Tolna Megyei Népújság, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-02 / 27. szám

4

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

1900. február 2.

A nemzetközi nőnap előtt

NAGY ICA

Nem volt még húsz éves, amikor az ifjúmunkás-mozgalomba került. Varrólány volt és aktív szakszervezeti harcossá vált. . Részt vett a harcokban, sztrájkokban és kivette részét az ifjúsági csoportok minden megmozdulásából.

Nagy Ica 1944. január 30-án több ifjúmunkástársával együtt elindúlt Jugoszlávia felé, hogy ott most már fegyverrel harcolhasson a minden nép szabadságát eltipró fasizmus ellen. Bácskából az. ottani partizánok segítségével, társaival egyetemben átkelt a Dunán és összetalálkozott a partizán egységekkel.

Nem sokkal később megkezdődött a fasiszták hatalmaserejű hetedik offenzívája a Sze- rémségben. A partizánok kénytelenek voltak a Dráván át Boszniába visszavonulni.

Nagy Icát ekkor beosztották a II. szerémségi partizánalakulatba. Három hét múlva, amikor az offenzívát ezen a szakaszon megtörték, visszatértek a Szerémségbe. Itt állandó harcban állottak a fasisztákkal. HarLeltározás utáu

Január 12-én alakult meg Ireg- szemcsén a Rákóczi Termelőszövetkezét. A termelőszövetkezet vezetősége elsőrendű feladatának tekintette a leltározást, vagyis annaly felmérését, hogy a tsz tagjai mit, milyen mennyiségben visznek a közös gazdaságba. A leltározás alapján a Rákóczi Tsz vezetősége közölte szerkesztőségünkkel, hogy a tagok 170 lovat, 30 tehenet, 70 növendékmarhát adnak át a közösnek.

A termelőszövetkezetiek úgy határoztak, hogy a lovak közül többet értékesítenek, 25—30 hold földre hagynak meg egy pár lovat. A közösbe gyűjtött állatokat a tsz-tagok nagyobb istállóiban és a községi — jelenleg kihasználatlan — apaállat-istállóban kívánják összevonni.

tek javaslatokkal, hogy a fennálló pártokból csoportokat kell lehasítani, és ezeket a csoportokát Schleicher »pártok feletti« megújulási mozgalmának rendelkezésére kell bocsátani. Nemcsak az úgynevezett sárga szakszervezetekben, hanem a szociáldemokrata Allgemeiner Deutscher Gewerkschaftsbund soraiban is voltak erők, melyek kacérkodtak ezzel az elgondolással. A »Stahlhelm« Düsterberg vezette ellenzéke is ugyanezt a nótát fújta Elégedetlenkedő nácik, akik Otto Strasserral az élükön az úgynevezett Fekete Frontba tömörültek, szintén odatolakodtak Schleicher tábornok köré. A polgári táborban a különböző »keresztény« csoportocskák mellett ott volt mindenekelőtt egy írókból álló klikk, a »Cselekvők köre«, mely »a tömegek antikapitalista vágya« jelszóval ennek a mozgalomnak nagydobosa lett. A klikk vezetői azonban — Hans Zehrer, Giselher Wirsing és mások — később éppen ilyen gyorsan kötöttek barátságot Hitler Adolf nemzeti szocialista német népközösségével.

Marcks őrnagy naponta órák hosszat konferenciázott egyik vagy másik reményteljes államvagy társadalomreformátorral. — Egyre újabb, merészebb és egyre értelmetlenebb kombinációk röppentek fel. Csodálatos, hogy ezek az egyébként oly józan, higgadt és okos német vezérkari tisztek, mint Marcks őrnagy vagy Schleicher tábornok, politikailag menycoltak a Busszut folyó mentén és a Fruska Gora hegységben. Nagy Ica lány létére mindenült elsővonalbeli harcos volt. A németek a Dráva mentén helyi offenzívába kezdtek, a különítmény második zászlóalja parancsot kapott az ellenség akciójának megakadályozására. Ebben az egységben volt Ica is. Mikor az ellenség közelébe értek, őt, másik két baj társával együtt beosztották előőrsbe. —• Hárman haladtak az egység élén a Dráva menti Racsa faluból a Busszut folyó és a falu felé. A félúton a vasúti töltés mentén, már beásva vártak rájuk a fasiszták. Pár méternyire értek, a töltéstől gortűz fogadta őket. .fiz élen haladó őrmester vagy tíz golyótól találva, ösz- szeesett. Ica már hiába próbálta zászlóaljának a figyelmeztetést leadni, három golyó találta őt is. Egyik lövés sem volt halálos. De a súlyos sebektől fekve maradt a töltésen.

Mikor nehéz küzdelem után a partizánok visszaverték a támadó fasisztákat, megtalálták Nagv Icát, aki átvágott erekkel holtan feküdt a töltés alján.

Négymillió forintos költséggel bővítik a helyiipari vállalatok gépparkját

A Tolna megyei helyiipari üzemek 1960-ban öt és félmillió forintos beruházást kapnak. A helyiipari üzemek fennállása óta még nem ruháztak be egy évben sem ekkora összeget a vállalatok műszaki fejlesztésére. A tervek szerint a beruházási összegből 4 millió forintot gépek beszerzésére fordítanak. A gépek nagy részével — sütőipari, húsipari, téglagyúrtó berendezések — a nehéz fizikai munka részarányának csökkentését kívánják elérni a beruházási összeget kiutaló szervek.

— A Tolna megyei helyiipari vállalatoknál a múlt évben 2 mii. lió forintot ruháztak be annak érdekében, hogy megkönnyítsék a fizikai munkák végzését, azaz, hogy minél negvobb arányban pótolja a gép a kézi munkát.

nyíre a felhők között éltek.

Odakünn a valóság pedig feltartóztathatatlanul haladt tovább a káosz felé. Részt vettem a Schleicher által 1932 decemberében ösz- szehívott birodalmi gyűlés első ülésén. Szakszerű vitára egyáltalában nem került sor, csak ordítoztak, tiníatartókat és levélnehezékeket vágtak egymás fejéhez, szilánkokra zúzták a csillárt, úgyhogy végül nekünk, akik az emelvényen ültünk, a padok mögött kellett fedezéket keresnünk, mert tőlünk jobbra és balra a lépcsőkön a képviselők már egymás fejét verték be. A bárók reakciós kormánya csődött mondott. A bendlrestrassei katonai kormányról is kiderült, hogy képtelen úrrá lenni a helyzeten. Senki sem tudta, mi következik most.

január közepe felé lehetett 1933-ban, amikor egyik régi barátom, Gottfried Bismarck gróf, a »vaskancellár« unokája, aki évek óta pomerániai birtokán emésztette magát kielégítetlen becsvágyában, felhívott, hogy ebédeljünk együtt a schadovvstrassei Union-klubban. Gottfried sokkal kellemesebb egyéniség volt, mint Otto nevű bátyja, a jelenlegi herceg, aki Friedrichsruhban lakott, de anyagi és politikai tekintetben ugyanaz az opportunizmus jellemezte mindkettőjüket.

— Te — szólt —, azt hiszem, hogy nagy ostobaságot követtem el. Nemrégiben ugyanis beléptem a náci pártba, s most úgy látom, hogy kissé elsiettem a dolgot. A hívek tömege észrevehetően csökNap.iáink krónikájából

a szocializmus Pusztahencsén is

Nem is egészen egy hét alatt zajlott ie Pusztahencsén a nagy átalakulás, minden egyes ember aláírta a belépési nyilatkozatot. Valakik, most már rehéz is lenne megállapítani kik, elkezdték az aláírást, s erre mintegy jeladásra pár nap alatt követte őket az egész falu.

A változás előzménye

Hogyan és miért? — vetődött fel a kérdés. Legfrappánsabb választ erre Kőszegi Péter adta.

.— Nem vagyunk mi pusztahen. cseiek sem többek, sem kevesebbek, mint a környékbeliek. No már most: az egész környék a szocializmust választotta. Hát mi is ezt választjuk.

Az átalakulás

— Pusztahencse termelőszövetkezeti község? — kérdem Lakatos János tanácstitkár elvtársat.

— Nem, ezt ne így tessék mondani, mert Pusztakezese szocialista község január 24-e óta, nálunk mindenki tsz-tag.

Megtudom a faluban, hogy még olyanok is tsz-tagok lettek, akik máshol dolgoztak. Horváth József, a Biritói Állami Gazdaságban volt munkás. Amikor meghaL

is! És felcserélte az állami gazda- |

nézze csak: pusztahencsei vagyok és a falum népével haladok együtt.

A családból a nagyfiú katona, ha hazajön, ő is tsz-tag 'esz. S a kisebb fiú, a 17 éves Gyurka a bányából jött haza, s ő is a tsz- ben fog dolgozni.

Ezekben a jelenségekben is figyelemre méltó a bizalom, a falu bizalma pártunk és kormányunk paraszt politikájában.

A vezetőség

Van a tanácsház udvarában egy kisebb épület, ott gyűíésczett ér- keztemkor éppen a vezetőség. A legsürgősebb feladatokról tanács- ' koztak. A kis szobában 25—39 em- : bér zsúfolódott össze. Itt voltak a vezetőségen kívül az aktivisták is. akik egyébként egyszerű tsz- tagok.

A tanácskozást élmény volt hallgatni. Kitűnő emberek a tsz vezetői és az aktivisták is. Ki-s György. Pécsi Jé no", Mafkó Pál. Háhn Mihály, id. Varga József, Teli János oly hévvel és oly lelkesedéssel beszélgettek a rororAö- vetkező feládodökrú1, mintha tízéves tsz-tagok lennének.

Elnöknek 'falujuk szülöttét, Szendi Pált, az ál]-imvi-—gák cu3 t álló agrármérnököt választották meg egyhangúlag. Megkérdeztem egy embert, hogy miért Szendi I elvtársra esett a választás. A következet válaszolta:

lepetésére beállít a tanácsházára 2Ü cseríes asszony. Munkát kértek, illetve nem is kértek, hanem követeltek. Míg a vezetőség azon gondolkodott, mit is csináljon ezzel a harminc íehérnéppel, azok elkezdték maguk közölt a munkacsapatokat szervezni és elhatározták, elmennek a régi tsz;be dohány* simítani.

A legközelebbi feladat

Fiatal fiú állít be a tanácsházára: ifjú Sáfrány István Elmondja, hogy Kőszegi Péterrel, Alkaier Istvánnal, Kiss Ferenccel nádat arattak, 100 kéve a termés.

Tehát az új tsz-be.o jnáris megkezdődött a közös munka. Még a leltározást is abbahagyták most egy időié, mert fát kell kitermelni, nádpt kell aratni, msz mihelyt az idő engedi építkezni kt-.Ii. még pedig fából és saját erűből. Disznóólát, juhhodályt építenek, átalakítják. kijavítják a régi urasági dohány pajtákat. Ez most a legsürgősebb felada*. mert el kell helyezni a közös állatokat minél gyorsabban.

A munkát, a közös munkát szervezik, s összehangolják a fűrészeléstől a szállításig. És máris az építőbrigád szervezéséről beszélnek, amely majd a leendő két tanyaközpontban megkezdi idő enged Lével az építkezést.

Földét rendeznek, terveken vitáznak, évejcre előre is gondolnak, bontakozik szavuk nyomán Pusz- íaíiencse új arcú élete.

Adkonyodott, amikor elhagytam a falut. Az alkony nem hozott csendet Pusztahencsén. Még a

sötétben is embercsoportok vitatkoztak az utcán. A vezetőség és az aktivisták, idősb Sáfrány István, Pécsi János, Háhn Mihály szervezték körzetükben a másnapi fakitermelést és a nádaraságot a termelőszövetkezettel. így tett Nagy Sándor, aki a TEFÍJ-eál lolgozott és így tett Kőszegi Péter, aki az Építőipari Vállalat munkása volt.

Megkerestem lakásén Kőszegi Pétert. A rendezett, közel ezer iles portán új. .kctszoba, konyha, ílőszobás. fürdőszobás ház hivalkodik. Kőszegi elmondja, hogy ő már volt tsz-tag. sőt házát is a tsz-ben szerzett jövedelemből építtette. Az ellenforradalom ideién kilépett, az építőiparba mert lolgozni, megtalálta ott is a számítását. de most a falunak ebből t nagy megmozdulásából ő sem akar kimaradni.

—- Falunk szülötte ő. közülünk való, okos, tanult ember. Pártmunkás is volt, sok a tapasztalata. Meg még valami: Nézze, paraszti szóval azt is megmondom, a Pálivá,1 jól járunk, mert N-n-rj a mi kilincseinket is és ha kell a megyei. meg a minisztériumi kilincseket is ismeri.

Az asszonyok

A fakitermelésre és rád vágásrí» mozgósította a vezetőség a férfin- lást. kát. S egy reggel mindenki megGycnis János

Ä bejelentők védelme

— Egviitt, vagy sehogy' Pedig hát engem, meg * ondom őszintén, nem hívott senki. Meg is lepőd'c': sokan az elhatározásomon. De

kenőben van, s most azon gondolkozom, ne lépjek-e ki. Te ott vagy a forrásnál, és sok mindent hallasz. Mi a véleményed?

— Biztos tippet, sajnos, én sem tudok neked adni. Gottfried. Valami történni fog, de hogy mi, azt egyedül csak az istenek tudják.

így beszélgettünk még egy darabig, amikor egyszerre feltűnő csend támadt, s a pillantások feszülten szegeződtek a bejárat felé. Mi is odanéztünk: Papén, a volt birodalmi kancellár lépett be a terembe egy úrral az oldalán. Barátságosan integetett, könv- nyedán meghajtotta magát jobb- ra-balra, de egyik asztalnál sem állt meg, ment egyenesen a szem- benlevö ajtó felé, s eltűnt a szomszédos kis étteremben.

— Te, Gottfried, olyan ismerősnek tűnik nekem ez a másik arc.

— Hát persze. Nem emlékszel már arra a izét frakkos alakra a berlini bálokon, akiken mindig úgy mulattunk, Ribbentropra és Tettelmanhra?

Tényleg, a komikus Ribbentrop volt, aki önhatalmúlag neve elé biggyesztette a nemesi »vont«-t.

Ez a két alak a húszas években meghívással vagy anélkül, de minden jobb rendezvényen megjelent, mégpedig mindig együtt, mint Shakespeare két figurája: Rosencrantz és Güldenstern. »Rib bentrop és Tettelmann! Tettel- rnann és Ribbentrop!« — súgtuk oda egymásnak, ha meglát tu’.: őket. (Folytatjuk.)

Bejelentések figyelmeztetnek bennünket arra, hogy valahol, valamit rosszul csinálnak. A bejelentők leveleiből legtöbb esetben a nép vagyonának féltése csendül ki. Az e=etek többségében nem egyéni érdek hajtja őket.

Amikor Bóta Antalnénak férje elmondotta a Hőgyészi Állami Gazdaság egyik üzemegység vezetőjének szabálytalanságait, a levelezési rovat jutott eszébe. Nekilátott a levélírásnak. Levél ben „leírta. hogy Gampel Dezső üzemegységvezető bércsalást köNet el, mivel ..feketén " tart háztartási alkalmazottat.

A ..feketén” tartott háztartási alkalmazott három órát ebédkiosztással és mosogatással töltött el. Ez alatt a három óra alatt a gazdaságnak dolgozott. Kilenc órát pedig az üzemegységvezető háztartásában töltött és a 12 órai munkáját a gazdaság fizette. Természetesen, ehhez egy kis hamisítás is kellett. A munka lapra nem lehetett ráírni a valóságot. A munkalap szerint a ..feketén tartott háztartási alkalmazott” maglucernát hordott, silót taposott és egyéb hasznos gazdasági munkát végzett.

A leVelezésí rovattól átkerült a bejelentés a népi ellenőrzéshez. Megindult a vizsgálat. Sorra beigazolódott minden, ami a levélben volt. Természetesen, amíg mindenre fény derülhetett, hosszú hónapok teltek el.

Ez alatt az idő alatt egy másik <‘?’*mínpt is elird"1*. Mégpedig a üe.i-’en'ást tevő üldözésének sötét és zavaros folyamata,

Bóta Antalnak egyesek jóvoltából ..bűnhődnie” kellett volna azért, amiért elmondta feleségének a ..fekete” dolgokat. Megkapta felmondását. A felmondásban persze nem az áll, hogy azért kell ío- gatosi teendőit otthagyni, mert bejelentést bátorkodott tenni, hanem az indokolás egyszerűen a lófogatok szükségszerű csökkenésével magyarázza Bóta Antal felmentését a lovak körüli teendői: alól.

Természetesen a megtorlás, csak terv maradt. A bejelentőt megvédte a népi ellenőrzés. Ekkor az üzemegyságvezető másfajta módszerhez folyamodott. Elvette Bóia Antal jó kondícióban lévő régebbi lovait és helyettük az üzemegység legrosszabb pár lovát adta. azokat a lovakat, amelyeket Barcza Imre fogatos, aki egykoron a bárói címet is viselte, alaposan „lestrapált.”

Ismét a népi ellenőrzésnek kellett közbelépnie, hogy megvédje a bejelentőt. Hosszas huzavona következett, amíg vágülis Bóta Antal visszakaphatta régi lovait.

A vizsgálat végeredménye bírósági tárgyalás lett. Az üzémegy- ségvezetőt felfüggesztett bőríönbüntetésre és pénzbírságra ítélték. Bóta Antal pedig népi ellenőr lett.

Az ügyből végső tanulságként messzemenő következtetéseket vonhatunk le. Elsősorban azt is, hogy az őszinte. segítőszándékú bejelentők védelme becsületbeli kötelességünk, -ha azt akarjuk elérni, hogy a nép minél szélesebb tömegei gyakoroljanak ellenőrzést.

II. T,