Tolna Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-30 / 101. szám
£§!iits!f fi leslifécl kommiuiftsta és-------------------------*-------------------------------Májusi ajándék A lakatosok ötágú csillagot készítettek lemezből, befestették- vörösre és nagy egyest rajzoltak fehér festékkel a közepébe. A lányok, a KISZ tagjai pedig az állomás meg a fűtőház mögötti csa- litosból, a vadon növő orgonából szedtek hatalmas csokrokat. A mozdonyt, a paklikocsit díszítették. A párt-irodából három zászlót kértek,’ két vörösszínűt, meg egy háromszínű nemzeti zászlót. Ünnepi útra készítették a vonatot . .. A készülődés közepébe toppanok be. Az állomásfőnök meg a párttitkár éppen arról tárgyal, hogy ezekre a kiszesekre lehel- mindig számítani, amit egyszer megígérnek, azt ha törik, ha szakad. de végrehajtják... Március végén, a bátaszéki-vasutas fiatalok KISZ szervezetében ünnepi taggyűlést tartottak. Az Ifjúság' a szocializmusért jelvényt adták át azoknak, akik a különböző próbát letették. S ekkor határozta el három fiatal: Vida Mihály forgalmi szolgálattevő, Becze Gellért tolatásvezető és Kulcsár István kocsirendező, hogy május elseje előtti napon egy túlsúlyos irányvonatot visznek szénnel rakottan Sztálinvárosba ... Akkor így határoztak. Most meg már készülnek az útra. A főnök Sztálinvárossal beszél telefonon: — Ha felér a vonat, valami meleg levest, ebédet adjatok majd a fiúknak. Biztos fáradtak lesznek! És pihenjenek, csak úgy engedjétek vissza őket... A sztálinvárosi állomásfőnök a kérést teljesíti. — Olyan hosszú az út, hogy annyira elfáradnak? Vida Mihály forgalmi szolgálat- tevőtől kérdezem ezt. — Nem, de tudja reggel adjuk le a tizenkétórás szolgálatot. Sajnos így jött ki a szolgálat, de Küldöttgyűlést tart az ÉDOSZ Az Élelmezésipari Dolgozók Szál; szervezetének Tolna megyei Területi Bizottsága jövő héten küldöttközgyűlést tart. A gyűlésen részt vesznek a szakszervezeti alapszervezeteknél megválasztott küldöttek, akik a Területi Bizottság jelentése alapján megvitatják a szakszervezet eddigi tevékenységét, határoznak a feladatok végrehajtásának módjáról. A küldöttgyűlésen választják meg a szakszervezet új Területi Bizottságának és Számvizsgáló Bizottságának tagjait. A küldöttgyűlés Szekszárdon, a művelődési házban lesz, május 4-én. j megígértük, s szavunkat állni becsület dolga ... ! Pénteken este hat órától szombat reggel hat óráig adják a szol- I gábitót. Vonatot indítanak, fo- I gadnak. Kint a vágányok között a tehervonatokat rendezik vonattá és reggel, ma elindul az ajándék-vonat. Mert később azt is megtudom: — Ajándék ez a vonat, a mi májusi ajándékunk, — mondja Vida elvtárs — társadalmi munkában megyünk el. Én leszek a vonatvezető — igaz kinőttem már e szakmából, régen volt amikor én is kint dolgoztam — Becze Gellért a tolatásvezetőm, egy brigádban dolgozunk, ő fékező lesz, Kulcsár István lesz a zárfékes. Hatkor letesszük a ,.lantot”, hét óra tizenöt perckor meg már indulunk. Szeretnénk visszafelé kohósalakkal rakott vonatot hozni, nem tudom sikerül-e. Ha nem, akkor majd a gyorssal jövünk meg. és másnap, május elsején hatkor újból szolgálatba állunk. Egy napot, egy nap munkáját adjuk ajándékba azért, hogy most így, szabadon, vidáman ünnepelhetünk . .. És amikor az olvasó kezébe veszi a ma reggeli újságot, Vida Mihály és két társa, már messze jár Tolna mepve határaitól az ajándék-vonattal, a kiszesek májusi ajándékával. (—P—) Á hetvenöt éves Egon Erw Az olvasó előtt nem ismeretlen ez a név, a szakmabeliek pedig csak a legnagyobb tisztelet érzésével ejtik ki szájukon. A -száguldó riporter« ma lenne hetvenöt éves, s ma hetvenöt éves, mert ma is elevenen hat, halála cseppet sem csökkentette a varázst, amit az olvasóra gyakorolt. Ma is idézzük egy-egy írását, akár a -Száguldó riporter« lapjairól, vagy régi újságok hasábjairól. Ma is elevenen él bennünk az az amerikai -mennyország«, amit Egon Erwin Kisch »tisztelettel« bemutatott. Riporter volt a szó legteljesebb és egyben legigazabb értelmében. A szenzációt kereste, a szenzációt írta meg. de soha nem elégedett meg a tények közlésével, hanem mindig a mélyet kutatta és mindig a mélyben meghúzódó tulajdonképpeni mozgató erőket mutatta be a felszín hullámzásaiban. Az igazságot kereste s mindig az igazságot írta. Hazudni nem akart, de talán nem is tudott volna, hiszen számára az igazság az élet természetes velejárója volt. S soha nem hallgatott el semmit. Az újságírás számára nem a szenzációhajhászást jelentette, noha nem volt szenzáció, amiről ragyogó tollal meg ne emlékezett volna, mindig a haladó világnézet tisztán- látó magaslatáról vizsgálva az n Kisch eseményeket. Ez a világnézet volt az iránytű Egon Erwin Kisch számára és Egon Erwin Kisch munkássága így lett iránytű a haladó emberek állásfoglalásában, a sajtó tisztességes munkásainak írásaiban. Századunk sajtójának egyik legtiszteletreméltóbb, legtehetségesebb alakja volt. Riporter volt. Azt a műfajt emelte rangra, amelyet a burzsoá bulvársajtó annyiszor lealacsonyított. A riportot, amely a polgári újságírás kezében a problémák feltárása helyett legtöbbször éppen az igazság eltusolásának eszközévé vált. A riportot, amely a polgári újságírás kezében puffogó szenzációkkal, zsurnalisztikái trükkökkel, bűvészmutatványokkal vont spanyolfalat az igazság elé, hogy az láthatatlan maradjon. Egon Erwin Kisch bátor és avatott kézzel rántotta félre minden írásában ezt a spanyolfalat, nem időzött a látszatnál, hanem az életet a maga meztelen valóságában mutatta be, mindig úgy, hogy a betegség mellett láthatóvá váljanak a kórokozók is. Rangra emelte a riportot, mert riporter volt a szó igazi értelmében. Ezért keresett és nagyrabecsült olvasmány ma is és nagyon tisztelt példakép minden szakmabéli számára. (I) Á község tervei . — a népfront gondjai Épülnek, szépülnek a Tolna megyei művelődési otthonok Nagy utat tett meg Duna földvár a fejlődés útján az elmúlt évlizedben és a továbbfejlődésre is. minden adottsága megvan. Ebben a fejlődésben vár szép feladat és sok gond a most megválasztandó népfront-vezetőségre. — Gond? — Hát igén," az is van! Az első teendő — mondja Vámos János párttitkár — a község megnövekedett forgalmához, a naponta közlekedő majdnem kétszáz autóbusz utasainak megfelelő, korszerű autóbusz-állomás, váróterem létesítése. A nemrégen készült vízvezeték hálózatának kibővítésével az egész községet jó ivóvízzel fogjuk ellátni. Javítani kívánjuk a közvilágítást !s Községünk lakossága már eddig is több ezer munkanapon végzett társadalmi munkát utak, csatornád építésénél és javításánál és még nagyon sok társadalmi munkára, áldozatkészségre van szükség, hogy terveinket megvalósíthassuk. Vincze Mátyás gimnáziumi tanár, a népfront elnöke fiatalos lendülettel beszél. Tanár, fiatalokat nevel és így elsősorban a fiatalok jövője, gondja foglalkoztatja. — Mindnyájan tudjuk, hogy a falu fiatalsága a város felé, a városi élet felé törekszik. Mindent el kell követnünk, hogy itthon tarthassuk őket! Részükre itthon, a községben kell munkaalkalmat biztosítanunk és itt elsősorban a parasztfiatalokra gondolok. Hogy községünkben megtarthassuk őket meg kell teremteni mindazt itthon, amit a városi élettől remélnek. A magasabb fokú mezőgazdasági képesítés megszerzése mellett azoknak, akik az ipari munkához éreznek tehetséget és kedvet, itthon kell ipari munkaalkalmat keresni. És valameny- nyi fiatalnak kultúrigényüknek megfelelő szórakozási lehetőséget is kell nyújtani, biztosítani. Juhász István a Cipészipari Ktsz fejlesztési lehetőségeiről beszél. Csekély beruházással’ meg lehetne kétszerezni a foglalkoztatottak számát és több gyártmánnyal ellátni a nehézipart. Idős ember László József, az ; önkéntes lűzoltótestü'.el parancs- j noka. — Mi, tűzöl uv mindenül- ■ ott vagyunk — mc. — ahri embertársainkon segíteni kell, ön- I kéntesen és önzetlenül. Ha kell tüzet oltunk, ha kell árvíz ellen j védjük a község lakosainak életét és vagyonát. És ha utat kell építeni, hát ott is ott leszünk mind az ötvenen! Pálosi Mihály népfront titkár minden kérdésre, amely a népfronttal kapcsolatos, azonnal felel. A népfront tagjait nemcsak névszerint ismeri, pontosan tudja kire, hol lehet számítani. Látszik, hogy szívén viseli a község lakóinak gondját, sorsát. Községi gondok — népfront gondok! Reméljük, hogy a most megválasztandó népfront-bizottság a községi tanáccsal és a pártvezetőséggel, valamint a lakossággal együttműködve ezeket a gondokat, ezeket a kívánságokat sikeresen megoldja! (F) I II. Bekopogtattam Sárosdl Ist- vánékhoz, mert azt hallottam róluk a szövetkezet irodájában, hogy az ifjú Sárosdi házaspár a legszorgalmasabb munkások közé tartozik. A férj és a feleség kora tavasz- óta együtt járnak a közösbe vetni: a férfi hajtja a lovakat, a feleség kezeli a vető. gépet. Az idős Sárosi néni nyitott ajtót. — A fiammal most nem tud beszélni, mert nincs itthon. Valami földügyet intéz a tanácsnál, mert tetszik tudni mi is beléptünk a szövetkezetbe. ügy tettem, mintha erről nem tudtam volna és csodálkozást színleltem. — Komolyan? És dolgoznak is a szövetkezetben? Az asszony most lepődött meg. Meghökkenve nézett rám és tekintete azt mondta, hogyan kérdezhetek ilyen naiv- ságot. Ha egyszer kijelentette, hogy beléptek, az munkát is jelent, hiszen végeredményben ez tükrözi a szövetkezethez, vn ló tartozást. — Hogy dolgozunk-e? Hát miért ne dolgoznánk. Ezt a határozottan kedvező felelelel ne n váriam még nz előzetes informálás után sem. — Azelőtt is abból éltünk. A falu népének megnövekedett kulturális igényét mutatja a sok épülő, szépülő művelődési otthon szerte Tolna megyében. Ma már jószerint egyetlen községünk sincs, amelyben ne lenne művelődési otthon, kultúrterem, vagy legalább klub, de ezek közül sok nem alkalmas nagyobb rendezvények megtartására, színpaduk korszerűtlen, a nézőtér kicsi, vagy nincsenek olvasó-, társalgószobák, játéktermek. Állami támogatással és társadalmi munkával, valamint a községi ejlesztési hozzájárulás fel- használásával egy sereg Tolna megyei községben bővítik a művelődési otthont, vagy egyenesen újat építenek. Befejezéséhez- közeledik a faddi művelődési otthon építése, amelynek 350 főt befogadó nagyterme lesz majd, I ezen kívül társalgó szobái, korszeamit megdolgoztunk. Most is csak úgy várhatunk valamit, ha dolgozunk — mondta és amikor távozni készültem, azzal fogadta a köszönésemet, hogy »viszontlátásra«. Először látott életében és mindössze annyit tudott rólam, hogy a fia. majd pedig a szövetkezet után érdeklődtem Nem sokkal később találkoztam a fiával, ifjú Sárosdi Istvánnal. Fiatalember, látszik rajta, hogy kemény fizikai munkát végez, s ereje teljében van. — Dolgozunk. — mondta — Majd várhatunk is valamit. Elmesélte, hogy milyen nagy családi terveik vannak, amelyek megvalósításához bizony sok pénz kell. — Gyarapodni akarunk. Min den embernek vannak vágyai törekvései és azért él, dolgozik hogy azokat megvalósítsa. Hosszú időn keresztül figyeltem. de beszéd közben sosem lyukadt ki a kétkedéshez, bi /onytalankod:V hoz. Pedig né hány hónarmrl r««!őtt ő is egyéni g"zd° - iá rnyaei körülmények közé küzdöttek fel rű színpada. A szakcsit nemrégiben avatták, úgyszintén a bogyiszlóit is. Hosszú idő óta ezután szerepelt színház a községben telt ház és óriási érdeklődés mellett. Felavatták a rendkívül mutatós iregszemcsei művelődési otthont is, amelynek építésében a falu társadalmának úgyszólván minden rétege részt vett. Négyszáz személyes a bölcskei művelődési otthon színházterme. Az épület már elkészült, csak avatásra vár. Kisvejkén, Mőcsényben is már látogathatja a falu népe az új művelődési otthont. Tengelic-Szőlőhegyen még a tervezésnél tartanak, folyik az építkezés Belecskán és Kurdon. Nagymányokon már megtörtént a hely kijelölése, elkészült a terv és hordják össze az anyagot. Kurdon lesz kétsételenül a megye legkorszerűbb községi művemagukat. Bármit mondott, a végkövetkeztetés mindig az volt, hogy »esak dolgozni, termelni kell, akkor gyarapodhatunk«. A jövő kilátásait tehát elsősorban a saját munkájától teszi függővé. Beszélgettünk olyan személyekről, akik nem így gon dolkodnak és a szövetkezetnek a tájára sem néznek. Ezeket elítéli és »nemsokérő embereknek« tartja. Zsíros Sándor bácsi 71 éves. de a munkák megkezdésétől kezdve állandóan eljár a közösbe, elsősorban a gyümölcsösben dolgozik. Megemlítettem neki az egyik tag nevét, aki még egy napot sem dolgozott a szövetkezetben és akitől megkérde'-' tem, miért nem megy a közösbe dolgozni. Az illető ezt felel te: »Nekem még nem szólt senki sem, hogy menjek, nem is tudtam róla, hogy kell dől «ózni« Zsíros bácsi mindehhez a következő véleményt fűzte: — Látja, fiatal barátom, ez n iilönbség az emberek között. Nekem sem szólt senki, hozzám sem jöttek, hogy hát legyek szíves... Mégis mentem, mert, érez tem, hogy itt a tavasz és dollődési otthona. Külön színház- és moziterem várja majd a látogatókat, azonkívül olvasó- és játékterem. A felsoroltak példamutatóak a többi Tolna megyei község számára is. Hiszen nem egy olyan községünk van még, ahol ugyan van a művelődés céljait szolgáló terem, de nagyobb, korszerűbb ugyancsak elkelne. Az előbbi példák mutatják, hogy állami támogatás nélkül, vagy egészen csekély állami támogatással is lehet építkezni, csak a község lakosságának összefogása szükséges hozzá. Ha ezt mindenütt megszívlelik, akkor talán rövidesen arról is beszámolhatunk majd, hogy építkeznek, vagy bővítenék Bátaapátiban, Bonyhádvarasdon, Csibrákon,. Kalaznón, vagy Pálién is, hogy csak néhányat említsünk. gozni kell, pedig már eljárt felettem az idő. Ha azt akarjuk, hogy adjon valamit a szövetkezet, azért dolgozni kell. Azt hiszi, hogy az az illető azért nem ment, mert »nem szóltak« neki? Szó sincs róla. Nem lát tovább az orránál és nem is akar dolgozni, csak szégyenli bevallani. Számára az egyik legörvende- tesebb dolog a szövetkezetben, hogy mig azelőtt a napszámosok kora reggeltől késő estig legfeljebb 6—8 fát tisztítottak meg a gyümölcsösökben, a szövetkezeti tagok munkaegységre 10 —12-őt is megtisztítottak, és elfogadhatóbb a munka, mint a napszámosoké. Mindenekelőtt ezen keresztül nézi n beállott változásokat és ez az. ami miatt bízik a szövr' M! közösség erejében, r -itt fiatal korában az iparban is, mint vasesztergályos, szakszervezeti tag volt. Ezekből az idők. bői mindenekelőtt azt a tanulságot vonta le. hogy amikor összefogtak nem volt előttük elérhetetlen cél. — Ez most is érvényes a szövetkezetben — mondta. Körülbelül így gondolkodnak azok, akik a szövetkezel mag- vát, gerincét adják. (Folytatjuk.) Boda Femm ÜPÍLCMil TAVAS 1 A aaovetkeset gerince
