Tolna Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-07 / 107. szám

1960. május 7.

TOLNA MEGYÉT NÉPÜJSAG

n

Budapest, Kecskemét, Tatabánya, Veszprém, Kaposvár, Nyugat-Németország, Csehszlovákia, Svájc várja a Tolna megyei zöldséget

Kovács Józseffel, a MÉK igazgatójával, Mándi József osztályvezetővel kora hajnaltól késő estig jártam az országot. A Tolna megyében szerződésre termelt zöldségre kerestük a vevőket.

Első állomásunk a budapesti nagyvásártelep volt. A hatalmas csarnokban már élénkül a mozgás, megindult a forgalom. Rengeteg saláta, retek, zöldhagyma, spenót, sóska érkezik ide naponta az ország minden részéből, s innét kerül elosztásra Budapest kü lönböző kiskereskedelmi boltjaiba.

A nagyvásártelepen az ottani szövetkezeti kereskedelmi vállalat mintegy 140 vagon zöldség vásárlására kötött szerződést a Tolna megyei MÉK képviselőivel. Többek között 15 vagon zöldborsót, 15 vagon görögdinnyét, 20 vagon keszthelyi zöldpaprikát, 50 vagon káposztát, 50 000 csomó

zöldhagymát várnak a nagyvásár telepiek Tolna megyétől.

Ezen kívül a budapesti KÖZÉRT, a Mirelit Hűtőgyár, a Vendéglátóipari Vállalat, a Hungarofrucht Külkereskedelmi Vállalat köt

szerződést Tolna megyei zöldségfélék megvásárlására. Burgonyával együtt 1500 vagon zöldségfélét szállít a Tolna megyei MÉK Budapest ellátására. Ez a mennyiség háromszorosa a múlt évi, megyénkből Budapestre szállított zöldségfélék mennyiségének.

A külkereskedelmi szervek újburgonyát, zöldbabot, zöldborsót, keszthelyi csipmentes zöldpaprikát, őszi fejeskáposztát, étkezési burgonyát vásárolnak főleg Nyugat-Németország, Csehszlovákia. Svájc részére.

Budapesti tapasztalat: A . megyénkben termelt zöldségnek jó a hírneve, nagy a kereslet iránta, de nagyok a minőségi követelmények is. A fogyasztók évről-évre igényesebbek, így igényesebbnek kell lenni a termelőnek is és a kereskedelmi szerveknek is. A budapesti tapasztalatok is megerő sitik a MÉK igazát, amikor a sze- dési fegyelem betartásáért, a szabványok megtartásáért száll síkra.

Kecskeméten is szívesen fogadtak bennünket a konzervgyárban is, meg a hűtőgvárban is. Több ezer mázsa zöldborsó, keszthelyi zöldpaprika, sárgarépa, több száz mázsa uborka, zöldbab, paradicsom, tavaszi és őszi paraj, 15 000 cső csemeoo'-i korica megvásárlá- '•va szerződtek.

A budapesti és kecskeméti hűtőházon kívül sok ezer mázsa zöldséget vár Tolna megyéből a kaposvári hűtőház is. A hűtőházak készítik a megyénkben is ismert és megkedvelt mirelit készítményeket, amelyekből a belPéldamutaló kezdeményezés

A Palánki Mezőgazdasági Tech nikum KISZ-szervezete a hél elején gyűlést tartott. A gyűlésen igen helyes kezdeményezés indult el. A technikum KlSZ-szer- vezetének tagjai közül húszán patronáló csoportot alakítottak.

Húsz fiatal arra vállalkozott, hogy a környező termelőszövetkezetek KISZ-szervezeteinek a helyszínen politikai és szervezeti segítséget adnak. Megegyeztek abban, hogy a tengelici Petőfi, a bátaszéki Búzakalász, a szekszárdi Béke és a Haladás tsz-ek, Sárpilis, Fadd, Tolna-Mözs, Alsónyék, Fácánkert és Várdomb termelőszövetkezeti községek KISZ- fiataljai körében töltik szabadidejüket, a szombat délutánokat és a vasárnapokat.

Dicséretes és példamutató a Palánki Mezőgazdasági Technikum kiszistáinak kezdeményezése, amely alkalmas arra is, hogy a jövő mezőgazdászai ne szakadjanak el a tsz-fiataloktól. Ezenkívül alkalmas arra is, hogy mezőgazdasági szakismereteiket, a technikumi gyakorlaton kívül a tsz-ekben is fejlesszék.

A 20 főből álló patronáló csoport tagjai úgy határoztak, hogy a nyári szünidejüket is az általuk patronált termelőszövetkezetben töltik, ahol mezőgazdasági gyakorlaton vesznek részt.

földi fogyasztás mellett komoly exportot is lebonyolítunk. A kaposvári hűtőház nyersanyag-meny nyiségét nagyrészt megyénkből szerzi be.

Megyénkből szállít a MÉK zöldséget Veszprémbe és Tatabányára, a közép- és észak-dunántúli bánya- és iparvidék, a balatoni üdülők ellátására.

Keresett minden cikk, minden zöldségféle, egyesek azonban az átlagosnál is nagyobb keresletnek örvendenek. Sóska, paraj, uborka^1 zöldbab korlátlan mennyiségben értékesíthető. Megfelelő a kereslet a keszthelyi csipmentes zöldpaprikára is. Nem hiába termelnek a belecskaiak, simontornyaiak. kurdiak, faddiak, mözsiek többet mint tavaly a csipmentes paprika országos és országontúli hírre tett már szert. Különösen a külföldiek érdeklődnek nagyon a keszthelyi paprikából gyártott különböző készítmények iránt.

Még egy érdekesség. Kecskeméten kitűnő baracklevet ittunk. Nem kell ennél jobb üdítő ital. A gyár közönséges őszibarackból gyártja ezt az italt, olyan barackból, amely a falusi szőlőkben és kertekben úgyszólván vadon terem és belőle sok ezer mázsa megy évente kárba, mert még leszedni sem tartják érdemesnek. Az idén ezt is kitűnően lehet értékesíteni.

Tehát várja az ország, várja a '•iilföld a megyénkben termelt zöldségeket. A Paksi Konzervgyár és megyénk kiskereskedelmi szervein kívül ilyen sok helyre, ilyen nagy mennyiségben jut el a Tolna megyei zöldség. A konzervgyárak műszakilag felkészültek az idényre, a szerződések zömét megkötötte már a MÉK, az árunak lesz helye. A vasút, az AKÖV is leszerződött mór és készül a szállításokra. Most csak egy dolog van hátra, az, hogy termelőszövetkezeteink a zöldségeket megtermeljék kellő időben, kellő gonddal, jó minőségben, az előírt szabványok szerint leszedjék. Akkor biztosítjuk az ország ellátását és a termelőszövetkezetek jó jövedelmét.

— is-os —

a fmu immmmB imühi

rJíJlf ÜMMZfiLLk

az ampáit napját

A III. osztályosok próbáján

— Énekkar! Felállni!

— Géza, fogd a harmonikát!

Némi lökdösődés, tolakodás

után a padokkal szemben feláll a kis énekkar. Nemcsak az énekkar kicsi, hanem a tagjai is, hiszen még csak az általános iskola harmadik osztályában koptatják a padot.

— Margit, állj előre! Kezdheted Géza...

Az eleven kisfiú, Olaj Géza rázendít harmonikájával, a pi- roslcabátos Biró Margit — talán ő a legapróbb a csemeték között — énekelni kezdi a közkedvelt dalt:

— Ha, végre itt a nyár, és meleg az idő.

Az ember strandra jár...

Az énekkar pedig vele énekeli a refrént:

— Ijjajj, úgy élvezem én a strandot...

A kis Bíró Margit hangja meglepően hasonlít a »Pancsoló kis- lány«-éhoz — csak bátortalanabb. De azért az anyukának és a többi anyukáknak is biztosan tetszik majd.

Anyák napjára készülnek a pari általános iskolások. A harmadikosok énekszámokkal és szavalatokkal szerepelnek a vasárnapi ünnepségen. Biztosan örömet szereznek az anyukáknak.

— Kezdjük még egyszer — int Fekete Margit, a fiatal tanítónő és a kis énekkar lelkesen, mosolyogva fújja az éneket.

Megvendégelik az anyákat a tamási tsz-iiatalok

A tamási termelőszövetkezetek fiataljai vasárnap kedves ünnepségen köszöntik az anyákat.

A Vörös Szikra Termelőszövetkezet fiataljai a községi pártszervezet helyiségében látják vendégül a szövetkezetben dolgozó anyákat. Rövid műsorral kedveskednek nekik, minden édesanyát megajándékoznak néhány szál virággal és a KISZ emléklapjával. Utána teadélutánt rendeznek részükre.

Az Uj Élet Termelőszövetkezet fiataljai kint, Adorjánban rendezik meg az anyák napját. Itt is műsort rendeznek részükre — részleteket olvasnak fel többek között Gorkij Anya című könyvéből —, majd ajándékokkal, virággal kedveskednek nekik.

Az ünnepség megrendezését mindkét termelőszövetkezet anyagiakkal is segíti.

Lengyel szakemberek tanulmányozzák a magyar totó—lottót

Tolnában közel nyolcvanezren lottóznak hetenként és a totó-szelvények száma is megközelíti a tízezret

A napokban lengyel szakemberek jártak a pécsi totó-lottó körzeti irodában, amelyhez megyénk is tartozik és tanulmányozták a felépítését, munkamódszerét. Amikor az irodában jártak, már megérkeztek a lottószelvények Tolnából és a másik három megyéből is. A 186 alkalmi munkaerő a hatalmas teremben éppen a válogatással foglalkozott.

Alicja Rzemieniecka és Jerzy Skotniczki a Lengyel Totó—Lottó Társaság megbízásából látogattak egy hétre hazánkba és Pécsre. A

lengyel sportfogadás és a lottó felépítéséről elmondották, hogy az sok mindenben eltért a magyartól. így náluk külön van városi és megyei lottó és totó. Különben a lottóban van kis és nagy lottó. Az előbbinél 49 számból kell hatot eltalálni, az utóbbi pedig megegyezik a mienkével. Elismerően nyilatkoztak a magyar sportfogadás felépítéséről és munkájáról. Érdeklődésükre elmondották, hogy Tolnából közel nyolcvanezer lottószelvény érkezik a körzeti irodába és a totószelvények száma is eléri a tízezret.

Iróvendégek Tolna megyében

Gerjen legöregebb férfiút, idős Nagy Péternek hívják. Az »idős« jelző nemcsak korának szól, bár ezért is megilletné, hanem ezzel különböztetik meg a fiától, aki ifjú Nagy Péter, s hat vaukét esztendeje ellenére nemcsak az esze jár fürgén, hanem a keze is.

Ifjú Nagy Péter afféle eleven lexikon, a régvolt dolgokat épp úgy ismeri, mint a jelenvalókat. öreg históriákat beszél el; pontosan emlékszik, hogyan történt az a gyilkosság, ami vagy ötven esztendővel ezelőtt felverte a falu nyugalmát. A gyilkos késsel vágta el a menye és unokája nyakát, aztán felakasztotta magát, ekként ítélkezve saját ügyében. Azt is megtudjuk ifjú Nagy Pétertől, hogyan kérték annak idején a lányokat, amikor még ő volt a legény, bár mondjuk meg őszintén, ma is legény a talpán. Kifogyhatatlan a tréfából, az esze meg, mint a beretva, folyton töri valamin. Nem is hiába, mert kitalált egy olyan vetőgépet, amivel egyszerre lehet vetni a kukoricát, meg a köztes babot. Jól szuperál a masina, ma is használják.

Ekként folyik a szó, amikor betoppan idős Nagy Péter, a falu pátriárkája, aki mostanában múlt 90 esztendős. Egy kicsit meghajlította a kor, de olyan fürgén lép a szobába, hogy nyugodtan letagadhatna tíz vagy húsz esztendőt.

Kilencven év, majdnem egy évszázad, mi mindent láthatott Péter bácsi ennyi idő alatt?!

— Sok mindent láttam, bizony, nagyon sok mindent, — mindja szapora szavakkal. — Gyorsan beszél, sietve, mint aki tudja már, hogy az élet, még az ilyen hosszú élet is nagyon gyorsan elrepül s mindennel sietnünk kell.

— Mégis, mire emlékszik, Péter bácsi? — faggatjuk kíváncsian. De aztán kiderül, hogy bizony a világból nem sokat látott, szegény életéből még arra sem futotta, hogy mesz- szebb kerüljön falujából.

— De a Bernider uraságra emlékszem. Ilyen kalapot hordott ni, — és felgyűri a kalapját. — Olyan peckesen ült a csézán, hogy csak néztük. Szólni is alig mertünk. Mert ő volt az uraság. Gazdag ember volt, de milyen gazdag. És mégis meghalt, — teszi hozzá bölcsen. — Én meg itt maradtam s ma is emlékszem rá.

Néhány percre elgondolkozik, aztán sietve folytatja.

— Mind meghaltak, a gazdagok, meg a szegények is. Még szegény feleségem is, — és sóhajt. Felesége nemrég halt meg, vele volt egyidős: szerencsés család, minden tagja hosszú életű. Hajdan, lehet vagy hatvan éve, Péter bácsit megrúgta a ló, csúnyán fején találta, a koponyája is kilyukadt. Az orvos csak legyintett, nem nagy időt jósolt neki. Azóta az orvos is meghalt, de Péter bácsi itt maradt, s most tanúskodik az elmúltakról. De nemcsak a múltról beszél, fürge esze csa- pongva jár s a messze múltról rögtön a jelenre téved.

— No ezt se hittem volna, —

mondja nevetve. — Kapom a nyugdíjat. Előbb csak kevesebbet, 80 forintot, aztán százhúszat, aztán, kétszázhúszat, most meg már kétszázhatvanat. A múltkor jön hozzám valaki, azt mondja, adjam oda az írást. Azt mondom, nem adom, senki emberfiának. Amíg élek, az enyém, erre adják a nyugdíjamat. Minden hónapban. A postás csak nekem adhatja át, nem is adja senkinek. Ha nem talál meg, eljön másnap. Mert az az én tulajdonom.

— Nem lát szükséget, Péter bácsi?

— Nem bizony. Megvan mindenem, csak a tüzelővel nem tudom, hogyan leszek a télben. Mert az bizony kellene. No majd csak lesz valahogy, talán ad a szövetkezet. Mert én is tagja vagyok, de hát nem tudok már dolgozni. Tavaly még kapáltam, de az idén már nem fog menni.

Azt is megtudjuk tőié, hogy saját háztartást vezet. Maga főzi az ebédjét, vacsoráját, csak vasárnaponként megy el a gyerekeihez. Az étvágyával sincs baj s a beretva se remeg a kezében.

Mit kívánjunk neki, amikor elbúcsúzunk? Előbb azt akarom mondani, hogy éljen sokáig, de megelőz.

— Éljenek maguk is annyi esztendőt, mint én, — és hosz- szasan rázza a kezünket. Köszönjük, Péter bácsi, majd meg próbáljuk.

CSÁNYI LÁSZLÓ

Mint már hírül adtuk, május i 7-én és 8-án fiatal írók egy csoportja látogat megyénk két köz- I ségébe, Tengelicre, illetve öcsénv be, ahol ismertetik legújabb műveiket. Hogy a találkozás még sikeresebb és bensőségesebb legyen, bemutatjuk vendégeinket a Tolna megyei olvasóknak.

Fodor András költő a Somogy megyei Kaposmérőn született 1929-ben. Első verseskötete, a »Hazafelé« 1955-ben jelent meg, amelyért megkapta a József At- tila-díjat Három év múlva került kiadásra újabb kötete, a »Józan reggel« és most van nyomdában a harmadik, az »Át a tengeren«. öcsényhez szoros családi kapcsolatok fűzik Fodor Andrást.

Kelemen Sándor egyetemi tanulmányai után újságíró lett, majd irodalmi folyóiratok szerkesztőségében dolgozott Első novellái 1956 után jelentek meg a Kortárs-ban. az Élet és irodalomban és más lapokban. Első elbeszélés-kötete megjelenés előtt áll.

Kiss István irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár. A két irodalmi esten ő mond bevezetőt mai irodalmunk helyzetéről.

Szűts László költő első verseskötetét 1948-ban adták ki »Tánc« címen. Most kiadott, »A Tejút mezőin« című kötete ízelítő az elmúlt tíz év terméséből.

Timár Máté évekig állami gazdaságban dolgozott, jelenleg egy budapesti ipari üzem tisztviselője. 1958-ban megjelent »Majoros Ádám krónikája« című reg'nvs- ért a SZOT irodalmi díjával ju- I

talmazták. A regény második kötete előreláthatólag a könyvhétre jelenik meg. Novellas kötetének elkészülte az év végére várható.

Szabó Pál írót aligha kell bemutatni, hiszen több mint negyven kötetben megjelent eddigi művei (regények, novellák, színművek) révén jól ismerik az olva. sók. A felszabadulás előtt írt regényei közül kiemelkedik a »Lakodalom, keresztelő, bölcső«, majd ennek 1945 után megírt folytatásai az »Isten malmai« és az »Uj fold«. A két előbbi műből készültek »Talpalatnyi föld« és »Felszabadult föld« című filmjei. Ezekért, valamint az »Uj föld« című regényéért két ízben jutalmazták Kossuth-díjjal. önéletírásának eddig négy kötete jelent meg »Nyugtalan élet« címen. Élő prózaíróink közül a legtermékenyebb, s noha már 68. életévében van (1893-ban született Biharugrán), jelenleg is szorgalmasan dolgozik Legújabb kisregényét »Tiszán innen, Dunán túl« címen a Kortárs nemrégiben folytatásokban közölte. írói útján talán Darvas József fogalmazta meg a legvilágosabban: »...mint elküldő osztálya, a szegényparasztság, egészen otthon érzi magát ebben az országban. Nem történik itt semmi, amihez ne érezné közét... Nem írói Togram ez nála', hogy a valóságban jelentkező újat. a fejlődőt, az előremutatót ábrázolja — hanem emberi és írói öröm, hogy végre ezt ábrázolhatja...«

M. L