Tolna Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-13 / 10. szám

- Í "f TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1960. Január 13. Afrika a függetlenség útján flz érzelmi nevelés jelentőségéről A második vi­lágháború után Ázsiához hasonló­an, Afrikában is az imperialista gyarmati rendszer szétesésének lehe­tünk tanúi. A füg­getlenségi mozgai- mak nyomására különösen az 1950- es évek közepétől az imperialista hatalmak gyar­mati birtokaik feladására kény­szerülnek. A 230 millió la kosú és kereken 3S millió négyzetkilo­méter nagyságú „fekete kontinens’' területén jelenleg 11 független állam van. Ezek a követ­kezők: Etiópia Egyesült Arab Köztársaság (Egyiptom), Gha­na, Guinea, Ka­merun, Marokkó, Líbia, Szudán, Libéria, Dél­Afrikai Unió. Két ENSZ-gyám- ság: Togo és Szo­mália, valamint a brit kormányzár alatt élő Nigéria népei is ez évben nyerik el függet­lenségüket. Rhodesia és Nyászaföld a Brit Nemzetközösség korlátozott jogú tagja, valamint a Francia Közösség 12 „autonóm köztársasága”, valójában félgyar­matai mellett, ma még 18 — kü­lönböző közigazgatási címmel fel­ruházott —• de lényegileg gyar­mati területet birtokolnak euró­pai kapitalista államok. Tanga­A IF IR lg 1KL AXT) nyika cs Uuanda-Urundi ma még brit, illetőleg belga közigazgatás alatt álló ENSZ gyámsági terü­let. Afrika területe és lakossága 1960 januárjában az alábbi kate­góriákba oszthatók: Jelmagyarázat: 1 Afrika terület. Afrika lakoss. %-ában 0/ 11 független állam 1960-ban függetlenségét elnyerő 31 41 3 ország 5 16 13 félgyarmat 18 gyarmati terület és 2 ENSZ 30 17 gyámság 34 26 A fenti táblázatból kitűnik, hogy előreláthatólag ez év végére az összterület 36 százalékán, 10,8 millió négyzetkilométeren, tehát Európával azonos nagyságú terü­leten a kontinens összlakosságá­nak 57 százaléka, kereken 130 millió fő fog — habár névleg is — az önálló államokban élni. Független afrikai or­szágok. (Évszám: füg­getlenség kivívásának éve.) 2. A Délafrikai Unió, ahol a néger lakossá­got a fehérbőrű ki­sebbség elnyomja. 3. 1960 folyamán függet­lenségüket elnyerő af­rikai országok. 4. Korlátozott autonómiá­val rendelkező fél­gyarmati területek. 5. ENSZ gyámságok. 6. Imperialista hatalmak gyarmatai. — Terra — ciusok felé fordult. Körülbelül azok voltak ők a kereskedelmi életben, mint apám a birtokos rendben, Stinnes jelleme meg többé-kevésbé megegyezett a wesendahli Schmidt földbirtoko­séval. örökké felejthetetlen marad előttem egy jelenet, mely rövid­del a Ruhr-vidék megszállása előtt játszódott le. Időközben elő­re rukkoltam a hivatali létrán: én nyitottam fel a postát, és én osztottam szét a leveleket az igaz­gatóságon. Vágyó pillantást ve­tettem ablakomból a Jungfern- stiegen nyüzsgő tömegre, s köny- nyü sóhajjal vettem hónom alá irattáskámat, hogy a beérkezett aktákat ifjabb Stinnes elé ter­jesszem. Főnököm, mint rende­sen, íróasztalánál ült, fülén a te­lefonkagylóval. Egy klubfotelra intett, hogy várjak. London volt a vohalon, kis időbe telett, míg ottani képviselője a telefonhoz jött. Élénk kontrasztképpen a kint nyüzsgő tömeghez, itt nyárs- polgárian józan volt a légkör: páncélszekrény, masszív faállvány az iratoknak, nagy földgömb, kö­rös-körül különböző térképek, hajórrfodellek, az íróasztalon csak a legszükségesebb kellékek és egyszerű keretben a felesége arcképe. Semmi több. Az egész szobában nem volt egy szál vi­rág, semmi olyasmi, ami az élet szebbjk oldalára emlékeztetett volna. Mögötte a falon apjának felnagyított fényképe, vele szem­ben Havensteinnek, a Birodalmi Bank elnökének olajportréja. Igazán nem nagy kunszt, gon­doltam magamban. Havenstei.n gortréja leleplezte a sünnesi gaz­dasági csoda minden titkát. A birodalmi bank elnöke maga ren­delkezik a birodalom pénzével és a bankpréssel; Stinnes annyi hi­telt kap tőle, amennyit csak akar, s ezzel felvásárolja az egész né­met gazdaság dologi értékeit. Pár hónap alatt a pénz annyira elér­téktelenedett, hogy a milliókra rúgó hiteleket a mellényzsebéből ki tudta fizetni, de ugyanakkor újabb milliárdos hiteleket vett igénybe. Ilyen módon a szomszé­dék kocsisa is könnyen meg tu­dott volna gazdagodni. S mialatt magamban ilyeténképpen elmél­kedtem, megkezdődött a telefon­beszélgetés. Ifj Stinnes valami izgalmasat hallott: — Micsoda, már a legközelebbi napokban? Biztos ön ebben? Kát nem lehet a franciákkal tárgyal­ni? Londonból a válasz nem na­gyon lehetett bátorító. — Fiát nem értik ott azok az urak, hogy ezzel a saját húsukba vágnak? Semmiképpen nem áll­hat érdekükben, hogy a franciáit a kontinens teljes szén- és acél­iparát a kezükbe kaparintsák!... Egy darabig most megint lon­doni képviselője beszélt. — Ez egyszerűen zsarolás! Hi­hetetlen disznóság! De még min­dig nem tudok teljesen hinni ben­ne. Ha azonban ön abszolút biz­tosan tudja... Telefonpartnere, úgy látszik, teljesen biztos vdlt a dolgában. — Mindenesetre köszönöm az információt. Nincs más hátra, öt kell diszponálnom. Holnap reg­gel újból felhívom. Egyelőre azonban ne tegyen róla említést sehol, nem szabad felidegesíteni a tőzsdét! A beszélgetés befejeződött, de Stinnes még nem tartott ott, hogy a postát átnézze. Újra a kagylót, hamburgi bankárját, Tillmannt kérte. — Figyeljen ide, kedves Till- mann űr, a tőzsde még nem nyi­tott, , ugye? Tudja még törölni tegnap esti megbízásom■-.t? Igen? Ehelyett jövő ultimóra 50 000 font sterlinget. Igen. Ha a tegnapi záróárfolyamon nem megy, meg­javíthatja. Szabad kezet adok önnek, mert szükségem van a pénzre. Ha módjában van, ossza meg a piacon; felét talán Ber­linben helyezze el, a másik felét itt és Frankfurtban, nehogy pá­nik keletkezzék. Helyes? Tillmann bizonyára kíváncsis­kodott, kérdéseket tett fel. — Dehogy, semmi különös, csak biztosítanom kell magamat egy nagyobb tranzakcióval kap­csolatban, mely ma fixirozásra kerül. Déltájban várom tehát az értesítését, ugyanakkor megkap­ja majd az írásbeli megbízást is. Ez az ügy is cl volt tehát in­tézve, most már jöhettem én az aktákkal. »Te görény — gondol­tam magamban —, te itt hazafias beszédeket tartasz, hogy micsoda disznóság a szövetségesek részé­ről, hogy kizsarolják, lehúzzák rólunk az utolsó ingünket is, s ugyanakkor a legnagyobb lelki nyugalommal spekulálsz te ma­gad a német márka romlására, hogy népünk kényszerhelyzetét kihasználva óriási üzletet köt­hess.« * (Folytatjuk.) tartott rendkívül nagy sikert ara­tott előadást az elmúlt hét pén­tekjén dr. Kábái Zoltánné, a Gyermeklélektani Intézet mun­katársa a TIT lélektani előadás- sorozata keretében. Előadásában rámutatott arra, hogy az embert nem az anyagiak teszik boldoggá, hanem érzelmi életének kiegyensúlyozottsága, és annak alapjait a nevelésnek kell leraknia. Ha valakA évekig nem hasz­nálja kezét, lábát, elsatnyul az. így lesz sívár az ember érzelmi élete is, ha gyermekéveiben nem kap szeretetet, vagy csak keve­set. »Az az ember, akit gyermek­korában az érzelmi csalódások sora ér, nem tud sohasem hinni abban, hogy valaki önmagáért érdek nélkül szereti« — mondot­ta az előadó. Az érzelmi nevelés feladata elsősorban az édesanyáké. Ezt ma sem szabad elfelejteni és ez alól az édesanyák nem mentesíthetik magukat azzal, hogy a gyermeke? anyagiakkal halmozzák el. A bo+ hóckodó, a csavargó stb. viselke­désű gyermek mögött rendszerint érzelmi sivárság áll és ez az okozója magatartásának. Beszélt az előadó a nagymama kérdésről is, amely a legtöbb családban súlyos és nyílt kérdés; A »mártír« nagymamák meg­mérgezik a család életét. Az idő­ben visszavonuló, a fiatalokat megértő nagymama viszont min­den tiszteletet és becsületet meg­érdemel és ma, amikor rendsze­rint mind a két szülő dolgozik; szinte nélkülözhetetlen a család­ban. Felhívta az előadó a jelenlevő­ket, hogy tegyék ünnepélyessé, meghitté azt az időt, amíg a csa­lád együtt van. örüljünk annak; ami gyermekeinkben jó és nevel­jük őket sok türelemmel, megér­téssel. szeretettel: ez a boldog­ság titka. IL—TL Husek Rezső a Szekszárdi Liszt Ferenc Zene­iskola művész-igazgatója szomba­ton este élénk érdeklődés mellett tartotta meg házihangversenyét, amelynek műsoján jobbára Liszt­művek szerepeltek. A házihang­versenyen Polgár Margit (zon­gora) és dr. Erdélyi János (he­gedű) is közreműködtek. Itt jegyezzük meg azt, hogy Flusek Rezső január végén önálló estet ad a zeneiskola nagytermé­ben. A hangverseny műsorának első felében Bach János Sebes­tyén: Chacon-ja és egy-egy Mo­zart, illetve Beethoven szonáta kerül előadásra, szünet után pe­dig csupa Liszt-műveket hallha­tunk majd. A házihangverseny sikere arra enged következtetni, hogy a janu­ár végi Husek-hangverseny ritka zenei élményt ígér. Ismét ébredezik álmából a vi­dék is. Tamásiból befutott az első idei meghívás is. Husek Re­zső elfogadta a meghívást és való­színűleg még a szekszárdi hang­versenye előtt mutatja be majd Tamási zenekedvelő közönsége előtt új műsorát. Itt említjük meg végül a zene­kedvelőknek, hogy újra Magyar- országra érkezik 1960-ban Ric- cardo Odnoposoff hegedűművész és Jan Marie Darré francia zon­goraművésznő, akik az 1947—49- es hangversenysorozatban nagy­sikerű hangversenyt adtak Szek- szárdon. Jó lenne őket ismét meg­nyerni egy szekszárdi szereplésre; O I. Hol lehet pénz nélkül értékes tárgyakat nyerni? Pajtások figyelem I A Baranya—Tolna megyei MÉH Vállalat 1960 január 10-én indítja be „Tárgynyeremény" jegyek terjesztését. Húzás 1960. április 20-án a megyei úttörőházban. Nyerni lehet: Villanyvonatot. Fényképezőgépet. Világvevő rádiót. Postatakarék betétkönyvet, 50, 100, 200 Ft be­téttel és még sok értékes tárgyat több ezer fo­rintos értékben. Gyűjtsétek a hulladékot, lakásban, padláson, udvaron és adjátok át a legközelebbi MÉH-telepen. Ellenérté­két készpénzben megkapjátok. Ezen felül kaptok egy db „Tárgynyeremény” jegyet, ha átadtok: 15 kg ócskavasat, vagy 10 kg papírhulladékot, vagy 5 kg rongyhulladékot, vagy j 1 kg fémhulladékot, vagy 2 kg szőrt, vagy 2 kg tollat, vagy 50 dkg emberhajat. : (24) ■;! IOIOIOIOIÓIOIOIOIOIOIOIOIOIOIC

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom