Tolna Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-07 / 5. szám

I960. Január. 7. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 3 A termelés pártellenőrzése a Bonyhádi Cipőgyárban Sokat fejlődtek a kisipari szövetkezetek az elmúlt esztendőben A termelés pártellenőrzésének nagy jelentősége van az üzemi pártszervezetek munkájában. A szocializmus építésének sikere nem kismértékben attól függ, hogy milyen ütemben bővül az anyagi javak termelése. Nem vé­letlen tehát, hogy a szocializmust, a kommunizmust építő országok kommunista pártjainak munkájá­ban jelentős helyet foglal el a ter­melés pártellenőrzése. Ipari üzemeink pártszervezetei általában élnek is az ellenőrzési jogaikkal, azonban sok üzemi pártszervezet helytelenül értelme­zi a termelés pártellenőrzésének fogalmát. Munkájukat leszűkítik az igazgatók, a műszaki vezetők beszámoltatására. Ez igen fontos, de csak egy része a termelés párt­ellenőrzésének. A másik helytelen gyakorlat az, amikor a termelés pártellenőrzé­sét úgy értelmezik, hogy átveszik a gazdasági vezetés feladatait. A pártellenőrzés lényegében tömegellenőrzést jelent, amely segíti a gazdaságvezetést, a tervek végrehajtására mozgó­sítja a dolgozókat. A terme­lés pártéi! enőrzése a gazda­sági és a politikai munka he­lyes összekapcsolását jelenti. A pártvezetőségek újjáválasztá- sa során az idősebb és régi párt­vezetőségi tagok mellett fiatalokat is beválasztottak a pártvezetősé­gekbe. A Bonyhádi Cipőgyárban például az újonnan'megválasztott párttitkár, Gyurkovics Lajos elv­társ is fiatalember, de mint jó szakmunkás, megvan a tekintélye a dolgozók előtt, akik segítik ab­ban, hogy a pártszervezet mint a termelés motorja betöltse az üzem ben feladatát. A PÁRTSZERVEZET TÁJÉKOZOTTSÁGA Gyurkovics Lajos elvtársnak, de a pártszervezet többi tagjának is jó kapcsolata van a dolgozókkal. A pártvezetőség idősebbjei, Kovács József és Kolpek Lajos elvtársak évtizedek óta dolgoznak a cipő­gyárban. Mint régi mozgalmi ta­pasztalatokkal rendelkező elvtár­sak, sokban segítik a fiatal párt­titkár munkáját. A cipőgyár üze­mi pártszervezetének kilenc veze­tőségi tagja van. Beválasztották a pártvezetőségbe Nagy Dénes elv­társat, a gyár igazgatóját is, aki ugyancsak segíti a pártszervezet munkáját mind szakmai, mind po­litikai vonatkozásban. A párttit­kárt rendszeresen meghívják a műszaki konferenciákra, s így közvetlenül is figyelemmel tudja kísérni a termelés mennyiségi és minőségi mutatószámait. 1959-ben 774 000 pár cipőt gyártottak, 1960- ban pedig a tervek szerint közel egymillió pár cipőt kell legyárta­niuk. Ebből adódik a feladat, hogy már az év elején a megnövekedett tervek végrehajtására kell moz­gósítani a dolgozókat. A DOLGOZOK BEVONÁSA A TERMELÉS PÁRT- ELLENŐRZÉSÉBE A cipőgyárban 12 pártbizalmi és 16 szakszervezeti bizalmi segíti a termelés pártellenőrzését a kü­lönböző üzemrészekben. A bizalmi hálózat jól dolgozik és mint új módszert, bevezették a termelési értekezletek megtartása előtti cso­portos megbeszélést. A gyakorlat igazolta e módszer helyességét. A termelési értekezleten azóta a dolgozók bátrabban beszélnek a nyilvánosság előtt is azokról a termelést érintő problémákról, amelyekről azelőtt csak maguk között beszélgettek. Az évvégi lel­tározás előtt is tartottak csoportos megbeszéléséseket, s ez nagyban elősegítette az egyébként aprólé­kos munka, a leltározás gyors le­bonyolítását. A pártszervezet jól kihasználja a dolgozók mozgósításának egy igen jól bevált eszközét is, A POLITIKAI AGITÁCIÓT. A pártvezetőség tagjai és az akti­visták rendszeresen és sokat fog­lalkoznak a dolgozókkal. így szervezték meg a pártkongresszus tiszteletére a szocialista munka­brigádokat. Kezdetben három üzemrészben volt ilyen szocialista brigád, később tizenegyre emelke­dett e brigádok száma, amelyek valóban méltóak a szocialista munkabrigád elnevezésre. Mun­kájuk nyomán javult a minőség, ezen kívül nagy szerepük van a dolgozók magatartásának javítá­sában is. T. I. fiatal munkásról az­előtt úey beszéltek, mint szerte­len, hangulat-emberről. Amióta a szocialista munkabrigád tagja, jól dolgozik és magatartásában is so­kat változott. A szocialista brigádok a terme­lő munka, a minőség javításán kí­vül foglalkoznak a dolgozók szak­mai továbbképzésének fontossá­gával is. Eddig 105 dolgozó vesz részt a szakmai továbbképző tan­folyamon, hogy tudásukat gyara­pítsák. A termelés pártellenőrzése a taggyűlések napirendjén is több­ször szerepe], de a legutóbbi veze­tőségi ülésen is napirendre tűz­ték, amikor a pénzügyi terv telje­sítését vizsgálták meg a gyár fő­mérnökének és a főkönyvelőnek .bevonásával. Harminchat kisipari termelő­szövetkezet működik Tolna me­gyében. Ez a 36 szövetkezet az elmúlt esztendőben jelentős fej­lődésen ment keresztül. A fejlő­dés megmutatkozik csaknem min­den területen. Számszerűleg is gyarapodott a szövetkezeti moz­galom, 1959-ben két új kisipari szövetkezet alakult, a Zombai Építőipari és a Tamási Építőipari Szövetkezet. De a fejlődés lemér­hető más vonalon is. Bővítette új üzemházát a Bony­hádi Ruházati KTSZ. Uj irodahá­zat épített a Döbröközi Vegyes KTSZ, új üzemházba költözött a Dombóvári Faipari KTSZ. E há­rom szövetkezeten kívül üzemhá­zat vásárolt az I regszemcséi Ve­gyes KTSZ, a Tolnai Asztalos KTSZ, a Tolnai Építőipari KTSZ, a Szekszárdi Fodrász KTSZ, bő­vítette üzemházát a Pincehelyi Vegyes és a Tolnai Ruházati KTSZ, megkezdte egy korszerű üzemház építését a Tolnai Fém­ipari és Szerelő KTSZ. Most van folyamatban üzemház vásárlása a Paksi Cipész KTSZ-nek. A múlt esztendőben kezdte meg működé­sét a Bátaszéki Építőipari KTSZ kezelésében a megyei faipari szá­rítóüzem, amely a legkorszerűbb Megkísérlik elérni az óceán legmélyebb pontját Az amerikai haditengerészet két tudósa közölte, hogy 1960-ban a »Trieste« nevű merülési gömb­bel megkísérlik 11 400 méter mélységbe lejutni. A »Trieste«, mint ismeretes, 1959-ben több HAZA AKAROK MENNI Kettő itthon van, egy, a legidő­sebb disszidált. Az anya, az édesanya megöre­gedett. Az idő eljárt felette, a sok munka is meggyötörte, hiszen az apa korán meghalt és rá maradt a három gyermek nevelésének ezernyi gondja. Nem sokkal a háború után disszidált a legidősebb gyerek. Még legény volt és nem is tudni, hogy tulajdonképpen mi miatt ment külföldre. Az anya azóta hol őt siratja, hol a két itthon maradt gyerme­kének örül. Ezek így közben fel­nőttek, mindegyik megtalálta a számítását az életben. Megháza­sodtak, gyermekük született. Az anya most már unokákban is gyönyörködhet. Hol az egyik fiá­hoz látogat el, hol a másikhoz. A disszidált fiáról is érkezett néha-néha hír. Ezek hol meg­nyugtatóak, hol kétségbeejtőek voltak. Először azt írta, hogy megnősült. Nos, ez jó — gondol­ta az anya — talán révbe jutott, ha nincs is itthon, mert már a nősülésre is mert gondolni. Az­tán, amint az lenni szokott, fény­képet kapott, amely egy újszülöt­tet ábrázol. Helyes gyermek, éde­sen mosolyog, de sajnos, nem lát­hatja: ennek országhatárok áll­ják útját. Hosszú hallgatás kö­vetkezik, majd pedig megválto­zik a levelek hangja. Az anyai szív mindent megérez: itt vala­mi nincs rendben. Csakugyan. Az ismeretlen asz- szonyka, disszidált fiának a fele­sége szomorú hírt közöl: elváltak! Nem érti. Levélben nem lehet megmagyarázni az ilyen dolgo­kat. Aggódik fia után, siratja, és az utolsó fillérét is elküldené ne­ki, hogy segítsen, lemondana min denről, csak jönne haza és érez- né jól magát, lenne ő is boldog, mint a másik két fin. Éjszakákat gyötrődik, hánykolódik álmatla­nul. Hasztalan. Most már újabb hírek sem érkeznek: hónapok múlnak el és nem jön levél. Minden héten ír, ha csak né­hány sort is: »Fiam, válaszolj! Élsz? Beteg vagy? Éhezel? Vagy annyira jól megy sorod, hogy már az anyádról is megfeledke­zel?« Válasz nem jön. Gyerünk a nemzetközi szervezetekhez, hátha azok adnak majd valami hírt. Váratlanul levél érkezik a fiá­tól. Gyors, kapkodott írás. Azt írja, hogy nincs semmi baja, jól van, csak pillanatnyilag nem tud­ja, hol telepszik le véglegesen. A levelet nem a régi címről, hanem egy egész más helyen adta fel. A levél ismét ezernyi gondot, töprengést okoz. »Nem, ebből a levélből egy szó sem Iahet igaz. Ez a gyerek nem ír őszintén a sorsáról. Sokat szenvedhet sze­gény ott kint idegenben, otthon nélkül. Talán már ezerszer is megbánta, hogy itthagyott. Most biztos nincs, aki olyan szépre ki­vasalná az ingét, mint én szok­tam és biztos nem ülhet mindig pontos időben a terített asztal­hoz, amint azt itthon tehette«. Most már a tulajdonképpeni cí­mét sem tudta, ahova egyáltalá­ban írhatott volna neki. Ezután pedig évek múlnak el, de levél nem érkezik. Vigasztalódik itt­honi gyermekeiben, unokáiban. Hosszú idő után végre levél érkezik. Szokatlan a hangja, de ismerős az írás. A fia írta: »Most már nem tudok tovább hallgat­ni. El kell mondanom mindent. Haza akarok menni, mert itt nem bírom tovább. Kérem, édes­anyám, amit csak tud, tegyen meg értem, segítsen, hogy haza mehessek. És bocsásson meg azért, hogy annyi mindent eltit­koltam és hazudtam. Nem mer­tem bevallani, hogy minden gon- ceiatom ez: haza, haza és haza«. B. F. A termelés pártellenőrzése nagy körültekintést és sokoldalú mun­kát, kíván. A Bonyhádi Cipőgyár­ban kommunista becsülettel és a gazdaság és a műszaki ismeretek elsajátításával igyekeznek jól megoldani ezt a nagy és felelős­ségteljes feladatot. P.-né mint öt kilométer mély merü­léssel új világrekordot ért el. A tudósok a Csendes-óceánban lé­vő Mariana-árokba akarnak le­merülni, amely állítólag az óceá­nok legmélyebb pontja és Cuam- szigettől 200 mérföldre délnyu­gatra húzódik. PUTLITZ: Nem etor szagból—^ C Németországba (5) így alakult a sorsa a többi An­nának és Bilinek, a többi Hein- richnek és Ottónak Laaskéban; ehhez hasonló sorsot szánt nekem is az apám. Nem, ezt minden esz­közzel meg kell akadályoznom. Mindennek ellenére helytelen volt úgy Vélekedni papáról, mint holmi kegyetlen és brutális zsar­nokról. Ellenkezőleg, saját magá­val a legkevésbé törődött, minden gondolata a gazdaság és a család­ja körül forgott. Papa kifejezet­ten jóakaratéi önkényúr volt, s biztos vagyok benne, hogy a te­hénistállóban folytatott beszélge­tés után egy héttel Anna kály­hája már nem füstölt. Ezt el kell ismernem, le a kalappal! De hogy ebbe a rendszerbe én is beillesz- Ikedjem, ez ellen fiatalkorom óta [leküzdhetetlen ellenszenvet érez­tem. Egy este aztán mégis sor ke- 'rült erre az elkerülhetetlen be­szélgetésre. A kicsiket — Arm- igard húgomat és a még csak ti- jzenkét éves Walíert — már lefek­tették, mi, a két nagy, apám szo­lbájában a nehéz tölgyfaasztalnál jkörülültük a lámpát. Papa komo­lyan fogta fel ezt a jövőnkre vo­natkozó beszélgetést. Nem só­ikat teketóriázott, röviden és ve­lősen közölte velünk, hogy máris (összeköttetésbe lépett két derék .földbirtokossal, akik elvben kész­nek nyilatkoztak minket gyakor­noknak felvenni. Gebhard egy Elba-vidéki birtokra kerülne, ahol főképpen állattenyésztéssel foglalkoznak, én meg Berlin kö­zelében egy másikra, mely rend­kívül intenzív szántóföldi gaz­dálkodása révén kiváló hírnévre tett szert. E kombináció által ké­sőbb igen jól kiegészííenők egy­mást, mert nálunk állattenyész­téssel is foglalkoztak, szántóföldi gazdálkodással is. Az egyedüli hátrány az volt, hogy egyik bir­tokon sem volt szeszfőzde (ná­lunk kettő is volt, egyik Lar.ské- ban, másik Putlitzban), de hát ezt majd utólag pótolhatjuk. Papa tehát elmondta a magáét, és meg kell adni, rossznak nem volt mondható a terve. Cebhard, gyakorlati és probléma nélküli ember létére, ezt a döntést ma­gától értetődőnek fogadta el. So­ha mást nem is várt, és éppen az állattenyésztés volt az a terü­let, amelyhez különös érzéke is volt, és amelyhez mindig vonzó­dott is. Én azonban nem tudtam és nem is akartam olyan egyszerűen beadni a derekamat. Minden bá­torságomat összeszedtem: — Papa — kezdtem t—, tulaj­donképpen te még olyan fiatal vagy. Sok, sok év elmúlik meg addig, míg nekem Laaskét át kel­lene vennem, és én annyi min­denfélét szeretnék még tanulni. berendezéssel felszerelve biztosít­ja a faanyagok szárítását a me­gye kisipari szövetkezetei részére* hogy ezzel is javítsák a bútorok minőségét. Több szövetkezet gyarapodott különböző járművekkel. Uj teher­gépkocsit vásárolt a Paksi Építő­ipari KTSZ, használt teherautót vásárolt a Faddi Vegyes és a Pin­cehelyi Vegyes KTSZ, a Dombó­vári Építőipari, a Bonyhádi Épí­tőipari és a Gyönki Építőipari KTSZ, új személygépkocsit a Bonyhádi Ruházati KTSZ, a Dom­bóvári Vasipari KTSZ, a Dom­bóvári Vegyes, a Dunaföldvári Cipész és a Tolnai Ruházati KTSZ, valamint a Paksi Cipész KTSZ. A gépesítés terén is komoly be­ruházások történtek. Többek közt öt betonkeverőgéppel gyarapod­tak a megye kisipari szövetkeze­tei. Beszereztek a szövetkezetek egy politúrozó gépet, egy nagy­méretű bőrhasítót, több kisebb bőripari kombinált gépet és fa­ipari gépet. A beruházások ösz- szege a múlt évben megközelí­tette a hatmillió forintot. Minden beruházás azt célozta a szövetkezeti ipar fejlesztésében, hogy a szocializmus gazdasági alaptörvényének megfelelően to­vább javítsuk és bővítsük a la­kosságnak áruval és különböző szolgáltatásokkal való ellátását. Az idei évben az eddigieknél nagyobb feladatok állnak a kis­ipari szövetkezetek előtt. A párt- kongresszus határozatainak meg­valósítása érdekében tovább Kell fejlődniük a megye kisipari szö­vetkezeteinek. Növelni kell a szö­vetkezeti árutermelést, javítani a termékek minőségét, bővíteni a választékot és fokozni a lakosság részére történő szolgáltatásokat. E feladatokat úgy kell megolda­ni, hogy a minőség állandóan ja­vuljon és az árak csökkenjenek. Pollák Andor KISZÖV osztályvezető Papának elvben semmi kifogá­sa nem volt ez ellen. Nemcsak azért, mert ismerte a hajlamai­mat, de mert maga is helyeselte, hogy egy földbirtokos ne marad­ion meg egyoldalú gazdálkodó-' nak, amilyen ő maga is, hiszen már huszonhárom éves korában végleg letelepedett Laaskéban. Valóban — mondotta —, nem lenne ártalmamra, ha más ágak­ban is képezném magam, min­denekelőtt a kereskedelmi és a bankszakmában, melyek tőle tel­jesen távol álltak. —- De erre később, is lesz még időd — vélte papa. — Pár év múlva kedvedre studirezhaísz és csavaroghatsz a világban. De előbb ki kell tanulnod a mező- pedarág minden csinját-binját. Ez az alap, és ezt csak fiatal kor­ban szerezheti meg magáinak az ember. Minél idősebb Valaki, an • rál nehezebben megy. Később még mindig elmehetsz valame­lyik egyetemre. Legjobb volna talán Göttingenbe. Elsősorban annak kiváló a mezőgazdasági fa­kultása, másodszor meg ott állo­másoznak a szászországi poro­szok, nagyon rendes társaság, ott majd megtanulod az igazi jó mo­dort. Szentséges ég! Ha csak rágon­doltam ezekre a szászországi po­roszokra, már rosszul éreztem magam. Az a diák-szokásjog szén tesítette undorító ivászat, melye­ket már a potsdami tiszti lako­mákon is utáltam, és az o’: az ar­rogáns, pökhendi fickók, akik arcukon kardpárbajok emlékei­vel, kidülleszfeít mellel knrzóz- tak! Nem hellett másra gondol­nom, csak például Jochen nagy­bátyámra vagy a göttlngcnj szá­szok má«, hozzá hasonló f-’íttval- l odolt, kitenyésztett pé1 "nyál­ra, akik minden mondatukat

Next

/
Oldalképek
Tartalom