Tolna Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-28 / 23. szám

4 ’ TOLNA MEGVET NEPÜJSAO IDü3 január S3, Asszonyok a megye határán túl A Nemzetközi Nőnap előtt — Jó volt hallgatni a tsz-elnök beszédét. Nem nagyzoit. Úgy mondta el egyszerű szavakkal a tsz 10 éves fejlődését, hogy abból mindenki megértette; sok felelő,s- séges és fáradságos munka van mögöttük. Hiába, sok függ a jó vezetéstől — így beszélt Sereg La- jósná, a körülötte ülő asszonyok­nak, Tóthné és a többi medinai asszony pedig helyeslőén bólintott, igazat adott Sereánének. — És azt figyeltétek-e, hogy mi­lyen szép egyetértés van közöttük, pedig ott háromféle nemzetiség van ám: magyar, délszláv és né­met. Az egyetértés is a vezetőség jó munkáját dicséri, össze tudják tartani a „jónépet”. Ezt Szokics Rojkóné medinai délszláv asszony mondta. — De milyen szépen beszélt az asszonyok munkájáról, akik kö­zül kettőt a vezetőségbe is bevá­lasztottak. A munkacsapatvezetők között öt asszony van — értékelik egymás között a Tolna megyei asszonyok a Baranya megyei ká- toly termelőszövetkezeti községben látottakat. Igaz, hogy ott az asszo­nyok nemcsák, mint „besegítők”, hanem mint tsz-tagok vesznek részt a munkában, Kedden egésznapos látogatáson volt 45 Tolna megyei „újdonsült” tsz asszony a szomszédos Baranya megyében, a jószomszédi viszony további erősítése és a tapasztala­tok kicserélése jegyében. Az el­múlt év decemberében ugyanis a Tolna megyei Nőtanács meghívá­sára Baranya megyei asszonyok lá­togattak megyénkbe s megnézték az országoshírü tengelici Petőfi Termelőszövetkezetet. Ezt a ven­déglátást viszonozta a Baranya megyei Nőtanács sok figyelemmel és elvtársias, segítő szándékkal, A Tolna megyei Nőtanács igen helyesen, elsősorban azokból a községekből vitt el Baranyába „vendégeskédőket”, ahol már többen beléptek a tsz*be. A bölcskei, dunaszpntgyörgyi asszo­nyok mellett hatan a szekszárd- szőlőhegyieket képviselték, — Megnyugodva és sok szép ta­pasztalattal gazdagodva megyünk haza — mondja Kovács Istvánná tolnai parasztasszonyka, aki tudni és látni akar mindent. ö és Bucher Józsefné — a tolnai Aranykalász Tsz elnökhelycttesé­bármerre fordultam is táncos­nőmmel, mindegyik oldalunkon három-három őrszem vigyázta lépteinket; egyik kezüket piszto­lyukon tartva, a másikban zseb­lámpával arra az esetre, ha vala­milyen merénylő netalán elvág­ná a villamos ívlámpák vezeté­két. A publikum álmélkodva állt félre az útból, s nézte, hogyan táncolunk. Mámoros trópusi éjszaka volt, s én az ujjam hegyéig éreztem, hogy valóban egy karibi-szigeti úgynevezett demokratikus állam- ban vagyok. Az európai operettek ben ilyennek képzeli a néző a pa­radicsomot a tengerparton. PAPÉN ÉS A »BÁRÓK Kormánya-« Csaknem ötévi tengerentúli tartózkodás után jogot formálhat­tam egy otthon töltendő négyhó­napos szabadságra. 1932 május közepén felszálltam az amerikai United Fruit Company egyik te- herhajójára, mely Port-au-'Prin- ce-ből New Yorkba vitt. Onnan a • Bremen'—en akartam hazatérni Európába. Az alatt a rövid egy év alatt, míg távol voltain, az Egyesült Ál­lamokban szembeötlően rosz- szabbá vált a helyzet. A munka- nélküliek tucatjával ácsorogtak New Yorkban minden utcasarkon, s almát, cipőfűzőt, gyufát meg egyéb olcsó apróságokat próbál­tak a járókelők nyakába sózni. — Kintornások, utcái muzsikusok naphosszat hyággatták a broad- way-i és hollywbodi slágereket. Prittwitz búcsúvr.csorát adott tiszteletemre a követségen. Ezen a vacsorán ottani utódommal is nők felesége — Kaszapovics And­rás elvtárs, az Uj Élet Tsz Kos- suth-díjas elnöke mellé szegődött és behatóan érdeklődtek a gépesí­tés iránt és az egy tagra jutó föld­terület nagyságáról. — Nálunk — mondja Kovács Istvánná — kicsit sok az egy tagra jutó földterület: 11 hold. Attól fé­lünk, hogy nem tudjuk megmű­velni. — Az első év nem lesz könnyű — így van ez az ifjú házasoknál is, pedig segítik őket az öregek, legtöbb esetben mindkét részről. A tsz-eket az állam hathatósan tá­mogatja gépekkel, hosszú- és rö­vidlejáratú kölcsönökkel, külön­böző kedvezményekkel. Mindezek mellett elsősorban azok a tsz-ek fejlődnék jól és egészségesen, ame­lyek nem „föní-ői” várnak min­dent, hanem maguk is öntevé­kenyen kezdeményeznek a helyi adottságok kihasználásával — mondja Kaszapovics elvtárs és az elmúlt tíz év tapasztalatai alapján mond el néhány jól hasznosítható útmutatást. Hasznos tapasztalatokkal és új barátokkal gazdagodva jöttek el a kátolyi tsz-ből a Tolna megyei asszonyok. A bölcskeiek címeket cseréltek azzal, hogy levélváltások útján is kicserélik majd tapaszta­lataikat, a nagydorogiak pedig így foglalták össze a látottakat: „Szép volt, jó volt, csak az a kár, hogy ez a néhány óra, amit itt töltöt­tünk, rövid volt!” A délutáni program szerint a pécsi porcelángyárba látogattak el a Tolna megyei asszonyok. Közü­lük sokan most láttak először ipari üzemet s csodálkozva néztéK a munkaszervezést, az egyes munka­műveleteket. — Eddig eszünkbe se jutott, hogy az a porcelántányér, amely­ből naponta eszünk, milyen sok és nehéz munkával készül. Most, hogy a mi falunkban is erősen mozgolódik a tsz, sokan azt mond­ják; „Majd itthagyjuk a földet, s elmegyünk a városba, az üzemek­be.” Azt hiszik az ilyenek, akik így beszélnek, hogy ott nem kell dolgozni — mondja Póta Sándorné bogyiszlói parasztmenyecske. Én már csak megmaradok a föld mellett, mert nem is tudnám már megszokni az üzem zárt levegő­jét. — ■ ' ...... » I W ■ ■ m egismerkedtem: Herbert Blan- kenhorn volt a neve. Akkor még senki nem gondolta volna, hogy ez a minden vonatkozásban oly jelentéktelen fiatalember húsz év múlva német nagykövetté és ve­zető személyiséggé fogja feltor­nászni magát — mindenesetre csak Bonn jóvoltából. Angliában megszakítottam uta­mat, hogy régi barátaimmal ta- lálkozhassam. Három napot töl­töttem Londonban. Freiherr Konstantin voh Neurath voli most ott a nagykövet, anyám egykori tánciskolái partnere, még stuttgarti fiatal lány korából. El­utazásom napján szűkkörű csa­ládi ebédre hívott meg. A beszél­getés főképpen és természetesen Németország válságos helyzete körül forgott. Az öreg Hínden- burg ugyanis éppen akkor me­nesztette Brüning birodalmi kancellárt, és a birodalom pil­lanatnyilag kormány nélkül ma­radt. Akkor hallottam Neurathtól először azt a megjegyzést, melyet később gyakran tipikusnak tar­tottam szellemi felfogására: — Nem eszik a kását olyan forrón, mint ahogy főzik. Sokkal jobban érdekelte őt az a kérdés, megrendezik-e legköze­lebb Is a bajor Alpokban a zerge- vadászatot. Másnap Párizsban olvastam a délutáni lapokban, hogy Neurath megkapta a német külügyminisz­teri tárcát. Az új birodalmi kancellár Franz von Papén lett. A név nem volt ismeretlen előt­tem. Amikor a washingtoni kö­vetségen a kultúrügyekkel fog­lalkoztam, védenceim közé tar­tozott egy hasonló nevű ifjú Hámán Kató — Az üzemekben a munkások értünk, mi pedig a földeken ő él­tük dolgozunk. így van ez jól — mondja egyszerűen és olyan szív­ből jövően a kis Görbe Béniné, hogy hallatára önkéntelenül is ar­ra gondolok: lám, milyen mély és valós t artalma'van a párt helyes politikájának. Az egyszerű pa­rasztasszony spontán megnyilvá­nulása világosan megmutatta, nála nem szóvirág, hanem mélyen át- érzett tartalma van a munkás­paraszt szövetségnek. Ezt igazol­ták a nagydorogi Győré Bözs-i néni által elmondottak is, aki így bú­csúzott a Tolna megyei asszonyo­kat kalauzoló porcelángyári mun­kástól: „Köszönjük a szíves fo­gadtatást, maguk itt a gyárban készítsenek szép edényeket, szép tányérokat, mi falusiak pedig a közös gazdálkodás útjára térve megteremtjük a belevalókat. Az esti kollektív színháznézés méltó befejezése volt a tartalmas és szép Baranya megyei kirándu­lásnak. Pozsonyi Ignácné — A Bonyhádi Járási Művelő­dési Ház leglátogatottabb szakkö­re a közel 60 tagú bélyeggyűjtő szakkör. A szakkör vezetője Czier Miklós. Foglalkozásokat kéthe­tenként tartanak a tagok. 1084. december 2-án született Kompolt községben, mint szegény parasztszülok gyermeke. Habár so­kat nyomorogtak, Hámán Kató ad­dig könyörgött szüleinek, amíg be nem íratták Budapesten polgári iskolába. Taníttatására nem volt pénz és ő gazdag gyermekeket ta­nított, hogy az iskoláztatás költsé­geit előteremtse. Leckéjét a vona­ton tanulta meg, mégis a legjobb tanulók közé tartozott. 1903-ban a MÁV-hoz került pénztárkezelőnek. Szorgalmával rövidesen elérte, hogy Pestre he­lyezték, a Nyugati-pályaudvarra. Itt került a munkásmozgalomba. A Tanácsköztársaság idején már képzett marxista volt és fáradha­tatlanul agitált, szervezett. A Tanácsköztársaság bukása után nem menekült el, bízott a munkásosztály közeli győzelmé­ben. Csakhamar letartóztatták, hó­napokig ült a toloncházban, a Markó utcában, a gyűjtőfogház­ban. Fogsága alatt is hirdette a nép igazságát és még az őröket is meggyőzte. A MÁV minden nyugdíjigény nélkül elbocsátotta, nagy nyomor­ba került. Varrni járt, majd a Ruggyantagyárba ment dolgozni. Nemsokára a Vegyipari Munkások Szakszervezetének lett titkárnője. Peyerék azonban harcos magatar­tása miatt nem tűrték meg és így ismét állás nélkül maradt. 1925-ben ismét letartóztatták, mint a Kommunista Párt Központi Bizottságának tagját. Két és fél évre ítélték. Mikor 1929-ben Lővy Sándort meggyilkolták Vácott, kiment a temetésére és ott fogták el ismét; Schweitzerék ekkor jöttek rá, hogy elfelejtették rendőri felügye­let alá helyezni. Ez illőtől kezdve nem volt többé egy perc nyugta sem. Kiszabadulása után is teljes erővel dolgozott, küzdve a nyomor’ ral és az üldöztetéssel. Mikor már vagy tizedszer tar­tóztatták le, Baky László kezeibe került Rákoscsabán, aki annyira megverte, hogy összezúzódott ve­séje és mája. A Horthy-pribékek a halálos ágyán sem hagyták nyu­godni. Már haldoklóit, de a detek’ tív még mindig ott ült szobájá­ban. Utolsó szavaival őt utasította ki, hogy legalább szabadon halhas­son meg. Az apácafőnöknő, aki egyedül volt vele halálos ágyá­nál, könnyes szemekkel jött ki tő­le néhány perc múlva: „Soha nem láttam még embert, aki szenvedé­seit ilyen nyugodtan és türelme­sen viselte volna, mint Kató. Úgy hitt és bízott az eszmében, mint Krisztus apostolai.” ötvenkét éves volt Hámán Kató, mikor 1936-ban meggyötört szerve­zete felmondta a szolgálatot és a kórházi ágyon meghalt. Tudomány és technika A FÖLDRENGÉSEK ENERGIÁ­JÁNAK FELHASZNÄLÄSA Dr. Jevgenyij Szavarenszkij szov­jet szeizmológus szerint a földren­gések energiájának kihasználása reális lehetőség. A „Znanyije-Szila” című fo­lyóirat legújabb számában a tudós megírta, hogy a távolabbi jövőben reális lehetőség nyílik szeizmikus erőmüvek építésére, amelyek a Föld mélyen fekvő rétegeinek energiáját alakítják át villamos­energiává. A tudós szerint egyet­len ilyen erőmű több város válla­latait el tudná látni villamos- energiával. Dr. Szavarenszkij cik­kében rámutat, hogy a földön évente körülbelül 100 ezer föld­rengés történik, s egyetlen nem is túlságosan erős földrengésnél tíz­ember, aki az ottani katolikus Georgetown-egyetemen egy évig a jogot tanulta. Azonnal sejtet­tem, hogy az új kancellár az éa Fránzchenemnek az apja. És vé­letlenül éppen az én Fränzchene.n volt az első ismerősöm, akivel a berlini Wilhelmstrassén össze­akadtam. Minthogy a birodalmi kancellári palotát éppen reno­válták, a Papen-család beköltö­zött a Wilhelmstrasse 74-be, ahol egy nagyobb, a hátsó kertekre nyíló szolgálati lakás is volt. Ré­gi ismeretségünkre való tekintet­tel többször is meghívtak ebédre. Németország minden eresztéké­ben recsegett-ropogott, s a dol­gok irtózatos össze-visszaságában a fejük tetején álltak. Az ember azt hihette volna, hogy egy biro­dalmi kancellár ilyenkor még aludni sem tud a sok gondtól és munkától. Legnagyobb csodálko­zásomra azonban Papenék rezi­denciájában gondtalan, sőt derű­sen vidám légkör uralkodott. Előfordult, hogy egy kedélyes ebéd után az árnyas verandán szürcsölgettük a feketét, ciga­rettáztunk, és közben mindenfé­léről csevegtünk. Úgy három óra felé a kancellár egyszerre így szólt: — Szent isten, két óra múlva az amerikaiaknál kell lennem egy cocktail-partyn, utána még egy fogadás lesz, és nyolckor kez­dődik a diner a francia követsé­gen. Alig lesz időm átöltözködni. Pedig még egy kis friss levegőt is kell szívnom — nem játszanánk egy teniszpartit? És máris indul!unk kifelé a kertbe, a teniszpályára. (Folytatjuk.) szerannyi energia szabadul fel, mint a legnagyobb hidrogénbomba robbanásánál. KISZÁRÍTJÁK A VÖRÖS- TENGERT? Mohammed Hasszán Kaliforniá­ban élő egyiptomi tudós tervet dolgozott ki a Vörös-tenger kiszá­rítására és ezáltal több millió kilo­watt energiát akar fejleszteni. Hasszán abból indul ki, hogy ha a Vörös-tengert Északon és Délen gátakkal elzárnák, akkor az né­hány év alatt kiszáradna. A ten­ger szintje évente 3,6 méterrel csökkenne és egy napon a szint- különbség miatt a víz az Indiai­óceánból a Vörös-tenger medencé­jébe törne be. Az ott felállítandó erőmű a környező államokat vil­lamosenergiával tudná ellátni: a hajózást zsiliprendszerrel lehetne megoldani. A ROSZTOVI HANGSZF.RGYÄR- BAN A rosztovi hangszergyárban a Nagy Októberi Forradalom előtt készült el az első öt zongora. Az­óta hihetetlenül sokat fejlődött a gyár. 1950-ben ezer, 1959-ben már 5600 zongorát készítettek a gyár dolgozói. Ha ehhez még hozzá­vesszük azt a 3400 más hangszert is, amit alkatrészekben küldtek más gyárakba összeszerelésre, ak­kor a tavaly készült rosztovi hang­szerek száma eléri a 9 ezret. KIBERNETIKUS VILLANYRENDŐR Leningrádban önműködő for­galmi lámpát készítettele, amelyet szerkesztői „kibernetikus villany- rendőrnek” neveztek el. A villanyrendőr „agya” egy ve­zérlőrendszer, amelybe jelfogó­kat és számológépeket szereltek. Ezek regisztrálják az útkeresztc- zéshez érkező kocsikat. A jelfogó­számoló mechanizmus segítségé­vel állapítja meg az önműködő ké­szülék, mikor milyen irányból és hány gépkocsi érkezik, s nyomban eldönti, mi a legésszerűbb teendő, majd haladéktalanul intézkedik. Az automata villanyrendőr a géokoesikról és a gyalogosokról szóló adatokat azokról a jelzőpon­tokról kapja, amelyeket az útke­reszteződéstől 50—100 méter távol­ságban az úttest és a járda alatt helyeztek el. Az említett adópon­tok körül nagyírekvenciájú mág­neses tér keletkezik. Amikor az adópont környékén sok gépkocsi vagy gyalogos gyűlik össze, az áram feszültsége csökken, s a vezérlőrendszer utasítást ad a for­galmi lámpa fényjelzésének át­váltására. ANTIBIOTIKUMOK MEZŐGAZDASÁGI CÉLOKRA A Kurganában (Nyugat-Szibé- ria) épülő antibiotikum-gyárban megkezdték a biovitin, a száraz biomassza és a gibberellin gyártá­sát. A biovitin és a száraz biomassza remek betegség-megelőző eszköz és gyógyszer a háziállatok számú­ra: elősegíti a növendékmarhák súlygyarapodását és a tyúkok to­jáshozamának emelkedését. A gib­berellin a növények növekedés­serkentője. A kurganai gyúr az építkezés befejezése után évente több száz tonna értékes antibiotikumot gyárt a mezőgazdaság számára. SZEMLENCSE-ÁTÜLTETÉS Szovjet és angol kutatóknak si­került állatkísérleteken a beteg állat eltávolított szemlencséjét embrió szemlencséjének átülteté­sével pótolni. Az embrió szemlen’ csője az átültetés után normálisan tovább fejlődik. Amennyiben idővel sikerülne hasonló eljárással az embernél is szemlencse-átültetést eszközölni, ez nagy előrehaladást jelentene a szürke hályog gyógyításánál. ÉRTÉKES papirusz KONSTANCA KÖZELÉBEN Román archeológusok Konstan- ca közelében több értékes kultúr­történeti leletre bukkantak. A leg­értékesebb talán az i. e. IV. szá­zadból származó papirusz marad’ vány, amelyet egy sírban talál­tak. A bebalzsamozott halott mel­lett a popirusztekercsen kívül két aranyozott bronzkorona is feküdt, amiből arra következtetnek, hogy a halott költő, vagy tudós lehetett. Szakértők szerint az ókor egyik leghíresebb földrajztudósa, Calla- tisü Demetrios sír-ját találták meg. Callatis a mai Mangalia helyén ál­lott. A román kutatók »feltárták en­nek az ókori városnak egy részét és közben felfedezték a rómaiak által helyreállított városfalat is. Néhány épületmaradványban víz­vezetéket találtak. A kiásott osz­lopok felső végét kosfejek díszí­tik, ami azt bizonyítja, hogy a Fekete-tenger nyugati partvidé­kén igen magas fokon állott az építészet,

Next

/
Oldalképek
Tartalom