Tolna Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-11 / 60. szám

A i Áv4-i é. ffiSSi v'* TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1960. március 11. « Am VtW*v» ]*£cáe£íT A SÍ-REKORDUGRÓ Halló, sporlíárs hol járunk? — Eltévedtem! — A nemzetközi nőnap alkalmá­ból kézimunka-kiállítást rendezett a gyönki járási művelődési ház kézimunka szakköre és a községi nőtanács A kiállítás iránt élénk érdeklődés nyilvánult meg. — Egy hivatalos francia statisz­tikai jelentés szerint az utolsó hat esztendőben 37 703 kiskereskedés szűnt meg Franciaországban és 50 630 bolt átalakult áruházzá, il­letve fióküzletet nyitott. Ezek az adatok mindennél jobban bizo­nyítják, hogy a kis, családi tulaj­donban levő boltok létét egyre' jobban fenyegetik a modern áru­házait. — A megye szociális otthonai 17 gondozottat részesítettek a tél fo­lyamán egyhónapos harkányi gyógyüdülésben. — A dél-franciaországi Perpig- naban rövidesen megnyílik az a szálloda, amely először alkalmaz­za a napenergiát fűtésre és meleg­víz előállítására. A szakértők vé­leménye szerint ezzel a módszer­rel a szálloda fűtési költségei 80 százalékkal csökkenthetők. — A bonyhádi asszonyok szá­mára a nőnap alkalmából kedves ünnepséget rendeztek a község pe. dagógusai. A községi tanács elnö­ke köszöntötte az ünnepélyre ösz- szegyűlt asszonyokat, majd a jól sikerült műsor után emléklappal, virágcsokorral köszöntötték okét. — A Guineái Köztársaság első felsőfokú oktatási intézményét, a politechnikai főiskolát szovjet épí. tészek tervei alapján építik Co- nakryban. A 2500 hallgatóra mére­tezett főiskola a Szovjetunió és a Guineái Köztársaság között 1959- ben megkötött gazdasági és műsza ki együttműködési egyezmény ér­telmében épül. íí § Szőlősgazdák, figyelem! ü* 4 4 Szőlőkaró szükségletüket idő- •jj ben szerezzék be! A TÜZÉP ,jj telepeken bő készlet áll ren- V delkezésre! (8) zp 4 I TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja Felelős szerkesztő: Petrits Ferenc Kiadja: a Népújság Laokiadó Vállalata Felelős kiadó: Orbán Imre Szerkesztőség és kiadó: Szekszárd, Mártírok tere 15-17. Telefon: 20-10. 20-11 Készül a Szekszárdi Nyomdában Széchenyi utca 46. Telefon: 21-21. 25-72 Felelős vezető: Széli István Terjeszti a Magyar Posta előfizethető a helyi oostahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft — Ebben az esztendőben Szek- szárdon 77 lakás építését fejezik be és 56 lakás építését kezdik meg. — A kanadai nyelvészeti társa­ság különbizottsága most készíti elő az első kanadai angol szótárt. A kormány közel 3000 fontot sza­vazott meg a társaság részére, hogy összegyűjtisék azokat a sajá­tosan kanadai kifejezéseket és szavakat, amelyek sem Angliában, sem az Egyesült Államokban nem használatosak. — Ez év második felében adják át rendeltetésének a grábóci szo­ciális otthont, ahol tbc-s bete­geket helyeznek el. Helyreállítják, tatarozzák a régi szerb kolostort, konyhát, ebédlőt, orvosi rendelőt építenek. — Haus Werner Henze, Doszto­jevszkij „A félkegyelmű” című re. génye alapján készült balettje, amelynek koreográfiáját Tatjana Gszovszkij készítette, belgiumi és nyugat-németországi vendégkörút- ra indul. A baletthez felhasznált szöveget az ismert osztrák írónő, Ingeborg Bachmann írta. — Az elmúlt egy év alatt a me­gyében 44 új rendszerű üzletet nyi­tott a földmúvesszövetkezeti ke­reskedelem. Bátaszéken, Tamási­ban. Dombóvárott a bolthálózatot teljesen átszervezték újrendszerű­vé. — A New Yorlc-i Lincoln Cen­terben épül a legnagyobb ameri­kai repertoár színház, amely je­lentős állami szubvencióval fog működni. Az 1100 férőhelyes szín­ház építkezése valószínűleg 1962- ben fejeződik be. A színház veze­tője Elia Kazan, az ismert rende­ző és Robert Whitehead lesz. Apróhirdetések Kiadó szobát keres magános fér­fi. Ajánlatokat a Kiadóba. (50) Tanyalakásért szőlőmunkát vál­lalna háromtagú földműves család Cím: a kiadóhivatalban. (38) Eladók Leghorn és Plimouth te. nyésztojások. Darabja 2,— Ft. Skob rák Tibor Kaposvár, Dobó István utca 27. (32) Kolomp, juhászkampó, pásztor, cikk Kulcsár kisiparosnál Buda­pest, Rákóczi út. 6. (41) Eladó egy 350-es zöld IZS mo­torkerékpár Pannónia oldalkocsi­val. A motor 9000 kilométert fu­tott. Hidas bányatelep, Sasvári. ___________________________ (46) 24 méhcsalád nagyboconádi ván- dorkaptárakban részletre, csalá­donként is, pörgető, mézeskannák kantárak ugyanitt egy Dongó el­adó. Szekszárd,^Petőfi 38. Angyal. (49) K i az aruio Éjfél felé a hangulat magasra hágott. A bor is jó volt, a zene is és a szövetkezet első zárszámadá­si közgyűlésén elhangzottakkal, meg a részesedéssel is elégedettek voltak az emberek. Lehettek vol­na az eredmények jobbak is, de az első lépések nehezek voltak és sok mindenért a tandíjat is meg kellett fizetniük. A terem előszobájában székely emberekkel beszélgettem boroz­gatás közben. Mindenki ünnepi ruhában, feketében, fényes, ke­ményszárú csizmában volt, még az asszonyok is. Régi életükről beszéltek, hányatott sorsukról, a székely sorsrói, amely súlyos ökölcsapásokkal edzette kemény- nyé, kérgessé testüket, lelkűket. A sok csalódásról beszéltek, erdé­lyi, bukovinai, bácskai hányatta­tásuk és az itteni életük került szóba. Ezek az emberek a sok megpró. báltatás után kezdenek itt gyöke­ret verni. Hazájuknak tekintik már ezt a tájat, a tizenöt éves kemény munka, a sok verejték ehhez a földhöz köti most már őket. Tetszik nekik a szövetkezés is. Sok szenvedésük, viharos tör­ténelmük tanulsága elvezette őket az összefogás, a kollektív erő fel­ismeréséig. — Csak maradjon ez mindig így — mondogatják —, ne legyen minden két-három évben válto­zás. És ez nemcsak puszta vágy, nemcsak a biztonság és a meg- állapodottság utáni sóvárgás, ha­nem tevékenység is. Nagyon sok ember van a székelyek között, aki sorsát és jövő életét tisztán fel tudja mérni és ma már eszerint cselekszik. Ez a vélemény alakult ki ben­nem szavaik nyomán, s akkor odalépett hozzánk egy hatalmas, pirosarcú ember, bottal a kezében köznapi ruhában. Odajött, a ka­lapját a szemére húzta és hall­gatta a beszélgetést. Ö maga ak­kor nem szólt egy szót sem. Mikór aztán megittuk a borun­kat, s ki-ki táncos, vagy más szó­rakozás után nézett, a nagydarab, hallgatag ember hozzám társult. — Hát az úr kicsoda? Megmondom a nevem és azt is, hogy újságíró vagyok, s így szóba elegyedtünk. — Mit mondtak ezek magának? — kérdezte és én elmondtam ne- ki. Hllgyfakadás előtti Gyümölcsfáink kártevői közül részint a növényvilágba, részint az állatvilágba tartoznak egye­sek, ezért az ellenük való véde­kezés is kétféle. A növényvilágba tartoznak a gombaíélék. A gombaféleségek ellen rézgálicos, vagy kénes ké­szítményekkel védekezhetünk: bordói lével és mészkénlével. — őszibarack fáknál célszerű a ké­szen kapott Neopal alkalmazása. Az állatvilágba tartoznak a kü­lönféle tetvek és rovarok. A ro­varok ellen aránylag könnyebben védekezhetünk, mint a tetvek el­len, mert szaporodásuk nem olyan rohamos. Az idejében vég­zett védekezéssel sok időt és anya­got takaríthatunk meg és emellett az eredmény is jobb. Rügyíaka- dás előtt igyekezzünk már most yizes matadorral, vágy gezarollal permetezni, a bimbólyukasztó és más kártevők ellen. A gezarolt bordóilébe. vagy mészkénlébe is keverhetjük. Óvatos kezelés mel­lett a nikotinoldat is jó permete­zőszer. Az elmúlt gazdasági évben kü­lönösen nagy volt a levéltetű in­vázió, ezért idén erre különösen kell vigyázni. Mihelyt jelentkezik, permetezni kell. Az ágak csúcsán szorgoskodó hangyák a levéltet- vek megjelenésének hírnökei. Egy-két jótanács a permetező­szer elkészítésére: Mindenekelőtt lágy vizet kell használni, ilyen­ben oldódnak jól a szerek. A kút- vizet szódával lágyítjuk. Továb­bá a víz hőfoka legalább 12 Cel­sius fok legyen. Dr. Nemes Andor ? — Tudja, kik voltak ezek? — Igen, tudom, tsz-tagok, ren­des, okos emberek, nagyon jó a véleményem beszédű!:: alapján róluk. — Ezt én csodálom — mondja az öreg pirosarcú székely. — Csodálom, mert nézze, én meg­mondom magának nyíltan, áruló­nak tartom őket. Az ember szavai szívenütöttek. Árulónak tartja véreit, vajon hát miért? Megadta erre is a felele­tet. — Azért, mert éppen ezek, akikkel maga beszélgetett, kezd­ték meg nálunk a szövetkezést... Most mép zavarosabb volt az öreg székely beszéde. Jój zárt a tsz, gyarapodott a közösség, gya­rapodtak az egyének is. Negyven forintnál is többet ér egy mun­kaegység, hosszan lehetne sorol­ni a családokat, akik 30—50 000 forint értékig kerestek. Miért lennének hát árulók a szövetke­zés élharcosai? Vajon a tények, a nyers valóság egy esztendő alatt az első gyermekbetegségekkel ter­hes esztendőkben is nem őket iga- zolta-e? Értetlenül néztem a nagydarab embert, ő megpróbálta felsora­koztatni érveit. Beszélt a sok csa­lódásról, szenvedésről, ami a múltban sújtotta őket, s azt mondta: — Most itt végre, ebben az or­szágban, a demokráciában révbe jutottunk. Tudtuk mi a mienk, gazdagodtunk, szép volt az éle­tünk, elégedettek voltunk. Egy évvel ezelőtt ezzel a szövetkezés­sel megbolygattak minket, egy új, bizonytalan életformába kevered­tünk. Hivatkoztam az eredményekre, a többséé elégedettségére, arra a vidám jókedvre, amely eluralja itt a székelységet az eredmények láttán. Mutattam neki a körtoe- fogódzott táncosokat, milyen sok ember fogódzkodik itt össze, 9 hogy mulatnak együtt: közösen dolgoztak, közösen ünnepük a gazdag szüret örömeit. Ezt látva ő itt magába roskad, árulónak nevezi a véreit. — Magamra maradok, nem is tagadom, magamra. Csak azért léptem a szövetkezetbe is, hogy ne legyek ott kívül, a határ szé­lén egyedül. De nem találom fel magam közöttük ... Ittas volt a pirosarcú ember; erősen ittas. Lehet, hogy azért be­szélt ilyen gátlástalanul hozzám; S ahogy ott álltunk a terem ajta­jában, gondolkodva — ő nem tu­dom min, én meg azon, amit mondott — nagyon furcsa véle­mény ötlött az eszembe. — Mondja csak bátyám, nem maga itt az áruló? Nézze csak, itt mindenki vigad, látja, hogy csz- szetflrtának? Csak maga áll itt egyedül, dacolva mindenkivel. Az öreg villámló szemeket me­resztett felém. Erre, hogy ő lenne az áruló, nem gondolt. Nem írom le ide öreg ismerő­söm nevét, nem akarom sokak előtt a pellengérre állítani, mert ott a faluban még azon az éjsza­kán hallottam róla egyet mást; A hallottakból megtudtam, na­gyon nincs neki igaza. Azt mond­ják róla az emberek, a székelyek; hogy soha nem szeretett dolgoz­ni.- Mindig kupeckedett, fendor- kodott, más kárán, s más becsa­pása árán igyekezett élni. Hát ezt a tsz-ben most nem gyako-o’hrt- ja, mert a tsz-ben csak sokát mun­kájából, s emberségéből élhet meg az ember. A szövetkezet csak a rendes embereket, a jó munkásokat emeli fel, s csak ezeknek ad jobblétet. Akkor, ha eljut ez az írás öreg ismerősömhöz, gondolkodjon el még egvszer, s józanul: ki is tu­lajdonképpen az áruló? Gyenis János Ki volt as as istentelen hegesztő ? A kálvária-járást két munkás okozta. Az útépítés vezetője Árki De­zső főmérnök utasította a mun­kavezetőt, hogy a nagy akácfát vágják ki. Azt az akácfát, ame­lyik az útszéli kereszt és egy pa­rasztember háza között van. A fát ki kellett vágni, mert a ké­szülő út arra halad majd át. A két munlcó.s fejszékkel és kereszt­fűrészekkel tanácstalanul állt meg a fa alatt. A fa magasabb volt a háznál. Ha döntik, akkor vagy a házra — szegény ember a ház tulajdonosa — vagy pedig a keresztre esik a fa. Kár min­denképpen. Félóra hosszai topogtak a fa körül. Semmi okos dolog nem jutott eszükbe. — Menjünk, Józsi bácsi a mű­vezetőhöz! — indítványozta az egyik munkás. Elmentek a művezetőhöz. Az felült egy arra haladó gépkocsi­ra, majd ö is körültopogta a fát, kétszer háromszor. Méregette, ha így vágják a fát, akkor így dől, — a házra, ha meg emígy, akkor meg a keresztre. Egyik megoldás sem jó... — Nézzék emberek, ez maga­sabb politika, menjünk a főmér­nök elvtárshoz... Elmentek a főmérnökhöz. Árki Dezső főmérnök is szemlét tartott. — A fát kivágjuk, nagyon óva­tosan ezen az oldalon vágják — a fa mohos törzsét mutatta — és ha dől, kötéllel húzzák kicsit jobbra, hogy ne a keresztre dőljön. Majd küldök még segítséget. És küldött. Tíz markos útépítő fogta a kötél végét, míg a két fa­vágó éles fejszével dolgozott. A fa nagyot reccsent. A mun­kások inukszakadtából húzták a kötelet. Még egy reccsenés. A fa csúcsa imbolyogni kezdett, az­után meglódult. Valaki nagyot kiabált; Vinuó,zz! Ugorj! és már a földön is volt a fa, a deréktörzs alatt pedig Krisztus jobbja. Mert ríúő'.t a fa, leszakította úgy az öntöttvas Krisztus karját, mintha papírból lett volna... Az emberek megrökönyödve nézték. — Aszer.cségit, oda a keze, — motyogta Józsi bácsi — most mi lesz. — Mi lesz, hát majd meghe­gesztik! A kőfaragók meg farag­nak egy keresztet... A munkás egyszerű szavai fején találták a szenet, mert mi sem természetesebb annál, ha a vas törik, hegeszteni kell. Igenám, de ki hegessze meg?-i művezető hóna alá csapta ez öntöttvas Krisztust, kerékpárra ült és meg sem állt a ktsz-ig. — Ihol a Krisztus, itt meg a karja, hegesszék össze! — Mi, meghagy mi hegesszük össze? Már hogy képzel ilyet, nem vagyunk mi istentelené::! Vigye, ahova akarja! A művezető sápadtan ment a főmérnökhöz. — Főmérnök elvtárs, nem, akar­ják a Krisztust meghegeszteni. — Na majd elmegyek én! elment a főmérnök a törött­karú Krisztussal, úgy is jött r'sz- sza. Azután elment a falusi ko­vácshoz, az ' megcsinálta volna, de' nem vott hegesztő aparátusa. Ta­nácsért a falu plébánosához, tisz­telendő Erdélyi úrhoz vezetett ez­után útja. — Baj van plébános úr, nincs aki meghegessze a Krisztust! Ke­ressen egy iparost, kerüljön ami­be kerül, de csináltassák meg, majd a vállalat megfizeti a költ­ségeket... Es meghegesztettek a Krisztust. Nem tudni ki volt az az istente­len hegesztő, de most már ott áll helyén a kereszt, kifestve, kifé­nyesítve. Az eset óta már hetek teltek el, de még az istentelen hegesztő nem került elő... PÁLKOVÁCSJENŐ .tdJr ■*

Next

/
Oldalképek
Tartalom