Tolna Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-20 / 68. szám
IRODA L O M 'híwátbel NÉPMŰVELÉS * Új lehetőségek a szekszárdi és Tolna megyei irodalom számára J apunk hasábjain két hé. ten keresztül gyűrűzött a vita Szekszárd és Tolna megye irodalmi életéről, a hibákról, a pangás okairól és a lehetőségekről. Számos ésszerű, megvalósítható javaslat hangzott el a fellegekben járó, túlméretezett elképzelések mellett. A vitában résztvevőket a jószón dék, a segíteni akarás vezette, az aggodalom a megyeszékhely és a megye kulturális életének egyik igen fontos összetevője, az irodalom ügye iránt. Sürgető követelés hangzott ki minden vitacikkből. Nem is sürgősen, hanem haladéktalanul lássanak munkához a megyében élő írók és költők, jöjjön létre egy olyan szerv, amely munkájukat összefogja, a megjelenési lehetőséget biztosítja, keretet ad az irodalmi életnek. Mindezekért a vitát értékesnek, eredményesnek, hasznosnak értékeli szerkesztőségünk, s hisszük, hogy ezzel is hozzájárultunk megyénk irodalmi élete megújhodásához. Mintegy a vitát összefoglalóan és lezáróan még egyszer tegyük mérlegre azt, amit a Babífs Mihály Irodalmi Társaság eddigi működése során tett, milyen lehetőségeket szalasztott el és mely feladatok várnak sürgős megoldásra, öt évvel ezelőtt alakult és kezdett munkához a Babits Társaság. Működésének kezdeti időszakát lelkesedés, optimizmus, hit a működés értelmében jellemezte. Az eredmény sem maradt el, hiszen létrehozott egy folyóiratot, a Sárközt, amely hibái mellett is jelentős kulturális eredménynek könyvelhető el. A folyóiratra végeredményben nem a hibák, hanem az eredmények nyomták rá bélyegüket. A folyóirat azonban mindössze egy évfolyamot ért meg, az összevont harmadik-negyedik szám után megszűnt. »Szülőföldem« címen megjelentetett a társaság egy hasznos könyvecskét, amely megyénk múltjával és jelenével, eredményeivel ismerteti meg az olvasót. Megjelent a Babits Társasáé évkönyve, amelynek színvonala már erősen vitatható, de mégis az eredmények közé számít. Több ízben rendezett a társaság irodalmi estet Szekszárdon és a megye községeiben. Ezek az eredmények. S az eredmények az első időszakban, az első két-három évben születtek. Utána a társaság gyakorlatilag' megszűnt, létét nem jelezte sem kiadvány, sem rendezvény. A kezdeti lelkesedés a felmerült nehézségek, megoldhatatlannak látszó problémák miatt megszűnt, a vezetők közül többen eltávoztak Szekszórdról, a? ittmaradt vezetők pedi° nem igyekeztek újból fellendíteni a társaság munkáját. A megyei pártbizottság kidolgozta Tolna megye kultúráks életének három esztendős programját. Megtisztelő helyet foglal el ebh^n a programban a Babits Társaság újbóli életrehívásának terve, feladatokat tűz a megye írói, költői, az irodalmi élet szervezői elé. A program megjelenése után az irodalmárok és irodalom kedvelői körében mind gyakrabban és mind sürgetőbben hangzott el a kívánság: élénk irodalmi életet teremteni Szek- szárdon. A Babits Társaság megindult a felemelkedést biztosító úton. Egy héttel ezelőtt új vezetőséget választott és körvonalazta az elkövetkező idők feladatait, tennivalóit. Mielőtt erről a minimális, de megvalósíthatónak látszó — és végeredményben ez a fontos — programról szólnánk, mérjük fel, milyen erőkkel is rendelkezik a megyei irodalom, milyenek a lehetőségek és milyenek az adottságok. A megyei párt- bizottság legmesszebbmenő támogatása eddig is adva volt. A megyei tanács részéről hasonló jóindulat nyilvánult meg. Nem a megjelenési lehetőségek hiányában kell tehát keresni az eddigi semmittevés, az eredmények elmaradásának okát. Különösen nem, ha figyelembe vesszük, hogy lapunkban mind több teret adunk irodalmi alkotásoknak. Megjelenési lehetőség tehát van. Viszont — és ezt sem szabad elhallgatni — nem bővelkedünk olyan írókban, költőkben, akiknek művei a közölhetőség határát elérik. Nemhogy könyvek, színművek, antológiák sorozatait nem lehet kiadni, de még egy folyóirat megjelentetésére sem látszik semmi lehetőség. Óva kell intenünk mindenkit az elbizakodottságtól, akár saját értékének túlbecsüléséről van szó, akár arról, hogy mint kívülálló, mint olvasó, nagyobb értékűnek véli a megye íróinak munkásságát, mint amilyen a valóságban. Nem az a feladat, hogy a világnak egyik napról a másikra való megváltásának igényével lépjen fel bárki, hanem arra van szükség, hogy képességeinek! megfelelően járuljon hozzá kulturális életünk mozgalmasabbá, gazdagabbá, színesebbé tételéhez. Csak a realitások talaján állva tűzhet feladatokat maga elé a megújhodott Babits Társaság. A megalakulás idején is az volt a legfőbb hiba, hogy a tagság és vezetőség túlértékelte saját erejét, olyan feladatokat akart megoldani, amire nem volt képes. TVfilyen feladatok megoldáiTl sára látszik most alkalmasnak a társaság? Kettős irányú munkára van szükség. Az egyik vonal, s ez látszik a fontosabbnak, irodalmi esteket, beszélgetéseket, ankétokat szervezni üzemekben, termelőszövetkezetekben, falusi olvasókkal, irodalomkedvelőkkel. Szoros együttműködést lehet ebben a munkában kialakítani a T1T- tel és az Irodalmi Színpaddal. Neves, ismert dunántúli költők közreműködésével nagyobbsza- bású irodalmi esteket lehet rendezni a megyeszékhelyen és néhány községben. Kutatómunkát lehet és kell folytatni a megye irodalmi, művészeti emlékeinek feltárására, s megfelelő módon publikálni lehet azokat. A társaság legutóbbi ülésén is sok szó esett a már munka alatt lévő felszabadulási riport- könyv megjelentetéséről. Ezzel hozzájárul a társaság felszabadulásunk 15. évfordulójának méltó megünnepléséhez. Szóba került egy szekszárdi képeskönyv összeállítása, amely megismertetné az olvasóval Szekszárd múltját és jelenét, műemlékeit, ismertetést adna a társadalmi és kulturális élet Szekszárdon született nagyjairól. A művelődési osztály által tervbevett közművelődési folyóiratban helyet kaphatnak a megye írói és költői is. Az itt felsoroltak megoldható feladatnak látszanak. Ehhez van erő, erre van lehetőség — anyagi is, erkölcsi is, s nem utolsósorban tehetségbéli is —, pillanatnyilag azonban a társaság erejét meghaladó feladat lenne egy folyóirat megindítása, de még különböző antológiák megjelentetése is. Parancsoló kötelesség vigyázni a minőségre, jottányit sem engedni a dilettantizmusnak; íróinkat, költőinket közel hozni a mához, mai életünkhöz; buzdítani arra, hogy nagyszerű világunkról, szocialista jelenünkről és jövőnkről énekeljenek. A Tolna megyei irodalom előtt álló feladatokra is tökéletesen érvényes: »Jót és jól.« Mert: »ebben áll a nagy titok!« JA. AZ — Hát ez már több a soknál! ! ! — csapja le a jelentkezési ívet íróasztalára Metéltes Kázmér, a HAPIKEVA (Halpikkely Kerekítő Vállalat) Szabványosító Osztályának vezetője. — Ez már hallatlan, kérem! Hagyjanak engem békében ilyenekkel! Mit mond? Hogy ez önkéntes? Nem kötelező? ... Ismerjük már az ilyent! De én nem bánom, nem és nem! Hagyjanak ki a játékból, én nem megyek! És hogy miért nem megyek, azt is megmondom. Elmagyarázom magának, kartársam, kifejtem és megokolom, én nem nézem, hogy maga beosztottam itt az osztályon, én most mint szakszervezeti aktívához fordulok magához, hogy bebizonyítsam: mennyire igazam van, amikor nem jelentkezem a vasárnapi kirándulással egybekötött társadalmi munkára. Ne, ne szóljon közbe. Idefigyeljen ! Először is azért nem megyek el, mert vasárnap köztudomásúlag vasárnap lesz, azaz pihenőnap. Nekem pedig, mint a hal- piklcelykerekítés fontos és felelősségteljes posztján álló dolgozónak az egész heti megíesztíiett, nehéz munka után szükségem van a pihenésre. Ér i? És jogom is van hozzá, érti?! 'Vasárnapi jefpjzet Törtéhelmi napokat élünk. Néhány napja, hogy annak a forradalomnak évfordulóját ünnepeltük, amelynek feladata lett volna megoldani a parasztságnak azt a vágyát és jogos követelését, amelynek megoldására aztán kilencvenhét esztendős késéssel került sor. És néhány napja ünnepeltük a közel százados késéssel bekövetkezett földosztás megkezdésének napját. S ha már a földnél tartunk, akkor éppen ezekben a napokban nem ünnepeljük, hanem szervezzük, segítjük, éljük, egyszóval csináljuk a mezőgazdaság szocialista átszervezését, amely igazán megelégedett, boldog, jómódú emberré teszi a parasztot. Emlékezünk azokra a napokra, amikor lelkes emberek beszúrták az első karókat a parasztot cseléddé alázó nagybirtokba, azokra a napokra, amikor évszázados adósságot törlesztettünk, amely a múlt kötelessége lett volna, de a jelen felvirágzását volt hivatott lehetővé tenni. Emlékezünk. Emlékezetünkben képek villannak fel az első napokról. A képek összefolynak, egyes részletek már nem rajzolódnak ki pontosan, az időrendi sorrendben is nem egyszer tévedünk. De talán nem is az a fontos, hogy minden részletkérdés egyformán éles legyen emlékezetünkben, ha tévedünk is a sorrendben néha, nem csökkenti a büszkeséget: tanúi lehettünk, amikor jogos tulajdonosa vette birtokába a földet, melynek eladdig kiszolgálója és kizsákmányoltjs lehetett csupán. Tanúi, részesei lehettünk a nagy pernek. S mégis... Felvetődik a kérdés: hogyan is kezdődött? Nem kutattam utána, történetírók feladata lesz majd teljes, részletekig menő hűséggel feldolgozni az akkori napok történetét. Egy véletlen folytán tudtam meg, hogyan kezdődött Milyenek voltak az első pillanatok. Hogyan öltött testet a remény. Egy idősebb kommunistától hallottam. Akit nyugodtan nevezhetek a legjobban értesült- nek, hiszen legelsőnek ő hallotta meg. nemcsak lesz föld osztás Tolna megyében, hanem megkezdődik, mégpedig azonnal. y A kommunista párt szekszárdi szervezete a Széchenyi utcában székelt abban az időben. Délutánokon, esténként itt jöttek össze beszélgetni a kommunisták, a legtettrekészebbek, a legbátrabbak, akik alighogy elvonult a front, azonnal tenni akartak a jövőért. És tettek is. Nem is keveset. Március 14-ét mutatott aznap a naptár, az időszámításunk utáni 1945. esztendőben. Ha pillanatokra elhalkult az utca zaja, még hallani lehetett az ágyúlövéseket, idáig hallott a nagyobb lövedékek detonációja. Ezen a délutánon is összejött néhány kommunista a párthelyiségben. Hat óra volt, épp hogy szürkült. Beszélgette!:. Tervezgettek. Szó esett itt so!: mindenről. Többek között a földről is. A földosztásról, amely meglesz, egész bizonyosan. Csak már jönne rá az utasítás, a rendelet. De az egyelőre még késik. És ekkor kopognak az ajtón; A legfiatalabb siet ajtót nyitni, fogadni a jövevényt. A jövevény fiatalember, legfeljebb, ha a huszonnyolcadikat tapossa. Ruhája meglehetősen kopottas, bricsesznadrág, vadászharisnya, elnyűtt bakancs. Felül pedig ütött-kopott félkabát. A kérdésre először csak a nevét mondja »Kardos László vagyok.« Majd ezt teszi hozzá, miközben enyhén elmosolyodik: »Engem nevezett ki a kormány Tolna megyébe földosztási kormánybiztosnak.« Az ágyúk döreje még idehallatszott, az utakon katonaság vonult. A közlekedés polgári személy számára szinte a lehetetlenséggel volt határos. Kiderült a későbbiekben, Kardos Lászlót szovjet repülőgép hozta az őcsényi repülőtérre, onnan pedig szovjet autón tette meg az utat a városig. Elsőnek természetesen azokat kereste fel, akik valóban, akik tényleg fel akarták osztani a földet, ítéletet hirdetve az évszázados perben — a kommunistákat. Még aznap éjjel megalakult a megyei földosztó bizottság, hozzáláttál: a nagy munkához, így kezdődött. S egy-két nap múlva mélyen hatoltak az urasági földbe a mezsgyékarók, hirdetve, hogy új élet, új világ kezdődött ezen a földön. És ma? Ma tesszük meg a következő lépést, véleményem szerint, a még jelentősebbet, ami. kor újra összeborulnak a szétosztott parcellák, mert nagyban, mert egyben, mert közösen többet terem a föld. De most már nem a földbirtokos, hanem a parasztok javára. Ezt a következő nagy átalakulást megint csak a kommunisták szervezik, irányítják; Bizonyosan Kardos László Is. Letenyeí György álm Mit mond? Hogy még van ezen kívül ötvenegy vasárnap az esztendőben, amikor lehet eleget pihenni? És hogy két éve voltunk utoljára társadalmi munkán? Na és? Nekem kell ez a vasárnap és kész! Nekem kérem családom van. A gyerekeim nevelésével mikor törődjek, ha nem vasárnap, mi?! Hétköznap négyig itt robotolok, esténként csak megérdem- lem azt a kis kikapcsolódást., a mindennapi ultipartit a sarki kiskocsmában, igaz? A vasárnapom tehát foglalt, ez a második okom, hogy ne menjek magukkal. Tessék? ? ? Hogy ezek csak kifogások? ... Mondok én magának mindjárt elvi okokat is. — Tudja, mit mondott már a múlt században egy nagy magyar? Azt, tisztelt aktífa kartárs, hogy a nemzet ereje a kiművelt emberfők számától függ. Úgy bizony. És ez szocialista építésünk jelenlegi szakaszában hatványozottabb mértékben így igaz, szerény véleményem szerint. Hát mikor tanuljak? Mikor képezzem magamat, ha nem vasárnap? Az önképzés a halpikkelykerekítés nagyjelentőségű, magasztos ügyével szemben is kutyakötelességünk, ezt magának, kartársam, mint szakszer vereti aktívának szintén tudnia illik! Ez a harmadik okom, amiért nem megyek el. Aztán: én ember vagyok, nem gép, hanem egyéniség. Az egész héten megszokott, megunt arcok közül legalább vasárnap ki kell szabadulnom. Nekem szükségem van a magányos elmélyedés meghitt óráira, kérem, önálló individuum vagyok. kérem, akinek szelleme is van, akinek lelkében szomjas vágy virágzik a magasztos, a magasabbrendű szellemi gyönyörök iránt. A vasárnap számomra az intellektuális elrévü- lésok napja, egy kis zongorázás, egy kis költészet, irodalom .. . Azt akarják, hogy már ettől is fosszam meg magamat? ... Nem, nem megyek el, szó sem lehet róla! Ötödször azért sem vehetek részt ebben a dologban, mert az ilyen durva munkákhoz nem értek. Csákányolás? Lapátolás? Malterhordás? Hát hogy képzelik? Én, a szellem embere megteszem a magamét a saját értelmiségi frontomon, ne kívánjanak többet! Ez nálam elvi álláspont, a kubikos kubikoljon, a szabványosító szabványosítson! Önmagámmal kerülnék anta^oni z ikus ellentétbe, ha kimennék. Tehát nem megyek. Na, és ha egészséges is lennék ' Értek én az ilyen durva, alncs-ny- rendíl... Dé ... sóéval az ilyen munkákhoz? Hol tanultam vol-
