. Ki tudta volna mindenki meg­elégedésére rendezni a háztáji gazdaságok kiadását, mégpedig úgy, hogy figyelemmel legyenek a táblák kialakítására is. Helyes az elv, hogy ott, ahol a szőlőket egy tagba kívánják hozni, ott pem mértek ki háztáji területet. Lehetne hosszan sorolni a min­dennapi gondokat, kezdve az idős tagok részére biztosított munkalehetőségtől, a könnyű munkát igénylő egészséges, java­beliek meggyőzésétől, a közva­gyonra törő Gutái Ferenc volt földesúr megfékezésétől, — aki szőlőkarót lopott a tsz-től — a családtagok munkábaállításától élet útján egészen az egyes emberek napi gondjainak megoldásáig, amelyek sok körültekintést, emberiességet, határozott vezetést igényelnek. Nem könnyű a szövetkezeti ve­zetők dolga. Az egységes sxocialista faluért Ha valahol megvolt, Duna­szentgyörgyön igen szemléltetően adva volt a parasztság rétegződé­se. A napszámostól, a cselédtől kezdve földbirtokosokig minden réteg képviseltette magát. Ez — érthetően — éles ellentétek for­rása volt. Azzal, hogy a falu népe szövetkezetbe tömörült, gaz­daságilag vizsgálva, megszűnt a tagozódás de az emberek tudata, gondolkodásmódja még nem vál­tozott meg alapvetően. A falun most is osztályharc fo­lyik, amelynek célja az egységes paraszti osztály kialakítása. Az eredményes munkát azonban gá­tolja a nagyfokú intrika, ame­lyet csak táplál, hogy több — fő­leg személyi — kérdésben nem egységesen foglalnak állást a falu vezetői és megtalálhatók a jobb és baloldali nézetek is — egyik­másik megvalósított formában. A falusi élet rendkívül bonyolult. De el lehet igazodni abban és sok hibát el lehet kerülni, ha két alapvető szempontot tartunk szem előtt; az egyik: ki hogyan dolgozik a közös gazdaság felvi­rágoztatásáért; a másik: az MSZMP agrártéziseinek alkal­mazása. Az elmondottakat kell Dunaszentgyörgyön is betartani. Baráti beszélgetéseken alakítsák ki az egységet egy-egy feladat megoldása előtt az egész faluval. Mindehhez azonban szükséges az is, hogy az álláspontokat, véle­ményeket nyíltan és őszintén tár­ják fel taggyűlésen, és a kialakí­tott egyseges állásfoglalás után az eddigieknél fokozottabb mér­tékben kell politikai és kulturális tevékenységet végezni az egész faluban. Ennek a széleskörű po­litikai munkának a termelőszö­vetkezeti pártszervezet a gazdája, neki kell ezt szerveznie, irányí­tania. Ez az út hozhatja meg a legtöbb sikert Dunaszentgyörgyön is az egységes paraszti osztály ki­alakításáért folytatott harcban, ez teremti meg a mindinkább mű­velt, szocialista falut. K. Balog János Keresi az édesanyját társadalmi munka fokozásával gyorsítsuk meg Szekszárd város fejlődését! A lányok anyák napjára ké­szültek. Bár távol a szülőktől, az otthontól, állami gondozás­ban vannak, anyák napjára ők is ajándékot készítenek valaki számára. Az egyik lány hajszálvékony cérnából kis terítőcskét horgol. A másik fehér kartonlapra vi­rágokat fest. A harmadik hím­zéssel bíbelődik. Egy lányka kivételével, valamennyien jó­kedvűen dolgoznak. — Irén, te nem akarsz aján­dékot küldeni senkinek? — szólítja meg Erzsi, a tétlenül maga elé néző Irént. — Nem — válaszol az felrez­zenve, s a rövid »nem« szó után úgy összeszorítja a száját, hogy szinte belefájult a fogsora. — És miért nem — kérdezik többen. — Azért, mert nem! Mit szóltok hozzá? Különben is mi jogon faggattok, hagyjatok bé­kén! — Tőlünk akár meg is puk­kadhatsz — kiabáltak utána, mert Irén közben már kirohant és nagy robajjal becsapta ma­ga mögött az ajtót. Rohanás közben majdnem fellökte An­nus nénit, az otthon egyik ne­velőjét, aki éppen az ebédlő felé igyekezett. — Hát veled mi történt? — szólítja meg a rohanó lányt. — Semmi — rándítja meg a vállát a ! vett és tovább akar lépni. — Várj csak, ne siess úgy... Úgy látom, téged bánt valami. Gyere csak — fogja át a felin­dult lány vállát és az iroda felé irányítja. — Ülj le szépen, beszélges­sünk, és mondd el, mi bánt. — Annus néni, nem tudom mi történt velem, de mostaná­ban folyton arra gondolok, hogy maholnap tizennyolc éves leszek és még sohasem láttam az édesanyámat. Mit tetszik gondolni, ha az anyakönyvi ki­vonaton feltüntetett címre le­velet írnék az édesanyámnak, kapnék-e rá választ? Annuska nénivel együtt fo­galmazták meg a levelet, amely ben Irén arról írt, hogy 18. életévében van és szeretné meg­ismerni édesanyját. »Másfél év múlva felszabadulok, mert ipa­ri tanuló vagyok« — írta ma­gáról. A levelet azzal fejezte be, szeretné, ha édesanyja meg. látogatná, mert anyai szeretet- re és megértésre vágyik. Lassan múltak a napok. Irén szívében a remény és a remény­telenség váltogatta egymást. Egyre szótlanabb, idegesebb, zárkózottabb lett. Egy hét eltel­te után pedig, amikor már nem is remélte, megérkezett a vár­va várt levél. Irént keserű csalódás érte. Mást várt, mint amit kapott. Szeretettől túláradó sorokat re­mélt Azt várta, anyja nagyon megörül majd, hogy lányáról, aki maholnap t^ennyolc éves és felszabadult szakmunkás lesz, hírt kaphatott. A levél rö­vid volt, de legjobban az fájt Irénnek, hogy hiányzott belőle a szív. »Eddig nem tudtam írni, mert a két gyerekkel együtt sokat dolgozunk. Ma nincsenek itt­hon. Apjukkal a szomszéd fa­luba mentek, így időt szakít­hattam arra, hogy leveledre vá. laszoljak. Legyél jó és tanulj szorgalmasan és ha jó isten is úgy akarja, talán még találkoz­hatunk is egyszer. Zárom sorai­mat és sokat gondolok rád« — hangzott a levél. Irén mást várt, szeretet meg­nyilvánulását, látogatást, vagy meghívást. Ezekről anvja leve­lében szó sem volt, hiába ol­vasta el újból és újból, hiába próbált olvasni a sorok között. A levél lerombolta Irén szívé­ben azt az eszményképet, ame­lyet anyjáról magában őrizget tett. Először kifakadt és szinte goromba szavakkal illette a tá­vollévő levélírót. Később sírt, majd akkor, amikor Annuska néni beszélgetett vele, kissé megnyugodott. Két nap múlva pedig elkezdett levelet írni. A levelet nevelőanyjának küldte el, aki őt mint állami gondozot­tat éveken keresztül nevelte. Békesség költözött szívébe és egy nagy fogadalom érlelődött meg benne..»ígérem, hogy öreg napjaira támasza leszek annak az öregasszonynak, aki anyám helyett anyám volt és felne­velt.« Fozsonyi Ignácné Pártunk és kormányunk ko­moly erőfeszítéseket tett és tesz a városok, falvak fejlesztéséért. De látnunk kell azt, hogy az or­szág teherbíró képességének is vannak korlátái Szekszárd város fejlesztésének és szépítésének tervezete a lakos­ság körében történt véleményku­tatás alapján elkészült. Sok hasznos és ésszerű javas­latot tettek, amelyben kifeje­zésre jutott a város szépíté­séért érzett felelősség. Jó utakat, hidakat, parkot, egész­séges, modern lakásokat, a víz- és a villanyhálózat bővítését kér­ték. A szekszárdi városi pártbizott­ság és a tanács kezdeményezésé­vel az elmúlt napokban 13 tagú bizottság jött létre, amelynek az a feladata, hogy a lakosság ré­széről kezdeményezett társadalmi munkát, parkosítást, járda, és út­építést stb. összefogja és irányít­sa. A vállalatok és intézmények és a KISZ-fiatalok részéről már történt is néhány felajánlás. Az OTP dolgozói a Pós- féle vendéglő helyén létesí­tett park rendezését vállalták társadalmi munkában. A Tol­na megyei Vendéglátó Vál­lalat dolgozói több ezer forint értékű társadalmi munkával rendbehozták a sörkertet. A Vasipari Vállalat május 29- re, a gyermeknapra elfekvő anyagok felhasználsísával a városi gyermekjátszótérre egy hajóhinta készítését vállal­ta ugyancsak társadalmi össze fogással. E szép kezdeményezések bizta­tóak a jövőt illetőleg, s azt mu­tatják, hogy újabb létesítmények megvalósítására is van lehetőség a város lakosságának széleskörű összefogásával. A járda, és az útépítésben, vízvezeték bővítésé­ben, házak előtti parkosításban például sokat segíthetnek az ér­dekelt utcák lakói. A sportpályá­ra tervezett út és fedett tribün a sport kedvelői, a szurkolók, az if­júság, vállalatok és intézmények dolgozóinak bevonásával kerül megépítésre Hasonló összefogás­ra lesz szükség az ifjúsági ház, a vásárcsarnok és oe autóbusz-állo­más megépítésénél is. A munkák megvalósításánál a városi pártbizottság és a ta­nács bízik abban, hogy erejé­hez mérten a lakosság min­den felnőtt tagja kiveszi ré­szét. Éppen ezért kéréssel és egyben fehívással fordulnak a város lakosságához, amely úgy szól, hogy szabadidejéből mindenki ajánljon fel mun­kaórákat. Tegyük a társadalmi munkát szé­les, átfogó tömegmozgalommá. Legyen jelszavunk: gyorsítsuk meg Szekszárd város fejlődését, tegyük városunkat szebbé, rende­zettebbé!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom