Tolna Megyei Népújság, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-25 / 47. szám
4 TOLVA' MERVTÍI r93rt. február 2.“ A SZERKESZTŐSÉG postájából A szovjet film ünnepén Évről évre visszatérő kiernel- kedő eseménye kulturális életünknek a szovjet film ünnepe. Az idén immár tizenkettedszer, február 25. és március 3. között, ünnepeljük a szovjet filmművészet valamennyi alkotóját és valamennyi alkotását Valamennyiünket, egyenként is. sok szál fűz a Szovjetunióhoz, a szovjet emberekhez, akiknek szabadságunkat, boldog, emberi életünket, felemelkedésünk lehetőségét köszönhetjük. S e között a sóit szál között is nagyon sokunknál ott szerepel néhány szép szovjet film élménye, hatása, emléke is. A nagy, véráldozatos, nemzeti sorsfordító események mellett egv- cgy film, a filmművészet is erős kapocs lehet két nép viszonyában. Mint ahogyan az is. A kiváló szovjet filmek magyarországi- sikereiben, a két nép -filmművészetének gyümölcsöző kapcsolatában is a szeretet, a megbecsülés, az egymás iránti ragaszkodás nyilvánul meg. A szovjet film ünnepén is az idősebb testvért, tanítónkat, mesterünket üdvözöljük, akitől van mit tanulnunk és kell tanulnunk politikában, gazdaságban, művészetben egyaránt. Néhány adat is annak ékes bizonyítéka, hogy a szovjet filmgyártás kiemelkedő alkotásai nagy népszerűségnek örvendenek megyénkben is. A Szállnak a darvak. at közel negyvenezren, a Távoli portokon-t, több mint húszezren tekintették meg Tolna megyében egy év alatt, az Emberi sorsrnak mindössze két hónap alatt kilencezer nézője volt. De hasonló érdeklődés nyilvánult meg a Vakme rő szív és a Félkegyelmű iránt is, hogv csal: néhány jelentősebbet említsünk. jük és megbecsüljük a világ valamennyi népénél: haladó, művészileg értékes filmalkotásait. de a szovjet filmek ezek között is kiemelkedő helyet foglalnak el. Ez teljesen érthető és termesztés, hiszen a szovjet filmek eszmevilágát az egész világon elsőként megvalósult leghaladóbb és legigazságosabb társadalmi rendszer, a szocializmus, az épülő kommunizmus győzelmei teszik megcáfol hatalanul igazzá és emelkedetté. A legteljesebb érvényű emberszeretet, a szocialista humanizmus megjelenése a mozivásznon minden magyar néző szívéhez is utat talál. A szovjet filmeket ugyanazok a törekvések hívják életre, ugyanazok a nemes szándékok jellemzik, amelyek a szovjet politikának, vagy a szovjet tudománynak világraszóló tetteiben megnyilvánulnak. A Szovjetunió sikereiben az egész emberiség legszebb reményei testesülnek meg és e remények megszólaltatói a szovjet filmek is. Gazdag és változatos a szovjet film birodalma. S mert az élet teljességét igyekszik visszaadni, jut hely benne az élet örömeinek és vidámságinnak is. Játszódjék bár háborúban, vagy békében, a jelenben, vagy a közelmúltban, e filmet; mindegyike közvetlenül hozzánk, a magyar közönséghez is szól. A z. idei szovjet filmünnep. ” éppúgy mint a megelőzők, seregszemle, a régebbi és a legújabb szovjet filmalkotások seregszemléje. Ez is alkalmat jelent ar_ ra. hogy még jobban megismerjük a szovjet művészek alkotókészségét. még jobban megismerjük a kommunizmust építő ország művészetét. Ebből az alkalomból megfelelő művészi válogatásban hat új szov jet film kerül bemutatásra országszerte és a Tolna megyei közönség előtt is.. Megyénkben február 25. és március 3. között csak szovjet filmeket játszanak a mozik. A régiek mellett a következő új filmekben gyönyörködhet a mozilá- togató közönség: Két fiú egy kislány. Egy kislány keresi az édesapját, Kezedben az élet, A béke első napja, Fantasz.iL kus utazás és a Számi ihatsz rám. Ismét bemutatják ebben az időpontban több helyen az annak idején négy sikert aratott Zója című filmet is. T avaly a szovjet filmhét alait ' 58 000 látogatója volt a Tolna megyei filmszínházaknak, azóta tovább mélyült az érdeklődés az újabb szovjet filmek iránt. Köszönhető ez az olyan felejthetetlen remekműveknek, mint a Szállnak a darvak és az Emberi sors. Most újabb kiváló alkotásokban gyönyörködhetünk, s az idei ünnepi hét ismét egy mérföldkövet jelent azon a diadalúton. amelyet a szovjet filmgyártás Elzenstein óta befut. Milyen nagyot változott a világ — Egyszerű, parasztasszony vagyok, nem vagyok a nagy szavak mestere. De azt, amit Tolnán láttam. meglepett — írja levelében Kovács Andrásné, bogyiszlói levelezőnk. — Amikor a falutól távolabbra utazom, lettlégyen az néhány kilométer, bevett szokásom, hogy a gyerekeknek egy kis cukorkát viszek haza. Ilyen szándékkal nyitottam be a tolnai önkiszolgáló boltba. Az első meglepetést az okozta, hogy az üzletvezető barátságos köszönéssel fogadott, »tessék egv kosárkát fogni és kiválasztani az árut« — mondotta, s végigkísérve ajánlhatta azokat az édességeket, amelyek olcsók és jók. Jól esett a kedvesség, de nagyon jól éreztem magam a szép üzletben azért is, mert önkiszolgáló boltban még nem voltam. — Amikor befejeztem a vásárlást és kijöttem a boltból, önkéntelenül is arra gondosam, milyen nagyot változott a világ. Csak egy. kis emberséget Az elmúlt napokban történt, hogy a lensyeli autóbusz Szekszárdon, az újváros végén elakadt. Az utasok néhány percig türelmesen vártak a továbbindulásra, majd egymás után leszálíngóz- tak. Ugyanis kiderült, hogy , az autóbusz elromlott és nem mehet tovább. Közben közeledett a na- kl autóbusz és az egyik szemfüles utas integetve leállította. Megindult a tolongás, mert mindenki fel akart jutni. Az utasok között volt egy rokkant, falábú ember is. alti szintén belekerült a sodrásba. A tolakodás közben leesett a kalapja, s miközben azt fel akarta venni, ő maga is elvágódott. Mire felcihelődött. az autóbusz elindult, s jó néhány utassal együtt az út. szélén maradt a rokkant ember is. Mi lett volna, ha az utasok megértőbbek és azt, akinek rokkantsága miatt nehezére esik a gyaloglás, felengedték volna az autóbuszra. (—N—) Iskolát kapott a puszta Sokan emlékszünk még arra, hogy a nagybirtokon szolgáló cselédei: gyermekei közül szép számmal voltak olyanok, akik még a kötelező elemi iskolát sem végezhették el, mert a pusztához mesz- sae volt az Iskola. A felszabadulás utáni iskola- politika fontos változásokat . hozott: kötelezővé tették a nyolc osztályos általános iskola elvégzését. Gondoskodás történt a puszták, a tanyák gyermekeinek taníttatásáról is. Ennek eredménye lett az is, hogy nálunk, a Sárpilis községhez tartozó Orbó-pusztán a tél folyamán iskolát avattunk. A tantermet és a oedagóguslakést az Uj Március Termelőszövetkezet biztosította, így az I—IV. osztályos általános iskolásokat már helyben tanítják. Nem volt könnyű megszervezni az új iskolát, de nem volt köny- nyű.az sem. hogy a gyermekeket rendszeres iskolalátogatásra szoktassuk. Némely szülő szinte természetesnek vette, hogy az iskola távolsága miatt gyermeke nem jgrt iskolába. Nehéz volt. de Kő- nigh Edit pedagógus elvégezte ez a feladatot, a gyermekeket rendre szoktatta, azonkívül a szülök iskolaellenes hangulatát is csaknem teljesen megszüntette. Legutóbb farsangi műsoros tea- délutánt és úttörő-bált rendeztek az. orbói iskolások. A műsoron filmvetítés volt, majd utána énekszámokkal, szavalatokkal és tán», cal szórakoztatták . a meghívott szülőket és vendégeket. Ha a kritikus szerepére vállalkoznék is, nehéz volna eldönteni, hogy S»űc-. Juditka tánc- és énekszáma, Kató Erzsi, Halász Erzsi és Haypál Laci hármasjelenete, vagy Zagyva Bandi, Márkus Mária. Greiíens- tein Sanyi, Antal Ilonka és Antal Pista szavalata közül melyiké volt a szebb. Az orbó-pus7tai iskolások életében először vélt je’mezbáh amelyen ötletes jelmezekben jelentek meg. Külön bizottság választotta ki és díjazta a legfezgbb, legötletesebb jelmezeket. Kevés az a felnőtt, akinek ne lonn° valamilyen kedves gyermekkori em’éke. Az orbó-pusztai iskolásoknak va- lóseínű ez az este maradandó emléket adott. Szabó Ferenc Sárpilis — Tolnán mintegy öfven véradót tartanak nyilván. — A Tolna megyei kisipari termelőszövetkezetben a termelő létszám tavaly 333 fejve} növekedett. Három. nap »Kedves elvtárs! Meghívunk a folyó hó 17, 18, 19-én tartandó háromnapos titkári továbbképzésre. A továbbképzésen az időszerű politikai eseményekkel foglalkozunk. A tanfolyam helye: Lengyel község kultúrterme...« Valahogy így kezdődött annak a meghívónak a szövege, amelynek eredményeképpen a.fent említett napokon kb. 50 fő gyűlt ösz- sze Lengyel községben a bonyhádi járásból. S valóban! Az említett napokon szokatlan nyüzsgéssel telt meg a lengyelt kultúrház. Az egyik ajtó mögül vidám hangok szűrődtek ki: «...ncgyvenszáz, ulti... passz... mehet...« meg egyebek Ebben a szobában »tanyáztak« a KlSZ-tit- károlz. A másik szobából sakkozók, keresztrejtvényfejtők és vitatkozók kiáltásai olvadtak össze egy különös harmóniában. Itt a párititkárok »szállodája« volt. Ilyen volt szünetben az élet, az esti szórakozás! Nappal pedig előadásokat hallgattak, vitatkoztak, érveltek. — Mert probléma az volt elég! No. de menjünk sorjában! Az első napon délelőtt Lugosi Jev.ö elvtárs, a Központi Bizottság tagja tartott nagyszerű előadást a pártról. Délután három csoportra Lengyelben oszolva vitatták meg az elhangzottakat. A második napon újra Lugosi elvtárs tartott előadást a szocializmus építésének soronkö- vetkező feladatairól. Ezt az előadást is vita követte. Végül a harmadik napon a KISZ Járási Bizottságának tagmi tartottak beszámolót a KISZ soronlévő feladatairól és a 3004/2-es kormány- rendeletről. Mi volt valójában e továbbképzés célja? A megváltozott új helyzetben (az ipar és a mezőgazdaság terén) az új feladatok ismertetése, és eze!;re való felkészülés. S most, amikor visszatekintünk az elmúlt három napra, nyugodtan mondhatjuk: a továbbképzés elérte célját! Sőt, »felvértezve« mentek haza a hallgatók, hogy mindenhol, ahol harcba kezdene!: a régi ellen, győztesként kerüljem!: ki! Értékelésünk nem volna teljes, ha nem emlékeznénk meg az egész továbbképzés szervezőjéről, főrendezőjéről: Váncsa bácsiról, az idős kommunistáról. Kern is rendező volt ő, inkább motor. Motorja, lelke az egésznek! Mindenki csak köszönettel tartozik neki! Megérdemli! PALÁNKY LÁSZLÓ KlSZ-titltár A nemzetközi nőnap előtt Tristan Flóra 1803-ban, Párizsban született Tristan Flóra, a rmyikásmozgalom gondolatának első hírvivője. Korán ismerte meg a törvénytelen gyermek nehéz életét és ez a körülmény, valamint rossz házassága trlelték meg benne azt a hardl készséget, amellyel a hők jogaiért és a munkások helyzetének javításáért írásban és szóban kiállt. Nagy hatással voltak rá a korabeli humanista utópisták, mint Owen és Fourier. Egy irlándi nemzeti szervezkedési mozgalom érleli meg benne a munkások szervezésének tervét. „Munkásegysóg" című könyve csekély tagdíj fizetésére szólítja fel a munkásokat, amit előbb országos viszonylatban használnak fel egy szervezeti alap megteremtésére, ami hivatva lenne arra, hogy jogaikat a munkálta tokkal szemben megvédje. A szakszervezet gondolata volt ez, amit könyvében mint külföldi viszonylatra kidolgozott. Könyveit csak nagy nehézségek árán tudta kiadni. De a francia sztrájkhullámok — amelyek a lyoni selyem- szövőknél kezdődtek — felkeltették az érdeklődést munkája iránt. Tristan Flóra egész Franciaországot beutazta, agitált, szervezett, felvilágosító munkát végzett a rendőrségtől üldözve. 1844-ben halt meg, de neve és műve ma is ismertek, mert az eszme — amit hirdetett — él, a harcot a kizsákmányolok ellen a világ minden táján szervezett munkások folytatják. egész hosszában attól a perctől kezdve, hogy a vörös frakkos előfutárok és a harsonát fújó he- roldok sárga, középkori viseletűkben a királyi kastély rácsos díszkapujából kilovagoltak, egészen addig, míg a fekete paripáikon ügető fehér vértesek csákóján lengő utolsó toliforgó is el nem tűnt a Whitehall magas kapubejáratának gránit tömbjei között. Ragyogó nyári reggel volt. Lelkesen ünneplő embertömeg szegélyezte kétoldalt a felvonulási utat, melynek mentén matrózok és magas medvebőrkucsmás testőrgránátosok sorakoztak. A királyi társaság nyitott hintókban ült. Kétfogatú kocsikon elől haladtak a kamarások és az udvartartás személyiségei, utánuk következett; a királyi pár aranyos dísz- hintaja, melyet hat hófehér paripa húzott, ezt követték a királyi hercegek és hercegnők négyfogatú hintói, végül az udvaroncok kocsijai. Minden kocsi bakján két kocsis ült cilinderben és ünnepi libériában,, a hátsó felhágókon két-két lakáj állt rövid, fekete selyemnadrágban, fehér harisnyában, sujtáscs rokokókabátkában, fehérre púderezett parókában. A szivárvány mindé,n színében ragyogtak a tarka kosztümök, csillogott a sisakok aranya, villogtak a kivont kardok. V. György vörös tábornagyi egyenruhája ellenére, őszülő keps- készakállával, súlyos betegsége látható nyomaival nem volt különösen tiszteletet parancsoló jelenség. Fáradtan és gépiesen, szabályos időközökben katonai üdvözlésre sapkájához emelte fehérkesztyűs kezét. Annál fejedelmibb megjelenés volt balján ülő felesége, Mary királyné. Méltóságteljesen, egyenes testtartással fogadta az ovációkat. Kalapján meg-meglibbentek a pompás strucctollak, amikor kimért mosollyal az örömrivalgó tömeg felé meghajtotta fejét, vagy jobbra és balra üdvözletét intett gyémántgyűrűktől csillogó kezeivel. Értékes prémmel szegélyezett, halványlila selyem mantillát, alatta ugyanolyan színárnyalatú, leheletfinom csipkeruhát viselt. Nyakáról az öléig gyöngysorok tekergőztek, némelyik gyöngy galambtojás nagyságú volt. Nincs még egy olyan királyi udvar a XX. században, mely úgy ragyogíatná hagyományos fényét és pompáját, mint az angol. a világ minden részéből sok látogató csődült össze, hogy megbámulhassa a jubileumi ünnepségeket. Németországból is sokan jöttek, és természetesen nagykövetségünk körül gyűltek össze a teraszon. Nagy nyüzsgés uralkodott itt ezen a napon. Figyelemre méltóan vegyes társaság verődött össze. A sok nácit hangos és tolakodó viselkedésük következtében nem lehetett fel nem ismerni. Én meghívtam édesanyámat, mert tudtam, mennyire szívéhez nőttek a régi, monarchisztikus intézmények. Éppen akkor léptem ki vele az előcsarnokból, amikor a német trónörökösné és sógornője, a braunschv/eigi hercegnő, az utolsó német császár egyetlen leánya Ribbentropot üdvözölte. Nem akartunk hinni a szemünknek, sem a fülünknek. Mindkét hölgy náci üdvözlésre emelte karját, s elsusogta: »Heil Hitler!« Anyámat, aki előre örült, hogy megint egyszer alkalma lesz a trónörökösnével beszélgetni; nagyon lesújtotta ez a jelenet. — Minek is kellett megérnem a Hohenzollerneknek ezt a szégyenét! — mondta, és egész délután csak ezt ismételgette. Tudatosan elkerülte, hogy a két hercegnő közelébe jusson. A teraszon levő társaság kivehetően két pártra oszlott. Balra, a külső lépcső legszélső sarkában állt Hoesch, a nagykövet és tulajdonképpeni házigazda. Körülötte csoportosultál: azok, akik vonzódtak hozzá. Középütt aránylag kevesen voltak. A jobb szélen Ribbentrop tartott cerclét bámu- lói sűrű körében. Amikor a királyi díszhintó elhaladt előttünk és a királyi pár rövid üdvözletét intett felénk, egyes nácik arcátlan vakmerőséggel »német köszöntésre« emelték karjukat. A közönség nem vette akkor észre a jelenetet, de még ma is magam előtt látom Hoesch rémült tekintetét, amikor őt erre valaki figyelmessé tette. Sajnáltam Hoescht. Próbálkozott szüreteire méltónak mutatkozni. De aki öt ismerte, megérezhette minden egyes pillantásán, milyen kínos lehetett neki, hogy a saját lakásában kell ilyen méltatlan szituációt eltűrnie. Még anyám is megjegyezte: — Miért nem adja be a lemondáséi? Elég vagyona van ahhoz, hogy ne legyen rászorulva a nagy követi fizetésére. (Folytatjuk.)
