Tolna Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-10 / 59. szám
I960. március 10. tolna Megyei népújság « Erről is beszélni kell EPILÓGUS Megindult HUSZONNÉGY LOFOGAT és két traktor ekéje hasított bele a miszlai Búzakalász Tsz tábláiba. Egy történelem első lapjaira tartoznak e sorok: ezek voltak az első barázdák a közösben. Megkezdték a tavaszi talajmunkát, amely az új élet alapköveinek lerakását jelenti. Lesték, várták, hogy a talajra mikor lehet rámenni, mikor lehet megkezdeni a munkát. Mihelyt kicsit is megszáradt, megrohamozták, s megkezdték a szántást. Azelőtt is serény ember volt a miszlaiak többsége, de most azok is részt vettek az első napi tavaszi munkában, akik azelőtt késlekedni szoktak s akkor kezdtek szántani, amikor mások már végeztek. Igyekeztek, siettek és ez is józan gondolkodásukra vall- „ahogyan igyekszünk a munkával, úgy várhatunk majd eredményt.” Hadd tegyük hozzá, hogy az első nap nem is csak a 24 lófogat ép a traktor munkájával telt el. Mondhatjuk, beindult az egész szövetkezeti gépezet, amelynek összeállításán, kenésén hetek óta fáradoztak. A létrehozott szervezeti egységek — brigádok, munkacsapatok — szerint megkezdődött a munka. Annak rendje és módja szerint mérték és jegyezték a teljesítményeket, ami majd alapját képezi az elszámolásnak. Az kétségtelen, nem egészen úgy működött ez a gépezet, mintha egy jól bejáratott, kipróbált szerkezet lenne, noha igyekezett mind''r':i a munkával és a teljea szövetkezeti MISZLÁ sítmények is igen jók voltak. így estére kelvén, a vezetők egynéme. lyikének kifogásolnivalója is akadt — jogosan. Elmondta, hogy hol követtek el hibákat a szervezésnél. Az, hogy hiba akadt, abban semmi természetellenes dolog nihcs. Hiszen azelőtt a 8—10 holdon gazdálkodó férjek és feleségek is nem egyszer rájöttek munka közben arra, hogy valahol hibáztak, pedig nagy gyakorlatuk volt az egyéni gazdálkodásban. Nyilván, ebben az új, nagy családban is akadnak majd néha hibák, s a jövőben is számolni kell hasonlókkal. SZERENCSEBE az ilyen esetek, kel kapcsolatban az a nagyon helyes elv uralkodik, hogy az elkövetett hibákból minden nap okulni kell, s arra törekedni, hogy azok másnap ne forduljanak elő. így minden remény megvan ahhoz, hogy a miszlai szövetkezetben maid nem a hibák, hanem az eredmények lesznek túlsúlyban: Ezen a napon egy bizottság is járt a szövetkezetben: a szövetkezet majorjának kijelölésével foglalkoztak Helyszíni szemlét tartottak. Sajnos, akadályok merültek fel a tervezett rész hivatalos kijelölésénél, mivel azt belterületté nyilvánították, s ott nem építhetnek nagyüzemi istállókat. Most keresik a probléma megoldását. A szövetkezet, vezetősége nagy erőfeszítéseket tesz a külön- féle gazdasági épületek biztosítása „gépezet” érdekében; hiszen ez lesz ez egyik fő feltétele a megfelelő állattenyésztés kialakításának. Igyekeznek kihasználni a különféle helyi lehetőségeket. AZ IRODÁBAN ezen a napon is lázas ütemben készítették az üzemtervet. Ez nagy munka, hiszen a nagyüzemben a jó gazdálkodásnak a jó tervezés az alapja. Ehhez komoly segítséget kap a szövetkezet Véner Istvántól, az agrártudományi egyetem gépész- mérnöki karának adjunktusától, aki három hétig a szövetkezetben tartózkodik és segíti a tervezést. A szövetkezetnek igen sok hasznos tanácsot adott és erre szükség is van, hiszen a tsz még nem rendelkezik szakemberrel. A tsz például erőgépet "szándékozik vásárolni, de először rossz típust választottak. Véner István javaslatára azonban végül is abban állapodtak meg, hogy a helyi viszonyoknak legjobban megfelelő gépet vásárolják meg. Igen jó gondolat volt, hogy az első napi munka után este összeültek a brigád, és csoportvezetők, s tanácskoztak. Arról beszéltek, hogy az eddigi tapasztalatok alan- pán mit kell tenniök a közösségi munka jobb megszervezése, irányi tása érdekében. Sokáig vitatkoztak, mindenkinek volt elgondolása, javaslata Csak így tovább! Ha ezután is párosul az okos gondolkodás a .szorgalmas munkával az ered- mény sem marad el. E Nem tudom ki, hogy van vele, de nekem ünnepeink legtöbbjén mindig a múlt jut eszembe. S ebben mindig a párhuzamvonás dominál önkéntelenül is. De kérdem én, lehet-e egyszerűen csak úgy szó nélkül elmenni például a legutóbbi nőnapi ünnepségek könnyes-boldog nagyon is elgondolkoztató eseménye mellett? Érzem, tudom, hogy nem lehet, nem szabad! Beszélni kell róla egyrészt, hogy az idősebbek nehogy elfelejtsék, másrészt a fiatalok is tudjanak róla. Érezniük kell, minden erőnkkel munkálkodás a kötelességünk, hogy az a világ, amelyben a nő jogfosztot- tabb, kisemmizettebb volt mindenkinél, soha ne jöhessen vissza. Jóleső érzés volt látni az elmúlt napokban, hogy egész államberendezkedésünk gondoskodása mellett mennyire közüggyé vált a nők megbecsülése, menynyire széles körben igyekeztek apró kedvességekkel leróni a hálát irántuk, egyes emberek éppúgy, mint szervezetten, üzemek és vállalatok is. És ami leginkább szembeötlő, nem volt kivétel. Az osztályvezetőm") éppúgy megkapta a maga virágcsokrait, ajándeKzsebkendő- jét vagy más, a figyelmesség egyéb jelképét, mint a takarítónő vagy a gépírónő. Leírni, élethűen bemutatni lehetetlen, például annak a takarítónőnek az örömét, aki ezen a napon egy szép kis készletet kapott. Nem, ezt látni kellett volna. Ebbe nagy szavak nélkül benne van, ha csak eny- nyit értünk volna el, máris sokat tett rendszerünk a nők felszabadításáért. Erről a takarítónőről jutott eszembe egy húsz évvel ezelőtti történet. A szomszédunkban egy ötven év körüli nénike lakott, öreg, rozzant kis vityillójában. Sokat mesélt az életéről. Házicseléd volt 22 évig egy jegyzőnél. Ju- tu-mazásról soha egy szót sem hallottam tőle. Annál többet a szidalmazásokról, sőt pofonokról is. Elég voit egy véletlenül elejtett tányér eltörése, a gazdaasz- szonynak könnyen járt a keze. Természetesen a fizetéslevonás sem maradt el. Ajándékról nem beszélt, de a fizetésről annál inkább. Arról már talán felesleges is beszélni, hogy árvalány lévén, a fizetését soha nem kapta kézhez. így történhetett, hogy a- 22 évi iga után 550 pengővel menesztették, s ha nem sikerül hasonló hányatott sorsú párt tau.mia, bizony csak a koldusbot jut számára. Eét tudva esett olyan jól a takarítónő öröme, s a többi megjutalmazott asszony és lány önfeledt boldogsága ezen a napon, epilógusként szánva a lezajlott nőnapi ünnepségekhez. (i—e) Munkaverseny — „uborkaszezon“ idején Kar n ev ál a dombóvári leány-diákotthonban Ha valaki februárban, vagy márciusban a verseny iránt érdeklődött a Paksi Konzervgyárban, mindig ugyanaz volt a válasz. — Versenyezni? — Uborka- szezon idején? — Ki hallott ilyet? Majd h'a jön a szezon, akkor igen. Akkor lesz mivel versenyezni. így is volt már évek óta. Amikor e°vmást érték a borsót beszállító autók, vagonszámra jött az uborka, paprika, a gyümölcs a gyárba, versenyt kellett futni az idővel, mivel a konzervipar nyers anyaga igen kényes a hosszú tárolási időre. Kerüljön minél előbb hordókba, üvegekbe, konzerváló lébe, vagy sterilizálásra az áru, ez a legfontosabb. így lesz jó minőségű a konzerv és alacsony a veszteség. Ilyenkor nem is lehet másképp dolgozni, csak versenyben. Legalábbis a Paksi Konzervgyárban ezt így tudják és így csinálják. Arra viszont még nem voü példa, hogy a téli hónapokban is fellendüljön a munkaver- senv. Most pedig ez történt Versenyeznek a konzervgyáriak. A múlt évben huszonöt százalékkal — mintegy tizenegy millió forinttal — túlteljesítette a tervét a gyér. Jó volt a termés a mezőgazdaságban, több nyersanyag jött be a gyárba, mint amennyire számítottak, de eredményesen birkóztak mag a nehéz feladatokkal. csaknem minden terméknél túlteljesítették a termelési tervet. De a termelési terv túlteljesítése nem elég. Mi haszna ennek, ha a megtermelt áru a raktárban marad. El kell juttatni a fogyasztóhoz is. És ez is sok munkával jár. A gyártási szezon idején a gyümölcsféleségek, savanyúságok egy részét nagyobb edényekben teszik el — így kevesebb munkára van szükség — és -'holtszezonékor kerül sor azok »kiszerelésére-«. Szállításkor válogatni, címkézni, csomagolni kell az árut. De mindenekelőtt el kell adni, vevőt kell találni rá. Ez utóbbinál nincs fennakadás, a paksiaknak nem nehéz termékeiket eladni. Ebben a negyedévben 2,1 millió forinttal több árura van export, és másfélmillióval többre belföldi szerződésük a tervezettnél. s Ilyen körülmények közt vitatták meg a múlt hónapban az egyes üzemrészek dolgozói, hogy milyen versenyvállalásokat tegyenek a felszabadulás évfordulójára. A gyümölcs- és zárógarnitúra részleg dolgozói 148 százalékkal vállalták negyedéves tervük túlteljesítését. A készáruraktáriak egyharmaddal végeznek el több munkát, mint amit tervük előír. A savanyúság-részleg dolgozói közel félmillióval teljesítik túl tervüket. Megindult a verseny A készáruraktárban két brigád versenyez egymással. A régi raktári brigád — a Dömötör-brigád —, és az üzemi dolgozókból rek- rutálódott Vörös-brigád. Hol az egyik, hol a másik vezet, néha csak tizedszázalék különbség van a két brigád eredménye között. A beföttjizemben egyénileg versenyeznek egymással a dolgozók. Jelenleg Scheidt Mária, a fiatal szakmunkás-lány az első. Elsőségének érdekes története van. — Egyik nap meglátta, hogy a mellette dolgozó Wolf Rózsi — szintén szakmunkás — másképp rakja a körtebefőttet az üvegbe, mint ő. — Hogyan csinálod? — Két kézzel. Próbáld meg te is. Rózsi talán már sajnálja is, hogy Marik,ának megmutatta módszerét, így most ő lett a második a versenyben. A »tanítvány« megelőzte. De azért másodiknak lenni sem utqlsó dolog. A lu pedig az, hogv sikerült keddig — a TERIMPEX csütörtökben jelölte meg a határidőt — elkészíteni a tizenegy vagonos ex- port-szallítmán’-t Ez pedig a befőttüzemben fellendült munkaversenynek köszönhető. Nemcsak a lányok, asszonyok kiváló egyéni munkájának, hanem a jó munkaszervezésnek is, amivel biztosítani lehetett a kimagasló — 2— 300 százalékos norma teljesítményű — eredményeket. Kiürülnek a gyár raktárai Míg tavaly, az első negyedév végén mintegy tízmillió forint értékű készárut tároltak még a gyár különböző raktáraiban, az idén csak harmad- vagy negyedennyi lesz a készlet. Az összes savanyúság, befőtt — aminek fogyasztási szezonja a tavasz elejével lejár — kikerül a raktárakból. Csak különböző szörpök, ízek, dzsemek maradnak meg, amelyeknek értékesítése a tavasszal és a nyáron sem jelent problémát. A gyárban tavaly osztottak első ízben nyereségrészesedést. Az idén is számítanak erre a »terven felüli« fizetésre a dolgozók. Ennek lehetőségét nemcsak a tavaszi, nyári és őszi gyártási idényben teremtik meg, hanem ezekben a hetekben is. (56) BÜCSŰ LONDONTÓL Ribbentrop távozásával végre megint tűrhetően normálissá vált. a helyzet a londoni nagykövetségen. Ügyviteli téren is erősen megnyugodtak a kedélyek, a személyi állomány is. elviselhető mértékre zsugorodott. A személyi törzskar nagyobb része visszatért Berlinbe. Közülünk is magukkal vittek néhányat, köztük a jóindulatú Brückl- meyert, akit Erich Kordt rábeszélt, hogy menjen vele Ribbentrop előszobájába. Hat évvel később szegény Brücklmeyer a plötzensee-i vérpadon életével fizetett gyanútlanságáért. A végén a Ribbentrop előtti idők magasabb rangú tisztviselői közül én maradtam meg egyedül a londoni nagykövetségen. A Raumer-féle talizmán csodálatos módon megóvott. Ribbentrop londoni utódjául az eddigi tokiói nagykövetet, Herbert von Dircksent nevezték kV ezt a nehézkes, bamba bürokratát és reakcióst. Nagyapja schöne- bergi zsirosparaszt volt: Schöneberg akkoriban még Berlin kapuin kívül feküdt, s jelentéktelen falucskának számított. Az 1870-es évek spekulációs korszakának Az évről évre megrendezésre kerülő karnevált a diákotthonban hagyományosan a harmadik osztályos tanulók rendezik. Lelkes, fáradságot nem ismerő munkával varázsolták rózsalugassá most is a kultúrterem árkádjait, a színpadot trónemelvénnyé... S mindez csak díszlet volt a vidám karneválhoz, amelynek keretében 130 különböző jelmezbe öltözött fiatal vonult fel. S míg a bálterem színes lampionjai alatt folyt a vidám szórakozás, a zene ütemére suhpntak a I cárok, addig a .zsűri, tatk.i Juirc'es idején a földárak hirtelen emelkedése következtében ezek a parasztok egyik napról a másikra dúsgazdag emberek lettek. A Dircksen-csalód továbbra is sikeres telekspekulációkat folytatott, és nemcsak milliós vagyont, hanem még nemesi címet is szerzett. A nagykövet' mostohaanyja pazarul berendezett családi kastélyban lakott a Margareten- strassén a Potsdamer Brücke mellett, és a berlini társaságból íí volt az első dáma, aki Hitler és a nácik előtt megnyitotta házát. Dircksent mám régebbről ismertem. mert tartalékos tisztként ő is az én 3. gárda-ulánusezredemnél szolgált Potsdamban. 1932-ben nagykövet volt Moszkvában, s amikor diplomáciai futárszolgálatban Moszkvában tartózkodtam, ő és felesége meghívására többször is meglátogattam őket. Woermann helyébe dr. Theodor Köre.' követet, Ribbentrop előszobafőnökének, Erich Kordtnak a bátyját nevezték ki nagykövetségi tanácsosnak. Dircksenhez hasonlóan Kordt is annak a meggyőződésnek volt a híve, hogy a német expanziót kelet felé kell irányítani, és éppen ezért keresni kell Anelia jóindulatát, sőt esetleg aktív segítségét is meg lehet nyerni. Minthogy a Kordt-testvé' vitát folytattak, hogy kinek ítéljék oda a jelmezekre meghirdetett díjakat, kik legyenek azok, akiknek a királynő átnyújtja a jutalmat? Végül a zsűri úgy döntött, hogy az első helyre a hercegi udvart, a másodiknak a mohamedánokat javasolja, míg a harmadik helyezés megoszlott a holland kis_ lányok, görög nők és a vígan fü- työrcsző cipészinas között. Az eredmények kihirdetése után tovább folytatódott a bál, sietni kellett a tánccal, mert közeledett éjfél, a záróra... rek 1945-ben Bonnben különös hangsúllyal magasztalták fel magukat az 1944. július 20-1 összeesküvés előharcosainak, szívesen igazolom itt, hogy ők mindig inkább a Bendlerstrasse reakciós tábornokainak oldalán állottak, mint a százpercantes vabanque- játékos, Ribbentrop oldalán. A megbízólevél átnyújtásánrk aktusára Dircksen Kordton és még néhány kollégán kívül engem is megával vitt az angol királyi palotába. Protokollfőnökként a Ribbentrop-vezérkr.rból egyelőre még Londonban visszamaradt báró Steengracht von Moyland működött. Stesngrachtot, az Alsó-Rainovi- dék egyik legszebb, történelmi vízikastélyának a tulajdonosát, annak ideién a mi »államícr- íiúnk« azért hozta magával# Londonba, mert felesége, a bald születésű Hahn bárónő ritka szép asszony volt, és mint Ribbentrop feleségének »udvarhölgye« sokban hozzájárult reprezentálásuk- hoz. Gustav ,Steengracht jóindulatú világfi volt; diplomáciai szolgálatra körülbelül annyira volt alkalmas, mint egy igésló a versenyfutásra. Amikor külföldi nagykövetek az angol királyi udvarba elviszik megbízólevelüket, ősi szertartási rend szerint katonai díszkísérettel királyi hintók viszik őket a Buc- Kingham-palotába. Ez mindenkor igen hatásos és méltóságteljes látványosság. Ünnepi díszben, cilinderben ültünk a hintóbán, s a menet élén lovagló vértesek a St. James-pa- lotánál már éppen be akartak íorJ. J. PUTL1TZ: Néni etor szagból—^ ( Németországba
