Tolna Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-10 / 8. szám

1960. január 10.

TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG

3

Erről itt besxélni kell

yoz az uj

'hagydMo# a vMomúí Mit

Az egyik nap reggelén munkahelyemre igyekezve, idős nénikével találkoztam. Beszédbe eredtünk. Többek között szó esett a mellettünk elrohanó gyermekekről. Szünidő lévén, a gyermekek nyilván nem az iskolába, hanem a napközibe tartottak. Néhány szülőt pedig gyermekkocsit tolva láttunk, amint a bölcsődébe sietett.

Beszélgető társam ezt látva, elkezdett kommentálni: — Szegény gyermekek — fél nyolckor — ilyen korán kizavarják őket az ágyból, s viszik idegen helyre. Bezzeg a mi időnkben nem kellett ilyenkor még a gyermekeket felzavarni, meg jobb is volt nekik otthon a szülői felügyelet alatt.

Nem is sorolom tovább a néniké sirámait, csak annyit teszek hozzá, hogy egyetlen gyermeke volt, és azon kivételes, rendezett körülményű helyzetben volt, amely lehetővé tette otthontartózkodását. Mint elmondta, ő nem is szeretett volna dolgozni — bár a pénz akkor is elkelt volna a háznál.

De nem is a pénzről van itt szó elsősorban. Egy jó évtizede a nők helyzete alapvetően megváltozott ebben az országban. A szó legiga- zabb értelmében felszabadultak, egyenrangú társai a férfiaknak. S ezzel, ha lehet, még többet vállaltak magukra, mint eddig Munkát végeznek amellett, hogy a család dolgait is elrendezik.

Ennek megkönnyítésére szervezett intézményekbe sietve láttuk őket ismerősömmel. Jól emlékszem rá, ezelőtt tíz esztendővel még alig lehetett benépesíteni a bölcsődék, napközik jórészét. A nők felszabadulásának ténye ifeaz

volt, de a lehetőségek, s vele az új gondolkodásmód még hátul maradt a tények mögött.

Azóta nagyot változott mindkét részről a világ. Nemcsak lehetőségeink — mármint a női munkaalkalmat illetően — nőttek meg, hanem a gondolkodásmódban is lényeges változás állt be. S ez utóbbi eredményeként legelsősorban minden konzervativizmus — jelen esetben az én jó öreg nénike ismerősöm nézete — ellenére örülnek a szülők, hogy jó helyen, képzett emberek felügyelete alatt biztonságban tudhatják gyermekeiket. Alig győzik bővíté- ni megyeszerte a bölcsődéket, napközi otthonokat. Az új ebben a formában is győzött, csak győzzünk mi is utána menni a férőhelyek szaporításában.

Ha még nem is győzzük eléggé, de legalább igyekszünk. Ezt bizonyítja számtalan tanácsi költség- vetés, amelyekben mind számottevő helyet foglalnak el ezek a tételek.

Szekszárd város is ebben az évben már közel 100 ezer forintot fordít az idénynapközi otthonokra. De nézzük az óvodák és állandó napközi otthonok költség- vetését. Közel egymillió forint lesz az az összeg, amelyet ezek felújítására, fenntartására fordítanak ez évben.

És egyik évről a másikra ezek az összegek állandóan emelkednek. Győz az új, mert a nép állama áll mögötte, s minden erejével segíti. Az ellenvetések már csak jóformán az ilyen idős, maradi gondolkodásúak képzeletében élnek. Az is igaz, hogy egyre kevésbé, egyre kevesebbekben.

■ - (Sz)

Átépítik a Hőgyészi Téglagyár kemencéjét

A múlt év tavaszán indult meg a munka a Hőgyészi Téglagyárban az új gépekkel. A kézivetést ugyanis tavaly váltotta fel a gépi nyersgyártás a Tolna megyei Építőanyagipari Egyesülés hőgyészi üzemében. A gépesítés következtében megnőtt a gyár nyers- gyártási kapacitása és a régi, kisteljesítményű kemencében már nem lehet az elkészült összes nyerstéglát kiégetni.

De szükségessé vált a kemence átépítése — illetve a régi lebontása és helyébe egy teljesen új kemence felépítése — azért is, mert a régi már nagyon elavult és rossz állapotban van.

A munkákat a jövő hónap elején kezdik meg és mire megkezdődik a nyersgyártási idény, illetve már annyira kiszáradnak az első napokban gyártott nyerstéglák, hogy alkalmasak lesznek az égetésre, elkészül az új, tizenhat kamrás Hoffmann rendszerű kemence, megkezdhetik benne az égetést.

régi AVestenben, a Landwehrkanal mellett lakott. Lakásának berendezése kiváló ízléséről tett tanúbizonyságot, elsősorban a válogatott kínai műtárgyak révén, melyeket apósa, von Heyking pekingi német követ szerzett be 1900 körül, amikor a boxerláza- dás idején az európai katonák kifosztották a császári palotát. Raumer nagy házat vitt, s nála merőben új világ tárult fel előttem. Aki csak rangjánál vagy nevénél fogva szerepet játszott, nem hiányzott Raumerék estélyeiről. Olyan nevekkel találkozhatott nála az ember, amelyeket közönséges hálandó csak az újságokból ismerhetett. Walther Rathe- nau gyakori vendég volt a házban. Némán és tiszteletteljesen hallgattam mindig, amikor hallgatói körében kifejtette gondolatait. Könyveit, melyek Raumer könyvtárában fellelhetők voltak, csaknem mind elolvastam. Ezek szárnyakat adtak fantáziámnak, amikor boldog és gazdag jövőről álmodoztam. Többször találkoztam ott a Szovjetunió fontos képviselőivel is, mindenekelőtt Kra- szin népbiztossal, aki országa elektrifikálása ügyében folytatott tárgyalásokat a német villamossági iparral. Esténként mindig kifogástalan szmokingban jelent meg, s bennem az okos, jó modorú társasági ember benyomását keltette. A népművelési népbiztos, Lunacsarszkij is bejáratos volt, többnyire a legújabb párizsi divat szerint öltözött, feleségével együtt jelent meg. A legkülönbözőbb országokból való emberekkel találkoztam Raume- réknál: a szeretetre méltó francia nagyiparossal, Laucheurrel, az Angol Bank megközelíthetetlen elnökével, Montague Nor- mannel, a kevésbé begombolkozott amerikai dollárkirályokkal és a fennhéjázó német fináncmágnásokkal. Ha valaki összeszámolta volna, mekkora vagyont képvisel a Raumer-szakm- ban összegyűlt vendégsereg, azt hiszem, milliárdokban kellett volna számolnia. A szép és elegáns, okos és szellemes asszonyok sem hiányoztak.

Raumerék kezdettől fogva úgy bántak velem, mintha a házhoz tartozó családtag lettem volna. Annak ellenére, hogy Raumerral sohasem sikerült egészen szívélyes viszonyba kerülnöm — vagy talán éppen azért? —, igen nagy tisztelettel viseltettem irányában. Raumer alacsony termetű volt és púpos, nem az a bizonyos »jó kinézésű« ember a szokásos értelemben, csak finom vonási! és érdekes arca vonta magára a figyelmet. Bal szeme üvegből volt (egy vadászaton szerencsétlen baleset érte). De az a geusztuso például, amikor a monokliját feltette, mielőtt valamilyen szellemes megjegyzést útnak eresztett, egyenesen utánozhatatlan volt. Ha jó hangulata támadt, kimeríthetetlenül áradtak belőle a legcinikusabb ötletek. Egy alkalommal azt mondta nekem:

— Amit általában közvéleménynek neveznek, kedves Wolfgang barátom, az rendszerint nem más, mint azoknak a deszkáknak a recsegése, amelyekkel az emberek az agyukat bedeszkázzák.

Decemberben kezdődött Nagy dorogon a szövetkezés. Először egy-két ember jelentette be a tanácsházán az elhatározását, majd mind többen és többen. A közsé gben mindenütt: tanácsházán, házaknál, présházakban, vagy az utcán összeverődött emberek beszédtémája már hetek óta az: hog yan tovább, maradjunk-e meg a régi gazdálkodásnál, vagy\t a szom szédos Györköny, Bikács, Sár- szentlőrinc, Kajdacs községek pé Idájára kezdjünk-e el egy új, többet ígérő életet.

A példák közeliek és a szövet kezeti községekből ideszüremlö hírek, mint megannyi súlyos érv. S most ezekben a napokban a meggyőző érvek viaskodnak a régi küzdelmes, de megszökött élet sárbaragadt maradiságával. Az e mberek válaszút elé kerültek.

Népnevelők járják a házakat

Györkönyi tsz-tagok. Csatlakozom Vanya Ádám bácsihoz és Bocs Jánoshoz. Szövetkezetükről, az ottani életről, jövedelmükről beszélnek. Bocs János elmondja, hogy már hat éve tsz-tag és egyre jobban érzi magát a györkönyi Szabadságban. A múlt évben 172 munkaegységet szerzett egyedül, s havonta 10 forint előleget kapott egy munkaegységre, továbbá előlegként 8 mázsa búzát, 4 mázsa árpát, 4 mázsa burgonyát, 12 mázsa kukoricát és a háztáji földjén is 25 mázsa kukorica termett. Zárszámadáskor is komoly részesedésre számít, hisz 42,30 forint lesz egy munkaegység értéke.

Az emberek figyelik a beszédet. Figyelik Vanya bácsit is, aki 71 éves és az öregek helyzetéről beszél. Arról, hogy a györkönyi Szabadságban 18 nyugdíjas van, s azok az idősek, vagy csökkent munkaképességűek, akik még nem nyugdíj jogosultak, könnyű munkát végeznek.

Tóth János bácsihoz térünk be. Tóth bácsi is maholnap 70 éves, 15 hold földje van. Fia is, veje is aláírta már a belépési nyilatkozatot. A tiszta, meleg szobában simogat a szó. Köznapi dolgokról folyik a beszéd. Tóth bácsi is, meg a népnevelő Vanya bácsi is az életéről beszél. Megérti egymást a két Öreg olyannyira, hogy még a szemük is könnybelábad...

A két ember egymásra találása, megbarátkozása, bizalma nyomán Tóth János ceruzát fog, tintaceruzát és belépési nyilatkozatot kér... Aláírja.

Szabó Gyula és Scherczer János györkönyi tsz-tagok a szomszédos utcában agitálnak, ök is saját

Máskor meg a következő tanácsot adta:

— Valahányszor hazudni készülsz, képzeld el magadban, hogy máris rajtacsíptek, s hogy ezt vagy azt nem úgy kellett volna mondanod. És csak akkor hazudj, ha ézt megfontoltad.

Embertársait nem sokra becsülte, megvetette őket. Nagyon sokan a porosz Voltaire-nek hívták. Ennek ellenére az én problémáim iránt megértést tanúsított, nekem meg, a húszévesnek, hí- zelgett, hogy egy ilyen nagy ember komolyan vesz engem.

— Engedj meg, kedvesem, de túlzott kívánság volna a te igen tisztelt apáduradtól elvárni, hogy megértse a mai időket. Neked igyekezned kell szabadulni az ő képzeleteitől, meg kell kísérelned, hogy a saiát lábadra állj. Nekem is egyedül kellett kiformálnom magamból azt, ami ma vagyok. Ez persze sohasem sikerülhetett volna, ha a korlátolt junker szempontból igyekeztem volna a dolgok velejébe hatolni.

Ezt magam is beláttam. De miből tartsam fenn magam? Papá-í tói egész biztosan egv pfennigre** sem számíthatnék. ha akarata t ellenére választanék magamnak | pályát. %

— Erre is találunk majd orvos- ságot — vigasztalt Raumer. — Mindenesetre segítségedre leszek, ho?v találjunk valamit.

Eltelt néhány hónap e társai- e gásunk után, amikor egyszerre? távirat érkezett Wésendahlbn: v »örülnénk, ha szerdán este meg-» látogatnál. Stop. Fontos lehet aj jövődre nézve. Raumer«. )

(Folytatjuk.) <

életükről beszélnek, paraszti szóval, baráti közvetlenséggel. Fiola István kilencholdas is úgy döntött, belép, aláírja, de pénteken nem. Jöjjenek szombaton újra. Péntek szerencsétlen nap. így nyilatkozik Nagy Fái István is. Nagy Pál István azonban hamarosan a tanácsházáia siet, belépési nyilatkozatot kér:

— Igaz, a babona szerencsétlen napnak tartja pénteket, de a tsz- be lépés nem szerencsétlen dolog. Minél előbb lépünk be, annál jobb.

Sokan még ingadoznak. Problémáik vannak, várják a felvilágosító szót, egy-egv dolgot többször is elmondatnak. így volt idős Sörös Istvánná is

— Ügyvéd kellene ide — mondja, — írásba venni, hogy lányom örökölje halálom után a földemet.

— Nem kell ügyvéd — válaszol a népnevelő, — a föld a magáé marad, a nevén marad, annak adja örökségül, akinek akarja. A föld nem megy át a tsz tulajdonába.

— Igazán? Ezt nem is tudtam... Felszabdul a szó nyomán s aku- rátusan, öreges betűkkel, nyugodt szívvel, teljes bizalommal írja alá a nevét.

Mókus Józsefné azt hallotta, hogy a tsz-be a házat is be kell adni. Megmagyarázzák neki a valóságot.

— Nem úgy van az, a föld is, a ház is a magáé marad.

— Akkor jó. Adjanak egy papirost. Haj, de szép papír! Nem vagyok már fiatal, de a dologban, a kapálásban még a tizennyolc évesekkel is felveszem a versenyt...

• Almási János bácsi már várja a népnevelőket.

— Egész életemben az volt a vágyam, hogy nyugdíjas lehessek. Ezért szerettem volna a vasúthoz is bekerülni, ügy látszik vágyam így is teljesül. Nyugdíjas paraszt leszek.

Akik aláírták

ma a belépési nyilatkozatot, azok holnapra agitátorrá válnak. Kré- mer Pál 16 holdas (egy pár lovat, 80 birkát és értékes gazdasági felszereléseket visz be a közösbe), Sárvári Jánossal, a falubéli fiatal agrortómussal jár felvilágosító munkára.

Jaksa Pálékhoz megyünk. Tréfás a hangulat. Bor kerül az asztalra. Inni kell a gazda egészségére, 43 éves korában katonának megy két hónaora Jaksa Pál.

— Ismerem én a szocializmust! dédgyerek voltam, ebben a

rendszerben váltam emberré, belépek, persze, hogy belépek a szövetkezetbe.

Felesége a munkaegységről érdeklődik, mi az, hogyan számolják ki az értékét. Sárvári János, a fiatal agronómus magyaráz. Elmondja, hogy hogyan készül a termelési terv, a pénzügyi terv. s hogyan készül a zárszámadás. Bonyolult agronómia és pénzügyi kérdések is érdeklik Jaksáékat. Két óra hosszat tart a beszéd.

— No, most ezt meghányjuk- vetjük az asszonnyal, aztán holnap várunk benneteket, gyertek, belépési nyilatkozatot is hozzatok magatokkal.

Nem írta még alá a belépési nyilatkozatt Jaksa Pál szomszédja, Sárvári István sem. A fiát várja haza vasárnapra Bajáról, aki ott kétéves kertészeti és szőlészeit szakiskolában tanul. Az a kikötése Sárvári bácsinak, hogy a fia is kapjon helyet majd a termelőszövetkezetben.

— Tehát vele is meg kell egyezni, barátaim. Aztán nekem majd szép, kivasalt papírt hozzatok, ne ám gyűröttet.

Ebben maradtak.

Sárvári Jóskával, a fiatal agronómus bátyjával találkozunk össze. Jóska vasutas, ö is csatlakozik öccséhez és Krémer Pálhoz, Tamásiban járt, felesége rokonainál, s ott sok érdekes dolgot látott. Ezt el kell mondani a dorogiaknak.

És elmondja Sárvári Jóska, hogy Szekeres Mihály, a tamási Uj Életben két lányát adta férjhez, ki is staférozta őket illő módon, s emellett még saját lakásába is új bútorokat állított...

Mókus István új belépő. Pénteken háromszor is hozzáfogott az aláíráshoz és háromszor tette le a tollat. Vívódott. Végül is aláírt. És még aznap este kis- gyűlést hívott össze a lakásán és kilenc barátját szervezte be. Mókus István a tegnapi vajúdó egyéni paraszt, ma a szövetkezés agitátora.

Óriási változások

vannak Nagydorogon a faluban és az emberek lelkében!

A tanácsháza nagy szobájában, az asztalon hatalmas halom aláírt belépési nyilatkozat duzzad. A küzépparasztok és a legjobb kis- parasztok nyilatkoztak már, s aláírásukkal pecsételték meg elhatározásukat. így tett Németh János 11, Lengyel Antal 11, Tér- meg János 10, Látos János 11, Vincze János 13, Sántha József 16, Horváth József 16, Zsebő János 18, Hortobágyi János 16, Bö- röcz József 22 holdas, s ki győzné mind felsorolni. Kisiván János elvtárs nem győzi küldeni nekik a nótákat.

A tanácsháza egész nap zsúfolt. Ide jönnek az emberek, itt mindig kell ügyeletet tartani a népnevelőknek is, mert itt állandóan megbeszélések vannak.

Még este 11 órakor is tele van a nagy szoba. A tanácstagok is itt vannak, ők is meghányják-vetik a helyzetet. Persze mások is.

Kovács József elvtárs, a MÉK igazgatója körül embergyűrű csoportosul. A csoport tagjainak többsége olyan, aki még nem írta alá a belépési nyilatkozatot, s ezek az emberek mór arról vitáznak, hogy egy tsz legyen-e Nagydorogon, vagy kettő. A többségnek az a véleménye, hogy egy legyen. S Kovács elvtárs is ezek mellé áll, meggyőző érveivel.

Horog Ferenc elvtárs körül másik nagy csoport. Horog elvtárs közel került az emberekhez, bíznak benne, »kényes« kérdéseikre is választ kapnak tőle. Nyirádi József felveti:

— Jó lenne meglátogatni egykét termelőszövetkezetet. A látottak, hallottak segítenének minket a döntésben.

Határozat születik rögvest. A járási tanács nevében két személykocsit ajánl fel Juhász József elvtárs, Kovács elvtárs pedig felajánlja a MÉK két személykocsiját. Útirány: az emberek kérése alapján Dunakömlűd, Madoc*a. Kanacsi Állami Gazdaság. Vasárnap indul a küldöttség.

Nagydorog válaszút előtt va Ez már nem kétséges. A falu fele lr.tkozataik ott sorakoznak a tan az dönt holnap, vagy holnapután, ember sem ma már Ne.eydorogo zőgazdasági nagyüzem fölénye.

n. Merre mennek, hova jutnak? már döntött. Aláírt belépési nyi- ácsházán. Aki még nem döntött, A gyümölcs érik. Nincs egyetlen n, aki előtt kétséges lenne a meGYENIS JÁNOS