Tolna Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-16 / 64. szám

MMi 'm? I ; * ' t . 1 1960. március 16 TOLVA MEGYEI NEPŰJSAG Erről is beszélni kell Miért nehéz a falusi munka A múlt héten egy falusi em­berrel beszélgettem a tamási já­rásban. Újdonsült szövetkezeti tag az illető, pár héttel ezelőtt lépett be, s most a fiát városba küldte segédmunkásnak. Meg­kérdeztem tőle, miért küldte el a fiút, miért nem a szövetkezetbe Íratta őt is inkább? Hisz többet keresne itthon a gyerek, olcsóbb lenne a lakása, élelmezése. Az ember a következőt felelte: — Azt akarom, a fiamnak jobb legyen, mint nekem. Engem meg­gyötört, megrokkantott a falusi munka, idő előtt megöregedtem, egészségem megromlott. Azt aka­rom, hogy a fiam könnyebb mun­kát végezzen. Folytatom a vitát, mert ez a kérdés közérdeklődésre tart szá­mot. Azzal kell kezdeni, hogy egyet­értek falusi ismerősömmel abban, hogy a mezőgazdasági munka tény leg megrokkantotta az embert, idő előtt tönkretette, egészségét aláásta. A kisparcella kegyetlen és zsugori. Azzal a termelő erővel, amellyel a parasztember rendel­kezett, a kisparcella csak ember­telen munka árán adott gyümöl­csöt. Cserébe kívánta a falusi ember testét, lelkét, egész életét. Éppen ezért javasolja pártunk a termelőszövetkezetek szervezését: a régi termelési viszonyok szét­zúzását és olyan termelési vi­szonyok létrehozását, amelyek le­hetővé teszik a gépek, vegyianya­gok, a tudomány, a technika leg­jobb vívmányainak alkalmazását. A mezőgazdasági nagyüzemek fejlődése elvezet nem is olyan sok idő múlva odáig, hogy a fa­lusi munka sem lesz nehéz, sok­kal könnyebb munkával jobb eredményeket, több gyümölcsöt terem majd a föld. Falusi ismerősöm az iparba küldi a fiát, hogy könnyebb le­gyen az élete, mint az övé volt. De vajon gondol-e arra, hogy miért könnyebb az ipari munka a falusi munkánál? Azért, mert az iparban nagyüzemi formák között gépi erővel termelnek. Az ipar példája választ ad arra a kérdésre, hogy mivé lesz majd a mezőgazdasági nagyüzem. Persze a mezőgazdaság fejlő­dése nem megy máról holnapra. Évszázados elmaradottságot nem lehet hónapok alatt felszámolni. De fel lehet és fel is kell'számol­ni! Ezt követeli meg a falusi em­berek és az ő fiaik, utódaik ér­deke. Fel kell számolni a lemara­dást, meg kell szilárdítani mező- gazdasági nagyüzemeinket azért, hogy falusi ismerősöm fiának otthon is könnyebb legyen az élete, mint az apjáé volt. Nem a mezőgazdasági munka a rossz általában, hanem az a me­zőgazdasági munka rossz, amit a parasztok eddig kisparcellákon kézi erővel végeztek. A gépesített mezőgazdasági nagyüzemben vég­zett munka nem teszi tönkre az embert és nem nehezebb, az át­lagos ipari munkánál. Tehát nem azzal tesz jót a fiá­val tamási járásán lakó vitapart­nerem, ha elküldi a faluból. Az­zal tesz jót, ha összefog. a fiával és teljes lendülettel belekapcso­lódik az új életforma kialakításá­ba, megszilárdításába és fejlesz­tésébe. (gyenis) Közel négy és félmillió forintot adott a társadalom az 1959—60. tanév első felében az óvodák és iskolák megsegítésére Hagyományai vannak immár annak a mozgalomnak, amelyet annak idején a Művelődésügyi Minisztérium hirdetett meg az óvodák és iskolák társadalmi megsegítése érdekében. Az el­múlt évek folyamán Tolna me­gye a mozgalomban elég mérsé­kelten szerepelt, de tavaly év végén a szekszárdi járás által országosan elért harmadik helye valamint az a körülmény, hogy a megye évről évre jobb és jobb eredményeket ér el, felhívta az ország figyelmét is a megye eredményeire. A Megyei Tanács Művelődés- ügyi Osztálya most értékelte az első félév eredményeit és álla­pítsuk meg mindjárt azt, hogy tavalyhoz viszonyítva is újabb eredmények születtek. És itt nem­csak arra gondolunk, hogy Bátán 4, Decsen 5, Ujdombó- várott 2, Fadd-Domboriban, Öcsényben, Dunaitömlődön 1— 1, Gerjenben 2 tantermes is­kola építése kezdődött meg, il­letve van folyamatban vagy befejezés előtt áll, _____ h anem elsősorban arra, hogy a társadalom tanúlónként 95 fo­rintot áldozott új tantermek épí­tésére, csinosítására, az iskolák egészségügyi hiányainak a meg­szüntetésére és egyebekre. Ta­valyhoz viszonyítva ugrásszerű ez az emelkedés, mert hiszen az elmúlt versenyidőszakban az át­lag csak 28 forint volt. Ez a 95 fo­rintos átlag azt jelenti, hogy a társadalom egy félesztendő leforgása alatt 4 342 000 forint­tal támogatta az iskolákat és az óvodákat. Sajnos az egyes járások között igen nagy az eltolódás. Ismét a szekszárdi járás válik ki a moz­galomban 317 forintos eredményé­vel, ugyanakkor a dombóvári já­rás csak 18, a tamási 23, a gyönki pedig 27 forintos eredményt ért el. Ezúttal az óvodás gyermekek szülei tettek ki magukért, mert az óvodákra fordított 824 000 forint átlagban 118 forintot jelent. A di­cséret ellenére helytelen lenne el­hallgatni azt, hogy ezúttal az építkezések károsan befolyásolták az egészségügyi feltételek bizto­Minden községben rendez jogi tanácsadást a népfront Köztudomású, hogy a Hazafias Népfront-bizottságok szervezésé­ben megyénk területén folya­matosan tartanak jogi tanácsadá­sokat a jogász népfront-aktívák segítségével. A legutóbbi ülésén a népfront megyei elnöksége értékelte a jo­gászok munkáját. Megállapítot­ták, hogy közülük is különösen jó munkát végeztek a megyei bíró­ság dolgozói, gz ügyvédi munka­HAZA SZERETNE JÖNNI... MÉG NYOLCADIKOS VOL­TAM, amikor megismerkedtem vele. Együtt nyaraltunk Csille­bérc vén fái alatt. A napok gyor­san teltek. Nagyon megszerettem a barna, erős fiút. Két hét után elváltunk. Ö ottmaradt Budapes­ten — mert ott lakott a Lónyay utcában —, én pedig hazajöttem. 1952-őt mutatott a naptár. Minden héten két levelet írtam Ottónak. S nem mondhatom, ő is megerőltette magát. Néha olyan sokat írt, hogy szinte már vártam a végét. Aztán mind a ketten középiskolába kerültünk, ö vala­milyen technikumba iratkozó’t be, én pedig egy gimnázium hall­gatója lettem. Egy jó ideig tartottuk a kap­csolatot. Majd 1956 elején bará­tom hirtelen elhallgatott. Talán elköltöztek? Próbálkoztam még egy-két levéllel, majd én is bele­untam, s a feledés ködébe me­rült egész barátságunk HÁROM ÉVVEL EZUTÁN ro­konaimnál töltöttem a nyári sza­badságom. Hogy mi ütött belém, m A ~ - ■—• o -11 f r'J f pjr én rég elfelejtett Ottó barátom. i uuu.sm, ne megkeressem a Lónyay utcát. Érdeklődésem után megtudtam, hogy a Lónyay utcá­ból Szamuely Tibor utca lett. F.z mindenesetre biztató, csak ismét hiba csúszott a keresésbe, mert nem tudtam már pontosan a ház­számot. Valami nagy szám lehe­tett. Már a tizenkettedik Kapu alatt kutattam át a névjegykár­tyákat, s végre ráakadtam a Bö­szörményi névre. Fé’lánkedtem a régi bérház ne­gyedik emeletére. Nem szégyel­lem bevallani, hogy kissé gyor­sabban vert a szívem a megszo­kottnál, amikor becsöngettem. Egy középkorú asszony nyitott aj­tót. S mikor elmondtam, hogy mi járatban vagyok, keserű_ sírás rázta meg egész testét. Már saj­náltam, hogy idejöttem, de ha már itt vagyok, legalább megtudom, hogy mi van Ottóval — nyugtat­tam meg magam. Éva néni szipogva mesélte, hegy Ottó az októberi ellenforradalom idején t(ínt el. Napokig keres­ték. . . Tűvé tették az egész vá­rost, már amennyire teheti két boldogtalan, kétségbeesett szülő, idegösszeroopanással szállították kórházba. Édesapja egyik napról a másikra őszült meg — pana­szolta a bánatos édesanya. — NAGYON SOKÁIG nem halottunk róla semmit. Egyszer francia földről hozott a postás le­velet. Bocsánatot, kért, hogy bú­csú nélkül jött el.. . S menteget­te magát, hogy talán nem is ő a hibás, hanem barátai, akik bele­vitték ebbe a kalandba. Alig tud­tunk megmenekülni az idegenlé­gió nagyszerűségeitől — írta vic­cesen, mi azonban sejtettük, hogy éhezik és nincs hol hálnia. — Ezután már majdnem min­dig rendszeresen kaptunk tőle la­pot, levelet. Mindig jót írt, igye­kezett megnyugtatni. Nekünk csak az volt furcsa, hogy minden levele majdnem mindig máshon­nan jön. Ilyenkor meg tudott vol­na szakadni a szívem. Tudtam, hogy nincs jó helyen, éhezik, nincs egy tiszta inge ... így is vdlt. Az anyai érző szívet, nem lehet sokáig hitegetni. ünnepélyesen adják áf- a személyi igazolványokat a 16 éves fiataloknak A Megyei KISZ Végrehajtó Bi­zottság a Megyei Rendőrkao’- tánysággal egyetértésben megál­lapodtak abban, hogy a jövőben a KISZ-bizottságok, a járási, vá­rosi és körzeti rendőri szervekkel karöltve közösen ünnepélyes ke­retek között adják át a személyi igazolványokat a 16 éves fiatalok­nak. Elsőnek Szekszárd város 16 éves fiataljainak részére rende­zik meg a személyi igazolványok ünnepélyes átadását, majd ezt követően a járási KlSZ-bizottsá- gok is rendeznek hasonló ünnep­ségeket. SZOMORÚ LEVÉL JÖTT. El­sírta benne, hegy napokig, hete­kig »em kap munkát, s ilyenkor még egy levélpapírra is alig jut. Rögtön küldtünk neki, amit lehe­tett. Most reménykedünk, hogv viszontlátjuk egymást. .. Benne is ez tartja a lelket. Minden levelé­ben az otthonra emlékezik és az­zal búcsúzik, hogy nemsokára együtt sétálunk a legszebb folyó, a vén Duna partján ... n>) ! közösségék tagjai, valamint a já­rási bíróságok és ügyészségek dolgozói. Valóban megérdemlik az aktí­vák a dicséretet, hiszen, munka­idő után, számtalan utazási és egyéb nehézséggel küzdve járják a megyét. Megfordulnak terme­lőszövetkezetekben, vállal átoknál, üzemekben, s választ adnak a dol­gozók egyéni jogi jellegű kérdé­seire Ezen kívül az ankéton rá­irányítják a figyelmüket a társa­dalmi tulajdon megvédésének fon­tosságára.--oben az évben eddig 31 jogi tanácsadást rendeztek a megyé­ben. A tapasztalat azt mutatta, hogy ott sikerültek a legjobban ezek az előadások és viták, ahol — mint Felsőnánán, Kétyen, Al- sónánán — a népfront-bizottságok szoros kapcsolatban a tanácsok­kal, közösen szervezték az anké- tokat. A jogi tanácsadás hasznos mun­káját ezután is folytatják, s a népfront megyei elnökségének terve szerint ebben az évben száznál több ilyen jogi tanács- pHí-.ra ker^i sor a megyében. — sítását és a tatarozási munkála­tokat is. Ezekre a célokra az ug­rásszerű eredmények ellenére is lényegesen kevesebb került fel- használásra. Ezzel a negatívum­mal viszont szemben áll 5 óvodai foglalkozási terem és 19 általá­nos iskolai tanterem építésének a megkezdése. (Az előbbiek so­rán csak ízelítőül soroltunk fel néhányat.) Végezetül állítsuk példaképpen a többiek elé az óvodák közül a szedresit, a dunaszentgyörgyit és a várdombit, az általános isko­lák közül pedig a sárpilisit, a decsit, a fadd-domborit, a bátait, a tabód-szerdahelyit, az egyéb oktatási intézmények közül a bonyhádi kg. technikumot és a tolnai gimnáziumot, ahol , legin­kább talajra talált a mozgalom és ahol a szülők különösképpen ki­váltak abban, hogy mennél na­gyobb értékű társadalmi munká­val támogassák gyermekeik is­koláját, óvodáját. O. I. Segítik a küzségfeilesztési tervek végr? hsltésát a néixfio^-Esizolíségok Nemrégiben vitatta meg és hagyta jóvá a Bonyhádi Járási Tanács a hatáskörébe tartozó köz­ségek ez évi községfejlesztési ter­veit. Nem közömbösek ezek a tervek a járás népfront-bizottsá­gai számára sem. Az elmúlt év során is komoly segítséget adtak a tervek megvalósításához, s eb­ben most is részt kívánnak ven­ni. Éppen ezért a legutóbb; közsé­gi népfront-bizottsági üléseken mindenütt a járásban a tanácsok vb-tagjaival és a községfejleszté­si állandó bizottságok tagjaival közösen beszélték meg a tervek végrehajtásával kapcsolatos fel­adatokat. A viták eredményeként célként azt tűzték ki, hogy felvilágosító és meggyőző munkájukkal a leg­szélesebb körben kibontakoztas­sák a társadalmi munkát, a helyi anyagok és erőforrások lezmesz- szebbmenő felhasználásával. Ennek első részeként arra töre­kednek, hogy agitációs munká­juk nyomán egy-egy község egész lakossága megismerje és magáévá tegye a terveket, s közös erővel segítse is azok megvalósítását. PUTLITZ : Nem etor szagból—) C Németországba 61. Mindez mégsem akadályozta meg, hogy a következő napokban is ne repüljenek hasonló golyócs­kák — mégpedig nemcsak német követeégi, hanem holland abla­kokba is. Mindenesetre érdekes, hogy a »merénylők« célpontnak többnyire valamilyen iskolaépü­letet pécéztek ki. Az amszterda­mi német iskolában is kilőttek egy egész ablaktáblát. Később azonban az iskolásgyerekek visz- szatértek a golyózáshoz, és ettől fogva a merényletek fokozatosan megszűntek. A kormány által el­rendelt lövedék-szakértő vizsgá­latok is ellaposodtak anélkül, hogy a legcsekélyebb eredményt is fel tudták volna mutatni. A DÖNTÉS ÓRÁJA München után egyre gyakrab­ban jelentette ki Hitler, hogy nincsenek többé területi követe­lései, a Szudéta-vidék meghódí­tása volt az utolsó, és egyeilen- egy cseh állampolgárt sem óhajt a birodalomba telepíteni. De ki hihetett az ilyen kijelentéseknek, amikor egyre félreérthetetleneb- bül továbbra is közszájon forgott március idusa és a »prágai baci- lusgóc« kiirtásának szükségessé­ge? El lehettünk készülve, hogy talán már tavaszra kirobban a most már elkerülhetetlennek lát­szó második világháború. Ha a személyemre vonatkozó intézke­déseket idejekorán meg akartam tenni, sietnem kellett. Azzal a megokolással, hogy sürgősen konzultálnom kell lon­doni orvosommal, 1939 januárjá­ban Zechtől három napos soron- kívtili szabadságot kértem. A fel­tűnés elkerülése végett Uttinow saját manzard-lakásában beszélt meg Vansittarttal találkozót. A lord az öt emelettől kissé li­hegve ugyan, de pontosan meg­jelent, és a legnagyobb szívélyes­séggel üdvözölt. — Megértem, Putlitz, hogy ma­guk elégedetlenek velünk. Mün­chen valóban szégyen volt. De biztosítom magát, most már vé­ge. A mi türelmünknek is van határa. A legközelebbi alkalom­mal Chamberlain sem engedi ki­szúrni a szemét semmilyen irka­firkával, melyben Hitler az ő nagy békeakaratáról biztosít ben­nünket, Angliának most már az asztalra kell csapnia. — De Mylord, éppen ez az, ami engem aggaszt. Ha önök kitartot­tak volna, meg tudták volna pu­hítani Hitlert. Most már virzont oly gyakran és oly sokat enged­tek, hogy ha most csapnak eré­lyesen az asztalra, az véres há­borút fog jelenteni. — Bizony, attól én is fé’ek,- hogy a háború elkerülhetetlenné vált. — Lord Vansittart, me> tudja érteni, hegy ezzel egész világ om­lik össze bennem, és éppen ezért komolyan szeretnék önnel beszél­ni. — Nos, ki vele! Hiszen éppen ezért vagyok most itt. — Látja. Lord Vansittart. éve­ken át próbáltam önöknek meg­világítani, hogy saját érdekükben hajszálnyi engedményt s^m sza­bad tenniük a náciknak. Én igye­keztem önökkel tartani a barát­ságot, mert azt reméltem, hogy ezzel önöket is, saját országunkat is megkímélem egy gyilkos há­borútól. De, mint ön is mondja, a háború most már elkerülhetetlen. Képzelje magát az én helyzetem­be! Mit tegyek? — Jöjjön bármi is, Putlitz. ma­gát személyesen mindig bará­tunknak fogjuk tekinteni. — De mit ér ez a barátság, ha én Németországban ülök, önök meg bombákat dobnak hazámra, és a testvéreimre lőnek? Hitle­rért és az ő útonálló bandájáé'-!, természetesen nem fogok önök el­len harcolni, a helyzetem azon­ban teljességgel elviselhetetlen lenne. Meg akartam ezt akadá­lyozni, de fáradozásaim hi'bava- lóknak bizonyultak S most arra akarom kérni, hogy ha sor kerül rá, tegye nekem lehetővé, hogy

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom