Tolna Megyei Népújság, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-13 / 37. szám

I960, február 13. ' föLNA MEGYEI NÉPÜJSAG b Az atlétika helyzete a szekszárdi járásban Az atlétikát fontosságánál fog­va az 1954-es párthatározat ki­emelt sportággá emelte. Fel is lendült mindenütt az atlétika, megyénkben az ellenforradalom előtt 18—20 sportkör versenyzői adták a legjobb 10 rangsorát. Az ellenforradalom alatt és után ki. alakult sporthelvzetben ezek a szakosztályok nagyrészt megszűn­tek, s még ma is ez a helyzet... bár az elmúlt évben 7—8 sport­kör szakosztálya aránylag rend­szeresen működött. A szekszárdi járásban az ellenforradalom előtt volt olyan járási mezei bajnok­ság, amelyben 100 induló volt, s a pályaversenyeken is általában 50—60 induló volt. Ez volt a helyzet az ellenforradalom előtt. Nézzük meg, hogyan áll ma az atlétika helyzete a szekszárdi já­rásban. Két teljes évig, 1957-ben és 1958-ban teljesen szünetelt a já­rási szövetség munkája, nem is volt. 1959. elején újjáalakult. Hat sportkör képviselői alakították meg a járási szövetséget, szép ter­vekkel indult meg a munka. Azonban hiába volt szövetség, hi­ába szerették volna elérni az el­lenforradalom előtti színvonalat, az nem sikerült. Mit ért el mégis a szekszárdi járásban az atlétika az elmúlt év­ben? A különböző tpmegverse- nyeket, téli és nyári szpartakiá- dokat, helyi és járási viszonylat­ban megrendezték, és jó ered­ményt értek el a VIT versenye­ken is. A hivatalos bajnokságokat kiírták és meg is rendezték, azon­ban a régi tömegesség és helyen­ként a minőség is messze elma­radt. A mezei versenyen két sportkör, a járási pályabajnoksá­gokon is két sportkör, az össze­tett versenyeken már csak egy sportkör versenyzői vettek részt. Jól sikerült az augusztus eleji hagyományos bátaszéki ver­seny, melyet ezúttal rendeztek meg hetedszer. A többi verseny nem érte el célját. A szekszárdi járásból két sportkör vett részt a megyei egyesületi csapatbajnok Ságokon, melyet kétfordulóban Fláding, a Bonyhádi Vasas NB 111-as labdarúgó-csapatának te­hetséges játékosa. Nagy kezdőse­bességgel rendelkezik, gyors, jó! cselez, lövései veszélyesek. Min­den adottsága megvan ahhoz, hogy az NB III. legjobb játékosai közé sorolhassuk. Addig azonban még néhány hibáját le kell vet­ni, így például a labdatartoga- tást. A bonyhádi szurkolók bíz­nak abban, hogy Fláding — élet­módjának megjavításával — a csapat edzőjét és vezetőségét és nem utolsó sorban a szurkoló­kat eredményes játékával örven­dezteti továbbra is. rendeztek meg. Az első helyen Bátaszék, második helyen Sió- agárd végzett. Az egyéni csapat- bajnokságon ugyanez a két spoit- kör vett részt és Sióagárd atlé'ái helyenként egészen imponáló módon szerepeltek. Egyébként Sióagárdról mondható el 1959- ben, hogy maradéktalanul támo­gatták a fontos sportágat, többi falusi sportkör csupán a szparta- kiádon vett részt, Decs és Ujb.e- rek kivételével. Sióagárd viszont a járási versenyeket hanyagolta el, úgy látszik «kinőtték« a járá­si keretet. Az biztos, hogy kevés olyan falusi sportkör van, amelyik olyan számottevő gárdával ren­delkezik, mint ők. Mi lenne a teendő, hogy a je­lenlegi hiányosságokat fel tud­juk számolni? Az első és legfon­tosabb a sportkörök ismerjék el a sportág fontosságát és áldozzanak erre a sportágra is. De ne legyen olyan sportkör eb­ben a járásban (de a többiekben se), amelyik legalább járási mezei és pályabajnokságokon nem vesz részt. Biztosítsák a szakosztály utazási lehetőségét, de adják meg az atléták számára is a legszük­ségesebb felszereléseket, mert anélkül nem tudnak készülni a versenyekre. Atlétika és vezető mindenütt akad, csak ne csinál­janak úgy az egyoldalú sportköri vezetőségek, mint ahogyan azt öcsényben tették az ambíció­val teli. lelkes szakosztály-veze­tővel. (Gyűléseken igyekeztek le­járatni és elvenni a kedvét, és sajnos ez a tervük sikerült is.) Azóta sincs öcsényben atlétika. De ezt a módszert választják még másutt is. A járási és megyei TST is tartsa kötelességének, hogy a sportköröknél vizsgálja meg, van-e lehetőség a szakosztály működtetésére, és ha igen, akkor az egyoldalú sportköri vezetők he lyett állítson be másikat. Sok, nagyon sokféle módszer lenne még az atlétikai szakosztályok feltámasztására, ezekről talán jó lenne, ha a sióagárdi, decsi, vagy éppen az újbereki vezetők mon­danák el véleményüket, hogyan csinálják ők, s hogyan lehet a legkisebb, községben, vaey éppen településen virágzó atlétikai éle­tet teremteni. A *közös munka majd meghozza azt amivel elérjük, hogy di járás területén az mét eléri az 1956. előtti színvo­nalat, elsősorban tömegesség te­rén. Novák István atlétikai szöv. tagja SAKK Háza—Dombóvári VSE 6:6 A játszma-mérkőzések színvo­nala igen jó volt és a mérkőzések a végeredményt igen izgalmassá tették. A párosmérkőzésnek egyetlen szépséghibája volt, még­pedig az, hogy a vendégcsapat 10 játékossal jelent meg, s így a bá­nyászcsapat már 2:0-lal indult. (Elölállók a vendégek). Érfalvi József — Kiss József 1:0, Szeke­res László — Kersák György 1:0, 1 dr. Marossi Ferenc — Matheisz István 1:0, Berta Rezső — dn Dorner Antal 1:0, Spengler Imre — Jenczer János 0:1, Jegessy Jó­zsef — Müller György 0:1, Bajer Zoltán — Gyorsok István 1:0, Varga József — Márton József 0:1, Tomanicze József — Máté István 0:1, Simon Sándor IV. 0:1, Czodor Ferenc 0:1. Uzsoki Rezső —Balogh Imre 1:0. A végeredmény tehát 6:6 (döntetlen) eredmény lett. eredménye a fejlődést, a szekszár- atlétika is­Levelexőnk írja. A Dombóvári Szpartakusz közgyűléséről E hó 7-én, vasárnap délelőtt tar­totta a Dombóvári Szpartakusz Sportkör évi rendes közgyűlését. Király Istvgn, a sportkör el­nöke üdvözölte a szép számmal megjelenteket, majd Csutorás Ist­ván főtitkár beszámolója követ­kezett. Az elmúlt 1959-es esz­tendőt .két részre oszthatjuk — mondotta bevezetőül — sikeres és sikertelen részekre, azonban eredményeinket összesítve, a ser­penyő mégis jobb felé billen. Miért? Mert labdarúgóink és kézilab­dázóink megyei bajnokságot nyertek, tekézőink a sok szép eredmény elérése mellett ma már első, második és ifjúsági csapat­tal is rendelkeznek sakkozóink, ahol versenyeztek, mindenütt győztek és birkózóink is kezde­nek hallatni magukról. Társadalmi munkával felépí­tettük a kisgolyós tekepályát, sok-sok nehéz problémával meg­küzdöttünk, és amint látszik, munkánk nem volt hiába való. Aztán a feladatokról beszélt. Cé­lunk — mondotta — minden szakosztálynál a tömegek bevonása. Labdarúgóinknál még vissza van a II. felvonás. Az NB III. légkörét már megszokták, bízunk benne, ha teljes odaadás­sal küzdenek, elkerülhetik a ki­esést. Nagy taps közepette je­lentette be, hogy sok szülő kí­vánságát óhajtják teljesíteni a gyermektorna oktatásának beve­zetésével. Megdicsérte a sikeresen működő szakosztályok vezetőit, tagjait, megköszönte az állami szervek és vállalatok segítségét, majd egy-két hiányosságra muta­tott rá. — A Baráti Körtől többet várunk — mondotta. — Labdarú­góink ahányan vannak, szinte annyi helyen dolgoznak, s így ne­héz köztük összhangot teremteni, kérte, hogy az elnökségi ülések ne legyenek — mint eddig vol­tak — „labdarúgó ülések,” ha­nem tárgyaljon a többi szakosztá. lyok életéről is. Majd a hozzászólások következ­tek. íme egy-kettő: Koptyik István: Mi szurkolók szívvel-lélekkel dolgozunk to­vábbra is, akár bentmarad, akár kiesik a csapat. Remény van a Elutasította a Baranya megyei Szövetség a Kaposvári Dózsa óvását A bajnokság végén Székesfe­hérvárott lejátszott Székesfe­hérvár—Kaposvári Dózsa mér­kőzés eredményét (természetesen a hazai csapat nyerte a találko­zót) a Kaposvári Dózsa megóvta azzal az indokolással, hogy Szé­kesfehérvár játszatta Neubeuer nevű játékosát, akit az előző va­sárnap megyei bajnoki mérkő­zésen kizártak a játékból. Hosszas tárgyalás után, bizo­nyításkiegészítés elrendelése után a Baranya megyei szövetség el­utasította a Kaposvári Dózsa óvását, mert megállapította hogy Székesfehérvár Neubauer István nevű játékosa eltiltásáról csak a mérkőzés után megjelent köz­lönyből szerzett tudomást. Tekin­tettel arra, hogy a hátsó régiók­ban, az NB Ill-ban minden pontért késhegyig menő harcot folytatnak a csapatok, számítani lehet arra, hogy a kaposvári csa­pat nem nyugszik meg a pécsi szövetség döntésében, hanem az MLSZ-hez fog fellebbezni. Sporttörténele m A magyar kard vívók sikere Londonban Az olimpiai nagyüzem már végefelé közeledett, amikor sor került az úgynevezett magyar számra, a kardvívásra. Először a hagyományok szerint a csa­patbajnokságot rendezték és a magyar válogatottban az elmúlt évtizedben már sok sikert el­ért olimpiai bajnoki világbaj­noki címeket kiharcolt verseny­zők. Kovács Pál, Gerevich Ala­dár, Berczelly Tibor, Rajcsá- nyi László mellett a fiatal Kár­páti vette fel a küzdelmet a külföldiekkel szemben. AZ ELŐMÉRKÖZÉSEK izgalommentesen folytak, a ma­gyar csapat szinte a szó szoros értelmében »hengerelt«, és ké­sőbb is, a nyolcas döntőben, amíg a belgákat rövid idő alatt «kivégezte«, a legveszélyesebb ellenfél, az olasz válogatott csak két és negyed óra alatt tudta ugyanezt a csapatot maga alá gyűrni. S mint már oly sok­szor, most Londonban is az olasz—magyar mérkőzésen múlt az újabb olimpiai bajnoki cím sorsa. Egészen 4:4-ig fej-fej melleit haladt a két csapat, amikor Berczelly megtáltosodott és sorrendben már a harmadik egyéni győzelmét ‘is megszerez­te a magyar vívók »mumusa«, a nem éppen fiatal, szemüveges olasz Pinton ellen. — Rá-rá-hajrá! — zúgott a csarnokban egy kis csoport ma­gyar buzdítása és csakhamar 10:6-os győzelemmel véget ért idegkimerítő, nehéz küzdelem, amelyben most sem sikerült az olaszoknak megtörniük a ma­gyar kard hegemóniáját. A verseny után még sokáig remegett a keze a 36 éves Ber­czelly Tibornak, akinek ezúttal oroszlánrésze volt a sikerben. Mind a négv olasz legyőzte, ez eddig a múltban csak Pet- schauernak sikerült. A londoni olimpiai vívóverse­nyek utolsó száma, a kard egyé­ni verseny volt. Ez már a XIV. olimpia befejező versenynapjá­ra esett, amikor a mi számunk­ra 120-as tempóban követték egymást az események. Az elő­ző napi tapasztalatok alapján, mintha csak mindenki összefo­gott volna a ragyogó formában lévő Berczelly ellen, az összes ellenfél elsősorban vele harcolt körömszakadtáig. Ám ott volt a többi magyar versenyző — most ő rajtuk volt a sor. S ahogy egy nappal előbb Berczelly brillírozott, most a 38 éves GEREVICH ALADÁR VOLT VERHETETLEN, egyetlen vereség nélkül szerez­te meg az olimpiai bajnoki cí­met. Rajta kívül pedig a 36 éves Kovács Pál foglalta el a harma­dik helyet. — Érdekes, hogy még a ver­seny közben rádöbbentem vala­mire — mondotta Kovács, aki harmadik helyezésével is na­gyon elégedett volt. — 1932-ben Pillér nyerte az egyéni bajnok­ságot az olimpián és Kabos lett a harmadik. Négy év múlva Ka­bos került az élre és Gerevich végzett a harmadik helyen. — Most folytatódik a törvénysze- rűséo Gereviché a babér, és én vagyok a harmadik. Lehetséges, hogy ezek után a helsinki olim­pián, 1952-ben én juthatok majd az első helyre? És így is történt! bentmaradásra, mert a tavaszi szezonban többször itthon ját­szik a csapat. Hodász Gyula: (ellenőrző bi­zottsági tag). A gazdasági vonal vitele az elmúlt esztendőben egészséges mederben folyt, visz- szaélést seholsem tapasztalunk. Mint a sakkcsapat tagja és veze­tője fájlalja, hogy Tolna megyé­ben kevés a versenyzési lehető­ség. Kár, hogy Somogy nem fo­gad bennünket, Lengyel Ferenc: Ismertette a tekézők nagyszerű eredményeit, majd javasolta, hogy üdvös lenne létrehozni egy nagyobb klubhe­lyiséget, ahol az összes szakosztály együttes otthonra találna, továb­bá, hogy a sportolók és eredmé­nyeik népszerűsítésére szerkesz- szenek faliújságot. Albrecht József: (a labdarúgó csapat edzője). Ha a csapat min­den tagja szorgalmasan látogat­ja az edzéseket, elérhetjük, hogy bentmaradhatunk. Tizenhat játé­kosunk van, aki az első csapat összeállításánál szóba jöhet. Saj­nos Tallósi, Mérei, Tamás és Fenyvesi vidéken dolgoznak, s így — saját hibájukon kívül — nem vehetnek részt minden ed­zésen. Pedig rendszeres edzés nélkül nincs eredmény! Kérte a szurkolók „hangosabbik” részét, hogy ne szidják a játékosokat, ha éppen nem megy úgy, ahogy ők is szeretnék. Király István: Javasolta, hogy a népszerű „Józsi bácsit”, Frázon sporttársat kérjük fel és válasz- szűk meg a labdarúgók „atyjává”, lelki és egyéb problémájuk meg­oldójává. A bejelentést nagy taps fogadta. A sportkör elnöke a labdarúgóknál fennálló, de kikü­szöbölhető hibákra rámutatva ki­jelentette: — Én nem kimondot­tan az eredménytelenségben ke­resem a hibákat. Művelt, képzett emberek a mi labdarúgóink és mégis a mi csapatunkból történt a legtöbb kiállítás. Bízom a gyö­keres változásban. Karász István: (a kézilabdázók edző"játékosa). Kár, hogy a me­gyében csak Simontornya csapata tud méltó ellenfelünk lenni, a többiek gyengék. Beszélt a nagy­szerű fegyelemről, amely csa­patánál tapasztalható és kérte a szurkolókat, hogy látogassák mérkőzéseiket. Antal István: Dicsérte a kézi­labdázókat, valamint a sportoló­kat a sok társadalmi munkáért* ő is bírálta a kiállított labdarú­gókat. Társadalmi munkára ez­után is szükség lesz s kérte a szurkolókat, hogy ők is vegyék ki ez évben belőle a részüket. Fehérvári Lajos: Egy-két hirte­lenebb természetű játékos olyan szavakat használ a pályán, amit nem az iskolában tanult. Nevel­jük, szoktassuk le ezeket e csú­nya szokásukról. Az iskolák és a Szpartakusz közötti jóviszonyt; tartsuk meg a jövőben is. Majd oklevelek kiosztása és Király István zárószavai követ­keztek, amikor is többek között ezeket mondotta: — Úgy érzem, összejövetelünk beváltotta a hoz­záfűzött reményeket. Dolgozzunk, munkálkodjunk a még szebb si­kerek eléréséért. Reset erits István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom