Tolna Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-04 / 104. szám

4

TOLNA TVTFGYFI NÉPÜJSAG

1980. mája? I:

'hfyugtalah, Mjjuqdifaá

R

omantikus, gyönyörű völgyben kanyarog Nagyszékelyen a Dózsa György utca. A házak előtt kertek, az udvarokban virágzó gyümölcsfák. Az egyik kis ház udvarában méhecskék százai zümmögnek a kaptárak körül. Itt lakik immár több mint egy évtizede Bakos Nándor nyugdíjas műszaki tisztviselő, aki Budapesten élte le dolgos éveit és megpihenni vonult vissza Nagyszékely községbe.

Ideális környezet ez egy idős embernek. Nyugalmat találhat itt, kipihenheti egy egész élet küzdelmeit, fáradalmait. Bakos Nándor bácsi azonban nem nyugalmat keres. A termelőszövetkezeti mozgalom fejlődése, egész társadalmunk nagy megmozdulása nem hagyja őt sem nyugalomban. A hosszú té. li estéken, a csendes kis házban könyvek, újságok, folyóiratok fölé hajol és fáradtságot nem ismerő buzgalommal tanulmányozta: hogyan tudna a termelőszövetkezet gyorsan, kevés befektetéssel komoly jövedelemre szert tenni?

A tanulmányokat kiegészítette budapesti mezőgazdasági , szakember ismerőseitől kapott tanácsokkal, útmutatásokkal és így jutott el a baromfitenyésztés gondolatához. Könyveket, folyóiratokat, brosúrákat vásárolt Pesten, s most már ezeket bújta Tanulmányai nyomán tervek születtek,

C rdemes lenne a Március 1. Tsz-nek nagyüzemi módon már az idén, a közös gazdálkodás első évében baromfi- tenyésztéssel foglalkozni! A régi szénégető mellett, a miszlai útelágazással szemben a déli fekvésű, a gyöpös akácligetben, amelyet patak szel keresztül, baromfifarmot lehetne létesíteni. Ez a terület jó kilométernyire van a községtől, védett a fertőzéstől, árnyas is, napos iá,

minden szempontból kitűnően megfelel baromfitenyésztésre. Az ólakat tömésfallal saját erőből fel lehetne építeni. Föld is van, a tetejére fa is akadna, meg zsupp is, az asztalosmunkákat ő maga, Bakos Nándor elvégezné, hiszen fúró-faragó ember. Sokan, tudnak a faluban tömésfalat csinálni, tehát az építkezéshez úgyszólván csak a szeget kellene megfizetni, még a vasanyagot is megcsinálná hulladékból a kovács.

Az így elkészített farmon ey.er csirkével, ötszáz pulykával és ötszáz gyöngytyúkkal kellene Bakos bácsi tervei szerint megindulni. Ebből fejlődne ki aztán a többezres nagy, modern baromfifarm

A mai szövetkezeti emberek, akik tegnap még egyéni parasztok voltak, első hallásra idegenkedtek ettől a gondolattól. Mint Somogyi Lajos bácsi idős tsz-tag mondja, a parasztember mindig félt az újtól, mert az új kikísérletezése mindig veszteséggel járt a kis gazdaságokban. Meg kell mondani őszintén, még a tsz vezetősége is nehezen barátkozott meg Bakos Nándor bácsi gondolatával.

A nyugdíjas ember azanban

^ nem maradt nyugton. Na ponta felsorakoztatta megcáfolhatatlan érveit, s érvelése közben komoly szaktudásról tett tanúbizonyságot. Szavai nemcsak jótanácsok voltak, a szavakhoz tett is járult. Felajánlotta, hogy vezeti a baromfifarmot és kétezer baromfi teljes gondozását ő maga, prémiu. mos munkaegységre elvállalja.

A jég most végre megtört. A szövetkezet 1200 előnevelt csirkét hozat és ezzel kezdi meg egyelőre a tenyésztést Bakos bácsi. Egy lakatlan házat szemeltek ki e célra, s ha ez a kísérlet sikerül, akkor megvalósítják teljesen a terveit.

A nyugtalan nyugdíjas most

még újabb terveken gondolkodik. Van a Dózsa György utca végén egy tó, amelyet forrás táplál, a közelében pedig dús fűvű rétek. Bővíteni kellene ezt a tavat és kacsa-libafarmot lehetne itt létesíteni. Ennek a megszervezését és irányítását is elvállalná. Sőt méhészetet is szervezne, mert a falu adottságai a nagyüzemi méhészetnek is kitűnően megfelelnének,

K^j iért van minderre Bakos

1 * Nándornak szüksége? Sokan azt hiszik, csak anyagi érdekek vezetik gondolataiban. Ez azonban nem így van. Bakos bácsi nyugdíjat kap államunktól, emellett saját méhészete is jó jövedelmet jelent neki. Megvár) mindene, ami megélhetéséhez szükséges, nem szenved semmiben hiányt, csak éppen dolgozni szeretne. Dolgozni a falu felvirágoztatásáért. Érzi, tudja, most eljött az idő arra, hogy az ember munkája értelmet kap, nem tűnik el nyomtalanul, hisz amit dolgozik, annak hasznát nemcsak ő egyedül, hanem az egész közösség látja és a közösség új, szebb élete, megelégedettsége, elismerése a legnagyobb fizetség.

Nem sok támogatást kapott eddig Bakos bácsi, sőt sok közönnyel találkozott. Jó lenne, ha az erre hivatott szervek, a tsz vezetősége, a pártszervezet, a Gyönki Járási Tanács Mező- gazdasági Osztálya jobban támogatná, segítené. Reméljük, ez meg is történik és Bakos Nándor munkája, szorgalma, tehetsége hathatósan járul majd hozzá Nagyszékely új, szebb életének megteremtéséhez.

Gyenis János

Nem árt néha felidézni a múltat

„Kérelem!

A szekszárdi népkonyha műkő dését már a legközelebbi időben megkezdi. Tekintettel arra, hogy a mai munkanélküliségben a szű- kölködők érdekében a népkonyha nagyobb mértékben kénytelen igénybevenni a társadalom jóin dulatú támogatását, ezért kétsze rés bizalommal kérjük a nagyközönség pártolását, hogy ezen jó tékony intézmény feladatának kel lóképpen megfelelhessen.

A népkonyha hálás köszönettel fogad el könyöradományokat úgy készpénzben, mint élelmicikkben -*• hangzott a kérelem, amelyet az Ur 1913. esztendejében tettek közzé Szekszárdon.

És a felhívás nyomán — írja az akkori krónikás — megnyíltak szívek és megindult a gyűjtés „kegyes adakozók” körében. A Szekszárdon működő népkonyha javára gyűjtöttek amelyet a nyomor enyhítésére állítottak fel.

A grófi és bárói adakozók — nemességük családiját évszázadokra visszavezető földesurak — akiknek havi jövedelme ezrekre rúgott és akik előidézői voltak a nyomornak, nem átallották nevük mellé jegyezni az öt, tíz és húsz koronákat. Gróf Apponyi Géza aki több ezer hold föld tulajdonosa volt. gavallér magyar úrhoz méltóan S0 koronát adományozott, s ezért nevét kiemelt vastag szedéssel nyomták a sajtóba. Dőrv Hugó Tüske pusztai földbirtokos négy zsák burgonyával segített a nyomorgókon akkor, amikor egy zsák burgonya piaci ára hatvan krajcár volt.

Nem voltak jobbak a szekszárdi előkelőségek, városunk virilistái és nagykereskedői sem az adakozás terén. Sokan közülük néhány kiló babot, káposztát, sárMegyénk egyik legtisztább faluja TENGELIC

Tengelic szövetkezeti községben a tisztasági hónap keretében valóban nagytakarítást végeztek. A középületek, — iskola, tanácshá za — de még a tsz tagok házatája is ragyog a tisztaságtól. Az udvarokból kihordták a trágyát a limlomot, a házakat kívül belül frissen meszelték, tatarozták. Szépek az udvai'ok, de az utcák is, a házak elejét, de még a kocsiutakat is rendszeresen gereblyézik.

A „Tiszta falu” fogalmán belül a „Tiszta udvar, tiszta ház” jelszava érvényesül. És ezt a jelszót nem szűkítik le az év tisztasági — április — hónapjára hanem egész évben érvényesítik. A házak előtt virágoskertek pompáznak, s az idegenek, akik megfordulnak a faluban, méltán mondják „de szép tiszta és rendezett ez a falu.”

A „Tiszta udvar, tiszta ház” jelszavának megvalósításáért sokat tesznek a községi orvosok, az egészségház két védőnője, de a Vöröskereszt aktivistái is fáradhatatlanul járják a falut. Az egészségügyi dolgozók és az aktivisták mozgósító munkája eredménytelen lenne, ha nem párosulna a község lakosságának tiszta- ságszeretetével. A községben tartózkodásunk alatt megfigyeltük, hogy amikor egy trágyás kocsi kifordult az udvarról, a házbeliek közül azonnal akadt egy otthonlévő idősebb családtag vagy gyermek (a fiatalság a tsz-ben dolgozik) aki seprűt és gereblyét ragad, va rendet tett a ház körül.

Az utcákon nincs szemétgyűjtő láda, — mint teszem azt Szekszárdon, — ennek ellenére még csak véletlenül sem lehet látni eldobott cigarettavégeket, vagy csokoládés sztaniolt. De nem azért, mert ebben a községben nem dohányoznak, vagy a gyerekek nem esznek cukrot, csokoládét, hanem azért, mert a község lakossága, apraja-nagyja, egyaránt szereti a szépet, büszke a tiszta és takaros falujára, nem szórja el a szemetet.

Tengelic tiszta udvaraival, házaival, utcáival, egyre inkább méltó a szövetkezeti község elnevezésre, s a falu szépítésében is meglátszik a termelőszövetkezeti község közösségének összefogása.

P-né

Kézimunka-kiállítás Pakson

Nem akarok elfogult lenni a meghittebbé, otthoniasabbá teszi paksi asszonyokkal, lányokkal a lakást. Ez a törekvésük pedig szemben, de kikívánkozik belő- csak dicséretükre válik a paksi lem az a megállapítás, hogy pél- asszonyoknak, lányoknak, dásan szorgalmasak, háziasak. Ez A kiállítást a nőtanács és a egy kiállítás megtekintése után földművesszövetkezet nőbizottsá- érlelődött meg bennem. ga közösen rendezte és egy biA minap kézimunka-kiállítás zottság a három legszebb kézinyílt Pakson, a pártszervezet he- munka készítőjét emléklappal tűn lyiségében. tette ki. A legértékesebb kéziA kiállított kézimunkákat hor- munkának a kalocsai mintájú golással, kivarrással készítették, szekrénycsíkokat minősítették. Asztalterítők, szekrénycsíkok, vá- Készítője Lacza Istvánná, a szakmák alá készült minták stb. talál- kör vezetője. A második helye- hatók itt, A kiállítás minden zett Kern Mária kék Viktória hím egyes darabjának elkészítéséhez zésű díszpárnája, a harmadik pe- ügyes. szorgalmas kezek kellettek dig Tezás Mária hétágú csillag és jnüTdcn^gye^^^iarat^szebbé^üakiMmrgolt térítője lett.

gaborsót, kölest és két-három zsák burgonyát kegyeskedtek ado-í mányozni. A krónikás a szekszárdi adakozók közül kiemelte Leicth Lajos nevét, aki a Tolna megyei Takarék és Hitelbank igazgatója volt, és akinek mellesleg jólmenő fakereskedése volt az egykori ep-i reskertben és néhány ezer öl szőlője a szekszárdi lankákon.

A nemes adakozók jóvoltából 1913. január másodikától 1913j márciusáig a szekszárdi népkonyhán összesen 12178 adag meleg ételt és 627 és fél kiló kenyeret, vagyis átlag naponta 206 adag ételt osztottak ki a szegények között.

A szekszárdi munkások, a szegényparasztok százai sorakoztak naponta a szegénykonyhánál egy tál ételért, ha ugyan mai fogalommal ételnek lehetne nevezni azt a habart kotyvalékot, amelyet a szekszárdi szegénykonyhán osztottak.

Külön kommentárt a fentiekhez nem kell fűzni, de emlékeztetőül nem árt néha idézni a múlt nyomorúságát. Fiatalságunk ma már szerencsére nem ismeri az éhezés, koplalás szörnyű kínját, a vér konyka kenyérszeletet. A kiflit, a csokoládét, a narancsot — amely a mai gyermek számára már megszokottá vált, — abban az időt ben csak jórészt hírből ismerték,

A szekszárdi népkonyha működéséről előkerült dokumentum csak egy része a rosszemlékű múltnak, amelyet okulásul nem árt néha felidézni.

„Theodor Oberländer, ön bűnös!’*

’ Ez lesz a címe annak az új dokumentumok, amelynek forgatását a napokban fejezi be a moszkvai filmművészek egy csoportja.

A szovjet filmoperatőrök megörökítették a fasiszta megszállók gaztetteinek kivizsgálására alakított rendkívüli. állami bizottság moszkvai sajtókonferenciáját. — Ezen a konferencián megcáfolhatatlan bizonyítékok kerültek napvilágra Oberländer borzalmas bűntetteiről.

Levetítik a háborús években Pjatyigorszkban és Nalcsikban (észak-kaukázusi városok) felvett filmkockákat, amelyek bemutatják az Oberlander-banditák kegyetlenkedéseinek nyomait. A dokumentumfilm bemutatja a müncheni náci puccsot, valamint a memeli és königsbergi pogromokat is, amelyekben a fasiszta Oberländer részt vett.

V,

Mielőtt próbáltam volna jellemezni az embereket, természetesen sok tsz-taggal beszéltem. Megkérdeztem tőlük, hogy szerintük ki a különb ember a szövetkezetben és hogyan bírál, jak el a tagokat, A válaszok egyértelműek voltak

Bobesik Pál, a gyümölcsös és kertészet brigádvezetője. Neki ez volt a véleménye:

— Én a szaktudás és munka szerint ítélem meg az embereket.

—Hogy érti ezt?

— Vegyük először is a szaktudást. Minden embernek más és más a tudása, noha valamennyien parasztemberek vagyunk. Ebből következik, hogy itt a közösségben mindenkit olyan munkával kell megbízni, amihez legjobban ért és mi ezt is tesszük. Az alapvető jellemzési szempont a munka. Ezt. azért kell külön is hangsúlyozni, mert. nem elég csak a tudás, a hozzáértő ember is végezhet rossz mupkát, ha lelki- ismeretlen.

Ez a beszélgetés a Szigetben folyt le a virágzó gyümölcsfák alatt. Tudniillik a szövetkezetnek itt több mint 100 hold gyümölcsöse van.

— Látja ezeket a fákat? Nagyon sok munkát jelentett a tisztogatásuk, permetezésük és igen sokan dolgoztak ás dolgoz..

iölCSI&iD IAVÄ2Ä

Ki a különb ember ?

nak itt. Megfigyeltem, volt olyan ember, hogy a harmadik fától sem restellt visszamenni az elsőhöz, ha észrevette, hogy rajta felejtett egy nem odavaló gallyat. Pedig senki sem mondta neki, de látta, hogy az felesleges. Hát ilyen a lelkiismeretesen dolgozó tag és az ilyen embereken múlik majd a szövetkezet jövője. Ezért mondom, hogy az emberek jellemzésénél mindenekelőtt a munkát kell figyelembe venni.

Megjegyzem, kaptam olyan választ is a kérdésemre, hogy »aki azelőtt jó gazda volt, az majd itt is jó tag lesz«. Ilyen nézet már a szervezés idején is volt. Persze, ebben nem sok a bölcsesség és így nem is lett uralkodóvá Akiktől hallottam, azok sem valami meggyőződésből mondták, inkább csak azért, hogy mondjanak valamit és nem gondolták meg jól az értelmét. Amikor kezdtük sorra- venni a neveket, mindjárt- kiderült, hogy a tsz jelenlegi szorgalmas és kevésbé szorgalmas tagjai semmi esetre sem aszerint csoportosíthatók, hogy azelőtt jó. vagy kevésbé jó gazdák voltak-e. így aztán elismerték, hogy a szövetkezetben nem »volt jó egyéni gazdák« és »volt gyengébb egyéni gazdák« vannak, hanem jól és kevésbé jól dolgozó tagok.

Semmi természetellenes dolog nincs abban, hogy néha ilyen ferde nézetek is elhangzanak. Pár hónapja kezdték az új életet, s nyilván nem alakulhatott ki bennük egy teljesen új, a régivel semmi kapcsolatban lévő gondolkodásmód. Jelenleg az a lényeg, hogy az okos, bölcs gondolkodásmód van túlsúly, ban és mindenekelőtt ennek a hatása érvényesül.

Sokféle ember került egy közösségbe. Nagy volt köztük a vagyoni különbség. Jellem és egvéb tekintetben is sokfélék voltak így aztán többek között azt is megfigyeltem, hogyan fér meg most ez a sokféle ember ebben az egy közösségben. Beszélgettem Medgyesi Mihály nyolctagú munkacsapatával. Megkérdeztem tőlük, nem veszekszenek-e, békességben van- nak-e. Megütköztek a kérdésemen.

— Nem azért, vagyunk a szövetkezetben, hogy veszekedjünk. hanem azért, hogy dolgozzunk — mondták.

A csapatról végül is ezt írtam be a jegyzetfüzetembe: "A vidámság, a jókedv és az egyetértés munkacsapata.« Ezt figyeltem meg náluk.

Jól megférnek egymás mellett. A közös munka a gondolkodásban is egyre hasonlóbbá teszi őket A többség nem azt nézi, hogy mi az, ami valamikor elválasztotta egymástól az embereket, hanem azt, hogy most ki mit tesz a szövetkezet érdekében.

— Valamennyien tiszta lappal indultunk, kezdtünk a szövetkezetben. Aláírtuk a nyilatkozatot s itt egyforma eséllyel kezdte mindnyájunk. Majd a végzett munka mutatja meg, hogy ki mit ér és milyen tagja a szövetkezetnek.

Ismét Bobesik Pál brigádvezető szavait idéztem és ezzel legtöbben egyetértenek, a szövetkezetben Ez pedig nagyon fontos dolog, hiszen az egyetértésnek, a közérdekű törekvések megvalósításának ez a kiindulópontja. Ha a tagokat a végzett munka szerint különböztetik meg — márpedig ilyen szellemben kezdték a közösségi életet —, akkor rövidesen egységes falu és virágzó szövetkezet lesz Bölcske.

(Folytatjuk.)

Bo<1 a Ferenc