Tolna Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-29 / 100. szám

Testvéri üdvözlet a szabadságukért és függetlenségükért karcaié gyarmat? népeknek! Ácsmester a termelőszövetkezetben Hz énekkarok megyei fesztiváliának értékelése Harminc évig volt maszek ácsmester Gyulajon Sperling Imre bácsi. Ezen idő alatt ke­vés olyan ház épült, amelynek gerendázatát, tetejét, kerítését ne ő csinálta volna. Azt mond­ja, jól esik neki végigmenni az utcán, mert minden lépésre egy-egy emlék, munkája emlé­ke elevenedik meg. Az ácsmester most az Uj Ba­rázda Tsz-ben dolgozik. Az ő irányításával készülnek azok a nagyszerű, a célnak tökéle­tesen megfelelő és igen olcsó épületek, amelyeknek már a múlt évben messze vidékről a »csodájára« jártak. Épített ta­valy szerfából 36 férőhelyes sertésfiaztatót, 650 férőhelyes hizlaldát, két 500 férőhelyes birkahodályt, 70 férőhelyes nö­vendékistállót. Idén már fel­építettek vezetésével egy bor­júnevelőt és most építenek egy 150 férőhelyes növendék szarvasmarha-istállót is. Átala­kítottak egy régi istállót csir­kenevelővé, ahol most 3000 csirke növekszik. Terveznek még egy 100 férőhelyes növen- 'dék szarvasmarha-istállót épí­teni az idei évben. Sperling Imrét eddig is be­csülték a faluban, értékelték a munkáját, most ez a megbecsü­lés megsokszorozódik. Igen, megsokszorozódik, mert a tsz népes tagságának, a falu kol­lektívájának a szolgálatába ál­lította Sperling bácsi szaktu­dását, tehetségét, szorgalmát. Tulajdonképpen búcsúzni kel­lene. Ha nem az öröm törne fel a bánat helyén és főleg helyett. Megint szegényebbek lettünk, s mégis úgy tűnik, hogy gazdagod­tunk. A mennyiségbeli szegénye­dés ugyanis itt minőségbeli gaz­dagodást jelent. Megszűnt, becsu­kott, uécsukták... A Télikertet. Ugye üdvözöltük a megnyitást követő másnap. Mert akkor még nem tudtuk mivé növekszik a csecsemő, hiszen ha láttuk volna előre, már akkor meghúzzuk a vészharangot. Ügy tűnt, hogy egy szükséges táncos, kulturált mulatóhellyel gyarapodik városunk, ahol az italfogyasztás csak hatodrangúvá lesz, inkább beszélgetni, táncol­ni, étkezni, zenét hallgatni jön­nek ide a fiatalok, esetleg sakkoz­ni, vagy békésen kártyázni az öregek. Mennyire elkelt volna egy ilyen hely. És éppen a műve­lődési otthon mellett, azzal egy épületben lett volna rá szükség. Mert a szórakozóhelyek látogatá­sa még nem züllöttség, az ital- fogyasztás nem feltétlenül része­geskedés, a tánc nem' óhatatlanul erkölcstelenség és népi minden ének duhajkodás. Amennyiben... de ez az amennyiben hiányzott a Télikertből. A művelődési ház vezetői és dolgozói joggal rosszallották a »szórakozásnak« ezt a módját, ami itt dívott. Az épületet van­dál módon megrongálták egyes vendégek. Amikor a városban már minden vendéglőt bezártak, ide tódult az összes nem kívána­tos alak. Néha még a poharak is repkedtek, pofonok is csattogtak, szóval verekedtek is. Az üzlet vezetője nem biztosított megfele­lő (a kulturált kifejezést nem is merem használni) környezetet. Étkezni itt nem lehetett, noha a Vendéglátó Vállalat nagy költ­séggel konyhát építtetett. Olcsó italokat nem lehetett kapni, s fő­leg csak rövid italokat szolgáltak fel, a vendégekkel való bánás­mód nem volt kielégítő. Az éjfél utáni órákban rendszerint igen kétes elemek is látogatták a Téli­kertet. Jelenlétük, viselkedésük züllesztette ezt a szórakozóhelyet. A Vendéglátó Vállalat most megszüntette ezt a mulatóhelyet. Közeleg a nyár, néhány nap múlva megnyílnak a szabadtéri vendéglők, működése szükségte­Munkája nyomán a közös élet lesz szebb, a közös gazdaság lesz gazdagabb, jövedelmezőbb. Amikor már nem lesz szükség a szerfás építményekre, tégla és kőépítmények lesznek a ma­jorokban, visszaemlékeznek majd az utódok az első lépé­sekre és emlékezni fognak Sper­ling Imre munkájára is. Meg azoknak a munkájára is, akik ugyan nem ácsok, de azért sze- kercével a kezükben ott dolgoz­nak az ácsmester mellett: A két idős asszony távol la­kik egymástól. Egyikről Duna- földváron hallottam, a másik­ról Dombóváron. A dunaföldvári, családtalan asszony. Fiatalabb éveiben so­kat vágyódott gyermek után, de sosem született gyermeke. Vé­gül is a férjével egy^..- úgy döntött, hogy gyermeket fo­gadnak a házhoz. A kis árvá­nak jó sora volt, pedig a csa­lád, ahová került, nem tarto­zott a gazdag családok közé. Nem bővelkedhetett tejben, vajban, szegényes ruhában járt, de figyelmesség, gyengéd féltés és szeretet vette körül. Nevelése jó kezekbe került. — Olyan családba csöppent, amely lenné válik. Bár hisszük, hogy a Vendéglátó Vállalat vezetői is látták, mennyire nem kívánatos az ilyesfajta üzemelés. Egy szóval sem mondjuk, hogy helytelen a művelődési ház mel­lett a vendéglő, sőt hasznos is le­het. De akkor kulturált legyen, olyan, amely méltó a kultúra haj­lékához. Erre jövőre is szükség lesz, az ideihez hasonlóra viszont egyáltalán nem. Ha majd valaki megírja Bölcske község mai történetét, annak nagyon nehéz dolga lesz. Nap-nap után változik a határ, s formálódnak az emberek. Nincs egy kiforrott, merev vo­nalakkal meghatározható élet, — minden átalakulásban, fejlő­désben van. Amit ma megfi­gyel az ember, az holnap eset­leg már nem létezik, vagy más formában jelentkezik. Ezért aztán, amit ma papírra ve­tett a krónikás, az holnap már nem biztos, hogy érvényes. Az öreg Duna mélán anda- log medrében, a fák között fel­felbukkan kéklő tükre és hul­lámai magasabb vízálláskor a bölcskei kertek végét nyaldos­sák. Ezekről a hullámokról mindenki tudja hogy honnan jönnek és hova igyekszenek. Ha pedig valaki pillanatfelvételt készít róla, a kép azonos lesz, bármikor is készült a felvétel. A jó öreg Duna olyan ma is, mint tegnap volt és holnap is olyan lesz. A faluról is tudjuk, hogy honnan jött és merre tart. Csakhogy amíg a Dunának ré­gen kialakult a medre, a falu most készíti magának. A nagy hullám elindult a meghatáro­zott cél felé, s most keresi, ás­sa, vájja a medrét, hogy lehe­tőleg tekervények, útvesztők nélkül juthasson el oda. Az idén februárban indult el a több ezer kisparcelláról, a családok megszokott hajlékai­ból és az emberek értelméből, nanduit és elemi ■ erővel tör Cseszneki Józsefére, Bíró Gyu­láéra, Ladiszlai Dezsőére. Sokszor egészen kezdetleges körülmények között dolgoznak ezek az emberek a szövetke­zetben. Hiányzik a felszerelés, meg aztán a falusi iparosok üncsenek hozzászokva ezekhez a nagy arányokhoz. A szerszá­mokat és a tudósukat azonban megtoldják a szívükkel és így érnek el dicséretes, példás ered­ményeket. nek tagjaitól csak jót tanulha­tott. A felnövő gyermek szakmát tanult, ipari munkás lett. El­szakadt a nevelő-szülői háztól. Nem feledkezett meg a ne­velőszülőkről. Vasárnaponként gyakran felbukkanik Dunaföld- váron. A táskájában apró cse­csebecsék, ajándékok lapulnak. A dunaföldvári »nevelő édes­anyának« megígérte a fia^ hogy nyáron elviszi egy hétre a Ba­latonra. Amikor erről beszélt nekem, sírvafakadt a megha- tódottságtól. A másik asszony, akiről írni akarok, Dombóváron él. Három gyermeket hozott a világra. A gyermekek jó módban nevel­kedtek. Nem ismerték a nélkü­lözést. Kényeztette őket. És öregségére mégis magára hagy­ták. Az egyik fia, akiből mérnök lett, néha küld pár darab szá­zast. A lánya félévenként láto­gatja meg. Legkisebb gyermeke pedig disszidált. Szeretetet koplaló, magányosan élő öregasszony lett belőle. A sok-sok tapintatot, a féltést és szeretetet, amelyet a gyer­mekek kaptak tőle, nem viszo­nozzák. Amikor az élete felől érdek­lődtem a dombóvári asszonytól, ő is sírvafakadt. A bánat köny- nyeit csak a gyermekei tudnák letörölni az arcáról. magának utat, gátakat szaggat, gyökereket tép és irama már feltartóztathatatlan. Immár olyan áradattá lett, hogy nincs ami ellenállhatna neki. Az emberek megrajzolása, ecsetelése a ma krónikásának a feladata. Az áradat egyes pil­lanatainak, jellegzetes epizód­jainak hiteles leírásával évek múltával is tisztán áll majd előttünk, hogy mi történt a nagy átalakulások idején. így tudjuk majd elemezni később is az új falu kialakultét. Anél­kül, hogy teljességre töreked­hettem volna, én is igyekeztem ellesni fontos dolgokat, hogy némi képet adhassak az új ki­alakulásának egy szakaszáról. Nem szándékozom elemezni a község korábbi társadalmi ré­tegződését. Adva van egy köz­ség, Bölcske, amelynek lakos­sága egy termelőszövetkezetbe tömörült 1960. februárjában. Ma már egy közösségben dol­gozik az egész falu. Az embe­rek így szemre nagyon sok­félék. Az egyik jó ruhában ül a trágyáskocsira, a másik kevés­bé, az egyiknek barátságos te­kintete van, a másik morcosán néz, az egyik tetszetős, magas" cseréptetős, tehát nagyobb gazdaságra valló házba tér es- ténkint nyugovóra, a másik csak zsuptetős házzal rendel­kezik. A templomtornyok a vallási különbségekről tanús­kodnak. A paraszti munkát végzők közűi van, aki valami­kor hajósként végigutazta a Mint azt már lapunkban meg­írtuk, nagy sikerrel rendezték meg a felszabadulási kulturális seregszemle keretében a Tolna megyei énekkarok fesztiválját, amelyre a legjobb kórusokat hív­ták meg a megyéből. A kórus- hangverseny bírálóbizottsága az­óta elkészítette bírálatát az ének­karok előadásairól. A bírálóbi­zottság véleményével egyetértünk és azt a kórusokkal közöljük, va­lamint tudomására hozzuk me­gyénk többi énekkarának is, hi­szen valamennyien figyelemmel kísérik egymás munkáját. A szekszárdi II. számú általá­nos iskola énekkara. Az iskola két kórussal szere­pelt, nagy és kis karral. A jobb teljesítményt a kis-kórus nyújtot­ta. A rosszul alkalmazott léleg­zetvétel miatt némely számnál nagy volt az esés, s emiatt a szó­lamok hangzása helyenkint ha­mis volt. A kórus fegyelmezett, a karvezető odaadó munkájáról ta­núskodik az énekkar gazdag repertoárja. (Karvezető: Vág Má- lyásné). A Garay János gimnázium énekkara. A kórus teljesítménye az el­múlt évhez képest nagy fejlődést mutat. A helyes hangképzéssel és a levegővétel pontos alkalma­zásával még szebb teljesítmé­nyekre képes. A női kar dominá­ló volt a férfikar mellett, ami középiskolás kórusban természe­tes is szokott lenni. A kórusveze- tö jó munkát végzett. (Kórusve­zető: ifj. Gerse József). A bátaszéki általános leányis­kola kórusa. A kórus szépen énekelt, látszik az egész évi szakszerű foglalko­zás. Szép hangvétel, pontos, ért­hető szövegkiejtés, tiszta intoná- lás jellemezte az előadóit műve­ket. Kár, hogy műsoruk utolsó száma gyengébben sikerült a megelőzőknél. (Karvezető: Gasz- ner Istvánná). Sárpilisi népi együttes. Az együttes dicséretes munkát végzett a népdal gyűjtésében és terjesztésében. meghatározás Dunát, a másik ipari munkás, szakember volt, a harmadik pe­dig egyéb foglalkozást űzött. — Ilyen tekintetben nem lehet két ember közé. sem egyenlőség-je­let tenni. De az embereknek az ilyen szempontok szerinti meghatá­rozása a szövetkezés óta egyre inkább el is tűnik. Az ilyen dolgoknak senki sem tulajdonít különösebb jelentőséget. Talál­hatók viszont más vonások, amelyek szerint csoportosítha­tók az emberek. Nem szándé­kozom valamiféle mesterséges falat emelni az emberek közé, de*a nagy átalakulás, a min­den nap tapasztalható változá­sok megértéséhez szükséges az emberek bizonyos szempontok szerinti jellemzése. Nem va­gyoni, vallási, vagy iskolázott­ság, szakképzettség szerinti jel­lemzésről van szó. Az embere­ket a gondolkodásmód tekinte­tében próbáltam összehasonlí­tani. A »mérce« nyilvánvalóan csak egy dolog lehetett, a ter­melőszövetkezethez való vi­szony. Az emberek egy részére nyu­godtan mondhatjuk, hogy ők a szövetkezet legszilárdabb tá­mogatói. Ezek meggyőződéses hívei a szövetkezésnek, szor­galmas munkájukkal, ha kell, meggyőző érvelésükkel egy­aránt támogatják a közösséget. Nyugodtan mondhatjuk, belő­lük tevődik össze a szövetkezet magva, gerince. Az embereknek Szereplésük egyik hibája a túri méretezett műsor volt. Az együtt tes az eddiginél nagyobb felada-* tok megoldására is képes. (Kar« vezető: Bogár István). Sárszentlőrinci férfikar. Meglepetés volt a férfikar mostani szereplése. Igen erős fej­lődés mutatkozott a tavalyihoz képest. Műsorpolitikájuk is ör­vendetesen javult. (Karvezető. Bús Pál). Bátaszéki MÁV szakszervezeti énekkar. A kórus taglétszáma sajnos csökkenőben van, de a csökkent létszám ellenére is a régi megszo­kott művészi teljesítményt nyúj­totta. (Karvezető: Gaszner István): Paksi járási művelődési ház énekkara. Megkapóan pontos intonálás, lendületes előadás, odaadó ének­lés jellemzi a kórust. Szereplésük a bemutató egyik fénypontja volt. Csak az hatott zavarólag, hogy a karvezető előadás közben beleénekelt, különösen kirívó volt, amikor a női szólamnak se­gített. (Karvezető: dr. Rézbányái Dezső). Bonyhádi járási művelődési ház énekkara. Különösen a ■ romantikus mű­vek tolmácsolásában mutatott a kórus magas színvonalat. Műsor­anyaguk jobb összeválogatása még szebb eredményekhez veze­ti az énekkart. (Karvezető: Fetzer Ferenc). Gyönki járási művelődési ház énekkara. A kórus — ez volt első szerep­lése — még nem forrt eggyé, éne­kük még egyszínű. Műsoruk is túlméretezett volt. Ennek ellené­re a megye kóruséletének nagy ígérete a gyönki énekkar. Mun­kájukat még külön dicséri, hogy a járás községeiben szervező mun­kát is végeznek, Hőgyészen pél­dául az ő szereplésük nyomán alakult énekkar. Ezzel példát mutatnak a megye többi kórusá­nak. egy másik része, akik ugyan­csak tagjai a szövetkezetnek, tele van kétkedéssel a jövőt il­letően. Dolgoznak, részt vesz­nek a napi munkában, de fenn­tartással viseltetnek a jövőt il­letően. Azt szándékosan nem mondom róluk, hogy közömbö­sek, mert hiszen a munka már magában véve is állásfoglalást jelent. De ha a szövetkezetről vitatkoznak, akkor legjobb eset­ben azt mondják, hogy: »Majd meglátjuk...« Vannak többen, akik ugyancsak tagok és akik teljesen értetlenül viseltetnek a közösség iránt. Nem akarom azt mondani, hogy ellenségek — ez túlzás lenne, — de in­kább gátolják a szövetkezetett mint segítik. Aláírták a nyilat­kozatot, mert a falu lakói szá­zával írták alá: magával ra­gadta őket az áradat. De a szö­vetkezeti meggyőződéstől még távol állnak. Ami az egyes, nagyjából kö­zös jellemvonású emberek szá­mát illeti az össztagsághoz vi­szonyítva, erre csak hozzávető­leges választ lehet adni, mivel nincs merev határvonal köztük. A legnagyobb minden bizony­nyal azoknak a száma, akik kétkednek, de dolgoznak. Ez­után következik a mag, a ge­rinc, majd pedig a szövetkezet hátráltatói. Ez utóbbi csak egy kis töredéket képez a szövetke­zetben. (Folytatjuk.) Boda Ferenc Búcsúztató helyett Egy mulatóhely sírjánál (Gy) Erről is beszélni kell Kétféle öregkor (—ei) (H) El IAVASI Zajló élet— Új

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom