Tolna Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-31 / 26. szám
eu.VTLÄG PROLETÁRJÁT, EGYESÜLJETEK! Vasárnap 1960. január 31. V. évfolyam 26. szám cSzíaatl tollal Tizennyolc évvel ezelőtt, 1942. február elsején, a könyörtelenül dúló második világháború kellős közepén jelent meg először a Hitler-ellenes egységfront agitátora, a Kommunisták Magyar- országi Pártja lapjának első száma, a Szabad Nép. A föld alá j»-nyszerített kommunista mozgalom harcosai azokban a nehéz napokban — amikor a fasiszta diktatúra ellen egy szót szólni egyenlő volt a halállal —, megtalálták annak módját, hogy a magyar dolgozó néphez eljuttassák a párt szavat, buzdítsák a dolgozódat ellenállásra, erőt, bizalmat adjanak. Újságírónak lenni, az o nyomdokukba lépni nem kis feladat — s talán még ennél is nagyobb megtiszteltetés és felelősség. Folytatni azt a harcot, amelyet ők megkezdték akkor, amikor a munkás még csak álmodott a szabad választásról, a meleg, kényelmes lakásról, amikor a munkásasz- szony könnyes szemmel szelt a kenyérből, s minden falat fájdalmat okozott, mert közelebb hozta azt a pillanatot, amikor elfogy, amikor a gyermekek csak álmodtak a tágas, meleg iskolákról, ahol a tudományt adják... Igen, ők ezért harcoltak, ezt akarták, s a ma emberének a feladata, hogy mindezt valóra is váltsa a párt vezetésével. Akkor is a párt és annak sajtója mutatta az utat az elnyomott magyar népnek, hogy miként nyerheti el boldogságát, hogy e boldogság érdekében könyörtelen harcot kell folytatni a kizsákmányoló társadalmi rend ellen, a szocializmus építése útján kell haladni a kommunizmus felé... A lap munkatársait elfoghatták, kínozhatták, kivégezhették, a nyomdagépeket, sokszorosítókat összetörhették, elkobozhatták, de azt az eszmét, amit a párt lapja elhintett a nép között, ki nem irthatták, mert az emberek felismerték annak jelentőségét, magukévá tették. A dolgozók ma is hasonló bizalommal viseltetnek a párt politikájával szemben. Mi sem bizonyítja ezt kézzelfoghatóbban, érzékelhetőbben, mint az, hogy a párt lapjának, így a Tolna megyei Népújság előfizetőinek a száma is napról napra növekszik. Ez a növekedés különösen az utób bi hónapokban szembetűnő, ami- korís a lap példányszáma eléri a tízezret. Dicséret és elismerés illeti ezért azokat a dolgozókat, postakézbesítőket, akik az MSZMP VII. kongresszusa tiszteletére vállalták, hogy új olvasókat, előfizetőket gyűjtenek a lap számára. Ezt a munkájukat lelkiismeretesen el is végezték. Ezekben a napokban, hónapokban különösen szép feladat húrul a magyar sajtó munkásaira. írni, az utókor számúra ilymódon is felejthetetlenné tenni mindazt a nagy munkát és erőfeszítést, amelyet dolgozó népünk kifejt az MSZMP VII. kongresszusa által lefektetett alapelvek szerint a szocializmus építése útján. Naponta alakulnak új termelőszövetkezetek, amelyek mindegyike egy-egy lépést jelent előre, naponta születnek a munka különböző területein új, nagyszerű eredmények, amelyek mindegyike közelebb visz bennünket boldog életünk beteljesedéséhez. Hazánk felszabadulása óta eltelt tizenöt év alatt a magyar nép bebizonyította, hogy képes nagy é* szép feladatok megoldására, bizonyságát adta annak, hogy tud mit kezdeni a szabadságával. Most, amikor az országgyűlés az 1960-as év költségvetését tárgyalta, s megjelölte az utat, amelyen haladnunk kell a párt politikáját követve a szocializmus alapjainak lerakásában, az a feladat is hárul a sajtó munkásaira, hogy segítsék feltúrni azokat a tartalékerőket, amelyeknek bevetésével meggyorsítható ez a munka. A dolgozó nép figyeli a sajtó munkásainak tevékenységét, maga is érdeklődést tanúsít ez iránt a munka iránt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy levelek százai érkeznek havonta a szerkesztőséghez, amelyekben a dolgozók közlik észrevételeiket, elmondják javaslataikat, s mindezt építő, segítő szándékkal céljaink mielőbbi megvalósítása érdekében. A szabad sajtó ma büszkén világít a szocializmushoz vezető úton, tolmácsolva a párt útmutatásait. Szükség is van erre, hisz ez ez út számunkra még járatlan, akadnak buktatók, követünk el hibákat, de tudjuk, hogy ezek a hibák csak azért fordulnak elő, mert népünk tevékenykedik, s tudjuk azt is, hogy előbb-utóbb elérjük az elénk kitűzött célokat, eljutunk a dolgozó nép vágyainak megvalósulását jelentő kommunizmusba. Nagy feladat hárul a sajtó munkásaira a maradiság felszámolásában; küzdeni a maradi nézetek ellen, okos szóval, meggyőző érvekkel elszakítani azokat a szálakat, amelyek az egyes emberek gondolatvilágát még az idejét múlt szokásokhoz, hagyományokhoz fűzik. S hogy a dolgozók követelik, igénylik ezt a segítséget a sajtótól, kézzelfoghatóan bizonyítja, hogy az ellenforradalom után, amikor gazdasági téren is, és a fejekben is zűrzavaros nézetek uralkodtak, megnőtt az érdeklődés a sajtó iránt. Soha azelőtt annyi előfizetője, olvasója nem volt a párt lapjának, mint az ellenforradalom után, s ez a szám tovább nőtt az érdeklődés hatására, amely a párt helyes politikája iránt megnyilvánul. Ez még felelősségteljesebb munkát ró az újságírókra, munkájuk sokrétűbb- ségét követeli: foglalkozni a munkások helyzetével, segíteni a dolgozó parasztoknak elhatározásában, hogy az újat, a gazdaságosabb és boldoguláshoz vezető utat válassza, segíteni utat mutatni kulturális forradalmunk nagy feladatainak megvalósításában. Most, amikor egyre közelebb kerül hozzánk a szocializmus felépítésének időpontja, a sajtó büszkén hordozza a haladás zászlaját ezen az úton. Az országgyűlési ülésszak harmadik napi tanácskozása szombaton néhány perccel tíz óra után kezdődött meg. Készt vett az ülésen Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, dr. Münních Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Komócsin Zoltán, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagjai, Benke Valéria, Csergő János, Czottner Sándor, dr. Doleschall Frigyes, Incze Jenő, Kisházi Ödön, Kossá István, Kovács Imre, Losonczi Pál, Nagy Józsefné, dr. Nezvál Ferenc, Nyers Rezső, Révész Géza, dr. Sík Endre, Tausz János, Trautmann Rezső miniszterek. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. • A Szovjetunió Legfelsőbb Tattá vsán ah felhívása az országgyűlés előtt Az ülést Rónai Sándor, az or- ! szággyűlés elnöke nyitotta meg. Az országgyűlés a napirend szerint a Szovjetunió Legfelső Tanácsának a világ minden államának parlamentjéhez és kormánya hoz intézett felhívását tárgyalta. Kiss Károly, az országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, a külügyi bizottság előadója lépett az előadói emelvényre. Bevezetőben elmondotta, hogy az országgyűlés külügyi bizottsága megvitatta a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának a világ parlamentjeihez és kormányaihoz intézett felhívását és a külügyi bizottság a forradalmi munkás-paraszt kormánnyal közösen határozati javaslatot terjeszt az országgyűlés elé. — Az elmúlt másfél évtizedben — mondotta ezután — történelmi jelentőségű változásoknak voltunk tanúi és vagyunk tevőleges résztvevői. A szocialista világ- rendszer kialakulásával és megszilárdításával az emberiség leghőbb' vágyának, a tartós béke megteremtésének hatalmas erkölcsi és anyagi bázisa jqtt létre. A szocialista világrendszer gyorsütemű fejlődése, előrehaladása napról napra közelebb hozza azt az időt, amikor teljesen ki tudjuk kapcsolni a nemzetközi életből a háborút, mint a vitás nemzetközi problémák megoldásának eszközét és maradéktalanul megvalósíthatjuk a nemzetközi kapcsolatok gyakorlatában a különböző társadalmi rendszerek békés egymás mellett éléséről szóló lenini tanításokat. — Napjaink nemzetközi életére már a magasszintű tárgyalások sorozata a jellemző és egyre inkább ezek a tárgyalások válnak a vitás nemzetközi problémák megoldásának fórumává. Rendkívül nagyjelentőségű esemény volt a szovjet békekezdeményezósek sorában a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának határozata a szovjet fegyveres erőknek egyoldalú, nagyarányú leszereléséről. Ez a határozat újabb fényes bizonyítéka annak, hogy a Szovjetunió — a szocializmust építő országokkal egyetemben — nem csak szavakban képviseli az általános és teljes leszerelés gondolatát, hanem annak megvalósítására példát mu tatva, kész megtenni az első lépéseket is. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának határozata ékesszólóan hirdeti, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésén beterjesztett általános és teljes leszerelésről szóló szovjet javaslat nem ábránd és utópia, hanem megvalósítható. Kívánatos: a Szovjetunió páldája arra serkentse a többi nagyhatalmakat, hogy a szavakról térjenek át a tettekre — folytatta, s meg1 állapította: a Szovjetunió pék dúja azzal, hogy egyoldalúan rálépett a leszerelés útjára, tovább sokszorozza azt az óriási erkölcsi erőt és tekintélyt, amelyet a szocialista világ következetes békepolitikájával az emberiség legalapvetőbb és legfontosabb érdekeinek képviseletében már eddig is kivívott. — Ma, amikor a szocialista világ olyan hatalmas erőmegnyilvánulásainak vagyunk tanúi, mint a csendes-óceáni szovjet óriásraké- ta-kísérletek, akkor még hatványozottabban tölt el bennünket az öröm és büszkeség tudata, hogy mi is ehhez a közösséghez, a szocializmust építő nemzetek nagy családjához tartozunk. A nagy világesemények közepette tuda- tosábbá válik mindannyiunkbnn, hogy a történelem a mi szocializmust építő, békés munkálkodásunkat is úgy könyveli el, mint hozzájárulást az emberiség boldogabb jövőjének megteremtéséért vívott harchoz. Ez a büszke tudat fűti a szocialista tábor népeit és ad erőt ahhoz is, hogy sikerrel harcoljunk továbbra is a hidegháború, az agresszió lovagjai ellen mondotta, majd így folytatta: — A nemzetközi feszültség fenntartására és fokozására irányulnak azok az erőfeszítések, melyeket Nyugat-Németországban Adenauer kancellár vezetésével a bonni kormány tesz a fasizmus és a militarizmus felélesztésére, a nagyhatalmak tárgyalásainak megakadályozására. — Igen jelentősnek tartjuk Walter Ulbricht elvtárs kezdeményezését a német kérdés békés rendezésére. Ulbricht elvtárs Ade- nauerhez intézett levelében javasolja, hogy üljenek le tárgyalni, válasszanak cssznémet bizottságot és tartsanak népszavazást mindkét Németországban a teljes és általános leszerelésről, a békeszerződés megkötéséről. Egyetértünk azzal, hogy Németország újraegyesítésének egyetlen járható útja a béke- szerződés megkötése a két, ténylegesen fennálló német állammal. Ez szükséges Európa békés nyugalmi helyzetének megteremtéséhez, mert a nyugatnémet revans- ista katonai körök politkúia katasztrófához vezethet. Távol-Keleten a feszültség szítására irányul az a lépés, amelyet az amerikai- japán katonai szerződés megkötésével tettek Washingtonban. Ezek a jelenségek arra figyelmeztetnek bennünket, hogy erőnket megsokszorozva kell munkálkodnunk az élet valamennyi területén a szocirüz- mtis építésében, hogy hazánk még tevőlegesebben és hatékonyabban járuljon hozzá az egész szocialista tábor további erősödéséhez. A magyar dolgozó nép lelkesedés- sei és büszkeséggel vállalja azt a kötelezettséget, hogy minél előbb felépítjük hazánkban a szocialista társadalmi rendszert és még erőteljesebben támogatjuk a szocialista tábor nagy családjának a tartós békéért, az emberiség virágzó, szebb jövőjének megteremtéséért folyó nagyszerű harcát. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának felhívásához csatlakozva az egyedüli helyes utat követi népköztársaságunk " törvényhozó testületé. E határozatban kifejezett megnyilatkozásunkkal a békéért, a biztonságért, a tartós béke megteremtéséért harcolók sorait erősítjük — mondotta, majd felolvasta a következő határozati javaslatot. Határozati javaslat, a magyar országgyűlés és forradalmi munkás-paraszt kormány válasza a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának határozatára és felhívására. A magyar országgyűlés és a forradalmi munkás-paraszt kormány, a magyar néppel együtt, szívből köszönti a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsát abból az alkalomból, hogy nagy jelentőségű törvényt alkotott a Szovjetunió fegyveres erőinek újabb jelentős csökkentéséről és felhívással fordult a világ minden népe kormányához ás országgyűléséhez a nemzetközi feszültség további enyhítése érdekében. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ez a határozata valóban az emberiség életének legidőszerűbb és leglényegesebb ügyét érinti. Előrehaladásunk a tartós béke útján, az általános és teljes leszerelés s a háború végérvényes kiküszöbölése felé, lényegesen befolyásolja a jelenlegi és jövendő nemzedék sorsát. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának a fegyveres erők létszámának újabb nagyarányú csökkentéséről szóló elha.árazása hatalmas erejű példamutatás a nyugati hatalmak számára. Ez a példamutatás szerves része és újabb nagy eseménye annak a harcnak, amelyet a Szovjetunió, a többi szocialista országgal és a világ valamennyi békeszerető népével együtt, a háborús veszély végleges elhárításáért, a tartós békéért vív. Boldogok vagyunk, hogy kortársai, tanúi és részesei lehetünk ennek a történelmi jelentőségű, sorsdöntő eseménysorozatnak, amelynek a legutóbbi időben kiemelkedő állomása az ENSZ-ben beterjesztett szovjet javaslat az általános és teljes Jesze(Folytatás a 2. oldalon.)
