Tolna Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-17 / 14. szám

I960, január 17.

TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG

7

Á megyei labdarúgó-bajnokság csapatai a mérlegen

í 5. Bátaszéki VSE

15

10

51:22

22

Az idény megindulása előtt Bá- taszéken is felvetődött a kérdés, hogyan lehetne jobb eredményt elérni, hogyan emelhető a játék színvonala? Kalász János edző, aki kitűnő szakmai, elméleti és gyakorlati készséggel, pedagógiai érzékkel rendelkezik, nagy ambr cióval látott munkához. A fejlődés kívánalmainak eleget téve, a jobb eredmények elérése érdekében tervbe vette, hogy a csapat játékát támadó szelleművé teszi. A cél a csatár játék feljavítása: gyorssá, ütőképessé tenni a támadókat, a csatárokat csak olyan mértékben hátravonni, ahogyan azt a helyzet megkívánja és a támadások kibontakozását fokozottabban segíteni a fedezetekkel is Addig a fő törekvés az volt, hogy elsősorban kondicionálni a csapatot és főleg a vidéki mérkőzéseken szervezett védekezéssel, úgynevezett biztonsági játékkal operálni.

Az őszi idény mérkőzéseit értékelve megállapíthatjuk, hogy elégedettek lehetünk elsősorban a csapat játékfelfogásával, mely támadó szellemet tanúsított, másodsorban a küzdőképességével, így már többször szép, formás támadások futottak, a csatárok aránylag kevés húzásból álló, gyors adogatásokkal jutottak el az ellenfél kapujához. A játék folyamatossága tekintetében még sok hiba mutatkozott, ez arra vezethető vissza, hogy mindig volt egykét játékos, aki formája alatt szerepelt és ez törést okozott. Érdekes, hogy még a legjobban „kifutott” mérkőzéseken is voltak az összjátékban 15—20 perces gyengébb periódusok.

A csapat, jól kihasználva a nyári hosszú délutánokat, kitűnően felkészült a bajnoki rajtra. Az előkészületi mérkőzéseken Bátaszé- ken is és otthonában is legyőzte a Szekszárdi Petőfi NB III-as csapatát. Az első bajnoki mérkőzésen biztos győzelmet aratott a volt NB III-as Simontornya, majd az előzőén szintén magasabb osztályú Dombóvári VSC otthonában ért el döntetlen eredményt. Amíg . a kedvező edzési lehetőségek (a hosszú délutánok) megvoltak, ment is zökkenő' nélkül, a csapat jól szerepelt. De október közepétől kezdve mind nehezebb volt a helyzet. A napok rövidülésével a játékosok egyre gyakrabban kezdtek elmaradni az edzésekről, mert munkaidejük általában délután 4—5 óráig tart. Ekkor már szinte teljesen megszűnt a komoly munka

Felvetődik a kérdés, hogy helyes-e a mostani őszi bajnoki kiírás, hogy a megyei bajnokságban, j ahol kiscsapatok szerepelnek, helyes-e a felemelt 16-os létszám és egészséges-e a sok szövetségi nap beiktatása? Mi nemmel válaszo* j lünk! Mint minden csapattól, a bátaszéki csapattól is csak komoly, rendszeres edzésmunka után várható jó szereplés. Ezt pedig késő ősszel már nem lehet a korlátozott körülmények miatt, kiscsapatnál biztosítani. A bátaszéki csapat — amint azt az őszi idény első fele bizonyítja — jobb eredményt ért volna el a bajnokság jobb, ésszerűbb lebonyolítása mellett!

Ezek figyelembevételével a bátaszéki csapat megfelelő eredményt ért el az őszi idényben. A megyei bajnokság egyetlen csapata a bátaszéki, mely otthonában 100 százalékos eredményt ért el,

3 mérkőzés — 8 győzelem! A vidéki mérkőzések mérlege: 2 győzelem, 2 döntetlen és 3 vereség. A dombóvári és szekszárdi döntetlenek értékes eredmények, különösen a szekszárdi, ahol a kiállítások miatt kilenc emberrel harcolt ki a csapat 0:3-ról 3:3-as eredményt.

A vereségek közül a mázai mérkőzés is már „kézben” volt, de itt Kleiber játékvezető sajnos döntő hibákat vétett a bátaszéki csagat

terhére, így 2:l-es vezetés után 3:2-es mázai győzelem született. Az őszi'idériy negatívuma: a duna- földvári és az iregszemcsei vereségek. A csapat képességeit tekintve. ezeket a. mérkőzéseket meg kellett volna' nyerni! Sajnos, itt ismét előbújt a csapat egyes tagjainak — úgy gondoltuk rég elfelejtett — hibája, a sportszerűtlen felkészülés. A dunaföldvári vereség kizárólag az „aktív” szombat éjszaka számlájára írandó, az Regszemcséi* kisebb-részben ennek és nagyobb részben a már említett késő őszi gyenge felkészülés eredménye

A játékosok egyéni teljesítményei: (Zárójelben a szereplés száma.

Kerner (14) jó mozgású és labdafogású kapus. Ruganyos, kifutásai is jók. Kár, hogy sérülékeny és emiá(t bátortalan a kapu előtti kavarodásoknál.

Péter (14) Legtöbbször jobbhátvédet játszott és megfelelő teljesítményt nyújtott. Szereléseinél a szerencsével sem áll hadilábon. A csatársorban is szerepeli és meglepően eredményes volt. Hibája, hogy nem elég küzdőképes és gyenge á fejjátéka,

Kiss (14) középhátvéd. A legjobb átlagteljesítményt nyújtotta A védelem oszlopa, kitűnően helyezkedik és szerel, nagyszerű a fejjátéka és rúgótechnikája. A pontos támadás-indításban javulhat.

Zcier (14) hátvédet és fedezetet játszott. Voltak egészen jó. de gyenge szereplései isi Kiemelkedő íejjátékú, ; jó ' ' testi felépítésű labdarúgó. Taktikai érzéke hiányos.

Krix (14) a bal-dezet poszt jár jbbször a me- őny legjobb já ékosa volt. óriási területen kosán, nagy «.mbícióval ját- zott. Kitűnő képességei még óbban érvényesülnek, ha telje- síimenyeioeíi Kevesebb ingadozás lesz.

Horváth (12) felváltva játszott hátvédet és jobbszélsőt, egyszer középcsatár is volt. Mindig hatalmas becsvággyal harcolt, nála nincsen kihagyás. Kár, hogy egylábas és többször túlzottan energikus.

Toronyi (14) kitűnő képességei erőnléti hiányosságok miatt nem érvényesültek megfelelően. Szolgálati elfoglaltsága miatt általában csak heti egy edzésen vett részt. Hatalmas lövései így is él' ménysznmban mentek.

Bodoki (11) a csatársor több helyén szerepelt. Az eszi idény kezdetén jó formában, okosan, eredményesen játszott. A szezon vége felé azonban teljesen visszaesett.

Garamvölgvi (9) középcsatár, komoly lehetőségekkel rendelkezik. kiválóan fejel, gyors és a helyzetek kihaszná’ásában is jeleskedett Kár, ho"v nem küzdőképes és nem volt bátorsága betörni a védelem réseibe.

Tóth (12) balösszekötő, technikailag a csapat legfejlettebb tagja Kitűnően cselez és jó taktikai érzéke van, a lövőkészsége is megfelelő. Kár, hogy túlzottan szereti a labdát és emiatt gyakran egyéSzékely (12)

] szélső, nagv- -rű adottságokkal rendel“ -zik. Nagyon gyors, jó a labda- '.zrtése. erőtel- '^s lövésekre ké" -■?s. Ha megy a " t ék, akkor kein hátvéd tudja '-’tartani. Többször azonban in- d'szponáit vólf, nem elég küzdőSzép (14) jobb- dezet. Szorgal- -as, a legjobb -eüemű játékos, ’echnikai.lag jó, e kicsit lassú.

A fentieken kívül a felnőtt csapatban még az alábbiak szerepeltek: Bozsolik (3), Pozsár (2), Schá- rer (2), Nagy (2), Dittrich (1) és Frei (1).

Bátaszéken - szépszámú és nagyon lelkes közönség jelent meg a mérkőzéseken. A hazai pályán elért 100 százalékos teljesítményben nagy részé van a lelkesen buzdító szurkoló gárdának is!

Czenez

Ökölvívó-mérkőzés Szekszárdon

A Szekszárdi Dózsa ökölvívó ) a Szekszárdi Dózsa ökölvívó csaszakosztályának meghívására ma a Kalocsai Honvéd ökölvívó együttese látogat Szekszárdra,

patával. A mérkőzésre ma délelőtt fél 11 órakor kerül sor a vasúti fasorban lévő városi kultűrházahol barátságos mérkőzést játszik : ban.

1959. évi legjobb atlétikai eredmények

NŐI GERELYHAJITÁS:

Eddigi legjobb egyéni és átlageredmények: Egyéni Hármas ötös Győrffy Mária Szekszárd 36,10 31,65 29,73

(1955) (1955) (1959)

1950. évi legjobb egyéni és átlageredmények: Győrffy Mária Szekszárd 35,00 31,20 29,21

1959. évi legjobb egyéni és átlageredmények: Török Mária Szekszárd 31,67

1959. évi ranglista

1. Török Mária, Szekszárdi Dózsa

2. Máté Anna, Dombóvári tanítóképző

3. Győrffy Mária, Szekszárdi Dózsa

4. Varga Margit, Szekszárdi Dózsa

5. Falussy Mária, Szekszárdi Dózsa

6. Fogány Lívia, Bonyhádi gi mnázium

7. Zsigmond Katalin, Gyönki gimn.

8. Benkő Ágnes, Bonyhádi gimnázium

9. Tóth Anna, Dombóvári tan ítóképző

Tízes

27,19

(1959)

26.12

31,28

29,7Ö

27

,19

31,67

i

(29,7

5)

31,60

i

( —

)

30.53

f

(35,00)

29,83

i

(28.86)

25,30

i

(21,95)

25,10

i

( —

)

25,05

i

(24,45)

24,75

i

( —

)

24,35

i

( —

)

23,78

i

( )

Ebben a versenyben ;s élre került Török Marika két méteres j javulással, de talán még szebb a ! fejlődés Máté Annánál, aki csak j 1959-ben kezdett foglalkozni ezzel a versenyszámmal. Győrffy Má- j riánál érthető a visszaesés, a töb- j biek viszont szépen fejlődtek. Az újak között a bonyhádi lányok

értek el mindjárt az első évben szép eredményt. Ennek ellenére a versenyszám színvonala még mindig kívánnivalót hagy maga után. Az azonban már biztató* hogy idén az ötös és tízes átlagokban csúcsátlagok születtek.

I. O.

A Házai B'nyász—Szekszárdi Szparlakusz sakkcsapat eredményei

Január 10-én, vasárnap a Szekszárdi Szpartakusz sakkcsapata Mázán játszott. A találkozón a mázai csapat bizonyult jobbnak és 7.5.4.5 arányban győzött. Eredmények: Müller György—Varga Kálmán 1:0. Till Gyula—Szakály István 1:0, Gyorsok István—Vani- csek János 0.5:0.5, Hepp Gyula—

Sebestyén Zoltán 1:0, Balogh Imre —Geresdi Lajos 0:1, Márton József—Sebők József 1:0, Kiss József—Mechtl Béla 1:0, Máté István—Fürjes János 1:0, Simon

Sándor IV.—Illyés József 0:1,

Horváth Géza—Varga István 1:0, Czodor Ferenc—Pegler János 0:1, Biber János—Terebesi József 0:1*

Meghal az „örök város“

Csak néhány hónap választja el Rómát a modern történelemnek, legalábbis tömegméretek szempontjából legjelentősebb eseményétől, a nyári Olimpiai Játékoktól.

Erre készülnek közel két év óta óriási lármás építkezéssé változtatva az örök város számos hegyedét. Uj utcák, stadionok, modern szállodák keletkeztek, a regi utcákat kiszélesítették és helyenként egész lakótömböket romboltak le, hogy a modern Moloch, a mindent elnyelő közlekedés elegendő teret kapjon.

Rómában sokan nem jó szemmel nézik ezt az átalakulást: A 2713 éves város lassan elveszíti minden sajátosságát, amely évszázadok óta egészen a legutóbbi évekig a világ egyik legvonzóbb központjává tette.

Goethe életében Róma lakossága 120 000 fő volt, 1870 körül pedig 200 000. Nemrégiben a város túlhaladta a kétmilliós népességet. Maguk a rómaiak azonban úgy látszik, nem nagy tiszteletet éreznek saját hagyományaik iránt, mert eltűrik, hogy a csodálatos szépségű műemlékek tönkremenjenek.

Tíz éve játékvezető, ebből hat éve NB mérkőzéseket vezet Yölgyesi Mátyás

Elcsendesedek a sportpá- yák, a füvet rastag hóréteg borítja. Miközben az utcán a :zél pajkosan hordja a háztetőkről a havat a járókelők nyakába, mi Völgyesi Mátyáséknál a kellemesen fűtött szobában beszélgettünk arról, mivel is töltik a téli szünetet a labdarúgó-játékvezetők.

— Sokan ázt gondolják, hogy mi, labdarúgó-játékvezetők a telet tétlenül töltjük, pedig nem így van.

— Továbbképzéseken vesznek részt?

— Igen; Én például tagja vagyok az NB keretnek és Budapesten előadásokat hallgatok, melyből vizsgázni kell.

— Vizsgázni?

— Természetesen. Magas követelmények vannak az NB-keret tagjainak, de majd ugyanilyen a követelmény az NB III-as keret tagjainak, de nem sokkal kisebb a megyei játékvezetőkkel szemben sem a kövételmény.

Tolna megyéből hányán vannak az NB-keretben játékvezetők!

— Játékvezető én egyedül, és Mecseki sporttárs mint partjelző. Véleményem szerint még 2—3 já tékvezető megüti megyénkben azt a szintet, hogy a keretnek tagja lehetne.'

— Az NB-keretnek hány tagja van?

—Eddig 128 volt, de ezt a számot 85-re csökkentették, sőt tovább szűkül a keret, mert az említett előadások után 40 vizsgakérdésre kell felelni és az a játékvezető, aki csak egy kérdésre nem tud preciz választ adni, már nem is tagja a keretnek.

— Mióta működik, mint játékvezető?

— Tíz éve.

— És ebből hány éve vezet NB mérkőzéseket?

— Hat éve.

— Ez bizony szép! Gondolom, hogy sok érdekes élményben is volt része.

— Hát bizony minden évben van egy-két mérkőzés, mely megérdemelné az »érdekes« jelzőt.

— Mégis, az elmúlt éveknek melyik mérkőzése érdemelné ki ezt az »érdekes« jelzőt?

— Tavaly tavasszal volt egy olyan esetem, mely tényleg ritkán fordul elő.

Halljuk;

— A Kiskunhalasi Dózsa—Szegedi Szpartakusz NB III-as mérkőzést vezettem Kiskunhalason (ekkor még a Kiskunhalasi Dózsa az NB III délkeleti csoportjában játszott). Nagyjából egyforma erőt képviselt a két csapat, ahol különösen a védelmek jeleskedtek. így aztán érthető, hogy az I. félidő 42. percéig egvik csapat sem tudott gólt rúgni, és ekkor következett be az érdekes fejlemény.

A kiskunhalasi csapat középcsatára egyedül tört kapura a ládával, maga mögött hagyva a védőket. A labdavezetés hosszúra sikerült, elpattant tőle és ezt észrevette a szegedi csapat kapusa, és az ötös vonal előtt — labdára vetődve megszerezte azt. A középcsatár ezt látva, egy-két lépést hátrált, meg sem kísérelte a kapust támadni. Közben a kapus a labdát kirúgás helyett az ötös vonalra tette, nyilván azért, hogy a hátvéd végezze el a kirúgást. A szegedi védők nem értették áz egészet és mivel a kapus Visszament a gólvonalra, a labda magára hagyottan ott állt az ötösön, Mivel semmi szabálysértés nem törté -t — a labda nem hagyta el a játékteret — nem fütyültem. Az egyik szurkoló felismerte a helyzetet és bekiabált a líöaépc&atáraak, aki legközelebb állt a labdához: »Rúgd be!» A kiskunhalasi játékost nem kellett még egyszer biztatni, megindul újból a k u felé és senkitől sem zavartatva, a hálóba rúgta a labdát.

— Mit tehettem? Megadtam a gólt, mert az szabályos volt.

— Gondolom, mit szólhattak a szegedi játékosok!

— Nekem semmit, de annál többet a kapusuknak, aki valahogy egy pillanatra megzavarodott és az ebből kapott egy góllal el is vesztették a mérkőzést.

— És a nézők?

— Bizony, a nézők nagy része nem értette, hogy miért adtam gólt, sőt még játékos is volt. aki a félidőben megkérdezte, hogy szabályos volt-e a gól.

— Még szerencse, hogy a hazai csapat jutott így győzelemhez és nem az ellenfél, mert...

— Ne is mondja. Ha ez fordítva történik és a szegediek győznek ilyen góllal... jobb nem is gondolni rá.

Igen, ilyen a játékvezetők sorsa. Feláldozzák vasárnapjaikat, tanulnak, tovább képzik mag«“ kát és a közönségtől legtöbbször csak szidást kapnak.

A jövőben még jobban becsüljük meg a játékvezetőket.