Tolna Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-05 / 105. szám
4 I960, május 5. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG Háramezerfaároinszáz forint jutalsn Táncos lányoh a termelossövethesethen HAT ASSZONY ÉS ÖT LEÁNY tagja az ifjúsági brigádnak. A •legidősebb közöttük 26, a legfiatalabb 18 éves. Csinos valamennyi. Különbséget nem lehet tenni közöttük, kék festék fröcskölte köpenyben vannak és a gép előttük lassan viszi tovább a marhabőrt. Ketten a festéket kenik fel a bőrre, a többiek meg háromtenyérnyi széles kefével simítják el. Amikor a bőr leér a gépről, lécre teszik és szárítóbakokra rakják. Ez a munka technológiája. Nem nehéz fizikai munka, de mégis fárasztó. Két óra húsz percenként váltják egymást a brigád tagjai... KISZ brigád. Özvegy Dékány Istvánná a brigád vezetője. Május elsején, a nagygyűlésen ezer embei' előtt dicsérték meg őket és 300 forint jutalmat kaptak fejenként. — Megérdemelték a jutalmat »- mondja a KISZ-titkár. — Nagyon jól dolgoznak, s az csak természetes, hogy megjutalmazzák őket — mondja Poláko- Vics István festékösszeállító. És a lányok, asszonyok, a brigád tagjai mit mondanak? — Nincs veszekedés, aztán megy a munka — ezt a brigádvezető mondja. — Dolgozunk, mindig jobban, megszervezzük a munkát és nincs ■„üzemzavar” — válaszol Kovács Panni, a menyasszony, a brigád tagja. — Megszoktuk egymást, most már a következő jutalmat várjuk — reménykedik Kovács Kati, a gyári kézilabda-csapat tagja... A brigád vezetőtől tudjuk meg, hogy néha veszekedtek, közben á gép üresen forgott. Most ha valaki veszekedni akar azt mondják: „Ne felejtsd el mit fogadtunk!" NEM FELEJTIK EL A FOGADALMAT. Mert amikor a brigád megalakult január ötödikén, a kongresszusi verseny eredményeinek túlszárnyalását tűzte célul, és több pontból álló kötelezettséget vállaltai?, szerződést kötöttek. S abban első pontként ez áll: „Megszüntetjük a brigádon belül a veszekedést.” A többi pont már „konkrétabb”: a minőség javításához a kongresszusi „plafont” vették alapul. A mennyiségi termelés nem szerepel mint növelő tényező, csak ígv állapodtak meg: Ami bőrt kapunk kenésre, azt elvégezzük... S ebben már a gyártásba kapcsolódó többi munkafolyamat dolgozói „hajtják” őket, s nem is haragszanak érte. Mert ha több a darab, akkor több a pénz is fizetéskor a borítékban. És lehetne még több is. Most sem keresnek rosszul, 1400 forint körül van az átlagfizetésük. De lehetne még több is, akkor ha nem kellene egy műszak alatt többször leállni és más színre áttérni. Sok időt vesz el a kefemosás, meg a gép szalagjának tisztítása. Kérték már többször, hogy lehetőleg egy műszak csak egy színt fessen, s ha változás is van, az csak a műszak végefelé legyen... A kérésüket még nem teljesítették. Bállá Mária, kenő. Csinos, göndörhajú leány. Jobb kezével ügyesen keni szét a kiterített bőrön a festéket, baljával rádől a laticellel bélelt „könyöklőre”. — Miért a műhelyben tartják az ételt, a kefeszekrények tetején? — kérdem tőle. — Most épül az öltöző, ebédlő, mosdó, csak ideiglenesen vagyunk beszorítva ebben a formaimtól „illatos” műhelybe. De már mi megszoktuk, meg aztán csökkentett műszakot dolgozunk, öt napon át hét és fél órát. a hatodik napon csak öt és fél órát dolgozunk. Több a szabadidő, többet tu dunk kirándulni, pihenni. Jó így brigádban dolgozni. — A két váltó brigád, nem is brigád, csak úgy dolgoznak „maszek” módon. — Mondja Kovács- né, — azt hiszem mi többet is kenünk egy műszak alatt mint ők... De hát ez a célunk. Ezt határoztuk, amikor megalakítottuk a KISZ-brigádot. — ügy tudom nem tagjai valamennyien a KISZ-nek. — Még nem, de azok leszünk, — válaszol a brigádvezető KISZ- titkár, meg közli azt is, hogy már többen kérték felvételüket, majd a legközelebbi taggyűlésen veszik fel őket. LEÁLLÍTJÁK a GÉPEKET. Ke fét mosnak. Két munkás nagy bakon több száz bőrt tol a gép elé. Két munkásnő kicseréli a festékes tálat, a brigádvezető beindítja a gépet és kenik a bőrt... Tíz órakor már több mint 700 darabnál tartottak. Tegnap 1300. tegnapelőtt 1280 volt a napi teljesítmény... Rakosgatják a jutalomra a „pénzt”, a következő jutalmazáskor valószínűleg ismét szólítják a brigádvezetőt, hogy vegye át a brigád pénzét. — P — Irodalmi estet rendeznek Tengelieen A tengelici községi tanács könyvtára 1960. május 7-én szombaton este nyolc órai kezdettel irodalmi estet rendez a művelődési házban. Az irodalmi esten részt vesz Kelemen Sándor író, Kiss Ist»Rózsa, rózsa, labdarózsa levele Csak egy legényt neveltek a kedvemre«. Május 1-én, a felvonuláson ismertem meg őket. Szépek voltak együtt is, de külön-kü- lön is. Egyik kellemes színe volt nyolctagú csoportjuk a felvonulásnak. Termelőszövetkezeti fiatalok mind a nyolcán, a gyönki Vörös Csillag Tsz tagjai. A tehenészetben dolgoznak, meg a mezőn, ki-ki ott, ahol a közös gazdaság szüksége kívánja. Vidámak, cserfesek, pajkosak — fiatalok. Dránovics István, a Vörös Csillag elnöke azt mondta róluk, hogy nemcsak táncolni tudnak szépen, ügyesen, jól tudnak dolgozni is. Három héttel ezelőtt határozta el a nyolc fiatal — Kivell Vilmosné, Horváth Sándorné, Dózsa Katalin, Horváth Aranka, Szabó Júlia, Séta Erzsébet, Müller Margit, Tiborcz Teréz —, hogy táncolni tanulnak. Az ötletet Séta Erzsébet vetette fel először és a többieknek tetszett a gondolat. Kimentek a tsz téglagyárába Szemerédi Izénkéhez, aki ért a népi táncokhoz és megkérték tanítsa őket. Irén ke Dombóvárott végzett népi táncvezetői tanfolyamot és ő maga is sokat táncolt, szerepelt már tánccsoportban, így szívesen, örömmel vállalta a tanítást. Két táncot tanultak meg eddig, s ezt elő is adták az ünnepélyen. Nagy tapsot kaptak, a Vörös Csillag Tsz tagjai tapsoltak a legjobban, magukénak érzik a csoportot, s ünnepelték első nyilvános szereplését. A tapsot megérdemelték. Én most ebben az írásban nem vállalkozom arra, hogy kritikái írjak szereplésükről, korai lenne. De kezdeményezésüket, szorgalmas, lelkes tánctanulásukat dicsérni és értékelni kell. Mert dolgoznak a lányok a tehenészetben és a mezőn — Kwell Vilmosné 57, Horváth Sándorné, Tiborcz Teréz, Horváth Aranka egyenként 60 és a többiek is jónéhány munkaegységet szereztek — s munka után hetenként kétszer a szövetkezet irodája nótájuktól, s tánclépéseiktől hangos. Négyen közülük Bikádról jönnek be próbára. És ebben a szövetkezet is segíti őket. Kimegy értük egy kocsi Bikádra és a próba után haza is viszi őket. A szövetkezeti lányok versenyeznek a községi (hivatalok, vállalatok, szervek) KlSZ-szer- vezet lányaival. Általában versenyez a két KISZ-szervezet — nagyon eredményesen — s ezek a lányok a táncban is versenyre kelnek. Most még a kultúr- háztól kapnak kölcsönruhákat, de nem sok idő múlva már saját ruhájukban lépnek fel. — Mert elmennek szerepelni Bikádra, Miszlára és a környező falvakba, s ott már szép saját ruhában akarnak táncolni. Most elkezdenek egy nagyobb, komolyabb táncot tanulni. Ebbe majd új lányokat és fiúkat, is bevonnak. Meg az is tervük, hogy feldolgozzák a környék tánchagyományait és ehhez a kuttúrház segítségét kérik. Ilyenek ezek a gyönki termelőszövetkezeti táncos leányok. Szeretik a szövetkezeti életet, az ottani munkát és a szép népi táncokat is. Ez is a mai falusi ifjúság arculatához tartozik. (GYENIS) Mikszáth—Bondy: Tavaszi rügyek című vígjátékát mutálja be a Déryné Színház Az Állami Déryné Színház május 9-én mutatja be először Mikszáth—Bondy: Tavaszi rügyek című háromfelvonásos vígjátékát. A darabbal rövidesen Tolna megyében is vendégszerepei a színház. Mikszáth Kálmán halála 50. évfordulója alkalmából a nagy író egyik legkedvesebb regényének dramatizált változatát mutatják be a Déryné Színház művészei. A Tavaszi rügyek, melyet Bondy Endre alkalmazott színpadra, az 1848-as szabadságharc utáni Habsburg-elnyomatás világát mutatja be színes, magával ragadó történetekben A két kosztosdiák, Pali és Gyuri izgalmas vetélkedésének tanulságai a mi korunkban is érvényesek: csak szorgalommal, igaz barátsággal és egymást segítő összetartással lehetünk igaz, becsületes emberek. A romantikus történetet Mikszáth Kálmán derűs és bölcs humora aranyozza be. Az előadáson több, megyénkJól sikerült nyilvános pártnap Nagymányokon Május 3-án este nyilvános pártnapot rendezett a nagymányoki MSZMP szervezet. A pártnapon részt vettek a bányaüzem, a brikettgyár, a termelőszövetkezet, tanács vezetői és dolgozói, a község lakosai közül számosán. Kékes Károly, általános iskolai igazgató, aki nemrégiben a Szovjetunióban járt, számolt be az ott látottakról és tapasztaltakról. Az előadás igen értékes és hasznos volt, a közönség mindvégig nagy figyelemmel hallgatta s utána hosszasan érdeklődtek Kékes Ká- rolytól, tapasztalatairól. A pártnapot színvonalas kultúrműsor egészítette ki, majd utána a késő esti órákig együtt maradt és jó hangulatban szórakozott a megjelent hallgatóság. ben is jól ismert és népszerű művész is szerepel, mint például: Czéh Gitta Jászai-díjas, Erős Pál és Olasz János. VI. A szövetkezeti tagság nagy része dolgozik. Minden nap megjelenik annyi tag, amennyire szükség van a napi munkáknál. Viszont olyan is van, aki még nem dolgozott a szövetkezetben. Kík járnak dolgozni? Ezt a kérdést feltétlenül elemezni kell, mert volt aki a következő választ adta erre a kérdésre: — Akiknek létkérdése, hogy kapjon egy kis sóravalót a munkaegység-előleg osztásakor. Bölcske az anyagi körülményeit illetően a megye gazdagabb községei közé tartozik. — Igen sok nagy jövedelemmel rendelkező gazda lakta, de ugyanakkor megtalálható volt mindig a szegényebb réteg is. Ez a különbség a belépéskor is jellemző volt a tagokra. Minden bizonnyal akad olyan tag is, akinek fogytán a pénze és alig várja az előlegosztást. De a többség nem ilyen. Megkértem ifjú Sárosdi Istvánt, hogy mondja meg őszintén, mennyi ideig tudna megélni kényelmesen a tartalékból? — Legalább két évig kibírnánk... Szépen gyűjtögettünk az előző években. Ezt az a Sárosdi István mondta, akiről már volt szó, s aki a feleségével együtt rendszeresen, szorgalmasan dolgozik a ó- zösben. A borbélynál véletlenül összeismerkedtem Magyar Györggyel. Ott kezdődött, hogy katonaélményeiről, hadifogságáról mesélt s ott folytatódott, hogy a szövetkezet emlegette, méghozzá nem is valami elismerően. Mindjárt kaptam az van irodalomtörténész, Szűcs László költő, és Tímár Máté SZOT-díjas író. Az irodalmi est keret'ben fellépnek az immár megyeszerte ismert és nagy népszerűségnek örvendő szekszárdi irodalmi színpad szavalói is, akik mai íróink költeményeiből adnak _elő. A bonyhádi, a paksi és a sárszentiőrlnci énekkar vesz részt a dunántúli tíalostaiáikozón Május 7-én és 8-án rendezik meg a dunántúli dalostalálkozót Székesfehérvárott. A dunántúli megyék legjobb énekkarai találkoznak itt, mutatják be műsorukat, cserélik ki tapasztalataikat. Tolna megyét a dunántúli dalos- találkozón a bonyhádi járási művelődési ház vegyeskara, a paksi járási művelődési ház vegyeskara és a sárszentlőrinci férfikar I képviseli. BOICSKEI „Az életnek alkalmon, azt hittem, hogy most végre megismerkedhetek egy nem dolgozó és amolyan »ellenzéki« taggal. Megjegyeztem: — Ilyen körülmények között, gondolom, nem is jár dolgozni. — Azt azért nem mondtam... Miért ne dolgoznék? Még az is dolgozik, akinek százezer forintja van a takarékban... Vagy ott van például az öreg Zsíros Sándor bácsi. Nagyon jó anyagi körülmények között él. Nem érezné különösebb hiányát, ha semmi jövedelme sem lenne a szövetkezetből. A háztáji területéből és a tartalékából kényelmesen megélne. — Mégis dolgozik és magáénak érzi a szövetkezet gondját- baját. Feljegyeztem jónéhány nevet. akikről szavahihető emberek azt mondták, hogy ha uárom évig ölhetett kézzel ülne a kapuja előtt, akkor is tudna bőven ruházkodni, bútort vásárolni és minden nap »ünnepi« ételt tehetne az asztalra. De ezek a tagok nem a kapu előtt üldögélnek, hanem rendszeresen járnak dolgozni. A szorgalmas munka okát tehát nem a pillanatnyi létszükségletben, a rászorultságban. hanem az emberek józan gondolkodásában kell keresni. Az igényeik nőttek és nőnek: holnap jobban akarnak' élni, mint ma és ezt a törekvésüket szándékoznak megvalósítani a TAVA I írtunk alá99 szövetkezetben. Szabó István, az egyik szövetkezeti tag mondta a következőket: — Mi az életnek írtunk alá, nem a nyomornak. Következésképpen, ha nem dolgoznának, annak előbb- utóbb kárát vallanák. Bobesik Pál brigádvezető tele van tervekkel, elgondolásokkal a szövetkezet felvirágoztatását illetően. Egy milliárdos szövetkezet terveit forgatja a fejében, mert ismeri a termékeny bölcskei Szigetet, saját maga is gazdálkodott ott és tudja, hogy milyen jövedelmező gazdálkodást lehet folytatni. Évről érre újabb területeket kell beültetni gyümölcsössel, mert hiszen Bölcskén a gazdák közül soknak éppen ez adta a legnagyobb jövedelmet. A szövetkezet még jobban ki tudja használni ezt a lehetőséget. Bobesik Pál ezért lelkesedik, fáradozik. Zsiros Sándor bácsinál is megtalálhatók azok az okok, amelyek öreg kora ellenére olyan közel vitték a szövetkezethez. Este látogattam meg a lakásán s poharazgat- tunk. Fáradt voltam, egész nap a szövetkezetről beszéltem, vitatkoztam s szerettem volna másra terelni a szót. Gondoltam, mint szőlősgazda, szívesen veszi, ha a bor lesz a téma. mivel saját maga is kedvelője e nemes italnak. — Milyen volt. a termés? — Megjárja... Meg a másik dolog, amit már az előbb is akartam mondani... Ä nyugdíj! Tudja, milyen jótékony dolog ez a falusi öregek számára? Nem volt ritka azelőtt, hogy a vagyonban megöregedett embernek könyörögnie kellett, hogy a fiatalok adjanak egy pakli dohányra valót. Ha ez így megy, senkinek sem lesz keserű az öregség. Ez érdekesebb téma volt számára, mint a szőlőhegy termése. Olyan lelkendezve beszélt, hogy ismét felélénkültem és serényen jegyeztem szavait. Megértettem azt is, hogy őt mi serkenti munkára. Fülöp Lajos, a községi tanács vb. elnökének a véleményét is kikértem: — A rendszeresen dolgozó tagokat arról lehet megismerni, hogy józanul gondolkodnak. Belátják, hogy szorgalmas munkájuk kell a jól jövedelmező szövetkezethez. Az pedig nagyon lényeges dolog, hogy nem a pillanatnyi rászorultság serkenti az embereket a munkára, hanem a reális gondolkodásuk. Igaz, még akadnak, akik nem sokat tesznek a közösség érdekében, de ezek a józan gondolkodású tagok és a szövetkezeti közösség hatására egyre inkább megváltoznak — józan gondolkodású és szorgalmas tagokká válnak., jegyre inkább közös jellemvonásuk lesz a tsz-tagoknak a szorgalom. így alakul ki az ú.j Bölcske, az egységes falu, amelyben mindenki a szövetkezetben keresi a boldogulását szorgalmas munkával. Nem kétséges, meg is találják. BODA FERENC
