Tolna Megyei Népújság, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-06 / 31. szám
z TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG l!/60. február G. A varsói szerződésben részt vevő államok nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról.) erűinek újabb csökkentése nem a leszerelés leié vezető léj^és, hanem a fegyveres erő átszervezése. Ilyen könnyelmű állításokat a leszerelés területén megnyilatkozó gyakorlati tettekkel szemben csupán szándékos lclkiismeretlen- ség diktálhat. Mindenki élőit világos, ho"v csupán az az 'állam kénét egyoldalúan csökkenteni fegyveres erőit, amelynek nincsenek agresz- szív szándékai. A jelenlegi feltételek között valamely ország védelmére nincs szükség nagy hadseregekre és idegen területeken levő katonai támaszpontokra. Vajon olyan állam, amely hódító terveket kovácsol, csökkentette volna-c önkéntesen fegyveres erűit? Világos, hogy a fegyveres erők iitőcrejének megnövelése céljából végrehajtott átszervezés esetében sem állna érdekében a létszám csökkentése. Az értekezleten képviselt államok úgy tekintik a Szovjetunió döntését fegyveres ereinek új, nagyarányú csökkentéséről, amelyet a szocialista tábor más országaival történt összeegyeztetés alapján hozott, mint a varáé i szerződés szervezetének közös hozzájárulásit a leszerelés ügyéhez, mint olyan kezdeményezést, amely megkönnyíti az általános és teljes leszerelésről szóló egyezmény elérését a Kelet és a Nyugat államai között. A varsói szerződés szervezetében tömörült illantok következetesen és tánto- ríthatatlanul azért küzdenek, hogy véget vessenek a fegyverkezési hajszának. A varsói szerződés szervezete megalakulása óta a tagországok fegyveres erőik összlétszámút 2 598 GC9 fővel csökkentettéit, a Szovjetunióban végrehajtott jelenlegi egyoldalú hadseregei óh hentes pedig 3 793 500 főre növeli ezt a számot. Tm]n»k-e a NATO-államok ilyen pozitív intézkedéseket felmutatni, amelyeknek jelentősége a béke megszilárdítása számár i mindenki előtt nyilvánvaló? Sajnos, a NATO intézkedései mindmáig a háborús készülődések fokozásának és a fegyveres erők, valamint a fegyverzet növelésének irányába mutatnak. A varsói szerződésben részt vevő országok szükségesnek tartják, hogy rámutassanak a Német Demokratikus Köztársaság pozitív- példájára. A Német Demokratikus Köztársaság önként 90 000 főre csökkentette fegyveres erőinek állományát cs lemondott a hadkötelezettség bevezetéséről. A Német Demokratikus Köztársaságnak ez az álláspontja, amelyet az a térek, vés diktált, hogy megtegyen mindent, ami a feszültség enyhítését szolgálja, a varsói szerződés valamennyi államának teljes támogatására talált. A béke ügye és Németország nemzeti jövője szempontjából nagy jelentőségű az a tény, hogy a Német Demokratikus Köztársaság politikájával bebizonyítja: Németország, ha lemond az atomfegyverkezésről, a reváns- politikájáról, a határok felülvizsgálásáról cs a militarizmusról — békében és jólétben élhet, s méltó helyet foglalhat cl a népek családjában; Az értekezleten képviselt államok felhívást intéznek az észak-atlanti szerződés tagállamaihoz és közülük különösen azokhoz, amelyek a legnagyobb katonai erővel rendelkeznek, hogy fegyveres ereik csökkentésével válaszoljanak a szovjet fegyveres erők egyoldalú csökkentésére, kövessék a Szovjetunió példáját. Az értekezlet részvevői abból indulnak ki. hogy a Szovjetunió leszerelési javaslatát sokoldalúm meg kell vizsgálni a tíz állam bizottságában, amely idén március J5-én kezdi meg munkáját. Ezzel kapcsolatban megállapodtak abban, hogy a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, Románia cs Bulgária kormányai, vagyis a varsói szerződésnek a tízes bizottságban helyet foglaló tagállamai e bizottságbeli képviselőiknek azt az utasítást adják, hogy minden módon segítsék elő a bizottság gyümölcsöző munkáját és törekedjenek az általános és teljes leszerelésre vonatkozó > zerződés mielőbbi kidolgozására. Az általános és teljes leszerelés problémájának sikeres és gyors megoldása természetesen nemcsak a varsa szerződésben részt vevő államoktól követel erőfeszítéseket. Ilyen erőfeszítéseket kell tenniük a nyugati hatalmaknak is. Az értekezlet részvevői azon reményüket fejezik ki, hogy a nyugati hatalmak szintén hozzájárulnak a leszerelés probléma. ,iának mielőbbi megoldásához. A kölcsönösen becsületes törekvés a megállapodásra lehetővé teszi, hogy ne ismétlődjék meg au a helj'zeí, amikor a leszerelési megállapodásra irányuló erőfeszítések belefulladtak a beszédek Ó3 határozatok áradatába. AZ általános és teljes leszerelés sikeres megvalósítása érdekében hatékony nemzetközi ellenőrzési rendszer szükséges. A jelenlegi viszonyok között a leszerelés területén végrehajtandó gyakorlati lépésektől elszakított ellenőrzést a leszereléssel homlokegyenest el. lentétben álló célokra lehet felhasználni: réseket kereshetnek más országok védelmi rendszerében, olyan értesüléseket szerezhetnek, amelyek megkönnyítik egyik vagy másik ország megtámadása terveinek összeállítását. Ezért azok az államok, amelyeknek ninesenek agresszív szándékaik, természetszerűen gondoskodni igyekeznek arról, hogy a nemzetközi ellenőrzés mérete megfeleljen a leszerelés tényleges fokának. Az általános és teljes leszerelés feltételei között peáig az államoknak nem lesz alapjuk egymástól félni; minden lehetőség meglesz bármilyen ellenőrzés, bármilyen felügyelet megvalósítására. Ha a leszerelés általános és teljes lesz, akkor az ellenőrzés is mindent felölelő és teljes lesz. Az értekezleten képviselt államok szükségesnek tartják még egyszer hangsúlyozni érdekeltségüket az olyan leszerelési egyezményben, amely teljes bizonyosságot szavatolna arra vonatkozólag, hogy egyik fél sem szegi meg a leszerelés megvalósításának kötelezettségeit és nem lesz lehetősége a rejtett fegyverkezésre. A nukleáris kísérleteit végleges beszüntetéséért A varsói szerződésben részt vevő államok pozitív tényként állapítják meg, hogy már huzamos idő óta egyetlen atom. és hidro- génbombát sem robbantottak a földgolyó egyik részén sem. De ha nukleáris robbantásokat egyelőre1 nem is végeznek, nincs még nemzetközi egyezmény e robbantások betiltásáról. A népek nem csupán fegyver szüretet akarnak a nukleáris kísérletek frontján, azt várják, hogy az ilyen kísérleteket egyszer s mindenkorra megszüntessék. Aggodalmat licitének azok a törekvések i \ amelyek arra irányulnak, hogy visszafordítsák azt a haladást n, amely már gyakorlatilag megtörtént a nukleáris kísérleteit megszüntetése felé vezető úton. Ha a kísérleteket a felek egyike valóban felújítaná, akkor ez sajátszerű láncreakciót idézhetne ele, amelynek eredményeként bolygónk ismét a nukleáris fegyver kísérleti robbantásai terén folytatott verseny küzdőterévé válnék, az ebből eredő valameny- nyi veszélyes következménnyel együtt. Ezt szintén nehezen lehetne összeegyeztetni az ENSZ határozatával, amely egyöntetűen arra hívta fel a genfi tárgyalások részvevőit — a Szovjetuniót, az Egyesült Államokat és Nagy- Britanniát —, hogy ne újítsák fel a nukleáris kísérleteket és gyorsítsák meg az erre vonatkozó nemzetközi egyezmény megkötését. A szovjet kormány azon döntése, hogy a jövőben sem folytat nukleáris kísérleteket, hacsak a nyugati hatalmak nem újítják fel ezeket a kísérleti robbantásokat, kedvező feltételeket biztosít a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetéséről szóló egyezmény kidolgozásának betetőzésére. Az értekezleten képviselt államok remélik: a genfi tárgyalások valamennyi részvevője a lehető legnagyobb erőfeszítést teszi meg. hogy a legrövidebb időn belül elérjék a nukleáris fegyver valamennyi fajtájú kísérletének megszüntetését, a levegőben, a földön, a föld alatt és a víz alatt egyaránt. Az értekezlet részvevői alapos véleménycserét folytattak a német kérdésről. A német kérdés A varsói szerződés szervezetében képviselt államok saját tapasztalatuk alapján nemegyszer érezték, mit hoz a népeknek a német agresszió. Mindezen államok közösen érdekeltek abban, hogy a német militarizmus soha többé ne fenyegesse szomszédai biztonságút és a világ békéjét, kö. zös érdekük arra buzdítja őkel. hogy határozottan síkraszálljanak a német békeszerződés aláírásáért. A második világháború maradvá- -'■ílyain.: k felszámolása és a békeszerződés megkötése szükséges ahhoz, hogy egész Németország békésen fejlődhessék ahhoz, hogy a népek biztosak lehessenek benne: szilárd akadályok tornyosainak az új európai háború kirobbanása elé. Miközben az NDK teljes készséget fejezi ki. hagy bármely pillanatban hajlandó tárgyalásaiért kezdeni és békeszerződést kö n, a másik német állam — a IJfcací Szövetségi Köztársaság — akoíá- l;TCZza e szerződés megkötéséi. OÍyan rciidollcnós, példátlan helyzet alakult ! i, hogy a békeszerződés megkötéséi az az állam uía- síMa vissza, amely egyik jogutóda a 15 évvel ezelőtt feltétel nélkül ka 'italéit, legyőzött, a háborút kirobbantó félnek. A Német Szövetségi Köztársaság politikája arra irányul, hogv megakadályozz.» a hatalmak közötti sikeres tárgyalásokat és a megoldatlan nemzetközi problémák rendezését. Sőt kísérleteket tesznek azon eredmények keresz- tülhúzására is, amelyeket a tárgyalások folyamán már elértek — például a felek nézetének közeledése egyes kérdésekben az 1959. évi genfi külügyminiszteri értekezleten. Miért akadályozza ilyen makacsul a Német Szövetségi Köztársaság kormánya a békeszerződés megkötéséi? Mindenekelőtt azért, mert a békeszerződés hivatott a háború eredményeként kialakult helyzet megszilárdítására, a többi között a német államhatárok fenntartására. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya pedig ellenzi ezt. Csupán egy következtetésre leíict jutni: a Német Szövetségi Köztársaság kormánya arra számít, hogy be- köszönthet egy kedvező időpont, amikor megváltozhatnak a fasiszta Németország szétzúzásának eredményeként Európában megvont határok Ez a jelenlegi viszonyok között tulajdonképpen törekvés az új háború kirobbantására, hiszen nem mond le saját területéről egyetlen olyan állam sem, amely- lyel szemben a Német Szövetségi Köztársaság területi igényekkel igyekszik fellépni. Ezt a Német Szövetségi Köztársaság kormányának tudnia kell. Minden józan gondolkodású ember megérti, hogy ezek a határok sérthetetlenek. A varsói szerződésben részt vevő államok teljes határozottsággal kijelentik, hogy a nyugatnémet kormánynak ezek a számításai kudarcra vannak ítéíve. A Német Demokratikus Köt'rsaság, mi t a béke megbízható támasza, útját állja az új, agresszív kalandokra törekvő német militaristáknak. A varsói szerződésben részt vevő államok kijelentik, hogy támogatják azokat az intézkedéseket, amelyeket a Német Demokratikus Köztársaság kormánya a béke biztosítására tett az Adenauer-kor- mány revánspoliíikájával szemben. A szocialista tábor egyesített ereje szilárd biztosítéka annak, hogy nem er.gedi meg sem a Német Demokratikus Köztársaság függetlenségének megsértését, sem Lengyelország nyugati területeinek ismételt elrablását, sem pedig Csehszlovákia határainak megsértését. Az értekezlet résztvevői kifeje-, zik azt a meggyőződésüket, hogy a nyugatnémet revánsvágyók terveit nem támogatják a Német Szövetségi Köztársaság jelenlegi szövetségesei sem. Az értekezlet részvevőinek mély meggyőződése, hogy a nyugatnémet revúnsisták terveit nem támogathatja és nem is fogja támogatni a Német Szövetségi Köztársaság békevágyó lakossága sem. Az értekezlet részvevőinek meggyőződése, hogy Nyugat-Némcíország lakossága jobb sorsra érdemes, semhogy eszköz legyen a békebontók kezében. A németeket a múltban már több ízben taszította erre az útra vezetőiknek ragadozó imperialista politikája, amelyért a német nép nemegyszer súlyos áldozatokkal fizetett. A békeszerződés megkötése, a reváns és a hatúrrevizió mindenféle eszméjének megtagadása, a lemondás Németország felfcgyvrr. réséről és atomfegyverkezési politikájáról — ez valamennyi európai nép biztonságának és a német nén békés jövőjének legjobb útja. Az NDK következetesen síkraszáll ezért az útért. Ka ugyanerre az útra lepne az NSZK is, ez a legmeggyőzőbb hozzájárulás lo’M-e részéről a béke megszilárdításához, valamint az általános és teljes leszerelés megkönnyítéséhez. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya azárt utasítja visz- ‘r/a a békeszerződés javaslatát, mert nem akarja ' Nyugat-Bcrlín kérdéséi azon az alapon rendezni, hogy Ny ugat-Berlin szabad város legyen. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya odáig megy, hogy követeli az NDK területén fekvő Kyugat-Bcrlin bekebelezését. De ez nem «valósítható meg: jobbnak látja a megszállási rendszer fenntartását, amely lehetővé teszi Nyugat-Berlinnek a nyugtalanság és a háborús veszély tűzfészkeként való felhasználását. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya azért ellenzi a német kérdés békés rendezését, mert nem akarja a német egység kérdésének békés megoldását a két német állam közötti tárgyalások és a békeszerződés megkötése útján. A józan ész ellenére nem akarja látni azí, hogy már több mint tíz éve két német állam létezik, amely a fejlődés különböző útjait választotta. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya nem kíván számolni a német nép létérdekeivel, visszautasítja Németország egyesítésének egyetlen lehetséges útját, a Német Demokratikus Köztársasággal folytatott tárgyalások útját, amelyet az NDK kormánya már több ízben javasolt. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya ezzel ellenséges magatartást tanúsít a német egységgel szemben. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya hallani sem akar békeszerződésről, mivel attól fél. hogy ennek aláírása megváltoztatná a Nyugat-Némeíországban 1 ialakult helyzetet. Azt a helyze • tet, amely lehetővé teszi emberek elítélését csupán azért, mert van bátorságuk megvétíelmczni haladó meggyőződésüket és fellépni a német nép nemzeti jogai és a béke védelmiben. A Német Szövetségi Köztársaság kormányának egész tevékenysége arról / tanúskodik, hogy lépésről lépésre egyengeti az utat olyan rendszer megteremtése előli, amelynek demokratikus látszatot kellene keltenie, de amely lényegében közel áll ahhoz a rendszerhez, amely véres háborúba döntötte a világot, a német népet pedig példátlan nemzeti katasztrófába sodorta. Vajon másként lehetséges lett volna-e, hogy a nyugat-németországi fasiszta elemek olyan pimasz náci és antiszemita kilengésekre ragadtassák magukat, amelyeknek a világ ' szemtanúja volt az utóbbi időben? A Német Szövetségi Köztársaság kormánya nem átallott.» védő szárnya alá venni e szégyenletes akciók szervezőit, a Német Szövetségi Köztársaság egyes hivatalos személyiségei pedig a hitleristák kedvfilc fogásához folyamodtak és provokációs módon a kom munisták nyakába akarták varrni mindezt. Mindez csak fokozhatja a népek bizalmatlanságát a Német Szövetségi Köztársaság politikája iránt. Ilyen helyzetben még aktívabb harcot keli vívni a béke- szerződés megkötéséért. A jelen értekezleten kén visel1 országok síkraszállnalc a békés együttműködésért, és a jószomszé, d.i viszonyért is, és nem kímélik erőfeszítéseiket, hogy valóban elérjék az ilyen együttműködés megteremtését. A varsói szerződésben részt vevő államok igyekeznek a Németország elieni háborúban részt vett inás szövetséges és társult hatalmakkal együtt elérni a Németországgal való békés rendezést. Ez a békeszerződés megkötését jelenti, amit a jelenlegi feltételek között mindkét néme. állam alá írhat. Ugyanakkor nem érthetne!, egyet azzal, hogy e kérdések meg oldása a végtelenségig húzódjék, mert ez csak bujtogatná Nyugaú Némctországj militarista és revan- sista erőit. Ha a mindkét (német állammal való békeszerződés megkötésére irányuló erőfeszítések nem találnak támogatásra es e kérdés megoldása halogatásba ütközik, a jelen értekezleten képviselt államok számára nem marad más kiút, mint békeszerződést kötni a Német Demokratikus Köztársasággal, az erre kész valamennyi állam részvételével és ezen az alapon megoldani Nyu- gat-Bcrlin kérdését is. A jelen értekezleten képviseli államok megerősítik tántoríthatatlan törekvésüket a Kelet és » Nyugat államai viszonyának meg javítására, a kölcsönös bizalom megszilárdítására, a nemzetközi együttműködés valamennyi formájának fejlesztésével. Továbbra is sikraszállnak a nemzetközi kereskedelem r’—•* "-ívian fejlesz'éírt, az állami és társadalmi személyiségei, cs léc. etetek kapcsolatainak megerősítéséért, a kulturális, a tudományos, a technikai vívmányok valamennyi ország né. pét gazdagító cseréjéért A nemzetközi helyzet megjavítása és az államok viszonyában meglevő gyanakvás felszámolása érdekében óriási jelentősége lenne, ha megszüntetnék a háborús propagandát, az uszító felhívásokat. az erő fitog.aiájával való fenyegetőzés kísérleteit. A varsói szerződésben részt vevő országokban törvény tiltja a háborús propagandát, és ezek az országok készek a maguk részéről további intézkedéseket tenni, hogy az államok viszonyában a köíasünös gyanakvás és a kiélezett vita légköre átadja helyét a jóindulatnak és a bizalomnak. Kétoldalú megnemtámadási szerződést A nemzetközi feszültség szem- mcllátható enyhülésének közepette az előző évekhez képest meg nagyobb jelentősége van annak a javaslatunk, hegy a két államcao- portosnl. s — a Varsói Szerződés Szervezete és az Északatlanti Szerződés Szervezete — kössön megnemtámadási egyezményt, amit máig sem sikerült megoldani. Az értekezlet részvevőinek meggyőződése, hogy a NATO és (Folytatás a 3. oldalon.)