Tolna Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-22 / 94. szám

6 * : \ i ^ v&tm/í megyei népújság I960, április 22, A u r ni ed i—majoriak tanácstagja Valójában a falurész az út men­tén terül el, négy kilométerre Si- montornyától, s ugyanannyira Tolnanémeditől. Némedi-major. Neve most is megmaradt, de tar­talmában ma már egész más ér­telmet nyert. Azelőtt elhanyagolt puszta, most Simontornyához tartozó fa- lurész. Ennek egyik jele az, hogy képviselőjük van, aki a községi tanácshoz az ő gondjukat, baju­kat, javaslataikat is továbbítja, orvoslást kérhet a hibákra, hiá­nyosságokra. E képviselő pedig Priger György gyári munkás. — Van bőven munka itt a tanácstag szá­mára — mondja — Nagyon elha­nyagolták ezt a részt a múltban Csak egyet említsek, a felszaba­dulás után kaptunk iskolát. Az­előtt bizony a gyerekek gyalogol­hattak négy-öt kilométert is, míg az iskolába értek. Most meg itt van az iskola helyben; Ilyenformán a kulturális élet más áldásaitól is oly messze es­tek, mint ahogy szokták monda­ni, Makó Jeruzsálemtől. És itt kezdődik Priger bácsi képvisele­tének égjük eredménye. Ma már jó néhány hónapja havonként kétszer felkeresi e helyet a kul­túr autó. Először csak egy elő adást rendszeresítettek havonta, de amint az lenni szokott, evés közben jön meg az étvágy. Kérték, hogy sűrűbben látogassa­nak el hozzájuk. Priger bácsi szó. szólója lett az ügynek, és siker­rel. Munkájának, természetesen, ez csak egy kis része. A tanácstagi beszámolókon rendszeresen tájé­koztatja választóit a tanácsülé­sek napirendjéről, az ott hozott határozatokról. — A rendszeres beszámolókon kívül — mondja —, ha valami különleges dolog van, a gyárból hazajövet bemegyek vá. lasztóimhoz, s elmondom nekik. Általában az egyéni beszélgeté­seknek mindig nagy haszna van. Ez mutatkozott meg a villany bevezetésénél vállalt tár­sadalmi munka szervezésénél is. De még inkább legutóbb a tsz- fejlesztésnél — Tudja, éreztem, hogy engem mint tanácstagot és mint munkást egyaránt nagyon figyeltek ebben az időben. Nos, figyelhették a munkás tanácstagot, azt tette, amit a szí­— A dombóvári földművesszö­vetkezet önkiszolgáló cipőboltjá­ban 1960. I. negyedévében a ter­vezettnél 370 000 forint értékkel több árut adtak el. ve diktált. Felesége, Priger néni megbecsült csoportvezető azóta tsz-ben. ö maga is segíti a tsz-t. Az első időben jó szóval, meg­győzéssel. Azután pedig vett egy munkaegységkönyvet, s az első munkák megkezdésénél ebből vi­lágosította fel az új tagokat, hogy egy-egy munkáért mennyi mun­kaegység jár. Ez is hozzájárult, hogy akár a szántás-vetésnél, de a műtrágyázásnál is, nemcsak a férfiak, de az asszonyok is biza- kodóbban, jobb kedvvel láttak munkához. Lehetne még sok-sok mást is elmondani életéről, munkájáról, de úgy gondolom, ennyi is elég. Priger György rászolgál válasz­tóinak bizalmára. Ahol kell, szó Val, ahol kell, tettekkel is képvi­seli érdekeiket, , (Sz) A kereskedelem túlteljesítette I. negyedévi tervét Az 1960. évi I. negyedévi ter­vét megyénk területén a kereske­delem túlteljesítette Ezen belül a különböző kereskedelmi ágazatok is valamennyien túlteljesítették tervüket. Az állami kereskedelem 107,7, az állami vendéglátó válla­lat 116,8 százalékra, a földműves­szövetkezeti kiskereskedelem 108,58, a földművesszövetkezeti vendéglátó pedig 104,48 százalék­ra teljesítette az első negyedévi tervét. A negyedév áruforgalmá­ra jellemző volt, hogy míg az élelmiszerforgalom csak kis mér­tékben, 1,9 százalékkal emelke­dett, addig a ruházati forgalom a múlt év hasonló időszakához vi­szonyítva 16,7 százalékkal, a ve­gyes iparcikk forgalom pedig 24,4 százalékkal növekedett. Ebből következik, hogy a vá­sárlók figyelme ezen időszakban elsősorban a ruházati cikkek felé fordult. A vegyes iparcikkek te­rén pedig a nagyobb értéket kép­viselő háztartási gépek, rádiók és televíziós készülékek iránt foko­zódott a kereslet. A ruházati cik­kek terén főként férfi fésűsszö­vetek, kordbársony, a férfi, női és leányka tavaszikabátok és a női, leányka ruhák forgalma volt jóval nagyobb az előző év hason­ló időszakáénál. Az első negyedévben szezonvé­gi kiárusítás is volt. A kereske­delem 3 236 000 forint forgalmat bonyolított le. Ebből a földmű­vesszövetkezetek forgalmaztak többet, 1 797 000 forintot. Milyen nyári virágokat ültessünk ? Asszonyoknak — lányoknak Még anyák napján történt Kevés öntözést kíván a sokszínű, folyton nyíló petunia. A violás, tátikás ágyak mellett gyönyörű virágszőnyeget alkot a többszínű verbéna. Jól tűri a napsütést a rézvirág, vagy zinnia, a földön­fekvő sarkantyú, szarkaláb az este nyíló csodatölcsér és a mályvaró­zsa is. Jól díszíti a kertet egy-két kakastaréj, vagy, dísztaréj is. Ne sajnáljuk a helyet egy-két tő sza­gos rozmaringtól, rezedától, az ágyak szélére pedig ültessünk ala­csonynövésű sárga-barna színű bársonykát, vagy lila agerátumot. Hogyan metsszük, hogyan ifjítsuk azonban meg, kertünk talán leg­kedvesebb virágát a rózsát és a muskátlit, A gyengébb növésű bokorrózsák erősebb vesszőit általában 2—4 rügyre, a gyengébbeket 1—2 rügy­re vágjuk vissza. Az erős növésű tövek jól fejlett vesszőit 4—6 rügy re, a gyengébbeket 2—3 rügyre metsszük le. A futórózsákból az elöregedett vesszőket feltétlen vágjuk ki. A pincében átteleltetett mus­kátlikat, ne a hosszú kórós szárá­val ültessük ki. Három-négy levél helye felett vágjuk vissza, ültes­sük cserépbe, amelyet nappalra már kitehetünk a szabadba, s amíg a hajtások fejlődni kezdenek, erő­sen öntözzük. A visszavágott tövek is kihajtanak még és zömökebbek lesznek. A muskátlit a szabadba, csak a májusi utófagyok után ajánlatos kiültetni. L.-né két évig élt egyedül, a férje nélkül... Talán ez lett a ka­tasztrófa okozója. A ház urának távozása után egy hónap múlva született meg a kis Jancsika. Az asszony a boldog anya minden idejét az újszülöttnek szentelte. Múlt az idő, a régi nyarat új kö­vette... Az asszony életében egy új férfi jelentkezett. Lassan régi férjének emlékei is a feledés kö­débe merültek. V. L. és L.-né összeesküdtek... A kis Jancsika L.-né szüleinél, a nagymamáék- nál nevelkedett ezután... Csak azért mondtam el ezt a kis bevezetőt, mert az igazi ese­mény szorosan ehhez kapcsoló­dik. Anyák napja volt az óvodá­ban... A gyermekek lázasan ké­szülődtek. Énekeket, köszöntő­ket, versikéket tanultak a tőlük telhető szorgalommal, buzgóság- gal. Minden pici padot virágko­szorú díszített. A táblán az óvó­néni gyöngybetűkkel írt köszön­tőjét olvashatták a ragyogóarcú, boldog anyukák. Minden olyan ünnepélyes volt. Még a szemétko­sár is ki volt díszítve. Fűzött ol­dalába virágokat tűztek a kicsi óvodáskezek. Aztán az óvónéni megnyitotta az ünnepélyt. Szebbnél-szebb versek, énekek, köszöntők hang­zottak el. És ekkor a nap legna­gyobb pillanata következett. — Hányszor elmondották az óvóné­nivel közösen, együtt. Milyen naay izagalommal készültek erre a nagy pillanatra. Először meg­ajándékozni, köszönteni az anyu­kát... S hiába tanulták meg, s hiába mondották el közösen, hogy szépen sorjában, egyenként, kü- lön-külön mindenki hangosan kö­szönti fel édesanyját. Mert ami­kor az óvónéni megadta a jelt, a gyermekeket nem lehetett feltar­tóztatni. Minden teketória nél­kül, rendezetlen, meghatározat­lan sorok nélkül szaladtak, szin­te repültek édesanyjukhoz, hogy minél előbb átnyújtsák a szeretet virágait. A kis barnahajú Jancsika egy reszketőkezű, ráncosarcú néni nyakába borult, s össze-vissza csókolta nagymamáját, s közben szepegve azt mondta: — Ugye te vagy az én igazi anyukám!? Hangos zokogással fordult ki valaki az ajtón... A régi L.-né volt... Múlt vasárnap találkoz­tam velük, a boldog hármassal. — Anyuka hintázzunk — kérte Jan­csika, és a nagymama meg az anyuka közrevéve a magasba emelve meglóbálta az aranyos kis Jancsikát. Lám, lám az anyák napja visz- szaadta őket egymásnak! (b) „Női bajok - női panaszok“ címmel rendez nőgyógyászati szakelőadást pénteken este hét órakor a szakmaközi bizottság és az építők szakszervezete Tolnán, az építők művelődési otthonában. 1960. évi lavaszi-nyári férfi divattájékoztató A divat fejleszti az ízlést, csi­szolja a szépérzéket, ezen ke­resztül hozzászoktatja a közönsé­get a szépről alkotott felfogás sokrétű változataihoz. Ez a nja- gyarázata annak, hogy a férfi­ruha viselői megszokják, nem idegenkednek a divat esetenkénti újszerűségeitől. Férfi közönsé günk ma már szereti a divatos, választékos öltözéket, mely egy­ben tüiíiozi életszínvonalunk ál­landó emelkedését. A szakemberre nagy feladat hárul a divat terjesztésében. Ne féljünk közönségünket divatosan öltöztetni. Mindenkit a koránalt és egyéniségének megfelelően kocsi-vonatán utaztam Calais-n át. Étkezőkocsit nem csatoltak ehhez a vonathoz; azt mondták, hogy majd Hcek van Hollandban kapunk ebédet. A hoeki pályaudvar sértetlen maradt, ugyanaz a kép fogadott, mint akkor, amikor Lauffer Parteigenosséval együtt a tök­részeg Ley doktort vártuk. A kü­lönbség csak annyi volt, hogy az angolok a rakparton pár ba­rakkot állítottak fel: ezekben osztották ki a menázsit. Én voltam az egyedüli civil s egyben az egyedüli német az egész szerelvényen. Minthogy ilyen kategóriát nem ismertek az előírások, az a veszély fenyege­tett, hogy nem kapok enni. Egy jóakaratú altiszt, akivel egy sza­kaszban utaztam végül valahogy elintézte, hogy utólag én is meg­kapjam a magam fejadagját, mi­előtt felszálltunk volna az angol hajóra. Londonban ismét Collie Barc- laynál, Vansittart mostohafiánál szálltam meg. Kétszer hetenként kiutaztam Wilton Parkba, és elő­adást tartottam a náci rendszer gyalázatosságairól. Nem volt ne­héz. dolgom, sőt a munkám még élvezetet is szerzett, mert hallga­tóim nagyobbrészt nyíltszívű, ér­deklődő emberek voltak. Sokat kellett nekik az otthoni helyzet­ről is beszélnem, hiszen az össze­omlás úta nem látták hazájukat. Én persze nem rejtettem véka alá az érzelmeimet. Louise Heath-nek a férje na­ponta telefonált Berlinből. Az öc, mémet konzulátusi hivatalra vonatkozó szövetségesközti tár­gyalások nemigen haladtai? előre. S egy napon megjött a lesújtó hír, hogy véglegesen füstbemen­tek. Már abban a szomorú hely­zetben láttam magam, hogy megint kénytelen leszek Kielbe visszatérni. Röviddel ezután Walter fivé­remtől kaptam levelet. Kiéiben hallotta, hogy az ottani kormány kitette a szűrömet. Minthogy ne­kem erről nem volt tudomásom, írtam Steltzemek, s felvilágosí­tást kértem tőle. Válaszképpen a kiéli belügyminisztériumtól kap­tam hivatalos értesítést, mely rö­vid öt sorban közölte velem a kiéli kormányzat egyhangú hatá­rozatát. E közlés szerint kétes múl tam miatt nem viselhetek hivatali tisztséget. A határozatot tizen­négy nappal elutazásom után hoz-. ták, vagyis két héttel azután, hogy Steltzer átnyújtotta nekem azt a hivatalos okmányt, mely életfogytiglanra kinevezett tiszt­viselőnek Schleswig-Holsteinban. Most mit tegyek? Tiltakoztam, és részletes felvilágosítást kér­tem. Akkor még nem működött közigazgatási bíróság, melynél panaszt tehettem volna. Kiel ma­kacs hajlgatasba burkolózott. — Augusztusban átkeltem a csator­nán, beszállásoltam magam Wal­ter öcsémhez, és aztán nekilát­tam, hogy sarokba szorítsam a kiéli urakat. Steltzert közben le­tették a miniszterelnökségről, most Lübeckben élt, s teljes egé­szében átadhatta magát kedvenc egyházügyeinek. Amikor felke­restem, Pilátus módjára mosta kezét; csak annyit mondott, hogy néhány volt külügyminisztérium­beli kollegám, aki most szaba­dult az internálótáborból, befe­ketített a kormány előtt. Olyan dolgokat állítottak rólam és hol­landiai tevékenységemről, ame­lyek azt a benyomást keltették a holsteini kormányban, hogy en­gem az angolok spiclinek dugtak be az ő elnöki hivatalukba. A kiéli belügyminisztériummal kel­lett tehát tárgyalnom, mert a tisztviselők szolgálatba fogadása és elbocsátása ügyében az volt az illetékes szerv. Csűrték-csavar- ták a dolgot, végül aztán kije­lentették, hogy tévedés az egész, és nagy kegyesen hajlandók vol­tak újra visszahelyezni kormány­főtanácsosi hivatalomba. Nekem persze semmi kedvem sem volt a dologhoz, s így végül abban állapodtunk meg, hogy én mondom fel az állásomat október 1-re, és visszamenőleg, távollé­tem idejére is megkap;?; a teljes fizetésemet. .- (Folytatjuk.) úgy, hogy mindenki megtalálhas­sa az általuk készített ruhában azt, amit a konfekcióipar nem tud részére biztosítani. A férfi di­vatszínek alkalmazásánál elsősor­ban a fiatalok öltözködésére gondo lünk. Természetesen az idősebb korosztály ruházkodásánál a sö- tétebb tónus, s az egyszerűbb színösszeállítás a fontos. A sport vonatkozású öltözékek (strand, tenisz, kiránduló, stb.) területén csaponghat szabadabban a fantá­zia a színek összeállításánál. A tervezés vonalán, az eddi­giektől eltérően, a szokatlan szí­nek figyelembevétele azt bizo­nyítja, hogy a férfiak öltözködé­se változott és változik. Ha az utcán, vagy sport-rendezvé nyékén megfigyeljük a színská­lát, minden szín látható, amit már a férfiak viselnek. Itt kell megjegyezni, hogy a múlt évben Stockholmban megtartott Euró­pai Férfi Divattan ács nemzetközi kongresszusán is erősen jelentke­zett a harmonikus és tompított tört színek alkalmazása. A fér­fiak öltözködésének elszürkülésé- re végleges pontot tett az öltöz­ködési kultúra. Az idén tavasszal, nyáron a ve­zető divatszínek a következők: tompa-sárga, a kék minden ár­nyalata. a rozsdabarna, közép­szürke és fehér. Hazai szövete­ket tekintve, tavasszal az apró pepita, a kockás, a sűrű csíkos gyapjú anyagok, a laza szövésű soetlend, a tropikál. Kabátoknál, felöltőknél a könnyű teveszőr ha­tású mohair kelme. Az eddigieket azért tartottuk szükségesnek leírni, a részletes divattáiékoztató előtt, mivel szer­vesen kapcsolódik a ma divatjá­hoz. Kétségtelenül a múlté már a szélsőséges, túlzott vonalvezetésű öltözék. Az 1960-as év divatjának mondanivalója a klasszikus, jó­zan kiegyensúlyozottság. Eltemet­tük a túlrövid zakókat. A »V« vagy cserép-vonalat. Pl. a zakó hossza megnövekedett az 58— 59-es évhez viszonyítva. Kar­csúbb lett. derék alatt lágyan kö­veti a test vonalát, egyszóval sziluett-szerű, mind a váll esé­sénél, mind a há.tforma kialakítá­sánál. Ennél a divat-állomásnál okvetlen követelmény, hogy az egyes ruhadarabok készítői köny- nyedén lápv kezeléssel készítsék a zakót, mellényt, stb. Az egyso­ros zakóknál, a háromgombos mellett a kettő, sőt négy gombos változat is helyet kap. A zakó változatlanul magasan zárt, kü­lönösen a négygombos formában, de ha kétgombos, így is zárt ha­tású, mivel mind a két gomb a derékvcnal fölött helyefődik el és ezáltal esztétikai hatása azo­nos a háromgombos zakóéval. — Említettük, hogy a zakók magas záródással, rövid, keskeny, kihaj­tóval és gallérral készülnek. A rövid, keskeny kihajtó eredménye a szélesnek látszó mellrész. A zakók'elejeszéle alul erősen el­kerekített. A zakók hátul egy, il­letve két hasítékkal készülnek, az utóbbi inkább csak sportjelle­gű ruhadaraboknál célszerű. Az egysoros zakó mellé, a kétsoros megoldás is felzárkózik a közeliö- vőben, mely divat-változat eddig kissé háttérbe szorult. A kétsoros zakók egy, illetve kétgombos meg oldása a hatvanas év divatja. En­nél is derék fölött helyezkedik el a felső gomb, függetlenül attól, hogy kettő vagy egy gombos a zakó. Vonalvezetésre nézve, ha­sonlóan az egysoros zakóhoz, kö­veti a test vonalát és hossza, a nyugvó állapotban lévő kézfej közepéig ér. A sportruházat terén is igen számottevő változásokat tapasz­talhatunk az idén. A szövetekre, anyagokra nézve nagyon prak­tikus a jersey, a keskenyen csí­kozott kordbársony. Tompított és tört színekben szinte korlátlan a lehetőség tavaszra, nyárra. A könnyedén készített sport- öltözékek: az- ingkabátok, bléze­rek, fazon nélküli kulik, nagy közszeretetnek fognak örvende­ni. Itt csak a praktikusságot és színhatást ke'l figyelembe venni. A gombolhatóságot tekintve, pél­dául a kul’krbctolcnál a huzózáy helyett a rejtettgombolás célra­vezetőbb és divatosabb.

Next

/
Oldalképek
Tartalom