Tolna Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-17 / 14. szám
} i ? Mi i*H • ; < 1060. január 17. TOLNA MEGYEI NÉPÜ.TSAO Áz iszapszippantó gépkocsi A neve: Búzakalász Miszlán is hátat fordítottak a réginek Mint már jelentettük, a napokba n egy új iszapszippantó autót kapott a Tolna megyei Talajerő gazdálkodási Vállalat. A kocsinak — amely a bejáratás után rövidesen »munkába lép« — képét itt közöljük. Jelentős kulturális berendezésekkel gyarapodtak a KlOSZ-klubok A Tolna megyei KlOSZ-szer- vek az 1959. évben a kisiparosság által befizetett tagdíjakat úgy használták fel, hogy az nagy részben visszakerült a kisiparossághoz. Szekszárd, Paks, Dombóvár, Dunaföldvár, Tolna, Bátaszék KlOSZ-szervei egy-egy televíziót vásároltak, a bátaszékiek egy mosógépet vettek a szomszédos Báta patronázs-község kisiparosainak, könyvszekrényt vásároltak és egy eddig használhatatlan biliárdasztalt felújítottak. Duna- fölváron egy új tekepályát építettek és ugyancsak felújítottak egy biliárdasztalt. Bonyhádon egy rádiót és egy lemezjátszó gépet vásároltak és egv biliárdasztalt felújítottak. Szekszárdon egy könyvszekrényt vettek. Könyvtáraik fejlesztésére a megyében 6500,— forint értékű szak- és szépirodalmi könyvet vásároltak. A megyei adóközösségi köz gyű-j lés az 1958. évi tartalékalap visz- szatérítéséből 18 153,— forintot j a szekszárdi klubhelyiség rend behozására és berendezésére, j 11 340,— forintot pedig a szociá-l lis helyzetüknél fogva arra rá-j szoruló kisiparosok karácsonyi se-| gélyére szavazott meg és utalt át., A helyi alapszervek az 1959. év-( ben 25 220,— forintot fizettek ki, szociális gyorssegély címén az) arra rászorulóknak. Az egész megyében j'ó úton ha-^ lad a KlOSZ-szervek és a ktsz-eki Szerkesztői üzenet Az utóbbi időben többen ér-l deklődtek a Falánki Mezőgazda-" sági Technikumtól és szerkesztő- j ségünktől, hogy hogyan kap.so-" lódhatnának be a technikum le-i velező oktatásába. Közöttük van-’ nak, akik nem rendelkeznek az ál-i talános iskola nyolc osztályával,' csak hat elemijük van... Részükre i a következő felvilágosítást adhat-* juk: Az 1960-as év alkalmas arra, ' hogy elvégezzék az általános is-í kola VII—VIII. osztályát és utána ] beiratkozzanak a technikumba. J Ezirányú szándékukat jelentsék] be a község általános iskolájának! igazgatójánál. Abban az esetben, ha több je-f lentkező van egy községből a tech nikum első osztályába, az iskolai kihelyezett osztályt létesít a köz- , ségben, s így a tanulók a hely szí-1 nen tanulhatnak és tehetik lej vizsgáikat, nem kell bejárniuk aj technikumba. közös kulturális életének kialakítása. Legtöbb helyen közösen rendeznek különböző rendezvényeket, egyik szerv meghívja a másikat saját rendezvényeire, közös kultúr- és sportszakosztályokat hoznak létre. Dunaföldváron közös klubéletet alakítottak ki a KlOSZ-székházban, mely közös összejövetelekben, közös televíziónézésben, tekeversenyekben és egyéb társas szórakozásokban nyilvánul meg. Ugyanilyen közös klub-életet valósítanak meg most Szekszárdon is, ahol a KIOSZ tulajdonát képező székház alagsorát ennek a célnak megfelelően átalakították és újonnan berendezik. Komandinger László főelőadó Sosem hittem volna, hogy ekkorát csalódom a falumban. Mindjárt hadd tegyem hozzá azt is, hogy kellemesen csalódtam. Itt tanultam meg járni, itt is- mertem meg a betűvetést, itt nőttem fel. Azóta is alkalomadtán visszatérek ide. mert vonzanak a szülők, a rokonok, a jóbarátok, ismerősök. Jól esik egy-egy pohár bor mellett eldiskurálgatni, vagy éppen politizálni. Minden, ezernyi szál vonzott ide vissza, bárhol is voltam. Csak az nem tetszett, hogy ha új házak épültek is, de az emberek gondolkodásmódja nem sokat változott. Mint mondani szokták, „nem haladtak a korral.” Néha úgy tűnt, mintha a falut muzeális emléknek szánták volna és ebbéli .sorsukkal maguk, a falu lakói is kiegyeztek Én, aki sokfelé járok, láttam, hogy bizony némelyik községben a paraszt- emberek jóval a miszlaiak előtt járnak a gondolkodásmód tekintetében. „hivatalból”* a fizetés miatt „illik”. Sehogyan sem tudták elképzelni, hogy valaki még akkor is híve legyen a szövetkezésnek, ha nem hivatalos helyen és minőségben Van. Néhány hete, karácsony előtt, amikor otthon jártam, már vagy harmincán aláírták a nyilatkozatot, de a hangulat még mindig az volt, hogy Miszlán nem lesz szövetkezet. Utána írtam egy rövid cikkecskét az átalakulófélben lévő, forrongó faluról. Azt szántam fő mondanivalójának, hogy „az új, Miszlán is győzni fog.” Előttem nem volt kétséges, hogy csakúgy, mint a többi községek, Miszla is átalakul szövetkezeti községgé. Magamban pedig latolgatni kezdtem, hogy milyen lehetőségeik lesznek majd a jól jövedelmező közös gazdaság kialakítására. Úgy láttam, hogy sok lehetőség van a faluban és a határában. Ezért aztán bíztam a még nem létező, de És most egy nagy, merész elha- útban lévő Vetkezet jövőjében, tározással hátat fordítottak a maradiságnak. Fut, rohan, zajlik az élet, elég figyelemmel kísérni az eseményeket. A minap otthon jártam, elállt szemem szám. Lép- ten-nyomon ezzel a merész fordulattal találkoztam. Úgy tűnt, mintha most két nap alatt akarnák pótolni mindazt, amit eddig elmulasztottak. Azt talán mondanom sem kell, hogy a szövetkezésről nem sokkal ezelőtt még hallani sem akartak. Az ősszel, hogy otthon jártam, kukoricát fosztottunk. Valaki — szándékosan nem írom meg a nevét, hiszen talán már el is felejtette — azt mondotta, hogy „még nem született meg az az ember, aki Miszlán szövetkezetét alakít.” Próbáltam vitatkozni és természetesen azt bizonygattam, hogy azért az mégis csak jobb lenne.. j Gyanúsan néztek rám. Minden' tekintet ezt mondotta: „Persze, persze, hát téged azért fizetnek, hogy így beszélj.” Kezembe nyomták az üveget — a borosüveget —, hogy igyák, mivel olyat úgy sem mindig ihatok. A blztogatás mögött azonban az a ki nem mondott valóság volt, hogy akkor majd talán nem úgy beszélek, ahogyan Be kell vallanom, hogy akkor azt hittem: az agitátorokon kívül én vagyok az egyedüli, aki ismerem ennek a falunak az életét és hiszek, bízok a szövetkezet jövőjében. A falu lakói között, akik majd a leendő szövetkezetét fogják képezni, senki sincs, aki optimista, bizakodó lenne. Ott volt előttük a faluhoz tartozó pusztákon működő szövetkezetek rossz példája és úgy véltem, hogy a miszlaiak nem ismerik más vidékek jómódú szövetkezeteit, hiszen alig lépik túl a falu határát és alig ismerik magát a szövetkezetét. Éppen ez volt az, amiben tévedtem. Figyelmen kívül hagytam, hogy az emberekben olyan gondolatok is megfordultak, amiről ugyan senkinek sem beszéllek, hiszen „divat”, szokás'volt a szövetkezést csepülni és azt mondani) hogy „meg tudok én élni szövet-* kezet nélkül is.” Most már kimondják azt is, amiről azelőtt nem beszéltek. A minap Kovács Mihály szájából a következőket hallottam: — Eddig is a miszlai határ termetté a kenyerünket. Ezután is itt kell megtermelnünk és ha dolgozunk, meg is tudjuk termelni. Nagyon sokat töprengett, ő volt a falu egyik legjobb gazdája és sokáig nem akarta aláírni a nyilatkozatot. De miután az megtörtént, a szövetkezeten keresztül kezdte nézni a jövőt, Ami pedig a lényeg, a legfontosabb, a kételyek mellett ott él benne a bizalom is a szövetkezeti jövőt illetően. Ezt pedig a saját munkájukra, a „ha dolgozunk”-ra alapozna — nagyon bölcsen. Az édesapám pedig — róla legnehezebb írni — ugyancsak nehezen fogta a kezébe a tollat, sokszor elmondta, hogy „előbb, igyunk egyet". Töltött, ittunk és utána másról kezdett beszélni.- Amikor pedig aláírta, akkor pedig azt mondta: — Fiam, aztán majd keress ott a városban valami jó állást. Elmegyek. __ ?7? — Hát azért, mert ezután is meg kell élnünk valamiből. Most pedig — alig három hét telt el az aláírástól —• még véletlenül sem vetődött fel az a bizonyos „éllás--ügy”. Ellenben elmondta, hogy hogyán és mint akarják a szövetkezetei, milyen elgondolások, tervek vannak. Tehát már ő is tervezi a szövetkezeti jövőt és arra épít. — Kellene legalább 10—15 hold mákot termelni, mert abból lehet pénzelni — mondta. (Folytatjuk.) Boda Ferenc Kultúrház lesz a kocsma helyén Mire jó a pálinkafőző? A községekben egymás után épülnek a kultúrházak, kisebbek, nagyobbak, egyszerűbbek, dísze2S4 ezer forintos gépkocsi — ötezerért A Hóellátást Szorgalmazó Vállalatnak <a továbbiakban HÓVÁ) szüksége volt egy gépkocsira. Ez érthető, mert az utóbbi években igencsak megnőtt a vállalatok, közületek és magánosok körében is a hó iránti igény. S ezt szállítani a HÓVÁ volt hivatott. A gépkocsit beszerezni két ügyes embert küldtek fel a fővárosba. Mindketten hozzáértők voltak. A kocsi új volt, és három-’ tonnás. Egy évig sem használták, s akkor kicserélték egy furgonra, mert a hőigény csökkent és a kiszállások megnövekedtek. Később a furgont is lecserélték, mert a kiszállások mégjobban megnőttek... És gépkocsival szállt ki az előadó ügynökösködni. A főelőadó is hetenként kétszer ment vidékre ellenőrizni az előadót. A főelőadót pedig rendszeresen ellenőrizte a hét bizonyos napján a főfőelőadó... Végül már gépkocsival utazott a HÓVÁ takarító- ja és fűtője is az egyik testvérvállalathoz tapasztalatcsere céljából. S így nem csoda, ha a gépkocsi elromlott... A gépkocsit a javítóhoz küldték. Nem az állami villalathoz, mert ott a sofőr nem ismerős, hanem Maszek Tóbiás autó- és motorszerelő mesterhez, kinek igen jó barátja volt a vállalat igazgatója. A gépkocsit megjavították. Ismét elkezdtek vidékre járni... Néhány hónap múltán a nagy igénybevétel tönkretette a gépkocsit. Ismét javitar 1 kellett. A javítást Maszek Tóbiás, az igazgató barátja, vusgátOU autó- és motorszerelő végezte el, csekély húszezer forintokért... fis közben múltak a hónapok. A kocsi csak nem akart beválni. Újabb rejtett hibák derültek ki egy- egy út után. Később már a gépkocsi többet volt a szerelő műhelye előtt, mint nemes hivatásához illett volna, — az országúton... A javítási költségek —- így a kocsi értéke is egyre nőtt. De új kocsi vásárlására nem volt keret, így a régit, a rosszat javítgatták, És amikor már veszélyessé vált a hóellátás biztosítása a HÓVÁ igazgatója személyesen járt el új kocsi vásárlása ügyében. Három alkalommal utazott fel Budapestre a központba. Mind a háromszor taxival. Vele utazott csinos titkárnője is, ki az ügyes-bajos dolgok elintézésében, jelesen a gépkocsiigény elismertetéseben igen hathatós érv, mondhatni úgy, meggyőző eszköz volt... És hiába voltak a fárasztó fővárosi utak, taxival, az új kocsit nem kapták meg. Azután elmúlott egy tél. És jött a második és jöttek a hószükséglet iránti igények is a vállalathoz. Ezek ügyét elintézni bizony szükség volt egy gépkocsira, A rossz régi tragacsot javitgattat- ták, s amikor üzemképes volt, azzal jártak az ügyek után. — Csak utána, mert sosem értek oda a megbeszélt időre... A múlt év őszén, amikor már minden közület és magános bejelentette 1959/60. évi hőigényét — végképpen bedöglött a gépkocsi. Ezt a tényt konstatálta a felettes hatóság műszaki előadója is, így temény volt arra. hogy végre az idén már új gépkocsikkal — mert most már hármat igényeltek — bonyolíthatják le a vidékre utazást., Az' egyik központi revizornak azonban eszébe jutott, hogy megnézi a vállalat gazdálkodását. Az állóeszközök értékét vizsgálta. A nevezetes gépkocsinál állt meg több napos vizsgálódó munkájában. Erősen hitetlenkedett, csóválgatta a fejét, amikor a számlákat nézte És összesített: a végeredmény 234 000 forint. Ennyit költöttek a gépkocsira. Igaz, hogy ezen a pénzen, pontosan három darab új Pobjedát vásárolhattak volna, de.,. Igen, a vizsgálat befejezésekor az is kiderült, hogy valami nem egészen tiszta a javítások körül. Erősen benne volt a pácban a gépkocsi vezetője — az ő megállapítására javítottak — és a HÓVÁ igazgatója is — kenyeres pajtása volt a javítást végző mesternek... S ezek után nem nehéz kitalálni, hogy a vizsgálat visszaéléseket, a társadalmi tulajdon hanyag kezelését, korrupciót, megvesztegetést és még hány féle BTK-ba ütköző cselekményt állapított meg. A történetnek ezzel még nincs vége. Mert a HÓVÁ-nál még javában folyik a vizsgálat. És a MÉH illetékes vasgyűjtői már két esetben kint jártak a vállalatnál szemleúton, de mindannyiszor csak ötezer forintot ajánlottak a rossz járműért... S kétséges, hogy ha még egyszer kimennek, megadják-e az ötezer forintot? ez sebbek, már ahogyan a község lakosságának erejéből telik. Abban mindenütt megegyeznek, hogy -Kell a kultúrház, a művelődési, íanulási, szórakozási lehetőség. A varsádiak is kultúrház építését vették tervbe ebben az évben, olyan kultúrház építését, amely az ő igényeiknek megfelel. Nem nagy lélekszámú a község, nem építenek hatalmas palotát — csak olyat, amelyet még hosszú évekig tudnak a célnak megfelelően használni. Százötven férőhelyesre tervezik, beépített színpaddal, öltözőhelyiségekkel. Az építkezést nagyrészt társa- kdalmi erővel akarják végezni — *200 000 forint állami hitelt kapunak hozzá, öreg, lassan már dü- Fledező épületben van a kocsma —• kannak a helyére építik a kultúr- ' házat. A bontási anyagot is íel- k használják az építkezésnél, a szak |munkán kívül minden munkát .társadalmi úton végeznek el. Az ) építőanyagot a termelőszövetke- , zetek fogatai szállítják, de a gya- Jlogmunkákat is tsz-tagok végzik mivel tavaly alakult át Var- |sád termelőszövetkezeti községgé. Úgy tervezik, hogy a kultúr- ?ház teljesen elkészül az -idén. A varsádiak leleményes e;nbe- |rek. Egész télen át működik a iszeszfőzde; kigondolták tehát, •hogy valamiképpen hasznosítani Lkellene a szeszfőzde felesleges ’meleg vízét. Építettek hát a szeszfőzde mellé [egy fürdőt, amelyet a szeszfőzdéiből látnak el meleg vízzel. A sze- . relést úgy oldották meg, hogy olt I melegítik a vizet akkor is, ha a .főzés szünetel. így egész «ven ^keresztül rendes tisztálkodási lehetősége van a lakosságnak. >la knem nagy is a fürdő — két kád [és két zuhanyozó — a varsádiak igényeinek megfelel. Haszná'ják r.is szívesen,
