Tolna Megyei Népújság, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-09 / 33. szám
1960. február S. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 3 Vélemények a személyzeti munkáról Két év óta nem volt tűzeset Szárazdon Rubányi János a személyzeti ügyeket intézi a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál. Az ötvenhatos ellenforradalom utáni meg- szilárdításért folyó küzdelem során ismertem meg. Akkor is nyugodt, derűs vojt akár csak most. — Mióta foglalkozol személyzeti ügyekkel? — Több mint tíz éve. — Mindig itt a Gépjavító Vállalatnál? — Nem. Ide csak ötvenhat után kerültem. — Milyen változások tetszenek legjobban a munkáddal kapcsolatban? — Elsősorban az is, hogy megszűnt a „titokzatosság.” Most az a fontos, hogy mindenkinek jót, rosszat egyaránt a szemébe mondjunk. Ez megkönnyíti a mi munkánkat is. Ha én őszinte vagyok az emberekhez, akkor énhozzám is őszintébbek. — Mikor találkoztál először ezzel a jobb munkastílussal ? — Amikor legutóbb pártiskolán voltam és felolvasták előttem a pártiskola befejezésekor a véleményezést. Utána pedig arra kértek, hogy szóljak hozzá. Régebben ilyen nem volt. Személyzetis voltam ugyan de én sem tudtam pontosan, hogy „fentebb” mi a vélemény rólam. — Hogyan vélekedsz a vállalat dolgozóiról ? — Sokféle ember van nálunk. Néha bosszankodom egyesek miatt, de általában mindenkit kedvelek... Ez a mi vállalatunk egy nagy család tulajdonképpen. — És ők, hogy vélekednek rólad? — Legjobb lesz. ha megkérded őket. A TAKARÍTÓNŐ Nagy Katalint, a brigádszóllá- son találom. Ágynemű cserét végez. — Fordult-e mái' panasszal, vagy problémával a vállalat vezetőihez? — Igen. A személyzetishez. '— Mi volt a problémája? — Tudja kérem, egyedülálló asszony vagyok. Három gyermekem van. A legkisebbet nem tudtam elhelyezni napközibe. Az egyik napon a szomszédok a háztetőről szedték le. Nagyon megijedtem. Akkor jutott eszembe, hogy elmegyek a személyzeti vezetőhöz. — És segített? — Igen. Két nap múlva már napközis lett a Terikém. A MŰVEZETŐ Hosszú László művezetőt a műhely melletti irodában találom. Az irodába behallatszik a kopácsolás, s az üvegfalon keresztül látni lehet a hegesztőpisztolyok villanásait. — Hallottam hogy külföldre készül? — Igen. Németországba. — Mi lesz utazásának célja? — Szakmai továbbképzés. Mi ugyanis itt a Gépjavítónál sok német gyártmányú gépet javítunk. — örül, hogy kimehet? — Elképzelheti. És örülök a bizalomnak is. Tudja nehezen tudom elképzelni, hogy néhány évvel ezelőtt kiengedtek volna «Ivat, «kinek nyugaton rokonai vannak. Berlinből néhány lépés és már a túlsó oldalon van az, aki meg akar lépni. Azért nyugodjon meg, én nem megyek át. Nem élek vissza a bizalommal. — Mit gondol minek köszön- 'heti a bizalmat? — Annak, hogy ma már egészen más a személyzeti munka stílusa országunkban. Munkás-paraszt asszonyok ísláSkozája Tolnán Bátaszék termelőszövetkezeti község asszonyai közül húszán egésznapos látogatást tettek Tolnán.. Az asszonyok a tolnai üzemekbe látogattak el. A programot a járási nőtanács, és a Tolna községi nőtanács állította össze. A parasztasszonyok a látogatás keretében megismerhették az üzemi asszonyok életét, s tanulmányozhatták a tolnai nőtanács munkáját, alkalmuk volt átvenni a jó tapasztalatokat. A vendégeket Takács Istvánná, a tolnai nőtanács titkára, s az Aranykalász Tsz asszonyai fogadták. A barátkozás a tolnai Béke Étteremben felszolgált forró tea felszolgálása közben kezdődött, majd az üzemek látogatásával folytatódott. A bátaszéki asszonyok kérésére ugyanis az üzemek látogatását állítottak programba. Elsőnek a Selyemfonó Gyárba inentek el a vendégek. A bejáratnál Bolvári Józseíné, ország- gyűlési képviselő, a gyár párt- tickáfa, Orosz Györgyné, a szak- szervezeti nőbizottság titkára fogadták a látogatókat. A tsz-asz- szonyok csodálkozva nézték a különféle gépeket, munkafolyamatokat, amelyek eredményeként a gubóból selyemszál, majd selyem- szövet lesz. Megnézték a gyár szociális létesítményeit, a fürdőt, öltözőt, a bölcsődét és a napközi otthont is. Megható volt, ahogy lábujjhegyen járva gyönyörködtek az alvó gyermekek sokaságában: Vagy 130 gyermek ellátásáról gondoskodnak naponta a Tolnai Textilgyór »-gyermekparadicsomában«. A gyár üzemrészeinek megtekintése után a könyvtár barátságosan berendezett terített asztalai mellett beszélték meg a látottakat. — Üzemünk nem egy teljesen modern üzem, de — nz elmúlt 15 év, — a felszabadulás óta igen sokat fejlődtünk. Mindezekért hálásak vagyunk népi demokratikus rendszerünknek, de elsősorban felszabadítóinknak, a szovjet embereknek, — mondta többek között Bolvári Józseíné. A bátaszéki asszonyok nevében Bojús Józseíné köszönte meg a vendéglátást és ajándékokat adtak át nz üzemi asszonyoknak. Eoíos Józseíné tsz-tag pedig meghívta a képviselő nőt március 0-a, a nemzetközi nőnap bátaszéki ünnepségére. Az ünnepi, ebédet-a textilgyárban rendezte meg a nőíanács. A finom paprikáscsirke elfogyasztása után az üzemben Link Mária és Kenderes Károlyné kalauzolta végig a vendégeket. Kenderes Károlyné az asszonyok kérésére ismertette a gyár múltját és jelenét. Nem túlózunk, ha azt mondjuk, hogy a bátaszéki tsz-asszonyok látogatása a munkás-parasztasz- szenyok baráti találkozója jegyében zajlott le. Ezt erősítette meg Péter Jánosné. bátaszéki tsz-ssz- szony is, aki a következőket mondta: — »Milyen jó a mi rendszerünkben az is, hogy ma már a parasztasszonyok is részt vehetnek üzemi látogatásokon. Felneveltem hat gyermeket. Életem a múltban a tűzhely, a családi asztal és a bölcső körül zajlott le. Rá sem gondolhattam arra, hogy a falu határán túlra is elmehessek. Most pedig bárhova elmehetünk tapasztalatokat szerezni és tanulni. Milyen kár, hogy nem most vagyok fiatal«. Este az Építők Kultúrotthoná- ban a nőtanács rendezésében meg tartott Nők Akadémiáján vettek részt. A bátaszéki asszonyok egy szép nap emlékével és sok tapasztalattal .gazdagodva utaztak haza. Azt mondani sem kell, hogy a jól indult barátkozás tovább szövődik. Viszonzásul a tavaszra meghívták vendégségbe a tolnai tsz- asszonyokat, hogy megmutassák községüket és büszkeségüket, a Búzakalász Termelőszövetkezetet. Pné A HEGESZTŐ Kis Pál, hegesztő munkás nem található az üzemben. Szabad délelőttje van. A lakásán keresem. Felesége nyit ajtót. A férje nincs otthon. — Hallottam, hogy a férje nemrég vizsgázott! — Igen — válaszol a csinos fiatalasszony — most már legalább szakmunkás. — Jól sikerült a vizsga? — Májd megmutatom az oklevelet — mondja az asszonyka, s néhány percen belül már előttem áll ismét kezében az oklevéllel. — Mit jelent ez a családnak? — Azt jelenti, hogyha órabérben dolgozik a férjem akkor magasabb fizetésű kategóriába sorolják. — Mióta dolgozik a férje a vállalatnál? — Kilenc év óta. — Akkor már előbb is letehet- te volna a vizsgál! — Bizony letehette volna, de mindig halogatta. Ha a Rubányi elvtárs, meg az igazgató nem no. szogatja, akkor még talán most is csak segédmunkás lenne. A MÉRLEGKÉPES KÖNYVELŐ Gyulai István mérlegképes könyvelő. Munkaköpenye alatt jól szabott, acélszürke öltöny van. Rövidre nyírt, sötétszőke haja a homlokára hull. — Régóta dolgozik a szakmájában? — Viszonylag elég régóta de volt egy kis megszakítás, ötvenhat után. — Miért? — Magam sem tudom. Egy-két dolgot nem láttam tisztán. De tulajdonképpen nem tettem semmit. Racionalizáltak.. Elmentem kályhásnak. Le is tettem a kályhás vizsgát. Aztán az újságban olvastam, hogy a Gépjavító Vállalat adminisztrációhoz értő embert keres. Je’emkeztem. Mielőtt felvettek volna, Rubányi elvtárs utána nézett ügyemnek. Háromféle véleményt kapott. Mindegyik különböző volt. Végül is az igazgatóval együtt úgy határoztak, hogy kipróbálnak. Tessék megkérdezni őket! Bizonyára meg vannak velem elégedve. Igyekszem szívvél-lélekkel elvégezni a munkámat. — És most már politikailag is tisztábban lát? ,— Igen. A párt mostani politikája nagyon tetszik nekem. riaypíR Két év munkájáról számolt be szombaton este Szárazdon az önkéntes tűzoltótestület vezetősége. A beszámoló ülésen ott volt . a testület valamennyi tagja — szinte kivétel nélkül fiatalok — és jónéhány érdeklődő. A testület elnöke, Szabó Géza számolt be a vezetőség nevében. Legfőbb eredményként azt említette meg, hogy a csaknem hatszáz lakosú községben az utóbbi két évben nem fordult elő tűzeset. A falu lakosságával sikerült betartatni a megelőző tűzrendészet! szabályokat. A másik eredmény., hogy a múlt évben a járási versenyen sikerült megszerezni az első helyet. A megyei versenyen már nem sikerült a folytatás — negyedikek lettek. Anyagilag is gyarapodott a testület. 1958—59-ben őrszoba és új szertár épült, az idén pedig a községi tanács 8000 forintos költséggel a felszerelést korszerűsíti. A gyűlés végén a tűzoltótestület megválasztotta az új vezetőséget és ríégy új tagot vett fel: A könyvtárban Már délelőtt megérkeztünk a szedresi könyvtárba, mely az eléggé megrongálódott kultúrott- honban kapott helyet. A könyvtári szoba bútorzata egyszerű, két szekrény, egy asztal és három szék. Ezek a bútordarabok szinte elvesznek a nagy helyiségben. Kérdezzük a könyvtárostól, hogy az 1963-as évben kerül-e bútorra a községi tanács támogatásából. — Hogyne, nem Is kevés. Az idén vásárolunk egy szekrényt, egy kölcsönzőp.ultot és székeket, de a legnagyobb összeget könyvvásárlásra fordítjuk, mivel mostanában a tsz-tagok olvasási igénye is jelentősen nőtt. Alig múlt el délután 2 óra, máris jelentkeztek az olvasók, régiek és újak. A gyerekek csoportosan jöttek és vitték magukkal Andersen, Grimm, Bazsov és még sok más írónak meséskönyveit. Este hat óra felé már az idősebb olvasók jelentek meg a könyvtárban. Elsőnek Nagy Jánosné tsz-tag jött. »Törzsolvnsó«, aki a téli hónapokban hetenként 3—4 könyvet is elolvas. Még Nagynét a könyvtáros ki sem elégítene, már megjelennek a többi tsz-tagok is, akik ebben az évben lettejí olvasói a könyvtárnak: Horváth Ferenc, Munkácsi József, Szarka Ferenc, G. Horváth Ferenc és még sokan mások. Öl: Móriczot. Jókait és Mikszáth-ot kedvelik, azok műveit olvassák. Iker László könyvtárosnak nehezebb lesz a dolga — pedig feladatát igen jól végzi — amikor Andi György tsz-tagnak könyv- igényét akarja kielégíteni. Ö hetenként 5—6 művet kölcsönöz ki. Otthon a hosszú, téli estéken meleg szobában, meghitt családi körben hangosan olvassa a kön>v veket. A felolyasáskor a szülők és testvérek körülülik, akárcsak egy olvasókörben. Szereti a mai magyar írók műveiben mindazt, ami a mával, a mai élet problémáival foglalkozik. Besötétedett már, amikor a könyvtárból az utolsó olvasó is eltávozott. A könyvtáros a napi forgalmat megállapítja és azt a megfelelő nyilvántartásban rögzíti. A felnőtt olvasók 30 kötet könyvet kölcsönöztek ki, köztük szép számmal azok a dolgozó parasztok, akik néhány hete tértek át a közös útra, mely biztosítja számukra a kulturáltabb, jobb életet. Ok már nemcsak a munkában szakították a régivel, hanem az eddigi egyhangú életükben is helyet biztosítottak a kultúrának, a könyvnek. Érzik azt, hogy az az út, melyre a termelőszövetkezetbe való belépéssel tértek rá. megteremti számukra a kulturáltabb élet lehetőségeit is. Péter Szigfrid Tű-mikroszkóp A szovjet optikai ipar tű-mikroszkóp sorozatgyártására ké- I szül. A tű hegyére miniatűr objek- tívet erősítenek, a tű belsejében nődig világító készüléket helyeznek el. A tűt a beteg testébe vezetve műtét közben is biztos képet lehet, kapni a sérült szövet állapotáról, ami a diagnózis szempontjából, továbbá a műtét további lefolyását tekintve, igen fontos. PITLÍTZ: Nem etországból ZD C Németországba (30) SZOCIÁLDEMOKRÁCIA A KROLL-OPERÁBAN A birodalmi gyűlésnek azon a nevezetes ülésén, amelyen végül is mindenki átállt, személyesen jelen voltam. Adolf Hitler legálisan és demokratikusan akart hatalomra jutni. Mindent lehengerlő többséget követelt magának arra a felhatalmazási törvényre, amelynek őt korlátlan diktátorrá kellett tennie. Minthogy a Reichstag épülete leégett, az ülést a Kroll-operában tartották meg. A részünkre fenntartott páholyból lenéztem a földszintre. A falak mentén mindenütt SA-legé- nyek, barna ingben, gumibottal a kezükben. Az ajtónál álló barna- inges hősök kritikus pillantásokkal méregették az érkező képviselőket. A terem lassan megtelt. Német birodalmi kancellár soha a múltban nem merészelt volna pártjának gumibotos gárdájával nyomást gyakorolni a birodalmi gyűlés képviselőire. A légkör pattanásig feszült volt. A kommunista oárt már be volt tiltva, képviselőik közül sokat — immunitás ide, immunitás oda — letartóztattak, mert az ő részvételük a szavazásban eleve lehetetlenné tette volna a kétharmad-többséget. A nap nagy kérdése volt: »Mit fognak tenni a szociáldemokraták? Eljönnek-e egyáltalán?« A »nemzeti« koalíció a kommunisták erőszakos kikapcsolása után sem volt meg számbelileg elég erős ahhoz, hogy a szociáldemokraták ' nélkül határozatképessé váljék, ahogyan azt az alkotmány előírta. A szociáldemokraták kényszeredett ábrázattal ugyan, de mégis eljöttek és bátran megtöltötték padsoraikat. Elnökük, Otto Wels még a szószékre is fellépett, amikor rákerült a sor. Beszéde szánalmas gagyogás volt. A szociáldemokraták — úgymond — természetesen nem érthetnek egyet a mái kormánnyal; végeredményben azonban ők is nacionélis érzelmű németek, és ha a folytatandó politika valóban hazafias irányzatú lesz, az 5 lojális magatartásukban megbízhatnak. Utána Hitler emelkedett szólásra. Karjait keresztbefonta, tekintetét végigjáratta a képviselőkön, majd szaggatott beszédmodorában, ahogyan Németország semmilyen vidékén nem beszel • nek, belekezdett a szónoklatába. Weiset lehordta, mint valami iskolás gyereket. Sajnos, igazat kellett neki adnom abban, hogy a szociáldemokraták szánalmasan és kétértelműen viselkedtek, es jobb bánásmódot nem is érdemeltek. Soha még egy nagy és tiszteletet parancsoló párt vezetősége nem lépett le a politikai színpadról ennyire szégyenletes módon, legyőzőinek gúnykacaja közepette. Szavazásra került a sor. Egy emberként pattantak fel ülésük« ról a jobboldali képviselő'.:. Középtől balíelé először csak '.-.evesen álltak fel. Vártak tehát. Az ajtóknál álló SA-legények t ürel- meilenül játszadozni kezdtek gumibotjukkal. 'Hitler gonosz t: kin- tete mintha ezt fejezte volna ki: »Meddig várjak még?!« Percről percre nyomasztóbbá vált a hangulat. I.assan-lassnn i f. is felállt még egy, ott is, majd egyre többen emelkedtek fel. Végül már Weis is felállt helyéről, s amikor a végén belekezdtek a német himnuszba, már senki sem ült. Hitler az.alkotmánynak megfelelően, demokratikusan és legálisan megkapta a felhatalmazási törvényt. A kuriózum kedvéért meg kell még említenem, hogy a Demokrata Párt soraiban a himnuszt állva éneklők között ismerősnek tűnt egy kenetteljes, proíesszoros ábrázat. Visszaemlékeztem, hogy berlini attasé-tanfolyam ti ni: ideién a Politikai Főiskola tanári testületéhez tartozott. Theodor Ficuss volt az, a későbbi bonni -lamfő. A Heuss-féle politikusokat a nácik akkoriban általában »télapónak« hívták.
