Tolna Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-08 / 57. szám

-í '*tíO. március 8. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 3 I960, március 1-én éjfél körül a dél-marokkói Agadir városát bor­zalmas erejű földrengés döntötte romokba. A várost szinte telje­sén elpusztító két földlökés közül az elsőnek ereje a történelem egyik legsúlyosabb földrengés katasztrófáját okozó 1765. évi lisza- boni földrengés hatását közelítette meg. A legutóbbi jelentések sze­rint a halottak és sebesültek száma megközelíti a 10 000 főt, s mintegy 35—40 000 ember vált ha jléktalanná. A marokkói hatósá­gok Adagirt hivatalosan lakhatatlanná nyilvánították s közölték, hogy az egész várost kiürítik. I tárgyalóteremből öt fiatalkorú bűnügyét tárgyal­ta a közelmúltban a szekszárdi járásbíróság fiatalkorúak bírósá­ga, dr Kunczer Jenő tanácsa. A bűnügyek a szokásos ifjúkori el­tévedések. károkozások a magán­vagy társadalmi tulajdonban: lo­pás, sikkasztás. Nem megrögzött tolvajok, sikkasztok voltak a vád­lottak, hanem csak magukról meg­feledkezett fiatalok, akiket a bí­róság nem büntetni, avagy elle­nük megtorlást alkalmazni akart, hanem megnevelni, a becsület út­jára visszatéríteni. Az egyiknek azonban, a 15 éves T. F. simontornyai lakosnak bűn- cselekménye igen súlyos volt: rab­lás és súlyos testi sértés. Szinte érthetetlen, hogy egy jó környe­zetben, jó nevelésben reszlsült fiú, aki közepes eredménnyel vé­gezte az általános iskola nyolca­dik osztályát, hogyan Vetemedhe­tett fél évvel az iskola elhagyása után ilyen bűncselekményre, Az történt ugyanis, hogy vásár volt a községben. A fiú kiment körültekinteni a vásárba. Amikor megúnta a szemlélődést, hazafelé Az osztrák születésű Hitler más véleményen volt. Az ő törekvése arra irányult, hogy először délke­leten élő német testvéreit «-szaba­dítsa fel«, és biztosítsa magának a közép-európai uralmat. Ebből a célból szüksége volt — mint azt Haewel követnek egy alkalommal kifejtette — az «Ö« Beck ezrede­sére, más szóval annak a Pil- sudski Lengyelországnak a jó­akaraté támogatására, amelyet a tábornokok elsőnek szerettek vol­na összetörni. Hitler nem osztot­ta a Bendlerstrassének azokat az aggályait, hogy a nyugati hatal­mak esetleges komoly ellenállást tanúsítanának. Mussoliniban, a spanyolországi közös komplott óta cimborájában, biztos volt. Franciaország egyedül semmire sem fog vállalkozni; s hogy a brit oroszlán nem harapós, azt az utóbbi évek folyamán Rib­bentrop kielégítően bebizonyítot­ta. Minthogy a tábornokok Hitler érveire sem adták be minden to­vábbi nélkül a derekukat, erő­próbára került a sor. Szokása sze­rint Hitler ez alkalommal is a be­vált és kényelmes módszerhez fo­lyamodott: ellenfeleit nem nyílt harcban igyekezett legyőzni, ha­nem alattomos eszközökkel pró­bálta őket erkölcsileg lehetetlen­né tenni, tönkresilányítani. Nem sokkal azelőtt történt, hogy Blomberg vezértábornagv, hadügyminiszter másodszor is megnősült. A régi fogalmak sze­rint mesallience-t kötött, ameny- nviben «a népből házasodott«, egy egyszerű lányt vett el felesé­gül. Hitler ragaszkodott hozzá, hogy ez,en a« esküvőn ő legyen a násznagy. A Gestapo azonban tartott. Egy egyedül álló koros nő lakása mellett eszébe jutott, hogy a nő akkor távozott hazulról, ami­kor ő a vásárba ment kifelé. Mint­hogy az utca néptelen volt, bemá­szott a kerítésen, majd kifeszít­ve az egyik ablakszárnyat, beha­tolt a szobába. Itt kutatni kezdett, két helyen talált 180 forintot. Ez­alatt hazaért az idős nő, a konyha- asztalra tette a bevásárolt dolgo­kat, majd az ablakhoz ment, hogy kinyissa. A betörő ekkor egy tég­lával háromszor egymás után fej­bevágta majd amikor segítségért kiáltott és kifelé menekült, még kétszer vállon sújtotta. Aztán hidegvérrel eltávozott, a kapuban találkozott egy arra haladó nővel, akinek azt mondta hogy ne men­jen be, a néni rosszul van, azért kiáltozik. Aztán elmenekült, mert üldözni kezdték. Az orvosi látlelet szerint’ nyolc napon túl, 20 napon belül gyógyuló súlyos sérülést oko zott. A bíróság nyolc hónapi bör­tönre ítélte, de a büntetést három évi próbaidőre felfüggesztette, te­kintettel büntetlen előéletére és túl fiatal korára. dr. Nemes utólag felfedezte, hogy az eré­nyes «Führert« durván félrevezet­ték. »A nép egyszerű lánya« állí­tólag egy züllött utcalány volt. Tiszta dolog — Blombergnek mennie kellett. Még egyszerűbben jártak el Fritsch tábornokkal. A Gestapo előkerített egy jampecet, aki es­kü alatt vallotta, hogy a tábornok egyszer vele egy schönebergi ház tornácán homoszexuálisán érint­kezett. Ezzel Fritsch tábornok is el volt intézve. Blomberg feltűnően jóvágású férfi volt. Fehér hajával, arany hímzéssel díszített vörös táborno­ki rangjelzéssel a gallérján úgy hatott, mint az igazi német had­vezér mintaképe. Külső megjele­nésével azonban éles ellentétben pipogya fráternek ismerték. A hadseregben »gumioroszlánnak« csúfolták. A gyalázat, amivel fiatal feleségét illették, őt nagyon kevéssé érintette. Nyugodtan, minden teketória nélkül vissza­vonult az ifjú feleségével meg csinos tábornagyi nyugdíjával le­telepedett Olaszországban, a szép Capri szigetén. Fritsch tábornok kétségbeeset­ten harcolt bemocskolt becsületé­nek helyreállításáért. Egy évig tartó harc után sikerült a hamis Gestapó-tanút lelepleznie és bör­tönbe juttatnia. Igazságügyi ható­ságainak sajnálatos tévedéséért Hitler sajátkezűleg írt neki bo­csánatkérő levelet. Szolgálati be­osztásába való visszahelyezéséről azonban szó sem esett. Blomberggel, Fritschcsel és még néhány más személlyel együtt 1938 január elején Freiherr von Neurath birodalmi küliigyminisz­úf élet kó&áoioi Tulajdonképpen nemcsak róluk kellene írni. Vannak többen is. A számuk több ezer. Könyveket lehetne megtölteni a nevükkel, s regényeket kellene írni áldozat készségükről. A termelőszövetke­zetek megszilárdításáért folyó küzdelem élvonalában edződnek és közös ismertstőjelük a dicsekvés nélküli, csendes szerénység. A három kommunista, akiről írok, a bátaszéki Búzakalász Termelőszövetkezetben dolgozik. Az ő falujuk az elmúlt év tava­szán alakult át. A »megszilárdítás « terén szerzett tapasztalataikból sokat tanulhatnak az idén »induló « szövetkezeti községek kommu­nistái. Diószeginé véleménye Együtt éppen az egész család. A férj, aki vasúti fékező, szabadna­pos. öt gyermek van a háznál. Nagy a család. Diószeginé mos. Rengeteg ruha van a nagyteknő- ben. Az asszony a termelőszövet­kezet tagja. — Hogyan tudott az elmúlt év­ben százkilencvenhét munkaegy­séget teljesíteni? — Csodálkozik ugye? — Bizony nagy dolognak tar­tom! — Hát majd elsorolom a mun­kamegosztást. A férjem szabad idejében műveli a háztájit, én dolgozni járok a szövetkezetbe, a kislány meg a gyermekekre vi­gyáz, mos, főz, takarít. Ha nem lettem volna beteg, többet is tel­jesítettem volna. Mert mi báta­széki asszonyok megfogjuk a do­log nehezebbjét, ezt nyugodtan megírhatja. — Mindenki jól dolgozik? — Na, azt azért nem mondha­tom. Akad egy-két rest is, aki csak azt nézi, hogy meglegyen a nyolcvan munkaegysége, ami után megjár a háztáji. Aztán rá se fütyül a termelőszövetkezetre. Vannak, akik fura módszert vet­tek fel, de aztán ' leszoktattuk őriét. — Milyen volt az a módszer? — Olyan, hogy volt aki "eljött reggel munkára, aztán megkér­dezte a brigádvezetőt, hogy mit kell dolgozni. Amikor megtudta, hogy kevés munkaegységet lehet teljesíteni, azzal az ürüggyel, hogy az ennivalót otthon hagyta, hazament, s vissza sem jött akkor nap. — A minőségi munkára is vi­gyáznak? — Természetesen. Tudja, elv- társ a mi brigádunk jó dolgos asz- szonyokból állt, de néha közénk csöppent az elmúlt évben olyan, aki clhagyogatta a gazt maga temek is mennie kellett. Ö is azokhoz tartozott, akik a Hitler— Ribbentrop vonallal ellentétben nem vállalták a nyugati hatal­makkal való konfliktus kockáza­tát. Neurath kiválása a kormány­ból végleg szabaddá tette az utat Ribbentrop és politikája előtt, s mint a külügyminisztérium kor­látlan ura vonult be a Wilhelm­strasse 75-be. Hitler kívánságá­nak megfelelően legelsősorban Ausztria annektálását tűzték na­pirendre. Az akció időpontjául március idusát jelölték ki; addig­ra be kellett fejezni az előkészü­leteket. A kritikus napokban Ribben­trop Londonba utazott, hogy az Anglia részéről esetleg mégis fel­merülő komplikációkat azonnal a helyszínen eloszlathassa. Ürügyül azt a gyanúsan igazán nem hang­zó hő óhaját hozta fel, hogy bár Berlinben nyakig ül a munkában, mégsem akarja elmulasztani, hogy angol barátainál még egy búcsú­látogatást ne tegyen. Maga az a tény, hogy Hitler külügyminisz­tere eltávozott Berlinből, meg- nyugtatólag hatott Londonban a kedélyekre. Amíg Ribbentrop Angliában ül — úgy mond —, ad­dig Berlinben nem fognak kül­politikai kalandokba bocsátkozni. Mialatt Hitler Berchtesgadenben Schuschnigg osztrák kancellárt gyúrta, Ribbentrop egy csésze tea mellett békésen társalgóit a Dow­ning Streeten Chamberlainnel és Halifaxszel. Velünk szemben is megjátszotta az ártatlant, mint akinek sejtelme sincsen semmi­ről. (Folv latjuk.) mögött. Emlékszem, mellettem is dolgozott egy ilyen fiatalasszony. Én bizony nem álltam meg szó nélkül. Megkérdeztem tőle: ha a magadét csinálnád, akkor is ilyen hanyag lennél? Elszégyellte ma­gát... Rászólunk mi mindenkire, aki rosszul csinál valamit, ha nem is vagyunk vezetők. Nálunk, a mi brigádunkban ez a szokás. Nem szégyen szólni valamiért, annak van szégyellni valója, aki hanyag, ügy érzem, ha nem lennék kom­munista, akkor is kötelességem és érdekem lenne mindenfajta ha­nyagság vagy pazarlás ellen fel­lépni. A fej°guiyás Szűcs Istvánt hajnali fél há­romkor kelti fel az ébresztőóra. Erős karú, nagytenyerű, csendes ember. Dél felé jött haza az istál­lóból, mert inszeminálás volt. — Mennyi tejet fej ki naponta? — Százötven-százhatvan litert. — Melyik a legjobb tehene? — A Bimbó. Huszonegy litert ad naponta. — Mikor volt a legnehezebb a tehenészetben? — Tavaly, az átszervezés után. Négyszer annyi tehenünk lett, mint eredetileg volt. S a takar­mánnyal nagyon takarékoskodni kellett. — Hogyan tudták mégis a fe­dési átlag csökkenése nélkül «meg­úszni« az elmúlt évet? — Úgy, hogy minden szál ta­karmányra úgy vigyáztunk, mint a szemünk fényére. Aki pazarol­ni akarta a takarmáhyt, az az egész brigáddal találta szemben magát... Ne azt írja, hogy ennek a szellemnek a kialakítása egyedül nekünk, kommunistáknak köszön­hető. Nem így van. Nagyon sok partonkívüli is nagy lelkiismere­tességgel küzd a szövetkezet va­gyonáért ! Hat helyett ketten dolgoztunk Kostyák Mihály, sertést enyész- tési munkacsapat-vezető. Har­mincöt éves. magas fiatalember. Rendkivüli tagfelvétel útján lett párttag. — Mikor «forrt össze« a mun­kacsapata? — Akkor, amikor a legnehezebb helyzetben voltunk. Sok volt az új ember. Nem voltunk beleszok­va a szövetkezeti életbe, A serté­sek fertőző bélgyulladást kap­tak. Látott már olyat? Nagyon gusztustalan dolog olyankor kö­zöttük lenni! És nehéz is. Heten­ként kellett meszelni az istállókat és naponként fertőtleníteni. Ilyen nehéz körülmények között viták, vívódások, kételyek és remények kíséretében forrott össze egysé­gessé munkacsapatunk. Nem volt könnyű. A gyengébbek talán el­vesztették volna a reményt, de mi mindig a holnapban bíztunk. A holnapban, amely már majd az újjánevelődött munkacsapatra kö­szönt. És ez a »holnap« bekövet­kezett. — Most már könnyebben van­nak? — Pillanatnyilag most is ne­héz! Képzelje, e miatt a bolondos idő miatt négyen influenzába es­tek és vasárnap kettőnknek kel­lett elvégezni hat ember munká­ját. H. T. Megyénk falvaiban láttuk, hallottuk ... m s Megyénk termelőszövetkeze­tei állami hitelből a töblai kö­zött 10 tehénistállót építenek ebben az évben. A kivitelezé­sekre már korábban megkötöt­ték a szerződést az Építésügyi Minisztérium komlói vállalatá­val és a megyei tanács építő­ipari vállalatával. Az elmúlt napokban 10 munkahelyen az építkezés meg is kezdődött. A termelőszövetkezetekben — ahol az istállók épülnek — közel 1 millió tégla van és 6 ezer folyó­méter vasbeton-gerendát szállí­tottak az építkezés színhelyére. Nagy ve j kén például már fal- egyenbe van a néhány nappal ezelőtt megkezdett épület. Jól haladnak a munkák a bonyhádi Ezüstkalász Tsz-ben és az ireg- szemcsei szövetkezetben is. Még az év elején megjelent egy kormányrendelet, mely szerint a termelőszövetkezetek traktorait és nagyobb munkagépeit a gépállomások kötelesek kija­vítani, karbantartani. Tsz. és gépállomási vezetők megállapo­dása alapján a gépállomások eb. ben az évben mintegy 15 erőgé­pet és munkagépet javítottak ki a termelőszövetkezeteknek. A kö zelmúltban pedig újabb megál­lapodás jött létre a gépállomá­sok és termelőszövetkezetek kö­zött. a traktorok karbantartá­sára vonatkozóan Eszerint a gépállomások 50 százalékos díj- kedvezmény mellett a megye termelőszövetkezeteinek mint­egy 40 traktor karbantartását végzik el az év végéig. a Megyénk egyetlen tojásüze­mében, Hőgyészen az elmúlt na­pokban ugrásszerűen emelke­dett a tojáshozam. A 6 ezer tyúk napi átlagban 3 ezer tojást tojik mintegy másfél hét óta. Érdekes itt megemlíteni, hogy ebben a tojásüzemben 6 ezer baromfit gondoz két asszony. S mivel az üzem korszerű, a Ju- héi Állami Gazdaság vezetősé­ge elhatározta, hogy tovább bő­víti. A gazdaság csernyédi üzemegységéből ide helyezik át a baromfikeltető gépeket is. Ez több szempontból ésszerű. Első­sorban azért, mert a baromfi- keltetéshez szükséges tojást eddig is Hőgyészről szállította Csernyédre. ami megdrágította a naposcsirkéket. Másodsorban azért, mert Hőgyészen a cser- nyédinél modernebb baromfi- keltető üzemet létesíthet a .Tu­tiéi Állami Gazdaság. Megyénk termelőszövetkeze­teinek többségében működik házi építő-brigád. Ezek a bri­gádok mintegy 10 millió forint értékű saját beruházású épít­kezést akarnak elvégezni az idén. Munkájuk szakmai irányí­tásával eddig — a patronáló üzemeken kívül — nemigen tö­rődött senki. Illetékesek ezen most változtatnák. A termelő- szövetkezetek megyei beruhá­zási irodája mellett ugyanis lé­tesítenek egy csoportot, amely­nek az lesz a feladata, hogy a termelőszövetkezetek házi épít­kezéseit megtervezve elkészítse a költségvetést, segítsen az épít­kezési anyagok beszerzésében és a helyszínen adjon szakmai tanácsokat az építő-brigádok munkájához. A beruházási iro­dának ez a műszaki csoportja mérnökökből, tervezőkből és anyagbeszerzőből áll és rövide­sen megkezdi a munkát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom