Tolna Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-01 / 78. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG 1960. április L Harmincadik év Bsszonycknak — lányoknak Harminc évig egy helyen dolgozni, nevelni, tanítani az apró emberpalántáidat, nem kis dolog. Ez az érzés fog el, amint itt Mosson Rencz Antallal, az iskola igazgatójával beszélgetek. E 30 év ala,tt — amint beszélgetésünkből kitűnik — valósággal eggyé- forrt falujával. Egyúttal életén és munkásságán keresztül faluja, élete és fejlődése is tükröződik. Nem volt egyszerű pedagógusnak lenrii. Erről így beszél. — Nem volt könnyű álláshoz jutni akkoriban. Nagyon solcan végeztünk az állások számához képest, de még többen jelentkeztünk, ha egy-egy helyen üresedés volt. Jól emlékszem — simítja végig halántékát elgondolkodva —, hogy ide is 170-en adtuk be a kérvényünket. S én voltam a szerencsés — teszi hozzá mosolyogva, A későbbi beszélgetésből azonban kiviláglik, milyen értékű volt ez a szerencse. — Amikor elfogadták jelentkezésemet — mondja — azt is közölték velem, hogy ingyenes helyettesként működhetek, s ha tényleges üresedés lesz, akkor véglegesítenek. »-De ez még egyáltalán nem biztos« — mondta nekem az iskolaszéki elnök. Így, ilyen körülmények, ilyen érzésekkel dolgozott több mint eáv fél évig, fizetés nélkül. Ezt az érzést csak az tudja megérteni igazán, aki maga is volt olyan helyzetben, amikor minden nap, minden órában Damokles kardjaként lebegett fölötte az elbocsátás, a munkanélküliség réme, A harminc évből tizenöt így telt el Rencz Antal életében is. Álennyivel másként szólhat a krónikás a másik tizenöt évről, összehasonlításként csak a tantermek kilencre szaporodott számát vegyük, vagy azt, hogy négy pedagógus helyett ma 18 tanítja a mözsi gyermekeket. Pedagógusainknak pedig nincs ingyen tanítástól, munkanélküliségtől való félelem. Sőt... — Hívtak már Budapestre is — mond',a, de nem mentem. Olyan szeretnivaló emberek élnek itt, meg én is megszerettem az itteni életet. — És már az új meg új problémákról beszél. — A megnövekedett tanítási és tanulási lehetősének is lassan kevésnek bizonyulnak. Nagyon elkelne egy új iskola — sorolja — mert követnünk kell a tanulócsoportok számát és egy másik napközis csoport is elkelne. így él tehát ma egy pedagógus. Tele munkával, jóleső gondokkal, köztiszteletben, megbecsülésben. (Sz) r Éberség, vagy durvaság ? Általában, de különösen a piaci napokon, szerdán és szombaton zsúfoltak a szekszárdi üzletek, így volt ez a Népbolt Vállalat ISS-ös számú divatáru üzletében az elmúlt hét szombatján is. Az elárusító nőknek ugyancsak igyekezniük kellett, hogy a vásárlók igényeit kielégíthessék. Cs. S.-né szekszárdi fiatalasz- szony nyugodtan várt és amikor reá került a sor, kiválasztott magának egy pár 60 forintos nylon harisnyát. A blokkal a pénztárhoz ment és csak akkor lepődött meg, amikor a pénztárosnő 65 forintot kért — miután a blokkon ez az összeg volt feltüntetve. Cs. S.-né kifizette a kért pénzt, s visszamenve a pulthoz, halkan megjegyezte az árukiadónak. — Kartársnő kérem, nyilván valami tévedés történt. Én egy 60 forintos harisnyát választottam ki, egyebet pedig nem vásároltam. Miért blokkoltak a 60 forintos harisnyáért 65 forintot? Az eladónő kibontja a csomagot. Valóban igaza volt Cs. S.-né- nek, s azon nyomban szólt is a .pénztárosnőnek, aki a többletet, az 5 forintot vissza is adta. Cs. S.-né miután már minden rendben lévőnek látszott, udvariasan megkérdezte: — Megkaphatnám az árut? — Igen, de csak az után, ha tisztázzuk, mi van abban a másik csomagban — mondja a mögötte áüó boltvezető. (Cs.-né táskájában ugyanis egy rózsaszín papírba burkolt csomag volt.) — Mi ez, kérem, csak nem gyanúsítanak? — kérdezte a fiatalasszony, miközben az üzletben lévő 15—20 vásárló szemének a kereszttüzébe került. — Én azt gyanúsítok, akit akarok — hangzik ellentmondást nem tűrő hangon a boltvezető válasza. Cs. S.-né halálsápadtra vált arccal, remegő kézzel a táskájába nyúlt, kibontotta a csomagot, amelyből egy pár fehér gyermektérdzokni került elő. — Az Anyák Boltjában vettem az imént — mondotta remegő hangon és megmutatta a blokkot is, amelyre rá volt nyomva a szokásos jelzés: »Fizetve-«. — Hát igen, nem tőlünk való az áru, mi ugyanis gyermekdivatcikkeket nem tartunk — mondta valamivel enyhébb hangon az üzlet éber vezetője, s ezzel napirendre is tért az incidens felett. Cs. tí.-né pedig, aki mellesleg az egyik szekszárdi vállalat köztiszteletben álló dolgozója, megszégyenítve hagyta el az üzletet. A 165-ös számú divatáru üzlet dolgozói ezzel napirendre is tértek a dolog felett, de nem a megsértett asszony és a vásárlók közül néhányan, akik az üzletben tanúi voltak az esetnek. Mert ugyebár azt mindenki tuoja, hogy a mi társadalmunkban ma még szükség van az éberségre. Emberek vagyunk, tévedhetünk is. Ezt sem tagadjuk. De azt igenis szóvá tesszük — és pedig jogosan —, hogy akkor, amikor a divatáru üdét vezetője maga is rájött arra, hogy helytelenült járt el, illett volna legalább, annyit mondani Cs. S.-nének, — akit a saját igaza mellett (hisz neki számoltak 5 forinttal többet) — még meg Is sértettek: tévedtünk, elnézését kérjük... Figyelő Régészeti kutatások a lengyel Kárpátokban A lengyel Kárpátokban a régészeti kutatásoknak már száz éves hagyományaik vannak. A na- gyobbarányú kutatás azonban 1951-ben indult meg. Korszerű munkamódszerekkel kezdték meg a kutatást a Duklai hágó környékén. 1951—57-ben érdekes adatokhoz jutottak a kárpáti várak védelmi felszereléséről a X—XI. században. A kutatások kimutatták, hogy az eddigi vélemény ellenére a környék lakosai már a klastromok alapítása előtt ismerték a földművelést. Különösen sokatígérő kutatás folyik Przemysl város várhegyén. Itt a X—XIII. században nagy település volt. Podlezben olyan fazekaskemencét tártak fel, amelyben kelta festett agyagedényeket égettek. A kárpáti régészeti kutatások eredményeit az Acta Archeolo- gica Carpatica című tudományos folyóiratban teszik közzé, amely a csehszlovák, román és magyar régészek munkájának eredményeiről is b»számol. , Pályaválasztás előtt A rendszeres munkának nem kis akadálya, hogy nagyszámú szakképzetlen női dolgozó vesz részt a termelésben, és gyakran változtatják nemcsak munkahelyüket, hanem foglalkozásukat is. Ennek magyarázatát a múltban kell keresnünk. Nem olyan régen csak az erős jellemű és széles érdeklődési körrel rendelkező nők választottak igazi élethivatást. A többiek — és ez volt a nagy több.- ség — férjhezmenetelükig rendszerint házimunkát végeztek, vagy legfeljebb kisegítő munkát vállaltak, mert későbbi .sorsukat úgyis a férj kívánsága, anyagi viszonyai döntötték el. Ha aztán az ilyen nő — akár mert házassága nem sikerült, akár mert anyagi helyzete megkövetelte — munkába állt, gyakorlatlansága miatt a férfiakkal semmiképpen sem tud. ta felvenni a versenyt. A ma társadalmának képzett, öntudatos és tetterős női dolgozókra van szüksége, Ennek feltétele azonban, hogy állandó hivatást válasszanak, és jövendő pályájukra alaposan felkészüljenek. Nem célszerű, ha csak a család dönti el, hogy milyen pályára menjen a fiatal lány, mert szellemi téren gyakran túlértékelik, fizikai vonatkozásban pedig sokszor lebecsülik képességeiket Célszerű a döntés előtt meghallgatni a pályaválasztási tanácsadó, a pedagógusok és az iskolaorvos vé. leményét, mert ezek tárgyilagosadban tudják megítélni, hogy a lány milyen pályára alkalmas. A pályaválasztásnál elsősorban a szellemi és testi képességeket kell figyelembe venni, de tekintettel kell lennünk a lány egyém- ségére is. így pl. a betegápolói pálya talán a legnőibb foglalkozás. Mégis a túlárzékeny nő, akit a szenvedés, a vér, a halál látványa megrémít, erre a pályára nem való. Fordítsunk gondot sokszor alig észrevehető fogy a1 okosságokra is: ideges, ingerlékeny vagy beszédhibás nő ne menjen Díszítsük lakásunkat A szép díszpárna legtöbbször a fekvőhely dísze, a pamlagé, a kereveté és csak néha díszítjük párnával a karosszéket. A dísz- párna díszíti a lakást, de csak akkor, ha formájukban, színükben alkalmazkodnak a szoba berendezéséhez. Csergével letakart kere- vetre nem való selyembrokát nu- zatú, aranyzsinórcs párna, mint antik kanapéra se tegyünk népi hímzésű párnát. A modern lakás párnái simák. Legtöbbször dísztelenek,. Az anyag különlegessége, szép mintája az, amelyre nagy súlyt kell fektetnünk. A modern lakás fekhelyére illenek a népi hímzésű párnák is, különösen, ha mindegyik más-más vidék népi kézimunkája. Legyen a párnák között egy olyan is, amelyre nyugodtan ráhajthatjuk fejünket, amikor néhány percre lepihenünk. pedagógusnak; a látáshibában szenvedő nem lesz jó közlekedési alkalmazott; nem való álló munkára a lúdtalpas; túl érzékeny bőrű kiütésekre hajlamos nő nem alkalmazható a vegyiparban. Az életbe induló lányt úgy neveljük, hogy az ne tekintse munkáját valami szükséges rossznak, hanem hivatásnak, amely megélhetése biztosítása mellett életének értelmet ad. Ne erőszakoljuk olyan pályára, amihez nem érez kedvet. Válasszon olyan munkakört, amelyre hivatást érez és amelyhez szükséges lelki és testi előfeltételek birtokában van. A helytelen, elhibázott pályaválasztás tönkre teheti munkakedvét, elveszi önbizalmát és meghason- láshoz vezethet. Sálgalléros pulóver Kötéséhez kb. 20 dkg duplaszálú zefirfonal szükséges. 2-es, vagy 2 és feles tűvel kötjük. A munkát a derékrésznél kezdjük, az elejét kb. 110, a hátát 100 szemmel. 2 sima, 2 fordított patent kötéssel kb 10cm-es pántot kötünk, ezután 1 sima, 1 fordítottat kötünk három soronként váltakozva úgy, hogy a sima szemek fölé fordított, a fordított szemek fölé sima szemek kerülnek. Ezzel a mintával a szabásminta szerint szaporítva kötünk egészen a karkivágásig. Itt ..._....,úv... ........ í a munka elején a szemeket középen ketté választjuk és a nyákki- vagást. mint a sor elején, 1 szemmel fogyasztva, kötjük egészen a vállmagasságig, itt a váll vonalát befejezzük. A gallért a szélesebb részénél kezdjük, szintén pater.t- kötéssel és megfelelő módon fogyasztva befejezzük. Ezután rávarrjuk a nyakkivágásra oly módon, hogy sálgallért alkosson. Ezt a pulóvert köthetjük 1 sima, 1 fordított soronkénti váltakozásával is. A megyei művelődésügyi osztály kiadásában megjelent Hans Sachs: A diák és az ördög A színjátszó csoportok gondjainak könnyítése érdekében a megyei tanács művelődésügyi osztálya tervbevette könnyen előadható színművek, jelenetek, dramatizált elbeszélések kiadását. A terv a megvalósítás útjára lépett Hans Sachs »A diák és az ördög« című komédiájának megjelentetésével Csányi László fordításában. »A diák és az ördög« magyar nyelven most jelent meg először. A Tolna megyei színjátszó együttesek bizonyosan örömmel fogadják. azért is, mert segít könnyíteni a darabhiányon, de azért is, mert egy könnyed, szellemes, könnyen előadható, különösebb technikai felkészültséget nem igénylő darabbal gazdagodik színdarab-táruk. A darab rendkívül szórakoztató, de ugyanakkor határozott mondanivalója is van, nemcsak szórakoztat, hanem nevel is egyszersmind. Felemeli szavát az álszent képmutatás, a szemforgatás leple alatt elkövetett erkölcstelenségek ellen, ugyanakkor lerántja a leplet az ostoba hiszékenységről is. Hans Sachs, a csizmadia-költő Nürnbergben élt 1494-től 1576-ig, haláláig. A mesterdalnokok e legrokonszenvesebb alakja hosszú életében minden létező irodalmi műfajjal megpróbálkozott. Műveivel nemcsak szórakoztatni akarja polgártársait, hanem oktatni is. írásait harcos antikleri- kalizmus, a butaság és babona elleni küzdelem jellemzi s ebben van maradandóságuk titka. A fordító mindvégig ragaszkodott az eredeti formához — mint megjegyzéseiben is megemlíti — német hangsúlytalan kezdésű nyolcasokat azonban hangsúlyos kezdésű sorokkal cserélte fel, mert csak így lehetett biztosítani a helyes ritmikai megoldást. Csányi László fordítása mindJ végig fordulatos, gördülékeny, ízes magyar nyelven gördülnek a sorok, ami annál is értékesebb, hogy könnyebbé és egyben sikeresebbé teszi a szereplők munkáját. A fordítás a hű tolmácsolás mellett mindvégig jól illeszkedik a darab könnyed, szellemes hangulatához, csípősségét, gúnyos harciasságát jól adja vissza. A darabhoz Letenyei György írt hasznos tanácsokat a rendezőknek és szereplőknek. A megyei tanács művelődés- ügyi osztálya hasznos munkát végzett Hans Sachs komédiájának kiadásával.
