Tolna Megyei Népújság, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-12 / 292. szám

f 1 ! 1958. december 12. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A zárszámadás előestéjén Tudósítás a kistápéi Új Élet Termelőszövetkezetből Az idei tavaszon 400 hold föld­területről és 48 tagról 1500 hold területre és 102 tagra fejlődött fel a Bikácshoz tartozó kistápéi Uj Élet Termelőszövetkezet. Küzdel­mes, de szép esztendő áll mögöt­tük, s bizakodva tekintenek a zár­számadás elé. ELŐZMÉNYEK Az előzmények biztatóak. Mái a kifizetett előlegek is azt tanú­sítják: jó lesz itt Kistápén a jöve- í delem, a tagok megtalálják a szá­mításukat. 170 000 forint pénzelő­leget, 540 mázsa búzát, 143 mázsa árpát, 140 mázsa rozsot, 547 má­zsa takarmányrépát, 274 mázsa burgonyát és mintegy 50 000 ciga­rettát osztottak ki a tagoknak elő­legként. Akik megfogták jól a munka végét, azok már eddig is sok min­dent kaptak. Ifjabb Horváth Im­re a munkaegységenként kapott 10 forint pénzelőlegen kívül 12 mázsa búzát, 4 mázsa árpát, 3 mázsa rozsot, 12 mázsa takar­mányrépát, 6 mázsa burgonyát és több mint 600 cigarettát kapott. | Rick István még ennél is többet. A pénzen kívül 14 mázsa búzát, 4 mázsa rozsot, 4 mázsa árpát, 14 mázsa répát, 7 mázsa burgonyát és 1200 cigarettát kapott. Sok ne­vet lehetne sorolni, sok olyan tag- 1 nak a nevét, akiknek már az elő­legből megtelt a padlásuk. Pedig az előleg még csak előleg: mintegy ígérete a gazdag zárszám­adásnak. Osztanak még zárszám­adáskor búzát is, árpát is, rozsot is, aztán kapnak még a tagok ku­koricát, burgonyát és cukrot, ter­mészetesen pénzt is. GAZDASÁGI helyzet A jó munka nyomán szilárd gazdasági helyzet jellemzi a szö­vetkezetét. A különböző üzem- és termelési ágakból származó bevé­telek jól alakultak és az aktív mérlegeredményt biztosítják. Az állattartás, a növényterme­lés jól jövedelmezett. A növény- termelésben például dohányból mintegy 260 000 forint, cukorrépá­ból 30 000 forint, burgonyából 55 000 forint a jövedelem. Nem kevésbé jelentős az állam­tól kapott kedvezmény, amely a 3004/1-es számú rendelet alapján illeti meg a szövetkezetét, az ál­lami kedvezmény összege, amely főként hitel és árengedmények­ben jut kifejezésre, meghaladja a 200 000 forintot. A szövetkezet gazdasági hely­zete máris a szocialista nagyüzem fölényének meggyőző bizonyítéka. ZÁRSZÁMADÁS ELŐTT Ilyen előzményekkel, s ilyen gazdasági helyzettel jutott el a termelőszövetkezet a zárszámadás előestéjéhez. Még simítják és cso­mózzák a dohányt a kultúrterem­ben, de a tanyaközpontban már megkezdődött a leltározás, szám­ba veszik a mintegy 3 millió tiszta vagyont és megteszik az első lépést a mérleg összeállításához. A zárszámadás nagy nap lesz Kistápé életében. A kapott része­sedés feletti örömöt megduplázza majd az, hogy a házakban, ahol eddig a petróleumlámpa sárga fé­nye pislákolt, kigyullad" a villany. S amikor a villanylámpa fényé­nél megszámolják az egy munka­egysége jutó több mint 35 forintos jövedelmet, s számot vetnek az idei esztendő szép eredményeivel, újra, de most már „természetben” is meggyőződhetnek arról, hogy érdemes volt tavasszal elhatározni az általános és teljes szövetkezést Bikácson. Miért volt vízhiány Szekszárdon ? Az elmúlt napokban zavarok voltak Szekszárd vízellátásával. A magasabban fekvő lakóházak­ban, illetve a felső emeleteken vízhiány volt, majd annyira rozs­dás volt a víz, hogy használha­tatlan volt. — Mi okozta a vízhiányt, mi volt a nagymérvű rozsdásodás oka? — érdeklődtünk a Vizmű- és Csatornázási Vállalattól. — A vízhiány oka az volt. — Izaptunk felvilágosítást —, hogy a 200-as öntöttvas főnyomóveze- télcen, amelyen a medencébe nyomják a kutaktól a vizet, törés fordult elő. Éspedig, — a baj so­hasem jár egyedül —, egy hét alatt háromszor is. Mindhárom törés a Munkácsy utca sarkán történt. Ehhez járult még egy ne­gyedik csőtörés a Hunyadi utcá­ban, a régi bérház előtt. — Amíg az eltört főnyomócső kicserélése folyt, a medence nem kapott vizet, a csőhálózatba vi­szont csak kisebb nyomást lehet adni — így adódott az átmeneti vízhiány. — A rozsdásodás pedig a cső­törés kövelkezrfíénye. Közismert a szekszárdi víz magas vastartal­ma, és ha lezárnak egy szakaszt, a csövek hamar rozsdásodnak. Néhány nap múlva már ismét normális lesz a 1Vízellátás — fel­téve, ha nem adódik újabb törés. Csaknem nyolcszáz új előfizető Tanácskoznak a postások Ezen az értekezleten a megyei lap terjesztéséért indult moz­galom a postahivatalok között. Októberben és novemberben a MEHIV értékelése szerint csaknem nyolcszáz új előfizetőhöz és olvasóhoz jutott el a Tolna megyei Népújság. A postahivatalok kongresszusi versenyében eddig különösen jó eredményt ért el Nagymányok, Zomba. Pincehely, Tamási, Pusztahencse, Fácánkert és Dombóvár I. Aelita megtántorodott. Apja feje eltűnt. AZ OSI ÉNEK Aelita, Ihoska és Lösz a dupla­szárnyú csónakon Liziazira he­gyeibe repült. Az elektromágneses vevőkészü­lék — a huzalos árboc — szaka­datlanul működött. Aelita a pa­rányi tükör fölé hajolt, nézte, hallgatta. Nehéz volt eligazodni a Mars mágneses mezőiben szálló, kerin­gő telefonüzenetek, felhívások, kiáltások és aggodalmas kérdé­sek között. De Tuszkub acélos hangja szinte szünet nélkül zú­gott, belehasított ebbe a káoszba, uralkodott felette. A kis tükörben a felbolygatott világ árnyai su­hantak. A hangzavarból néhányszor furcsa, nyújtott, éneklő hang csendült Aelita fülébe: — Elvtársak, ne hallgassatok a pusmogókra... nem kellenek ne­künk semmiféle engedmények... fegyverbe, elvtársak, ütött a vég­ső harc órája... minden hatalmat a szbv... szov... Aelita odafordult Ihoskához: _ A kedvesed vakmerő és el­szánt, igazi Ég Fia. Nem kell fél­tened. I hoska dobbantott, mint a kecske, és ingatta a fe'ó'. Aclitá- nak sikerült kiderítenie, hogy szökésüket még nem fedezték föl. Levette a fülhallgatót. Ujjaival letörülte a figyelőablak bepáráso­dott üvegét. — Nézd csak — mondta Losz- nak — ihik szállnak utánunk. A csónak magasan a Mars fö­lött repült. Kétoldalt két barna­szőrű, hártyásszárnyú, mocskos madár szállt a vakító napfény­ben. Kerek fejüket és lapos, éles csőrüket az ablak felé fordítot­ták. Az egyik, amint Loszt meg­pillantotta, alábukott és tátott csőrével belevágott az üvegbe. Lösz visszakapta fejét. Aelita ne­vetett. Elhagyták Azorát. Alattuk már a Liziazira éles sziklái úsztak. A csónak lefelé szállt, átrepült a Szoam-tó fölött és egy szakadék mellett elterülő, széles térségre ereszkedett le. Lösz és a kis gépész behúzta a csónakot egy barlangba. Aztán vállukra vettek egy-egy kosarat és a nők nyoméban a vénségtől megkopott, alig észrevehető lép­csőkön lefelé indultak a sziklák közt, Aelita haladt elől, könnye­dén és fürgén. Meg-megkapasz- kodva a kiálló sziklafokokban, fi­gyelmesen nézte Loszt. A férfi széles lába alatt repültek a kö­vek. és visjzhrngozva zuhantak a szakadék aljára. — Itt jött le az a magacitl, aki a szalagos botot hozta — mondta Aelita. — Mindjárt meglátod azt a helyet, ahol a szent tüzek gyű­rűi égtek. A szakadék oldalának felénél a lépcső egy szikla alagútjába ve­zetett. Nyirkos levegő csapta meg őket az alagút sötétjében. Lösz meggörnyedve, vállával a köve­ket súrolva, nehézkesen haladt a csiszolt sziklafalak közt. A sötét­ben kitapogatta Aelita vállát és nyomban ott érezte ajkán a lány lélekzétét. Oroszul odasúgta: Drágám«. Az alagút egy félhomályos bar­langba torkollott. Mindenfelé ba­zaltoszlopok csillogtak. A barlang mélyén könnyű páracsomók úsz­tak. Víz csobogott, egyenletesen hullottak a cseppek a barlang mélyének kivehetetlen boltívei­ről. Aelita ment elől. Hegyes, feke­te csuklyája egy tó fölött himbá­lózott és néha eltűnt a ködgomo- lyagokban. Aelita megszólalt . a sötétben: »Vigyázz« — és .egy keskeny, meredek, ősi hídon buk­kant föl karcsú alakja. Lösz érez­te, hogy lába alatt rezeg a híd, de szemét egy pillanatra sem vette le a félhomályban suhanó csuk­lyáról. (Folytatjuk.) 3 Erről ih beszélni kell Kétféle karácsony Régi újságok bekötött példányai jutottak kezembe a múltkor. Kí­váncsian olvastam őket. A »Tol­na megyei Újság« 1931. január 8-i számában egy feltűnő cím vonta magára figyelmemet: »Szegények karácsonya Tolnán«, A cím alatt szó szerint a követ­kezőket olvastam: »Talán sehol sem érezték oly súlyosan az in- ségalkotta nyomort, mint Tolnán, ahol a lakosság 40 százaléka épí­tőmunkás. A nyári munkaidő nagy részét munkaalkalom hiá­nyában kénytelenek voltak tétle­nül eltölteni. Vitéz Makray Lajos plébános szerető szíve és bölcs előrelátása mintegy 400 szegény tolnai család szeméből törölte ki a bánat könnyeit és helyettük örömkönnyeket varázsolt.« íme néhány sor a cikkből, a nyomorról, amelyről a kapitalista sajtótermék is kénytelen volt be­ismerést tenni, de rögtön igyeke­zett valótlant is vinni a valóságba. Mert ugyebár vitéz Makray plé­bános úr filléres ajándéka »kitö­rölte« a 400 tolnai család szemé­ből a »bánat könnyeit« és helyet­tük »örömkönnyeket« varázsolt — ez egy kissé furcsán hangzik. Micsoda képmutató frazeológia! Az újság szerint a munkanélküli­ség, a dühöngő tüdővész és a sok­sok pokolbeli kín, ami a nyomor­gó munkanélküliek életével együtt járt és ami a bánat könnyeit elő­csalta, hirtelen eltűnt, mert vitéz Makray plébános úr karácsonyi ajándékokat osztott. Ma is karácsony előtt állunk. A tegnapi napon, miközben Tolnát jártam, eszembe jutott a régi új­ságcikk és ellenállhatatlan kíván­csiság ébredt bennem. Kíváncsi lettem arra, hogy hova jutottak Tolna egykori munkanélküli épi- tőmunkásai. Az egyikkel, Prajda Istvánnal az Épületkarbantartó Ktsz irodá­jában találkoztam, ö a ktsz el­nöke. Ö modta el azt is, hogy az egykori munkanélküli ácsnak, Pauli Ferencnek a fia vegyész- mérnök, Szűcs József kőműves lá­nyát pedig országgyűlési képvise­lőnek választották. Mintha álom vált volna valóra. A munkások álma. Az egykori nyomorgók gyermekeiből, ha tanultak: kato­natisztek, tanácselnökök, mérnö­kök, orvosok lettek. Ha nem ta­nultak, akkor a fizikai munka is megfelelő életet biztosít számuk­ra. Nincs munkanélküli. Munka­erőhiány van. Ha kétszer ennyi kőműves lenne Tolnán, az is ke­vés lenne. Ma elmondhatjuk, hogy a bánat könnyeit az öröm és megelégedés váltotta fel. A tolnai emberek boldog derűvel néznek 1959. ka­rácsonya elé. H. T. Háromévi hürtünhiinistést kapott a sikkaszt! raktáros A szekszárdi járásbíróság a kö­zelmúltban tárgyalta Huber Lász­ló, szekszárdi születésű, budapesti lakos bűnügyét. Huber már 1950- ben, amikor még a Pécsi Rövid- és Kötöttáru Nagykereskedelmi Vállalat szekszárdi fiókjánál dol­gozott, nap mint nap ittasan jelent meg a munkahelyén. Emiatt akkoriban figyelmeztették, de eredménytelenül. Állásából ezért fegyelmileg elbocsátották. 1951-ben került a Papír, és Iro- daszerértékesítő Vállalathoz, mint raktáros. Már az első időben több­ször előfordult, hogy részegen ment a munkahelyére. Családi élete is felbomlott. Ezt követően még nagyobb mértékben ivott. A nap túlnyomó részében a szesz hatása alatt állt. Ehhez a nagy mennyiségű szeszes italhoz sok pénz kellett. Az általa, kezelt rali- tárban rengeteg áru volt felhal­mozva. Mérlegelő és ítélőképessé­gét lassan elvesztette, először csak óvatosan, majd pedig egyre bát­rabban és többször hozzányúlt az árukészlethez. Az ellopott áruk értékesítéséhez idő kellett. A munkaideje után nem tudott annyi árut „a piacra dobni”, hogy abból fedezni tudta volna az ivásra szükséges össze­geket. Ezért a testvérét, Hidasi Istvánt és feleségét is beszervezte az „értékesítésbe”. Hidasi Istvánt ezzel nyilván megörvendeztette, mert ő amúgyis bazárárus volt. Huber először csak képeslapo­kat és egyéb papírárukat, majd pedig ceruzákat és végül töltőtol­lakat lopott el és értékesített; Munkahelyéről naponta többször eltávozott, ilyen alkalmakkor két- liárom töltőtollat is zsebrevágott és gyorsan betért a legközelebbi italboltba. Ott a töltőtollakat fele áron, vagy még ennél is olcsóbban adta tovább. Huber elsikkasztott többek kö­zött 15 000 különböző képeslapot, 203, közel 100 forintos töltőtollat, ezer ceruzát, ceruzavédőt és még különböző papírárukat, összesen 38 126 forint kárt okozott a Dél­dunántúli Papír- és Irodaszerértc- kesítő Vállalatnak. A bíróság ezért Huber Lászlót társadalmi tulajdon sérelmére is­mételten elkövetett sikkasztás bűntettében mondotta ki bűnös­nek, s ezért őt 3 évi börtönbün­tetésre, egyes jogainak gyakorlá­sától háromévi eltiltásra ítélte. Egyben kötelezte a Déldunántúli Papír- és Irodaszerértékesítő Vállalatnak okozott kár megtérí­tésére. A bűnügyben ugyancsak szerep­lő özv. Hidasi Istvánnét a bíróság orgazdaság bűntettében mondotta ki bűnösnek és őt 300 forint pénz- büntetésre ítélte. S. J. Növekszik Pakson az irodalmi színpad taglétszáma Alig két hete tartotta bemu­tatkozó előadását a paksi irodal­mi színpad. Az előadást, amely elsöprő sikert aratott a községben, többhónapos lelkiismeretes mun­ka előzte meg. Az irodalmi szín­pad munkájában különböző fog­lalkozású emberek vesznek részt, pedagógusok, munkások, parasz­tok, diákok, vállalati alkalmazot­tak, hivatalnokok. Paks irodalom- és művészetkedvelő közönsége nagy érdeklődéssel kísérte á fel­készülés hónapjait. Az előadás sikerét pedig az is bizonyítja, hogy a bemutatkozás óta már hú­szán kérték felvételüket az együt­tesbe. Amennyiben a taglétszám így növekszik, lassan elérik a me­gye első irodalmi színpadának, a szekszárdinak létszámát, azzal a különbséggel, hogy míg ezt zöm­mel diákok alkotják, addig Pak­son a diákok vannak kisebb szám­ban. Tízéves a IcoSorovgrádi Kossuth Lajos múzeum-ház Fehérköves úton, virágzó kri­zantémok között áll a bulgáriai Kolarovgrád városban egy nagy vaskapus ház, amely 1810-ben épült. A ház nevezetessége azon­ban nem régiségében rejlik, ha­nem abban, hogy itt lakott Kos­suth Lajos a magyar szabadság­harc leverése után 1849-ben, A házat 10 évvel ezelőtt múze­ummá alakították át, ahol minden bútort ugyanúgy rendeztek el, ahogy azt Kossuth Lajos hasz­nálta. A kolarovgrádi Kossuth Lajos múzeumházat igen sok látogató keresi fel, erősítve a bolgár és a magyar nép barátságát;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom