Tolna Megyei Népújság, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-08 / 288. szám

I * t TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAO 1859 december 8. ezerszinu életünk Egy „régi értelmiségi1' Tollrajzok Finn fiatalok társaságában m Egyik kérdés a másikat követi. Siklósi elvtárs, a KISZ megyei titkára alig győz válaszolni. A magas, sötétbarna, halvány­bőrű finn fiúk komoran hallgat­ják a válaszokat. Néha összenéz­nek és felcsillan a szemük. Pauli Salomen, a Finn Demok­ratikus Ifjúsági Szövetség Köz­ponti Bizottságának másodtitká­ra, a delegáció vezetője kérdez legtöbbet. A beszélgetés során a hangulat egyre jobban feloldó­dik. Jorma Hentila a tanulási lehe­tőségek felől érdeklődik. Egyete­mi hallgató. Törékeny termetű iiú. Úgy hallom, írogat is. A szo­cialista akadémiák képviselő­je. Amikor megtudja, hogy nálunk mekkora ösztöndíjat kapnak az egyetemisták, meglepődik. Nem is csoda. Finnországban a kitűnő tanulók legmagasabb évi ösztön­díja csupán csak annyit tesz ki, mint egy finn munkás átlagos havi keresete. Amikor kifogynak a kérdések­ből, ők válaszolnak Érdekes dolgokat tudunk meg tőlük. Kiderül, hogy Finnország­ban még a jobboldali ifjúsági szervezetek is kénytelenek részt venni a minden év áprilisában megrendezendő finn—szovjet if­júsági napok ünnepségein. A mű­sor közös. A szovjet nép iránti szeretetet tükrözi. Természetesen a jobboldali ifjúsági szervezetek vezetői nem szívesen neveznek be a közös műsorba. De nem csinálhatnak mást. — Tulajdonképpen azóta ér­zem, hogy ember vagyok. Ezt a mondatot egy beszélgetés során jegyeztem le. Janovitz Iván elvtárssal ültünk együtt és társa­logtunk. A Tolna megyei Tanács Gyógyszertár Központjának dere- sedő igazgatójával. Faggattam őt, életútjára voltam kíváncsi. Mindenekelőtt igyekeztem meg­érteni az imént idézett mondatá­nak tartalmát. Egy ember, aki a múlt rendszerben élte le élete ja­vát, és igen magas — gyógyszeré­szi — képesítést is szerzett, mégis azt mondja, hogy csak 1945 óta érzi magát embernek. Mert az „azóta” szón 1945-öt értett. — 1913-ban léptem a gyógysze­részi pályára, de 1945-ig soha nem tudtam folyamatos munka­helyhez jutni Magyarországon. Érti ezt? Igen, a szavakat értettem, le­jegyeztem, de azok igazi tartal­mát azt hiszem, nem. Ezt csak az értheti meg teljesen, aki maga is végigélte. Az újságíró-fantázia most kevésnek bizonyul. Egy em­ber küzdelmes, hányatott életét elképzelni csak részben sikerül, mert hiszen mi, mai fiatalok csak hallomásból ismerjük az állásta- lanságot. Csakúgy, mint a többi felszabadulás előtti élményt, ame­lyekről most Janovitz Iván be­szél. »Ebédjegyek a szemérmes sze­gényeknek.-« Az értelmiségi mun­kanélkülieknek adtak ilyen ebéd­jegyeket. őket szemérmes szegé­nyeknek nevezték, mert szégyen- lették, hogy diplomával, oklevél­lel a zsebükben az »igazi« szegé­nyek, a prolik sorába kell állniuk és kuncsorogni egy tányér leve­sért. Janovitz Iván, a végzett gyógyszerész is kapott ilyen ebéd­jegyet — s aztán, mint értelmisé­gi, »előkelő szegény«, ülve fo­gyaszthatta el az ínségkosztot. Nagy esemény volt számára és örömmel fogadta, ha akár Buda­pesten, akár vidéken néhány hét­re, hónapra alkalmazták, helyet­tesítői minőségben. Ugyanis ilyen­kor kapott egy ágyat, amelyen megaihatott és nem voltak élel­mezési gondjai sem. Végül ő is kivándorolt az országból — Fran­ciaországba ment szerencsét pró­bálni. Állástalanságának nem egysze­rűen az volt az oka, hogy az or­szág társadalmi rendjéből egye­nesen következett á munkanélkü­liség. Talán ha meghajol a rend­szer előtt, neki is más lett volna a sorsa. De nem, ő ellene szegült annak a nagy társadalmi igaz­ságtalanságnak, amit már fiatal éveiben észrevett. Az első világ­háború idején például szakszerve­zeti vezetőségi tag volt, majd ké­sőbb tett egy javaslatot: üdvözöl­jék-nyilvánosan azokat a kom­munista gyógyszerészeket, akik indítványozták a gyógyszertárak szocializálását. Az üdvözlet meg is jelent a Gyógyszérész Vörös Újságban. Később ezért letartóz­tatták, rendőri felügyelet alá he­lyezték. Tulajdonképpen ekkor kezdett közeledni a szocializmus eszméi­hez. Franciaországban, ahol igen széleskörű mozgalmi élet folyt, nagyon sokat tanult, Tapasztalt. A szocializmus hívévé, kommu­nistává vált. Most, körülbelül két év óta igazgató. Néba egyszerűen csak úgy említik, hogy »régi értelmi­ségi«. Csakhogy ezt a pontosság kedvéért így kellene mondani: »régi kommunista értelmiségi«. Aki az emberi sorsot, örök vá­gyainak beteljesülését azzal vi­szonozza, hogy bár eljárt felette az idő — 65 éves —, de fiatalos lendülettel dolgozik. így aztán, ami azt illeti, most is elég küz­delmes az élete. Csakhogy »ak­kor« a létért, a mindennapi sivár megélhetésért küszködött, most pedig azért, hogy — maradjon is így, azaz, hogy tovább szépüljön, épüljön országunk. Szándékosan nem arról beszé­lek, hogy hogyan tevékenykedik Janovitz Iván a gyógyszerellátás érdekében. Ez nagyon egyoldalú szemlélete lenne tevékenységé­nek. Az előző években volt falusi gyógyszerész is, amikor párttU- kárnak választották a község kommunistái. Akkor a gyógysze­részkedés mellett a falu közügyei­nek megoldását szervezte. A »ré­gi értelmiségi« tehát falusi párt- titkár is volt. Most igazgató. De nehéz lenne kimutatni, hogy a hivatali teendőinek ellátása mel­lett milyen sokat tesz, segít gaz­dasági és társadalmi életünk egyéb területein. És ez az ember néhány héttel ezelőtt ott volt a parlamentben és amikor szólították, repeső szív­vel, boldog, elégedett érzéssel lé­pett az ország vezetői elé — át­venni a kormáriykitüntetést. A »Szocialista munkáért érdem­érem« kitüntetést kapta. Megérdemelte. Megdolgozott érte. Boda Ferenc Tamási felé robog a Pobjeda. Pauli Salomen a tájban gyönyör­ködik. Ahogy mondja, százszorta gazdagabbnak tűnnek ezek a lan­kák a finn földnél. Amikor elkerüljük a Diófási csárdát, »villasor« között rohan a kocsi. A villák újak. Pauli Salo­men kérdést tesz fel. A‘társasá­gunkban lévő fiatal diplomata főiskolás fordít. Mi, tolnaiak vá­laszolunk. — Tiszviselőtelep? — Nem. »Paraszt-villák« ezek mind. — Mennyi lakbért fizetnek a lakók? — Nem fizetnek lakbért. Ők a villák tulajdonosai. Mielőtt tovább fűznénk a be­szédet, új, korszerű sertésfiazta- tók és marhaistállók bukkannak fel az úttól néhány száz méterre. Pauli Salomen elragadtatva kiált fel: — Micsoda gazdagság! Micsoda szerencsés nép a magyar! Tamási. Vörös Szikra Termelő­szövetkezet. A feldíszített hatal­mas kultúrterem hosszú asztalá­nál szövetkezeti lányok és fiúk. vendégek és a szövetkezet vezetői ülnek. Péti elvtárs, az egykori cseléd, akinek húsz évvel ezelőtt a lábát sem volt szabad betenni ebbe a kastélyba, a szövetkezet eredményeit ismerteti. Telnek a jegyzettömbök. Van mit feljegyezni a finnországi pa­rasztok számára. A szövetke- ten belül az állattenyésztési dol­gozóknak 2500, a növénytermesz­tés dolgozóinak pedig 1700 forint az átlagos havi keresete, a ház­táji föld és háztáji állatállomány jövedelmét nem is számítva. A jólét tükröződik a jelenlévő fiatalokon is. A szövetkezeti puszta lányain tűsarkú cipő, nylonblúz és ajkukon rúzs látha­tó. A beszélgetést vacsora, a vacso­rát nótázgatás követi. A mellet­tem ülő Aarni Salomának, a Finn Demokratikus Ifjúsági Szövetség Kokta megyei titkárának van a legerősebb hangja a teremben. Szépek a finn dalok. Nekem az »Arni« nevű népdal tetszik leg­jobban. A nemzetközi méretek­ben ismert mozgalmi dalokat finnek, magyarok együtt énekel­jük Adenauer londoni látogatása és a „Blitzkrieg“ emlékei Adenauer londoni látogatása alkalmával történt: Miközben a nyugatnémet kancellár autója lassan végiggör­dült az egyik londoni utcán, az úttest szélén jól láthatóan egy vak ember állt, hatalmas táblá­val a kezében: »A Blitzkrieg ál­dozata«. Mielőtt még Adenauer kocsija egy vonalba kerülhetett volna a vak emberrel» az angol rendőrök széles háta gondosan eltakarta előle a tapintatlan lát­ványt. Civakodás az osztrák monarchisták között Bécsben megerősítették a hírt, hogy az osztrák állam vissza szándékozik adni a Habsburg örököseknek a császári ház né­hány Tortokét: a tízezer hektáros koberhausi erdőt, a poeggstalli 5500 hektáros gazdaságot, a mürzstegi erdőt, a laxenburgi kastélyt és parkot, s a Bécs vá­ros birtokában lévő 260 hektá­ros vösendorfi gazdaságot. Ezen­kívül még több kastély és vadász lak visszakerül a Habsburgok tu- lájdonába, akik ezáltal ismét az Ország leggazdagabb földbirtoko­sai közé kerülnek. Az osztrák legitimisták közt viszály tört ki, minthogy egye­sek Szerint Ottó lemondott oszt­rák trónigényéről. Az »Eiserner Énig« (»Vasgyűrű«) egyik veze­tője szerint: »Egy császár meg­hal, de nem mond le«. A »Vas- gyűrű« tagjai úgy határoztak, hogy Ottó helyett öccsét, Habs­burg Róbertét tekintik trónörö­kösnek, aki »gróf d'Este« néven Párizsban él. Példabeszéd az éber ellenőrről Egy középkorú asszonyt le­szedtek a híd karfájáról. Kezé­ben szorongatott egy üveg ba- rackízű szörpöt. A Fradi B középen egyesek az MTK-át éltették. A boncolás ki­derítette, hogy szervezetükben hosszú időn keresztül barackízű szörp rakódott le. Egyik belvárosi vendéglőben egy barackszörpös pohárban ta­láltak harminchárom szilva­magot, félkazal lóhereszénát meg agy diófarönköt. Sajnos, egvik ellenőr sem sze­rette a barackot. A fentiek mégis elgondolkodtatták őket. Különö­sen az volt gyanús, hogy egy fel- bontatlan üveg fenyőerdei üdítő­italban rábukkantak egy szarvas­agancsra, két légyölő galócára, valamint egy erdei vadászházra. Az ellenőrök hétfői termelési ér­tekezletén fel is vetődött: — Netalántán csak nincs vala­mi baj azzal a barackszörppel? Sürgősen kiküldtek valakit. Könnyen odatalált, kétszer há- romméteres betűkkel volt kiírva: Barackszörpzagyváló és Fenyőer­dei Uditőitalkészítő Vállalat. Az udvaron hat kocsi állt. Kettőn nyerstök volt, hármon kökény és galagonya, egyen paradicsom. Er­re az ellenőr leikébe belekapasz­kodott a gyanú, mint kullancs a kutya lábába: — Talántán nem is barackból csinálják á barackízű szörpöt? Érezte, hogy nem érdemli meg a fizetését, ha erről meg nem győződik, Bement a vezetőhöz; „ ,..L-,.. ----- ■ — Igaz, hogy a szörpöt hami­sítják? Azt nem törte meg ez az alatto­mos keresztkérdés és felordított: — Hallatlan rágalom! Az ellenőrt ez a makacs taga- I dás még nem győzte meg. Skru- pulusos ember volt. — Megesküdni is hajlandó er­re? — kérdezte ravaszul. — Bármikor! — Isten bizony? — Isten bizony! — Az mindjárt más! Na, ak­kor én megyek is! — mondta és elindult. Ahogy a kapun kiér, nagy porfelhőbe keveredik. Vagy nyolcvan disznót hajtották. — Kié ez a falka? — fordult kíváncsian a kísérőhöz. — Az egyik beszerzőé. Megállt gyönyörködni. Veszté­re! Majd elgázolta egy autó. — Hallatlan! Nem tud vigyáz­ni! Kié ez az autó? — kérdezte. — A könyvelő kisfiáé. — Azért vigyázhatna! De hon­nan van neki pénze? — A papájától kapta. — Az más! Derék takarékos apja van. A mi vidékünkön azt mondják rá, szörszöm ember. Már majdnem a kapuhoz ér­tek, mikor feltűnt neki, hogy mi­lyen csinos kis házak sorakoz­nak egymás után. — De szép kis házak! Kié ez a sok kastély? — Ez kérem a Barackszörp­zagyváló embereié. Ez a kéteme­letes vityilló a vezetőé, ez az egy­emeletes , putri a főkönyvelőé, ezek az apró viskók a beszer­zőké. Ez az odú itt meg az enyém — világosította föl a kísérő. — Pompás! Milyen jól spórol­nak! Hiába, van életerő itt az emberekben! Három hónap múlva vásárolt egy esti lapot és földbegyökere­zett lábbal megállt. »Letartóztatták a Barack­szörpzagyváló Üzem vezető em­bereit. Sok százezer forinttal megkárosították az államot. Ba­rackszörpöt készítettek minden­ből, barackot kivéve« — olvasta. Forgott vele a világ! Ha bele nem kapaszkodik egy lámpaosz­lopba, elájul. Maga elé meredt és vértelen, reszkető szájjal mo­tyogta: — Magasságos egek! Ezek lop­tak! SZÖLLÖSSY KÁLMÁN 00000000000000000000001 Dunyhát, párnát, használt és új tollat magas áron veszünk. MÉH Szekszárd, Paks, Bonyhád, Dombóvár, Dunaföldvár. (7) ŐOOOOOOOOtXíOOOOOOOOWOW' Apróhirdetés Eladó Decsen Petőfi u, 13. szá­mú háromszobás ház. Beköltöz­hető. Érdeklődni ugyanott, (26) A megbukott „Carmen“-t 2947-szer adták Párizsban 1875. március 3-ának reggelén XII. Alfonz spanyol király pá­rizsi követe átnyújtotta megbízó- levelét III. Napóleonnak és ez­zel helyreállt a diplomáciai kap­csolat Franciaország és Spanyol- ország között. Ennek az eseménynek a meg­ünneplésére tűzte ki az Opera- Comigue igazgatója egy ismeret­len »modernista« zeneszerző, Georges Bizet »Carmen« című operájának bemutatóját. Már a próbákon rosszul mentek a dol­gok. Senki sem bízott a furcsa, újszerű zene és a »felháborítóan illetlen« szöveg sikerében. Maga az igazgató lebeszélte a kormány egyik miniszterét, hogy a bemu­tatón családjával együtt megje­lenjék: félt, hogy a látvány nem való társaságbeli hölgyeknek. A bemutató valóban botrány­ba fulladt, a sajtó szinte egyér­telműen elítélte a »wagneri ha- tásokkal teli, modernista mű­vet«. Három hónappal később Bizet váratlanul meghalt. Máig sem derült ki, hogy betegség végzett-e vele, avagy öngyilkos lelt, amiben nem kis része lehe­tett a Carmen bukásának is. Az operát a bukás után nyolc évig egyáltalán nem játszották, majd 1883-ban mutatták be ismét, de ezúttal »megtisztított« változat­ban, kihúzva belőle mindazt, ami sérthette volna a múlt század­beli pipiskedő polgárnők érzé­kenységét. Az operának ekkor már óriási sikere volt és a nagy bevételek arra ösztönözték az Opera-Co- mique igazgatóját, hogy eredeti változatában, minden húzás nél­kül is előadja az operát. Azóta a Carmen 2047-szer ke­rült előadásra a párizsi Opera- Comique-ban és a világ legkivá­lóbb énekesnői örültek, ha fel­léphettek a címszerepben. * — Több, mint 220 katasztrális hold csemetékért van Tolna me­gyében az erdőgazdaságok kezeié seben, A gazdaságok a megye er­dősítéséhez, fásításához szükséges csemete mennyiség mellett éven­ként több, mint 1,5 millió cseme­tét adnak más megyéknek is. — December 15-én a Bonyhádi Járási Művelődési Házban Merész Konrád, a Tudomány és vallás címmel tart előadást. — Horgászestet rendez decem­ber 12-én este 8 órai kezdettel a Szabadság Szálló emeleti helyisé­gében a Szekszárdi Horgász Egye sülét. A halvacsorával egybekö­tött horgászesten hangulatos ze­néről gondoskodik az egyesület. — 185 009 forintos költséggel a faddi községi tanács a jövő észten dobén portalanítja a Lenin utcái. — Egy-egy napi társadalmi munkát végeztek a Dunaföldvári Cipész Ktsz KlSZ-szervezetenck tagjai a labdarugópálya bekeríté­sén. Ezen kívül részt vesznek a község fásításában is. — A vörösegyházi KISZ fiata­lok segítő brigádja amellett, hogy a gazdaságban segíti a mezőgaz­dasági munkák mielőbbi elvégzé­sét, a munkásszállás otthonossá tételén is dolgozik. A fiatalok el­végzik a szállás festését, dekorá­lását és a környék parkosítását. — A televízió műsora: 18.00: Zenekedvelő gyerekek klubja. 19.00: TV hiradó. 19.20: Lányok, asszonyok. 20.20: Éjszaka a Mont Blancon. Asztrák film. tolna' "m e’gTeT nIp újság A Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja Felelős szerkesztő: Petrils Ferenc Kiadja: a Népújság Lapkiadó Vállalata Felelős kiadó: Orbán Imre Szerkesztőség és kiadó: Szekszárd, Mártírok tere 15—17. Telefon: 20-10, 20-11 Készül a Szekszárdi Nyomdában .■ ■' Széchenyi utca 46. Telefon: 21-21, 25-72 Felelős vezető: Széli István Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőkné* j Előfizetési díj ejy hónapra U fi J

Next

/
Oldalképek
Tartalom