Tolna Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-03 / 53. szám

4 lßöO. március 2. A nemzetközi nőnap 50. évfordulója ünnepségeinek megyei előadói Az immár hagyományos nemzetközi nőmozgalmi ünnepség vi­lágszerte, hazánkban és megyénkben Is jelentős állomáshoz ért. ötven éves évfordulójára készülődnek megyénk asszonyai a nem­zetközi. nőnapnak. Ebből az alkalomból nagygyűléseket tartanak, amelyekre a következő megyei előadók mennek ki megyénk köz­ségeibe egyrészt vasárnap, másrészt kedden, hogy méltassák az évforduló jelentőségét. Szakály: Prantner József, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának első titkára. Nagydorpg: Daradics Perenc, az MSZMP Tolna megyei Bizottsá­gának titkára. Szekszárdi Soczó József, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának titkára. Hőgyész: dr. Tuska Pál. a Tolna megyei Tanács elnöke. Tamási: Hunyadi Károly, országgyűlési képviselő, a Hazafias Népfront megyei titkára. ­Bála: Baii Zoltán, a bátaszéki Búzakalász Tsz elnöke. Gerjen: Kerekes Miklós, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának ágit.-prop. oszt. vezetője. Diósberény: Petriis Ferenc, a Tolna megyei Népújság felelős szer­kesztője. Értény: Schlarku József, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának munkatársa. Büloske: dr. Yigh Dezső, a Tolna megyei Tanács elnökhelyettese. Iregszemcse: Gyugyi János, a Tolna megyei Tanács elnökhelyet­tese. Dunaföldvár: Walter János, a Tolna megyei Tanács elnökhelyet­tese. Ozorn: Kaszás Imre, országgyűlési képviselő, gimnáziumi tanár. Keszőhidegkút: Solymosi Mihály alezredes, a Tolna megyei Főka­pitányság vezetője. Pálfa: Mag Pál őrnagy. Györköny: Bacsa József, az MHS megyei titkára. Paks: Mándi Gyula, a Tolna megyei Tanács Művelődésügyi Osz­tályának vezetője. Bikács: Szűcs Lajos, a Tolna megyei Tanács Mezőgazdasági Osz­tályának vezetője. Decs: Bárd Flórián, a Tolna megyei Tanács Művelődésügyi Osz­tályának vezetőhelyettes e. Dunaszentgyörgy: Szállási Ernő. a Megyei Természettudományi és Ismeretterjesztő Társulat titkára. Pari: Gyerő András, a Tolna megyei KISZÖV vezetője. Nagykónyi: László Antal, a Hazafias Népfront munkatársa. Ezenkívül természetesen megyénk valamennyi községében bensőséges ünnepségeken emlékeznek meg az évfordulóról, ame- ken járási és helyi előadók mondanak ünnepi beszédeket. Bevezették a „termelés utáni jövedelemelosztást“ a bátaszéki Búzakalász Tsz-ben A bátaszéki Búzakalász Ter­melőszövetkezet tagsága az elmúlt hét szombatján közgyűlésen fo­gadta el, hogy munkaegység he­lyett „a termés utáni jövedelem- elosztást” bevezessék. Március 1- től kezdve már az új elosztás sze­rint részesülnek a tagok a ter­melt javakból. A ..termés utáni jövedelemel­osztás” szerint a várható termés hez viszonyítva 60 százalékos elő­leget osztanak a tagoknak, ha a kötelező munkafolyamatokat elvégzik. A visszamaradó 40 szá­zalék a megtermelt mennyiség nagyságától függ. A terv túlteljesítése esetén 50 százalékos prémium illeti a ter­vet túlteljesítő szövetkezeti ta­gokat. volt szüksége, mert a köztársaság elleni államcsínye már-már hajó­törést szenvedett a spanyol nép nagy többségének elkeseredett el­lenállásán. Szövetségesek kellet­tek neki, akik erős katonai segít­séget tudnak nyújtani. Hitlernek is, Mussolininek is egyedülálló alkalom kínálkozott arra,' hogy igazi harcokban pró­bálják ki korszerű fegyvereik ha­tását. Azonkívül úgy gondolták, hogy egy győzelmes Franco a fa­siszta tengely biztos fegyvertársa lesz a nyugati hatalmak ellené­hen. Spanyolország jó támasz­pont: onnan nemcsak Angliát le­het Gibraltárban és a Földközi­tengeren megtámadni, hanem a Pireneusok felől Franciaországot is harapófogóba lehet szorítani. Francót tehát győzelemre kell se­gíteni, ez. volt akkor az egész ten­gely-politika súlypontja. , Annál érthetetlenebb volt Fran ciaország és Anglia magatartása,' mert nemcsak hogy nem akadá­lyozták meg a német és az olasz militarízmus beavatkozását, ha­nem azt az úgynevezett benem- avatkozási bizottság létrehozásá­val még elő is segítették. Kézen­fekvő volt, hogy a Chamberlain- körmány spanyol politikája Ang­lia valódi nemzeti érdekeivel szö­ges ellentétben állott. Angliának ezt a politikáját mással nem is le­het magyarázni, mint csakis an­nak az uralkodó angol társadalmi rétegnek az érdekeivel, mely a spanyolországi feudális atyafisá- got továbbra is nyeregben igye­kezett tartani. Franco nem hivatalos londoni nagykövete Álba hercege volt, leszármazottja II. Fülöp hírhedt kormányzójának, akinek német­alföldi véres rémuralmára még ma is borzadva emlékszik vissza minden európai ember. Ennek a mostani Álba hercegnek azonban angol címe is volt: a berwicki herceg. Londonban sógorságba ke­rült a legfelsőbb arisztokráciával, ismert alakja volt a lóversenyek­nek és a Pali Mail előkelő klub­jainak. Albával egyidejűleg a szintén nagy befolyású Meny del Val, a volt nagykövet is Franco érde­keit szolgálta Angliában. Vele Oxfordban találkoztam egy ízben a nyár folyamán, az ottani német diákklub kisebb összejövetelén; a Rhodes-ösztöndíjas Alexander Böker — Adenauer bonni kancel­lár későbbi magántitkára — hívta meg, hogy tartson ott előadást. Minthogy pár hónappal Franco államcsínye előtt vakációm egy részét Spanyolországban töltöt­tem, különböző felvilágosításokat kértem tőle. Igaz, engem Spa­nyolországban elsősorban a bur- gosi, a toledói és a cordobai szé­kesegyház, a madridi Prado kép­tára, az aranjuezi kertek, az Esco­rial és a granadai Alhambra oroszlánudvara érdekeltek, de azért a spanyol társadalmi viszo­nyokból is láttam egyet-mást. Se­villai tartózkodásom alkalmával tanulságos élményben volt ré­szem. A város centrumán keresz­tül tekereg az úgynevezett Sier- pesí mely valamelyest a kölni Hohe Strassére emlékeztet. A keskeny utcán valósággal hem­zseg a sok ember, úgyhogy az autók csak lépésben, állandóan tülkölve közlekedhetnek rajta. Volt ott egy földszinti bár, melyet kizárólag a legelőkelőbb társa­ság tagjai látogattak. Engem egy TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG i Tényszámok és tervek a MÁV Fatelítő dombóvári üzemében Újra gazdagabbak lettünk. Egy nemrég elmúlt gazdasági esztendő tapasztalataival gazdagot tunk. Igaz, hogy a ’ gazdálkodással egy időben adósak is lettünk. mert nem elég, ha egyszerűen csak tu­domásul vesszük, hogy rájöttünk egyes termelést gátló hibákra, nem elég. ha a száraz — de beszé­lő — statisztikai számokból kihá­mozzuk, hogy ezt, vagy azt job­ban kellett volna elvégezni, ha­nem a " — néha drága pénzen szerzett — tapasztalatainkat az elkövet­kezendő időkben ésszerűen fel is kell használni. Üzemünk fával dolgozik, és bi­zony fában szegény ország va­gyunk. Népgazdaságunk faszük­ségletének nagyobb részét csak import útján tudjuk biztosítani. Üzemünkbe a hazai anyagokon kívül a Szovjetunió, Románia, Ju­goszlávia, Ausztria, Lengyelor­szág, Finnország és Albánia szál­lít tartósításra, illetve feldolgo­zásra faanyagot. Ez a tény arra kötelez bennünket, hogy mind­inkább törekedjünk a hasznos ki­hozatal emelésére. Ezen a téren 1959-ben már lényeges javulás ta­pasztalható, igaz, hogy néha a minőség rovására, éppen ezért 1960-ra egyik lényeges célki­tűzésünk a hasznos kihozatal mellett a minőség javítása. A fő profilunknál, a telítésnél — annak ellenére, hogy a tartó- sífott faanyagok mennyisége év- ről-évre nő — népgazdaságunk fával való takarékossága tükröző­dik, mert mind kevesebb és keve­sebb faanyag kerül felhasználásra tartósítás, telítés nélkül. Például 1957-ben 9000 köbméter, 1958- ban 10 000 köbméter, 1959-ben pedig már 16 000 köbméter te­lített szőlőkarót adtunk a me­zőgazdaságnak, ami azt jelenti, hogy lényegesen több szőlőkarónak hosszabbítot­tuk meg az élettartamát. Lénye­gesen emelkedett a javított talp­fa újrafelhasználása A pályából kikerülő talpfát, amit nem is olyan rég . még tüzelési célokra volt spanyol nagykövet lánya hí­vott meg oda, akivel még Was­hingtonban barátkoztam össze. Több spanyol grand ült asztalunk­nál, közöttük Medina-Sidonia gróf, akinek egyik őse az Anglia ellen hadbavonult híres spanyol Armada admirálisa volt. Az ablak alatt egy öreg verklis nyekergette kintornás ládáját. Műélvezetnek éppen nem lehetett mondani ezt a zenei produkciót — a verkli két­ségkívül végelgyengülésben szen­vedett —, én mégis meglehetősen romantikusnak találtam a hely­zetet. Medina-Sidonia grófnak nem tetszett a zene, a verklis azonban semmi hajlandóságot nem muta­tott arra, hogy továbbálljon, és mindig ugyanazokat a melódiákat nyaggatta. Erre a gróf elhatároz­ta, hogy maga vet véget a zava­rásnak. Kilépett az utcára, a verk­list félrelökte, a masinába pedig belerúgott, úgyhogy az egészen az utca közepéig gurult. A nyomorú­ságosán kevés rézpánz, mely ösz- szegyűlt az öreg felfordított sap­kájában, kifordult a kövezetre és pillanatok alatt eltűnt az utcagye­rekek zsebében. Az öreg jajveszé- kelt, Medina-Sidonia gróf úr azon­ban ügyet sem vetett rá. Vissza­tért a bárba, egy boy-jal lekefél- tette a nadrágját, s gondosan ke­zet mosott. Talán még egy nagy­herceg sem engedett meg magá­nak ekkora durvaságot a cári Szentpéterváron. Itt azonban egé­szen természetesnek tartották az esetet, senki sem ütközött meg rajta. (Folytatjuk.) használtak megjavítjuk, újra te­lítjük és felhasználásra visszaad­juk a MÁV-nak, A meg nem ja- víthatóból pedig kistalpfát gyár­tunk, amit pedig az egyre fejlődő gazdasági vasutak használnak fel. Az 1960. évi teljesítési ter­vünk előreláthatóan csökken­ni fog, persze nem gazdasági nehézségek miatt, hanem egy­re inkább megvalósul a fa­anyagok műanyaggal és egyéb anyagokkal való pótlásának jelszava. A betonaljak fokozottabb gyártá­sával vállalatunk 1960-ban nyolc­ezer köbméter talpfa telítése alól mentesül, ami azt is jelenti, hogy 8000 köbméterrel kevesebb talp­fát kell külföldről vásárolnunk. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy vállalatunk idővel elveszti jelentőségét hanem mindinkább újabb és újabb feladatok jobb és olcsóbb megoldására készteti, ami egyenlő a fejlődéssel. 1959-ben elüzem szintet ér­tünk el, ezt az idén is meg­tartjuk. Mintegy nyolc száza­lékkal magasabbra tervezzük az egy főre eső termelési érté­ket. Mint lényeges befolyásoló ténye­zőt, a munkaversenyre is nagy gondot fordítunk. A múlt év ta­pasztalatai alapján szerveztük A művelődési otthon a dolgo­zók művelődését szolgáló intéz­mény. Célja és feladata, hogy se­gítse a lakosság világnézeti, poli­tikai, szakmai, továbbá művészeti nevelését, általános műveltségé­nek emelését. Nézzük meg, megyénkben hogy valósult meg ez a szép célkitűzés, művelődési otthonaink valóban otthonok voltak-e. elősegítették-e dolgozóink művelődését. Az ismeretterjesztéssel kezd­jük, mint a népművelés legjelen­tősebb formájával, hisz az elő­adások, kiállítások, stb. elsősor­ban nem szórakoztatni, hanem az emberek gondolkodását hivatot­tak formálni, ismereteiket gyara­pítani. Az elmúlt év folyamán S07 esetben volt megyénkben tár­sadalomtudományi előadás, ennek 52 394 hallgatója volt. Természet- tudományi előadást 626 esetben rendeztünk 30 269 hallgatóval. A kiállításokltal kapcsolatban már nem írhatunk ilyen szép ered­ményekről. Az elmúlt évben 54 kiállítás volt megyénkben, de en­nek is csak 17 338 látogatója volt. Ha a kiállításokról nem is szá­molhatunk be szép eredmények­ről, a rendezvények száma némi kárpótlást nyújt: 1100 rendezvény volt 204 689 résztvevővel. Dolgozóink nagy érdeklődéssel fordultak a különböző tanfolyamok felé. Közismereti tárgyak tanulá­sa mellett alkalmuk volt szakmai ismereteiket is gyarapítani. Ezt az igényt kívántuk kielégíteni, amikor 109 tanfolyamot indítot­tunk összesen 2238 hallgatóval. A Leningrádban, a viborgi város­rész temetőjében nyugosznak a város védelmezői, akik Leningrad ostroma idején haltak hősi háláit. A temetőben most fejezik be a hősi emlékmű építését. A bejáratnál két egyemeletes pavilont emeltek — ezek a ter­mek a blokád időszakának em­lékmúzeumai. A két pavilon mö­gött tágas, kőlapokkal burkolt tér terül el. A tér közepén fog égni az öröktűz. Az öröktűztől lépcsők vezetnek a sírokhoz és a Haza bronzszobrához. A szobor nőala­kot ábrázol, kezében virágokból és tölgyfalevelekből font füzérrel. A szobor mögött és annak két ol­dalán három méter magas eránit- fal áll, a leningrádtak hősi har­cának epizódjait ábrázoló dom­meg a Felszabadulási munkaver­senyt, melyet éves viszonylatra terjesztettünk ki. A múlt évben — helytelenül — a magas telje­sítményszázalék képezte a mun­kaverseny gerincét. Üzemünkben zömmel nehéz fizikai munkát vé­geznek dolgozóink, és a nehéz fizikai munka állandó túlfeszftése idővel a dolgozó egészségét veszé­lyezteti. Természetesen ez ellen­kezik az újszerű munkaverseny céljaival Ma már a minőségi munka, az állandó szakmai tovább­képzés. újítások és ésszerűbb megoldások érdekében folyik a versengés üzemünkben és nem is eredménytelenül. Már­ciusban előreláthatólag öt bri­gádunk kapja meg a „Szoci­alista Brigád" címet. 1959-ben 1,1 százalékkal emel­kedett dolgozóink átlagos évi ke­resete, azonban ha az üzemveze­tőség az 1959. évi gazdag ta­pasztalatokat megfelelőképpen hasznosítja, és ha üzemünk min­den dolgozója átérzi a cél nagy­szerűségét, 1980-ban az átlagbér emelkedésének százaléka bizonyo­san nagyobb lesz és az ..fiiüzem” tábla nem fog lekerülni üzemünk kapujáról. P. P. tanfolyamok közt az alapismereti tanfolyamtól a sütö-főző, szabó­varró, munlcaegységszámítási és ezüstkalászos gazdatanfolyamig minden megtalálható. Dolgozóink a művelődési ottho­nokba nemcsak tanulni, szórakoz­ni, hanem szórakoztatni is szíve­sen eljárnak. 303 rendszeresen dolgozó művészeti csoport van megyénkben 7518 taggal. Remél­jük, hogy a csoportok mindegyi­kével fogunk találkozni a tavaszi kulturális szemlén. A statisztika szerint megyénk­ben jelenleg 134 olyan létesítmény van, amely kizárólag népművelé­si célokat hivatott szolgálni. Kül­ső és belső állapotukról, a ben­nük uralkodó rendről sokat le­hetne — véleményünk szerint kell is — írni. Megelégedve állapíthat­juk meg, hogy egyre több az olyan művelődési otthon, ahova a láto­gató örömmel lép be, mindenütt rend, tisztaság fogadja, egyszóval amit mi otthonosnak képzelünk. Tanácsaink sora saját erűből gyönyörű új művelődési házakat épít, államunk milliókat költ nép­művelési célokra. Megyénkben az elmúlt évben 19 helyen kezdő­dött vagy fejeződött be művelődé­si otthon építése. Az idén még to­vább fog nőni az új kulturális lé­tesítmények száma. Dolgozóink ezrei veszik ki részüket társadal­mi munkával ezen új létesítmé­nyek építésénél. ENDRŐDI JÓZSEF borművekkel. A hátulsó, központi falba a következő feliratot vés­ték: »Itt leningrádiak nyugszanak. A város lakosai — férfiak, nők, gyermekek. Mellettük vöröskato­nák. Életükkel védelmezték Le- ningrádot, a forradalom bölcső­jét. Drága neveiket itt nem sorol­hatjuk fel, oly sokan nyugszanak e gránitlapok alatt. De vésse emlékezetébe, aki eze­ket a köveket nézi: senkit és semmit nem felejtettünk el...« A hősi temető egész területét virágokkal, dísznövényekkel és fákkal ültetik be. A közelben lé­vő tó partjára szomorúfűzeket te­lepítenek. A hősi emlékmű leningrádi szobrászok, építészek és költők közös alkotása. Művelődési otthonaink a dolgozó nép szolgálatában A leningrádi hősök emlékműve

Next

/
Oldalképek
Tartalom