Tolna Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-20 / 92. szám

1360. április 20.

TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG

3

A minőség javítása a napirenden a Tolnai Selyemgyárban

TIZENHAT NAPI fizetésnek megfelelő nyereségrészesedést osztottak ki a dolgozók között a Tolnai Selyemfonógyárban. Szép eredmény ez, azonban az ünnepséget, ahol kifizették a nyereség- részesedést, nem jellemezte az önelégültség. Több felszólaló hangsúlyozta: Ha a minőség jobb len ne, töbet is kaphattunk volna Előkelőbb'’ helyezést is elérhetett volna a gyár a vállalat üzemei közti versenyben. Az idén pedig meg kell nyomni a gombot, hiszen ami tavaly eredmény volt, az az idén már terv, ezt kell túlteljesíteni ahhoz, hogy egy év múlva is legyen mit osztani. „Tartalék” pedig jóformán csak a minőség javításánál van, mégpedig a szövődében. Ugyanis a fonodában, cérnázóban nincs baj a minőséggel, állandóan 99—100 százalék az eredmény.

A szövődé még kétéves sincs, fiatal üzem. Érthető, hogy az itteni dolgozóknak először szőni kell megtanulni, a tanulóidőben pedig csak fokozatosan javulhat a minőség. A követelmények azonban nagyok. A gyár kevesebbet kap a másod-, vagy harmadosztályú szövetért, a kikészítőüzem és a kereskedelem csak meghatározott arányban köt szerződést gyengébb minőségű áru átvételére. Ha ezt a gyár túllépi, kötbért fizet. Ma már az. üzletekben nem a leértékelt —. főleg minőségi hiba miatt csökkentett áru — selyem szövetet kérik a vevők. Ha a vevő hibát lát az anyagon, gyakran hiába mondja az eladó, hogy ennek métere tíz-húsz forinttal olcsóbb. A válasz az, hogy „inkább fizetek többet, de elsőosztályú árut kérek".

A GYÄRBAN az elmúlt hetekben több intézkedést hoztak a minőség javítására. Korábban is érvényben volt már a minőségi bérezés, amely szerint a szövő az elsőosztályú áru után prémiumot kap, a másod-, harmad- vagy negyedosztályúért pedig levonás jár. Most azonban a szövőnként vezetett minőségi kartonon feltüntetik a hibatípusokat is. Mert egyaránt „leminősítik” a szövetet, ha sűrű, vagy ritka esik, elfűzés, szálhiány, lyuk, csomó, fészek, vagy olajfolt fordul elő benne. De ahhoz, hogy a hibákat ki lehessen javítani, nem elég azt tudni, hogy egy-egy szövőnél menn'"i az első-, másod-, harmadvagy ’’“•"•.'•’osztályú áru aránya, hanem rrt is, hogy az illetőnél

milyen hibatípusok fordulnak elő a leggyakrabban. Ennek alapján foglalkoznak aztán a szövővel a művezetők, a KISZ és a szakszervezeti bizalmiak. A bérezésnél is most dolgoznak egy olyan módszer kialakításán, amely hibapontonként csökkenti az egyébként járó bért.

Amikor aztán elbeszélgetnek egy-egy szövővel az illető „gyengéiről” nem egyszer az a válasz, hogy: „rossz a gép.” Ha megkérdezik, hogy szólt-e a segédművezetőnek, ez rendszerint azért nem történt meg, mert „olyan jól ment a gép, hogy sajnáltam leállítani”. Ilyenkor megmagyarázzák, hogy sokkal jobban jár a szövő akkor, ha leállítja javításra a gépet., megigazítják, esetleg 5000 vetéssel kevesebbet teljesít, de mégis többet keres, mintha több, de rossz minőségű árut szőtt volna. A vezetők fellépnek az olyan felfogás ellen, amely szerint csak akkor rossz a gép, ha el sem lehet indítani.

A KISZ-SZEKVEZET taggyűlésen foglalkozott legutóbb a minőség problémáival. Csoportértekezleten is megbeszélik a teendőket. Sikerült már elérni azt, hogy a váltótársak rendben adják át egymásnak gépeiket, mert — mint Szigl Vince ' szövődéi segédművezető mondja, aki tagja a KISZ- szervezet vezetőségének is, — itt fontos a tudás, de rhég fontosabb a lelkiismeret.

A minőség lassan, fokozatosan javul. Márciusban 63.2 százalék volt az elsőosztályú selyemszövet aránya, április első dekádjában már 64.9 százalék. De az idei céltól még messze vannak. Ugyanis legalább 80—85 százalékot kellene elérni. Ehhez pedig javítani kell a vezetés, de főként a párt- és szakszervezet, valamint a KISZ- szervezet agitációs munkáját. Nagyon helyesen magyarázzák meg a szövőknek, hogy a rossz minőség milyen kárt okoz a fizetésnél nekik. Mennyivel kapnak többet az elsőosztályú áruért, mennyi a levonás akkor, ha rossz a minőség. Azt is elmondták már, hogy milyen nagy érték van egy szövőre bízva. A selyemfonal drága anyag, kilónként 500 forint. Egy négygépes szövő — önköltségi áron számítva — 16 000 forint értékű nyersanyaggal dolgozik. De szükség volna arra is. hogy ne csak a szövő közvetlen anyagi érdekeltségére apelláljon az agitáció. Helyes lenne például, ha megmaKönyvtár a fodrászüzletben

Apróablakos, kopottvakolatú kis ház a faluvég közelében. Falán fehér zománctáblán a felírás: Könyvtár...

Pakson a konzervpyárv környékén lakóknak — különösen az idősebbeknek, nehezére esik már besétálni a község központjába h 'enkint egy-két alkalommal, ha olvasni akarnak. Ezért kérték a járási könyvtár vezetőit, hogy létesítsenek valahol a közelben egy fiókkönyvtárat, amit köny- nyen megközelíthetnek, este munkaidő után is, mert az olvasók többsége itt nappal dolgozik, s csak este, munka után van ideje útbaejteni a könyvtárat. E kérés nyomán történt, hogy Kovács Ferenc fodrászüzletében fiókkönyvtárat rendeztek be.

— Kedden és csütörtökön harminc, negyven ember is áll itt sorban könyvekért — mondja Kovács Ferenc, a fodrász-könyvtáros. — A múlt év végén,'amikor létrejött a könyvtár, hatvanon iratkoztak be, s azóta tízzel szaporodott az olvasók száma. Valamennyien rendszeresen olvasnak.

A könyvtárosnak minden második-harmadik héten cserélni

kell a könyvállományt, mert addigra legtöbbje már megfordul az olvasók többségénél.

Az idős olvasók mellett ter- J mészetesen fiatalok is látogatják a könyvtárat: fiatalasszonyok, legények, lányok.

A könyvtáros, maga is nagyon szeret olvasni, talán azért is vállalkozott a könyvtár vezetésére. Könyvekről gyakran esik szó a beszélgetés közben is, amíg valamelyik vendéget borotválja, vagy a haját nyírja. Ő az olvasóknak, azok viszont neki ajánlják a jó könyveket. Ha valakinek tetszik egy könyv, amikor visszahozza, biztatja őt is, hogy: »ezt olvassa el Ferenc, ez nagyon jó. Ilyent adjon most is...-»

A könyvek tárolása egyelőre nem a legidillikusabb körülmények között történik, de remény van rá — mint a járási könyvtár vezetői ezt már korábban moru- dották —, hogy megfelelő szekrényekkel látják el ezt a fiókkönyvtárát ib, s így több könyvet is tudnak majd adni, nagyobb lesz a választék is, aminek az olvasók fognak örülni legjobban.

(b—g)

gyaráznák, hogy ha egy szövő a napi 40 méterből 10 méter másodosztályú és öt méter harmadosztályú árut sző, mennyivel kap ezért kevesebbet a gyár — azaz, menynyivel csökken a gyár nyeresége. Lehetne ezt a falon elhelyezett kis táblákon, plakátokon feltüntetni. Vagy kimutatni például azt, hogy a szövődében egy százalék minőségjavulás forinban meny nyit hoz a gyár „konyhájára”, mennyivel növeli az év végén kiosztható nyereségrészesedést, ami végső soron ugyanúgy az egyes dolgozók jövedelmét érinti, mint a havonta kifizetett minőségi prémium, vagy pedig a rossz munkáért eszközölt levonás.

A minőség javulásánál már mutatkoznak eredmények. De bizonyára gyorsabb lesz a javulás, ha sokoldalúbban, az egyén és a társadalom, az egyes szövők és a vállalat érdekeit jobban összekapcsolva dolgoznak a minőség javításáért.

J. J.

Mint lapunkban már hírt adtunk róla, április 7-én tűz pusztított Harc községben. A három leégett ház tulajdonosai közül kettő', — Kovács József és Andódi Vince— a tsz-tagok kedvezményes háztáji biztosítása keretében biztosította a gazdaságát a tűz és egyéb károk ellen. A két károsult egy hétre a tűzeset után már fel is vette a kár térítési összeget. Képünkön Kovács Józscfncnek és Andódi Vincéné- nck a harci tanácsházán kifizetik a 17 840, illetve 19 320 forintos kártérítést amiből házukat rendbehozzák és pótolják az elpusztult termény- és ruhaneműket.

Á népfront-választás előkészületei Alsónyéken

Szerte a megyében a népfrontbizottságok készülnek az országos kongresszusra, s ezzel egyidejűleg a bizottságok újjáválasz- tására. E hangulat uralja Alsónyéket is. — Már beszéltünk a bizottság tagjaival miként készítsük elő a választást — mondja Pankovics György, a bizottság elnöke. — A pártszervezet segítségét is kértük, amelyet meg is ígértek.

— Még nem tűztük ki a gyűlés napját, amelyen a választást megejtjük, s a küldötteket is megválasztjuk. Ezt is meg kell beszélnünk, nem akarjuk, hogy bármilyen más összejövetel is legyen ekkor. Rendszerint ha nincs összehangolva a különböző gyűlések időpontja, s egyszerre kettő, vagy három is van egy este, egyik sem sikerülhet.

Ezután arról beszél, hogy a készülés során a falu minden dolgozójához el akarnak jutni. E közben beszédtéma akad bőven, hiszen nem árt többet beszélni a népfront-munka jelent őségéről, a lakosság előtt álló termelési és köz.sé’Tfe.ilz'zt^si feladatokról.

— Bevonunk ebbe a munkába mindenkit — mondja az elnök. — A mi aktíváink mellett számítunk a tanácstagokra is, hiszen nekik még közvetlenebb kapcsolataik vannak a község népével.

A választással kapcsolatban arról is beszél, hogy az elmúlt év tapasztalatai szerint nagyobb gon dot kell fordítaniok a külterületekre, nevezetesen a községhez tartozó Pörbölyre is. Ennek abban is meg kell mutatkoznia, hogy a bizottságban onnan is többen képviseljék a lakosságot.

Kétségtelen, hogy sokat fejlődött ez a falurész az. elmúlt években. Először csak 60 házhelyet. osztottak ki, s ma már egész utcáié állnak új házakból. A népfront működésének Is nagy szerepe van abban, hogy ma már a villany is be van vezetve. A lakosság társadalmi munkájával is hozzájárult az építéshez.

Most újra nagy fába vágták a fejszéjüket. Kultúrctthont akarnak építeni. Az alapkő-szállítást közös munkával már az ünnep "tán meg is kezdik.

De bent a faluban is segített a népfront a községfejlesztési munkák szervezésében. A járdaépítésnél mindenki segített a háza előtt a munkákban.

Bizonyára a választás és a kongresszus után az alsónyéki népfront-bizottság ereje is megsokszorozódik. — Erre számítunk is — mondja Pankovics György — mert terveink is vannak. Szeretnénk egy épületet kultúrotthonná alakítani. A társadalmi munka itt is elkel majd. Itt legalább helyet kap többek közt egy televízió is, amelyre a pénze már megvan a községnek, de eddig helye nem volt.

Természetesen e lehetőség segítségével a kulturális, ismeret- terjesztő munka is nagyobb lendületet vehet majd. Ezt egyébként eddig is jó eredménnyel segítette a népfront.

— Már a választásra készüléskor azon vagyunk — mondja búcsúzóul az elnök —, hogy mindenki érezze, csak összefogva, együtt dolgozva tudunk igazán nagy dolgokat véghezvinni.

(i—e)

PUTLITZ:

Nem etországból—)

C Németországba

(88)

Leültünk az asztal mellé. Kifogástalan szürke seviotöliönyé- bsn Mittelhaus ragyogóan festett. Elővette ezüst cigarettatárcáját, megkínált. A tárca angol Gold Fiake cigarettával volt teli — legalább húsz márkába került darabja a feketepiacon.

Mittelhaus észrevette, hogy a tárcát nézem.

— Londoni emlék, Scotland Yard-beli kollégáimtól kaptam búcsúajándékul 1938-ban, amikor visszatértem Berlinbe.

Aztán rátért az ügyre.

— Mondja, Putlitz úr, hogy került maga ide, Kielbe? A városházán a két póknak persze a legjobb információt adtam magáról, hiszen közismert dolog volt, hogy maga nem náci.

— De Mittelhaus úr, honnan tudhatta azt? Hiszen ha maga vagy Schultz kollégája a közelben volt, mindig a legstrammab- bul nyújtottam ki a kezemet és harsogtam a »Heil Hitler!«-t.

— Ezt észre is vettük — mosolyodon el jóakaratúan.

Engem is furdalt a kíváncsiság.

— Nézze, Mittelhaus úr, az,

hogy én itt vagyok, talán kevésbé csodálatos, mint az, hogy maga itt van. Az angoloknak tudniuk kell, hogy ki volt maga.

— Éppen azért. A háborúnak itt, Schleswig-Holsteinban vége lett. Én az utolsó percig Dönitz admirális vezérkarában voltam, pontosan ismertem a helyzetet. Már az első nap módomban volt a Werwolf-szervezet tizenöt tagját kiszolgáltatni az angoloknak. Ezeket az angolokat olyan köny- nyen az orruknál fogva lehet vezetni. Ha nem lennének olyan em bereik, mint én vagyok, azt sem tudnák, mihez kezdjenek gyámoltalanságukban. Egyébként ha Schultz kollégámat is viszont szeretné látni, csak Schleswigbe kell átmennie. ő ott a német rendőrfőnök.

Nem sokkal e látogatás után az angol katonai kormányzóságnál akadt valami dolgom. Egy fiatal angol kapitány így szólt hozzám:

— Bizonyára csodálkozott, amikor azzal a régi ismerősével találkozott itt?

— Nem is tagadom.

— Megmagyarázom önnek. Nekünk szükségünk van jó, német

rendőr tisztviselőkre. Mittelhaus és Schultz a saját szakmájukban kiváló munkaerők. Mindkettőt még Londonból ismerjük. Ők is jól tudják, hogy éppen elég terhelő anyaggal rendelkezünk ellenük, s bármikor akasztófára juttathatjuk őket. Ahhoz túlságosan ravaszok, hogy most megkockáztassanak valamiféle szabotázs-akciót. S éppen ezárt százszor inkább megbí ’-tünk bennük, mint bárki másban.

A fiatal kapitány tetszett nekem; becsületes volt.

Mielőtt a Steltzer által aláírt kinevezésemet megkaphattam volna, előbb át kellett cm.am a nácitlanítási eljáráson. A r-'eit- lanítási bizottság titkár” -jobbén konzulátusi tisztvise'3 volt, a szófiai nemet követségen vezette az NSDAP-szervcza i'gyeit, s behajtotta a havi tagúi'-' ft. Őt már fél évvel azelőtt náoitlaní- tottak.

Az irodában a velem szemközt álló íróasztal mellett egy Kurz- bein nevezetű, negyven év körüli, magas növésű, szakállas úr ült. Unos-untalan az 1944. július 20-i barátját emlegette. Állítólag ezzel a barátjával együtt ő is részt vett Berlinben az összeesküvésben, és csak csodával határos módon sikerült elkerülnie a letartóztatást. Ez a július 20-i barát üzleti ügyekben időközönként ellátogatott Kielbe. Minden alkalommal jelentékeny mennyiségű élelmiszert és eayí’o nchei zen kapható cikket hozott Kurz- bein barátjának. Kurzbein úr en-