Tolna Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-05 / 55. szám
1960. március 5. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 3 A nemxethosi nőnap előtt LOUISE MICHEL Louise Michel 1830. május 29- én született. Huszonhat éves volt, amikor Párizsba került, ahol mint tanítónő dolgozott. Az iskolában, ahol tanított és ahol a nép gyermekeivel került közvetlen összeköttetésbe — látta a nyomort, látta a szükségét annak, hogy a munkásokkal a tanulás gondolatát megszerettesse. Esti tanfolyamokat szervezett és ott lelkesen tanította a dolgozókat.. A német—francia háború idején, 1871-ben, Louise Michel szív- vel-lélekkel részt vett a nemzeti őrség megszervezésében és az asszonyok vezetésében. A Kommun kikiáltásának napjától (március 18-a) mint vezetőt és báto- rítót, mindenütt ismerték. A Kommün bukása után elfog, ták. A tárgyaláson elmondott védőbeszéde vád volt az elnyomók ellen és visszhangra talált az egész világon. Vádolta őket. hogy idegen hadsereget hoztak be a francia dolgozók elnyomására, a jog és igazság eltiprására és eladták az ország függetlenségét. 1873-ban életfogytiglani deportálásra ítélték, Uj-Caledóniába. Itt is segíteni akart, a bennszülötteket tanította és nevelte. 1883-ban egy általános amnesztia öt is visszahozta hazájába, ahol a munkások nagy lelkesedéssel fogadták. Szabadsága azonban nem tartott sokáig, mert a hatalmon lévők nem tudták elviselni, hogy szabadulása után ismét az emberi jogokért és szabadságért harcol. Ugyanebben az évben ismét pert indítanak ellene, mert a munkanélküliek tüntetésén részt vett és felszólalt. Ez a tárgyalás nagy elkeseredést váltott ki, mert a munkások benne látták a Kommün szellemének jelképét. Hat évre ítélték, de a kiszabadításáért vívott állandó harc következtében 1886-ban kegyelmet kapott. Ugyanez év augusztusában egy nagygyűlésen vesz részt, ahol — a sztrájkoló bányászok érdekében agitál — újra elfogják és négy havi börtönre ítélték. Innen Angliába megy száműzetésbe, de szóban és írásban innen is harcol az elnyomók ellen. Egyesült erővel a nagyobb eredményekért Aparhanti tudósítónktól Aparhanton egyesült a két termelőszövetkezet, a Március 15 és a Felszabadulás. Az egyesülést nagymértékben elősegítették a régebbi és jobban gazdálkodó Március 15 Tsz múlt évi jó eredményei is. A Március 15 Tsz-ben 40 forintot ért egy munkaegység. Az egyesült új tsz a Búzavirág nevet vette fel és Mézes András elvtársat, a Március 15 Tsz párttitkárát választotta meg elnökéül. A Búzavirág Tsz területe 3500 hold és komoly gazdasági alapokkal rendelkezik ahhoz, hogv e területen ténylegesen nagyüzemi gazdálkodást folytasson és megsokszorozza eredményeit. Van két Belorusz, két Zetor traktoruk a hozzávaló munkagépekkel együtt, van egy kerti traktoruk és két te. hergépkocsijuk. Szép számú állatállománnyal, sok nagyüzemi épülettel is rendelkezik az új tsz. Az idén most már egyesült erővel tovább fejlesztik gazdaságukat. Építenek egy száz férőhelyes hizlaldát, 20 férőhelyes sertés- fiaztatót, a meglévő 23 holdas halastavuk mellé még egy 40 holdas halastavat is létesítenek. A csöcske- és györe-pusztai üzemegységet villamosítják. Már most felkészülnek arra, hogy a jövő évben egy messzemenően gépesített szarvasmarhaistállót építhessenek. Ebben az istállóban a tehenek egyedi takarmányozását vezetik majd be. Ugyancsak a jövő évre terveznek építeni egy 50 férőhelyes mesterséges borjúnevelőt is. Az egyesült tsz tagsága nagy lendülettel lát munkához és bizakodással néz a jövő elé. miért éppen a német nagykövetség tegyen ki magáért. Ribben- trop véleménye szerint azonban gondoskodni kell arról, hogy a náci-dicsőség fénye messze túlragyogja az angol királyi udvar fényét. Hónapokig készülődött az ő nagy ünnepségére. Költségek nem játszottak szerepet. Külön repülőgépeken hozatták Londonba a berlini »Horcher« luxuslokál szakácsait, felszolgálóit, pincéjének és konyhájának legjava kincseit; ismert német művészeket szerződtettek le; két berlini tánczenekart is áthoztak repülőgépen, az egyik Géczy Barnabás zenekara volt az Esplanade-Hotelből. Ezerötszáz vendéget hívtak meg; minthogy ennyi ember még az óriási új helyiségekben sem fért el, a ház előtti terasz fölé tarka sátorlapokat vontak, és ott is büféket állítottak fel. Rák, kaviár, pezsgő — minderről bőségesen gondoskodtak. A Buckingham- palota viszonylag szerény büféje elbújhatott a Ribbentrop-féle pazar vendéglátás mellett. Röviddel e nagy esemény bekövetkezte előtt Ribbentrop mind annyiunkat, egész törzskarával együtt, behívatott a nagy tanácskozási terembe, hogy kiadja a végső utasításokat. S csodát láttunk: kiderült, hogy Ribbentrop nemcsak »államférfiú«, hanem valóságos hadvezér is, aki most íme, kifejti előttünk egy történelmi jelentőségű csatájának haditervét. Vezérkarának tagjai körülötte ültek. Elsősorban ők kapták meg a feladatukat. — Maga, Thörner, itt marad különleges rendelkezésemre. Elsősorban köztem és feleségem közt biztosítja az összeköttetést. — Spitzy, maga a bejáratot tartja szemmel, és jelenti nekem a prominens vendégek megérkezését. — Gottfriedsen, maga lesz az összekötő köztem és a konyhafőnök között. Miután így sorjában mindenki megkapta a beosztását, ránk, diplomatákra került a sor, akik tőle valamivel távolabb ültünk. Két lista feküdt kiterítve az »állam- férfiú« előtt: egy vastagabb, az ezerötszáz meghívott vendég nevével, és egy vékonyabb, »W« betűvel jelzett lista, mely csak mintegy száz nevet tartalmazott. A »W« a felzeten azt jelentette, hogy »wichtig« — fontos. A »W« listán Neville Chamberlain, az angol miniszterelnök állt az első helyen, az utolsó pedig a király valamelyik udvarnagya volt. Mindegyikünkhöz hármat vagy négyet beosztott ezek közül a Fontos Személyiségek közül, hogy elsősorban azokat vegyük szárnyaink alá. Nekem Yvon Delbos, francia külügyminiszterről, Sza- udi-Arábia trónörököséről és a Lord Mayorról, London főpolgármesteréről kellett gondoskodnom. Nagy gonddal nézte végig Ribbentrop a névjegyzéket, mindenkit rangja és fontossága szerint osztott be valakihez. Egy névnél megakadt: Ormsby-Gore, angol gyarmatügyi miniszter. Az »államférfiú« gondolkozóhoz illő redőkbe vonta homlokát, töprenÉ b red ő t ava sz Nagydorogon, Uj Barázda néven tsz alakult január 11-én, s ezzel Nagydorog parasztsága elindult az új élet útján. Nagydorog szövetkezeti községgé alakult át. Az átalakulás forradalmi hangulatában igen sok gyakorlati kérdés merült fel. Egynémely „ke- ményebbfeju’ gazda, bár aláírta a belépési nyilatkozatot, azt hangoztatta — amikor a munkaszervezetek kialakításáról volt szó, — hogy rá ne számítsanak, mert úgy sem megy a közösbe dolgozni. Ez kezdetben volt, amely már a múlté, annak ellenére, hogy nemrégen volt. A tavaszi hangulattal, a' munkák beindulásával, a brigádvezetők sürgető hívására egyik nap néhányan, majd nap- ról-napra, egyre nagyobb számmal vettek részt a közös munkában. Sok régi probléma oldódik meg a napok múlásával, a közös munka végzése közben. Ma már nem a hajdani vagyon utáni tekintély, hanem a közös munkában való részvétel adja a megbecsülést. Ez ma már mindenkinek kijár, aki becsületesen dolgozik. Félreértés ne essék. Túlzás lenne, ha azt mondanánk, hogy Nagydorogon egyik napról a másikra megváltozott az emberek gondolkodása és egycsapásra szocialista emberekké alakultak át. Nem, ez nem így van! Sok víz lefolyik addig még a Dunán, mire ezt mondhatjuk. De hogy változás van az emberek gondolkodásában Nagydorogon és másutt is, ez elvitathatatlan. Milyen példák igazolják a változást? Kezdjük azzal, hogy az alakuló közgyűlés után a brigádvezetök irányításával hozzáfogtak a régi tsz gazdasági épületeinek rendbehozásához. Kitakarították az istállókat, magtárakat. Már most az év kezdetén vigyázni kell a munkaegységek alakulására — mondották többen. És vigyáznak is. A régi tsz istállójának takarítására kijelölt munkacsapat négy napot tervezett be erre a munkára. De olyan lelkesen és szorgalmasan — szinte versenyszerűen — dolgoztak, hogy három nap alatt elvégezték az istállók tatarozását, meszelését. gett, s maga elé mormolta: »Ez fontos, hogy újra kaphassunk gyarmatokat.« Fejét felemelte, s kinyilatkoztatta döntését: Woermann volt közöttünk a rangelső és Ribbentrop első helyettese. Sajnos, épp ebben a pillanatban találkozott össze Oskar kollégámmal a pillantásunk. Csak éppen, hogy még elő tudtam rántani zsebkendőmet, hogy köhögési rohamot mímeljek. Tiszta dolog, hogy hadvezérünknek ezek a taktikai hadműveleti tervei sohasem sikerülhettek. Még a királyi kastélyban is, ahova alkalmasint sohasem hívtak meg egyidejűleg ezerötszáz vendéget, elkerülhetetlen volt, hogy az emberek egymás tyúkszemére ne lépjenek és ne döfjenek egymás bordájába. A nagy- követségen összeverődött embertömegen egyszerűen nem lehetett keresztülvergődni, egyetlen tülekedés-tolakodás volt az egész. Leírhatatlan zűrzavar támadt, különösen akkor, amikor Lady Wei- gall tolószékével megrekedt az ajtóban. A Lord Mayoromat nem is láttam. Lehet, hogy eljött, és amikor megpillantotta ezt a perzsavásárt, már az ajtóból kereket oldott. Yvon Delbos úr részére ülőhelyet biztosítottam egy hátsó szobában, ahol Frieda Leider kamaraénekesnő hasztalanul próbálta egy Schubert-áriával túlharsogni a tömeg lármáját. Szaudi- Arábia trónörökösét könnyen megismertem orientális köntöséről; neki aztán szereztem kint a sátorban egy Dohár limonádét. (Folytatjuk.) Az enyém helyett miénk Az istállók és a magtárak rendbehozása után megkezdődött a takarmány összehordása, majd a közös állatállomány kialakítása. Hogy hány állata van az ötezer holdas tsz-nek erre egész pontos választ adni nem tudott D. Horváth Pista bácsi, a tsz pénztárosa, de arról már alapos tájékoztatót tudott adni, hogy menynyi közös takarmány gyűlt össze, ötszáz mázsa szálas, ötszáz mázsa szemestakarmány, háromszáz mázsa takarmányszalma, ötszáz mázsa alomszalma — sorolja csak úgy kapásból, s közben hozzáteszi, hogy az összehordás még nem is fejeződött bé teljesen, — Megkezdtük a hizlalást, ötven hizlalt ökör leszállítására kötöttünk híz- lalási szerződést s a napokban állítottunk be 25 süldőt, ugyancsak hizlalásra — mondotta. Megkezdődött a közös munka A házak udvarából egymás után tünnélf el a trágyadombpk. Hatvan pár Tologattál dolgoznak, egy részük a trágyát hordja, másik részük szánt. Ötszáz holdat szántottak fel, s a tavasziak alá elszórtak 300 mázsa szuperfoszfátot. Az új életformával együtt kialakulóban van az új érdekközösség. Az első napokban, a déli időben ki-ki a maga kocsija sa- roglyájához kötötte a lovakat. Előszedték az elemózsiás tarisznyát, eszegettek és csak itt-ott kezdődött el a beszélgetés, annak ellenére, hogy a falusiak általában ismerik egymást nem úgy mint a városi nép. Akkor még hiányzott az összeszokottság. Még ma sem teljes, de érdekes volt megfigyelni azt, hogy a következő napokban már 3—4 ember csoportosult össze a déli ebédidőben, együtt ettek, beszélgettek. Legutóbb pedig, amikor a kertekaljai dűlőben szántottak, már valamennyien egy csoportban deleltek, beszélgettek és az, aki az ebédhez bort is hozott magával, nem itta meg egyedül, lopva a borát — úgy hogy a többiek ne lássák, — hanem tagtársait kínálgatva, kör- be-körbe járt a borosüveg. És amikor az egyikből kifogyott, előkerült a második, a harmadik borosüveg, s közösen itták meg, amit ezen a napon magukkal hoztak. Csütörtökön reggel szép nap virradt a nagydorogi Uj Barázda Tsz tagságára. Elérzé- kenyülve beszélnek erről a napról. Csütörtökön kezdték meg az első közös' vetést. Tíz vetőgéppel dolgoztak a 30 holdas táblán. Borsót vetettek. Pozsonyi Ignácné A kötélgyártó mester Hopp Antal kötélgyártó mester. Hogy észen mindenki jól ismeri. A saját otthona előcsarnokában van munkahelye. Negyedmagával dolgozik. Amikor benyitom az utcaajtót, nyomban elém bukkanik a mester jól megtermett alakja. Kötényében kenderköteg van, s a fonó keréktől hátrálva távolodik. Fürge ujjat közül végtelennek tűnő folyamatként bukkan elő a kész kötél. A levegőben érződik a kenderpor szaga. — Hány kilométert kell gyalogolnia naponta kötélfonás közben? Előbb magában számol, aztán rávágja. — Ha kötőféket készítek, vagy istrángot, akkor hat kilométert. Ha fonalat, akkor pedig tizenkettőt. — Hogy számította ki? — Úgy, hogy fonalból például hatezer métert tudok naponként készíteni, s ezt a hosszúságt beszorzom kettővel, mert a fonókerékig és vissza kétszerannyit kell menni, mint amennyi fonál készül. — Miben különbözik a harminc év előtti kötélfonás a mostanitól? — Tulajdonképpen nem sokban. A kötélfonó mester most is ugyanúgy dolgozik, mint száz évvel ezelőtt. De a fonókereket, amelyet azelőtt külön egy embernek kellett hajtani, most villany- motor hajtja. Megígérte a szövetkezet vezetősége, hogy majd a fésülőgép működését is gépesíti. — Mit eredményezne ez? — Azt eredményezné kérem, hogy ötven százalékkal több kötelet tudnánk készíteni. — Mikor tanulta a szakmát? — Húsz évvel ezelőtt... Ha nem változott volna meg a világ, még most is csak segéd lennék. — Miért? — Mert soha nem tudtam volna annyi befektetésre alkalmas pénzt összegyűjteni, ami elég lett volna »önálló» műhely felállításához. A mi »fajtánknak« jól jött a ktsz. — Mennyi a keresete? — Az átlagkeresetem havi háromezer forint, a feleségem meg ezer forintot keres... A felszabadulás utáni években, amikor »maszek« mesternél dolgoztam »negyvenhétben« négyszázötven forintot kaptam ezért a munkáért, amit most végzek. — Milyen kötélfajtából készítenek legtöbbet? \ — Most a termelőszövetkezeteknek leginkább istrángra, kötő- fék szárra, meg rudazókötélre van szükségük. Ezekből készítünk legtöbbet. Februárban harmincegy- ezerszázkilencvenegy forint értékű kötelet készítettünk. — Mire fordítja a keresetét? — ötödmagammal élek. Amikor a ktsz megalakult, alig volt- bútorunk. Leteszi a kötelet. Néhány percre megáll a munka. Betessékel a lakásba. A szépen berendezett konyhából városiason bútorozott előszobába vezet. Minden új. Legjobban a hatalmas könyvszekrény ragadja meg figyelmemet. — Hány kötet könyve van? — Körülbelül kétszáz, elnyitja a szekrény üvegezett ajtaját. — Nézze kérem, mind a száz kötet Jókai könyvem megvan. Nagyon szeretjük Jókait. A feleségem székely. Neki az erdélyi tájak részletes leírása tetszik legjobban. (-H-) Lengyel régészek a Az asszuáni gát építésével kapcsolatban az ó-egyiptomi kultúrának e környékén lévő felbecsülhetetlen értékű emlékeit súlyos veszély fenyegeti. A Nílus felduzzasztott vize kb 450 km hosszú és 25 km széles tavat fog alkotni. A gát előreláthatólag 1965-ig készül el. A létesítendő mesterséges tó területén 18 olyan helység van, ahol műemlékjellegű objektumok, templomok, városromok, szobrok, és letűnt kultúrák egyéb emlékei találhatók. A nemzetközi szaktudósok -az egyiptomi régészekkel karöltve, akciót indítottak a műNubiai sivatagban emlékek megmentésére. A kibontakozó nemzetközi akcióból Lengyelország is kiveszi részét. 1958: januárjában Kazimierz Michalows ki professzor, a varsói tudomány- egyetem állandó kairói kutatóállomásának vezetője, az EAK kormányának kérésére Nubiába utazott a helyszíni viszonyok tanulmányozására. Lengyelország elsősorban szakértőket és felszerelést ad az ásatásokhoz. A lengyel régészek rövidesen útrakelnek, hogy a számukra kijelölt helyen megkezdjék munkájukat,
