Tolna Megyei Népújság, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-16 / 39. szám

I I TOLVA MEGVET NÉPVJSAC lílőö. február lri. Termelőgzövetkezeti tudósítóink írják Jói zárta az evet a tabódi termelőszövetkezet Községünkben tavaly, március 4-én alakult a' termelőszövetkezet, amelynek minden falubeli gazda tagja. A közös munkát az alaku­lást követő héten megkezdték a szövetkezetiek. Fenyvesi András tsz-elnök irányítása mellett egy év alatt jó eredménnyel gazdál­kodtak a község termelőszövetke­zeti parasztjai. íme erre néhány bizonyíték: Győrfi János, a szö­vetkezet gulyása 543 munkaegy­ségére több mint 40 mázsa gabo­naféleséget és közel 10 ezer forint készpénzt kapott a közösből. Győrfi János, míg nem volt szö­vetkezet a faluban, a bányában dolgozott. De hazajött és a zár- számadási közgyűlésen elmondot­ta, hogy megtalálta számítását a szövetkezeiben is. Két kövérdisz­nót vágott, megvan az évi kenye­re és még pénzt is tett a takarék­ba. Elismeréssel nyilatkozott a szövetkezetről Kiss Józsefné is, aki tizedmagával él. A tíztagú családnak megvan -a közösből a kenyere, 3 disznót vágtak háztáji gazdaságukban tehén növen­dékmarha, anyadisznó és négy süldő is van. A mindennapi meg­élhetés mellett még arra is futja nekik a jövedelemből, hogy ki- javítassák házukat. A mi falunk szövetkezete a jö­vő gazdálkodását is megalapozta. Beszélgettem Fenyvesi Andrással, a tsz-elnökkel, aki elmondotta, az idén elakarják érni, hogy 60 Ft legyen az egy munkaegységre eső jövedelem. Kerner Józsefné vb. elnök Tabód Kialakítottuk a brigádszervezeteket A mi falunkban még január­ban megalakult a termelőszövet­kezet. Nagyon örülünk, hogy a közös gazdaságunknak jó elnöke lett Kiss József elvtárs szemé­lyében, aki eddig a Nagy tormási Állami Gazdaság igazgatója volt. Az elnökhelyettes pedig Körösi Isván lett, aki eddig a helybeli Petőfi termelőszövetkezetnek volt az elnöke. Megválasztottuk a két üzemegység-vezetőt, s az elmúlt napokban pedig hozzáláttunk a brigádszervezetek kialakításához. Kovács Gyula, az állattenyésztési brigádvezető már össze is írta, hogy kik lesznek a kocsisok, kik dolgoznak az állattenyésztésben. De munkához látott a két üzem­egység-vezető Rafaisz József és Pretz József is. Sz. J. tsz-tan Szedi1 es A mi szövetkezetünkben 50 hold földre elég egy pár lófogat Az újonnan alakult közös gaz­daságokban sok szó esik mostaná­ban arról, hogy mennyi lovat tartsanak a közösben. Nálunk is sok vita volt erről. Mi úgy dön­töttünk, hogy előbb beszélünk a gépállomással, hiszen szinte tel­jes egészében a gépállomáson mú­lik, hogy eltudja-e végezni a gépi munkákat. Miután ezt meghány- tuk-vetettük, úgy döntött a tag­ság, hogy 50 hold szántóra ha­gyunk meg egy pár lófogatot. így biztosítani tudjuk a munkák za­vartalan elvégzését egész éven át. Természetes, ezt esetenként kell elbírálni. Én azt javaslom a szövetkezetnek, hogy a helyi adottságok mérlegelésével vegyék fontolóra a lókérdést. Gyakorlati tapasztalatom alapján mondom, hogy a lótartás költséges: napi 90,— Ft-ba is belekerül egy pár ló tartása. Felesleges kiadás lé­hát, ha sok lovat hagynak meg, hiszen a gépállomásokat nap mint nap jobban látják el erő- és mun­kagépekkel. amelyek el tudják vé­gezni a termelőszövetkezetekben előforduló alapvető mezőgazda- sági munkákat. Különösen az új tsz-ek járnak jól, ha a gépállo­mással dolgoztatnak, mert a 3004 és a 3004 1-es rendelet alapján nekik a gépállomás olcsóbban dolgozik, mint a régebbi termelő- szövetkezeteknek. Csiszár Jenő tsz-agronómus, Sárszentlőrinc fi kétfroaies harc tapasztalatai Az ellenforradalom utáni évek­ben különösképpen előtérbe ke­rült a kétfrontos harc jelentősé­ge. Pártunk kemény küzdelmet folytatott annak érdekében, hogy megtisztítsa magát a revizionista és dogmatikus elemektől és a párttagság széles tömegeinek ne­velése folytán létrehozza a párt- egységet. A párt elméletileg tisztázta, hogy mit értünk revizionizmus és dogmatizmus alatt, és megmutat­ta a helytelen nézetek elleni küz­delem módszerét is. Nincs szándékom a ma mái köztudomásúvá lett meghatározá­sok ismétlése. Csupán a különfé­le munkaterületeken működő pártszervezetek és párttagok munkájának tanulmányozása folytán szerzett gyakorlati tapasz­talataimról szeretnék írni. A két­frontos harc rendkívül sokoldalú, bonyolult dolog. E rövid írás kép­telen arra. hogy minden oldalá­ról megvilágítsa. Éppen ezért jó lenne, ha a téma felvetése má­sokban is gondolatokat ébreszte­ne. Mások is elmondanák egyé­ni tapasztalataikat. Lapunk min­denkor teret enged hasábjain az egészséges vitának. az Általánosítás útvesztője Az elmúlt év őszén részt vet­tem olyan taggyűléseken, ahol ahogy összeszámoltam, legalább harmincötször elmondták az. elv­társak, hogy harcolni kell a re­vizionisták és dogmatikusok el­len. Sőt, egyesek azt is megpen­dítették, hogy az alapszervezeten belül is vannak még téves néze­teket vallók. Az azonban nem derült ki egyetlen hozzászólásból sem. hogy kik ezek. s miért téves u nézetük. Mi lehet ennek az oka? Az ilyesmi szerintem a kényel­mességből és megalkúvásból fa­kad. Sokkal egyszerűbb, zavarta­lanabb dolog általánosságban be­szélni a téves nézeteket vallókról akár félórán keresztül is. mint­sem öt percig konkrétan elemezni egy elhajló hibáját. Az általánosítok a következő elvből indulnak ki: »Ha általában beszélek az elhajlásokról, akkor még lehet, hogy meg is tapsol­nak, ha megnevezek valakit, ak­kor számíthatok arra, hogy véde­kezni fog. El lehetek készülve rá, hogy a tagság nagy része bekap­csolódik a vitába, s lehet, hoey váltak az állapotok Németország­ban, azt csak most éreztem iga­zan, amikor Berlinből a szép né­met vidéken át dél felé robogtam, és a pályaudvarokon kinéztem a kupéablakon. A nácik éppen nürnbergi évi beszámolójukra, »a győzelem pártkongresszusára« ké­szülődtek. Mindenütt nyüzsögtek, hangoskodtak a barnaingesek, akik nagy fennhéjázásukban a vi­lág urainak képzelték magukat. Nemcsak arrogáns elbizakodott­ságuk, hanem egyáltalán nem né­metnek ható öltözékük is azt az érzést keltette az emberben, hogy idegen hódítók hordája tört az or­szágra, és az pöffeszkedik most itt. Barna egyenruhájuk csúfot űzött minden német hagyomány­nyal. Meglátogattam Velencét, Firen­zét, Rómát, Nápolyt, Caprit, s dús­káltam a szépséges Itália káprá­zatos műkincseiben. Itt is sürgölődtek fasiszták, de színpadias viseletükön és egész hanyag magatartásukon legalább azonnal felismerte az ember, hogy ezek valódi, bennszülött olaszok. Itt nem fogták fel olyan állati komolysággal Mussolini dagályos szóáradatát, mint nálunk odaha­za a nácik szónoklatait az »ezer­éves birodalomról«. Az ősi kultú­ra alig lélegzett, de nem hagyta magát teljesen megfojtani. Az örök Róma már több »ezer­éves birodalmat« túlélt a történe­lem folyamán. Régen porrá vál­tak a világot uraló Cézárok, akik előtt valamikor remegtek a né­pek. A palatinusi dombon épült fényűző palotáik ma már felis- merhetetlen romhalmazok. A ré­gi, benőtt falmaradványok leg­feljebb szerelmeseknek nyújta­nak romantikus búvóhelyet, ahol zavartalanul boldogok lehetnek. Róma varázsában kevésbé érez­tem a braunaui törzsfőnök rette-1 netes hatalmát, mely lidércnyo­másként nehezedett gondolataim­ra. Nem tart örökké az ő hatalma sem, s mint ahogy a Tiberis régi nyugalmával folyik a hét hatalom városán át, ugyanúgy a Spree is még mindig Berlinen keresztül fog folydogálni, amikor a mai zsar­nokok és birodalmuk már régein a történelem szemétdombjára ke­rültek. Aki egyszer rálépett Itália tör­ténelmi földjére, aki magába szív­ta levegőjét, hacsak nem valami eltompult individium, az emelke­dett lélekkel fog visszatérni ha­zájába. ALAKOSKODÁS A LESZERELÉS KÖRÜL Az 1933. évi genfi leszerelési konferencia volt az az esemény, amelyre a német militaristák már Stresemann halála óta minden erejükkel törekedtek. A német zseb-páncélos cirkáló építése 1929-ben az első lépés volt az újrafelfegyverkezés útján. — Évről évre lépések történtek. Brü­ning kancellársága idején dicsé­retesen felvette programjába a »katonai egyenjogúsítás« után való törekvést, Herr von Papén ugyanezt már külpolitikájának középpontjává tette. Sikerült is a nagyhatalmaknál keresztülvinnic, hogv a különböző fővárosokba új­ból bebocsássák a hivatalos né­met katonai attasékat. Schleicher alatt a nagyhatalmak végre kész­nek nyilatkozíak elvileg elismer­ni a »katonai egyenjogúsításra« vonatkozó német követelést, és ki­látásba helyezték, hogy a kérdést felveszik valamelyik nemzetközi konferencia napirendjére. Min­denkinek tudomása volt róla, hogy Németország titokban máris megkezdte a fegyverkezést. Hitler most arra készülődött, hogy le­szakítsa elődei munkájának gyü­mölcsét. Nyilvánvaló volt, hogy ezek­nek a tárgyalásoknak »leszerelés« jelzővel való megjelölése nevet­séges, ezzel csak Németország le­galizálandó fegyverkezését igye­keztek álcázni. Hitler és a német militaristák nemzetközi jóváha­gyással vagy anélkül, de minden­képpen fegyverkezni akartak. És ha sikerülne nemzetközi megálla­podásokkal rávenni a többi ha­talmat, hogy a maguk részéről bi­zonyos mérvű leszerelést hajtsa­nak végre, annál jobb. A szövetségeseknek viszont eszu.c ágában sem volt saját had­erejüket csökkenteni; inkább arra törekedtek, hogy a német fegy­verkezést bizonyos korlátok közé szorítsák és ellenőrzésnek vessék alá, mert különben a németek egy szép napon komolyan veszélyessé válhatnak rájuk nézve. (Folytatjuk.) egy-két kérdésben a sokoldalú megvilágítás eredményeként ne­kem is változtatnom kell véle­ményemen.« De vajon lehet-e egyedül az ál­talánosítás módszerével er: ímé- nyes csatát folytatni az. elhajlá­sok ellen? Aligha lehet. Aki az általánosítások útvesztőjébe té­ved, az csak felvet egy bizonyos problémát anélkül, hogy gyakor­lati megoldásában közreműköd, nék. ZAVAROS FEJ — ZAVAROS CSELEKEDET Hogy a keltő mennyire össze­függ, azt igazolja egyik barátom esete: G. Sándor régi ismerősöm. Származása és érzelmei egyaránt a párthoz fűzték már több mint tizenkét évvel ezelőtt. G. Sán­dort mindig becsületes embernek ismertem, csak egy hibája volt: nem szeretett tanulni. Nemcsak könyvet, de még újságot sem szí­vesen vett a kezébe. Harcos kiál­lása következtében párttitkárrá választották az üzemben, ahol dolgozott. Szűklátókörűsége és az elméleti kérdésekben való járat- lansága következtében ténykedé­sének első fél esztendeje alatt hi­bát hiba után követett el. Becsü­letes volt ugyan, de zavaros volt a feje. Szubjektív és tarthatatlan nézeiecskéket gyártóit, s ezeksí úgy tüntette fel, mintha egy »iga­zi kommunista nézetei« lennének. G. Sándort a párt iskolára küldte. A pártiskolán kezdetben rengeteg baj volt vele, de a kol­lektíva nevelő hatása, örökös bí­rálata megtörte makacs koroksá- gát. És még egy valami történt az én G. Sándor barátommal: rászo­kott az olvasásra ugyanúgy, mint egykoron fiatal korában a do­hányzásra. Ügy szívta magába a tudást, mint a kiszáradt talaj az esőt. Az iskola végén az egyik tanár még éjszaka is a tanulószobában talál­ta. Azóta hosszú, küzdelmes évek teltek el. G. Sándor elvégezte^ középiskolát. Most egyetemre iratkozott be. Széles látókörű, művelt ember lett. A zavaros fej­jel járó zavaros cselekedetek már r.em jellemzik munkáját. A kétfrontos harc eredményes­sége tehát összefügg a Szervezeti Szabályzat azon részével is, amely a kommunisták fontos feladatául tűzi ki, hogy szakadatlanul fej­lesszék politikai-szakmai tudásu­kat, általános műveltségüket. Az ideológiai egység megterem­tése maga után vonja a szervezed és cselekvési egység létrejöttét. A TÉVES NÉZETEKET GYÖKERESTŐL KI LEHET TÉPNI Találkoztam olyanokkal, akik néhány évvel ezelőtt még szek­tás; vagy revizionista nézetei val­lottak és ma már szégyellik előb­bi nézeteiket. Az elmúlt évek be­bizonyították, hogy csak a mind­két elhajlás elleni esyidőben foly­tatott küzdelem hozhat tartós eredményeket. Az egyik, néhány évvel ezelőtt téves nézetet valló sírva pana­szolta egy ízben nekem, hogy <i körülötte lévők .nem vesznek tu­domást, vagy nem akarnak tudo­mást venni az őszinte változásié’, amely végbement benne. Beszéltem egyik munkatársá­val, aki azt mondta: »Az igaz, hogy cselekedetei arról tanúskod­nak, hogy szívvel-lélekkel politi­kai irányvonalunknak megfelelő­en szolgálja az ügyet, de ki tudja, mi van belül? A veséjébe sajnos nem láthatunk be!« Nem vagyok kedvelője a nagy szavak kíséretében történő »mea- kulpázásoknak«. De. véleményem szerint az olyanokra, akik »csinnadratta« nélkül, szorgalmas munkával akarják jóvátenni hi­báikat. s figyelemre méltó ered­ményeket érnek el, fel kell figyel­nünk és feltétlenül segítenünk kell őket abban, hogy a téves né­zeteket gyökerestől eltávolíthas­sák. Ki folytathat eredményes küz­delmet az elhajlások ellen? Elsősorban is az. aki mentes mindkétfajta elhajlástól. , Aki szektás nézőpontból kiin­dulva támad a revizionistára, az eleve kudarcra van ítélve, aki pe­dig revizionista jelszava’ kai akarja leszerelni a szektás néze­teket vallót, az akarva-akaratla- nul az árulás mocsarába süllyed. H. T. Szezonvégi árukiárusítás A Belkereskedelmi Minisztéri­um szezonvégi árukiárusítást ren­delt el. Ezt a kiárusítást február 15—27-ig terjedő időszakban kell végrehajiani. A kiárusítás kere­te oen 20—30—40 százalékos enged menyekkel értékesítésre kerülnek a különféle téli idénycikkek, a téli divatáruk, valamint hosszabb tárolásra nem alkalmas egyéb áruk. Ezeket a cikkeket enged­ményes áron csak a meghatáro­zott időszakban lehet forgalomba hozni. Tolna megyében valamennyi Népbolt ruha szaküzletben és mintegy 25 kijelölt földművesszö­vetkezeti boltban értékesítenek csökkentett áron a meghatározott cikkféleségekből a rendelkezések alapján. Ez a rendelkezés mint­egy 250 féle árucikkre vonatko' zik. Megyénk területén több mil­lió forint értékű téli árucikk ke­rül kiárusításra. íme néhány -árucikk, amely csökkentett áron kerül forgalom­ba február 15 és 27 között: gyap- juárukból például a Béta télika- bát szövet 40, a férfi és női be­gombolható szőrmebélés 40, a ló- denkabát 40, a bébi leányka és bakfis velour télikabát 20. a fiú lódenkabát 40, a szőrme kucsmák 20 és a sálak 40 százalékos ár­csökkenéssel kerülnek forgalom­ba. Tanácsaink az iskolai ifjúsági könyvtárakért A Művelődésügyi Minisztérium Országos Pedagógiai Könyvtárt hívott életre 1—2 évnek előtte. Hogy nem volt felesleges ennek a szervnek az életrehívása, azt bi­zonyítja Tolna megye példája. Az Országos Pedagógiai Könyv­tár figyelt fel arra, hogy Tolna megyében az ifjúsági könyvtárak könyvtárellátottsága nem kielé­gítő. Megállapítást nyert, hogy a megye 36 000 tanulója részére mindössze csak 27 000 ifjúsági könyv áll rendelkezésre, tehát nem egészen 1—1 kötet tanulón­ként. Miután ez az eredmény az or­szágos átlagnak alaposan alatta marad, a megyei tanács a járási tanácsokat utasította, hogy az 1960-as költségvetésükben az ed­dig könyvbeszerzésre rendelke­zésre álló közel 100 000 Ft-on íe* lül, további 200 000 Ft-ot irá­nyozzanak elő ifjúsági könyvek vásárlására. Az ilyképpen elő­irányzott hitelből mintegy 10 000 kötettel lehet majd növelni a megye általános iskolái ifjúsági könyvtárainak állományát és ez azt jelenti, hogy az egy tanulóra eső példányszám egy fölé fog majd emelkedni. Ezzel azonban még nem feje­ződhet be a jelenlegi tarthatat­lan helyzet felszámolása. A me­gyei tanács célul tűzte ki, hogy a következő években hasonló fej­lesztéssel arra törekszik, hogy a megye ifjúsága részére a köz­könyvtárakon kívül az iskolai if­júsági könyvtárakban is annyi ifjúsági kön'”/ álljon rendelke­zésre, hogy minden tanulóra 3 mű jusson,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom