Tolna Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-01 / 1. szám

1960. január 1.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

3

Hogyan lett Szakos termelőszövetkezeti község?

S

zakcs Tolna megye nyugati részén terül el. E községben közel háromezren élnek. Az elmúlt rendszerben a közel tízezer kataszteri hold területének nagy részét az Eszterházy birtok és a Szabó „uraság” foglalta el. A paraszti birtok nagyfokú differenciálódása még a felszabadulás utáni tizenöt év alatt is mé- • lyen éreztette hatását a község politikai, társadalmi és kulturális fejlődésében. Szakoson 865 dolgozó paraszt család él; melyből 5 kataszteri hold földdel bíró 369, 5—10 kataszteri holdig 274, 10—15 kataszteri holdig 162 és 15—25 kataszteri hold földdel bíró 60 parasztgazdaság volt.

Szakcs híres állattenyésztő község, a dolgozo parasztok jelentős része tenyészállat-neveléssel foglalkozik. Főleg a szarvasmarha-tenyésztésben értek el kiváló eredményeket, de az utóbbi időben a sertéstenyésztésben is vannak figyelemreméltó sikerek. A takarmánytermelés mellett az utóbbi években eredményesen foglalkoztak burgonyatermeléssel is, ami jelentősen növeli bevételüket

Itt is. mint a megye és a járás többi községeiben, évek óta érlelődött a szövetkezeti gondolat. A községben volt egy kis termelő- szövetkezet, amelyre a kívülálló szakcsi gazdák azt mondták, „nem volt példamutató”, de a szövetkezeti tagok megtalálták számításukat. Eredményesen működött két egyes típusú szövetkezeti csoport is.

Az 1958-as decemberi párthatározat végrehajtásának következtében a szomszédos községek — Kocsola, Lápafö, Nak — szövetkezeti községek lettek. Ezekben a szövetkezeti községekben nagy erővel építik a szövetkezeti gazdaságokat és a kezdeti eredmények hírei eljutottak a szakcsi parasztok többségéhez is. Az új szövetkezeti községek eredményei legalább olyan hatással voltak a még nem szövetkezeti községekre, mint az évek óta működő legjobb szövetkezeti gazdaságok eredményei.

A párt októberi határozatának szellemében láttunk hozzá Szakcs átszervezéséhez is. Az első napok azzal teltek el, hogy minden felvetődött kérdésre választ adtunk, mert nemcsak a szövetkezeti mozgalmat fejlesztő erők, hanem a szövetkezés ellenségei is felkészültek és sok mindent félremagyaráztak a parasztok előtt.

pn^yyvy-y^vvwrorrwrrayyaooooooooooooooooooc»

Saját leszerelési okmányai már a zsebében voltak, másnap reggel szándékozott hazautazni. Mindenről beszéltünk már, ami csak foglalkoztatott bennünket, míg végre rátértem arra a témára, amely az utóbbi napokban egyre gyakrabban okozott nekem fejfájást:

— Mihez fogunk most kezdeni,

Gebhard?

Gebhard szinte csodálkozott a kérdésemen, mert ő egyáltalán nem látta problematikusnak a jövőt.

— Hát istenem, most bizonyára rákerül a sor, hogy kitanuljuk a gazdászatot. Papa majd bedug bennünket pár évre valamelyik birtokra gyakornoknak.

Ezt a megoldást tulajdonképpen nekem is természetesnek kellett volna találnom, de valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva már gyermekkorom óta nem tudtam megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy én is gazdálkodó legyek, mint az apám. Titokban mindig azt reméltem, hogy valami csoda történik, melynek révén megszabadulok a legidősebb fiúra háramló hagyományos kötelezettség alól. A háborús évek és a katonáskodás bizonyára nem kedvem szerint való volt, de mindenesetre lehetővé tette, hogy az egyébként kikerülhetetlen döntést indokoltan elodázzuk. Most azonban már nem lehetett tovább halogatói a dolgot.

— Gebhardt — dadogtam —, félek, hogy belőlem sohasem lesz igazi gazdász.

— Ostobaság — igyekezett meg nyugtatni. — Gyerekkori képzelődésből fakad az egész.

Ami hajlamainkat illeti, any- nyira különböztünk egymástól, amennyire két testvér egymástól csak különbözhet. Gebhard kifejezetten gyakorlati ember volt, jókora adag paraszti furfang is volt benne. Lenézett minden könyvből szerzett tudást, egész életében egy tucat könyvet ha elolvasott. Kissé irigyeltem, hogy mindig olyan biztosan, józanul tudta megvilágítani a dolgok gyakorlati oldalát — de néha elképesztően primitívnek tűnt előttem. ö viszont csodálta állítólagos tanultságomat, amelyre magát sohasem tartotta képesnek, de gyakran aggasztották — szerinte túlzásba vitt — tépelődéseim, melyeket néha nyakatekerteknek, sőt hóbortosoknak tartott.

S mégis oly mély és széttéphe- tetlen kapcsolat fűzött bennünket össze, annyira ismertük egymás legtitkosabb gondolatait, hogy az még testvéreknél is ritkaság. Ez bizonyára annak a következménye volt, hogy kiskorunktól fogva mindig egymásra voltunk utalva. A földesúri nagybirtokon a báró fiai egymáson kívül nem találhattak magukhoz illő pajtásokat. Részt vettünk ugyan a faBOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOnOOOOOOOOOOOOOOOOOtAXX-.

lusi fiúk kamaszos csínyjeiben, de mi mégiscsak a kastélyból valók voltunk, szakadék tátongott közöttük és mi közöttünk. És csak nem olyan széles, csak természe ténél fogva más szakadék válasz tott el bennünket, gyerekeket, c felnőttektől: a szülőktől, házitanítóktól, guvernantoktól, nagybácsiktól és nagynéniktől, akik állandóan csak zsémbeskedtek ve lünk. Velük szemben is csal: Gebhard volt az egyedüli megbízható szövetségesem; vele meg tudtam osztani minden titkos örömömet és bánatomat.

Gebhardt nem értette meg a skrupulusaimat, de érezte, hogy természetemből kifolyólag az efféle konfliktusok elkerülhetetlenek nálam. Mindenképpen igyekezett hát segíteni rajtam. Apámnak három különálló földbirtoka volt, hárman voltunk hozzá fiúk is. Mindegyikünk egyet örökölne: én, mint a legidősebb, a család ősi fészkét, Laaskét, melyhez természetesen apám legtovább ra gaszkodnék. Gebhard ebből kiindulva igyekezett segíteni:

— Papa biztosan nem hal me, addig, amíg én teljesen ki nerr; tanultam. Ha te közben minden képpen valami mással akarsz rog lalkozni, és még nem lennél eléggé képzett gazdász, mire Laaskél át kellene venned, egy ideig vezethetném azt is helyetted.

(Folytatjuk.)

A türelmes, nyugodt, következetes politikai és szervező munka nyomán elsősorban a legjobb középparasztok szövetkeztek. Az első 50 ősszel belépő család 600 kataszteri hold földdel szövetkezett. Ez megmozdította a falu minden rétegét: a parasztot, az orvost, a pedagógust, mindenkit, aki csak egy parányit is tudott tenni a szövetkezeti község megteremtésének érdekében.

A sokoldalú differenciált szervező és politikai munka következtében céltudatosan bontakozott ki a helyi erő tevékenysége, mindenekelőtt a szakcsi korámu- nisták, termelőszövetkezeti tagok kapcsolódtak be a munkába, de eredményesen dolgozott a falu értelmisége is. A helyes politizálást bizonyítja, hogy naponta ötven, nyolcvan, száz család lépett a szövetkezeti útra, tizenöt nap alatt 610 család választotta a nagyüzemi gazdálkodást.

Ebben az időben ülésezett pártunk VII. kongresszusa A kongresszus munkáját, de főleg Kádár elvtárs referátumát nagy érdeklődéssel hallgatták, olvasták. A beszámoló mezőgazdasági részéről volt a legnagyobb vita, amit még külön is meg kellett magyarázni agitátorainknak.. A zárszó után már teljesen tisztázódtak a beszámolóról alkotott fogalmak és nézetek. Kétségtelen, a kongresszus munkája, állásfoglalása szemmelláthatóan gyorsította és gyorsítja a mezőgazdaság átalakítását.

Még be sem fejeződött az átszervezés, úton-útfélen, kapuban és lakásokban, a pártszervezetekben és a tanácsházán arról folyt a vita, hogyan tovább? Hogyan kezdjünk hozzá a szövetkezeti élet kibontakoztatásához? E kérdésben sokféle álláspont volt: „minden utca legyen egy-egy szövetkezet, legyen két, vagy három szövetkezet”. Közben az egyik utcában megalakult Dózsa György néven egy új szövetkezet, de a meglévő Uj Élet Tsz 34 családjához is 200 újonnan belépő család csatlakozott. Közben felfejlődött a Dózsa szövetkezet is, de megalakulása után négy-öt napra az Uj Élethez csatlakozott. Ezzel a lépéssel lényégében eldőlt, hogy hány szövetkezet legyen a községben, de azonnal újabb kérdés merült fel: hogyan alakítsák ki a vezetőséget?

I

lyen körülmények között jutottunk el a december 20-i alakuló közgyűléshez, amelyen közel 600 szövetkezeti tag jelent meg az új szövetkezet megalakítására, a vezetőség megválasztására. Az alakuló közgyűlésen még egyszer összefoglaltuk azokat a kérdéseket, melyekre választ kell adni. Különös érzés 600 parasztemberrel számos fontos kérdésről beszélni, de a munkánkat megkönnyítette az, hogy ezek megértésében úgy mentünk előre, mintha háröm-négy éves szövetkezeti tagokkal beszélgettünk volna. Ez is bizonyítja, hogy a dolgozó parasztok évről évre tanulmányozták a szövetkezeti élet fejlődését, eredményeit.

A közgyűlés elhatározta, hogy az Uj Élet név mellett marad, de új alapokon kezd új életet és ennek érdekében döntöttek az „egy falu — egy tsz” mellett. Megválasztották az új vezetőséget, amelyben meg lehet találni a középparasztokat, kis- és szegényparasztokat, a volt tsz legjobb vezetőségi tagjait, a községi állatorvost, aki az első perctől sok segítséget adott a vezetőségnek.

A tsz elnöke elismert középparaszt. Túri János, a függetlenített helyettes Szalvári István, a volt tsz elnöke lett. A megalakulás után másnap összegyűlt a vezetőség a feladatok meghatározására.

ár kialakult a brigádszervezet: kilenc brigádot hoztak létre, nyolc növénytermelőt és egy állattenyésztőt. Az állattenyésztési brigád élére az egyik legjobb, legnagyobb tapasztalattal rendelkező új szövetkezeti tagot választották. Kijelölték a brigátíterületeket is. A szántásban a Dalmandi Gépállomás 35 erőgéppel segít hogy a közel 5000 kataszteri hold őszi mélyszántást mielőbb elvégezzék. Indul a mezei leltár és állatleltár felvétele is, ezt is brigádonként hajtják végre, ezt követi az állatok összehozása, a közös állattenyésztés alapjainak lerakása. Mivel járásunk legnagyobb szövetkezete a szakcsi Uj Élet, ennek megfelelően a legnagyobb segítséget kell részére biztosítanunk. Első teendő, hegy a szövetkezet által kért mezőgazdasági szakembereket biztosítsuk és segítsük a sok helyes elgondolás és tervek realizálásában.

így bontakozik ki egyik napról a másikra ez »Uj Élet« a szövetkezeti élet Szakcs termelőszövetkezeti községben.

Virág István

JB titkár

Bizakodón az új

I960, első napja, ezen a január 1-én is, mint mindig, hagyományos köszöntéssel — boldog új évet! — üdvözöljük elvtársainkat, szeretteinket, barátainkat és dolgozótársainkat.

Századokon át a dolgozó emberek jót vártak, óhajtottak az új évtől, mindig jobbat, szebbet, mint amilyenben osztályrészük volt.

De mennyire más alapokon van a dolgozók mostani jókívánsága, mint a felszabadulás előtt volt. Akkor a jókívánság tartalma az volt, hogy legyen kenyere a családnak, hogy kapjon munkát a családból legalább egy, s ha munkában van, ne bocsássák el. Ma olyan rendszerben élünk, melynek lényegéből fakad, hogy felszámoltuk a munkanélküliséget, kenyértelenséget és a bizonytalanságot.

Az emberiség mindig kívánta, óhajtotta a békét, de nem sokat tehetett a háború ellen. Ma része vagyunk a Szovjetunió vezette szocialista világrendszernek,

melynek politikáját a békéért való harc jellemzi, s e harcnak mindennapos részvevői vagyunk . mi is a szocializmust építő munkánkkal. A béke megvédése ma | már nemcsak óhaj, hanem a világot átfogó mozgalom, harc, ame'y a szocialista világ eredményeire, erejére támaszkodik, amely erő j gyors ütemben a mi jó munkánk közreműködésével gyarapszik.

Most, amikor az új esztendő küszöbét átléptük és búcsúzunk 1959-től, nyugodt lélekkel mondhatjuk, hogy eredményekben, sikerekben gazdag év volt.

A Szovjetunió és a többi szocialista országok nagy eredmé- i nyei nyomán nőtt a béke pers- I pektívája. Hazánkban folytató- I dott a párt helyes politikája I alapján a politikai konszolidáció, i melynek nagyjelentőségű és ki- j emelkedő eseménye a párt VII. i kongresszusa volt. Nagy lépést j tettünk előre gazdasági fejlődé- \ sünk terén is. A Központi Veze- í tőség márciusi határozatát meg- | valósítva teljesítettük az 1960 vé- I gére tervezett főbb mutatókat.

nézhetünk

év elé

Nagyot léptünk előre a mezőgazdaság szocialista átszervezése területén is. Ezzel párhuzamosan — nyugdíjrendezés, fizetésrendezés, nyereségrészesedés stb. — jelentősen nőtt a dolgozók életszínvonala is.

Mi, Tolna megyeiek is elmondhatjuk, hogy részesei vagyunk az országosan elért szép eredményeknek. Közel 1000 fővel emelkedett üzemeinkben a munkás- létszám, 12,6 százalékkal termelt többet iparunk novemberben, mint a múlt év hasonló időszakában. A tavaszi és az őszi szervezés során dolgozó paraczíok ezrei választották a nagyüzemi gazdálkodás útját, s ma már 68 termelőszövetkezeti községünk van, ezzel a megye összterületének közel háremnegyed része szocialista. nagyüzem. Napjainkban is a dolgozó parasztok tömegesen választják a szövetkezés útját.

Ezen eredmények teremtették meg jókívánságaink megvalósításának feltételeit, azt, hogy egyre jebb, boldogabb, kultúráltabb élet részese legyen minden becsületes dolgozó.

Hogy mekkora utat tettünk meg 1859-ben e téren? Erről tanúskodik az, hogy 4,5 százalékkal nőtt megyénkben a munkások átlagos havi keresete. Hogy megyénkben 921 lakás épült, hogy 2160 lakásba kapcsolták be újonnan a villanyt, hogy 28 kész és 20 épülő új tanteremmel bővült iskolai hálózatunk, 240 új munkagépekkel felszerelt erőgépet kapták gépállomásaink, új kórház épült Konyhádon. Sorolhatnánk mennyi autót, motort, rádiót, televíziót, bútort és egyebet vásároltak dolgozóink, s mégannyi adatot, mely ékesen bizonyítja fejlődésünket, jólétünk növekedését.

Bizakodóan nézhetünk az új évbe, mert ezen az úton haladva a termelés állandó emelésével, a párt VII. kongresszusa határozatainak megvalósításával mi is hozzájárulunk a béke megvédéséhez, népünk jólétének további emeléséhez.

Daradics Ferenc

MPB titkára

180 éve jelent meg az első magyar újság

Latin nyelven már korábban is jelentek meg nálunk újságok. Az első, amelyet már újságnak lehet nevezni, a Mercurius Hungaricus, 1705-ben látott napvilágot, Bél Mátyás pedig 1721-ben adta ki ■ Nova Posoniensaját. 1730 körül adták ki az első német lapot Budán, amely az Ofnerischen Mercurius nevet viselte. 1764-ben Pozsony is kapott német újságot, a Pressburger Zeitungot, majd német folyóiratok is indultak, az Ungarisches Magazin 1781-ben, a Mercur von Ungarn és a Neues Ungarisches Magazin 1791-ben.

Magyar nyelven 1780-ban Ráth Mátyás adta ki első újságunkat, a Magyar Hírmondót. A Pozsony- , an megjelent újságot hét év múlva követte a Magyar Kurír, amelyhez szerkesztője, Szacsvay Sándor, irodalmi mellékletet is adott Magyar Múzsa címen. 1789- ben Görög Demeter és Kerekes Sámuel szerkesztésében hetilap is megjelent, a Hadi és más nevezetes történetek. Egy évvel később Pánczél Dániel szerkesztésében jelent meg a Magyar Mer- kurius, majd 1806-ban Kultsár István nevezetes lapja, a Hazai Tudósítások.

Lapjaink már kezdetben sem szorítkoztak csak a hazai és külföldi hírek közlésére: szerepük a magyar művelődésben felmérhetetlen. Révai Miklós, a kitűnő nyelvész, Ráth Mátyás munkatársa, 1782 januárjában tette közzé a Magyar Hírmondó »Tudománybeli dolgokról« című rovatában nevezetes felhívását »a köznépnek szájában forogni szokott régi versek« gyűjtésére. Ráth örömmel közölte a felhívást, mert 1773— 1777 között Güttingúban tanult,

ahol megismerhette a Herder nyomán megindult német népköltészet gyűjtését. Az ő példáját követte Kultsár István is, amikor néhány évvel később a Hazai és Külföldi Tudósításokban ugyancsak a népdalok gyűjtésére biztatott.

Görög Demeter és Kerekes Sámuel a magyar grammatika megírását sürgették, amelyre pályázatot is írtak ki. Ennek a pályázatnak lett eredménye a híres Debreceni Grammatika, amely nagy irodalmi vihart kavart fel. A nevezetes könyv 1795-ben jelent meg s a sikeren felbuzdulva Görög és Kerekes újabb nyelvészeti pályázatot hirdetett, amelynek szép eredménye Báróczi tudós munkája, A védelmeztetett magyar nyelv.

Kis példányszámban, nyomorúságos körülmények között jelentek meg első lapjaink. Érdemlik mégis jóval több, mint ami az úttörőknek kijár: nemcsak olvasóik ismeretkörét bővítették, hanem fontos szerepet játszottak a reformkor előkészítésében, a ha- zafiság élesztősében. Olyan korra esik működésük, amely a legkegyetlenebb császári abszolutizmus jegyében múlik el, de a bécsi önkényuralomból mégis megerősödve került ki a magyarság, felkészülve a reforkorra s a reformkor esztendeiben készítve elő 1848 márciusát és a szabadságharcot. Mindebben részük van első újságjainknak is s csak igaz elismeréssel és tisztelettel tudunk visszaemlékezni az első magyar lapszerkesztőkre és újságírókra, köztük is a legelsőre, a Magyar Hírmondó derék szerkesztőjére, Ráth Mátyásra.