Tolna Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-04 / 2. szám

f? TOLNA MlüGYET NEPÜJSAO 1960. január 4. A népek közötti békés együttműködés perspektívái nagyobbak, mint valaha A diplomáciai testület újévi tisztelgése a Népköztársaság Elnöki Tanácsánál Dobi István, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsának el­nöke január 1-én délben fogadta a Budapesten akkreditált diplo­máciai képviseletek vezetőit, akik az újév alkalmából jókívánságai­kat fejezték ki. A fogadáson jelen volt Kiss Károly, az Elnöki Tanács elnök- helyettese, Kristóf István, az El­nöki Tanács titkára és Csatorday Károly, a külügyminisztérium protokoll-osztályának vezetője. A diplomáciai képviseletek ne­vében IJao De-cin, a Kínai Nép­köztársaság redkívtili és megha­talmazott nagykövete, a diploma-' ciai testület doyenje mondott be­szédet. Rámutatott arra, hogy az elmúlt évben a magyar nép a for­radalmi munkás-paraszt kormány vezetésével tovább erősítette népi demokratikus rendszerét s a ma­gyar nép előtt a gazdaság és *■ kultúra újabb fellendülésének ra­gyogó perspektívái nyílnak meg. Hangoztatta, hogy a Magyar Népköztársaság kormányának ha tározott békepolilikája jelentős mértékben hozzájárult Európa és az egész világ békéjének megőr­zéséhez. Hao De-cin nagykövet beszédé­re Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke válaszolt. — Különös örömömre szolgál, — mondotta többek között — hogy egy olyan újesztendő kü­szöbén találkozhatom önökkel, amikor a népek közötti békés együttműködés perspektívái na­gyobbak, mint valaha. — A Magyar Népköztársaság külpolitikáját eddig is a népek közötti egyetértés és együttműkö­dés szelleme irányította. Biztosít­hatom önöket, — folytatta —, hogy a magyar kormány a jövő­ben is folytatni és fokozni fogja ezirányú erőfeszítéseit. Engedjék meg, hogy az Elnöki Tanács és a magyar kormány nevében kife­jezzem azt a reményemet, hogy kormányunk ezirányú törekvései az önök és kormányaik egyetér­tésével és együttműködésével fog nak találkozni. Ehhez kérem önöknek, mint országaik itt akk­reditált képviselőinek, szíves köz­reműködését. £ laoszi kormány közleménye Vientiane: (AFP) A vientianei rádió pénteken ismertette a lao­szi kormány közleményét, amely szerint az uralkodó elfogadta a Szananikone-kormány lemondá­sát. A rádió közvetlen ezután kö­zölte a hadsereg vezérkari köz­leményét, amely szerint »kézbe veszi a helyzetet, addig is, amíg az új kormány megalakul« és egyúttal nyugalomra szólítja fel az ország rtépét. Nyomban a rádióközlemény el­hangzása után katonák vettek át az őrizetet a laoszi rádió és egyéb fontos középületek előtt. Le vél Nyug a t -Németországba Lieber Freund, húsz éve már, de talán te is épp oly élénken em­lékszel arra a tavaszi napra, amit együtt töltöttünk Becsben. 1939- ben volt, már Ausztria felett is a horogkeresztes zászló lengett. Én csak vendég voltam itt, szerény tanú, aki a háború pusztításai elölt még egyszer körül akart néz­ni azon a földön, amelyhez az európai kultúra annyi szála kö­tött mindkettőnket. Mert ekkor már senki sem kételkedett abban, hogy hónapok választanak el a há­borútól: ezt te is, a Goethén és Thomas Mann-on nevelkedett né­met humanista kénytelen voltál tudomásul venni. De nem hittél az egészben, vagy valami másban hittél. Azt mondtad, majd letisz­tul minden, mert a német szellem humanizmusa, ez a kultúrával, ború, lakácsodat bombatalálat ér­te. Akkor ismét eszembe jutott a bécsi és a müncheni beszélgetés, amikor azt mondtad, átmeneti túl­kapásokról van szó, minden ki­egyenlítődik s a németség meg­találja szellemi és politikai egyen­' rata, csak elhárítani szeretne va- i lamit. »Az eredményen az ön el­lenszegülése mit sem változtat, — mondja a varázsló —. A szabad­ság is valami, ami van, az aka­rat is valami, ami van; akarat­szabadság azonban nincs, mert az súlyát. Mert csak egy jelzőről : akarat, amely tulajdon^ szabad­volt szó, egy jelentéktelenségében ságára irányul, a semmibe nyúl­. is szégyenletes jelzőről, uner- • wünscht. S most ismét ez a beszélgetés jutott eszembe, amikor az újságok ' hírül adták, hogy meggyalázták a kölni zsinagógát, embereket bán-J I talmaztak, Hitler-fejeket rajzol- i I nak házak falára. A kormány is ! kénytelen i'olt nyilatkozni, sőt el is ítélte ezeket a fasiszta provo- | kációkat, de az igazság az, hogy végeredményben nem tesz semmit.! Goehte varázslóinasa mintha is- j rendszeretettel, tisztességgel átita- j mét kiszabadította volna a széllé- j _ tott németség úrrá tud lenni az i meket, s félő, hogy nálatok min- jelent. Ha a németek átmeneti zűrzavaron, túlkapáso-; denki elfelejtette a varázsszót, • savai, a békével, az emberségb kon. Eorzadva láttuk a Mariahil Cipolla a fasizmus jelképe volt, ennek szánta Thomas Mann, aki­nek hazafi "ága, mint maga val­lotta »a Németországban történő dolgok hasonlíihatatlan erkölcsi fontosságába vetett hitben« nyi­latkozott meg. Az, ami ma történik Nyugat- NémeíorszégUan, félelmetes em­lékeket idéz, s éppen »erkölcsi fontossága« az, ami megdöbbe­nést és aggódást váltott ki az egész világból. Cipolla, a szem­fényvesztő úgy látszik ismét meg- ellenállá­Tovább tartanak a fasiszta provokációk Nyugat-Németországban Bonn: (MTI) Mint az ADN je­lenti, Nyugat-Németország legkü­lönbözőbb vidékeiről nap nap után érkeznek jelentések újabb fasiszta és antiszemita provoká­ciókról. A szombatra virradó éjszaka »ismeretlen tettesek« egész sor épületre és úttestre mázoltak ho­rogkeresztet, hitlerista vagy an­tiszemita jelszavakat. Baden- Württemberg tartományban, Lau- dában nyolc épületet mázoltak be horogkeresztekkel. Shleswighol- stein tartományi fővárosban, Kiel ban fasiszta provokátorok horog­kereszteket festettek egy lakó­házra és egy mulatóhely bejára­tára. Hasonló akciókról érkeznek hírek Eszak-Rajna—Vesztfália, Hessen, Alsó-Szászország és Ba­jorország területéről is. A dán ha­tár közelében, Flensburgban egy templomajtóra mázoltak horog­kereszteket. Mint az AP jelenti, az ország legkülönbözőbb részein élő zsidó vallúsú állampolgárok kaptak névtelen fenyegető leveleket. A nyugatnémet hatóságok ugyanakkor szemmellálhatóan csak fél rendszabályokat hoznak a mind szélesebbé váló provoká­ciós hullám megfékezésére. A DPA közölte, hogy a bonni kormány szombaton hivatalos nyilatkozatban »ítélte el« a leg­újabb antiszemita provokációkat és »biztosította a nemzetközi köz­véleményt, hogy sehol sem olyan erős és egyetemes a felhá­borodás, mint éppen a Német Szövetségi Közti rsaságban«. A kormánynyilatkozat hangoz­tatja, hogy a jelek szerint »terv­szerűen végrehajtott akcióról van szó« és azt ígéri, hogy »a rendőr­ség nagy erővel folytatja a nyo­mozást«. BERLIN Az ADN jelenti, hogy a lakos­ság erélyes tiltakozásának hatá­sára lemondták az újnáci német birodalmi párt keddre Nyugat- Berlin Schönberg kerületében hír detett gyűlését. Jellemző, hogy míg a kiszemelt helyiség tulajdo­nosa nem volt hajlandó épületét a gyűlés rendelkezésére bocsáta­ni, addig a nyugat-berlini rendőr­ség nem tett semmit a tervezett gyűlés megakadályozására. PÁRIZS A Le Monde szombati vezércik­ke abban a tényben látja a nyu­gat-németországi fasiszta provo­kációk okát, hogy egykori aktív náci vezetők tisztségeket tölte­nek be a közigazgatásban. A lap hangoztatja, hogy a német biro­dalmi párt betiltása semmieset­re sem lenne elegendő a nyugat­németországi antiszemitizmus gyökereinek kiirtásához. PARMA Az olaszországi Pármában szombaton este ismeretlen tet­tesek horogkereszteket és fenye­gető jelszavakat mázoltak a zsi­dó hitközségnek a város főterén álló épületére. HANNOVER A Hannover melletti Burgdorf- ban letartóztattak egy helybeli kereskedőt, akit azzal gyanúsíta­nak, hogy horogkereszteket má­zolt a község házainak kerítései­re, út menti fákra, lámpaoszlopok­ra. A letartóztatott tagad. fér Strasse kifosztott üzleteit amelyekből elkergették a zsidó tulajdonost, a Burg, a színháza szórakozóhelyek feliratait: De Juden sind unerwünscht, a zsidók nem kívánatos elemek. Még néhány héttel később is er­ről beszéltünk Münchenben, ami­kor Bavariáról végignéztünk a vá­roson, Thomas Mann városán aki­nek házában a hitleri rendőrség ütötte fel tanyáját. "Bennem aggó­dás volt és félelem, te hittél a kul­túrában s úgy képzelted Luther és Kant, Hölderlin és Goethe, Mozart és Beethoven védőpajzs és éltető erő, amely nemcsak megvéd min­den lealjasulástól, de a humaniz­mus és a tisztesség örök erőfor­rása is. Az Isar partján sétálunk, Tho­mas Mann egykori háza közelében s arról beszéltél, hogy Németor­szág szemére alig lehet egyebet vetni, mint ezt az egyszerű jelzőt, amit ugyan te is szegyeitől, de végeredményebn alig történt egyéb, mint hogy egy vallásra ki­mondták, „unerwünscht”. Igiy váltunk el, te hittél abban, hogy jóra fordul minden, én pedig fé­lelemmel és aggodalommal haza­utaztam. A többi nemcsak nagyon isme­rős, de túlságosan fájdalmas is. Unerwünscht? Ez a szó pókoli gyűlöletté változott, az. erőszakot jelentette, a szabad rablást, embe­rek százezreinek lemészárlását. Népek leigázását, országok kifosz­tását jelentette, szenvedést je­lentett. méltatlan megaláztatást, háborút, Európa lerombolását. Kár lenne szépíteni, itt kezdődött, ennél az óvatos jelzőnél, amelyet te is szégyeltél, de azt mondtad, nincs jelentősége. Jóval a háború befejezése után kaptam tőled levelet, enró híradás volt csupán, arról, hogy él'~’n liozzáiariozóidat ‘szétszórta a há­amivel vissza lehet űzni a rossz vetett hitével találkozik, azzal a szellemeket. S lehet, hogy sokan . hittel, amely tetté tud' válni, s vállat vonnak csak és azt mond- 1 amelynek ereje is van ahhoz, , I ják, semmiség az egész, éretlen !.hogy legyőzze a szemfényvesztőt., emberek túlkapásai. Mi, akii: i nem kell aggódnunk. De ha megjártuk a háborút, akik végig- : mindez csak jámbor szándék, ki szenvedtük mindazt, amit a hit-; tudja hova vezet Nyugat-Német- leri őrület jelentett, jól emlék- j ország útja? CSÁNYI LÁSZLÓ szünk. Tudjuk, hogy akkor is így 1 kezdődött, templomok meggyalá­Yorosilov átnyújtotta Hruscsovnak és más szövget közéleti személyiségeknek a Munka-érdemrendet Moszkva: (TASZSZ) Kliment Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökcégének elnöke csütörtökön a Kremlben átnyúj­totta Nyikita Hruscsovnak, Nyi- kolaj Ignatovne.k, Aver-ldj Arisz- tovnak és Dmitrij Poljanszkíjnak a Munka-érdemrendet. A Legfelső Tanács Elnökségé­nek 1959. december 23-én kelt törvényerejű rendeleté értelmé­ben ilyen érdemrendekkel és ér­mekkel tüntették ki a mezőgaz­daság élenjáró dolgozóit, kiváló pártfunkcionáriusokat és gazda­sági szakembereket. Nyikita Hruscsov, amikor át­vette az érdemrendet, szívből megköszönte a kommunista párt­nak és a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Elnökségének a kitüntetési. Kijelentette, továbbra is a szov­jet népnek és a kommunizmus építése nagy ügyének szenteli minden erejét. Munka-érdemrenddel tüntették ki még Vlagyimir Mackevics me­zőgazdasági minisztert, Trofim Liszenko akadémikust és a párt- szervezetek, tanácsi és mezőgaz­dasági szervek más funkcioná­riusait. zásával, ártatlan emberek bánta! mazásával. S azt is tudjuk, hogy hogyan folytatódott, te is tudod, lieber Freund, s valamennyiünk­nek elég volt a lecke. A német kormány ugyan kijelentette, hogy nem fenyeget neofasizmus veszé­lye s a szovjet kormány figyel­meztetésére azt válaszolták, hogy rémképeket fest a falra, a fasisz­ta veszély örökre .megszűnt. A je­lenlegi események azonban mást bizonyítanak. Nem szeretném, ha félreérté­nél. Mi a németséget nem azono­sítjuk azokkal, akik az elmúlt he­tek fasiszta rémtetteit elkövették. Húsz évvel ezelőtt sem a német nép, hanem egy törpe kisebbség indította el azt a végzetes folya­matot, amely az emberiség törté­netének legszégyenletesebb feje­zete. Még azt is elhisszük, hogy a nyugatnémet kormány „elítéli” a kölni provokációt. De a jelek azt mutatják, hogy nem tudja ma már útját állni. Fasiszta pártok működnek, szovjetellenes katonai szövetségek alakultak, ugyanak­kor betiltották a kommunista pár­tot: csak a ti „demokráciátok” szemszögéből vizsgálva is, meg­engedhető ez? Talán Thomas Mannra emlé­keztetnélek végezetül. Jól ismer­jük híres novelláját, a Mario és a varázslót, amelyet a fasizmus ellen írt. Az olasz fiatalember el­len akar állni Cipolla, a hipnoti­zőr akaratának, de varázslóval szemben csak ezt a puszta nemz­et tudja állítani) nincs külön aka­PUTLITZ: Nem etországból—^ C Németországba lóteret —, könnyei meg csal: úigy potyogtak végig kemény katona- ábrázatán. Elvonulás után tovább totyogtunk, és a sötétség beálltai­val beérkeztünk a Jägeralleen fekvő jól ismert, sárga kaszár­nyába, hogy ott töltsük katona­életünk utolsó napjait. (2) E kijelentésének igen megőriz­tem, de ugyanakkor kis szégyen- érzet is elfogott, s mint gyermek­koromban annyiszor, most is csak az jutott estembe: »Hogy tudnál te az életben boldogulni, ha Gebhard nem állna mellet­ted?« Ezredünk másnap déltájban vonult be a potsdami helyőrség­be. 1914-ben aranyrojtos, lobogó toliforgós csákóval a fejünkön, a tetszetős sárga mellrésszel díszí­tett, ragyogó kék illánkéban büsz kén lovagoltunk ki, hiszen mi voltunk »a császár szeretett gár­dája, mely meghal, de magát so­ha meg nem adja. Hurrá!« Szír.e- hagyott tábori szürkében, ormót­lan vasfazékkal a fejünkön, mocskosán és lomposan kutya­goltunk most vissza rövid csiz­mánkban — és bizony nem hur- ráztunlc. — De nagyon búvalbéleltek vagytok — vélte hosszúra nőtt századosunk, Solms-Baruíh her­ceg, és fáradt, kesernyés mosoly­ra húzta száját. Katonai szempontból azonban az ezred rendben volt, a régi fe­gyelem még nem lazult meg. Az ezred nagyobb része markos pít- rasztfiúkból állt. A katonataná­csokba, melyeket nálunk is be kellett vezetni, csaknem kizáró­lag régi őrmestereket és hosszú ideje szolgáló őrvezetőket vá­lasztottak be, csupa végtelenül jámbor embert. A potsdami kas­tély előtti dísztéren gyorsan ösz- szegyülekezett pár száz polgár, hogy üdvözölje kedvenc háziez­redét. A kastély ablakai vakon bámultak bele a szürke, téli köd­be; ő császári felsége, aki vala­mikor innen fogadta a díszszem­léket, most bizonyára jó Koopje- kávét iddogálva élvezi Hollandiá­ban a kandalló melegét. De hegy a hagyományoknak mégis eleget tegyünk, volt parancsnokunk, von Tschirschky und Eögendorí őcábornoksága, őfelsége egykori szárnysegédje, még egyszer dísz­menetben vonultatta el maga előtt az ezredet. A vörös bort rendkívül kedvelő, öreg hadfi ­HARCOK A BERLTNI CSÁSZÁRI PALOTAÉRT A Másnap délután éppen leszere­lésünk előkészületeivel voltaink elfoglalva, amikor hirtelen riadót fújtak: — Teljes menetfelszerelésben azonnal sorakozó az udvaron! Na még csak ez hiányzott! A fegyelem azonban még mindig elég erős volt ahhoz, hogy a le­génység csaknem teljes számban felsorakozzék. — Rajokban jobbra kanyaróéi­vá — lépés nélkül indulj! Irány a pályaudvar! Egy helyiérdekű vonat már in- dulásrakészen állott, s még jófor­mán el sem helyezkedtünk, már meg is indult. Az ismert vcr.alon, Wannsee—Zehlendorf on át a potsdami pályaudvarra értünk. — Kiszállás! — hangzóit a pa­rancsszó. A máskor oly élénk, óriási cser nők most sötét és néptelen volt, a csend szinte ijesztő. Hirtelen lö­vés dördült, s csörömpöl-e hul­csak állt ott snájdig Vilmos csá- lottak lábaink elé egy első emele- szár-bajuszával — ha stentori ti ablak üvegcserepei. Yalnme- hangját kieresztette, túlharsogta lyikünk idegességében a ravasz- vele az egész bornstedü gyakor- szál játszadozott. S megint az sí

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom