Tolna Megyei Népújság, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-04 / 29. szám

4

TOLNA MEGYEI NEPÜ.TSAG

1960. február 4.

Valósággá teszik a törvények ismeretét

Interjú a TIT jogi szakosztályának elnökével

Nem egész fél éve működik me- gyénkben önállóan a TIT keretén belül a jogi szakosztály. A benne munkálkodó jogi szakemberek, mint megtudtuk, igen áldozatos munkát végeznek, hiszen fáradhatatlanul járják — munkaidő után •— a megyét, s az egyes termelési egységek dolgozóit nemcsak felvilágosítják az egyes rendelkezésekről, hanem ügyes-bajós dolgaikban is segítségükre vannak.

Munkájukról dr. Prantner József elvtárs, a jogi szakosztály elnöke tájékoztatott bennünket.

— Milyen feladattal, milyen célkitűzésekkel indultak munkába?

— kérdeztük.

— Elsődlegesen is jogi ismeret- terjesztés az általános feladatunk

— hangzik a válasz. — S mivel Vidéken működünk, mezőgazdasági megyében, fő törekvésünk a dolgozó parasztság, elsősorban is a tsz-ek tagjai körében a párt- és kormányhatározatok idevonatkozó része megvalósítását segíteni jogi vonalon is,

— Ebben aztán részletezve bele. tartozik a társadalmi tulajdon védelmével kapcsolatos jogszabályok ismertetése, örökösödési kérdések a termelőszövetkezetekben, egyéb szociális problémák, stb. Emellett a megyében élő ipari munkásság körében is tartunk is. mertető előadásokat, vitákat. Fontosnak tartjuk az ifjúság között is a jogi problémák megbeszélését. Nevelésük segítése terén pedig abból indulunk ki, hogy például a bűnözés megakadályozása érdekében a megelőzés a legfontosabb.

— Miért van mindezekre szükség?

— Azért, hogy valósággá tegyük a törvények ismeretét. A helyzet ugyanis az, hogy a törvények, rendeletek túlnyomó többsége csak a hivatalos lapokban jelenik meg, amelyhez aránylag csak igen kevesen jutnak hozzá. Márpedig köztudomású, hogy a törvények nem tudása, nem mentesít a büntetés alól.

— Úgy érzem, szakosztályunk tagjai komoly missziót végeznek azért, hogy a törvények minél szélesebbkörű ismertetése útján kevesebb legyen az ellenük vétő. így, ha szerény téglákkal is, de fő kötelezettségünkön túl, úgy véljük, hozzájárulunk a szocialista társadalom felépítéséhez, a szocialista embertípus kialakításához.

— Milyen fogadtatásban részesülnek egy-egy előadásuk alkalmával?

Ahol eddig jártunk, mindenütt örömmel vették a dolgozók felvilágosításainkat. Elmondották, hogy mennyire hasznosnak látják a törvények, jogszabályok ismertetését. Egyetlen kifogásuk volt csak, hogy miért nem sűrűbben tartunk előadásokat. Kértek bennünket, hogy minél többször látogassunk el hozzájuk.

— S van ennek valami akadálya?

— Bizonyos vonatkozásban van, hiszen még eléggé kevesen vagyunk. Induláskor 12 tagunk volt, azóta tizennyolcra szaporodtunk, de még ez is kevés. Másik akadályozó a nehéz közlekedési viszonyok, mert bizony olyan helyeket is meglátogatunk, amelyek — puszták — eléggé távol vannak a közlekedési útvonalaktól,

•— Lényegében most már a közvetlen további feladatainkról is szó volt, hiszen e nehézségeket kell mindinkább kiküszöbölnünk. Eddigi munkánkat nézve úgy érzem ez sikerül is, hiszen segít bennünket mindenki, a megfelelő szervek és a lakosság is.

— Komoly áldozattal járó munka ez — mondotta befejezésül —, de szeretnénk remélni, hogy megéri. Egy-egy előadás után úgy gondoljuk, ha csalt egyet sikerült meggyőznünk a hallgatóság közül a mi igazságunkról, már nem utaztunk, fáradtunk hiába.

(S z.)

CSERÉLJÜK KI TAPASZTALATAINKAT

Hogyan látóit munkához

egy új tsz vezetősége

Részéi get é» Bányai Márton tss-el nőkkel

Amikor a, falu parasztjainak útra tér, annak rendje szerint me zetőségét, különböző bizottságait, valóját jórészt maga az élet diktá zeti faluban hangzik el a jogos ké szere annak, hogy a vezetőség az dást, gyakorlatban is megvalósíts zös gazdálkodásra vonatkozó éssz beszélgettünk a minap Bányai Má kult bonyhádvarasdi Aranykalász nánk a szót neki, fontosnak tart Bonyhádvarasd termelőszövetlcez van. Itt a földdel rendelkező par nyában és útépítéseknél vállalnak határában lévő másfélezer hold bonabetakaríiás kivételével — ed kezelnek is kétszerannyi nőtagja elkezdődött a közös gazdálkodás,

— Hogyan indultak el?

— Tettük fel az első kérdést.

— A vezetőség tagjai felmérték, hogy mennyi istállótrágya található a tagok háztáji gazdaságában. Megállapodtunk abban, hogy ezt ki kell hordani. Abban is megegyezett a vezetőség, hogy mekkora területen vetünk burgonyát, cukorrépát, napraforgót, hogyan és mikor alakítjuk ki a közös jószágállományt. De mindezt meg kellett beszélni a tagtúlnyomó többsége a szövetkezeti gválasztják a közös gazdaság ve- Az új szövetkezeti vezetők tenni- Ija. Mégis sok új termelőszövetke- rdés: — Mi a legbeváltabb módónnal beindítsa a közös gazdálko- a a tegnapi egyéni parasztok kö- erű elgondolásait. E kérdésekről rtonnal az 1960. január 11-én ala- Tsz elnökével. De mielőtt átadjuk megjegyezni a következőket: éti községben speciális helyzet asztok 70 százaléka kétlaki. Bá- munlcát az emberek. így a falu földön adódó munkákat — a godig is nők végezték el. A szövetvan, mint férfi. Bonyhádvarasdon a vezetőség jól látott munkához.

sággal is. Ezért rendkívüli közgyűlést hívtunk össze. Itt nem a vezetőség, hanem a tagok javasolták, hogy azonnal kezdjük el a trágyahordást. Az se a vezetőség elgondolása volt, hogy erre a célra gépállomási vontatót vegyünk igénybe. A tagság javasolta, mondván, így jobban járunk. Nekik volt igazuk. Másnap ezt elintéztük. Ki is hordtunk eddig mintegy 1200 mázsa istállótrágyát — hangzott a válasz.

Tsz-asszonyok látogatása a tamási Vörös Szikrában

Kisszékelyi és tolnanémedi tsz- asszonyok a tamási Vörös Szikra Tsz-t látogatták meg legutóbb abból a célból, hogy meggyőződhessenek a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről.

A látogatáson 48 nő és 3 férfi vett részt.

A látogatók a szarvasmarha, és a sertésállományt, az üvegházat, a tanyaközpontban épült istállókat nézték meg. Az asszonyokat igen érdekelte, hogy a tsz hány hold földön gazdálkodik, hány taggal, mennyi a tsz tiszta vagyona, hogy néz ki a háztáji gazdaság, mennyi volt a földjáradék kifizetése stb., továbbá milyen az öregek, betegek helyzete, hogyan kapcsolódnak be az asszonyok a közös gazdaságba, mennyit tud egy nő megkeresni, hogy néz ki a jövedelem elosztás.

az öreg hazafiak egyesületeiben, a bajtársi szövetségekben és általában mindenütt, ahol szunnya- dozott a vágy a régi idők után, amikor az ifjúság még tudta, mi a stramm fegyelem. Legfőbb ideje — úgymond —, hogy a

»-Schlamperei« végre megszűnjek. Az én régi ezredklubom is estélyt rendezett, hogy megünnepelje a »nemzeti felemelkedést« és a »régi katonai erényeknek az ifjú Németországgal való egyesülését«. Hosszú évek után ott láttam viszont az időközben teljesen megőszült Tschirschky tábornokot. S mint akkor, régi ezredének utolsó díszmenete alkalmával, most-is könnyeket hullatott még mindig katonásan kipödört Vilmos császár bajuszára. De most az öröm könnyeit sírta. Később az est folyamán minden korábbi tartózkodás lehullott róla, megkocogtatta poharát, s egy tósztban rendíthetetlen hűségéről biztosította a doorni magányában remetés- kedő legfőbb hadurát.

Az estélyre ugyan elmentem, de azt reméltem, hogy az másképpen fog lefolyni. Különösen egyik nagybátyám, akit mind ez ideig félig-meddig értelmes embernek tartottam, rémitett meg, amikor lelkes beszéddel üdvözölte Hin- denburgot és Adolf Hitlert, Németország megmentéit.

Nyomott hangulatban ' mentem haza, s állandóan feltolakodott bennem az a gondolat, hogy »csak a legostobább borjúk választják ki maguk a saját mészárosukat«.

Még Marcks őrnagy is, aki minden ceremónia nélkül, röviden búcsúzott el tőlünk, így nyilatkozott arra a kérdésemre, hogy mit tart az egész ügyről:

— Talán még jó is, hogy így jött; egyszer már vasseprővel kell itt rendet teremteni.

A magasabb régiókban természetesen nem ment olyan súrlódás nélkül az összeolvadás a régi és az új Németország között. A nemzet két megmentője a január 30-i fáklyásmenet alkalmával tüntetőén két különböző erkélyről fogadta az ujjongó tömegek üdvözletét. Az új birodalmi kanceljér kijelentette, barna zászlóaljai előtt:

— Adjatok nekem négy évet, és nem fogtok ráismerni Németországra.

Pár száz méterrel távolabb az »öregúr« szótlanul szemlélte az elvonulást, és bizonyára jobban tetszettek neki az acélsisakok, mint a külföldinek tűnő barna sapkák. Tisztában volt azzal, hogy aligha él még négy évig — s ezt Adolf Hitler természetesen éppen úgy tudta.

Hugenbergnek, a ravasz Ezüstrókának is megvoltak a maga nehézségei. Ö mindig kitűnően értett hozzá, hogy a politikát ösz- szekösse az üzlettel. Számos felügyelő bizottsági tagsága mellett főrészvényese volt az UFÁ-nalí, a legnagyobb német fllmválla latnak. Az UFA éppen akkor fejezte be a »Hajnalhasadás« című »hazafias« fércművet, mely arról szólt, hogy »a mi kék egyenruhás fiaink« milyen hőstetteket hajtottak végre az első világháborúban egy tengeralattjárón. Hugen- berg a fejébe vette, hogy a film bemutatóját az új kormányzat első állami aktusává avatja. Ez a

bemutató legyen az első alkalom, amikor a nemzeti összefogás kormánya együttesen megjelenik a nyilvánosság előtt.

Bennünket, a sajtóosztályt is meghívtak a bemutatóra. Napok óta kósza hírek szállingóztak, hogy a Führer nem hagyja magát Ezüstróka által saját céljaira kihasználtatni, de biztosat senki sem tudott. Felajzott idegekkel ültünk tehát egy kiválasztott társaság közepette a »Capitol am Zoo« földszintjén, és figyeltük a díszpáholyt, ahol a frakkba öltözött Ezüstróka látta el a házigazdái tisztet. Egymás után jelentek meg Herr von Papén, Herr Seld- te, gróf Schwerin-Krosigk, Neurath báró és sorban az új miniszterek. Teljes katonai díszben utolsónak jelent meg von Blomberg tábornok — azután sokáig nem történt semmi. Végül kialudtak a nézőtéren a csillárok,, s vetíteni kezdték a filmet. Adolf Hitler nem jelent meg.

Walter Funk, aki Marcks őrnagy utódjaként január 31-én átvette a sajtóosztályt, másnap nyilvánosságra hozatal végett egy feljegyzést juttatott el hozzánk, A közlemény a »Hajnalhasadás« előző esti bemutatójáról számolt be, s megjegyezte, hogy a mű kizárólag a tiszti kasztot dicsőíti, a legénység hőstettét egyáltalán nem méltányolja.

Tipikus példája a náci demagóg módszernek, mely azzal próbálta ámítani a tömegeket, ncgy a Harmadik Birodalom boncai a reakció elleni harc igazi harcosai, és együtt éreznek a néppel.

folytatjuk.)

Handa elvtársnőt például igen érdekelte a gépesített fejés alkalmazásának eredménye. Nagyon tetszett az asszonyoknak, hogy a jószágállomány igen gondosan van kezelve és az, hogy osztályoz, va vannak a növendékek. Érdekelte őket az is, hogy a tsz mennyi hízott sertést szállít le egy év alatt, és hogy ezeket milyen időközönként szállítja.

Helyeselték, hogy az év szinte minden hónapjában — két hónapot kivéve — a tsz eladásra szállít disznókat, amely folyamatosan biztosítja a munkaegység-előleget. Igen tetszett az asszonyoknak, hogy a tsz-nek igen sok kukoricája van.

Amikor megérkeztünk a tanya- központba és megláttál: az asszonyok a három nagy góré kukoricát, mindjárt azt mondták, hogy itt meg van ám alapozva a jövő. Ez a véleményük főleg akkor mélyült el, amikor meglátták a sertésállományt. Kunnét, Bodánét, Handánét a látottak alapján igen bántotta, ők miért is engedték, hogy az ő tsz.-iik széjjel menjen, akkor ma már ők is ilyen eredményekről számolhatnának • be.

I-landáné búcsúzóul azt mondta; „azért nem vagyunk elcsüggedve és azon fogunk dolgozni, hogy a mi tsz-ünk is viszonozni tudja a meghívást, és ha meghívjuk a tamásiakat. legyen is mit nekik megmutatni.

— Hogyan szervezték meg a gyakorlatban az első közös munkát?

— Nálunk ez egyszerűen ment. A rendkívüli közgyűlésen tizenöten jelentkeztek trágyát hordani, noha csak tízre volt szükség. És hogy a vezetőséget ne érje vád, felváltva foglalkoztatjuk most tagjainkat.

Az új közös gazdaságokban gyakran vitatkoznak azon; hogyan biztosítsák a tavaszi növényeit vetőmagját.

— A bonyhádvarasdi Aranykalász Tsz-ben ezt hogy oldják meg?

— Ez se okoz nálunk gondot. Tagságunknak az volt a véleménye, hogy a burgonya- és kukorica-vetőmagot összehordjuk. Minket, vezetőket azzal bíztak meg, hogy számítsuk ki, kinek hány kilót kell a közösbe adni. Megtörtént. Egy-egy hold föld után 11 kiló morzsolt kukoricát és 14 kiló burgonyát ad be mindenki a közösbe. A cukorrépa, a napraforgó vetőmagja pedig nem okoz gondot, mert ezt szerződésesen termeljük, amihez biztosítva van a vetőmag.

— Minek alapján szervezték meg a brigádokat?

— Annak ellenére, hogy 160-an vagyunk, csak két állandó jellegű brigádot szerveztünk. Az egyik növénytermelő, a másik állattenyésztő. Ezt az indokolta nálunk, hogy a kapásnövényeket egész évi megmunkálásra kimérjük a tagoknak. Ez volt a kérés, mert így a bányában és az útépítésnél dolgozó férfiak is segíthetnek a feleségeknek a közös munkában. S ennek a megszervezése a vezetőségre nézve már nem jelent gondot.

— Hogyan alakítják ki a közös jószágállományt?

— Széleskörű vita után szövetkezetünk közgyűlése úgy határozott, *hogy szarvasmarha-tenyésztés csak akkor lesz a közösben, ha már betakarítottuk az új takarmányt. Nálunk e tekintetben is speciális helyzet van. A mi falunkban nem a szarvasmarha-tenyésztés volt a dolgozó parasztok jövedelmének fő forrása. A közösbe nem is ad be senki szarvas- marhát. Mi ettől függetlenül akarunk, fogunk is szarvasmarha- tenyésztéssel foglalkozni. Ennek előbb megteremtjük az alapját. Létesítünk istállókat és termelünk takarmányt. Ellenben a lovakat' azt már összeadtuk. De mivel takarmány nincs, így a lótartó, gazdák tartják ki újig a közös' fogatokat is. Gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy minden lótarló gazdának két kiló abrakot és 4 kiló szálastakarmányt fizet ki a szövetkezet, természetesen majd csak az év végi elszámolásnál — fejeztük be a beszélgetést Bányai Márton tsz-elnökkel.

New York* oroszul

Pár éve még csodálkoztak rajta, ma már természetesnek veszik, hogy angol vegyészek, francia főiskolások, indiai üzletemberek, japán mérnökök és argentin diákok oroszul tanulnak. Még az. amerikai Harvard-egyetem tanárai sem sajnálják a fáradságot az orosz ábécé megtanulására.

1957-ben az Egyesült Államok 16 iskolájában tanították az orosz nyelvet, ma már több mint 400- ban. Az Egyesült Államok 17 televíziós adója sugároz rendszeresen orosz nyelvórákat s 1959-ben tízszer annyi orosz nvelvkönyvet vásároltak az Egyesült Államokban, mint az előző 24 évben együttvéve.

Angliában 136 gimnázium és iskola tanrendién szerepel az orosz nyelv. A BBC oroszul tanuló hallgatói 23 000 orosz nyelvkönyvet rendeltek, — Franciaországban

tói Tokióig tanulnak

két év óta az orosz nyelvet is felvettél: az évente megrendezett tanulmányi versenyek tárgykörébe.

Az indiai egyetemekor, a docensek és a diákok egyaránt oroszul tanulnak. A.z Indiai—Szovjet Kulturális Társaság az orosz nyelvvel foglalkozó tanulókörök százait hozta létre. Japánban az utóbbi években 10 000-en végeztek orosz nyelvtanfolyamot. Az ország 24 állami és magánfőiskoláján rendszeres orosz nyelvoktatás folyik. Kambodzsa egyik legnagyobb tanintézetében, a Sziszovat-líceum- ban tavaly kezdték meg az orosz nyelv tanítását. — Az Argentin- Szovjet intézet több mint 80 orosz tanfolyamot rendezett tavaly Argentínában. Az orosz nyelvet tanuló diákok moszkvai nemzetközi kollokviumán 20 ország képviseltette magát.