Tolna Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-27 / 22. szám
4 ' TOLVA MEGYEI NÉPÚJSÁG lftfiO. január 27. Gál Lacika névadóján A percek ünnepélyesek. Mindenki figyel. A tanács nagytermében összegyűlt ünneplőruhás emberek a tanácselnök szavait hallgatják. — Gál Lacika ezennel felveszlek téged községünk állampolgárainak sorába! Lacika Bonyhád legfiatalabb állampolgára nem sír, mint. ahogy ilyenkor szokás”. Nyugodtan pihen névadó papája karján a ió meleg pólyában. Ártatlan, szép szemecskéivel a sokaságot nézi. Szeretetet sugárzó tekintetekkel találkozik pillantása. Amikor a névadó szülők Prant- ner József elvtárs, a megyei párt- bizottság első titkára és Palkovics István alezredes elvtárs, a munkásőrség megyei parancsnoka hitelesítik aláírásukkal az anyakönyvet, a barátok, rokonok, harcostársak átadják ajándékaikat az újszülöttnek, s a boldog szülőknek. „KÍVÁNJUK, HOGY A KOMMUNIZMUS ÁLLAMPOLGÁRA LEGYÉL” — Nekünk a harcból több jutott, mint neked jut. Küzdelmesebb korban születtünk, de tartalmat ad életünknek az a tudat, hogy az emberiség szebb jövőjéért harcolunk. Azt kívánjuk a te korosztá- lyodbelieknek, Gál Lacika, hogy emberségben és műveltségben a csillagokig nőjetek. Kívánjuk, hogy az emberiség legszebb álmát, a kommunizmust megérjed és a kommunista társadalom állampolgára legyél! — Miközben Prantner elvtárs, az egykori illegális pártmunkás, a névadó szülő beszél, a karján pihenő Gál Lacika mosolyog. Egészség és jóltápláltság sugárzik róla. Ahogy nézem, eszembejutnak az édesapja szavai, aki alig félórával a névadó ünnepély megkezdése előtt arról beszélt nekem, hogy a szülei elmondása szei'int harminchárom évvel ezelőtt egy januári napon, a „keresztelőjén” sírva és éhesen indult az életnek. Az édesapja munkanélküli volt akkoriban. A „MEOS” ELLENŐRZÉS A névadó ünnepély legvidámabb epizódja, amikor a munkásasszonyok veszik kézbe a kis Lacikát, s az egyik fiatalasszony, aki, ahogy hallom „MEOS” a gyárban, megjegyzi: — Kiváló mennyiségileg is, minőségileg is. „NÉPSZOKÁSSÁ TESSZÜK A NÉVADÓ ÜNNEPÉLYT” Sok „paszitában” voltam már, de ilyen /vidám hangulat még sehol sem volt. Szépen terített asztalok. ízletes ételek, finom italok. A vendégek száma ahogy nézem, meghaladja az ötvenet. A zenekar magyar nótákat húz. Sír a hegedű. Száll az ének: „Nem kell a pap, minek a pap” — menynyi bölcsesség van, a mi régi nótáinkban! A sarokasztalnál munkásőrök beszélgetnek. Közöttük van Zsig- mond Kálmán bácsi is, a bonyhádiak kedvelt, idős kommunista pedagógusa. A párbeszéd minden szavát hallom. — Minden munkásőr gyermekének kellene névadó ünnepélyt rendezni! — Bizony kellene. Szép is lenne. De sokba kerül. — Nem kerül semmibe. Minden résztvevő „beszáll” néhány forinttal. — De miért csak a munkásőr szülők g3rermekének rendezzünk? Általános népszokássá kellene tennünk a névadó ünnepélyt! — No, jól van! Ez igaz. Azért valakinek el kell kezdeni! Egyszerre nem mégy ám. .Először ebben is nekünk, kommunistáknak kell példát mutatni. — Ha „megjön” a következő gyerek, én is rendezek névadó ünnepélyt! — Én is! * Jó érzés a beszédet hallgatni. Úgy látszik Gál Lacika névadó ünnepélyének sikere van. A jó példa reméljük a jövőben sok követőre talál. (Haynál) Lázmérő helyett elektronikus készülék Egy edinburghi kórházban új elektronikus berendezéssel mérik azoknak a betegeknek a hőmérsékletét, akiknek súlyos állapota nem teszi lehetővé, hogy normális hőmérővel mérjék a lázukat. Az elektronikus hőmérő a testre kapcsolható kicsiny készülék, amelyet az ápolónő a kórterem közepén lévő asztaláról kapcsol be. Kétoldali tüdőműtét Olaszországban Január első napjaiban a milánói Abruzzini sebész professzor különleges műtétet hajtott végre egy 25 éves férfin. A műtét során a tuberkulotikus betegnek egyszeri sebészi beavatkozással mind a két tüdőszárnyát megoperálta. Általában kétoldali tüdő- műtétet soha nem szoktak végezni, hanem amennyiben két tüdő szárnyat kell műteni, azt nagyobb időközben egymást követő két műtéttel végzik el. A sikeres kétórás műtétet Milánóban filmre vették. talatnak a jelentőségét a fekete emberiség öntudatának szempontjából nem lehet eléggé magasra becsülni. A fehérek kiváltságos helyzete elleni mindennemű láza- dozást mostanáig eleve megbénított a primitív tömegeknek az az elképzelése, hogy a fehérek valamilyen természetfeletti erővel rendelkeznek, amely ellen hiába is próbálnak harcolni. A Haitiban működő papok és misz- szionáriusok csaknem valameny- nyien nyíltan bevallották: a ke- resztség felvétele a feketék részéről túlnyomórészt csak üres formaság, s csak azért terjedt el annyira, mert a feketék nap mint nap látják, hogy a fehérek istene jobo életet tud biztosítani gyermekeinek, mint a régi vodu-iste- nek az övéiknek, így tehát célszerűnek látszik a fehér istennel is jó barátságot tartani. Néhány évvel azelőtt a Port-au-Prince-i katolikus székesegyházban egy magas méltóság viselőjének elhunyta alkalmával ünnepélyes rekviemet tartottak. Kiderült, hogy a felravatalozott koporsóban nem a holttest, hanem a vodu-istenség szent állatának, egy fekete bakkecskének a hullája fekszik; a holttestet magát titokban elvitték a hegyekbe, bogy ott a pogány papok az ősi istenek szertartása szerint adják át az enyészetnek. A fehér isten most veszített a lelkek feletti hatalomból; hiszen bárki saját szemével meggyőződhetett róla, hogy meggyengült, és gyermekeit nem tudja ellátni többó az örök jólét talizmánjával. Egy okos és hazafias érzelmű bennszülött mondta nekem: — Ez a válság talán döntő esemény történelmünkben, mert a mágikus igézet egyszer s mindenkorra megtört. Most már tudjuk, hogy a fehér ember nem olyan erős. S ezzel elhárult az útból a legnagyobb akadály, mely népünket eddig visszatartotta attól, hogy feltétlenül bízzék saját erejében. EGY KÖZÉP-AMERIKAI DIKTÁTOR Haiti tartózkodásom idején hivatalos látogatást tettem az ugyan azon szigeten fekvő szomszéd államban, a Dominikai Köztársaságban. Haitival ellentétben, mely a nagy francia forradalom alatt és a napóleoni időkben felszabadította magát a francia gyarmati uralom alól, Santo Domingo, mely spanyol birtok volt, még hosszú évtizedekig gyarmat maradt. — Névleges függetlenségét bizonyos tekintetben automatikusan kapta meg, amikor a múlt század folyamán a latin-amerikai nagyobb országok szabadságharcai következtében összeomlott a spanyol uralom. De éppen ennél az oknál fogva a határozott nemzeti jelleg és az aktív patriotizmus itt sokkal kevésbé fejlődött ki, mint a szomszédos Haitiban. A tájék itt is ugyanolyan elragadó. Mégis, mihelyt átléptem a határt, az az érzésem támadt, iiogy az egész környezet kevésbé szín- pompás, kevésbé érdekes. Úgy éreztem magam, mintha egy már alaposan megritkított trópusi dzsungelbe kerültem volna, melyet itt-ott elszórt, modern be- tonépltkezésekkel, üvegfalú ben- zinkutakkal, Woohvorth-bazárck- kal, rágógumi-reklámokkal meg Lucky Strike cigaretta-plakátokkal rohamtempóban igyekeznének az USA Közép-Nyugatjának képére formálni. Port-au-Prince és a dominikai főváros közötti távolság nem nagyobb, mint a Berlin—Hannover közötti távolság. Minthogy azonban ezt a két országot egymástól tudatosan elválasztva tartják, a hegyes határvidék hosszú darabján nem vezet normális út. A leglassúbb és legnyaktörőbb utazás volt, melyet életemben megtettem, és még ma is büszke vagyok rá, hogy kis Fordomat sikerült minden baj nélkül átvezetni a veszélyes helyeken. Öles mélységű sziklahasadékokon kellett áthaladnom, melyen csak két gerenda volt nyomtávolságban lefektetve. A gerendák szélessége éppen csak annyi volt, hogy az autókerék elfért rajtuk. Hajszálpontossággal kellett vennem a kanyarokat feneketlen szakadékok mentén, mert a legkisebb eltérés, s menthetetlenül lezuhanok. Az egyenetlen sziklák miatt gyakran annyira féloldalra dőlt a kocsi, hogy még a volán mellett is elveszíthette az ember az egyensúlyát. Több alkalommal zá tonyra jutottam mocsaras folyóágyakban, segítséget kellett hoznom, hogy kikerüljek onnan. • (Folytatjuk.) A „MENET“ MEG A „JÖVET“ Három, férfi és egy nő. Ilyen az arány a mi kis családunkban. Az egy nő az édesanya, a férfiak: édesapa, az öcsém, meg én. így alakulván a helyzet, számtalan' olyan »férfimunka« is nyakunkba szakad, ami igazán nem férfimunka. Erről a tényről már nagyon sokat vitázott a »házigyiilés'<. Anyu egyedül lévén nő, mindent férfimunkának iktat be. Mi segítünk, hogyne segítenénk, de férfi jogainkat azért meg- védjük, bármennyire is egyenlőség van. Néha már úgy érezzük, hogy túl sok. a »női munkából« átlceresztelkedett »férfi- munka«. Segítünk, hogyne segítenénk, kacsát fosztunk, krémet Icavarunk, ha úgy adódik a helyzet, agyat vetünk. S ha jó a kedvünk, rock and rollra még a padlót is felkeféljük az öcsémmel. De valahogy az a mosogatás sehogysem akar menni. Na ugye, az igazán valódi női munka! A törölgeíést még vállalom, de a mosogatást! Anyu meg is jegyezte, hogy milyen jó volna, ha lenne egy lánya — s mi fiúk úgy gondoljuk, hogy nem is lenne oly nagy bolondság. Azért a lányok kezében mégis másképpen áll az a vacak törlő- és mosogatórongy. Na, de azért nem vagyunk mi olyan rossz munkaerők! Hanem a napokban valami újat fedeztem fel ez anyu szótárában, Megjelent a »menet« meg a »jövet« szó. Ne tessék azt hinni, hogy eddig ismeretlen volt előttem e két rövidke szó! Igen is ismertem, csak valahogy nem ily »beöltöztetésscl ■<, nem ily formában. Első, sőt még másodízben sem tulajdonítottam különösebb jelentőséget ennek a két szócslzának. Csak most ébredtem rá, hogy mit is jelentenek és mit is rejlenek maguk mögött. Tessék kérem idefigyelni, int az újítás: Reggel a »menet«, kiviszem az >-.'sa pourt és a clin- mut« — ami még ma sem változott a halotti beszéd óta, tehát hamu, a »jövet«, meg any- nyit tesz, hogy a kikészített vödrökbe vizet hozok. Majdnem elfelejtettem... a »menet« meg a »jövet« a nap minden szakában mást, mást jelent. A fent leírt magyarázat a reggeli művelet. Délben rendszerint nem vagyok otthon. Hogy ilyenkor mit jelent, nem tudom. Ha valaki azonban nagyon kíváncsi, kérdezze meg az öcsémtől! Biztosítom róla az érdeklődőt, hogy nem fog kérdése válasz nélkül maradni. Este a »menet« moslékvitelt, a »jövet« pedig tüzelőbehozatalt és tojásösszeszedést jelent. Vasárnap, ha egy mód van rá, átalszom a reggeli »jövet- menetet«. Délben azonban nincs mentség. Néha van szerencsém, hogy üres a »menetem«, de mihelyt félúton vagyok, anyu hangja utolér, hogy »jövet hozd fel fiam a mosóteknőt a pincéből«. Nem okulásképpen írtam, csak arra gondoltam, hogy segítségére leszek egynéhány édesanyának, akinek nincs lánya csak két fia, vagy esetleg több is van és arra gondoltam, ajánlom nekik, hogy vegyék át e nemes módszert, amiért mi egyáltalán nem haragszunk és a »jörei«, »menet« kívánságait szívesen teljesítjük. IW Az idén tovább növekedik a tsz-ek juhállománya Az elmúlt évben a megye termelőszövetkezetei közül a báta- széki Búzakalász Tsz, a németkéri Ságvári Tsz, a tamási Uj Eiet Tsz és a kajdacsi Igazság-Győzelme Tsz alkalmazta első ízben a juhok mesterséges termékenyítését. Az említett termelőszövetkezetek jó eredményt értek el. Kétszáz- háromszáz anyabirka természetes termékenyítéséhez azelőtt 3—10 kos kellett. A mesterséges termékenyítés alkalmazása folytán elég ségessé vált ugyanekkora álló mányhoz egy es is. A mesterséges termékenyítésre kiválasztott kosok kiváló egyedi tulajdonságokkal rendelkeznek. Legfőbb követelmény r. továbbtenyésztcs- re kiválasztott kosoknál, hogy évi gyapjúhozamuk 10 kilón felül legyen. Az idei tervek alapján több mint kétszeresére emelkedik a mesterségesen termékenyített juhállomány. I Tolna megye gyapjútemelésben a minőség és mennyiség vizsgálata alapján az előző években a megyék közötti versenyben a í‘!. helyezést érte csak el. Az 193Í). évi értékelés alapján viszont a negyedik helyre került. Ez annak köszönhető, hogy a kis gyapjúhozamú »Cikta« fajtát kiszorította a fésűs merinó, amely csaknem kétszerannyi gyapjút ad, mint a »Cikta« adott. A megye »hegyesebb vidékeinek« termelőszövetkezetei, Báta- apáti, Miszla és Párt az idén jelentős juhtörzsállomány kialakítását tervezik. A 3004/1-es rendelet alapján a termelőszövetkezetek ötévi törlesztésre is kaphatnak juhállományt és a természetbeni törlesztés az előbbi éveklől eltérően »jerke« helyett »tirüvei« is megoldható. Milyen voll- a „romantikus'' tengerészeiét a valóságban Az emberiség történetében talán a legromantikusabb fejezet azokról a kalandokról szól, amelyeket a tengerészek éltek át, amikor új földrészeket, új hajózási utakat fedeztek fel. A romantika azonban a valóságban bizony vajmi kevéssé érvényesült, így például, amikor Vasco da Gama körülhajózta Afrikát, a hajó személyzetének minden harmadik tagja meghalt. A 265 tengerészből, akik Fernao de Magsl- hacs-nál először hajózták körül a világot, csupán 18 tért vissza. A régi hajókon semmiféle egészségügyi berendezés nem létezett. Az ivóvizet fahordókban vitték magukkal, a víz azonban rövid idő alatt megromlott és undorító bűzt árasztott. A hr-melívö rothadó anyagokat r " : v hát múlva azután a hordó fenekén I élő algák felemésztették és a víz ihatóvá vált. Egy régi tengerészszabály úgy tartja, hogy az ivóvíznek »háromszor kell rotha.d- nia«, mielőtt ihatóvá .válik. A vízhiány kiegyensúlyozására nagymennyiségű alkoholt vittek magukkal a tengerészek, mert egészen a XVIII. századig a bar jót nem tudták fűteni és ez volt az egyetlen módja, hogy melegen tartsák magukat. Az akkori idolt hajózási történeteit olvasva, arra a meggyőződésre jutunk, hogy szinte minden tengerész állandóan rászeg lehetett. 1740-ben az angol Edward Vernon admirális parancsot adott, hogy a nyílt tenorén a legénységnek kiosztott rumot háromszoros mennyiségű forró, cukrozott vízzel kell keverni. Ez volt a »grog« őse.
