Tolna Megyei Népújság, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-06 / 287. szám
T N* i V6 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1959. december 6. Export vajat gyártanak Hajoson A majosi teavajat — úgy véljük — nem kell bemutatni a Tolna megyeieknek, hiszen évek óta a Majosi Vajüzem látja el vajjal — az állami és szövetkezeti bolthálózaton keresztül — az egész megyét. Itt gyártják — és csomagolják tízdekás adagokba — a jóminőségű vajat. Két éve azonban — amióta külföldön is megnőtt a kereslet a magyar vaj iránt — egyre többet gyárt exportra is az üzem. Az első hónapokban az egész tér inelésnek csal: egy kis hányada került exportra, az év elején már ugyanannyi export vaj készült az üzemben, mint belföldi. A jólszervezett munka, a technológiai előírások, a higiéniai követelmények pontos betartása következtében egyre több exportvajat gyártanak Majoson, amire egyébként az üzem dolgozói kongresszusi versenyvállalásuk- ban is felajánlást tettek. Ma már egyre ritkábban fordul elő, hogy a központi minőségellenőrző szerv — minőségi hiba miatt — letiltana egy-egy export szállítmányt, a múlt hónap óta ugyanis az üzemben gyártott vajnak mintegy háromnegyed rcsze jut el valamelyik külföldi országba. Képünkön Kirch Margit, az üzem fiatal vajadagolója kiszedi a köpüiőből a finom export vajat. Van fürdő — mégsem fürödhetnek a nagydorogiak Kaszás Lajos bácsi, a vb.- titkár magyaráz, a tanácselnök és az iskolaigazgató helyeslőén bólogatnak. Alig győzöm jegyezni a község panaszát. Előttünk áll a fürdőház épülete, amely felé a panasz irányul. — Hét zuhanyozója és két kádja van a fürdőnknek. Évekig lótottunk-futottunk a fürdöépi- tés ügyében. Most készen áll augusztus óta, fürödni is lehet benne, csak a villanyt kellene bekötni — sorolja Lajos bácsi, a vb.-titkár. — Na és? — A DÉDÁSZ augusztus óta ígéri, hogy „beköti” a villanyt, de az ígéret csak ígéret maradt. — Mennyi munkát venne igénybe a bekötés? — Nehány órát. Segítenénk is a „gyámok” lerakását társadalmi munkával. — Milyen kifogást hoz fel a DÉDÁSZ? Mit mondanak, miért késik a munka? — Kifogást nem említenek, csak egyszerűen ígérgetnek, s aztán hónapról hónapra nincs semmi. Most már talán csak az újság segíthetne rajtunk — jegyzi meg az iskolaigazgató. Eleget teszünk a nagydorogiak kívánságának és most már velük közösen tesszük fel a kérdést: mi akadályozza, hogy az ígéretből valóság legyen? (—h—) Ü gy érzem magamat, mintha nem is Pakson lennék. Az asztalon az »El populär« színes példányai hevernek. A fényképek egzotikus tájakat és különös embereket varázsolnak elém, s előttem hever egy strucctojás, amely akkora, mint egy kisebbfajta lopótök. Az »El populär« az Uruguay Kommunista Párt napilapja. Kezembe veszem az egyik példányt. Az első oldalon arcképek sorakoznak. Niki Ádám hozzám lép és a képekre mutat: — Ez Enrioue Rodrigrez, az az idős asszony pedig Júlia Arevalo dohánygyári munkásnő. ök ajánlottak 1934-ben az Uruguay Kommunista Pártba. Az újság azt írja róluk, hogy a legutóbbi választáson, mint a kommunista párt képviselőjelöltjei vettek részt. — Hogyan jutott el Paksról Uruguayba és miként sikerült ismét hazajönni? Amikor Niki Ádám beszélni kezd, szavai nyomán regénybe illő múlt elevenedik fel. — Tagja voltam a nyolc tagú kommunista sejtnek, amely huszonhétben Pakson illegális Urug tevékenységet folytatott. Az imsósi erdőben tartottuk összejöveteleinket. Huszonkilencben letartóztattak. Bekísértek a hírhedt Vörösmarty utcai csendőrőrsre. Megvertek, de mivel semmit sem tudtak kivenni belőlem, szabadlábra helyeztek. Állandó megfigyelés alatt álltam. Nem volt munkám. Fiatal voltam és végtelenül elkeseredett. Akkoriban Pakson még friss és kegyetlen emlékei voltak a tizenkilences vérengzéseknek. A nagynéném Uruguay- ban élt. Elhatároztam, hogy hozzájuk utazom. Eladtam szegényes kis örökségemet és a »Duilio« gőzössel, amely Genovából indult, nekivágtam a távoli Dél-Amerikának. . — Akkoriban sok magyar kommunista emigráns élt Uruguay- ban. Amikor a gőzös megérkezett a montevideói kikötőbe, egy Kovacsik Gyula nevű elvtárs várt bennünket. Huszonötén érkeztünk. Kovacsik Gyula megígérte a Uruguay-i magyarok nevében, hogy a lehetőségekhez mérten mindegyikünknek szerez munkát. Erről i* betnélni hell Akik új utat törtek Madocsai asszonyok tsz-látogatáson A közelmúltban egy kisebb csoport asszony Mádocsáról Duna- kömlődre látogatott, a Szabadság Termelőszövetkezetbe, A látogatás egészen meglepetésszerű volt, és az asszonyok látogatásának célja elsősorban családlátogatás volt; hogyan élnek a termelőszövetkezeti tagok. — Ámbár frázisnak hangzik — a madocsai asszonyok nem hittek a szemüknek. Látták, milyen a tsz-tagok háztartása, milyen háztáji jószágállománnyal rendelkeznek, jó néhány háztartásban ott a mosógép, szóval meggyőződhettek arról, hogy jól élnek a duna- kömlődi termelőszövetkezeti tagok. A pártélet hírei A szekszárdi járás, pártszervezeteiben — egy-két község kivételével — pártnapokat tartottak, amelyek ,igen látogatottak voltak. Decs községben 400 fő vett részt, s nagy érdeklődéssel hallgatták a külpolitikai, valamint a mezőgazdaság átszervezésével kapcsolatos tájékoztatót. * A paksi járásban megtartott pártnapokon szép számmal vett részt az egyénileg dolgozó paraszt ság is. Az előadás után kérdéseket tettek fel az előadónak a tsz-fej- lesztéssel kapcsolatban. * A gyönki járásban tíz községben tartották meg a pártnapot: Simontornyán az előadással kapcsolatban kérdéseket tettek fel, amelyek a nemzetközi helyzet alakulásával foglalkoztak. Oklevél a kiváló szöveíkezeti dolgozóknak A Dombóvári Vegyes Ktsz legutóbbi közgyűlésén jó érzéssel állapították meg a tagok, hogy az év eleji lemaradásból — a kongresszusi verseny során — sokat behoztak. Úgy számítják, hogy tervüket december közepe fele teljesíteni tudják. Ez alkalommal fogadta a közgyűlés örömmel és szeretettel, hogy Béni Istvánná női fodrász, Gyimesi Ferenc cipész, Habuda János férfifodrász és Nagy Károly férfiszabó szövetkezeti tagokat a „Kisipari Szövetkezet Kiváló Dolgozója” című oklevéllel és egy heti munkadíjnak megfelelő jutalommal tüntették ki. A bátaszéki Búzakalás'z Termelőszövetkezet klubhelyiségében aranykeretes tabló Iáható. A tablóról parasztemberek levelezőlap nagyságú képei néznek a szemlélődére. Nyolcán vannak. Középen idős parasztasszony látható. A tablón a Búzakalász Termelőszövetkezet alapító tagjait láthatja az ember. Nyolcán kezdték tíz évvel ezelőtt. Azóta a taglétszám több mint százszorosára emelkedett. A nyolc alapító tag új fejezetet nyitott Bátaszék történetében. Ök voltak a legbátrabbak, a legszilárdabbak: a kezdeményezők. Valamit elkezdeni sosem volt köny- nyű dolog. Ezernyi ismeretlen akadály, várátlan nehézség, szívós, sokszor elkeseredett küzdelem vár arra, aki járatlan útra lép. „ Vajon gondolta-e a nyolc ember, aki a tablóról rámnéz, egy évtizeddel ezelőtt, hogy Bátaszék paraszt lakossága kivétel nélkül követni fogja? Eszébe jutott-e egyiknek is, hogy a nehézkesen induló, gyenge, ezernyi bajjal küzdő kis szövetkezetből a megye egyik, leghatalmasabb, leggazdagabb szövetkezeti gazdasága lesz? Ezek az emberek, ha nem is részleteiben, de körvonalaiban látták a jövőt. Tudták, hogy ha a kezdet nehéz is, de a nehézségek után, a kudarcok után sikereknek kell következniük. Bíztak a pártban, amely felrajzolta előttük már akkor a jövő képét. Sok-sok megpróbáltatás érte őket. Kiállták az »orkán« tombolását is. Az ellenforradalom bomlasztása egyiket sem ingatta meg, egyi- . két sem tántorította el a megkezdett úttól. Most jelentős részük már nyugdíjban van. Vannak közöttük olyanok is, akik fizikai munkások és akad közöttük vezető is. Nem nagy képzettségű emberek. Nem hajtottak végre lélegzetelállító hőstetteket. Mégis hősök. A hétköznapok hősei. A jelen kor és a jövő boldog paraszti nemzedéke hálával tekint aranykeretes tablójukra. H. T. Egy év óta végzik géppel a fejést a tamási Vörös Szikra Tsz szemcse-pusztai tehenészetében. Egyszerre tíz tehenet tudnak beállítani a fejőállásba, ahol Szaka Imre és felesége a fejőgépet kezelik és végzik a tőgymasszázst. Azelőtt hatan fejték naponta a hetven tehenet, ma — a géppel — ketten végzik ezt a munkát. Emellett a tej kezelése is sokkal tisztább, hiszen csővezetékeken jut el a zárt kannákba, anélkül, ho gy érintkezne az istálló levegőjével. uay-i emlékek — A későbbiek során nagyon megszerettem Kovacsik Gyulát. A forradalmi törvényszéken dolgozott tizenkilencben Budapesten. Részt vett az Uruguay-i Kommunista Párt létrehozásában, majd ezerkilencszázharminchétben Spanyolországba ment a nemzetközi brigádba harcolni Franco ellen. Egy fasiszta golyó ölte meg az ebrói ütközetben. — Azokban az években rohamosan terebélyesedett a kommunista párt befolyása Uru- guayban. A párt erősödését a kommunista magyar emigráció jelentős mértékben elősegítette. Az Uruguay-i Kommunista Párt Központi Bizottságának a magyar származású Matura Lajos is tagja volt. — A montevideói »magyar klub« is a párt irányítása alatt állt. Harminchatezer magyar nyelvű könyvünk volt a klubban. Ott olvastam először a marxizmus klasszikusainak magyar fordítását. A »Száz százalék« nevet viselő, Magyarországon kiadott kommunista folyóiratnak is eljutott egy-egy példánya Montevideóba. — Uruguay rendkívül sok nemzetiségű állam. A latin- amerikaiak mellett lengyelek, németek, négerek, románok, kínaiak, olaszok, japánok és norvégek egyaránt megtalálhatók. A párt a proletárinternacionalizmus szellemében tömörítetté a dolgozókat. Amikor először vettem részt az Uruguay Kommunista Párt kongresszusán, csodálkoztam azon, hogy még kínaiak is voltak a kongresszus küldöttei között. — A párt engem az Uruguay-i Vörös Segély titkári teendőinek ellátásával bízott meg. Akkoriban háromezer aktivistája volt a Nemzetközi Vörös Segélynek Uruguayban. Amikor az uruguay-iak százát indultak a »spanyol frontra«, hogy harcoljanak a fasiszták ellen, a Vörös Segély munkája is fel- elevenedett. Az uruguay-i szervezett munkások felajánlották, hogy munkaidejükön túl két órát a »spanyol front« részére dolgoznak. Később a második világháború alatt pedig az urúguay-i szervezett munkások a rendes munkaidőn túl két órát a Vörös Hadsereg számára dolgoztak. — Az uruguay-i tőkés diktatúra a második világháború előtti időben féktelen terrorral akarta útját állni a »kommunizmus terjedésének«. A párt föld alá kényszerült, de a mozgalmat nem tudták elfojtani. — Látja ezt a fényképet? Ez Montevideóban készült november hetedikén, a szocialista forradalom harmincadik évfordulóján. A képen jól láthatók a transzparensek és a tengernyi tömeg, amely a győztes szocialista forradalmat éltette. — Ez a másik kép pedig a kultúrgárdánkat örökíti meg. A színjátszók ruháján látható, hogy szovjet színdarabot adtak elő. — Mikor jött haza Montevi- deóból? — A szabad Magyarország, amelyről olyan sokat álmodoztam, ott kint Montevideóban a többi emigránssal együtt negyvenötben valóság lett. Mit tehettem mást? Hazajöttem, hogy itthon szolgáljam tovább a párt ügyét. (Haypál)
