Tolna Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-05 / 3. szám

1DC0. január. 5.

TOLNA MEGYEI NEPCJSAG

Szép csúcstermés volt 1959-ben atlétikában

rálátásra adnak okot a jövőíe nezve is. Elsősorban Hamar MáSzekszárdi Dózsa 35. (Győrffy Mária 33,47, 1954.).

A minap írott cikkünkben nem győztünk lelkendezni amiatt, mert az elmúlt esztendő szép fejlődést hozott a megyei atlétikai életben. Különösen férfi atlétikáik fejlődött erőteljesen.

A fejlődést az elmúlt esztendőben elért csúcseredmények is élénkén mutatják. Nem kevesebb, mint.nyolc ifjúsági és hét felnőtt csúcseredmény született és ez a felsorolás még nem is teljes, •mért az atlétikai szövetség a legjobb eredmények felsorolásában idén csak az egyéni eredményeket tüntette fel, a váltó eredmények nem szerepelnek az eredménylistán. (Remélhetőleg a leg- ' .jobb váltóeredmények összeállí- '■ fása is megtörténik majd.) De más vonatkozásban sem teljes a lista, hiszen egy év folyamán több alkalommal is változhatott a‘ csúcseredmény, mi azonban csak egyszer hasonlítottuk össze .■ az idei legjobb eredményeket a <• csúcslistával.

Az 1959-es esztendőnek kétségkívül egyik legrobbanóbb tehetsége Kosztolányi Gyurka volt. öt. azonban mégis hiába keres- - sük a csúcslistán. Bármennyire jó eredményeket is ért el, ugyanis az elmúlt esztendőben Dörnyei Ágostonnal mégsem tudta még, felvenni a versenyt és az ő általa tartott csúcsokat eddig még nem sikerült megjavítania. Ami késik azonban, az nem múlik.

Azt is örömmel kell megállapítanunk, hogy az elért csúcsok, egy-lcét kivételtől eltekintve, de-!

A Tolna megyei Ifjúsági Sport- bizottság 1959-es évben egyik leg- ■ fontosabb feladatának tekintette a megye sportlétesítményeinek épí- cését és a meglevő létesítmények ' felújítását, korszerűsítését. Tolna megyében a sportlétesítmények egy része elhanyagolt állapotban volt. A megyei ISB a megyei TST- vel közösen felhívást intézett a . megye általános, középiskolai, községi és szakszervezeti sportköreihez, hogy minél több létesítményt építsenek korszerűsítsenek társadalmi összefogással.

Nagy visszhangra talált a felhívás. 1959-ben sok korszerű létesítményt építettek az általános, középiskolák, valamint a különböző típusú sportkörök. A járási pártbizottságok és a járási tanácsok igen nagy anyagi segítséget adtak az építkező sportköröknek. A- legjobb eredményt a szekszárdi járás érte el, ahol két számottevő létesítmény épült (Bátaszé- kén fedett lelátó, Tengelicen új Öltöző.)

•Járásonként elért eredmények: Bonyhádi járás: társadalmi munka értéke 31 800 forint, a helyi szervek anyagi támogatása 4700 forint, megvett építési anyagok értéke összesen 16 150 forint. Paksi járás:'társadalmi munka értéke 61 100 forint, helyi szervek anyagi támogatása 611 000 forint, felhasznált építési anyagok értéke 47 927 forint. Gyönki járás: társadalmi munka értéke 0000 forint, helyi szervek anyagi támogatása 030 forint, megvett építési anyagok ér teke 300 forint.

Tamási járás: társadalmi munkaértéke 13 900 forint, helyi szervek anyagi támogatása 3000 forint, felhasznált építési anyagok értéke 1000 forint. Szekszárdi járás: társadalmi munka értéke 219 268 forint, helvi szervek anyagi támogatása 253 289 forint. Felhasznált építési anyagok értéke

riára, Török Máriára, Garbacz Ferencre, Jászberényi Józsefre, Pfund Jánosra, Reha Józsefre, Doszpod Andrásra, Bakó Ferencre gondolunk, ugyanakkor viszont Szabó Miklós ősztől kezdve már pécsi versenyző lett. Bármennyire is fáj az elvesztése, bízunk abban, hogy Pécsett még inkább kibontakozik majd a tehetségé.

Itt említjük meg azt is, hogy a szövetségi nyilvántartás szerint Bakó Ferenc gerelyhajításban elért idei eredménye felnőtt csúcs- eredmény is. A mi nyilvántartásunk szerint azonban 1952-ben Lukács János tamási versenyző 57,20-at hajított (a most pécsi színekben versenyző már 70 méternél tart) és így ebben az összeállításunkban Bakó Ferenc eredményét csak ifjúsági csúcsként tartjuk nyilván.

E bevezető után lássuk most már a csúcsokat is. Zárójelben az előző csúcseredményt tüntettük fel a versenyző nevével, eredményével és a "I az évszámmal, amelyben eredményét elérte.

Ifjúsági nők:

100 m: Hamar Mária, Szekszárdi Dózsa 12.8. (Szüle Ágnes 13.—, 1953.)

200 m: Hamar Mária Szekszárdi Dózsa 27.',. (Szüle Ágnes 27.8, 1951.)

Diszkoszvetés: Török Mária,

203 118 forint. Dombóvári járás: a társadalmi munka értéke 31 700, helyi szervek anyagi támogatása 7200, a felhasznált építési anyagok értéke 5000 forint, összesítve:

A hat járásban végzett társadalmi munkák értéke 363 868 forint. A helyi szervek anyagi támogatása 336 839 forint, a felhasznált építési anyagok ér teke 273 495 forint.

A Megyei Ifjúsági Sportbizottság elnöksége a legtöbb és legjobb társadalmi munkát végző sportkörök részére a megyében összesen 42 000 forint értékű sportfelszerelést osztott ki. •

Ifjúsági férfiak:

800 m: Garbacz Ferenc, Szekszárdi Dózsa 2.00.3. (Földi Imre 2:01.6, 1955.)

1500 m: Garbacz Ferenc, Szekszárdi Dózsa 4:15. (Garbacz Ferenc 4:16.2, 1958.)

3000 m: Pfund János, Bátaszé- ki VSK 9:53. (Eddig nem tartottak nyilván csúcsot.)

Súlylökés: Reha József, Duna- földvári SE 13.33. (Zagg László 12,64, 1953.)

Gerelyhajítás: Bakó Ferenc,

Szekszárdi Dózsa 56,56. (Bakó Ferenc 55,44, 1958.)

Felnőtt férfiak:

800 m: Garbacz Ferenc. Szekszárdi Dózsa 2:00.3 (Földi Imre 2:01.6, 1955.)

1500 m: Jászberényi József, Dunaföldvári KSK 4:,10.7. (Lő- rincz Gyula 4:11.—, 1956.)

3000 m: Jászberényi József, Dunaföldvári KSK 9:23.—. (Ebben a versenyszámban a szövetség eddig nem tartott nyilván csúcsot.)

200 m gátfutás: Szabó Miklós, Szekszárdi Dózsa 26.1. (Varga István 27.6, 1953.)

Magasugrás: Szabó Miklós.

Szekszárdi Dózsa 186. (Szabó Miklós 184, 1958.)

Diszkoszvetés: Doszpod András, Szekszárdi Dózsa 40,06. (Kiss László 38,80, 1953.)

összesen tehát négy női, tizenegy férfi, nyele ifjúsági és hát felnőtt csúcseredmény a termés, amelyből tizenegy szekszárdi, három dunaföldvári és egy báta- széki versenyző nevéhez fűződik. Hamar Mária adta át a múltnak, a legrégibb csúcsot, a női 200 méteres síkfutásban, saját csúcsát javította viszont meg Garbacz Ferenc 800 méteren. Bakó Ferenc gerelyhajításban és Szabó Miklós magasugrásban. Lekerültek a csúcslistáról egyes versenyszámokban olyan versenyzők, mint Szüle Ágnes, Győrffy Mária, Földi Imre, Zagg László, Lőrincz Gyula, Varga István, Kiss László, akinek a neve c.nnrk idején fogalom volt és bizonyos vonatkozásban még ma is az.

Ezek a körülmények is a fejlődést igazolják, amelyek örömmel tölthetik el a megye sportrajongóit, különösen az atlétabarátokat.

Ahol király a középcsatár...

Dr. Herbert Tichy osztrák író és tudós most érkezett visz- sza hathónapos kutató útjáról, amelynek során megjárta a Karakorum hegység es a Ilintalaja. keleti részét. A vállalkozó szellemű utazó egyedül mászott meg több, hétezer méternél magasabb hegycsúcsot, meglátogatta a Pakisztán északi részsben fekvő Diril Chitral és Szvad félfüggetlen hercegségeket és Nepált.

Az egyik hercegségben egy 2500 főből álló törzsre bukkant, a kafirokra, akiknél még nem járt misszionárius és c.z istenek afféle demokratikus kormányzásában hisznek. Imádják a mezőgazdaság istenét, a háború istenét, sőt a törzsfönök istenét is.'

Nepálról elmondotta, hogy a Magyarország területénél jóval nagyobb méretű királyságban a kormány legfőbb pénzforrásai a ú000 méteren felüli hegycsúcsok és a jetik. Minden hegymászó expedíciónak ugyanis kb. 1000 dollárt kell fizetnie az engedélyért, tekintet nélkül az elért eredményekre. Amerikai milliomosok viszont óriási ösz- szegeket fizetnek évente csak azért, hogy felkutathassák a legendás hírű havasi embert. A jetiket ugyan még nem találták meg, de szőrme maradványokért, —• csontokért — és egyéb állítólagos nyomokért a hóbortos amerikaiak már rengeteg pénzt hagytak ott.

Néhány évvel ezelőtt a királyt, mint valami ritka vadat, még aranykalitkában tartották fogva és az ország igazi ura a miniszterelnök volt, akinek hivatala öröklődőit. Az 1951. évi forradalom alapos változást hozott ezen a téren. Ma a nepáli uralkodó annyira népszerű, hogy amikor a »királyi futballcsapat« a »m-niszterelnökségi csapat« ellen játszott, maga a király volt a középcsatár.

Nagyrészt társadalmi munkával 975000 forint értékű sportlétesítmény építése és felújítása történt meg

Egy 130 évvel ezelőtti népszámlálás Madócsán

Bizonyára mindenkit érdekelnek a régi, letűnt idők eseményei, miként éltek egykor az emberek. Nos, nem kell mást tenni, csak ellátogatni Szekszárdon a Megyei Levéltárba, s máris választ kaphat az érdeklődő, kíváncsiságát kielégítheti:

Egy délután, és én is 130 esztendőt »ugrottam« vissza a múltba dr. Hadnagy Albert, a levéltár vezetője segítségével. Jólértesült- ségünket mindketten ebből az időből, Vörösmarty barátjának Egyed Antal dunaföldvári plébánosnak köszönhetjük. Akkoriban a megye valamennyi községébe küldetett egy-egy körlevelet, s arra válaszok is érkeztek. Csak az a sajnos, hogy a válaszoknak csak a fele — mintegy félszáz — maradt ránk. Még így is értékes, s úgy látszik országosan is egyedülálló lelettel van dolgunk.

A paksamétából éppen a Mado- csáról küldött válaszok akadtak a kezembe. E válaszok feleletet adnak arra, hogy »A lakosok mikor szállották meg ezen helységet?«, "Milyen népek lakják« stb.

Ezek nem is olyan érdekesek, mint inkább egy következő: "Ki a földesura?« Erre 1829. június 14-én Csepreghi Mihály és esküdt társai csak így tudtak válaszolni’

"A Száraz família, de több ágazatokat számlálnak, s azt nem tudják, mert a méltóságos família gondviselőjétől, a Bölcskén lakó Vizcr János úrtól ki nem nyerhetém«.

Lám még uraikat sem ismerték a lakosok, akik pedig szipolyoz- ták s minden lehető keresettől is elütötték őket. Erre bizonyíték egy másik válasz: »Milyen a földje? Elegyes? vagy Róna, Homokos vagy vizenyős, Termékeny vagy sovány. Szántóföldjei és rétjei nincsenek e kitéve a zápor által történni szokott elöntésnek és kimosásnak?« (Eredeti helyesírással.)

A kérdésre íme a válasz:

»Ezen helynek földje Róna és vizenyős nem hegyes és homokos és ha a minden esztendőnként kiöntő Duna árjai engednék jó és termékeny lehetne: de szomorúan tapasztalják a lakosok nagyobb részben, hogy amit aratni kellénc azt a halak legelőjévé lészen és mivel idegen árendások bírják a földesuraságoktól árendába a halászatot a szegény megkárosodott lakosoknak a vetéseiben legelő halakból sem szabad részesülni.

Hogy hát a lakosok e részben kárvallásaikat orvosolhassák, kénytelenek két s három mért- földnyi távolságra lévő pusztákon sok terhes szolgálatok tétele mellett szántogatni és élelmeiket idegen határokról bészerezni. A kaszáló rétjei is ki vágynak a Duna árjainak tétetve.«

Mindezzel az urak nem törődtek. De mással sem, ez kiderül egy másik válaszból:

»Ezen helységben valamint sem fabrika, sem oskolák, sem posta, sem patika, sem Só tisztség, sem közkórház, sem fakereskedés, sem rév nincsen«.

De orvos, kórház patika minek is lett volna, derül ki egy másik válaszból:

»Orvosa nincsen ezen helynek. A lakosok sem élnek közönségesen orvossággal, hanem csak akkor van orvosra szükségük, ha közülük valakinek keze, lába, vagy más tagja valamely szerencsétlen esésben megtörik«.

S végül a derék krónikás igen diplomatikus válasza arra, hogy: »Milyen indulatúak? Szelídek, szilajok, békességesek vagy pert szeretők, engedékenyek vagy makacsok?«

Nos. ei’re egy vén bürokrata sem tudott volna különb választ adni. íme:

»Indulatukra nézve átalyában el lehet mondani a lakosok felöl, hogy szelídek, békességszerető!: és engedékenyek, habár találtatnak is közöttük csekély számmal ellenkező indulatúak is, mert nincs olyan hely az, hol a jónak ellenkezője ezen a világon nem találtatna.«

(SZ)

A technika áldásai és a panaszok

A XX. századot méltán nevezik a technika századának. A kezdetleges "ördögszekér«-ből ebben a században fejlődtek ki a gépkocsicsodák — mennyi bámulója volt az ipari vásáron a szovjet "Si- rály«-nak és a »ZIL lll«-esnek! —, a múlt század pöfögő gőzmozdonyai, zötyögő vicinálisai helyett 120 kilométer sebességgel rohannak a Diesel-vonatok. A repülőgépek .. .? Elég, ha a TU—104-re, vagy a TU—114-re gondolunk... A harcigépek pedig már 2000 kilométernél nagyobb sebességgel hasítják a levegőt. Elindult útjára az első atommeghajtású jégtörő hajó. A színház előadásait, a sportpályák izgalmas mérkőzéseit odavarázsolja szobánkba a televízió ... És fényképeket láttunk a Hold eddig még ismeretlen túlsó oldaláról. Az űrben mesterséges holdak keringenek ...

Ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor a közelmúltban elolvastam Sütő Sándorné levelét, amit Szerkesztőségünknek küldőit.

»Egy hét óta mint helyettes dolgozom a lápafői fiókpostán. A hivatali helyiség olyan sötét, hogy borult időben napközben is két lámpát kell égetni. Petróleum ez idő szerint itt nem kapható ... A községben 1953 óta villanyvilágítás van — csak a postán nincs, ahol komoly, felelősségteljes munka folyik. A fiókposta vezetője a villanyt már több mint két hónapja beszereltette a lakásába —

de ki tudja, mi okból — nem kötik be a hálózatba« — írja Sütő Sándorné.

Szóval, ami azt illeti, a technika vívmányait egy kicsit szélesebb körben is el lehetne terjeszteni. Mert nemcsak Lápafőn nincs villany a postán. Aki sokat és sokfelé utazik, láthat még vasútállomásokat — illetve megállókat —, amelyeken nincs villanyvilágítás. Amikor közeledik a vonat, a váltókezelő mepgyújtja az állomásépület előtt álló egyetlen olajlámpát, berobog a vonat, az utasok átbukdácsolnak a síneken és... emlegetik a technikát.

Szóval, akárhogyan is van, nehéz elképzelni postát, vasútállomást villany nélkül akkor, amikor előtte az utcán, vagy a közelben vagy száz méterre húzódik a vezeték ...

8. I.

— Angliában felemelik a rnozi- helyárakat. Az Associated Bri ish Cinemas és a Rank OrganisaFCb bejelentette, hogy január 10-f! -t filmszínházak nagy részáb-n emelik a helyárakat. A kát vállalat közös nyilatkozatában harc?-1 súlyozta: „Ez év nyarán tovább csökkent a filmszínházak UVryn- íottsága. Az áremeléssel fenn akarjuk tartani bevételünk m- lenlegi szintjét.” A Star film+ár- saság, amelynek 120 films- za van, január 10-től fel akarja emelni a helyárakat.